10.
Amikor Chester belépett az üzletbe, megdobbant a szíve. Ez J – gondolta magában örömmel a férfi. És Robinával veszekszik. Illetve leiskolázza a nőt. Chester elmosolyodott, amikor hallotta J kommentárját a nő észbeli képességeiről. Hát igen. Robina sosem volt egy észlény, de ő nem is ezért volt vele. Most is azért jött el hozzá, hogy tisztázzák a „kapcsolatukat” és azt, hogy Chester többet nem akarja látni, főleg nem üzletvezetőként. Amikor azonban meglátta J-t, ez már nem is volt fontos. Az volt a lényeg, hogy J itt van. És milyen szép – állapította meg a férfi. Lassan odalépett J mögé. Legszívesebben megsimogatta volna a lányt, de ellenállt a kísértésnek.
J megfordult és egyenesen Chester barna szemeibe nézett. Anyám. Ez hihetetlen. Miért kell így néznie? Segítség – fohászkodott magában a lány. Alig tudta megállni, hogy ne csókolja meg. Te nem vagy normális, J – korholta magát. Percekig csak nézték egymást, majd Chester megszólalt:
- Szia, J.
- Szia, Chester – köszönt a lány halkan. Úgy érezte, megfullad, alig kapott levegőt. – Ööö…szóval ezt a pólót te tervezted?
Chester bólintott.
- Igen. Annyira rossz? – mosolyodott el, amitől J szíve még hevesebben verni kezdett.
- Miért kérdezel ilyen hülyeségeket, Chazy? – szólt közbe nyávogó hangon Robina és előjött a pult mögül. Át akarta ölelni Chestert, de a férfi hátrébb lépett és megrázta a fejét.
- Ne. Mondtam, hogy köztünk vége mindennek, igaz? Vagy már elfelejtetted?
- Ugyan már, szívem! Most miért vagy ilyen undi velem? Tudod, hogy én szeretl…
Chester felemelte a kezét.
- Ezt ne, jó? Én nem szeretlek téged, te nem szeretsz engem, úgyhogy nincs miről beszélnünk. És azt akarom, hogy szedd össze a cuccodat és menj el innen. Mától nem te vagy itt az üzletvezető.
Robina levegő után kapkodott és gyűlölködve nézett Chesterre.
- Azt hiszed, hogy csak így kirakhatsz? Nekem jogaim vannak…
- Igen. Ahhoz van jogod, hogy eltűnj innen és soha többé ne gyere vissza.
A nő visítozni kezdett.
- Emiatt a kis korcs szuka miatt viselkedsz így velem? Tudtam! Láttam, hogy nézted, amikor mutatták a tévében! És ahogy megvédted…Igenis egy kis keverék dög!
Chester kezdett bedühödni. J-re nézett és látta, hogy a lány egyrészt zavarban van, másrészt viszont dühös is. Robina viselkedésén egy cseppet sem lepődött meg, nem is várt mást. A nő azonban mégis tudott meglepetést okozni, amikor odasietett J-hez és megpróbálta megütni. Műkörmös kezeivel hadonászott, miközben sipítozva szidta J-t. Chester meg akarta védeni a lányt, de a következő pillanatban látta, hogy J nem szorul védelemre. Néhány gyors mozdulat és Robina keze már a háta mögött volt, kicsavarva.
J erősen fogta a nő kezét. Alapvetően békés természet volt, de azt nem tűrte, ha a családját bántják. Márpedig Robina ezt tette. Amikor aztán az arca felé kapott, J agyát elborította a düh és elővette az apjától tanult harcművészeti tudományát. Egy-két pillanat múlva Robina vinnyogva nézett rá.
- Áááááá. Engedd már el a kezem, te dög! Nagyon szorítod!
- Épp ez volt a célom. És most figyelj ide – hajolt közelebb a nőhöz és az arcába suttogta:
- Nem akarlak többet látni. Meg ne halljam, hogy a családom bármelyik tagját a szádra veszed…
- Mert akkor mi lesz? – kérdezett vissza Robina, majd felszisszent, amikor J még szorosabban fogta a karját.
- Tűnj el innen. Örülj neki, hogy nem tépem ki az összes hajadat szálanként. Hidd el, nagy élvezet lenne – azzal elengedte a nő kezét és lódított rajta egy kicsit. Robina botladozva indult a kijárat felé.
- Hülye picsa – szólt dühösen, majd Chesterre nézett. – Te pedig egy gyáva alak vagy, amiért hagytad, hogy ez kis lotyó így elbánjon velem…
- Ha ő nem teszi meg, megteszem én – válaszolta Chester és kinyitotta az ajtót. – Viszlát. És ne felejtsd, amit mondtam. Nem akarlak többet látni.
