36.
J körbevezette Chris-t a lakásban. Amikor Chesterhez költözött, szinte minden helyiségben itt hagyta a bútorokat, kivéve a tervezőszobája felszerelését, mert azokra szüksége volt a munkájához. Chris ámulva nézett szét a szobában.
- Ez gyönyörű! Itt aztán meglephetik az ötletek az embert…
- Bizony. Pláne ha kimész a teraszra! Gyere, megmutatom – húzta maga után a férfit J és kinyitotta a dupla tolóajtót. Chris álla leesett az elé táruló látványtól. Alig tudott megszólalni.
- Nekem kell ez a lakás, Jemina!
- Tudtam, hogy tetszeni fog – mosolyodott el J. – És szerintem a gyerekeid is imádni fogják. Tényleg, őket miért nem hoztad?
- Jobbnak láttam, ha otthon maradnak, mert ha itt vannak velem, akkor csak és kizárólag rájuk kell figyelni, és nem tudok keményen alkudni a bérleti díjból… - mosolygott a férfi J-re.
- Nyugi, megoldjuk. Nem foglak földönfutóvá tenni. Tényleg, majd egyszer elküldhetnéd nekem e-mailen a következő koncertjeid időpontját, jó?
- Persze, szívesen. El akarsz jönni egy koncertemre?
- Hát…igazából… - J úgy csinált, mintha tétovázott volna. – Nem is tudom…Drew annyit lelkendezik mindig rólad, hogy most már muszáj lesz megnéznem téged. Bár még Chester-t sem láttam koncertezni…
- Egyeztetünk egy időpontot, amikor ráértek és hozok nektek VIP-jegyet, oké?
- Király! Nagy kérés lenne, ha…
- A barátnődnek is küldök. Annyit beszélsz róla, szeretném egyszer megismerni – mondta ki végre Chris azt a mondatot, amin már napok óta rágódott. – Tudom, hogy hülyének tartasz és meg is értem, de… - túrt bele a férfi a hajába és felsóhajtott. - Hisz nem is ismerem. Egyszer láttam csak, akkor is csak félig-meddig, de valahogy úgy érzem, találkoznom kell vele. Ütődött vagyok, igaz? Itt állok lassan 45 évesen és egy olyan lányról beszélek, aki…
- …aki kedves, de azért nagyszájú, jó humorú, érzékeny…Soroljam még? – nevette el magát J. – Segítek. Drew a barátnőm. Te pedig a barátom vagy. Szeretném, ha boldogok lennétek, lehetőleg egymással. Megérdemlitek, és a kicsik is.
Chris megölelte J-t és egy puszit nyomott a lány arcára. Mivel még mindig kint álltak a teraszon, a leselkedő paparazzik könnyedén le tudták fényképezni őket. Chris ezután még kétszer körbejárta a lakást, kinézett az ablakokon, hogy melyik szobából hová nyílik a kilátás. Természetesen ezeket a pillanatokat is mind-mind megörökítették a fotósok. Amikor pedig Chris és J együtt elhagyta a lakást és beültek a férfi Bentley-ébe, sorozatképek készültek, közeliek és távoliak egyaránt. A hiénák megérezték a vérszagot, a kirobbantható botrány szagát.
A város másik felén egy másik ház környékén szintén lesben álltak a fényképészek, bár Chester nem is figyelte őket. Nem ők voltak a fontosak, hanem a családja, a gyerekei. Az idefelé vezető úton egy szót sem szóltak egymáshoz Isaiah-val, de a gyerek sokszor rámosolygott a visszapillantótükörben. Mintha kicserélték volna. Olyan volt, mint régen, amikor még minden rendben volt. Amikor hosszabb utakra mentek, kirándulni, vacsorázni vagy csak úgy bele a világba. Amikor kiszállt a Crysler-ből Talinda háza előtt, a nő már várta őket. Melegen megölelte Chester-t, aztán együtt bementek a házba. A másik három gyerek is otthon volt, Tyler egyből az apja nyakába mászott, és Draven is szorosan hozzábújt. Jaime pedig, a legnagyobb fiú komolyan, felnőttesen kezet fogott vele.
- Szia, apa! Jó, hogy itt vagy.
- Hát még én hogy örülök – mondta Chester. – Mielőtt bármiről is beszélni kezdenénk, szeretném, ha tudnátok, hogy én nagyon-nagyon szeretlek benneteket és hiányoztok és sajnálom ezt az egész helyzetet, amibe belekeveredtünk. Ígérem, hogy ezentúl sokkal-sokkal többet leszek veletek. Persze ha megengeditek…
- És a…barátnőd? Mit fog hozzá szólni? – kérdezte meg félve Isaiah.
- Gyertek a nappaliba, ott mindenki elfér – terelte be a család minden tagját Talinda. A fiúk bevonultak a tágas helyiségbe. A nagyfiúk Chester mellé ültek a kényelmes kanapéra, Tyler és Draven pedig a szőnyegre telepedett és játszani kezdett. Chester nem igazán tudta, hogyan kezdjen hozzá a mondanivalójához, de Jaime kisegítette.
- Anya mesélt már néhány dolgot a barátnődről, de szeretnénk, ha te beszélnél róla.
Chester ismét elcsodálkozott a fiú komolyságán. Vett egy nagy levegőt és beszélni kezdett.
- Nos…őt Jeminának hívják és nagyon kedves lány. Divattervező, Jay-Z-nek dolgozik…
- Hány éves? – kérdezte Jaime.
- 23.
- És hol találkoztatok?
- Phoenix-ben, nem olyan régen.
- És miért vagy vele? – kérdezte Isaiah, és a férfi látta, hogy a kissrác óriási változáson esett át. Mintha megint egy másik gyerek ülne mellette, aki összeszűkült szemmel figyeli az alkalmat, hogy mikor köthet bele. Chester nem igazán értette ezt a változást. Azt gondolta, hogy sikerült elindulniuk egy olyan úton, ami a kibékülés és az új helyzet elfogadása felé vezet. Amikor azonban meghallotta a következő kérdést, tudta, hogy ez még korántsem az az út.
- Miért jobb ő, mint anya?
Chester felsóhajtott.
- Fiam…Anyád és én…azért váltunk el, mert nem tudtunk már együtt élni és nem akartuk tönkretenni az életeteket veszekedésekkel…
- Így is elrontottál mindent – vetette oda a kissrác, majd felpattant. – Nem akarok hallani az új nődről! Én azt akarom, hogy gyere vissza hozzánk és legyünk megint úgy együtt, mint régen! – kiabálta és felszaladt a szobájába.
- Mostanában nagyon ingadozik a hangulata – mondta Talinda és próbálta vigasztalni Chestert, aki csak nézett maga elé és a fejét csóválta.
- Nem értem. Amikor elmentem érte az iskolába, ugyanilyen volt. Aztán hazafelé meg mintha semmi nem történt volna. És most megint…Mit csináljak?
- Szerintem várj még.
- Mire? Szeretem Jeminát, vele élek, és szeretném, ha a gyerekeim is megismernék! Olyan nagy kérés ez? – nézett Talindára a férfi értetlenül. A nő megsimogatta az arcát.
- Légy türelmes. Isaiah a legrosszabb korban van most. Próbálok nektek segíteni, de nem tudom, hogy sikerrel járok-e…
- Majd én segítek – szólalt meg Jaime. – Apa. Sajnálom, hogy Isaiah ilyen, de én szeretnék neked segíteni. Mikor találkozhatok Jeminával?
Chester csak nézte a legnagyobb fiát, és könnyek gyűltek a szemébe. Pislogott néhányat, majd nagy nehezen megszólalt:
- Jaime…Köszönöm. Adj nekem 1-2 napot és meg fogod ismerni Jeminát. Rendben?
A fiú bólintott. Megölelte Chestert, majd Isaiah után sietett. Tyler és Draven, amikor meglátták, hogy a két nagyfiú eltűnt, azonnal letámadták Chestert. A kicsik örökös kíváncsiságával kérdezgették.
- Apa, apa, apa! Ki az a Jemina? Ő lesz a feleséged? És ő lesz az új anyukánk? És hogy néz ki? És szép? És…és…és… - hangzott el milliónyi kérdés és a férfi alig győzött rájuk válaszolni. Talinda mosolyogva nézte és hallgatta őket. Szerette a volt férjét. Már nem szerelemmel, mint 4 évvel ezelőtt, de még mindig fontos helyet foglalt el az életében. Látta Chesteren, hogy ez a kapcsolata más. Más, mint vele volt, más, mint Robinával volt. Olyan érzelmeket látott a férfi szemében, amilyeneket még soha. Ráadásul tetszett neki Jemina. Bár nem igazán ismerte, de valahogy érezte, hogy ez a lány kell Chesternek, mert ők egymásnak születtek. És sajnálta őket, hogy Isaiah ennyire ellene van a kapcsolatuknak. Talinda tudta, hogy a két kicsivel nem lesz gond, mert ők még nagyon hamar elfogadtak mindenkit. Jaime pedig már okos és komoly nagyfiú, érettebb a koránál. A legnagyobb kérdőjel Isaiah volt és Talinda tartott tőle, hogy a kissrác kemény dió lesz.
- … ugye itt alszol velünk ma? – hallotta a nő a kérdést, mire feleszmélt a gondolataiból. Tyler szegezte Chesternek a kérdést. A férfi tétovázott. Nem tudta, mit tegyen. A megoldást a telefonja adta meg, amikor megszólalt.
- Szia, drága – köszönt J-nek, Talinda pedig mosolyogva, de némi irigységgel figyelte a változást a volt férje arcán. Chester vonásai olyan mély szerelmet tükröztek, amit ő soha nem látott rajta, amikor még együtt voltak. Szerencsés ez a lány, hogy Chester az övé – gondolta magában Talinda.
- Szia, te dögös seggű isten – nevetett a telefonban J. – Vannak kérdéseim. Először is: mi volt az iskolában Isaiah-val? Nem hívtál, azt hittem, baj van…
- Nincs semmi baj – felelte a férfi, bár ez nem volt teljesen igaz, de nem akarta elrontani J kedvét. – Második kérdés?
- Ööö…izé…mit terveztél ma estére?
- Hát…nem is tudom…most inkább nem mondom – válaszolt Chester vigyorogva.
- Egyébként ott vagy még a suliban? Jaj. Nehogy azt hidd, hogy számon kérlek…
- Hé, drága. Nyugi van, oké?
- Jó – sóhajtotta megkönnyebbülten J, mert tényleg nem szerette volna, ha Chester azt hiszi, hogy el akarja számoltatni az idejével.
- Miért kérdezted a ma esti terveimet? Úgy érzem, befuccsoltak, igaz?
- Hááát…Kat hívott, hogy ugorjak el hozzá. Olyan régen nem találkoztunk és arra gondoltam, ott aludnék nála, ha nem haragszol érte – mondta J.
- Okés. Menj csak nyugodtan. Érezd jól magad Kattel.
- És te? Mit fogsz csinálni? Magányosan hajtod álomra a fejedet? Nélkülem? – kérdezett vissza J.
- Itt alszom Talindánál.
J körbevezette Chris-t a lakásban. Amikor Chesterhez költözött, szinte minden helyiségben itt hagyta a bútorokat, kivéve a tervezőszobája felszerelését, mert azokra szüksége volt a munkájához. Chris ámulva nézett szét a szobában.
- Ez gyönyörű! Itt aztán meglephetik az ötletek az embert…
- Bizony. Pláne ha kimész a teraszra! Gyere, megmutatom – húzta maga után a férfit J és kinyitotta a dupla tolóajtót. Chris álla leesett az elé táruló látványtól. Alig tudott megszólalni.
- Nekem kell ez a lakás, Jemina!
- Tudtam, hogy tetszeni fog – mosolyodott el J. – És szerintem a gyerekeid is imádni fogják. Tényleg, őket miért nem hoztad?
- Jobbnak láttam, ha otthon maradnak, mert ha itt vannak velem, akkor csak és kizárólag rájuk kell figyelni, és nem tudok keményen alkudni a bérleti díjból… - mosolygott a férfi J-re.
- Nyugi, megoldjuk. Nem foglak földönfutóvá tenni. Tényleg, majd egyszer elküldhetnéd nekem e-mailen a következő koncertjeid időpontját, jó?
- Persze, szívesen. El akarsz jönni egy koncertemre?
- Hát…igazából… - J úgy csinált, mintha tétovázott volna. – Nem is tudom…Drew annyit lelkendezik mindig rólad, hogy most már muszáj lesz megnéznem téged. Bár még Chester-t sem láttam koncertezni…
- Egyeztetünk egy időpontot, amikor ráértek és hozok nektek VIP-jegyet, oké?
- Király! Nagy kérés lenne, ha…
- A barátnődnek is küldök. Annyit beszélsz róla, szeretném egyszer megismerni – mondta ki végre Chris azt a mondatot, amin már napok óta rágódott. – Tudom, hogy hülyének tartasz és meg is értem, de… - túrt bele a férfi a hajába és felsóhajtott. - Hisz nem is ismerem. Egyszer láttam csak, akkor is csak félig-meddig, de valahogy úgy érzem, találkoznom kell vele. Ütődött vagyok, igaz? Itt állok lassan 45 évesen és egy olyan lányról beszélek, aki…
- …aki kedves, de azért nagyszájú, jó humorú, érzékeny…Soroljam még? – nevette el magát J. – Segítek. Drew a barátnőm. Te pedig a barátom vagy. Szeretném, ha boldogok lennétek, lehetőleg egymással. Megérdemlitek, és a kicsik is.
Chris megölelte J-t és egy puszit nyomott a lány arcára. Mivel még mindig kint álltak a teraszon, a leselkedő paparazzik könnyedén le tudták fényképezni őket. Chris ezután még kétszer körbejárta a lakást, kinézett az ablakokon, hogy melyik szobából hová nyílik a kilátás. Természetesen ezeket a pillanatokat is mind-mind megörökítették a fotósok. Amikor pedig Chris és J együtt elhagyta a lakást és beültek a férfi Bentley-ébe, sorozatképek készültek, közeliek és távoliak egyaránt. A hiénák megérezték a vérszagot, a kirobbantható botrány szagát.
A város másik felén egy másik ház környékén szintén lesben álltak a fényképészek, bár Chester nem is figyelte őket. Nem ők voltak a fontosak, hanem a családja, a gyerekei. Az idefelé vezető úton egy szót sem szóltak egymáshoz Isaiah-val, de a gyerek sokszor rámosolygott a visszapillantótükörben. Mintha kicserélték volna. Olyan volt, mint régen, amikor még minden rendben volt. Amikor hosszabb utakra mentek, kirándulni, vacsorázni vagy csak úgy bele a világba. Amikor kiszállt a Crysler-ből Talinda háza előtt, a nő már várta őket. Melegen megölelte Chester-t, aztán együtt bementek a házba. A másik három gyerek is otthon volt, Tyler egyből az apja nyakába mászott, és Draven is szorosan hozzábújt. Jaime pedig, a legnagyobb fiú komolyan, felnőttesen kezet fogott vele.
- Szia, apa! Jó, hogy itt vagy.
- Hát még én hogy örülök – mondta Chester. – Mielőtt bármiről is beszélni kezdenénk, szeretném, ha tudnátok, hogy én nagyon-nagyon szeretlek benneteket és hiányoztok és sajnálom ezt az egész helyzetet, amibe belekeveredtünk. Ígérem, hogy ezentúl sokkal-sokkal többet leszek veletek. Persze ha megengeditek…
- És a…barátnőd? Mit fog hozzá szólni? – kérdezte meg félve Isaiah.
- Gyertek a nappaliba, ott mindenki elfér – terelte be a család minden tagját Talinda. A fiúk bevonultak a tágas helyiségbe. A nagyfiúk Chester mellé ültek a kényelmes kanapéra, Tyler és Draven pedig a szőnyegre telepedett és játszani kezdett. Chester nem igazán tudta, hogyan kezdjen hozzá a mondanivalójához, de Jaime kisegítette.
- Anya mesélt már néhány dolgot a barátnődről, de szeretnénk, ha te beszélnél róla.
Chester ismét elcsodálkozott a fiú komolyságán. Vett egy nagy levegőt és beszélni kezdett.
- Nos…őt Jeminának hívják és nagyon kedves lány. Divattervező, Jay-Z-nek dolgozik…
- Hány éves? – kérdezte Jaime.
- 23.
- És hol találkoztatok?
- Phoenix-ben, nem olyan régen.
- És miért vagy vele? – kérdezte Isaiah, és a férfi látta, hogy a kissrác óriási változáson esett át. Mintha megint egy másik gyerek ülne mellette, aki összeszűkült szemmel figyeli az alkalmat, hogy mikor köthet bele. Chester nem igazán értette ezt a változást. Azt gondolta, hogy sikerült elindulniuk egy olyan úton, ami a kibékülés és az új helyzet elfogadása felé vezet. Amikor azonban meghallotta a következő kérdést, tudta, hogy ez még korántsem az az út.
- Miért jobb ő, mint anya?
Chester felsóhajtott.
- Fiam…Anyád és én…azért váltunk el, mert nem tudtunk már együtt élni és nem akartuk tönkretenni az életeteket veszekedésekkel…
- Így is elrontottál mindent – vetette oda a kissrác, majd felpattant. – Nem akarok hallani az új nődről! Én azt akarom, hogy gyere vissza hozzánk és legyünk megint úgy együtt, mint régen! – kiabálta és felszaladt a szobájába.
- Mostanában nagyon ingadozik a hangulata – mondta Talinda és próbálta vigasztalni Chestert, aki csak nézett maga elé és a fejét csóválta.
- Nem értem. Amikor elmentem érte az iskolába, ugyanilyen volt. Aztán hazafelé meg mintha semmi nem történt volna. És most megint…Mit csináljak?
- Szerintem várj még.
- Mire? Szeretem Jeminát, vele élek, és szeretném, ha a gyerekeim is megismernék! Olyan nagy kérés ez? – nézett Talindára a férfi értetlenül. A nő megsimogatta az arcát.
- Légy türelmes. Isaiah a legrosszabb korban van most. Próbálok nektek segíteni, de nem tudom, hogy sikerrel járok-e…
- Majd én segítek – szólalt meg Jaime. – Apa. Sajnálom, hogy Isaiah ilyen, de én szeretnék neked segíteni. Mikor találkozhatok Jeminával?
Chester csak nézte a legnagyobb fiát, és könnyek gyűltek a szemébe. Pislogott néhányat, majd nagy nehezen megszólalt:
- Jaime…Köszönöm. Adj nekem 1-2 napot és meg fogod ismerni Jeminát. Rendben?
A fiú bólintott. Megölelte Chestert, majd Isaiah után sietett. Tyler és Draven, amikor meglátták, hogy a két nagyfiú eltűnt, azonnal letámadták Chestert. A kicsik örökös kíváncsiságával kérdezgették.
- Apa, apa, apa! Ki az a Jemina? Ő lesz a feleséged? És ő lesz az új anyukánk? És hogy néz ki? És szép? És…és…és… - hangzott el milliónyi kérdés és a férfi alig győzött rájuk válaszolni. Talinda mosolyogva nézte és hallgatta őket. Szerette a volt férjét. Már nem szerelemmel, mint 4 évvel ezelőtt, de még mindig fontos helyet foglalt el az életében. Látta Chesteren, hogy ez a kapcsolata más. Más, mint vele volt, más, mint Robinával volt. Olyan érzelmeket látott a férfi szemében, amilyeneket még soha. Ráadásul tetszett neki Jemina. Bár nem igazán ismerte, de valahogy érezte, hogy ez a lány kell Chesternek, mert ők egymásnak születtek. És sajnálta őket, hogy Isaiah ennyire ellene van a kapcsolatuknak. Talinda tudta, hogy a két kicsivel nem lesz gond, mert ők még nagyon hamar elfogadtak mindenkit. Jaime pedig már okos és komoly nagyfiú, érettebb a koránál. A legnagyobb kérdőjel Isaiah volt és Talinda tartott tőle, hogy a kissrác kemény dió lesz.
- … ugye itt alszol velünk ma? – hallotta a nő a kérdést, mire feleszmélt a gondolataiból. Tyler szegezte Chesternek a kérdést. A férfi tétovázott. Nem tudta, mit tegyen. A megoldást a telefonja adta meg, amikor megszólalt.
- Szia, drága – köszönt J-nek, Talinda pedig mosolyogva, de némi irigységgel figyelte a változást a volt férje arcán. Chester vonásai olyan mély szerelmet tükröztek, amit ő soha nem látott rajta, amikor még együtt voltak. Szerencsés ez a lány, hogy Chester az övé – gondolta magában Talinda.
- Szia, te dögös seggű isten – nevetett a telefonban J. – Vannak kérdéseim. Először is: mi volt az iskolában Isaiah-val? Nem hívtál, azt hittem, baj van…
- Nincs semmi baj – felelte a férfi, bár ez nem volt teljesen igaz, de nem akarta elrontani J kedvét. – Második kérdés?
- Ööö…izé…mit terveztél ma estére?
- Hát…nem is tudom…most inkább nem mondom – válaszolt Chester vigyorogva.
- Egyébként ott vagy még a suliban? Jaj. Nehogy azt hidd, hogy számon kérlek…
- Hé, drága. Nyugi van, oké?
- Jó – sóhajtotta megkönnyebbülten J, mert tényleg nem szerette volna, ha Chester azt hiszi, hogy el akarja számoltatni az idejével.
- Miért kérdezted a ma esti terveimet? Úgy érzem, befuccsoltak, igaz?
- Hááát…Kat hívott, hogy ugorjak el hozzá. Olyan régen nem találkoztunk és arra gondoltam, ott aludnék nála, ha nem haragszol érte – mondta J.
- Okés. Menj csak nyugodtan. Érezd jól magad Kattel.
- És te? Mit fogsz csinálni? Magányosan hajtod álomra a fejedet? Nélkülem? – kérdezett vissza J.
- Itt alszom Talindánál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése