15.
Másnap J könnyen megtalálta a többieket a repülőtéri váróban, mert mindenki a Music For Relief alapítvány egyenpólóját viselte. Az elnök mosolyogva üdvözölte J-t és bemutatta a társaságnak. Volt köztük nő és férfi, idős és fiatal, fehér bőrű és más nemzetiségű vegyesen. Mindannyian kedvesen köszöntötték J-t és a lányban oldódott a reggel óta érzett feszültség. De csak egy kicsit. Még mindig nem tudta, hogy Chester jön-e. Aztán meglátta. Akkor lépett be a váróba. J szíve hevesen verni kezdett. A férfin fekete farmer volt, bakancs, egy hosszúujjú fekete pulóver, fölötte pedig a MFR-emblémás póló. Amikor odaért a többiekhez, feltolta a feje tetejére a napszemüvegét és egyenesen J szemébe nézett, mire a lány térde megroggyant. Szeretem – gondolta magában a lány. Kell nekem – gondolta magában Chester, majd erőnek erejével elfordította a tekintetét és odament az elnökhöz. Kezet fogott vele és üdvözölte a többieket. Beszélgetett velük néhány percig, de már nagyon mehetnékje volt. Oda akart menni J-hez és beszélni vele, hallani a hangját. A lány egy kicsit távolabb a bőröndjén ücsörgött és őt nézte. Chester gyorsan befejezte a beszélgetést és lassan elindult J felé.
J csak figyelte, ahogy Chester közeledik felé. Meg sem mozdult, úgy érezte, minden tagja kocsonyából van. A férfi hihetetlenül szexis volt ebben a szerelésben és a fejtetőre tolt napszemüveg csak dobott az összhatáson. J nem tudott betelni a látvánnyal. Chester odalépett hozzá és megállt előtte. Másodpercekig csak nézték egymást, aztán Chester megszólalt:
- Szia, J.
- Szia, Chester – köszönt a lány remegő hangon. Bazz, nem igaz, hogy már beszélni sem tudok normálisan, ha a közelemben van – gondolta a lány.
- Örülök, hogy itt vagy.
- Én is. Fontos nekem ez az utazás. Az apám ott halt meg…
- Tudom, Jay mesélte. Nagyon sajnálom. Jól vagy?
J bólintott.
- Megvagyok. És te? – áááááááá, úristen, milyen hülye párbeszéd! Hirtelen ötlettől vezérelve megkérdezte:
- Ülsz mellém a gépen? Tudod, még nem ismerek senkit, csak téged…
- Na igen – mosolyodott el végre a férfi és ettől J is megnyugodott egy kicsit. – Gyere, mennünk kell, mindjárt indul a gép. Add a bőröndödet.
J megrázta a fejét.
- Tudom vinni, nem vagyok cukorból, de azért köszi – mosolyodott el ő is.
Na igen, nem vagy cukorból, viszont édes vagy és finom – mondta ki majdnem Chester. Amikor megérkezett a váróba, rögtön észrevette J-t és már a látványtól az egekbe szökött a pulzusa. Az pedig, hogy együtt mennek most a repülőgép felé, jó érzés volt. Főleg, hogy tudta, a hosszú úton egymás mellett fognak ülni. Leadták a bőröndöket, odaadták a jegyet az alkalmazottnak, majd beszálltak a gépbe. A stewardess megmutatta, hogy ki hová fog ülni.
J egy ablak melletti helyet választott és leült. Az ölébe vette a kis hátizsákját, amit mindenhová magával szokott vinni. Izgult. A szíve a torkában dobogott, úgy érezte, megfullad a vágytól és az izgalomtól. Amikor Chester leült mellé, egymáshoz ért a kezük és J megérezte a férfi parfümjének illatát. Akaratlanul is felsóhajtott. Jaj nekem – gondolta.
- Mi a baj? Ideges vagy az utazás miatt? – kérdezte Chester aggódva, amikor meghallotta J sóhaját. Végigsimított a lány kezén, mire J összerezzent.
- Bocs, nem akartam. Látom, zavar az érintésem…
J a férfi szemébe nézett és köntörfalazás nélkül kimondta:
- Igen. Zavar.
Chester megrökönyödve hallgatta. Csalódott volt, mert a lány ezt mondta. Ezek szerint semmi esélyem arra, hogy bármi is lehet még köztünk – gondolta a férfi, aztán csak bólintott.
- Értem.
- Nem, nem érted – felelte gyorsan J, mert látta Chester reakcióját. Megragadta a férfi kezét. – Azért zavar, mert legszívesebben itt helyben megcsókolnálak, de nem lehet, mert hülye vagyok és elszúrtam a dolgot kettőnk között és nagyon bánom, hogy csúnyán viselkedtem és én szerettem volna, ha …
Nem tudta folytatni, mert Chester a szájára tette az ujját. A lányhoz hajolt és a fülébe suttogta:
- Cssss. Ne is folytasd. Majd megbeszéljük, ha odaértünk Phuketre, jó? Nyugodt körülmények között akarok veled lenni, nem egy repülő fedélzetén, ami tele van emberekkel. Azt hiszem, Thaiföld épp megfelelő helyszín lesz az újrakezdéshez. De azért most megcsókolhatnál.
- Az előbb azt mondtad, hogy nem itt akarsz…
- Tudom, mit mondtam, de nem bírom ki – suttogott még mindig a lány fülébe Chester. – Csak egy icipici csókot kérek – mosolyodott el csibészesen, J pedig nem tudott neki ellenállni. A férfi felé hajolt, hogy arcon csókolja, de Chester mozdított egyet a fején és összeért a szájuk. Ettől az apró érintéstől megfordult körülöttük a világ. Chester olyan gyengéden csókolta, hogy J pityeregni kezdett. A férfi lecsókolta az arcáról a könnyeket.
- Hé. Miért sírsz? Nincs semmi baj.
- Tudom. Csak úgy elérzékenyültem, pedig amúgy nem vagyok egy nyekergős típus. Viszont félek a repüléstől…Főleg a fel-és leszállástól. Meg a közötte lévő időtől is – vallotta be J.
- Akkor csatold be az övedet, mert mindjárt indulunk.
A lány gyorsan becsatolta az övet és feszülten figyelte, hogy mit mond az első stewardess a menekülőutakról meg oxigénről meg mindenféléről. Érezte, hogy a gyomra összeszorul a félelemtől. Megragadta az ülés karfáját és várta, hogy mikor dübörögnek fel az óriási hajtóművek.
Chester látta, hogy a lány tényleg fél. A lány kezéért nyúlt és lefejtette az ujjait a karfáról. J most az ő kezét szorította, de olyan erősen, hogy az ujjpercei elfehéredtek.
- J – szólt a lánynak, de az nem reagált. – J, figyelj rám– szólt megint, de még mindig semmi. – J!
A lány feleszmélt és Chesterre nézett.
- Szóltál?
- Hát…igen, néhányszor. Ha ennyire rettegsz, hogy utaztál annyit a világban?
- Amikor kicsi voltam, felszálláskor apám mindig énekelt nekem…
- Oké – bólintott Chester. – Bár én nem vagyok az apád és nem tudom, hogy miket énekelt neked, de talán tudok segíteni.
Elengedte a lány kezét, benyúlt a hátizsákjába és elővette az iPodját. A fülhallgatót J fülébe tette.
- Csukd be a szemed és add ide a kezedet, jó?
J pedig úgy tett, ahogy a férfi mondta. A fülhallgatóban pedig megszólalt a zene. Chester néhány másodperc után érezte, hogy a lány ellazul és nyugodtan ül, nem olyan feszült. Az iPodra néhány LP-dal volt feltöltve. Chester nem azért hallgatta önmagát, mert beképzelt volt, hanem mert kereste az esetleges hibákat és a lehetőségeket az új dalok megírásához. Közben a gép elindult és baj nélkül felszállt, de J ebből semmit nem érzékelt. Lehunyt szemmel hallgatta Chestert, a férfi hangja a lelkéig hatolt. Az pedig csak ráadás volt, hogy a férfi finoman simogatta a kezét, majd összefűzte az ujjaikat. A repülőút Thaiföldre a múlt lezárása és talán a közös jövőjük megkezdése volt.
Másnap J könnyen megtalálta a többieket a repülőtéri váróban, mert mindenki a Music For Relief alapítvány egyenpólóját viselte. Az elnök mosolyogva üdvözölte J-t és bemutatta a társaságnak. Volt köztük nő és férfi, idős és fiatal, fehér bőrű és más nemzetiségű vegyesen. Mindannyian kedvesen köszöntötték J-t és a lányban oldódott a reggel óta érzett feszültség. De csak egy kicsit. Még mindig nem tudta, hogy Chester jön-e. Aztán meglátta. Akkor lépett be a váróba. J szíve hevesen verni kezdett. A férfin fekete farmer volt, bakancs, egy hosszúujjú fekete pulóver, fölötte pedig a MFR-emblémás póló. Amikor odaért a többiekhez, feltolta a feje tetejére a napszemüvegét és egyenesen J szemébe nézett, mire a lány térde megroggyant. Szeretem – gondolta magában a lány. Kell nekem – gondolta magában Chester, majd erőnek erejével elfordította a tekintetét és odament az elnökhöz. Kezet fogott vele és üdvözölte a többieket. Beszélgetett velük néhány percig, de már nagyon mehetnékje volt. Oda akart menni J-hez és beszélni vele, hallani a hangját. A lány egy kicsit távolabb a bőröndjén ücsörgött és őt nézte. Chester gyorsan befejezte a beszélgetést és lassan elindult J felé.
J csak figyelte, ahogy Chester közeledik felé. Meg sem mozdult, úgy érezte, minden tagja kocsonyából van. A férfi hihetetlenül szexis volt ebben a szerelésben és a fejtetőre tolt napszemüveg csak dobott az összhatáson. J nem tudott betelni a látvánnyal. Chester odalépett hozzá és megállt előtte. Másodpercekig csak nézték egymást, aztán Chester megszólalt:
- Szia, J.
- Szia, Chester – köszönt a lány remegő hangon. Bazz, nem igaz, hogy már beszélni sem tudok normálisan, ha a közelemben van – gondolta a lány.
- Örülök, hogy itt vagy.
- Én is. Fontos nekem ez az utazás. Az apám ott halt meg…
- Tudom, Jay mesélte. Nagyon sajnálom. Jól vagy?
J bólintott.
- Megvagyok. És te? – áááááááá, úristen, milyen hülye párbeszéd! Hirtelen ötlettől vezérelve megkérdezte:
- Ülsz mellém a gépen? Tudod, még nem ismerek senkit, csak téged…
- Na igen – mosolyodott el végre a férfi és ettől J is megnyugodott egy kicsit. – Gyere, mennünk kell, mindjárt indul a gép. Add a bőröndödet.
J megrázta a fejét.
- Tudom vinni, nem vagyok cukorból, de azért köszi – mosolyodott el ő is.
Na igen, nem vagy cukorból, viszont édes vagy és finom – mondta ki majdnem Chester. Amikor megérkezett a váróba, rögtön észrevette J-t és már a látványtól az egekbe szökött a pulzusa. Az pedig, hogy együtt mennek most a repülőgép felé, jó érzés volt. Főleg, hogy tudta, a hosszú úton egymás mellett fognak ülni. Leadták a bőröndöket, odaadták a jegyet az alkalmazottnak, majd beszálltak a gépbe. A stewardess megmutatta, hogy ki hová fog ülni.
J egy ablak melletti helyet választott és leült. Az ölébe vette a kis hátizsákját, amit mindenhová magával szokott vinni. Izgult. A szíve a torkában dobogott, úgy érezte, megfullad a vágytól és az izgalomtól. Amikor Chester leült mellé, egymáshoz ért a kezük és J megérezte a férfi parfümjének illatát. Akaratlanul is felsóhajtott. Jaj nekem – gondolta.
- Mi a baj? Ideges vagy az utazás miatt? – kérdezte Chester aggódva, amikor meghallotta J sóhaját. Végigsimított a lány kezén, mire J összerezzent.
- Bocs, nem akartam. Látom, zavar az érintésem…
J a férfi szemébe nézett és köntörfalazás nélkül kimondta:
- Igen. Zavar.
Chester megrökönyödve hallgatta. Csalódott volt, mert a lány ezt mondta. Ezek szerint semmi esélyem arra, hogy bármi is lehet még köztünk – gondolta a férfi, aztán csak bólintott.
- Értem.
- Nem, nem érted – felelte gyorsan J, mert látta Chester reakcióját. Megragadta a férfi kezét. – Azért zavar, mert legszívesebben itt helyben megcsókolnálak, de nem lehet, mert hülye vagyok és elszúrtam a dolgot kettőnk között és nagyon bánom, hogy csúnyán viselkedtem és én szerettem volna, ha …
Nem tudta folytatni, mert Chester a szájára tette az ujját. A lányhoz hajolt és a fülébe suttogta:
- Cssss. Ne is folytasd. Majd megbeszéljük, ha odaértünk Phuketre, jó? Nyugodt körülmények között akarok veled lenni, nem egy repülő fedélzetén, ami tele van emberekkel. Azt hiszem, Thaiföld épp megfelelő helyszín lesz az újrakezdéshez. De azért most megcsókolhatnál.
- Az előbb azt mondtad, hogy nem itt akarsz…
- Tudom, mit mondtam, de nem bírom ki – suttogott még mindig a lány fülébe Chester. – Csak egy icipici csókot kérek – mosolyodott el csibészesen, J pedig nem tudott neki ellenállni. A férfi felé hajolt, hogy arcon csókolja, de Chester mozdított egyet a fején és összeért a szájuk. Ettől az apró érintéstől megfordult körülöttük a világ. Chester olyan gyengéden csókolta, hogy J pityeregni kezdett. A férfi lecsókolta az arcáról a könnyeket.
- Hé. Miért sírsz? Nincs semmi baj.
- Tudom. Csak úgy elérzékenyültem, pedig amúgy nem vagyok egy nyekergős típus. Viszont félek a repüléstől…Főleg a fel-és leszállástól. Meg a közötte lévő időtől is – vallotta be J.
- Akkor csatold be az övedet, mert mindjárt indulunk.
A lány gyorsan becsatolta az övet és feszülten figyelte, hogy mit mond az első stewardess a menekülőutakról meg oxigénről meg mindenféléről. Érezte, hogy a gyomra összeszorul a félelemtől. Megragadta az ülés karfáját és várta, hogy mikor dübörögnek fel az óriási hajtóművek.
Chester látta, hogy a lány tényleg fél. A lány kezéért nyúlt és lefejtette az ujjait a karfáról. J most az ő kezét szorította, de olyan erősen, hogy az ujjpercei elfehéredtek.
- J – szólt a lánynak, de az nem reagált. – J, figyelj rám– szólt megint, de még mindig semmi. – J!
A lány feleszmélt és Chesterre nézett.
- Szóltál?
- Hát…igen, néhányszor. Ha ennyire rettegsz, hogy utaztál annyit a világban?
- Amikor kicsi voltam, felszálláskor apám mindig énekelt nekem…
- Oké – bólintott Chester. – Bár én nem vagyok az apád és nem tudom, hogy miket énekelt neked, de talán tudok segíteni.
Elengedte a lány kezét, benyúlt a hátizsákjába és elővette az iPodját. A fülhallgatót J fülébe tette.
- Csukd be a szemed és add ide a kezedet, jó?
J pedig úgy tett, ahogy a férfi mondta. A fülhallgatóban pedig megszólalt a zene. Chester néhány másodperc után érezte, hogy a lány ellazul és nyugodtan ül, nem olyan feszült. Az iPodra néhány LP-dal volt feltöltve. Chester nem azért hallgatta önmagát, mert beképzelt volt, hanem mert kereste az esetleges hibákat és a lehetőségeket az új dalok megírásához. Közben a gép elindult és baj nélkül felszállt, de J ebből semmit nem érzékelt. Lehunyt szemmel hallgatta Chestert, a férfi hangja a lelkéig hatolt. Az pedig csak ráadás volt, hogy a férfi finoman simogatta a kezét, majd összefűzte az ujjaikat. A repülőút Thaiföldre a múlt lezárása és talán a közös jövőjük megkezdése volt.
Awww <3
VálaszTörlés