J 22.

22.

J másnap reggel arra ébredt, hogy elzsibbadt a karja és izomláza volt, mintha órákon át az edzőteremben kínozta volna magát. Először nem értette, hogy miért. Aztán meglátta Chestert maga mellett az ágyban. A férfi neki háttal feküdt és nyugodtan, egyenletesen lélegzett. Nem úgy, mint tegnap este – gondolta magában a lány, és elmosolyodott. Amikor felidézte magában a történteket, érezte, hogy felizgul már a gondolatra is, hogy együtt lehet Chesterrel. A férfi teljesen meztelen volt, a vékony takaró csak félig takarta a csípőjét. J finoman végighúzta az ujját a férfi gerincén, majd egy gyengéd csókolt lehelt a vállára, miközben halkan azt súgta:

- Szeretlek, Chester. Rád vártam idáig.

Óvatosan felkelt az ágyból. Maga köré tekerte a takaróját és miután meggyőződött arról, hogy senki nem látja, átlopakodott a saját szobájába. Megnyitotta a zuhanyt és beállt a víz alá. Lehunyta a szemét és emlékezett.

Chester hirtelen felriadt. Nem tudta, mi ébresztette fel. Gyorsan megfordult az ágyban és látta, hogy J nincs már ott. Csak álom volt talán? Hát akkor eléggé élethűre sikeredett – gondolta Chester magában, majd a feldúlt ágyra nézett és tudta, hogy nem álmodta azt, ami kettejük között történt. Ez nem pusztán szex volt. Tegnap este szerelmeskedtek. És J még szűz volt. Remélem, nem okoztam neki fájdalmat – reménykedett a férfi. És hol lehet a lány? Chester felállt az ágyról és körbejárta a kis lakosztályt, de J sehol sem volt. Aztán, mivel a falak papírvékonyak voltak, meghallotta a szomszéd szobában a vízcsobogást. Aha. Szóval a zuhany alatt áll. Meztelenül. A vízcseppek gyorsan gurulnak végig a testén. Nyomás, Bennington. A férfi gyorsan magára kapott egy pólót meg egy alsónadrágot. Kinyitotta a szobaajtót és kikémlelt. Nem jött senki, így lebukás nélkül bejutott a lány szobájába.

J még a fürdőszobában volt és a zuhany alatt állt. Behunyt szemmel gondolkodott az előző este történteken, közben pedig énekelt. A My December című LP-dal járt az agyában napok óta. Felemelte a kezét és úgy csinált az ujjaival, mintha zongorázott volna. Mindig is szeretett volna megtanulni zongorázni.

Chester belesett a fürdőszobaajtón. A zuhanykabin tejüvegén át látta J testének körvonalait és hallotta a lány éneklését is. Hát lenne mit csiszolni rajta – gondolta a férfi és elvigyorodott. Halkan elhúzta a kabin ajtaját. J látványától a vér az alsó testrészébe áramlott. A lány a víz alatt állt, behunyt szemmel, egy Linkin Park-dalt énekelt és közben képzeletben zongorázott. Chester belépett a zuhanykabinba. Nem foglalkozott vele, hogy vizes lesz. Akarta J-t.

J érezte a testén az enyhe huzatot és tudta, hogy Chester jött. Nem nyitotta ki a szemét, kíváncsi volt arra, hogy a férfi mit fog csinálni. Amikor megérezte a dereka köré fonódó karokat, megborzongott, de nem a hidegtől. Chester szorosan a háta mögött állt és J tudta, érezte, hogy a férfi kívánja. Ő is akarta Chestert. Még mindig csukott szemmel megfordult és belesimult a férfi ölelő karjába. Chester megcsókolta a szemeit, az orrát, majd a száját.

- Jó reggelt, drága. Jöttem hozzád zuhanyozni. Nem baj, ugye?

J kinyitotta a szemét és Chester mosolygó arca nézett vissza rá. A férfiból sugárzott a boldogság és a lelki nyugalom. Fizikailag viszont nem volt nyugodt, ezt J pontosan érezte. Közelebb húzódott a férfihoz.

- Jó reggelt neked is. Persze, hogy nem baj. De én ruha nélkül szoktam zuhanyozni…

Chester villámgyorsan lekapta magáról a vizes pólót és a boxert, bár utóbbival azért meg kellett küzdenie, mert nem volt egyszerű dolog lehámozni a vizes alsónadrágot. J mosolyogva figyelte az igyekezetét.

- Hová sietsz? Csak szépen nyugodtan, nehogy elcsússz a vizes kövön…

- Ne nevess ki, különben…

- Különben mi lesz? – kérdezett vissza kacéran J, miközben lépett egyet hátra, Chester meg előre. A férfi nekinyomta a kabin üvegfalának. Megfogta J két karját és felemelte.

Mélyen a lány szemébe nézett.

- Jól vagy, drága? Véreztél tegnap…Nem okoztam fájdalmat?

J megrázta a fejét.

- Nem fájdalmat okoztál, hanem mérhetetlen gyönyört. Jól vagyok. Szeretlek. Istenem. Milyen jó kimondani neked.

- Nekem meg olyan jó hallani tőled – suttogta Chester. Odahajolt J-hez és lágyan megcsókolta. A lány csuklóit még mindig összefogva tartotta, így J tehetetlen volt. Nem mintha tiltakozni akart volna bármi ellen is. A férfi fél kézzel a csuklóit fogta, a másik kezével pedig magához húzta a lányt. Aztán J kiszabadította a kezeit és átkarolta Chester nyakát. A férfi megsimogatta J fenekét, majd magához emelte a lányt, J pedig Chester csípője köré fonta a lábait. Ez most nem gyengéd szerelmeskedés volt, hanem gyors, vad és kemény. Nem tartott tovább 5 percnél, viszont ugyanolyan élvezetes volt, mint az előző alkalom. Utána ténylegesen lezuhanyoztak, majd Chester visszalopakodott a szobájába átöltözni.

J figyelmesen nézte magát a tükörben. Csillogott a szeme, valamiféle földöntúli boldogságot érzett magában. Aztán hirtelen bevillant neki valami. Az oké, hogy ő még szűz volt. De emiatt ugye nem is szedett semmiféle fogamzásgátló tablettát. És sem tegnap este, sem ma nem használtak óvszert sem. Ebből még baj is lehet – gondolta a lány, aztán elhessentette a gondolatot. Biztos nem lesz semmi baj. Nem lehetek terhes már rögtön az első alkalomkor. Vagy a második alkalomkor…Gyorsan felöltözött, felvette a hátizsákját és átsietett Chesterhez. A férfi kint cigizett a teraszon. Anyám. Ez a pasi még cigizni is csak szexisen tud. Odalépett hozzá és végigsimított a fenekén. Muszáj volt hozzáérnie.

- Szia. Kész vagy?

- Aha. Totálisan – vigyorgott a férfi. Elnyomta a cigit és felkapta a hátizsákját. – Gyere, menjünk. Ma még meg kell látogatnunk két kis falucskát. Készülj fel rá, hogy ott is lesznek árva gyerekek.

J bólintott és a férfi után indult. És hiába mondta Chester, hogy készüljön fel, a látvány annyira váratlanul érte, hogy csak bámult ki a fejéből, tehetetlenül, az arcán pedig ömlöttek a könnyek. Árva gyerekek sora ült a kis falucskákban a házak előtt. Amikor meglátták az idegeneket, nevetve rohantak oda hozzájuk és körbeugrálták őket. Mindannyian koszosan és soványak voltak, talán betegek is. Az embereken látszott, hogy szinte semmilyük nincsen, mégsem hagyták, hogy a bánat és a nélkülözés letörje őket. Chester szorosan fogta a lány kezét, miközben az egyik kis összetákolt házban beszélgettek a faluvezetőkkel. A lányt körbeülték a gyerekek, ő pedig elővette a jegyzetfüzetét, hogy leírja, kinek mire van szüksége. Ahogy lapozott egyet, könnybe lábadt a szeme. Noi rajza volt a lapon. A kislány Chestert és őt rajzolta le. Vajon jól van? Nem bántják? Vigyáznak rá? Ki fog rá figyelni, hogy az a boszorkány ne kaparintsa megint a kezei közé? A lányban csak úgy sorakoztak egymás után a kérdések. Hirtelen érezte, hogy rosszul lesz. Feltápászkodott és kimenekült a szabad levegőre. Lerogyott a homokba. Előkotort a hátizsákjából egy kis üveg ásványvizet. Ivott belőle néhány kortyot, a maradékot pedig magára öntötte. Csukott szemmel térdelt a homokban, amikor egy könnyű érintést érzett a vállán.

- Jemina…Jól vagy? M a baj? – térdelt le mellé Chester és aggódva figyelte.

- Semmi. Aggódom Noi miatt. Szerintem attól lettem rosszul. És ezek az emberek… Chester, hogy lehet így élni? Istenem. Én állandóan azon aggódtam, hogy mikor lesz saját cégem. Ezeknek az embereknek szinte saját ruhájuk sincs, mégis boldogabbak, mint én!

- Nyugodj meg, drága – ölelte át Chester gyengéden a lányt. – Holnap vissza kell mennünk Phuketre. Nem tudom, hogy jó ötlet-e, de ha gondolod, előtte elmehetünk megnézni Noit. De csak akkor, ha…

J szeme megint könnybe lábadt.

- Köszönöm. Én sem tudom, hogy jó lesz-e, de szeretném még látni. Szeretném megbeszélni majd a hatóságokkal, hogy milyen módon lehet támogatni őket. Segíteni akarok ezeknek az embereknek.

- Hidd el, már így is sokat segítettél nekik – mondta Chester, majd felhúzta a lányt a homokból. – Gyere, mennünk kell.

Elköszöntek a falubeliektől és visszamentek a szállodába, Chester szobájába. J fáradt volt, fizikailag, agyilag és lelkileg is. Chester átölelte, ringatta és simogatta a hátát. A lány feszültsége és szomorúsága lassan oldódott. Kiültek a teraszra a fotelekbe és nézték a kivilágított kertet. J fáradtsága elmúlt, ahogy a férfira nézett, aki piszkos volt és izzadt, de szexis. Nagyon.

- Anyám – kommentálta a látványt J. Chester ugyanis az egyik fotelban ült, cigi lógott a szája sarkában, a szeme csukva és a térdén dobolt.

- Hihi. Új dal készül?

- Tessék? – eszmélt fel Chester a gondolatiból. J felállt és odalépett a férfihoz.

- Mondom új dal készül?

- Eszembe jutott valami. De már elfelejtettem.

- Miért?

- Mert megzavartál – vigyorgott a férfi.

- Bocsi, akkor itt sem vagyok.

- Ne menj el. Maradj velem. Gyere haza velem L.A-be. Költözz hozzám – kérte halkan Chester, miközben a lány ujjait simogatta, majd egyesével megcsókolta őket.

- Úgy érted, hogy… - J csak ennyit tudott kinyögni.

- Igen. Szeretnék veled élni egy fedél alatt. És szeretném, ha megismernéd a gyerekeimet is.