J 39.

39.

Tyler és Draven könnyen és hamar elfogadta J-t. Főleg Tyler. A kicsi állandóan J nyakán lógott és kitalált mindenféle közös programot. J-nek hol mesét kellett vele néznie, hogy sétálni mentek a közeli parkba, hol le kell rajzolnia a kedvenc mesehőseit. A lány imádta Tylert. A kisfiú végtelen ragaszkodása sokszor könnyekig meghatotta, de arra figyelt, hogy senki ne lássa, amikor sír. Mert ilyenkor az öröm mellett szomorúság is marcangolta a szívét Noi miatt. Szinte naponta hívta a Music For Relief thaiföldi munkatársát, hogy Noiról érdeklődjön. A férfi minden esetben megnyugtatta, hogy a kislány jól van és szépen fejlődik. J-nek ez azonban egyre kevésbé volt elég. Látni akarta a kislányt. Most azonban, hogy Tyler ennyire ragaszkodott hozzá, egy kicsit enyhült ez a hiány. Draven szintén hamar megbarátkozott J-vel, és a lány gyakran elment Talindához értük. Sokat beszélgetett a nővel és J rájött arra, hogy Talinda elfogadta őt, és minden erejével támogatja a kapcsolatát Chesterrel. Ez pedig egy újabb lökést adott ahhoz, hogy még boldogabb legyen a férfival. Bár néha úgy érezte, hogy ennél már nem is lehetne boldogabb. Chester legnagyobb fia, Jaime már 13 éves volt, egy kis felnőtt. Komoly, okos fiú, akivel J szinte felnőttként tudott beszélgetni. Egyedül Isaiah volt az, aki távolságtartóan viselkedett J-vel. Csak akkor szólt hozzá, ha nagyon muszáj volt, egyébként inkább levegőnek nézte a lányt. J megpróbálta nem a szívére venni, de nem sikerült. Sokszor észrevette, hogy a kissrác ellenszenvesen figyeli, de amikor ránézett, Isaiah mindig félrekapta a tekintetét. Ahogy telt az idő, a gyerekek sokkal többet voltak Chester házában, mint korábban. Szerettek odamenni, mert J mindig vevő volt az ötleteikre. A lány azt azért nem hagyta, hogy a fejére nőjenek. Finoman, ügyesen, veleszületett érzékkel irányította a gyerekeket, úgy, hogy ők észre sem vették.

Chester boldog volt. Olyan boldog volt, mint talán még soha. A gyerekeivel jó volt a viszonya, szinte tökéletes, és ezt nagyrészt J-nek köszönhette. Úgy érezte, soha nem lehet elég hálás a lánynak ezért. Azonban azt is látta a lányon, hogy bár imádja az ő fiait, mennyire vágyik egy saját gyerekre. J azóta az ominózus beszélgetés óta nem hozta elő a közös gyereket, de Chester ismerte már minden apró rezdülését. Ő sem beszélt a gyerekről egyszer sem, viszont hatalmas szerelemmel és szeretettel vette körül J-t. emellett pedig gőzerővel dolgozott. A Club Tattoo új üzlete beindult, Thoráék alig győzték a munkát. A szólóprojektje is jól haladt. A Linkin Park következő albuma is lassan, de biztosan készült, a fiúk rengeteg időt töltöttek a stúdióban, főleg Mike-nál. A srácok imádták J-t, főleg amikor a lány kajával felpakolva meglepte őket. A stúdiómunka megerőltető volt mindannyiuknak, de a feleségek-barátnők mind támogatták őket. És egymást is. A lányok közül az irányító egyéniség Anna volt, Mike Shinoda felesége. J egyszerűen imádta a nőt, de a többieket is. Sokszor összeültek pletyizni meg iszogatni, amikor a fiúk a stúdióban melóztak. Volt olyan is, hogy összedugták a fejüket, egyszerre bevonultak a stúdióba és elcsábították a fiúkat egy éjszakai fürdőzésre. Ez például J ötlete volt. Saját tapasztalatból tudta, hogy mennyire dögös egy éjszakai fürdőzés, természetesen némi szerelmeskedéssel megfűszerezve.

Chester örült, hogy J boldog vele. Ám egy napon jött egy levél a lánynak, ami elhomályosította a vidám napokat. Chester nem bontotta fel a levelet, csak a feladóját látta. Sejtette, hogy mi lehet benne, hisz hetekkel korábban beszéltek már róla. Visszament a házba és megkereste J-t. A lány kint volt a teraszon a gyerekekkel. Most csak Jaime és Isaiah volt náluk, mert Tyler Talindánál maradt, Dravent pedig elvitte a vérszerinti anyja. A két fiú az iskolai kötelező olvasmányt gyűrte, J pedig rajzolt. Chester leült mellé a fotelba és odanyújtotta a levelet.

- Ez mi? – forgatta meg a borítékot J, majd elsápadt, amikor meglátta, hogy honnan jött. Egy gyors mozdulattal felbontotta a borítékot és elolvasta a levelet. Aztán csak hallgatott, nem nézett Chesterre.

- Jemina! Mi van benne? – kérdezte a férfi aggódva, mire a lány dühösen felugrott.

- Kinyírom azt a szemét rihét! Elkaparom! Nem! Előbb kitépdesem az összes szál haját, aztán a műkörmeit! Kilyukasztom a szilikonjait! És aztán felnégyelem és elkaparom jó mélyre! Azt a kurva…

- Hé, hé, hé! Csillapodj le – szólt rá Chester és a srácok felé intett. Isaiah eltakarta az arcát, de látszott rajta, hogy nevet. Jaime is elmosolyodott az orra alatt, de egyikőjük sem nézett J-re. A lány fújt egyet.

- Bocs, srácok. De akkor is megnyúzom!

- Feljelentett?

- Igen! Testi sértés. Anyám. Ezt nem hiszem el. El kell mennem a bíróságra. Beidéztek. De ha szembetalálkozom vele, én esküszöm, hogy…

- Higgadj le, oké? Nem lesz semmi baj. Bemész, elmondod nekik, mi volt. És ennyi.

Azonban nem ennyi volt. a következő napon jött egy újabb levél és egy újabb idézés. Ezúttal az a fotós volt a „sértett”, akit J a Viper Room-ban elfogyasztott tequilák után képelt fel. J kiakadt. Két idézés, két nap alatt. Nagyon jó. Az újságok persze ráharaptak a témára és szaftos cikkeket közöltek a lányról. És Chrisről. Miiiii? Mi közöm nekem Chrishez? Ezeket a képeket meg mikor csinálták? J csodálkozva bámulta az újságokat, hogy milyen leleményesek és mennyit „melóznak” egy jó kis pletyka miatt. Na de azért az már túlzás, hogy ő egyszerre kever Chesterrel és Chrisszel, közben meg tulajdonképpen leszbikus. Hihi. Hát fantáziadúsak, az egyszer biztos. Sőt. Volt olyan cikk, ahol előkerült Jay-Z is, mint nevető harmadik paskó.

Néhány nappal később J a dolgozószobájában ült és a Rocawear-tervein dolgozott, amikor Chester befogta hátulról a szemét.

- Szia, drága. Van egy hírem. Szerintem meg fogsz rajta lepődni, de az is lehet, hogy ki fogsz nevetni. Nem tudom, hogy elvállaljam-e.

J megfordult a széken. A hirtelen mozdulattól megszédült.

- Juj. Menjünk le a konyhába, jó? Ma még nem ettem semmit. Leülsz, mesélsz, én addig összedobok valami kaját.

Chester egy gyors csókot nyomott J szájára, majd lesiettek a konyhába. A férfi kíváncsi volt rá, hogy a lány mit fog reagálni arra, amit mond. Először ő is nevetett rajta. J közben előkapkodott néhány alapanyagot a hűtőből és nekiállt főzni. Chester imádta nézni, amikor a lány a konyhában sürgölődött. Vagy amikor pakolászott a szobákban. Vagy amikor kint volt a hatalmas kertben és a növényeket gondozta, amiket nemrég hozattak egy kertészetből. Igazából Chesternek tökmindegy volt, mit csinál J, csak nézhesse.

- Szóval mi az a hír? – kérdezte J, miközben lenyalta az ujjáról a szószt, amit a tésztához kevert ki. Chester nagyot nyelt, de nem azért, mert éhes volt. Illetve az volt, csak nem a kajára. Régen volt már reggel, amikor a teraszon, a felkelő nap fényénél szerelmeskedtek – gondolta a férfi vágyakozva. Megköszörülte a torkát.

- Hát... felkérést kaptam egy tévéműsorba.

- Valami zenés műsor?

- Főzős…

- Ezt nem mondod komolyan! – nézett nagyot J.

- De bizony. Jay-Z kért meg, hogy vállaljam el.

- Na ne már. Shawn belemegy ilyen marhaságba? És téged is belevisz? – nevetett J.

- Azt mondta, jó buli lesz.

- Hát…éppenséggel…egy…minek is hívják? Gasztroreality? És elvállalod?

A férfi megvonta a vállát.

- Még nem tudom. Fogalmam sincs. Viszont már csak az én válaszomra várnak a többiek.

- Kit kértek még fel?

Chester sorolni kezdte a neveket.

- Egy: Chris.

- Cornell? – csodálkozott J. Róla nem igazán gondolta volna, hogy részt vesz egy ilyen műsorban. Nem mintha Chesterről el tudta volna képzelni, de hát vannak még furcsa dolgok. Amikor meghallotta a következő nevet, végképp leesett az álla.

- Kettő: Kat.

- Miii? Az én Katem? Nem is mondta, hogy mire vállalkozik! Hihi. Nem is tud főzni…

- Akkor már nem én lennék az utolsó a versenyben – vigyorgott Chester. – Három: Justin Timberlake.

- Ez egyre jobb…És ki van még?

- Rihanna.

J arcáról lehervadt a vidám mosoly. Chester észrevette ezt.

- Mi a baj? Elkomorodtál.

- Ó…hát róla nem sok jót hallottam.

- Rihannáról?

- Aha. Csak kérdezd meg Shawn-t. Vagy Beyoncé-t…Simán rámászik mindenkire a kiscsaj, akinek farka és pénze van – bukott ki J-ből. Eszébe jutott, mennyit beszélgetett régebben Beyoncé-val és a nő mennyire ki volt akadva Rihannára. Még szerencse, hogy Shawn szerelmes volt Beyoncé-ba és nem kockáztatta a boldogságát egy kurta menet miatt. – De az sem baj, ha csak farka van…Vagy pénze…De ha barátnője van, akkor még inkább…Ha meg mindez egyszerre megvan, ráadásul jó pasiról is van szó, akkor ezer százalék, hogy addig tekergeti magát, amíg jól meg nem kefélik.

- Hé. Féltékeny vagy? – kérdezte Chester és J szemébe nézett.

- Igen. Félek tőle. Amúgy szép lány. És veszélyes. Bárkit megkaphat…És bárki megkaphatja…

- És te kinézed belőlem azt, hogy lefekszem vele? Ennyire tartod a kapcsolatunkat? Ennyire tartod azt, hogy én szeretlek téged?

- Ne érts félre. Belőled nem nézem ki. De láttam már néhány példát arra, hogy az egyébként „halálosan” szerelmes pasi megőrül és csapot-papot otthagy egy új nőért, aki elcsavarja a fejét egy csábos mosollyal. Aztán amikor vége a „nagy lángolásnak”, akkor meg visszakönyörgi magát a biztosba. Hát velem ezt tutira nem tehetné meg senki. Ha beledöglenék, akkor sem fogadnám vissza. Az már nem ugyanaz. Nem tudnék megbízni benne…És most tulajdonképpen miért is beszélek erről? – kérdezte magától hangosan J, mire Chester magához húzta. Bennington, kezeltesd magad – gondolta a férfi, mert megint megkívánta a lányt. Akárhányszor a közelében volt, vagy megérintette, vagy ránézett, azonnal szeretkezni akart vele. Mint most. Megsimogatta a lány arcát.

- Figyelj rám, drága. Jó lenne, ha nem járna ilyen hülyeségeken az eszed. Nekem nem kell senki. Rihanna meg főleg nem. Nem kockáztatlak. Az enyém vagy. Én pedig a tiéd vagyok. Úgyhogy ne aggódj, inkább csókolj meg.

J pedig megtette. A két kezébe fogta a férfi arcát és gyengéden megcsókolta. Annyi szerelem, boldogság és féltés volt ebben a csókban, hogy Chester szíve belesajdult. Végighúzta a tenyerét J hátán, majd a keze megállapodott a lány fenekén. Közelebb húzta magához J-t és érezte, hogy a lány csókja megváltozik. Felgyorsult a lélegzete, miközben a testét szorosan a férfiéhoz préselte, majd megragadta Chester pólóját és nekilökte a hűtőnek. Miközben csókolta a férfit, végigsimogatta a testét, majd a keze becsúszott a nadrágjába és megfogta a férfiasságát. Chester felnyögött. Felkapta J-t és a konyhapultra ültette. A lány lesöpört mindent a pultról, a tányérok, poharak és minden más hangos csörömpöléssel a földre hullott és szerteszét tört, de nem törődtek vele. Csak egymással foglalkoztak. Chester kicsatolta az övet a nadrágján és a farmert a boxerrel együtt lerúgta. Ezalatt J is megszabadult a nadrágjától és a bugyijától. Nem sokat teketóriáztak. A lány a combjai közé húzta Chestert. Amikor megérezte a lábai között a férfiasságát, hangosan nyögött egyet. Úgy érezte, mindjárt elpusztul. Belemarkolt Chester fenekébe és még közelebb húzta a férfit.

- Várj, Jemina…Várj…

- Nem! Azt akarom, hogy… - a lány válasza nyögésbe fúlt, mert Chester hanyatt döntötte a pulton. A hideg munkalap csak egy pillanatra hűtötte le a bőrét. Chester megcsókolta először a száját, aztán a nyakát. A melleinél szokás szerint elidőzött, simogatta a nyelvével, a szájával, végtelen gyönyört okozva ezzel J-nek. Aztán a lány hasa következett. Utána pedig…Chester végighúzta a két tenyerét a lány lábain, majd J érezte, hogy a férfi megfogja a két bokáját és feltolja a lábait. Gátlástalanul, széttárt lábakkal feküdt a férfi előtt a pulton. Semmi szégyenérzet nem volt benne, hagyta, hogy Chester nézze. A férfi végre megérintette ott. Először az ujjaival simogatta, aztán a szája és a nyelve következett. J nem bírta visszatartani a nyögéseket. Önkéntelenül is lejjebb csúszott a pulton, hogy Chester minél közelebb lehessen. Amikor már úgy érezte, nem sok ideje van hátra, megragadta Chestert.

- Kérlek…

- Mire kérsz, drága? – kérdezett vissza zihálva Chester. A férfi alig bírt magával. J vad vágya, a kitárulkozása annyira felizgatta, hogy szinte nem volt magánál. – Mire kérsz?

A lány nem válaszolt, csak villámgyorsan felült a pulton. Kettejük közé nyúlt és magába igazította Chestert. Egyszerre nyögtek fel az élvezettől, amikor a férfi teljesen betöltötte J-t. Néhány gyors, vad, kemény mozdulat, és mindketten egyszerre értek a csúcsra. Chester annyira erősen szorította J derekát, hogy a lány tudta, másnapra kék-zöld foltos lesz, de nem érdekelte. Összeolvadt ég és föld, nem volt Chester és nem volt ő. Ketten voltak egyek.

- Szeretlek, Chester Charles Bennington – suttogta a férfi fülébe.

Chester remegő karral támaszkodott a pulton, úgy érezte, menten összeesik. A homlokát J homlokának támasztotta. Képtelen volt megszólalni, csak gyengéden megcsókolta J-t.

- Anyám – szólalt meg a lány nagy sokára. – Mi mindenre nem jó egy konyhapult!

- Hát…azért a többieknek nem fogom megmutatni… - mosolyodott el Chester és megint megcsókolta J-t. – Szeretlek. Minden nappal egyre jobban. Mindenem a tiéd, Jemina Miya Sankara.

- Vállald el ezt a főzőcskézést – szólt J és megsimogatta a férfi arcát. – Mutasd meg a világnak, hogy milyen férfi vagy.

- Milyen férfi vagyok? – kérdezett vissza Chester, mire a lány szorosabban ölelte a derekát a lábával.

- Húúú. Hát…Soroljam? Nincs annyi ujjam, max ha a lábujjaimat is használatba veszem, hihi. Szóval milyen férfi vagy? Szexis. Dögletes. Vadító. Imádnivaló. Gyengéd. Figyelmes.

- Szerelmes – fejezte be Chester a felsorolást és hosszan, gyengéden megcsókolta J-t. És akkor, már jó szokás szerint, megszólalt a telefon. Azzal a különbséggel, hogy most mindkettőjük telefonja csörögni kezdett.