23.
J a Thaiföldön készült fényképeket nézegette a számítógépen. Mindig elfacsarodott a szíve, ahányszor meglátta Noi kedves kis arcát a képernyőn. Bár már két hete visszajött Thaiföldről, nem felejtette el a kislányt és azt az iszonyatos szegénységet és nyomort, amit ott tapasztalt. Felvette a kapcsolatot a thaiföldi nagykövetséggel és a hivatalban készséggel adtak neki felvilágosítást. Sajnos Chesternek igaza volt. A hatóságok nem engedélyezik az örökbefogadást egyedülállóknak, legyen az nő vagy férfi. Mindenképp házasnak kéne lennie, és le is ellenőrzik a kapcsolatot. Szóval még egy gyors házasság sem oldaná meg J gondját. Így egyelőre csak az a lehetőség maradt, hogy adományokkal támogassa a kicsiny falut és az ott élőket. Szerencsére a Music For Relief-nek volt Phuketen képviselője, aki le tudja ellenőrizni, hogy az adományokat ténylegesen meg is kapják a rászorulók, ne nyúlja le senki más. J egy kicsit megnyugodott. Szerencsére volt, ami elfoglalja. Ebben a két hétben átköltözött Chester lakásában. Amikor először járt a férfinél, leesett az álla. Chester a parton lakott egy óriási házban, amiben a házi stúdiótól és a kis moziteremtől kezdve minden volt. a nagy, de ízlésesen berendezett hálószobát persze rögtön ki kellett próbálni. És a hatalmas pezsgőfürdőt is felavatták. Meg a kültéri jacuzzit. Meg a …mindent. Ez alatt az idő alatt azért egymás testén kívül megismerték egymás életét is. J sokat mesélt a családjáról, főleg az apjáról. Chester pedig rengeteg vicces sztorit elevenített fel a gyerekeivel kapcsolatban. A gyerekek…J még nem találkozott velük, mert most Talindánál voltak. A lány várta is a találkozást, meg nem is. Szerette volna megismerni a srácokat, de félt attól, hogy a gyerekek mit fognak hozzá szólni, hogy az apjuk egy fiatal félvér lánnyal él. Akármerre járt, elég nagy előítéletekkel találkozott, meglepő módon főleg Amerikában. Pedig itt aztán rengeteg furcsa „keverékkel” találkozhatott az ember, elég, ha kiment az utcára. Elvileg Amerika felvilágosult ország volt, de mégsem. J emlékezett arra, hogy gyerekkorában mennyit bántották a származása miatt. A lány sokszor ment haza sírva az óvodából, az iskolából, ahol rendszeresen megalázták. Ilyenkor az apja mindig az ölébe ültette és mesélt neki Japánról, az ott élő emberekről, a rokonairól. J megnyugodott ezektől a beszélgetésektől. Később pedig megerősödött annyira lelkileg, hogy leperegjenek róla ezek a bántások. A lány a mai napig őrizte ezeket a beszélgetéseket a szívében. Chesternek is sokszor idézett egy-egy bölcsességet, amit még az apja mondott neki.
A napok nagyon gyorsan teltek és ők szépen összecsiszolódtak. J továbbra is a Rocawearnél dolgozott, Chester pedig gőzerővel csinálta a fiúkkal a Linkin Park új albumát. Emellett a Ve’celt és a Club Tattoo-t irányította. J sokszor csodálkozott azon, hogy mennyi energiája van a férfinak. Chester ezerrel pörgött, viszont mindenre és mindenkire volt ideje. Amikor nem volt otthon, J elment és körbejárta a környéket.
Egyik nap J éppen a gép előtt ült és Drew-val msn-ezett, amikor Chester besietett hozzá.
- El kell mennem, drága.
- Oké. Hová? Mi a baj? – kérdezte a lány, amikor látta, hogy a férfi tétovázik.
- Ööööö…Robina…
- Mit csinált? – J rühellte a szöszit, már a neve említésétől a falra tudott volna mászni. A nőci rendszeresen zaklatta őket, ráadásul beperelte Chestert és a Ve’celt, mondván hogy minden különösebb indok miatt kitették az üzletből. Szóval volt gond bőven a nővel.
- El kell mennem az ügyvédemhez, mert már zaklatással is vádol…
- Miiii? Ez hülye – szólt J elképedve.
- …téged meg testi sértéssel…
- Miii? Ez…hogy micsoda? Na várjunk. Álljunk meg egy pillanatra. Zaklatás? Ezt nem értem. Egy perc.
J a gép felé fordult és gyorsan elköszönt Drew-tól. Felállt az ágyról és Chesterhez lépett. Látta, hogy a férfi mennyire feszült. Megfogta a kezeit és magához húzta. Chester szorosan ölelte a lányt és lassan megnyugodott. J nagyon jó hatással volt rá. Minden nap egyre jobban szerette a lányt, egyre mélyebben. Soha nem érzett még ilyet, pedig volt néhány kapcsolata és két házassága. De senkivel nem volt ennyire együtt, senkivel nem egészítették ki egymást ennyire, mint J-vel. A lány meleg tenyere a hátát simogatta, és Chesternek már eszébe sem jutott Robina és a vádjai. A szex viszont annál inkább. A férfi néha úgy érezte magát, mint egy tinédzser. Bárhol, bármikor képes volt szeretkezni a lánnyal. Sokszor a legelképesztőbb helyszínek jutottak eszébe, J pedig könnyen ráállt a dologra. Testileg is remekül kiegészítették egymást.
A lány érezte, hogy Chester megnyugszik és már nem olyan feszült. És azt is érezte, hogy a férfi kívánja. J végigsimított Chester hátán és a keze megállapodott a fenekén. Imádta a férfi testét. Minden porcikájától begerjedt. A hátsó felétől meg főleg. Most is elég volt egy apró érintés és a lány pulzusa vadul verni kezdett.
- Nem lesz semmi baj. Engedd el magad – súgta a lány. – Itt vagyok veled.
- Szeretlek, Jemina – felelte Chester. Gyengéden megcsókolta a lányt és simogatni kezdte a hátát, majd szorosan megölelte. – Szeretkezz velem. Most. Akarlak.
A lány pedig eleget tett a kérésnek. Lassan levetkőztette Chestert, majd levette a saját ruháit. A férfi meztelen teste, a tetoválásai, a szemmel látható vágya annyira felizgatta J-t, hogy a lány lerántotta Chestert a földre és a puha szőnyegen szeretkeztek. Mivel kellőképpen leizzadtak, gyorsan lezuhanyoztak, majd Chester felöltözött és elindult az ügyvédjéhez, hogy megbeszéljék a lépéseket Robina ügyében. J egy darabig téblábolt a lakásban, majd megfogta a laptopját meg egy üveg ásványvizet, egy takarót, az iratait, bepakolta a hátizsákjába és elindult sétálni. A környék, ahol Chester háza állt, nagyon szép volt, és nagyon nyugodt. Családos emberek laktak a szomszédos házakban, sok zöld terület és park volt a házak között. Mivel már jó idő volt, sok ember kint volt a szabadban, sétáltak, sportoltak, együtt voltak.
J az egyik parkban talált egy elég jó helyet magának. Leterítette a takarót a fűbe. Elővette a laptopot és bekapcsolta. Hónapokkal ezelőtt nem gondolta volna, hogy egyszer egy parkban, a fűben fekve internetezni fog. A mobilnetnek hála fel tudott lépni msn-re is. Beszélni akart Drew-val. Ki akarta kérni a tanácsát Robinával kapcsolatban. És szerette volna megosztani a boldogságát a lánnyal. Drew ugyanolyan volt, mint ő. Ezért is találtak ennyire egymásra. J elmosolyodott, amikor Drew bejelentkezett.
- Hellóbelló! Merre vagy? – írta Drew-nak.
- Áááááá, itt vagyok a laborban, Lucas-szal. Melózunk ezerrel. De jóóóóóóóó. Imádom.
- Hihi. Naná. Én egy gyönyörű parkban fetrengek a fűben. És nézegetem az emberkéket. Én is imádom. Egyszer el kell jönnöd. Ezt látnod kell. Ó, istenem!
- Na, mi történt?
J nem válaszolt azonnal, mert a figyelmét lekötötte egy kislány. Egy gyöyörűszép, cserfes kislány, aki nem messze tőle a járdán ugrált. És beszélt, beszélt ahhoz a férfihoz, aki mellett ugrándozott.
- Anyám. Drew. Látnod kéne ezt a kiscsajt – írta a barátnőjének, és közben belőtte a webkamerát is.
- Ki az?
- Passz. De gyönyörű. Olyan 4-5 éves lehet. Mint Noi. Hihi. De vagány ruhája van.
- Mi van rajta? Nem tudod odafordítani valahogy a kamerát? – kérdezte Drew, mert ő is imádta a kicsiket. Néha úgy érezte, kéne neki egy rakat gyerek. Átragadt rá J lelkesedése.
- Várj. Megpróbálom. Látod?
- Nem. Franc. Szóval milyen rucija van a kiscsajnak?
- Hihi. Egy fehér buggyos ujjú póló van rajta, az elején egy halálfejjel…
- Anyám. Stíles a kiscsaj. És még?
- Világos térdgatya meg lábujjas papucs. Te…és a dumája!
A kislány a járdán ugrált és hangosan beszélt egy férfihez, aki a karjaiban tartott egy szőke 2 évkörüli kisfiút és mosolyogva hallgatta a kislány szövegelését.
- …és akkor apa majd meglöki a hintát és akkor én felrepülök egészen az égig és megérintem a napot és…
- Olyan magasra nem is lehet hintázni. És különben is a nap megéget – felelte a kisfiú, mire J elmosolyodott. A kis komoly. – Igaz, apa, hogy nem is tudod olyan magasra lökni Tonit?
És J akkor látta meg, hogy ki az apuka. Először csak a nadrágját látta. Anyám. Ez a gatya…Majdnem lecsúszik a férfi keskeny csípőjéről. A gombolása totál el van rongyolódva, mintha már ezer éves lenne. Mi mindent megtapasztalhatott ez a nadrág – vigyorodott el J. A férfin egy egyszerű fehér póló volt, a nyakában ezüst nyaklánc, valami szögletes medállal. A haja félhosszú és göndör volt. A szeme pedig kék. Vakító kék. De milyen kék! Kis szakáll, kis bajusz…Huhh. Hát nem rossz. Határozottan nem rossz. De… Anyám. De ismerős…J akaratlanul is felült és még jobban megnézte a kis társaságot. Feltűnően bámulhatta őket, mert egyszercsak meghallotta a kislány hangját:
- Apa, az a négerszerű néni miért bámul minket annyira? Biztos tetszel neki…És miért olyan furcsa a szeme? Olyan, mintha túl szorosra kötötte volna a copfját!
- Toni, ne beszélj ilyeneket – szólt rá a kislányra az apja, és egyenesen J-re nézett. A lány lélegzete elakadt. Baszki. Baszki. Baszki. Baszki. Villámgyorsan a laptop felé kapott és bekapcsolta a mikrofont a gépen.
- Na mi van, csajsz…
- Drew, baszki, ezt látnod kell. Jesszus. Kapaszkodj meg – vágott a barátnője szavába J.
- Úristen, mi van? – kérdezte ijedten Drew a világ másik feléről.
- Baszki, ezt látnod kell – ismételte J és a kis család felé fordította a gépet. – Ki ez a pasi meg a két gyerek?
J a Thaiföldön készült fényképeket nézegette a számítógépen. Mindig elfacsarodott a szíve, ahányszor meglátta Noi kedves kis arcát a képernyőn. Bár már két hete visszajött Thaiföldről, nem felejtette el a kislányt és azt az iszonyatos szegénységet és nyomort, amit ott tapasztalt. Felvette a kapcsolatot a thaiföldi nagykövetséggel és a hivatalban készséggel adtak neki felvilágosítást. Sajnos Chesternek igaza volt. A hatóságok nem engedélyezik az örökbefogadást egyedülállóknak, legyen az nő vagy férfi. Mindenképp házasnak kéne lennie, és le is ellenőrzik a kapcsolatot. Szóval még egy gyors házasság sem oldaná meg J gondját. Így egyelőre csak az a lehetőség maradt, hogy adományokkal támogassa a kicsiny falut és az ott élőket. Szerencsére a Music For Relief-nek volt Phuketen képviselője, aki le tudja ellenőrizni, hogy az adományokat ténylegesen meg is kapják a rászorulók, ne nyúlja le senki más. J egy kicsit megnyugodott. Szerencsére volt, ami elfoglalja. Ebben a két hétben átköltözött Chester lakásában. Amikor először járt a férfinél, leesett az álla. Chester a parton lakott egy óriási házban, amiben a házi stúdiótól és a kis moziteremtől kezdve minden volt. a nagy, de ízlésesen berendezett hálószobát persze rögtön ki kellett próbálni. És a hatalmas pezsgőfürdőt is felavatták. Meg a kültéri jacuzzit. Meg a …mindent. Ez alatt az idő alatt azért egymás testén kívül megismerték egymás életét is. J sokat mesélt a családjáról, főleg az apjáról. Chester pedig rengeteg vicces sztorit elevenített fel a gyerekeivel kapcsolatban. A gyerekek…J még nem találkozott velük, mert most Talindánál voltak. A lány várta is a találkozást, meg nem is. Szerette volna megismerni a srácokat, de félt attól, hogy a gyerekek mit fognak hozzá szólni, hogy az apjuk egy fiatal félvér lánnyal él. Akármerre járt, elég nagy előítéletekkel találkozott, meglepő módon főleg Amerikában. Pedig itt aztán rengeteg furcsa „keverékkel” találkozhatott az ember, elég, ha kiment az utcára. Elvileg Amerika felvilágosult ország volt, de mégsem. J emlékezett arra, hogy gyerekkorában mennyit bántották a származása miatt. A lány sokszor ment haza sírva az óvodából, az iskolából, ahol rendszeresen megalázták. Ilyenkor az apja mindig az ölébe ültette és mesélt neki Japánról, az ott élő emberekről, a rokonairól. J megnyugodott ezektől a beszélgetésektől. Később pedig megerősödött annyira lelkileg, hogy leperegjenek róla ezek a bántások. A lány a mai napig őrizte ezeket a beszélgetéseket a szívében. Chesternek is sokszor idézett egy-egy bölcsességet, amit még az apja mondott neki.
A napok nagyon gyorsan teltek és ők szépen összecsiszolódtak. J továbbra is a Rocawearnél dolgozott, Chester pedig gőzerővel csinálta a fiúkkal a Linkin Park új albumát. Emellett a Ve’celt és a Club Tattoo-t irányította. J sokszor csodálkozott azon, hogy mennyi energiája van a férfinak. Chester ezerrel pörgött, viszont mindenre és mindenkire volt ideje. Amikor nem volt otthon, J elment és körbejárta a környéket.
Egyik nap J éppen a gép előtt ült és Drew-val msn-ezett, amikor Chester besietett hozzá.
- El kell mennem, drága.
- Oké. Hová? Mi a baj? – kérdezte a lány, amikor látta, hogy a férfi tétovázik.
- Ööööö…Robina…
- Mit csinált? – J rühellte a szöszit, már a neve említésétől a falra tudott volna mászni. A nőci rendszeresen zaklatta őket, ráadásul beperelte Chestert és a Ve’celt, mondván hogy minden különösebb indok miatt kitették az üzletből. Szóval volt gond bőven a nővel.
- El kell mennem az ügyvédemhez, mert már zaklatással is vádol…
- Miiii? Ez hülye – szólt J elképedve.
- …téged meg testi sértéssel…
- Miii? Ez…hogy micsoda? Na várjunk. Álljunk meg egy pillanatra. Zaklatás? Ezt nem értem. Egy perc.
J a gép felé fordult és gyorsan elköszönt Drew-tól. Felállt az ágyról és Chesterhez lépett. Látta, hogy a férfi mennyire feszült. Megfogta a kezeit és magához húzta. Chester szorosan ölelte a lányt és lassan megnyugodott. J nagyon jó hatással volt rá. Minden nap egyre jobban szerette a lányt, egyre mélyebben. Soha nem érzett még ilyet, pedig volt néhány kapcsolata és két házassága. De senkivel nem volt ennyire együtt, senkivel nem egészítették ki egymást ennyire, mint J-vel. A lány meleg tenyere a hátát simogatta, és Chesternek már eszébe sem jutott Robina és a vádjai. A szex viszont annál inkább. A férfi néha úgy érezte magát, mint egy tinédzser. Bárhol, bármikor képes volt szeretkezni a lánnyal. Sokszor a legelképesztőbb helyszínek jutottak eszébe, J pedig könnyen ráállt a dologra. Testileg is remekül kiegészítették egymást.
A lány érezte, hogy Chester megnyugszik és már nem olyan feszült. És azt is érezte, hogy a férfi kívánja. J végigsimított Chester hátán és a keze megállapodott a fenekén. Imádta a férfi testét. Minden porcikájától begerjedt. A hátsó felétől meg főleg. Most is elég volt egy apró érintés és a lány pulzusa vadul verni kezdett.
- Nem lesz semmi baj. Engedd el magad – súgta a lány. – Itt vagyok veled.
- Szeretlek, Jemina – felelte Chester. Gyengéden megcsókolta a lányt és simogatni kezdte a hátát, majd szorosan megölelte. – Szeretkezz velem. Most. Akarlak.
A lány pedig eleget tett a kérésnek. Lassan levetkőztette Chestert, majd levette a saját ruháit. A férfi meztelen teste, a tetoválásai, a szemmel látható vágya annyira felizgatta J-t, hogy a lány lerántotta Chestert a földre és a puha szőnyegen szeretkeztek. Mivel kellőképpen leizzadtak, gyorsan lezuhanyoztak, majd Chester felöltözött és elindult az ügyvédjéhez, hogy megbeszéljék a lépéseket Robina ügyében. J egy darabig téblábolt a lakásban, majd megfogta a laptopját meg egy üveg ásványvizet, egy takarót, az iratait, bepakolta a hátizsákjába és elindult sétálni. A környék, ahol Chester háza állt, nagyon szép volt, és nagyon nyugodt. Családos emberek laktak a szomszédos házakban, sok zöld terület és park volt a házak között. Mivel már jó idő volt, sok ember kint volt a szabadban, sétáltak, sportoltak, együtt voltak.
J az egyik parkban talált egy elég jó helyet magának. Leterítette a takarót a fűbe. Elővette a laptopot és bekapcsolta. Hónapokkal ezelőtt nem gondolta volna, hogy egyszer egy parkban, a fűben fekve internetezni fog. A mobilnetnek hála fel tudott lépni msn-re is. Beszélni akart Drew-val. Ki akarta kérni a tanácsát Robinával kapcsolatban. És szerette volna megosztani a boldogságát a lánnyal. Drew ugyanolyan volt, mint ő. Ezért is találtak ennyire egymásra. J elmosolyodott, amikor Drew bejelentkezett.
