Toni kiabálva szaladt a bejárati ajtóhoz, amikor meghallotta a csengőt. Villámgyorsan feltépte az ajtót és J nyakába akart ugrani, de mégsem tette, mert a lány nem egyedül jött. Toni megtorpant, amikor meglátta a kisfiút. Már ismerte korábbról, mert amikor az ő apja és a kissrác apja együtt turnézott, akkor ők is találkoztak néha, bár nem igazán foglalkoztak egymással.
Draven nem szólalt meg, csak nézte a kislányt. Aztán hirtelen kihúzta magát:
- Szervusz, Antonia. Biztosan emlékszel rám. Draven Sebastien Bennington vagyok és örülök, hogy újra találkoztunk.
J álla leesett, amikor meghallotta Draven bemutatkozását. Anyám. Ámulva nézett a kissrácra, de a csodálkozása csak még nagyobb lett, amikor Toni illedelmesen keresztezte a bokáit és előadott egy szabályos pukedlit, miközben enyhén meghajtotta a fejét. J csak kapkodta a fejét. Mi van itt? A kislány háta mögött hirtelen megjelent Chris, és ha ők most rajzfilmfigurák lettek volna, hát akkor a fejük felett ott sorakozott volna sok kérdőjel. Egyikőjük sem értette a gyerekek viselkedését. Néhány másodpercig csend volt, aztán Chris megszólalt:
- Szia, Jemina! És szia neked is, Draven! Hogy vagy, kishaver?
Draven komoly arckifejezéssel kinyújtotta a kezét, Chris pedig elfogadta. Úgy ráztak kezet, mint két felnőtt.
- Szia, Chris bácsi. Remélem, nem okozok gondot, hogy eljöttem. Jöttem vigyázni Jem-re.
J megsimogatta a kissrác haját.
- Bizony, ő az én őrzőm. Szia, Chris. Szia, Toni.
- Fáradjatok be, bizonyára éhesek vagytok – szólalt meg Toni, mire a két felnőtt megint nem kapott levegőt. J Chrisre nézett, de a férfi csak megvonta a vállát. Draven egy elegáns mozdulattal előreengedte J-t, majd ő is belépett a tágas lakásba. Ámulva körülnézett.
- De gyönyörű!
- Jeminától kaptuk – kotyogott közbe kicsiChris, aki időközben előóvakodott a konyhából. Chris megfogta a kisfiú kezét.
- Emlékszel még Dravenre, Chris? Tudod, ő Chester bácsi fia.
KicsiChris bólintott.
- Aha, tudom. De jó, hogy jöttél. Gyere, megmutatom a szobámat és a játékaimat – fogta meg Draven kabátujját kicsiChris.
- Várj egy kicsit, csak leveszem a cipőmet.
Draven kibújt a cipőjéből és szépen egymás mellé tette őket. J elmosolyodott.
- Olyan vagy, mint az apád. Na, menjetek játszani egy kicsit, én még beszélgetek Chris-szel, aztán a tiétek vagyok. Addig találjátok ki, hogy mit szeretnétek játszani, oké?
- Okéka – tért vissza a „régi”, vagány Draven és követte kicsiChrist az egyik szobába. Persze Toni sem maradt a felnőttekkel, befurakodott a két fiú közé és megfogta a kezüket. Így mentek hármasban kicsiChris szobájába.
Chris a konyhába hívta J-t.
- Csüccs. Hogyhogy elhoztad Dravent? Chester azt mondta, ő fog rá vigyázni. Nem mintha baj lenne, félre ne értsd.
- Be kell mennie az ügyészségre Robina miatt – sóhajtott J. Chris leült mellé és finoman meglökte a vállát.
- Nyugi. Nem lesz semmi baj. Chester okos csávó. Nem fogja hagyni, hogy bármi bajotok legyen.
- Baszki, Chris! Ez a nő nem normális! Az egy dolog, hogy engem feljelent testi sértésért, mert kicsavartam a karját…de amit Chesterrel művelt! – dühödött be J, mire Chris átkarolta a vállát.
- Na igen. Ez a felveszem-hogyan-dugtam-a-főnökömmel-aztán-jól-megzsarolom fogás. De mondtam, nem fog neki bejönni. Én Chester helyében simán visszaperelném becsületsértésért és hitelrontásért.
- Lehet, hogy az lesz belőle. Viszont…anyám… - sápadt el J. – Mi lesz, ha…ha eladja valami szennylapnak vagy pletykaoldalnak a felvételt és nyilvánosságra kerül? Mi lesz a gyerekekkel?
- Hát…lehet, hogy keményebb eszközökhöz kellene folyamodnotok – tanácsolta Chris, mire J ránézett.
- Tudsz fasza bérgyilkost? Vagy nem is kell, hogy kinyírja, csak adjon tippeket.
Chris elnevette magát és felállt.
- Imádnivalóan hülye vagy, Jemina. Nekem viszont mennem kell, de sietek. Ó, nem tudod véletlenül, hogy mi volt a múltkor azon a megbeszélésen, ami Chester és Rihanna között volt? Tudod, erről a gasztroizéről…csak hogy nagyjából képben legyek, mert ma én vagyok a soros Rihannánál…
- Igazából Chester nem mondott semmi különöset, de mintha kényelmetlen lett volna neki a téma. Ha az a rihe rámászott, én kinyírom!
- Na, én tényleg megyek, mert elég harcias vagy ma reggel – vigyorgott Chris. – Sárkánytejet ittál reggelire vagy mi van veled?
- Hihi. Juj. Egy kérdés. Használhatom a gépedet, amíg nem vagy itthon? Csak az msn-része kellene, mert muszáj ma beszélnem Drew-val, hogy mikor jönnek Kanadába.
J teljesen „véletlenül” potyogtatta el az információkat, és várta Chris reakcióját. Magában mosolygott, amikor látta a férfi felcsillanó szemeit Drew és Kanada említésére.
Chris igyekezett úgy tenni, mint akinek teljesen semleges a téma, de közben a szíve vad táncba kezdett. Drew Kanadába jön! Legalább már egy időzónában lesznek…Sovány vigasz, de több, mint a semmi. Innentől talán egy kicsit könnyebb lesz a…mi is? – tette fel magának a kérdést Chris, de nem igazán tudott rá válaszolni.
J nem szólt semmit, de észrevette a férfi töprengését. Hát, barátocskám, jól gondold meg, hogy mit is akarsz Drew-tól, aztán kösd föl azt a rojtosra hordott gatyádat, hihi. Chris közben elbúcsúzott a gyerekektől és elment, de megígérte, hogy siet. J belesett a gyerekszobába. Anyám. A három gyerek akkora kuplerájt csinált, mintha egy tornádó vonult volna végig a szobán. De nem is a kupi volt a lényeg. Hanem először is az, hogy olyan szépen játszottak egymással, nem volt egy hangos szó sem közöttük, a fiúk simán „befogadták” Tonit. Amikor J belépett a szobába és meglátta az ágyon és a földön lévő cuccokat, eszébe jutott, hogy mit is csinálhatnának.
- Figyi, skacok és kishölgy! Mi lenne, ha…
- Jem, azt találtuk ki, hogy felöltözhetnénk ezekbe a ruhákba és csinálhatnánk egy koncertet – szólalt meg Draven. A kisfiú a földön ült, Toni lábai előtt. Merthogy a kiscsaj fent ült egy fotel tetején és éppen valami fejdíszt próbálgatott magára. Úgy nézett ki, mint egy királylány.
- Varázsbóbita – mosolyodott el J, amikor eszébe jutott Drew kifejezése. – Gyertek, öltözzünk fel! Nekem is pont ez jutott eszembe egyébként.
KicsiChris leugrott az ágyról és odavitte azokat a ruhákat, amiket ő nézett ki magának. J pedig felöltöztette a szőke kisfiút. Ráadott egy piros-világoskék-sötétkék-fehér csíkos pólót, egy számokkal teletűzdelt rövid ujjú inget, egy mustársárga nadrágot meg világos színű cipőt. A kezébe nyomta egy mikrofont.
- Mr. Cornell, melegítsen be, amíg a többi sztárt is felöltöztetem – mosolygott kicsiChrisre J, mire a kisfiú tényleg énekelgetni kezdett. J Tonihoz fordult.
- Gyere, kicsim, téged is felcicomázlak.
Néhány perc múlva egy dögös kis díva állt J előtt. Tonin egy rózsaszín Diesel-feliratos póló volt, világos színű térdnadrággal és papuccsal. A legjobb azonban a fejdísze volt, egy rózsaszín hajpánt, rajta egy hatalmas rózsaszín virággal. Toni felkapta a kis gitárját.
- Én ezzel fogok zenélni, jó?
- Tökéletes lesz. Gyere, Draven. Bár…ahogy elnézem, neked nem kell másik ruha. Te így is sztár vagy.
A kisfiú szégyenlősen elmosolyodott és óvatosan Tonira nézett. A kislány pedig rámosolygott.
J összecsapta a tenyerét.
- Tehát akkor…mit is adunk elő?
- Énekeljük el, amit apáék szoktak közösen – mondta Draven és elkezdte dúdolgatni a Crawling című Linkin Park-számot. KicsiChris becsatlakozott hozzá, Toni pengetni kezdte a gitárját. Közben pedig olyan figurákat lenyomtak, hogy J alig tudta visszafojtani a nevetését. Aztán gondolt egyet és gyorsan behozta a konyhából Chris laptopját. 3 másodperc alatt fellépett msn-re és szerencsére Drew is gépnél volt.
- Csákány – köszönt Drew azonnal, de J most nem vesztegette az idejét köszöngetéssel. Azonnal belőtte a kamerát és a gyerekek felé fordította.
- Ezt nézd, baszki. A jövő generációja. Cornell/Bennington együttműködés.
Drew a kamera másik felén megkönnyezte a látványt. A két Cornell-gyerek a szíve csücske volt. voltak az életben olyan vágyai, amikről tudta, hogy soha nem fognak teljesülni. És voltak olyanok, amelyekből már teljesült. Egy: a Syncroud és Kanada. Kettő: láthatta Chris Cornellt. A teljesületlen vágyai között pedig ott szerepelt, hogy egyszer, legalább egyszer az életben szeretné magához ölelni ezt a két…
- …varázsbóbitát – írta le J-nek.
Draven nem szólalt meg, csak nézte a kislányt. Aztán hirtelen kihúzta magát:
- Szervusz, Antonia. Biztosan emlékszel rám. Draven Sebastien Bennington vagyok és örülök, hogy újra találkoztunk.
J álla leesett, amikor meghallotta Draven bemutatkozását. Anyám. Ámulva nézett a kissrácra, de a csodálkozása csak még nagyobb lett, amikor Toni illedelmesen keresztezte a bokáit és előadott egy szabályos pukedlit, miközben enyhén meghajtotta a fejét. J csak kapkodta a fejét. Mi van itt? A kislány háta mögött hirtelen megjelent Chris, és ha ők most rajzfilmfigurák lettek volna, hát akkor a fejük felett ott sorakozott volna sok kérdőjel. Egyikőjük sem értette a gyerekek viselkedését. Néhány másodpercig csend volt, aztán Chris megszólalt:
- Szia, Jemina! És szia neked is, Draven! Hogy vagy, kishaver?
Draven komoly arckifejezéssel kinyújtotta a kezét, Chris pedig elfogadta. Úgy ráztak kezet, mint két felnőtt.
- Szia, Chris bácsi. Remélem, nem okozok gondot, hogy eljöttem. Jöttem vigyázni Jem-re.
J megsimogatta a kissrác haját.
- Bizony, ő az én őrzőm. Szia, Chris. Szia, Toni.
- Fáradjatok be, bizonyára éhesek vagytok – szólalt meg Toni, mire a két felnőtt megint nem kapott levegőt. J Chrisre nézett, de a férfi csak megvonta a vállát. Draven egy elegáns mozdulattal előreengedte J-t, majd ő is belépett a tágas lakásba. Ámulva körülnézett.
- De gyönyörű!
- Jeminától kaptuk – kotyogott közbe kicsiChris, aki időközben előóvakodott a konyhából. Chris megfogta a kisfiú kezét.
- Emlékszel még Dravenre, Chris? Tudod, ő Chester bácsi fia.
KicsiChris bólintott.
- Aha, tudom. De jó, hogy jöttél. Gyere, megmutatom a szobámat és a játékaimat – fogta meg Draven kabátujját kicsiChris.
- Várj egy kicsit, csak leveszem a cipőmet.
Draven kibújt a cipőjéből és szépen egymás mellé tette őket. J elmosolyodott.
- Olyan vagy, mint az apád. Na, menjetek játszani egy kicsit, én még beszélgetek Chris-szel, aztán a tiétek vagyok. Addig találjátok ki, hogy mit szeretnétek játszani, oké?
- Okéka – tért vissza a „régi”, vagány Draven és követte kicsiChrist az egyik szobába. Persze Toni sem maradt a felnőttekkel, befurakodott a két fiú közé és megfogta a kezüket. Így mentek hármasban kicsiChris szobájába.
Chris a konyhába hívta J-t.
- Csüccs. Hogyhogy elhoztad Dravent? Chester azt mondta, ő fog rá vigyázni. Nem mintha baj lenne, félre ne értsd.
- Be kell mennie az ügyészségre Robina miatt – sóhajtott J. Chris leült mellé és finoman meglökte a vállát.
- Nyugi. Nem lesz semmi baj. Chester okos csávó. Nem fogja hagyni, hogy bármi bajotok legyen.
- Baszki, Chris! Ez a nő nem normális! Az egy dolog, hogy engem feljelent testi sértésért, mert kicsavartam a karját…de amit Chesterrel művelt! – dühödött be J, mire Chris átkarolta a vállát.
- Na igen. Ez a felveszem-hogyan-dugtam-a-főnökömmel-aztán-jól-megzsarolom fogás. De mondtam, nem fog neki bejönni. Én Chester helyében simán visszaperelném becsületsértésért és hitelrontásért.
- Lehet, hogy az lesz belőle. Viszont…anyám… - sápadt el J. – Mi lesz, ha…ha eladja valami szennylapnak vagy pletykaoldalnak a felvételt és nyilvánosságra kerül? Mi lesz a gyerekekkel?
- Hát…lehet, hogy keményebb eszközökhöz kellene folyamodnotok – tanácsolta Chris, mire J ránézett.
- Tudsz fasza bérgyilkost? Vagy nem is kell, hogy kinyírja, csak adjon tippeket.
Chris elnevette magát és felállt.
- Imádnivalóan hülye vagy, Jemina. Nekem viszont mennem kell, de sietek. Ó, nem tudod véletlenül, hogy mi volt a múltkor azon a megbeszélésen, ami Chester és Rihanna között volt? Tudod, erről a gasztroizéről…csak hogy nagyjából képben legyek, mert ma én vagyok a soros Rihannánál…
- Igazából Chester nem mondott semmi különöset, de mintha kényelmetlen lett volna neki a téma. Ha az a rihe rámászott, én kinyírom!
- Na, én tényleg megyek, mert elég harcias vagy ma reggel – vigyorgott Chris. – Sárkánytejet ittál reggelire vagy mi van veled?
- Hihi. Juj. Egy kérdés. Használhatom a gépedet, amíg nem vagy itthon? Csak az msn-része kellene, mert muszáj ma beszélnem Drew-val, hogy mikor jönnek Kanadába.
J teljesen „véletlenül” potyogtatta el az információkat, és várta Chris reakcióját. Magában mosolygott, amikor látta a férfi felcsillanó szemeit Drew és Kanada említésére.
Chris igyekezett úgy tenni, mint akinek teljesen semleges a téma, de közben a szíve vad táncba kezdett. Drew Kanadába jön! Legalább már egy időzónában lesznek…Sovány vigasz, de több, mint a semmi. Innentől talán egy kicsit könnyebb lesz a…mi is? – tette fel magának a kérdést Chris, de nem igazán tudott rá válaszolni.
J nem szólt semmit, de észrevette a férfi töprengését. Hát, barátocskám, jól gondold meg, hogy mit is akarsz Drew-tól, aztán kösd föl azt a rojtosra hordott gatyádat, hihi. Chris közben elbúcsúzott a gyerekektől és elment, de megígérte, hogy siet. J belesett a gyerekszobába. Anyám. A három gyerek akkora kuplerájt csinált, mintha egy tornádó vonult volna végig a szobán. De nem is a kupi volt a lényeg. Hanem először is az, hogy olyan szépen játszottak egymással, nem volt egy hangos szó sem közöttük, a fiúk simán „befogadták” Tonit. Amikor J belépett a szobába és meglátta az ágyon és a földön lévő cuccokat, eszébe jutott, hogy mit is csinálhatnának.
- Figyi, skacok és kishölgy! Mi lenne, ha…
- Jem, azt találtuk ki, hogy felöltözhetnénk ezekbe a ruhákba és csinálhatnánk egy koncertet – szólalt meg Draven. A kisfiú a földön ült, Toni lábai előtt. Merthogy a kiscsaj fent ült egy fotel tetején és éppen valami fejdíszt próbálgatott magára. Úgy nézett ki, mint egy királylány.
- Varázsbóbita – mosolyodott el J, amikor eszébe jutott Drew kifejezése. – Gyertek, öltözzünk fel! Nekem is pont ez jutott eszembe egyébként.
KicsiChris leugrott az ágyról és odavitte azokat a ruhákat, amiket ő nézett ki magának. J pedig felöltöztette a szőke kisfiút. Ráadott egy piros-világoskék-sötétkék-fehér csíkos pólót, egy számokkal teletűzdelt rövid ujjú inget, egy mustársárga nadrágot meg világos színű cipőt. A kezébe nyomta egy mikrofont.
- Mr. Cornell, melegítsen be, amíg a többi sztárt is felöltöztetem – mosolygott kicsiChrisre J, mire a kisfiú tényleg énekelgetni kezdett. J Tonihoz fordult.
- Gyere, kicsim, téged is felcicomázlak.
Néhány perc múlva egy dögös kis díva állt J előtt. Tonin egy rózsaszín Diesel-feliratos póló volt, világos színű térdnadrággal és papuccsal. A legjobb azonban a fejdísze volt, egy rózsaszín hajpánt, rajta egy hatalmas rózsaszín virággal. Toni felkapta a kis gitárját.
- Én ezzel fogok zenélni, jó?
- Tökéletes lesz. Gyere, Draven. Bár…ahogy elnézem, neked nem kell másik ruha. Te így is sztár vagy.
A kisfiú szégyenlősen elmosolyodott és óvatosan Tonira nézett. A kislány pedig rámosolygott.
J összecsapta a tenyerét.
- Tehát akkor…mit is adunk elő?
- Énekeljük el, amit apáék szoktak közösen – mondta Draven és elkezdte dúdolgatni a Crawling című Linkin Park-számot. KicsiChris becsatlakozott hozzá, Toni pengetni kezdte a gitárját. Közben pedig olyan figurákat lenyomtak, hogy J alig tudta visszafojtani a nevetését. Aztán gondolt egyet és gyorsan behozta a konyhából Chris laptopját. 3 másodperc alatt fellépett msn-re és szerencsére Drew is gépnél volt.
- Csákány – köszönt Drew azonnal, de J most nem vesztegette az idejét köszöngetéssel. Azonnal belőtte a kamerát és a gyerekek felé fordította.
- Ezt nézd, baszki. A jövő generációja. Cornell/Bennington együttműködés.
Drew a kamera másik felén megkönnyezte a látványt. A két Cornell-gyerek a szíve csücske volt. voltak az életben olyan vágyai, amikről tudta, hogy soha nem fognak teljesülni. És voltak olyanok, amelyekből már teljesült. Egy: a Syncroud és Kanada. Kettő: láthatta Chris Cornellt. A teljesületlen vágyai között pedig ott szerepelt, hogy egyszer, legalább egyszer az életben szeretné magához ölelni ezt a két…
- …varázsbóbitát – írta le J-nek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése