6. rész

A szereplésünk nagyon jól sikerült. Chazzel egymásnak és egymás mellett énekeltünk, Mike néha közénk állt és együtt tomboltunk a zenére. A közönség és a zsűri is őrjöngött. Amikor mindenki végzett az előadásával, vártuk a zsűri döntését. Chaz és Mike fogta a kezemet két oldalról, amikor meghallottuk a döntést:
- A jövő heti döntő résztvevői pedig…
Úgy szorítottam a két férfi kezét, hogy szerintem majdnem eltörtem az ujjaikat.
- …és Carly Robson!
Nem akarom – ez volt az első gondolatom. Mike megölelt, adott egy puszit az arcomra és levonult a színpadról. Chaz átkarolta a derekamat, én pedig átöleltem a nyakát. Arcon csókolt és a fülembe suttogta:
- Gratulálok, drága…
- Chazy, én nem akarok itt maradni… - válaszoltam neki halkan.
- Gyere – megfogta a kezemet, integettünk az embereknek és mi is leléptünk a színpadról. A díszletek mögött Chaz szorosan átölelt:
- Várni foglak kint…
- Chazy – könny gördült le az arcomon. Chaz odanyúlt és letörölte. Szomorú volt a hangja.
- Ne sírj. Örülök, hogy továbbjutottál.
- Nem akarok itt maradni – ismételtem, és már sírtam. Chaz ringatni kezdett és vigasztaló szavakat suttogott a fülembe.
- Ne sírj. Bent kell maradnod, mert jó vagy. Én veled leszek gondolatban. Szombaton pedig meg foglak nézni. Várok rád, drága, mert szeretlek…
Ettől a vallomástól még jobban ömlöttek a könnyeim. Közben Mike és a többi srác is előkerült és kollektív vigasztalásba kezdtek. Nagyon megszerettem őket ez alatt az egy hét alatt. Mike, Brad, Rob, Phoenix, Mr. Hahn. Mindegyikük óriási egyéniség. És Chester. Ő pedig elrabolta a szívemet. A fiúk látták rajtam, hogy mennyire ki vagyok borulva, és nagyon kedvesen igyekeztek jobb kedvre deríteni. Ez azonban nem igazán sikerült, de nem rajtuk múlt.
Chester csak szorongatta a lány kezét. Az érzések kavarogtak benne. Egyfelől örült neki, hogy Carly továbbjutott, mert megérdemelte. Másrészt viszont ez azt jelentette, hogy legalább egy hétig nem fognak találkozni. A szabályok szerint senki nem fogadhat látogatót, így Chester nem fog tudni bejutni a házba. Ahogy Carlyt a karjaiban tartotta, érezte, hogy a lány minden porcikája remeg. Muszáj lesz valahogy megvigasztalnom – gondolta magában a férfi. Mike fülébe súgott valamit és a barátja bólintott. Intett a srácoknak, akik körbeállták Carlyt és őt, hogy a kamerák ne láthassák őket. Chester megsimogatta a lány haját és a két tenyerébe vette az arcát. Carly könnyes szemmel nézett rá.
- Chazy…Mi lesz velem? Nem bírom ki nélküled.
- Nyugodj meg, drága. Felkészülsz szépen a jövő hétre.
- De én nem…
- Minden nap hívlak. Minden nap. És várlak. Itt leszek szombaton este. Most pedig adj egy csókot.
- De…
- Ne ellenkezz, jó? Nem lesz gáz. Nézd a fiúkat, hogy védenek minket. Csókolj meg!
Chaz szájára szorítottam a számat, ő pedig szorosan átölelt. Gyengéden csókolóztunk. Chaz közben folyamatosan simogatott. Aztán percek múlva meghallottuk Mike torokköszörülését. El kellett válnunk egymástól. Kikísértem a fiúkat a házból. Ott még egyszer bőgni kezdtem, amikor elbúcsúztak tőlem.
Chester alig tudta elengedni a lány kezét. Ahogy beült a kocsiba Mike mellé, az ablakra tette a tenyerét, Carly pedig kívülről tette ugyanezt. Aztán Mike elindult és Carly egyedül maradt.