- Hellóbelló! Merre vagy? – írta Drew-nak.
- Áááááá, itt vagyok a laborban, Lucas-szal. Melózunk ezerrel. De jóóóóóóóó. Imádom.
- Hihi. Naná. Én egy gyönyörű parkban fetrengek a fűben. És nézegetem az emberkéket. Én is imádom. Egyszer el kell jönnöd. Ezt látnod kell. Ó, istenem!
- Na, mi történt?
J nem válaszolt azonnal, mert a figyelmét lekötötte egy kislány. Egy gyöyörűszép, cserfes kislány, aki nem messze tőle a járdán ugrált. És beszélt, beszélt ahhoz a férfihoz, aki mellett ugrándozott.
- Anyám. Drew. Látnod kéne ezt a kiscsajt – írta a barátnőjének, és közben belőtte a webkamerát is.
- Ki az?
- Passz. De gyönyörű. Olyan 4-5 éves lehet. Mint Noi. Hihi. De vagány ruhája van.
- Mi van rajta? Nem tudod odafordítani valahogy a kamerát? – kérdezte Drew, mert ő is imádta a kicsiket. Néha úgy érezte, kéne neki egy rakat gyerek. Átragadt rá J lelkesedése.
- Várj. Megpróbálom. Látod?
- Nem. Franc. Szóval milyen rucija van a kiscsajnak?
- Hihi. Egy fehér buggyos ujjú póló van rajta, az elején egy halálfejjel…
- Anyám. Stíles a kiscsaj. És még?
- Világos térdgatya meg lábujjas papucs. Te…és a dumája!
A kislány a járdán ugrált és hangosan beszélt egy férfihez, aki a karjaiban tartott egy szőke 2 évkörüli kisfiút és mosolyogva hallgatta a kislány szövegelését.
- …és akkor apa majd meglöki a hintát és akkor én felrepülök egészen az égig és megérintem a napot és…
- Olyan magasra nem is lehet hintázni. És különben is a nap megéget – felelte a kisfiú, mire J elmosolyodott. A kis komoly. – Igaz, apa, hogy nem is tudod olyan magasra lökni Tonit?
És J akkor látta meg, hogy ki az apuka. Először csak a nadrágját látta. Anyám. Ez a gatya…Majdnem lecsúszik a férfi keskeny csípőjéről. A gombolása totál el van rongyolódva, mintha már ezer éves lenne. Mi mindent megtapasztalhatott ez a nadrág – vigyorodott el J. A férfin egy egyszerű fehér póló volt, a nyakában ezüst nyaklánc, valami szögletes medállal. A haja félhosszú és göndör volt. A szeme pedig kék. Vakító kék. De milyen kék! Kis szakáll, kis bajusz…Huhh. Hát nem rossz. Határozottan nem rossz. De… Anyám. De ismerős…J akaratlanul is felült és még jobban megnézte a kis társaságot. Feltűnően bámulhatta őket, mert egyszercsak meghallotta a kislány hangját:
- Apa, az a négerszerű néni miért bámul minket annyira? Biztos tetszel neki…És miért olyan furcsa a szeme? Olyan, mintha túl szorosra kötötte volna a copfját!
- Toni, ne beszélj ilyeneket – szólt rá a kislányra az apja, és egyenesen J-re nézett. A lány lélegzete elakadt. Baszki. Baszki. Baszki. Baszki. Villámgyorsan a laptop felé kapott és bekapcsolta a mikrofont a gépen.
- Na mi van, csajsz…
- Drew, baszki, ezt látnod kell. Jesszus. Kapaszkodj meg – vágott a barátnője szavába J.
- Úristen, mi van? – kérdezte ijedten Drew a világ másik feléről.
- Baszki, ezt látnod kell – ismételte J és a kis család felé fordította a gépet. – Ki ez a pasi meg a két gyerek?
Ten guesses who :)
VálaszTörlés