28.
- Emlékszem rá. Köszöntem neki, aztán hirtelen megszakadt a kapcsolat… - mondta Chris.
- Aha. Tudom. Drew lecsapta a kamerát, mert nem akarta, hogy leégjen előtted a pólója miatt…Upsz. Most viszont én égetem le. Vedd úgy, hogy nem mondtam semmit, jó? – kérte J Christől, és úgy tett, mintha sajnálta volna, hogy elárulta Drew-t. Chris azonban nem hagyta annyiban.
- Miért égett volna le előttem? Nem történt semmi. Kedves lánynak tűnt. Már amennyire emlékszem rá. Tetszett a fehér köpenye. Orvos?
J megrázta a fejét.
- Vegyészmérnök. Aztán ha a barátja is levizsgázik, Kanadába akar menni kőzetet kutatni meg olajat keresni meg ilyesmi. Addig laborban kutat meg újságokban publikál.
Chris igyekezett eltitkolni a csalódottságát, amikor meghallotta a „barát” szót. Érdekelte ez az idegen lány. Pedig csak egyszer látta, akkor is webkamerán keresztül és csak rövid ideig. Azóta többször is eszébe jutott, de csak most volt itt az alkalom, hogy kikérdezze róla Jeminát. Egyelőre azonban nem kérdezhetett többet, mert hangos nevetéssel megérkezett Chester. Chris arca ellágyult, amikor meglátta a kicsiket Chester hóna alatt. A férfi hangos nyögéssel letette a gyerekeket a földre és megtörölte a homlokát.
- Hú. Hoztam két kis ördögöt, nem ismeritek őket véletlenül?
- Apa, apa, apa, apa! Nézd, mit rajzoltunk Jeminának! – mutatta Toni a rajzát Chrisnek. A hintaló a parkból. Akárhányszor elmennek sétálni, Toni mindig felül a barna lovacskára. Kicsi Chris rajzán pedig a foci és a hinta, amiben mindig hintázik. Ezek a dolgok állandóak az életükben és Chris ragaszkodott hozzá, hogy azok is maradjanak.
- Hát ezek nagyon szépek. És Jeminának csináltátok? – kérdezte Chris, miközben az ölébe vette a két gyereket.
- Aha, neki rajzoltuk. Mert szeretjük. Te is szereted őt, apa? – csacsogott Toni, mire Chris elvigyorodott.
- Persze, hogy szeretem, nagyon kedves lány, igaz? De kérdezd meg Chester bácsit, hogy ő is szereti-e.
Toni Chester felé fordult, aki J háta mögött állt és hátulról ölelte a lányt.
- Chester bácsi, ugye te is szereted Jeminát? Ugye igen? Ő olyan szép és kedves és aranyos és le fog rajzolni és…Szóval szereted?
- Igen, Toni. Szeretem Jeminát. Nagyon – mosolygott Chester és még szorosabban karolta J-t. – Ő az én szerelmem, tudod?
- És akkor elveszed feleségül? És lesz gyereketek is? – dumált tovább Toni.
Chris látta Chesteréken, hogy Toni kényes területre tévedt, ezért megpróbálta őket kimenteni. Felállt a fotelból és tapsolt egyet.
- Na, gyerekek, irány haza. Még össze kell pakolnunk a házban, hogy szép rend legyen…
- Neeee – kezdték el a kicsik, de Chris nem nyitott vitát.
- Figyeljetek! – szólt J, mert látta, hogy a gyerekek szája legörbült. – Megígérem nektek, hogy ha apukátok megengedi, akkor eljöhettek hozzánk, igaz, Chester?
A férfi bólintott.
- Bármikor jöhettek, és ha az én srácaim is itthon lesznek végre, akkor nagyon jó kis bulit fogunk csinálni. Oké?
