J 46.

46.

- Toni, kicsim, gyere csak ide egy pillanatra – szólt Chris a lányának. Toni a férfi ölébe ült, de nem tette le a kezéből a kis videójátékot, amin éppen cicákat kellett megetetnie.
- Figyelj, drágám. Jól éreztétek magatokat Jeminával?
- Ühüm – bólintott Toni és folytatta a játékot. – És azt mondta, hogy elmehetünk hozzá és Chester bácsihoz fürödni valamikor…jaj, ez a cica éhen halt! Ó, ez is!
- És…honnan ismered Drew-t?
- Jem megmutatta a gépeden. Beszélgettem is vele a kamerán keresztül. És nagyon aranyos lány.
- Tényleg? Miről beszélgettetek?
- Hát…sokmindenről. Meséltem neki arról, hogy mennyire szeretek a parkba menni és lovacskázni és hogy Jem-mel buliztunk és hogy Draven is milyen aranyos…juj – kapta a szája elé a kezét Toni és az apjára nézett. Chris úgy tett, mintha nem hallott volna semmit Dravenről. Mondjuk őt is inkább Drew érdekelte jobban.
- Szóval…aranyos lány?
- Aha. Csak az a baj, hogy nagyon messze lakik és nem tud eljönni hozzánk, pedig meghívtam ám!
- És mit mondott a meghívásodra?
Toni megvonta a vállát és tovább nyomogatta a gombokat.
- Nem tudom, már nem emlékszem. De Jem biztosan meg tudja mondani, ő olyan okos és szép. Drew is szép. És ő is okos. Ó, a fenébe! Meghaltak a cicáim…Apa, most nézd meg! Miattad haltak éhen a cicáim, mert kérdezgettél… - pityeredett el a kislány. Chris kivette a kezéből a játékot és magához ölelte a kislányt.
- Ne haragudj, drágám, nem akartam bántani a cicáidat. Holnap újra fogsz tudni játszani a többi cicával és megígérem neked, hogy nem foglak etetés közben zavarni. Rendben?
Toni könnyes szemmel bólintott, majd leugrott a földre.
- Megyek, folytatom a mesét, jó?
- Rendeben, de nemsokára fürdés és alvás.
Toni kiszaladt a szobából, Chris pedig visszahúzta maga elé a gépet. Ismét megnyitotta „Feszessegg” mappáját. Hülyén érezte magát, hogy egy félaktot bámul percek óta, de nem tudott betelni a látvánnyal. Toni érkezése előtt talált egy másik képet, azt is megnyitotta. Ezen a képen is látszott az igényesség, és hogy nem az volt a cél, hogy csak egy pucér nőt fényképezzenek le. Meztelen nős képek milliószámra készülnek, Christ nem is igazán érdekelték sem a pornólapok, sem az erotikus magazinok. A szép nőket viszont szívesen megnézte akár élőben, akár képen. És Drew szép volt, ezen a képen is. A fekete-fehér fotón egy fából készült lépcsőfeljáró látszott. Drew pedig a lépcsőfokokon feküdt, fejjel lefelé. Jobb karját kinyújtva a feje mellett lógatta, a másik keze a hasán pihent. Térdben behajlított és felhúzott lábán tűsarkú cipő volt. Ezen a képen még többet mutatott meg a testéből, mert csak egy aprócska bugyi volt rajta. Chris tekintete ide-oda cikázott, egyik képről a másikra. Kukkolónak érezte magát, hiába voltak nyilvános képek. Mégsem olyan, mintha kinyitott volna egy magazint és ott nézegetné. Ezeket a képeket Jemina kapta Drew barátjától, ráadásul Drew tudta nélkül. Chris egyre inkább úgy érezte, hogy irigyli Lucast, hogy ilyen barátnője van. Jemina korábban mesélt a kettejük kapcsolatukról, a barátságukról, ami tényleg csak barátság volt. Chris nem tudta, hogy milyen a férfi-nő közti barátság. Az ő egész élete arról szólt, hogy próbálta kiszűrni az ismerősei közül az érdekembereket, akik csak azért voltak a környezetében, mert őt Chris Cornell-nek hívták. Őket nem érdekelte Christopher John Boyle, az ember. A házassága Vickyvel is csak arról szólt, hogy a nő megkaphassa a zöldkártyát az Államokba. Chris most már tisztában volt ezzel. Ám évekkel ezelőtt senki nem tudta volna lebeszélni arról, hogy feleségül vegye Vickyt. Szerette a nőt, és nem vette észre, hogy az érzelmei nem találtak viszonzásra. Azóta már ezerszer megbánta, hogy nem hallgatott az igazi barátai, a családtagjaira, akik mind-mind óva intették a görög nőtől. Christ hajtotta a szerelem. Aztán ahogy a karikagyűrű Vicky ujjára került és a papírokon megjelent, hogy amerikai állampolgár a férje, onnantól kezdve minden megváltozott. Ezt Chris is észrevette. Megpróbált tekintettel lenni arra, hogy Vicky szült neki két gyereket, de egy idő után már képtelen volt egy légtérben tartózkodni Vickyvel. Ezért is ment rengeteget kirándulni a gyerekekkel, ezért kereste Chesterék társaságát. Velük jól érezte magát. A legutolsó csepp pedig az volt a pohárban, amikor meglátta a gyerekei arcán a félelmet. A félelmet a saját anyjuktól. Ez volt az a pillanat, amikor Chris százszázalékosan eldöntötte, hogy el fog válni Vickytől. A gyerekeket viszont nem adom, kerül, amibe kerül. Ők az enyémek. A bíróság nekem ítéli őket, mert Vickynek nem valók a gyerekek. Drew viszont…J sokat mesélt erről a lányról, aki fiatal kora ellenére sokkal érettebben gondolkodott, mint például Vicky. A nejének csak a külsőségek voltak fontosak, és akkor nagyon kedves tudott lenni, amikor valaki látta. Chris pedig gyűlölte a képmutatást. Ezért szerette Chestert, ezért szerette Jeminát is és…ezért szerette volna megismerni Drew-t is. Ténylegesen szerette volna megismerni, nem csak így képről. Jemina elbeszéléseiből egy olyan lány képe bontakozott ki, akire mindig lehet számítani, mert nem a saját hasznát és jólétét nézi, hanem azt, hogy a másiknak jó legyen. Drew így tett Lucas-szal is. Már korábban leléphetett volna valamelyik nagyobb olajcéghez dolgozni, de inkább megvárta, amíg a barátja is elvégzi az egyetemet, és így együtt próbálkozhatnak tovább. Chris végigsimított a képernyőn Drew arcán.
- Szia, Drew. Jó lenne, ha egyszer találkoznánk. Érzek valamit irántad. Találkoznunk kell.
- Apa, te miért beszélsz a számítógépedhez? – hallotta meg hirtelen Toni hangját maga mellett. A kislányára nézett.
- Kincsem, neked lassan már az ágyban a helyed. Megyek, engedem a fürdővizeteket és utána alvás! Különben nem fogtok nagyra nőni!
- De mesélsz valamit, ugye? Ugye igen? Olyan jó, hogy te mindig mondasz nekünk esti mesét és hogy mindig itt vagy velünk! – bújt a kislány Chrishez és egy nagy cuppanós puszit nyomott az apja arcára. Chrisnek könnybe lábadt a szeme. Imádta mindkét gyerekét, nélkülük céltalan lenne az élete. Azt viszont tudta, hogy a kicsiknek anyára van szükségük. Igazi anyára, aki nem csak megszüli őket, hanem gondoskodik róluk és szeretettel veszi körül őket életük végéig. Ölbe kapta Tonit és bementek a gyerekszobába. KicsiChris a földön feküdt és rajzolt, a tévé pedig szólt. Chris felnyalábolta őt is és a két kicsivel a karjaiban bement a hatalmas fürdőszobába és kinyitotta a vízcsapot. Egy fél óra múlva hatalmas víztócsák voltak a fürdőszoba kövén, a két gyerek pedig az ágyban fekve várta Christ és a mesét. A férfi levett egy mesekönyvet a polcról és olvasni kezdte a soron következő mesét egy bátor lányról, aki félelmet nem ismerve megmentett két kisgyereket a gonosz banya karmai közül. Amikor a gyerekek elaludtak, Chris homlokon csókolta őket és halkan kiment a szobából. Az órájára nézett. Meg kéne próbálnom felhívni Jeminát a képek miatt – gondolta magában a férfi, és elővette a telefonját.
Chester és J már lefektette Draven-t. Kint ültek a teraszon és beszélgettek. J jókedvűen hadonászva adta elő a gyerekek koncertjét, Draven és Toni meglepő viselkedését, de látta Chesteren, hogy a férfi gondolatai máshol járnak.
- Min gondolkozol? Látom, hogy messze jársz. Mi a baj? Miért nem szólsz rám, hogy hagyjam abba a dumálást?
Chester felsóhajtott.
- Beszélj csak. Szeretem hallani a hangodat.
J átült Chester ölébe és megsimogatta az arcát.
- Mi a baj? – kérdezte még egyszer. – Nem tudok segíteni?
- Csak legyél mellettem.
J szorosan átkarolta a férfi nyakát és hozzábújt. Chester megint sóhajtott egyet és simogatni kezdte J hátát.
- Franc. Nem tudom, miért kezdtem Robinával – kezdte el mondani a férfi. – Ennyire kellett volna valaki, hogy ne legyek egyedül? Tudhattam volna, hogy baj lesz belőle.
- Megoldjuk. Mindent megoldunk, együtt – suttogta J a férfi fülébe, majd megcsókolta. Finoman, gyengéden, vigasztalóan. Chester érezte a lányból áradó szerelmet.
- Mi lenne velem, ha te nem lennél?
J elmosolyodott.
- Lehet, hogy még mindig Robinára vesztegetnéd a drága idődet és a dögös testedet – mondta Chesternek, majd fészkelődni kezdett az ölében.
- Maradj már nyugton – szólt rá a férfi, de J felpattant és megragadta a kezét.
- Gyere.
Felhúzta Chestert a fotelból és a part felé kezdte húzni. – Gyere. Fürödjünk egyet.
- Fáradt va… - kezdte mondani a férfi, de J már a parton volt és néhány másodperc múlva már meztelenül állt a derékig érő vízben. A francokat vagy fáradt, Bennington. Chester leugrott a teraszról és menet közben ledobálta a ruháit. J nevetve nézte.
- Úgy viselkedünk, mint a tinik – mondta a férfinak, aki szorosan megállt előtte. A víz hullámzott körülöttük, egymáshoz lökve a testüket. J szíve vadul verni kezdett, amikor megérezte Chester kezét a fenekén. A férfi közelebb húzta magához.
- Erről is te tehetsz. Melletted újra fiatalnak érzem magam.
- Az is vagy. Fiatal, erős, dögös, szexis, kívánatos…jaj. És kívánós is, úgy érzem…
- Jól érzed, drága. És erről is te tehetsz. Folyamatosan szerelmeskedni akarok veled. Mindig. Mindenhol. Szeretlek, Jemina – suttogta Chester.
- Én is szeretlek, Chester – felelte a lány szintén suttogva.
Chester megcsókolta. Először lágyan, szinte csak tapogatózva, aztán erősebben, miközben a keze J testét simogatta.
- Mondd ki a nevem. Szeretem hallani, ahogy kimondod a nevem.
- Chester…
- Mondd még egyszer…Beindulok rá. Ilyenkor mindig az arcod látványa jut eszembe, amikor elmerülök benned…Mondd ki a nevem.
J felnyögött és nekiszorította magát Chesternek. Zihálva teljesítette a férfi kérését. Először. Másodszor. Harmadszorra nem bírta tovább. Tett két lépést a part felé, a sekély vízben hanyatt lökte Chestert és minden teketóriázás nélkül a csípőjére telepedett. Ott csókolta a férfit, ahol csak érte, és a férfi is visszacsókolta őt. Olyan hevesen szerelmeskedtek, mintha többé már nem lenne rá lehetőségük. A csúcspont egyszerre érte el mindkettőjüket, a testüket elborító vad szenvedély hangos kiáltást csalt elő belőlük. Nem is hallották, hogy J telefonja csörögni kezdett.