- Hallani fogsz még rólam! Kicsinállak téged is meg ezt a kis szukát is – sziszegte Robina, majd becsapta maga mögött az ajtót.
J Chesterre nézett.
- Bocs. Lehet, hogy egy kicsit durva voltam a …barátnőddel, de nem engedem, hogy a családomat bántsák – kezdett el mentegetőzni a lány, majd megpróbált a kijárat felé oldalazni, de Chester megfogta a kezét. Mintha áram csapott volna mindkettőjükbe. Nekem kell ez a lány – gondolta Chester. Birtokolni akarom, testestől-lelkestől. Vele akarok lenni. Pedig nem is ismerem. Mégis kell nekem, mint a levegő.
J úgy érezte, mindjárt elájul. Vagy hogy mindjárt nekilöki Chestert a falnak és addig csókolja, amíg…Hé,hé,hé! Mi van velem? – kérdezte magától a lány. Mit akarok ettől a férfitól? Miért akarom, hogy az enyém legyen? A lány nyelt egyet. Képtelen volt szabadulni a férfi bűvköréből. Rekedten megszólalt:
- Chester…
- Szeretem, ahogy kimondod a nevem – mondta halkan a férfi és közelebb húzta a lányt. Már csak centiméterek választották el őket egymástól.
- Szóval…
- Igen? – suttogta J és megint nyelt egyet.
- Szóval miért is nem jó az a póló? – kérdezte Chester és elmosolyodott, amikor meglátta J arcán a csalódottságot. Örült neki, hogy így lehet olvasni a lány arcvonásaiból.
- Ó. Hát…én nem azt mondtam, hogy rossz, csak…
- Ezt is te csináltad? – emelte fel Chester a pultról a felsőt.
J bólintott.
- Igen. De a lökött barátnőd elszakította. Nem látta, hogy nem fér bele a szilikonmelle?
Chester elnevette magát.
- Lehet, hogy pont a szilikonjaitól nem látta.
- Tuti – felelte J röviden. – Figyelj, Chester, nekem most…
- Hadd mutassak azért még néhány pólót, hátha megváltozik a véleményed, oké? – akasztott le egy felsőt Chester a vállfáról.
- Miért akarod megváltoztatni a véleményemet? – nézett rá J értetlenkedve.
- Mert fontos – válaszolta Chester, és a következő pillanatban lerántotta magáról a pólóját. – Felveszem, mert rajtam egészen másképp mutat, mint a vállfán.
J nem tudott megszólalni. Csak nézte Chester meztelen felsőtestét és érezte, hogy feltámad benne a vágy. Emlékezett rá, milyen volt megérinteni, megcsókolni a bőrét, milyen volt a szája alatt érezni…Felgyorsult a lélegzete, amikor meglátta, hogy a férfi boxerjének széle kilátszik a nadrágjából, amikor felvette a pólót. Képtelen volt elszakítani a pillantását a férfiról. Chester mágnesként vonzotta.
- Na? Milyen?
- Dögös. Csúcs – csúszott ki J száján. – Mármint…öööö…hát így egészen más…- próbálta menteni a menthetőt a lány, de Chesternek ez a két szó elég volt. Szorosan J elé lépett és megfogta a lány kezét. J várakozón nézett rá.
- Milyen az anyaga? – kérdezte Chester halkan és a mellkasára húzta J kezét. – Simítsd végig. Milyen érzés?
A lány megbabonázva húzta végig az ujjait Chester mellkasán, illetve a pólón. Behunyta a szemét.
- Puha. Kellemes a tapintása. Szeretem ezt az anyagot – suttogta csukott szemmel. A szíve ezerrel vert. Ő is megfogta Chester kezét és a vállához húzta.
- És ez hogy tetszik? – kérdezte, még mindig lehunyt szemmel. Chester pedig boldogan belement a játékba.
- Finom. Szereted ezt az anyagot is? Milyen érzés viselni a meztelen bőrödön? – hajolt közelebb a férfi J-hez és végighúzta az ujjait a lány arcán, majd a nyakán és még lejjebb. – És ez milyen érzés? – suttogott Chester a lány fülébe és gyengéden megcsókolta a száját. J nem tiltakozott. Minek? Akarta, hogy Chester hozzáérjen, akarta, hogy megcsókolja. Minek tiltakozni? Elemi erővel tört fel belőle a vágy és érezte, hogy Chester is kívánja. Visszacsókolta a férfit és megszűnt számukra a külvilág. Először finoman, majd egyre vadabbul csókolóztak. Annyira nem érzékeltek semmit egymáson kívül, hogy alig hallották meg a bejárati ajtó feletti csengő hangját.
Amikor Chester belépett az üzletbe, megdobbant a szíve. Ez J – gondolta magában örömmel a férfi. És Robinával veszekszik. Illetve leiskolázza a nőt. Chester elmosolyodott, amikor hallotta J kommentárját a nő észbeli képességeiről. Hát igen. Robina sosem volt egy észlény, de ő nem is ezért volt vele. Most is azért jött el hozzá, hogy tisztázzák a „kapcsolatukat” és azt, hogy Chester többet nem akarja látni, főleg nem üzletvezetőként. Amikor azonban meglátta J-t, ez már nem is volt fontos. Az volt a lényeg, hogy J itt van. És milyen szép – állapította meg a férfi. Lassan odalépett J mögé. Legszívesebben megsimogatta volna a lányt, de ellenállt a kísértésnek.
J megfordult és egyenesen Chester barna szemeibe nézett. Anyám. Ez hihetetlen. Miért kell így néznie? Segítség – fohászkodott magában a lány. Alig tudta megállni, hogy ne csókolja meg. Te nem vagy normális, J – korholta magát. Percekig csak nézték egymást, majd Chester megszólalt:
- Szia, J.
- Szia, Chester – köszönt a lány halkan. Úgy érezte, megfullad, alig kapott levegőt. – Ööö…szóval ezt a pólót te tervezted?
Chester bólintott.
- Igen. Annyira rossz? – mosolyodott el, amitől J szíve még hevesebben verni kezdett.
- Miért kérdezel ilyen hülyeségeket, Chazy? – szólt közbe nyávogó hangon Robina és előjött a pult mögül. Át akarta ölelni Chestert, de a férfi hátrébb lépett és megrázta a fejét.
- Ne. Mondtam, hogy köztünk vége mindennek, igaz? Vagy már elfelejtetted?
- Ugyan már, szívem! Most miért vagy ilyen undi velem? Tudod, hogy én szeretl…
Chester felemelte a kezét.
- Ezt ne, jó? Én nem szeretlek téged, te nem szeretsz engem, úgyhogy nincs miről beszélnünk. És azt akarom, hogy szedd össze a cuccodat és menj el innen. Mától nem te vagy itt az üzletvezető.
Robina levegő után kapkodott és gyűlölködve nézett Chesterre.
- Azt hiszed, hogy csak így kirakhatsz? Nekem jogaim vannak…
- Igen. Ahhoz van jogod, hogy eltűnj innen és soha többé ne gyere vissza.
A nő visítozni kezdett.
- Emiatt a kis korcs szuka miatt viselkedsz így velem? Tudtam! Láttam, hogy nézted, amikor mutatták a tévében! És ahogy megvédted…Igenis egy kis keverék dög!
Chester kezdett bedühödni. J-re nézett és látta, hogy a lány egyrészt zavarban van, másrészt viszont dühös is. Robina viselkedésén egy cseppet sem lepődött meg, nem is várt mást. A nő azonban mégis tudott meglepetést okozni, amikor odasietett J-hez és megpróbálta megütni. Műkörmös kezeivel hadonászott, miközben sipítozva szidta J-t. Chester meg akarta védeni a lányt, de a következő pillanatban látta, hogy J nem szorul védelemre. Néhány gyors mozdulat és Robina keze már a háta mögött volt, kicsavarva.
J erősen fogta a nő kezét. Alapvetően békés természet volt, de azt nem tűrte, ha a családját bántják. Márpedig Robina ezt tette. Amikor aztán az arca felé kapott, J agyát elborította a düh és elővette az apjától tanult harcművészeti tudományát. Egy-két pillanat múlva Robina vinnyogva nézett rá.
- Áááááá. Engedd már el a kezem, te dög! Nagyon szorítod!
- Épp ez volt a célom. És most figyelj ide – hajolt közelebb a nőhöz és az arcába suttogta:
- Nem akarlak többet látni. Meg ne halljam, hogy a családom bármelyik tagját a szádra veszed…
- Mert akkor mi lesz? – kérdezett vissza Robina, majd felszisszent, amikor J még szorosabban fogta a karját.
- Tűnj el innen. Örülj neki, hogy nem tépem ki az összes hajadat szálanként. Hidd el, nagy élvezet lenne – azzal elengedte a nő kezét és lódított rajta egy kicsit. Robina botladozva indult a kijárat felé.
- Hülye picsa – szólt dühösen, majd Chesterre nézett. – Te pedig egy gyáva alak vagy, amiért hagytad, hogy ez kis lotyó így elbánjon velem…
- Ha ő nem teszi meg, megteszem én – válaszolta Chester és kinyitotta az ajtót. – Viszlát. És ne felejtsd, amit mondtam. Nem akarlak többet látni.
- Hallani fogsz még rólam! Kicsinállak téged is meg ezt a kis szukát is – sziszegte Robina, majd becsapta maga mögött az ajtót.
J Chesterre nézett.
- Bocs. Lehet, hogy egy kicsit durva voltam a …barátnőddel, de nem engedem, hogy a családomat bántsák – kezdett el mentegetőzni a lány, majd megpróbált a kijárat felé oldalazni, de Chester megfogta a kezét. Mintha áram csapott volna mindkettőjükbe. Nekem kell ez a lány – gondolta Chester. Birtokolni akarom, testestől-lelkestől. Vele akarok lenni. Pedig nem is ismerem. Mégis kell nekem, mint a levegő.
J úgy érezte, mindjárt elájul. Vagy hogy mindjárt nekilöki Chestert a falnak és addig csókolja, amíg…Hé,hé,hé! Mi van velem? – kérdezte magától a lány. Mit akarok ettől a férfitól? Miért akarom, hogy az enyém legyen? A lány nyelt egyet. Képtelen volt szabadulni a férfi bűvköréből. Rekedten megszólalt:
- Chester…
- Szeretem, ahogy kimondod a nevem – mondta halkan a férfi és közelebb húzta a lányt. Már csak centiméterek választották el őket egymástól.
- Szóval…
- Igen? – suttogta J és megint nyelt egyet.
- Szóval miért is nem jó az a póló? – kérdezte Chester és elmosolyodott, amikor meglátta J arcán a csalódottságot. Örült neki, hogy így lehet olvasni a lány arcvonásaiból.
- Ó. Hát…én nem azt mondtam, hogy rossz, csak…
- Ezt is te csináltad? – emelte fel Chester a pultról a felsőt.
J bólintott.
- Igen. De a lökött barátnőd elszakította. Nem látta, hogy nem fér bele a szilikonmelle?
Chester elnevette magát.
- Lehet, hogy pont a szilikonjaitól nem látta.
- Tuti – felelte J röviden. – Figyelj, Chester, nekem most…
- Hadd mutassak azért még néhány pólót, hátha megváltozik a véleményed, oké? – akasztott le egy felsőt Chester a vállfáról.
- Miért akarod megváltoztatni a véleményemet? – nézett rá J értetlenkedve.
- Mert fontos – válaszolta Chester, és a következő pillanatban lerántotta magáról a pólóját. – Felveszem, mert rajtam egészen másképp mutat, mint a vállfán.
J nem tudott megszólalni. Csak nézte Chester meztelen felsőtestét és érezte, hogy feltámad benne a vágy. Emlékezett rá, milyen volt megérinteni, megcsókolni a bőrét, milyen volt a szája alatt érezni…Felgyorsult a lélegzete, amikor meglátta, hogy a férfi boxerjének széle kilátszik a nadrágjából, amikor felvette a pólót. Képtelen volt elszakítani a pillantását a férfiról. Chester mágnesként vonzotta.
- Na? Milyen?
- Dögös. Csúcs – csúszott ki J száján. – Mármint…öööö…hát így egészen más…- próbálta menteni a menthetőt a lány, de Chesternek ez a két szó elég volt. Szorosan J elé lépett és megfogta a lány kezét. J várakozón nézett rá.
- Milyen az anyaga? – kérdezte Chester halkan és a mellkasára húzta J kezét. – Simítsd végig. Milyen érzés?
A lány megbabonázva húzta végig az ujjait Chester mellkasán, illetve a pólón. Behunyta a szemét.
- Puha. Kellemes a tapintása. Szeretem ezt az anyagot – suttogta csukott szemmel. A szíve ezerrel vert. Ő is megfogta Chester kezét és a vállához húzta.
- És ez hogy tetszik? – kérdezte, még mindig lehunyt szemmel. Chester pedig boldogan belement a játékba.
- Finom. Szereted ezt az anyagot is? Milyen érzés viselni a meztelen bőrödön? – hajolt közelebb a férfi J-hez és végighúzta az ujjait a lány arcán, majd a nyakán és még lejjebb. – És ez milyen érzés? – suttogott Chester a lány fülébe és gyengéden megcsókolta a száját. J nem tiltakozott. Minek? Akarta, hogy Chester hozzáérjen, akarta, hogy megcsókolja. Minek tiltakozni? Elemi erővel tört fel belőle a vágy és érezte, hogy Chester is kívánja. Visszacsókolta a férfit és megszűnt számukra a külvilág. Először finoman, majd egyre vadabbul csókolóztak. Annyira nem érzékeltek semmit egymáson kívül, hogy alig hallották meg a bejárati ajtó feletti csengő hangját.
Annyira fáztam, hogy kesztyűben gépelek.. de hiperaktív, automatikus fantáziám van és hajlamos vagyok egy másodperc leforgása alatt egy rakás mindent látni magam előtt.. és érezni. Úgyhogy az utolsó jelenetnek köszönhetően leveszem a kesztyűm mert izzad a kezem xD
VálaszTörlés