A kicsik könnyes szemmel, de már mosolyogva bólogattak. Nagy puszikat adtak Chesternek és J-nek. Chris is elköszönt tőlük. Megbeszélték J-vel, hogy Chris majd telefonál, ha meg akarja nézni a lány lakását. J és Chester az ajtóból integetett a távozó Cornelleknek, majd a lány felment az emeletre a szobába, hogy összepakoljon.
- Hű. Ahhoz képest, hogy milyen kicsik, elég szépen szét tudtak pakolni – állapította meg a lány, amikor belépett a szobába. A ceruzák, tollak, filcek és papírok szanaszét hevertek a földön, néhány anyagdarab ki volt húzkodva a kosárból, amiben J tartotta őket. A lány letérdelt és elkezdte összeszedegetni a ceruzáit. Közben Drew-n és Chrisen gondolkodott. Úgy látta a férfin, hogy a barátnője felkeltette a figyelmét. Drew drágám, az első lépés megtörtént Chris felé – gondolta J és felnevetett.
- Mi ez a jókedv? – hallotta a háta mögül Chester hangját.
- Csak Chris és Drew járt a fejemben – válaszolta J még mindig mosolyogva.
- Szerelmi hadművelet?
- Naná! És elég jól sikerült a beetetés. Ha jól láttam, Chris ráindult Drew-ra.
- De nem is ismeri – kezdte el mondani Chester, mire J közbevágott.
- Majd meg fogja ismerni. Megoldom valahogy. Mikor fog Chris a környéken fellépni? Küldhetnék Drew-nak jegyet a koncertre. Vagy…
Chester a lány elé lépett és felhúzta magához.
- Hagyjuk már Christ és Drew-t, jó? Ha jól emlékszem, valamit félbehagytunk, mielőtt a Cornellek megérkeztek, mint a tornádó – és elkezdte simogatni J hátát. A lány szíve őrülten verni kezdett, amikor Chester keze bekúszott a pólója alá.
- Hihetetlen – nyögte ki.
- Micsoda? – kérdezte Chester, miközben tovább simogatta a lányt.
- Hát az, hogy hozzám érsz és megőrülök az érintésedért… - suttogta a lány és nagyot nyelt, mert Chester már a mellét cirógatta, miközben lassan mozgatni kezdte a csípőjét.
- Ezzel én is így vagyok – mondta a férfi rekedten -, rád nézek és azonnal szeretkezni akarok veled. Lehet, hogy kezeltetnem kéne magamat…Ez már függőség.
- Eszedbe ne jusson! De hol is tartottunk?
- Azt hiszem, valahol itt – válaszolta Chester. Letérdelt a lány elé, és lassan levette róla a nadrágot, majd a bugyit is. J hanyatt feküdt a puha szőnyegen és nézte Chestert, ahogy megszabadul a ruháitól.
- Megvadulok tőled – csúszott ki a száján, mire a férfi elmosolyodott. J fölé hajolt, egészen közel hozzá.
- Mitől vadulsz meg? Meséld el.
- Attól, ahogy levetkőzöl. A testedtől. A tetoválásaidtól. A pillantásodtól. Attól, ahogy hozzám érsz. Ahogy kitöltesz, amikor bennem vagy…Ahogy szeretsz…
És Chester tett arról, hogy J megint „megvaduljon”. Végigsimogatta, végigcsókolta a lány testét, majd olyan gyengéden egyesültek, hogy J könnye kicsordult. A csúcspont után csak feküdtek némán, a másik szívverését hallgatva.
Chester a lány haját simogatta és Toni kérdéseire gondolt. Feleség. Gyerek. J mint a felesége. Mint anya. Bennington, várj még ezzel – figyelmeztette magát a férfi. Ne gondolj ilyenekre, ahhoz ez a kapcsolat még elég friss, hogy már házasság és közös gyerek jöhessen szóba. J viszont nagyon szépen bánt a Cornell-gyerekekkel. Biztosan jó anya lesz. Majd. Egyszer.
- Mikor jönnek haza a fiaid? – hallotta J halk kérdését.
- 2 nap múlva érkeznek meg. Ki kell mennem eléjük a repülőtérre. Már alig várom, hogy láthassam őket. Nagyon hiányoznak.
- Elhiszem. De biztosan jól érzik magukat Talindával…
Chester felkönyökölt és figyelmesen nézte J-t.
- Mi a baj, drága?
J felsóhajtott és a férfihoz bújt.
- Mi lesz, ha utálni fognak? Ha azt akarják, hogy menjek el? Ha…
Chester megsimogatta a lány arcát és gyengéden megcsókolta.
- Ne izgulj. Nem lesz semmi baj. Megkértem Talindát, hogy beszélgessen velük egy kicsit.
- Félek. Félek attól, hogy nem fogadnak el. Hogy állandóan Talindához fognak hasonlítani. Hogy nem leszek nekik elég jó…
- Hé. Nyugodj meg, Jemina. Ne gondolkozz ilyen butaságokon. A Benningtonok okos gyerekek. Elvégre az én fiaim – vigyorodott el Chester. Próbálta feloldani J szorongását, mert látta a lányon, hogy teljesen be van görcsölve. – Gyere. Öltözzünk fel, és menjünk el valahová. Sétáljunk. Vagy üljünk be egy moziba.
A férfi felállt a szőnyegről és úgy, ahogy volt, meztelenül elindult kifelé a szobából. J követte a pillantásával és csettintett a nyelvével.
- Ájj, de jó segged van, te csávó. Dögös vagy. Sőt. Dögletes.
Chester vigyorogva legyintett egyet és kiment. J még heverészett egy darabig a szőnyegen, aztán ő is felállt és elvonult zuhanyozni. A víz alatt állva eszébe jutottak Toni kérdései. És eszébe jutott, ahogy Chester megmerevedett mögötte, amikor Toni a gyerekről kérdezte. Oké, még nagyon a kapcsolatunk elején vagyunk, de…Én gyereket szeretnék. Nem is egyet. És Chestertől. De mi van akkor, ha ő meg nem? Akkor mi lesz velünk?
- Emlékszem rá. Köszöntem neki, aztán hirtelen megszakadt a kapcsolat… - mondta Chris.
- Aha. Tudom. Drew lecsapta a kamerát, mert nem akarta, hogy leégjen előtted a pólója miatt…Upsz. Most viszont én égetem le. Vedd úgy, hogy nem mondtam semmit, jó? – kérte J Christől, és úgy tett, mintha sajnálta volna, hogy elárulta Drew-t. Chris azonban nem hagyta annyiban.
- Miért égett volna le előttem? Nem történt semmi. Kedves lánynak tűnt. Már amennyire emlékszem rá. Tetszett a fehér köpenye. Orvos?
J megrázta a fejét.
- Vegyészmérnök. Aztán ha a barátja is levizsgázik, Kanadába akar menni kőzetet kutatni meg olajat keresni meg ilyesmi. Addig laborban kutat meg újságokban publikál.
Chris igyekezett eltitkolni a csalódottságát, amikor meghallotta a „barát” szót. Érdekelte ez az idegen lány. Pedig csak egyszer látta, akkor is webkamerán keresztül és csak rövid ideig. Azóta többször is eszébe jutott, de csak most volt itt az alkalom, hogy kikérdezze róla Jeminát. Egyelőre azonban nem kérdezhetett többet, mert hangos nevetéssel megérkezett Chester. Chris arca ellágyult, amikor meglátta a kicsiket Chester hóna alatt. A férfi hangos nyögéssel letette a gyerekeket a földre és megtörölte a homlokát.
- Hú. Hoztam két kis ördögöt, nem ismeritek őket véletlenül?
- Apa, apa, apa, apa! Nézd, mit rajzoltunk Jeminának! – mutatta Toni a rajzát Chrisnek. A hintaló a parkból. Akárhányszor elmennek sétálni, Toni mindig felül a barna lovacskára. Kicsi Chris rajzán pedig a foci és a hinta, amiben mindig hintázik. Ezek a dolgok állandóak az életükben és Chris ragaszkodott hozzá, hogy azok is maradjanak.
