Ryanne 3.

Lánykák, bocsi az eltűnésért, igyekszem behozni a lemaradást...:)

3. rész – New Orleans, még mindig a múlt

Ryanne imádta New Orleans-t. New Orleans-t, mely a legjobb város az USA-ban az élőzenére, a koktélokra, a piacokra, az antik vásárlásra, az éjszakai életre, a „vad hétvégékre”, a „barátnő előli menekülésre” és az olcsó ételre. New Orleansban rengeteg látnivaló van - a világ összefogásával újjáépült Bourbon Street-től a francia negyed éjszakai életén keresztül a St. Charles Avenue-ig (a Tulane és a Loyola egyetem otthona), vagy a történelmi Pontchartrain hotelig és sok más XIX. századi épületig. A Magazine Street híres rengeteg ősrégi antik-boltjáról és butikjáról. A turisták által leglátogatottabb New Orleans-i úticélok közt van a francia negyed, amit a helyiek (köztük Ryanne) csak „the Quarter”- a negyed néven ismernek. A „Negyed” a város spanyol és francia fennhatóságából származik és a folyó mellett van. Aztán ott van még a Rampart Street, a Canal Street és az Esplanade Avenue, de a legfontosabb a Bourbon Street. A város központi üzleti negyede a folyó északi és nyugati partján található, történelmileg „amerikai negyed” a neve. Az itteni utcák csillag szerkezetűen a város központjából indulnak ki. A főbb utcák közt van a Canal Street, a Poydras Street, a Tulane Avenue és a Loyola Avenue. A Canal Street a „Downtown-t” és az „Uptown-t” (belvárost és külvárost) választja el. Ugyanakkor az Egyesült Államok 25 legnagyobb városa közül az utolsók közt kullog a biztonság, tisztaság és a családi kirándulás szempontjából.
Ryanne és a társa a Canal Street óriási forgatagában araszoltak. A levegő forró volt és büdös, de mégis egyedi szagokat, illatokat hordozott magában. A nő sokkal szívesebben tartózkodott ezen a környéken. Ha tehette volna, ide költözik, közel a francia negyedhez, ami tele van úgynevezett kreol házakkal: hatalmas udvarú, kovácsoltvas kerítéssel körbevett épületekkel. Meleg családi fészkek. Nem olyanok, mint az övé. Gyűlölte azt a házat, amiben éltek. De Taylor ragaszkodott hozzá, hogy kibéreljék, mert egy bankárnak az ilyen ház dukál. Meg a két kocsi, természetesen fejenként kettő. Taylornak egyrészt egy böhöm nagy terepjárója volt, aminek igazából Ryanne semmi értelmét nem látta. Mert egy terepjáró elvileg arra való, hogy terepen használják. Vagy nem? Ehhez képest állandóan a garázsban állt, vagy a ház előtt, mert tény, hogy látványnak elég impozáns volt. Az adottságait azonban nem lehetett kihasználni. Hiába a 6,2 literes, 380 lóerős és 546 Nm csúcsnyomatékú motor, a hatsebességes automata váltó, és minden egyéb, amit általában luxusautókhoz szokás kínálni. A fekete GMC Yukon Denali a 20 colos könnyűfém keréktárcsákkal, négy nagy tárcsafékkel, fűtött kormánykerékkel, menetstabilizáló elektronikával, navigációs rendszerrel, esőérzékelővel, bőr kárpitozással, elektromos hátsó ajtóval és még egy nagy csomó hasonló felszerelési tárggyal egy igazi luxusterepjáró. De tök fölösleges. És hiába hibrid, ha nem is használják. Ryanne egyetlen előnyét látta a GMC-nek: a biztonságot. Remélte, hogy a férje ezzel a kocsival viszi a lányokat a fodrászhoz. Úgy általában véve Ryanne jobban szerette, ha a gyerekek ebben a kocsiban utaztak. Taylor másik autója – szintén „természetesen” – egy fürge kis sportkocsi volt, egy Porsche 911 Turbo Cabriolet. Naná, hogy kabrió. Aminek lehajtva a tetejét lehet hivalkodni és megmutatni, hogy milyen nagy ember is vagyok – gondolta gúnyosan Ryanne, és felnevetett.
- Mi van, cukorfalat? – kérdezte a társa, mire Ryanne rászólt.
- Édes James Dean, megmondtam, hogy ha még egyszer így hívsz, megharaplak. Amúgy épp a férjem magamutogató autóira gondoltam. Gyűlölöm.
- Mármint a kocsikat? Vagy a férjedet? – kérdezett vissza a férfi, akire Ryanne ragasztotta a James Dean nevet, mert olyan szép volt, mint a régen halott színész, James Dean. Egyébként Christophe Bartier volt a becsületes neve, de mindenki James Dean-nek szólította. Pláne hogy eleinte, amikor a NOPD-hez került, mindenki szívatta, hogy amikor anyakönyvezték, tutira elírták a Cartier nevet és ezért lett Bartier. Szóval Christophe Bartier-ből így lett James Dean. A férfi szeretett együtt dolgozni Ryanne-nel. Tökéletes társak voltak. Mindenben. Épp ezért merte a férfi feltenni az ominózus kérdést Ryanne férjéről. Tudta, hányadán is állnak egymással, és azt is tudta, hogy Ryanne nem fog rá megorrolni a kérdés miatt. A nőre nézett, aki a kocsiablakon bámult kifelé, miközben kortyolgatta a kávéját.
- A Porschét utálom. Olyan…bankáros. Blö. A GMC oké lenne, ha használhatnám terepen. De nem engedi.
- Ezért van neked az ezeréves Chevy Blazered, igaz? Meg mellé a…
- Igen. Az isten. A gyönyörűség. Az állat. A …
- Jól van, na, azért ne ess túlzásba, ha a Batmobilról van szó…
- Hülye – nevette el magát Ryanne, de James Dean-nek igaza volt. A kocsija tényleg hasonlított Batman autójára. Egy fekete Corvette. Egy Geiger Corvette Z06. Méghozzá a Black Edition. A maga hétliteres, V8-as motorjával és annak 591 lóerejével. A 660 Nm-es nyomaték híven mutatta a kocsi teljesítményét és erejét. Ryanne-nek elég sok hátsó gumija bánta ezt a nyomatékot. És a négy kipufogó is magáért beszélt. És a fekete, 19 colos felni is. És…Ryanne meg volt veszve ezért a kocsiért. Legszívesebben mindenhová ezzel ment volna, de csak akkor vezette, sokszor a határon autózva, amikor egyedül volt. Ha a lányokat kellett valahová elvinni, akkor a GMC-t vitte. Jessie és Jillian azért néha rávette, hogy hadd ülhessenek be a Corvette-be. A lányok…remélem, Taylor nem felejti el a fodrászt. A kezébe vette a mobilját, hogy felhívja a férjét, amikor egy kisebb csetepaté kezdett kialakulni az utcán. Ryanne intett a társának, és a férfi a járda mellé kormányozta a kocsit. A forgófény villant, Ryanne-ék pedig már az enyhe verekedés elfojtásán munkálkodtak. Kiderült, hogy a rossz külsejű egyén, aki a szaga alapján kábé ezer éve nem fürödhetett, úgy gondolta, hogy a kutyáit sétáltató idős hölgy táskája tulajdonképpen az ő tulajdona. Megpróbálta elvenni az óriási retikült a nénitől, de a kutyák addig ugráltak körülötte, amíg teljesen beletekerték a pasi lábait a pórázokba. A botcsinálta retikülrabló hiába próbált menekülni, képtelen volt kiszabadulni a pórázok szövevényéből. Ráadásul a nénike még a retiküljével is püfölte, emellé megjelentek Ryanne-ék, így a férfi lemondóan leült a földre és égnek emelte a karjait.
- James Dean, ezt hadd csináljam meg én, oké? – szólt oda Ryanne a társának, miközben fintorogva elhúzta az orrát. – Holnaptól nem nagyon lesz ilyenre lehetőségem, szeretném kiélvezni ezt a mai napot. Nem valószínű, hogy az elitnegyedben ilyen alakokkal fogunk találkozni.
- Oké, őrmi, tiéd a terep – felelte James Dean. Ryanne a rabló hónalja alá nyúlt, nekifektette a járőrkocsi motorháztetejének és megmotozta. Amikor nem talált nála semmit, hátrabilincselte a kezeit és begyömöszölte a pasit az autó hátsó ülésére. James Dean vigyorogva és kedvtelve nézte végig az akciót. Nagyon bírta Ryanne-t, a stílusát, a viselkedését, a talpraesettségét, és persze bejött neki, mint nő. De voltak mindketten olyan intelligensek, hogy ez nem ment a közös munkájuk rovására. Jól elvoltak egymással. Sokszor maradtak bent munka után beszélgetni, vagy elmentek egyet sörözni. Sok időt töltöttek egymással. Mindent tudtak a másikról, de tiszteletben tartották egymás magánéletét. James Dean azért sokszor gondolt arra, hogy ha Ryanne nem lenne férjnél, mi minden lehetne köztük. Most is ez járt a fejében, miközben a szemét Ryanne hátsó felére szegezte. Csettintett egyet a nyelvével, mire Ryanne ránézett és mozdított egyet a csípőjén, miközben rákacsintott. Elköszöntek a kutyás nénitől és a rendőrörs felé indultak, amikor megszólalt Ryanne mobilja. A kijelzőre nézett és látta, hogy Taylor hívja.
- Mondtam, hogy ne hívj munka közben – szólt bele köszönés nélkül. – Ne akarj ellenőrizni.
- Neked is jó napot – hallatszott a férje hangja a telefonban. – Ráérsz? A reggel történetekkel kapcsolatban lenne egy-két kérdésem.
- Taylor, az isten szerelmére, ez most jutott eszedbe? Most kezdesz el gondolkodni, amikor már évek óta egy nagy rakás fos az életünk? – kérdezett vissza Ryanne idegesen. – Ráadásul úgy hallom, hogy már úton vagy a lányokkal. Ezt nem most akard megbeszélni, jó? Ha hazamentem, és te is otthon leszel, nem egy „megbeszélésen” Cynthiával, akkor tárgyalhatunk. Szia.
Ryanne dühösen kinyomta a telefont.
- Ilyen nincs – füstölgött félhangosan, majd mély levegőt vett, hogy lehiggadjon, de ettől a légvételtől felfordult a gyomra.
- Baszki – szólt a hátsó ülésen ücsörgő retikülrablónak. – Ember, hogy lehet valaki ilyen büdös? Nem hiszem, hogy legalább egy nyilvános mosdóban nem lehet nagyjából lemosakodni…Aztakurva.
A pasi csak idétlenül vigyorgott és nem szólt egy szót sem. Ryanne leengedte az ablakot és a kinti, másképpen büdös levegőből szippantott. Néhány perc múlva megérkeztek az örsre. Leadták a szagos embert, előre figyelmeztetve a többieket a biogáz-veszélyre, majd visszaindultak az utcára. Alig hagyták el a hidat, amikor a központból riasztás érkezett.
- Minden egységnek az 1-es körzetben. Súlyos baleset történt az Esplanade Avenue-n. Helyszín biztosítására kérek kollégákat.
Ryanne a kezébe vette a mikrofont, és visszaszólt a központosnak, közben fél kézzel kinyomta az újra csörgő mobilját.
- Itt Cruz a 15-ösből. Indulunk a helyszínre.
- Gyerünk, James Dean, nyomd neki – szólt a társának, majd bekapcsolta a tetővillogót és szirénázva indultak a helyszínre.