J 32.

32.

J hallotta, hogy Chester megérkezett. Begörcsölt a gyomra arra a gondolatra, hogy nemsokára megismerheti a férfi gyerekeit. De hol vannak már? Miért nem jönnek? A lány gyorsan körülnézett. Az asztalon minden rendben volt, szépen elrendezte a kajákat, a tányérokat, az evőeszközöket, mindent. Szép volt és ízléses, látszott, hogy beleadta szívét-lelkét. De hol vannak már?
Chester eldobta a csikket, vett egy mély levegőt és bement a házba. Még mindig nem tudta, mit fog mondani J-nek. Ne akart hazudni, de…Most mondja meg a lánynak, hogy a gyerekei nem kíváncsiak rá, mert látatlanban is utálják? Levette a cipőjét és elszöszmötölt a kabátjával is, de tudta, hogy nem húzhatja már az időt.
Baj van – gondolta J, amikor hallotta a bejárati ajtó csukódását. Mert csend volt. A lány arra számított, hogy gyerekzsivaj lesz. De nem. Csak csend. Aztán Chester belépett a konyhába. Egyedül. J leült az egyik székre, Chester pedig leguggolt elé. Megfogta a lány kezét. Jéghideg volt.
- Drága…
- Nem jöttek, igaz? – kérdezte J halkan, majd válaszolt is magának. – Hát persze, hogy nem jöttek. Hisz egyedül vagy. Hogy kérdezhetek ilyen baromságot? És miért nem jöttek? Talinda tartotta őket vissza?
Chester megrázta a fejét.
- Nem. Nem ő volt.
- Hanem akkor miért? Chester, válaszolj már, kérlek! Miért nem jöttek el a gyerekeid?
- Összevesztünk egy kicsit. Illetve hát…
J elrántotta a kezét és felállt a székről. Az asztalra mutatott.
- Nézd meg! Egész nap ezzel foglalkoztam! Örömet akartam nekik okozni!
- Tudom. Nagyon sajnálom.
- Szóval…miért nem jöttek?
- A kicsik elaludtak, Isaiah meg…szóval…
- Chester!
A férfi nagy levegőt vett és belekezdett a mondandójába.
- Isaiah azt mondta, hogy nem akar megismerni téged, mert nem kíváncsi rád…
J úgy érezte magát, mint akit fejbecsaptak.
- Hogy micsoda? – nyögte ki nagy nehezen. – Ha már elkezdted, fejezd is be, jó? Gondolom, azt azért elmondta neked, hogy miért nem kíváncsi rám.
- Talinda szerint a srácok téged okolnak azért, mert keveset vagyok velük…
- Hogy micsoda? – ismételte J egérhangon. Chester megpróbálta átölelni a lányt, de J elhúzódott tőle. Nekidőlt a falnak, majd lecsúszott a földre. Maga köré kulcsolta a karjait és sírni kezdett. Sejtette, hogy nem fog zökkenőmentesen indulni a kapcsolata a fiúkkal, de erre nem gondolt. Ő a hibás, mert Chester kevés időt tölt velük. De hát…amióta együtt vannak, a férfinak is nem volt lehetősége arra, hogy velük legyen, hisz itthon sem voltak – gondolta magában J. Aztán a szomorúságát kezdte felváltani valami más. Düh. Hogy hibáztathatnak, amikor nem is ismernek? Oké, hogy csak gyerekek, de itt most nem erről van szó! A lány a gyönyörűen megterített asztalra nézett. Aztán hirtelen felugrott.
Chester látta J-n, hogy nagyon kiakadt. Amikor a lány felpattant a földről, tudta, hogy mire készül, de már nem tudta megakadályozni. J egyetlen széles mozdulattal mindent lesöpört a földre. Mindent. Az összes ennivaló, tányér, tál, minden a földön landolt nagy csattanással. Ami pedig véletlenül az asztalon maradt, azt a lány felkapta és a földhöz csapta. Chester odaugrott J-hez és lefogta.
- Jemina! Elég legyen! Hallod? Ez semmire nem jó!
A lány dühösen nézett rá, de a szeméből ömlött a könny. Kiabálni kezdett:
- Hát ez az! Semmire nem jó! Ahogy én sem! Semmire nem vagyok jó, csak bűnbaknak!
- Jemina…
- Meg sem próbáltak megismerni! Mégis engem okolnak a te hibáidért! Ez a legkönnyebb!
- Ők még gyerekek…
- Hát épp ez az! Csak gyerekek és mégis óriási fájdalmat okoztak nekem…
- Tudom és nagyon sajnálom. Hidd el. Nem tudtam mit csinálni velük. Nem kényszeríthettem őket arra, hogy jöjjenek el. Az még rosszabb lett volna.
- Honnan tudod? Miért vagy ennyire biztos benne? Vagy te is ezt csináltad volna a helyükben?
- Jemina. Hagyd ezt abba. Ne beszélj butaságokat…
- Na ez jó! Már nem csak bűnbak vagyok, hanem buta is! – fortyant fel J, bár érezte, hogy kezd átmenni hisztérikába. De muszáj volt kiadnia magából a fájdalmát, a megbántottságát, a csalódottságát.
Chester csak nézte J-t. Megértette a lány viselkedését és szerette volna valahogy lenyugtatni, de nem tudta, mit is mondhatna neki. Aztán a lány hátat fordított neki, keresztülgyalogolt a koszos padlón és elindult felfelé az emeletre.
- Hová mész? – kérdezte tőle Chester és utánasietett.
J bement a szobába és öltözködni kezdett. Ledobálta az ételmaradékos ruháit, felkapott egy farmert meg egy felsőt.
- Mit csinálsz?
- Elmegyek.
- Hová?
J megvonta a vállát.
- El. Mit tudom én. Ki kell szellőztetnem a fejemet.
- Maradj itt. Beszéljük meg.
- Nem – rázta meg a fejét J. – Muszáj elmennem valahová. Muszáj. Le kell higgadnom, és az itthon nem megy. Ne is próbálj visszatartani.
Chester J szemébe nézett és tudta, hogy nincs értelme marasztalnia a lányt. Átölelte és adott egy gyengéd csókot a szájára.
- Rendben. Értelek. Vigyázz magadra. Szeretlek.
- Majd jövök.
J lerobogott a lépcsőn, felkapta a kocsikulcsot és kiviharzott a házból. Bevágódott a kocsiba és csikorgó kerekekkel elindult. Nem tudta, merre megy, nem volt úticélja. Csak hajtott. Be a városba, a forgatagba, emberek közé, akik elterelik a figyelmét a gondolatairól. Egy parkolóban leállította a kocsit. Hátradőlt az ülésen és kitört belőle a sírás. Csalódott volt. Nagyon csalódott. Annyira szerette volna megismerni a gyerekeket! Remélte, hogy – ha nem is rögtön, de – jól kijönnek egymással, erre tessék. A létezéséről sem akarnak tudni. A lány megtörölte az arcát. Gyerünk, J szedd össze magad! – parancsolt magára dühösen. Nem megoldás, ha rinyálsz. Lépj túl a Bennington-gyerekeken. Majd lesz valami. Kiszállt a kocsiból, bezárta és sétálni indult. L.A. belvárosában zajlott az élet. Emberek tömkelege mászkált az utcákon, az üzletek nyitva álltak, az éttermek és szórakozóhelyek tömve voltak. J a Sunset Boulevard-on járt, amikor megtorpant egy fekete épület előtt. A Viper Room. A híres-hírhedt Viper Room. Sokat hallott és olvasott róla, de még sosem járt itt. A klub régen arról lett igazából híres, hogy a tehetséges fiatal színész, River Phoenix a bejárata előtt halt meg drogtúladagolásban. Azóta nem történtek ilyen események, vagy legalábbis nem kerültek nyilvánosságra. Az épületből zene szűrődött ki, J pedig úgy döntött, bemegy. Belökte a széles ajtót. Óriási tömeg fogadta. J kiszúrta magának a bárpultot és nagy nehezen átverekedte magát a táncoló embereken. Épp felszabadult egy hely, így J gyorsan felült a bárszékre. A mixer odahajolt hozzá:
- Hellóbelló, szépség. Mit iszol?
- Adj tequilát. Goldot. Egy üveggel. És ne hívj szépségnek, mert kettérúgom a segged – szólt rá J.
A pultos felemelte a kezét.
- Oké. Bocsánat. Tessék – tette le a lány elé a Sierra Tequilás üveget és a poharat.
- Kösz.
Az első pohár gyorsan lecsúszott. Aztán a második is. És J-t most viharos gyorsasággal kiütötte az alkohol. Leugrott a bárszékről és - kezében a tequilás üveggel - belevetette magát a táncoló forgatagba. Érezte, hogy már nem ura önmagának, de nem érdekelte. Ki kellett magából adnia a feszültséget, a dühöt, a csalódottságot. Egy óra múlva tökrészeg volt. Alig tudott megállni a lábán, úgy támogatták vissza a bárpulthoz és felültették a székre. Gondolt egyet és előkotorta a telefonját. Nagy nehezen megtalálta a gombokat rajta.
- Halló – szólt bele egy álmos hang.
- Szia, Chris – köszönt J, de elég nehezen forgott a nyelve.
- Jemina? Szia!
- Figyi, kérdezhetek valamit?
- Most? Persze, de…
- Ha te egy új nőtic…juj…nőcit akarnál hazavinni, a te gyerekeid hogyan vsikled…franc…
- Jemina, mi van veled? Ittál? – kérdezte Chris aggódva.
- Aha – röhintette el magát a lány. – Méghozzá nem keveset…Betoltam egy üveg tequilát…Juj, de király, elsőre ki tudtam mondani, hihi. Na szóval. Mit csinálnának a gyerekeid?
- Ez most miért fontos?
- Csak válaszolj már! Utálnák a csájét rögtön?
- Hát…Nem tudom. Lehet. De én biztosan beszélnék velük róla, mielőtt hazavinném a …milyen szót használtál? Csájét.
- Oké. Kösz. Csak ennyit artak…akartam tudni…Anyám, ez mennyire kurva jó hely!
- Mi van? Hol vagy?
J körülnézett. Meglátott egy emblémát a falon és figyelmesen nézte, illetve megpróbálta.
- Valami viperás izében…egy klub…lövésem sincs, mi a neve…
Chrisnek egyből beugrott.
- A Viper Room-ban vagy?
J a mixerhez hajolt.
- Mi ennek a helynek a neve? Azonnal mondd meg, különben ledzsiudizts…a picsába…
A mixer elröhögte magát.
- Viper Room, szépségem. Meg tudod jegyezni vagy írjam le?
- Barom. Köcsög – felelte J. Biztosan elszégyellte volna magát, ha hallja, hogy milyen csúnyán beszél. Most viszont fogalma sem volt arról, hogyan viselkedik.
- Szóval…Viper Room. Most homályosított fel egy nyominger francos bármixer csávó…Mindjárt olyat alárúgok, hogy…
- Jemina! Figyelj jól! Maradj ott, mindjárt érted megyek!
- Nem kell, haza tudok menni…asszem…bár tökre nem tudom, hol hagytam a kocsit…asszem azzal jöttem…hihi. Á, de jó ez a zene! Na csá, Chris!
- Jemina…
A lány kinyomta a telefont, zsebre vágta, leugrott a székről és a tömeg beszippantotta.