- Hát ezek nagyon szépek. És Jeminának csináltátok? – kérdezte Chris, miközben az ölébe vette a két gyereket.
- Aha, neki rajzoltuk. Mert szeretjük. Te is szereted őt, apa? – csacsogott Toni, mire Chris elvigyorodott.
- Persze, hogy szeretem, nagyon kedves lány, igaz? De kérdezd meg Chester bácsit, hogy ő is szereti-e.
Toni Chester felé fordult, aki J háta mögött állt és hátulról ölelte a lányt.
- Chester bácsi, ugye te is szereted Jeminát? Ugye igen? Ő olyan szép és kedves és aranyos és le fog rajzolni és…Szóval szereted?
- Igen, Toni. Szeretem Jeminát. Nagyon – mosolygott Chester és még szorosabban karolta J-t. – Ő az én szerelmem, tudod?
- És akkor elveszed feleségül? És lesz gyereketek is? – dumált tovább Toni.
Chris látta Chesteréken, hogy Toni kényes területre tévedt, ezért megpróbálta őket kimenteni. Felállt a fotelból és tapsolt egyet.
- Na, gyerekek, irány haza. Még össze kell pakolnunk a házban, hogy szép rend legyen…
- Neeee – kezdték el a kicsik, de Chris nem nyitott vitát.
- Figyeljetek! – szólt J, mert látta, hogy a gyerekek szája legörbült. – Megígérem nektek, hogy ha apukátok megengedi, akkor eljöhettek hozzánk, igaz, Chester?
A férfi bólintott.
- Bármikor jöhettek, és ha az én srácaim is itthon lesznek végre, akkor nagyon jó kis bulit fogunk csinálni. Oké?
A kicsik könnyes szemmel, de már mosolyogva bólogattak. Nagy puszikat adtak Chesternek és J-nek. Chris is elköszönt tőlük. Megbeszélték J-vel, hogy Chris majd telefonál, ha meg akarja nézni a lány lakását. J és Chester az ajtóból integetett a távozó Cornelleknek, majd a lány felment az emeletre a szobába, hogy összepakoljon.
- Hű. Ahhoz képest, hogy milyen kicsik, elég szépen szét tudtak pakolni – állapította meg a lány, amikor belépett a szobába. A ceruzák, tollak, filcek és papírok szanaszét hevertek a földön, néhány anyagdarab ki volt húzkodva a kosárból, amiben J tartotta őket. A lány letérdelt és elkezdte összeszedegetni a ceruzáit. Közben Drew-n és Chrisen gondolkodott. Úgy látta a férfin, hogy a barátnője felkeltette a figyelmét. Drew drágám, az első lépés megtörtént Chris felé – gondolta J és felnevetett.
- Mi ez a jókedv? – hallotta a háta mögül Chester hangját.
- Csak Chris és Drew járt a fejemben – válaszolta J még mindig mosolyogva.
- Szerelmi hadművelet?
- Naná! És elég jól sikerült a beetetés. Ha jól láttam, Chris ráindult Drew-ra.
- De nem is ismeri – kezdte el mondani Chester, mire J közbevágott.
- Majd meg fogja ismerni. Megoldom valahogy. Mikor fog Chris a környéken fellépni? Küldhetnék Drew-nak jegyet a koncertre. Vagy…
Chester a lány elé lépett és felhúzta magához.
- Hagyjuk már Christ és Drew-t, jó? Ha jól emlékszem, valamit félbehagytunk, mielőtt a Cornellek megérkeztek, mint a tornádó – és elkezdte simogatni J hátát. A lány szíve őrülten verni kezdett, amikor Chester keze bekúszott a pólója alá.
- Hihetetlen – nyögte ki.
- Micsoda? – kérdezte Chester, miközben tovább simogatta a lányt.
- Hát az, hogy hozzám érsz és megőrülök az érintésedért… - suttogta a lány és nagyot nyelt, mert Chester már a mellét cirógatta, miközben lassan mozgatni kezdte a csípőjét.
- Ezzel én is így vagyok – mondta a férfi rekedten -, rád nézek és azonnal szeretkezni akarok veled. Lehet, hogy kezeltetnem kéne magamat…Ez már függőség.
- Eszedbe ne jusson! De hol is tartottunk?
- Azt hiszem, valahol itt – válaszolta Chester. Letérdelt a lány elé, és lassan levette róla a nadrágot, majd a bugyit is. J hanyatt feküdt a puha szőnyegen és nézte Chestert, ahogy megszabadul a ruháitól.
- Megvadulok tőled – csúszott ki a száján, mire a férfi elmosolyodott. J fölé hajolt, egészen közel hozzá.
- Mitől vadulsz meg? Meséld el.
- Attól, ahogy levetkőzöl. A testedtől. A tetoválásaidtól. A pillantásodtól. Attól, ahogy hozzám érsz. Ahogy kitöltesz, amikor bennem vagy…Ahogy szeretsz…
És Chester tett arról, hogy J megint „megvaduljon”. Végigsimogatta, végigcsókolta a lány testét, majd olyan gyengéden egyesültek, hogy J könnye kicsordult. A csúcspont után csak feküdtek némán, a másik szívverését hallgatva.
Chester a lány haját simogatta és Toni kérdéseire gondolt. Feleség. Gyerek. J mint a felesége. Mint anya. Bennington, várj még ezzel – figyelmeztette magát a férfi. Ne gondolj ilyenekre, ahhoz ez a kapcsolat még elég friss, hogy már házasság és közös gyerek jöhessen szóba. J viszont nagyon szépen bánt a Cornell-gyerekekkel. Biztosan jó anya lesz. Majd. Egyszer.
- Mikor jönnek haza a fiaid? – hallotta J halk kérdését.
- 2 nap múlva érkeznek meg. Ki kell mennem eléjük a repülőtérre. Már alig várom, hogy láthassam őket. Nagyon hiányoznak.
- Elhiszem. De biztosan jól érzik magukat Talindával…
Chester felkönyökölt és figyelmesen nézte J-t.
- Mi a baj, drága?
J felsóhajtott és a férfihoz bújt.
- Mi lesz, ha utálni fognak? Ha azt akarják, hogy menjek el? Ha…
Chester megsimogatta a lány arcát és gyengéden megcsókolta.
- Ne izgulj. Nem lesz semmi baj. Megkértem Talindát, hogy beszélgessen velük egy kicsit.
- Félek. Félek attól, hogy nem fogadnak el. Hogy állandóan Talindához fognak hasonlítani. Hogy nem leszek nekik elég jó…
- Hé. Nyugodj meg, Jemina. Ne gondolkozz ilyen butaságokon. A Benningtonok okos gyerekek. Elvégre az én fiaim – vigyorodott el Chester. Próbálta feloldani J szorongását, mert látta a lányon, hogy teljesen be van görcsölve. – Gyere. Öltözzünk fel, és menjünk el valahová. Sétáljunk. Vagy üljünk be egy moziba.
A férfi felállt a szőnyegről és úgy, ahogy volt, meztelenül elindult kifelé a szobából. J követte a pillantásával és csettintett a nyelvével.
- Ájj, de jó segged van, te csávó. Dögös vagy. Sőt. Dögletes.
Chester vigyorogva legyintett egyet és kiment. J még heverészett egy darabig a szőnyegen, aztán ő is felállt és elvonult zuhanyozni. A víz alatt állva eszébe jutottak Toni kérdései. És eszébe jutott, ahogy Chester megmerevedett mögötte, amikor Toni a gyerekről kérdezte. Oké, még nagyon a kapcsolatunk elején vagyunk, de…Én gyereket szeretnék. Nem is egyet. És Chestertől. De mi van akkor, ha ő meg nem? Akkor mi lesz velünk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése