Talinda felöltöztette a két kicsit, a nagyfiúknak pedig szólt, hogy szedelőzködjenek. Nem árulta el, hová mennek. Úgy gondolta, hogy ebben az esetben a sokkterápia a legjobb megoldás. Tylert és Dravent bekötötte a gyerekülésbe, a két nagyfiúnak már nem kellett az ülés, ők becsatolták a biztonsági öveket. Akármennyit kérdezősködtek, Talinda nem mondta meg nekik az úticélt. A kicsik élvezték a „titkos küldetést”, Jaime viszont sejtette, hogy hová fognak menni, és Isaiah is. A kissrác dünnyögött egy sort, de amikor Talinda rászólt, hogy hagyja abba, szó nélkül elhallgatott. Isaiah ösztönösen, zsigerből utált minden nőt, aki nem Talinda volt, holott az asszony nem is a vér szerinti anyja. Mégis nagyon ragaszkodott hozzá, főleg a válás után. És azt szerette volna, ha az apja és Talinda újból együtt lennének, bár a tudata legmélyén sejtette, hogy ez a vágya nem fog teljesülni. Isaiah gyűlölte Robinát, az apja előző barátnőjét. Igyekezett ott megkeseríteni a szőke cicus életét, ahol csak tudta. Amikor Talinda elmesélte neki, hogy Robina nincs már, Isaiah örömujjongásban tört ki. Amikor azonban az anyja megpróbált az apja új barátnőjéről beszélni, a kissrác bezárkózott. Nem is hallgatta meg Talindát, és igyekezett Jaime-t is az idegen új nő ellen hangolni. Folyamatosan táplálta magában a gyűlöletet az új nő iránt, holott semmit nem tudott róla. Most azonban a kocsiban ülve érezte, hogy eljött az idő, és meg fogja ismerni. Úgyis utálni fogom – döntötte el Isaiah magában. Ott fogom bántani, ahol csak tudom. Elüldözöm az apám mellől és akkor ő is többet lesz velünk. A kissrác tudta, hogy nem is olyan régen igazságtalanul vádolta az apját azzal, hogy az új barátnője miatt van velük keveset, de jól esett akkor kiadnia a mérgét. És amikor az egyik osztálytársa piszkálni kezdte Jaimet, Isaiah-ból kitört a felhalmozódott indulat. Védte magát, védte Jaime-t és védte az egész Bennington-családot.
- Utálni fogom – mormolta az orra alatt halkan, de persze Draven meghallotta és egyből beárulta Talindának.
- Anya! Isaiah azt mondta, hogy…
- Kussolj, te kis majom – sziszegte Isaiah, mire Talinda ránézett a visszapillantótükörből és szigorúan rászólt:
- Isaiah, ne beszélj így az öcséddel. Draven, neked pedig nem kell mindig árulkodnod. Viselkedjetek szépen.
- Mikor érünk oda a titkos helyre? – kérdezte Tyler izgatottan és fészkelődni kezdett a gyerekülésben. Aztán kinézett az ablakon és felkiáltott:
- Jé! Arra megyünk, ahol apa lakik! De jó! – és Dravennel beszélgetni kezdtek. Talinda és Jaime mosolyogva hallgatta a két kicsi „beszélgetését”, Isaiah pedig mérgesen bámult ki az ablakon.
Néhány perc múlva megérkeztek Chester parti háza elé. A Chrysler a bejáratnál parkolt, Talinda megállt mögötte. A gyerekek kikapcsolták a biztonsági öveket és kiözönlöttek a kocsiból. Tyler felágaskodva próbálta kinyitni a bejárati ajtó kilincsét. Jaime segített neki, Isaiah pedig Draven kezét fogta. Talinda egy kicsit izgult, hogy vajon Chester – és főleg Jemina – mit fog ahhoz szólni, hogy ő szó nélkül beállít a négy gyerekkel. Aztán vállat vont. Okos emberek ők, majd megoldják.
Chester ajtócsapódást hallott és kinézett az emeleti hálószobából. Basszus. Jól látok? Talinda kocsija állt az ő autója előtt. Hirtelen gyerekhangok ütötték meg a fülét:
- Apa! Apa! Apa! Hol vagy? Elbújtál? – kiabálta Draven, majd Tyler is rákezdte:
- Merre vagy? Apa! Apa!
- Tyler, Draven! Hagyjátok abba, lehet, hogy még alszanak – hallotta Chester a legnagyobb fia csitító hangját és elmosolyodott. Jaime. Milyen nagy gyerek már. Vagy inkább kis felnőtt. És Isaiah vajon eljött? Lenézett és a lépcső alján ott csoportosult a négy fia és Talinda.
- Sziasztok, srácok! Szia, Talinda. Üljetek le, mindjárt megyek, jó?
- Oké. Addig kimegyünk a teraszra.
- Rendben. Sietek. Örülök, hogy itt vagytok.
Chester besietett a hálószobába. J az ágyban aludt. Miután reggel egymás karjaiban nézték a napfelkeltét, Chester visszavitte a lányt a szobába és szerelmeskedtek. A férfi nem tudott betelni J-vel, és a lány is így volt vele. Aztán a lány elaludt, Chester pedig felöltözött és nekiállt szöszmötölni a szobában. Szeretett pakolászni, főleg úgy, hogy közben a meztelenül alvó lányt figyelhette az ágyában. Épp a ruhái között válogatott, amikor meghallotta a kocsiajtók csapódását. Itt van Talinda és a fiúk. Basszus. Leült az ágy szélére és megsimogatta J arcát. A lány álmában elmosolyodott. Milyen szép – gondolta Chester, és én mennyire nagyon szeretem.
- Drága…Ébredj.
- Mmmmm… - nyújtózott J, majd a másik oldalára fordult. Chester végigsimított a hátán és egy csókot nyomott a lány nyakára.
- Ébredj, Jemina. Itt vannak a srácok.
J szeme egyből kipattant és a lány villámgyorsan megfordult az ágyban. Ijedten nézett Chesterre.
- Ne szívass – csúszott ki a száján.
Chester kajánul elvigyorodott.
- Drága, azt majd máskor. Komolyan beszélek. Lent vannak a teraszon Talindával.
- Mi? Itt vannak a gyerekeid? De…hogy …kivel…mikor…
- Talinda elhozta őket. Lent vannak a teraszon – ismételte Chester mosolyogva, mintha egy hülyegyerekhez beszélne.
- És én most mit csináljak? – kérdezte J kétségbeesve. Megijedt. Régóta szeretett volna találkozni a srácokkal, de nem ilyen körülmények között. Kiugrott az ágyból.
- Mit csináljak? – toporgott egy helyben. Teljesen kétségbe volt esve. Kapkodni kezdett. Zuhanyozni kéne, öltözni kéne, ááááááááá! Baszki. Miért most jöttek? Miért nem szóltak? Akkor fel tudtam volna rá készülni…Ja, persze. Úgy, mint a múltkor. Akkor is készültél, aztán mi lett belőle – mondogatta magában a lány.
Chester látta rajta, hogy síkideg. A két keze közé vette J arcát.
- Először is nyugodj meg. Oké? Mondom oké?
J bólintott és mély levegőt vett. A férfi érintése egy kicsit megnyugtatta, most már csak 150-nel vert a szíve, nem 200-zal. Chester megsimogatta az arcát.
- Hé. Drága. Nem lesz semmi baj.
- Félek – mondta J és könnybe lábadt a szeme. – Félek, hogy nem fognak szeretni egy kicsit sem. És attól is félek, hogy téged is kevésbé fognak szeretni. Miattam. És hogy választás elé fognak állítani. És hogy akkor neked…
- Drága, figyelj rám. Ne is gondolj ilyenekre. Okos gyerekek. És te is okos vagy. Ne járjanak ilyen gondolatok a fejedben. Értesz engem? Jemina, értesz engem?
J megint bólintott. Chester szemébe nézett és látta benne azt a szerelmet, amire egész életében vágyott. A saját érzelmeit látta visszatükröződni a férfi pillantásában. Gyengéden megcsókolta Chestert.
- Szeretlek. Olyan nagyon szeretlek. Az életemet adnám érted. Köszönöm, hogy vagy nekem. Most viszont öltöznöm kéne, nem igaz? Nem biztos, hogy jót tenne a gyerekeid egészséges fejlődésének, ha így látnának – mosolyodott el J végre, majd hozzátette:
- Szerintem egy-két percet neked is várnod kéne, hihi. Mert Tyler vagy Draven tutira nem hagyja szó nélkül, hogy miért áll furcsán a gatyád. És ők még nem tudhatják, hogy mi ez a dudor itt – mondta a lány, miközben finoman megsimogatta Chester „dudorát”. A férfi fújt egy nagyot. Megfogta a lány kezét és megcsókolta a tenyerét.
- Nyomás öltözni. Basszus, Jemina. Öltözz már fel. Nem tudom, mi van velem. Rád nézek és hiába szeretkeztünk volna öt perccel ezelőtt, akkor is azonnal akarnálak.
- Mindez azért van, mert én egy ilyen kívánatos nőszemély vagyok – vigyorgott J és illegetni kezdte magát. Egy kicsit felengedett, nem volt már annyira ideges. Gyorsan felöltözött és elindultak lefelé a lépcsőn. Talinda kint ült a teraszon az egyik fotelben. Amikor meghallotta, hogy Chester és J kilépett az ajtón, hátrafordult.
- Sziasztok. Szia, Jemina – köszönt külön is a lánynak és elmosolyodott. J pedig rögtön megértette Chestert, amiért annak idején beleszeretett Talindába. A nőből sugárzott a nyugalom és a kedvesség.
- Szia, Talinda – köszönt neki vissza, majd körülnézett. – Chester mondta, hogy elhoztad a fiúkat.
- Igen. Lent játszanak a parton. Nézd csak! Ott vannak – mutatott előre a nő és J meglátta a négy fiút, amint nagy egyetértésben homokvárat építettek.
Talinda hangosan elkiáltotta magát:
- Skacok! Itt van apátok és Jemina! Gyertek és köszönjetek nekik!
A két kicsi felpattant és rohanni kezdett a ház felé. Jamie is felállt, leporolta a térdét és a kicsik után indult. Egyedül Isaiah maradt a parton. Mozdulatlanul állt és őket nézte a távolból.
- Utálni fogom – mormolta az orra alatt halkan, de persze Draven meghallotta és egyből beárulta Talindának.
- Anya! Isaiah azt mondta, hogy…
- Kussolj, te kis majom – sziszegte Isaiah, mire Talinda ránézett a visszapillantótükörből és szigorúan rászólt:
- Isaiah, ne beszélj így az öcséddel. Draven, neked pedig nem kell mindig árulkodnod. Viselkedjetek szépen.
- Mikor érünk oda a titkos helyre? – kérdezte Tyler izgatottan és fészkelődni kezdett a gyerekülésben. Aztán kinézett az ablakon és felkiáltott:
- Jé! Arra megyünk, ahol apa lakik! De jó! – és Dravennel beszélgetni kezdtek. Talinda és Jaime mosolyogva hallgatta a két kicsi „beszélgetését”, Isaiah pedig mérgesen bámult ki az ablakon.
Néhány perc múlva megérkeztek Chester parti háza elé. A Chrysler a bejáratnál parkolt, Talinda megállt mögötte. A gyerekek kikapcsolták a biztonsági öveket és kiözönlöttek a kocsiból. Tyler felágaskodva próbálta kinyitni a bejárati ajtó kilincsét. Jaime segített neki, Isaiah pedig Draven kezét fogta. Talinda egy kicsit izgult, hogy vajon Chester – és főleg Jemina – mit fog ahhoz szólni, hogy ő szó nélkül beállít a négy gyerekkel. Aztán vállat vont. Okos emberek ők, majd megoldják.
Chester ajtócsapódást hallott és kinézett az emeleti hálószobából. Basszus. Jól látok? Talinda kocsija állt az ő autója előtt. Hirtelen gyerekhangok ütötték meg a fülét:
- Apa! Apa! Apa! Hol vagy? Elbújtál? – kiabálta Draven, majd Tyler is rákezdte:
- Merre vagy? Apa! Apa!
- Tyler, Draven! Hagyjátok abba, lehet, hogy még alszanak – hallotta Chester a legnagyobb fia csitító hangját és elmosolyodott. Jaime. Milyen nagy gyerek már. Vagy inkább kis felnőtt. És Isaiah vajon eljött? Lenézett és a lépcső alján ott csoportosult a négy fia és Talinda.
- Sziasztok, srácok! Szia, Talinda. Üljetek le, mindjárt megyek, jó?
- Oké. Addig kimegyünk a teraszra.
- Rendben. Sietek. Örülök, hogy itt vagytok.
Chester besietett a hálószobába. J az ágyban aludt. Miután reggel egymás karjaiban nézték a napfelkeltét, Chester visszavitte a lányt a szobába és szerelmeskedtek. A férfi nem tudott betelni J-vel, és a lány is így volt vele. Aztán a lány elaludt, Chester pedig felöltözött és nekiállt szöszmötölni a szobában. Szeretett pakolászni, főleg úgy, hogy közben a meztelenül alvó lányt figyelhette az ágyában. Épp a ruhái között válogatott, amikor meghallotta a kocsiajtók csapódását. Itt van Talinda és a fiúk. Basszus. Leült az ágy szélére és megsimogatta J arcát. A lány álmában elmosolyodott. Milyen szép – gondolta Chester, és én mennyire nagyon szeretem.
- Drága…Ébredj.
- Mmmmm… - nyújtózott J, majd a másik oldalára fordult. Chester végigsimított a hátán és egy csókot nyomott a lány nyakára.
- Ébredj, Jemina. Itt vannak a srácok.
J szeme egyből kipattant és a lány villámgyorsan megfordult az ágyban. Ijedten nézett Chesterre.
- Ne szívass – csúszott ki a száján.
Chester kajánul elvigyorodott.
- Drága, azt majd máskor. Komolyan beszélek. Lent vannak a teraszon Talindával.
- Mi? Itt vannak a gyerekeid? De…hogy …kivel…mikor…
- Talinda elhozta őket. Lent vannak a teraszon – ismételte Chester mosolyogva, mintha egy hülyegyerekhez beszélne.
- És én most mit csináljak? – kérdezte J kétségbeesve. Megijedt. Régóta szeretett volna találkozni a srácokkal, de nem ilyen körülmények között. Kiugrott az ágyból.
- Mit csináljak? – toporgott egy helyben. Teljesen kétségbe volt esve. Kapkodni kezdett. Zuhanyozni kéne, öltözni kéne, ááááááááá! Baszki. Miért most jöttek? Miért nem szóltak? Akkor fel tudtam volna rá készülni…Ja, persze. Úgy, mint a múltkor. Akkor is készültél, aztán mi lett belőle – mondogatta magában a lány.
Chester látta rajta, hogy síkideg. A két keze közé vette J arcát.
- Először is nyugodj meg. Oké? Mondom oké?
J bólintott és mély levegőt vett. A férfi érintése egy kicsit megnyugtatta, most már csak 150-nel vert a szíve, nem 200-zal. Chester megsimogatta az arcát.
- Hé. Drága. Nem lesz semmi baj.
- Félek – mondta J és könnybe lábadt a szeme. – Félek, hogy nem fognak szeretni egy kicsit sem. És attól is félek, hogy téged is kevésbé fognak szeretni. Miattam. És hogy választás elé fognak állítani. És hogy akkor neked…
- Drága, figyelj rám. Ne is gondolj ilyenekre. Okos gyerekek. És te is okos vagy. Ne járjanak ilyen gondolatok a fejedben. Értesz engem? Jemina, értesz engem?
J megint bólintott. Chester szemébe nézett és látta benne azt a szerelmet, amire egész életében vágyott. A saját érzelmeit látta visszatükröződni a férfi pillantásában. Gyengéden megcsókolta Chestert.
- Szeretlek. Olyan nagyon szeretlek. Az életemet adnám érted. Köszönöm, hogy vagy nekem. Most viszont öltöznöm kéne, nem igaz? Nem biztos, hogy jót tenne a gyerekeid egészséges fejlődésének, ha így látnának – mosolyodott el J végre, majd hozzátette:
- Szerintem egy-két percet neked is várnod kéne, hihi. Mert Tyler vagy Draven tutira nem hagyja szó nélkül, hogy miért áll furcsán a gatyád. És ők még nem tudhatják, hogy mi ez a dudor itt – mondta a lány, miközben finoman megsimogatta Chester „dudorát”. A férfi fújt egy nagyot. Megfogta a lány kezét és megcsókolta a tenyerét.
- Nyomás öltözni. Basszus, Jemina. Öltözz már fel. Nem tudom, mi van velem. Rád nézek és hiába szeretkeztünk volna öt perccel ezelőtt, akkor is azonnal akarnálak.
- Mindez azért van, mert én egy ilyen kívánatos nőszemély vagyok – vigyorgott J és illegetni kezdte magát. Egy kicsit felengedett, nem volt már annyira ideges. Gyorsan felöltözött és elindultak lefelé a lépcsőn. Talinda kint ült a teraszon az egyik fotelben. Amikor meghallotta, hogy Chester és J kilépett az ajtón, hátrafordult.
- Sziasztok. Szia, Jemina – köszönt külön is a lánynak és elmosolyodott. J pedig rögtön megértette Chestert, amiért annak idején beleszeretett Talindába. A nőből sugárzott a nyugalom és a kedvesség.
- Szia, Talinda – köszönt neki vissza, majd körülnézett. – Chester mondta, hogy elhoztad a fiúkat.
- Igen. Lent játszanak a parton. Nézd csak! Ott vannak – mutatott előre a nő és J meglátta a négy fiút, amint nagy egyetértésben homokvárat építettek.
Talinda hangosan elkiáltotta magát:
- Skacok! Itt van apátok és Jemina! Gyertek és köszönjetek nekik!
A két kicsi felpattant és rohanni kezdett a ház felé. Jamie is felállt, leporolta a térdét és a kicsik után indult. Egyedül Isaiah maradt a parton. Mozdulatlanul állt és őket nézte a távolból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése