7. rész

Visszamentem a szobámba, az ágyra vetettem magam és sírtam. Aztán elővettem az iPodot és zenét hallgattam. Chester énekével és a fiúk zenéjével a fülemen aludtam el. Reggel úgy ébredtem, mint akit fejbevertek. Kedvetlen voltam, nem érdekelt semmi. Meghallgattam, amit a szervezők mondtak, de nem foglalkoztam a mondandójukkal. Csak akkor kaptam fel a fejemet, amikor közölték, hogy szerelmes dalokat kell előadnunk szombaton. Na nem. Ezt nem. Erre képtelen vagyok – gondoltam magamban. Egész héten érdektelenül gyakoroltam a felkészítő tanárral, szinte azt sem tudtam, mit énekelek. Az egyetlen jó dolog a napi telefonhívás volt Chaztől. Volt, hogy egy órán át beszélgettünk. Akkor jobb hangulatom lett. Egy darabig. Chaz minden nap felhívott, ahogy ígérte. És minden nappal egyre jobban szerettem. És minden nappal egyre jobban hiányzott.

Chester boldog volt, amikor Carlyval beszélt telefonon, de hallotta a lány hangján, hogy baj van. Bár Carly nem mondott erről semmit, a férfi érezte, hogy a lány szomorú. Tartott tőle, hogy nem fog rendesen felkészülni a szombati versenyre. És igaza is lett. Amikor Carly a színpadra lépett, Chester tudta, hogy ki fog esni. A férfi igyekezett olyan helyről nézni a döntőt, ahol Carly nem veszi észre, nehogy még jobban megzavarja a lányt. Szörnyű volt, amit a lány a színpadon művelt. Többször elment vagy megbicsaklott a hangja, néha elrontotta a szöveget, de ami a legfeltűnőbb volt, az a lelkesedés teljes hiánya.

- Carly, ez mi a fene volt? – kérdezte dühösen a zsűri elnöke. – Mit műveltél ma itt? Azok után az előadások után, azok után az élmények után, amit nekünk adtál…Mi volt ez?

Megvontam a vállam. Tudtam, hogy óriási csalódást okoztam rengeteg embernek, de ma este voltam olyan önző, hogy életemben először magamra gondoltam. Ahogy vártuk az eredményhirdetést, türelmetlenül toporogtam. Alig vártam, hogy kimondják a kiesőt. A cuccom már össze volt készítve. És mi van, ha Chaz nincs is itt? – bizonytalanodtam el egy pillanatra. Aztán észrevettem. Ott állt, félrehúzódva az egyik oszlop mögött. Visszatért az életkedvem, amikor megláttam az arcát és a kis félmosolyát. Tudtam, hogy megérte eldobni mindent. Érte. Közben kimondták:

- Aki ezen a héten nem jutott tovább…Óriási csalódás, de a mai teljesítménye alapján…akitől ma búcsúzunk, az Carly Robson!

Végre! Kimondták a nevemet! Meg sem vártam, hogy a többiek elbúcsúzzanak tőlem. Leugrottam a színpadról és rohanni kezdtem a nézőtéren hátrafelé. Chester is elindult felém és félúton találkoztunk. A karjaiba kapott, én szorosan átkulcsoltam a derekát a lábaimmal és a nyakába borultam. Boldogan felnevettünk, mire a közönség hangos ovációban tört ki.

- Szia, drága. Szia. Annyira hiányoztál – suttogta a fülembe. – Gyere, elviszlek innen.

- Menjünk. A cuccom már egy hete össze van pakolva. Ne kérdezd. Igen. Direkt estem ki. Az én döntésem volt…

- Ne beszélj annyit, csókolj meg – kérte Chaz és én eleget tettem a kérésének. Mielőtt azonban elmélyedhettünk volna a csókban, a rendezőasszisztens rám szólt, hogy el kell hagynom a házat. Chazzel az oldalamon besiettem a szobámba és felkaptam a bőröndömet. Sietve elbúcsúztam a bent maradt versenyzőktől, sok sikert kívántam nekik. Aztán kiléptünk a házból. Szabad voltam. Szabadok voltunk. Szembefordultam Chazzel.

- Hazaviszel, Chazy?

- Erre vártam már egy hete – felelte Chester és forrón megcsókolt. Beültünk a kocsiba és a férfi padlógázzal indított, de előtte még lebonyolított egy gyors telefonhívást, amit nem értettem, de nem is igazán érdekelt. Csak menjünk már! Még szerencse, hogy a kocsi automataváltós volt, így Chester végig a combomat simogatta. Ha piros lámpát kaptunk, áthajolt és megcsókolt.

A férfi alig várta, hogy hazaérjenek. Annyira vágyott a lányra, hogy az már szinte fájt. A szíve hevesen vert, akárhányszor Carlyra nézett vagy megérintette. A farka megkeményedett arra a gondolatra, hogy nemsokára otthon lesznek az ágyban. Jó esetben. Ha kibírja addig. Chester legszívesebben nekiesett volna Carlynak, de legyőzte a késztetést. Kis idő múlva elérték a férfi házát. Chester kiszállt a kocsiból és kisegítette a lányt is. Remélte, hogy a házban az lesz, amit megbeszéltek Mike-kal.