J 26.

26.

A férfi igazából nem is tudta, hogy miért jött ide. Pláne a gyerekekkel. Hívatlanul. Lehet, hogy zavarnak. A kicsik azóta rágták a fülét a rajzolással, amióta hazamentek a parkból. Chris megkereste Vickyt a házban, hogy megbeszélje vele a dolgot. A rajzolást is és J-t is, mielőtt a sok „jóindulatú” ismerős tájékoztatja a nőt. Erről azonban már lekésett. A felesége dühtől vöröslő arccal fogadta és azonnal nekitámadt, nem foglalkozott azzal, hogy a két kisgyerek mindent hall és lát.

- Ki volt az a kis félvér ribanc, akivel a parkban hetyegtél?

- Szia, Vicky. Kiről beszélsz? – kérdezte Chris nyugodtan, mert nem akart veszekedést. A felesége megvetően fújt egyet.

- Ne csinálj úgy, mint aki teljesen ártatlan! Azt kérdeztem, hogy ki volt az a ribanc? – visította Vicky magából kikelve. Toni és kicsiChris megszeppenve nézték az anyjukat. Chris mögé bújtak és a férfi térdébe kapaszkodtak, de olyan szorosan, hogy az szinte fájt. Chris érezte, hogy a kicsi testük remeg a félelemtől. És ez volt az a pont, amikor Chris besokallt. Az nem érdekelte, hogy Vicky féltékeny és azért cirkuszol, bár nem valószínű, hogy a szerelem és a féltés beszél belőle. Bár…a féltés, az talán. Félti a helyzetét, a pénzt, a jólétet, a csillogást. Viszont a gyerekek rettegtek tőle, soha nem akartak vele maradni. Chrisben hónapok óta érlelődött egy gondolat, ami a mostani események után kikristályosodott. El fog válni Vickytől és eltiltja tőle a gyerekeket. Nem lesz nehéz. A kicsiknek pedig nem fog hiányozni.

- Úgy látom, nem lehet veled normálisan beszélni. Mi most elmegyünk – szólt a nőnek, aki tovább folytatta a rikácsolást és megragadta Chris könyökét.

- Most hová mész? Ahhoz a ribanchoz? Minek viszed a gyerekeidet? Gyertatartónak?

Chris csak nézte a nőt, aki a felesége volt. Nem érzett iránta semmit a megvetésen és az undoron kívül. Megfogta Vicky kezét és egyesével lefejtette az ujjait a könyökéről. Közel hajolt a nőhöz, és a fülébe suttogott, úgy, hogy a kicsik ne hallják:

- Szedd össze a cuccaidat és takarodj innen. Nem akarlak soha többet a közelünkben látni. Holnap beadom a válókeresetet és a gyerekeket eltiltom tőled. Tűnj el a szemem elől és eszedbe ne jusson, hogy nem írod alá a papírokat, mert azt nagyon megbánod.

- Ezt mégis hogy képz… - hebegte Vicky.

- Ahogy mondtam. Holnapra tűnjön el minden cuccod, nem akarok itt semmit látni, ami rád emlékeztet. Azt csinálsz, amit akarsz, de ne lássunk többé. Tönkretetted az életünket.

Azzal Chris hátat fordított a nőnek, megfogta a két gyerek kezét és kimentek a házból. Ha Vicky kiköltözött, eladom, mi meg keresünk egy kiadó lakást a kicsikkel – döntötte el Chris. És most hogyan tovább? Nem volt kedve autóba ülni. Mit csináljanak?

- Apa! Mikor rajzol le bennünket Jemina? – kérdezte halkan kicsiChris, mire az apja csodálkozva nézett rá. A kisfiú alig beszélt mostanában, és ha Vicky a közelében volt, szinte begörcsölt és meg sem szólalt. Most viszont…rákérdezett egy idegen emberre, és Chris első gondolata az volt, hogy felhívja a lányt. Közben Toni is rákezdte:

- Igen, apa, igen! Mikor megyünk már el hozzá? Láttad, milyen szépen rajzol, ugye? Minket is biztosan szépen le fog rajzolni…

- És olyan aranyos is. Szeretem – mondta suttogva kicsiChris, az apja szeme pedig könnybe lábadt. A fia a szívébe zárt egy vadidegen embert, a saját anyjától meg retteg. Chris a két gyerekére nézett. A kicsik csillogó szemmel és boldog mosollyal néztek rá. A férfi elővette a telefonját és előkotorta a cetlit, amire J felírta a számát. Aztán már itt is voltak a ház előtt.

J meglepődött, amikor Chris mondta a telefonban, hogy a ház előtt van a kicsikkel. Most mit csináljak? – tépelődött a lány. Ez mégiscsak Chester háza. És Chris…hát nem éppen a legjobbkor jött. J a terasz felé nézett. Chester a korlátnak támaszkodott és a vizet nézte. A csengő megint megszólalt. Aztán még egyszer és még egyszer. Tuti, hogy Toni játszik vele – gondolta a lány.

Chester hallotta a csengőt. Hátrafordult és látta, hogy J tétovázva áll a nappali közepén. Miért nem nyit már ajtót? A férfi ideges volt és persze csalódott, hogy nem fejezhették be azt, amit a kanapén elkezdtek. Tudta, hogy úgy viselkedik, mint egy kamasz, akit visszautasítanak, de nem bírt magával. Akárhányszor J-re nézett, azonnal megkívánta a lányt. Simán szexfüggő lettem – gondolta a férfi magában és elvigyorodott. Bennington, ne legyél barom, egy ilyen miatt nem sértődhetsz meg. Elindult befelé, mert a csengő még mindig szólt, J viszont még mindig csak toporgott.

- Nem akarod végre beengedni ezt az akárkit, aki ennyire be akar jönni? – kérdezte a lánytól mosolyogva. J félve nézett rá. Chester megsimogatta az arcát.

- Ne haragudj, felfújtam egy kicsit a dolgot. Csak szerettem volna, ha…

A csengő megint megszólalt.

- Na most már megyek és elbeszélgetek ezzel az illetővel, hogy kopjon le – Chester elindult a bejárati ajtó elé.

- Chester, ő… - J nem tudta befejezni a mondatot, mert Chester kitárta az ajtót. Négy kicsi láb dobogott be rajta, majdnem feldöntve a férfit.

- Jemina, Jemina, hol vagy? – kiabálták és beszaladtak a lakásba.

Chester megrökönyödve nézte a gyerekeket, aztán az apjukat. Mit keres ő itt? És a kicsik miért szólongatják J-t?

- Helló, haver – köszönt Chris és kezet nyújtott Chesternek, aki megrázta a fejét és elmosolyodott.

- Csá, Chris. Hát te? Illetve ti? Gyere be, ne ácsorogj itt kint.

Chris belépett a házba.

- Jöttünk Jeminához.

- Ismeritek egymást? Honnan? – kérdezte Chester és egy pillanatra féltékeny lett. Chris észrevette rajta. Ha ki akart volna tolni Chesterrel, akkor húzta volna az agyát egy darabig. Azonban látta a barátján, hogy ez nem szimpla szexparti J-vel, hanem szerelmes a lányba, mert Chester a neve említésére is felvillanyozódott.

- Nyugi, haver. A parkban találkoztunk ma és megígérte, illetve felajánlotta, hogy…

- Apa, apa, apa! Megtaláltuk! Megtaláltuk! Pedig elbújt előlünk, de mi jól megijesztettük – hallatszott Toni és kicsiChris hangja a nappali felől, így Chris nem tudta elmondani, hogy J mit is ajánlott fel. A lány időközben megjelent, a nyakában kicsiChrissel, míg Toni a kezét fogta. Milyen szépek – gondolta Chester, amikor meglátta őket együtt. Mennyire szereti a gyerekeket, pedig nem is ismeri őket. Biztosan jó anya lesz belőle egyszer. Anya? Bennington, merre járnak a gondolataid? – szidta le magát a férfi. Azért ettől még messze járunk. Egyelőre még az én srácaimat nem is ismeri. És még mi sem ismerjük egymást teljesen.

- Toni, Chris! Hogy viselkedtek? Köszönni ki fog? Nagyon neveletlenek vagytok – szólt a gyerekekre Chris, mire a két kicsi nevetve intett Chesternek.

- Szia, Chester bácsi!

Chester elmosolyodott a vidám arcocskák láttán. J-re nézett. A lány arcán boldogsággal elvegyülő fájdalmat látott és tudta, hogy J most Noi-ra gondol. A thai kislányra, akit ott hagytak a nyomorban. És akit J el akart hozni Amerikába, hogy tisztességes körülmények között felnevelhesse.

J tényleg szomorú is volt, meg vidám is. Nagyon jól esett neki a két kicsi öröme, viszont a szívébe hasított a fájdalom Noi miatt. Toni hirtelen elengedte a kezét és Chester nyakába ugrott, a férfi pedig felkapta a kislányt és megpörgette. Toni boldogan és hangosan sikítozni kezdett.

- Engem is, engem is – kérte kicsiChris J-től, a lány pedig őt is megforgatta, ugyanúgy, ahogy Chester Tonit. Chris csak nézte őket és megállapította, hogy Chester most jól választott. Bár nem rég óta ismerték egymást, nagyon jó barátok lettek a Projekt Revolution-koncertkörút alatt. Chris megismerkedett Talindával is. Kedvelte a nőt, de úgy gondolta, valamiért nem passzolnak össze, a nő mintha elszívta volna az energiáját. J-vel viszont a barátja újra az a pörgős, tettrekész ember volt. És szerelmes. És ezer százalék, hogy megzavartuk őket – vigyorodott el Chris, amikor jobban megnézte Chester és J ruháját. Ezt nem hagyom szó nélkül – gondolta Chris és beszólt:

- Gyerekek, inkább menjünk, mert Chester bácsinak és Jeminának még nem volt ideje rendesen felöltözni, látjátok?

- Jé, tényleg – kommentálta Toni. Chris tudta, hogy a kislány egyből lecsapja a labdát. – Chester bácsi, miért áll rajtad így a nadrág?