J 43.

43.

Másnap reggel Chester arra ébredt, hogy J a hátán lévő tetoválásokat simogatja. Mozdulatlanul tűrte a lány érintéseit, de alig tudta megállni, hogy ne forduljon meg. Amikor azonban a lány ujjai a csípőjére kúsztak, nem bírta tovább és szembefordult J-vel.

- Jó reggelt – köszönt a lánynak és gyengéden megcsókolta. J szorosan átölelte és hozzábújt.

- Mi a baj, drága? – kérdezte Chester.

- Semmi. Csak olyan jó veled ébredni. Szeretlek – mondta J halkan és végigsimított a férfi arcán. Chester megfogta a lány kezét és a tenyerébe csókolt.

- Mikor mész Chrishez?

- 9-re.

- Akkor még van időnk – mosolyodott el a férfi.

- Mire? – kérdezett vissza J, miközben a lábát átvetette Chester csípőjén és nekidörgölőzött. – Mit tervezel velem?

- Ha én azt elmondanám… - vigyorgott Chester és a tenyerét J fenekére tette.

- Mondd csak el, kíváncsivá tettél.

- Hát…először is…megcsókollak…szépen, lassan, a nyelvemmel felfedezem a szádat…aztán…

Hirtelen kivágódott a hálószoba ajtaja és Draven robogott be.

- Szia, apa! Szia, Jem! Idebújhatok mellétek?

Chester és J egyszerre sóhajtott fel.

- Erre jó, ha az embernek gyereke van, mindig meg tudja zavarni – dünnyögte az orra alatt Chester, mire J a fülébe suttogta:

- Nyugi. Ne felejtsd el, amit csinálni akartál. Bepótoljuk.

Aztán a lány maga köré csavarta a takarót és felállt az ágyból, közben odacsempészett Chesternek egy alsógatyát, amit a férfi gyorsan magára is húzott a takaró alatt. J vigyorogva figyelte a férfi ügyködését, majd köszönt Dravennek:

- Szia, Draven! Gyere, bújj a helyemre, nekem úgyis lassan készülődnöm kell.

- Juj, de jó, juj, de jó – örült meg a kissrác és bepattant az ágyba. – Hová mész?

- Tudod, megyek vigyázni Tonira és kicsiChrisre. Csak este jövök haza. Addig vigyázz apára, jó?

- Okéka – kacsintott Draven J-re, majd az apjához bújt és átölelte a nyakát.

J mosolyogva nézte őket, majd elvonult felöltözni. Már lent volt a konyhában, amikor hallotta, hogy a fiúk párnacsatába kezdtek. A kezébe fogta a bögréjét és fellopakodott az emeletre. Megállt a szobabajtóban és csak nézte, amint Draven éppen az apja hátát püföli a nagypárnával. Aztán Chester elkapta a kisfiú kezét, lebirkózta, és csiklandozni kezdte az oldalát. Draven visítva nevetett, még a könnye is kicsordult. Néhány perc múlva pihegve elterültek a széles ágyon. Draven hirtelen odabújt Chesterhez és szorosan átölelte.

- Szeretlek, apa. Olyan jó, hogy itt lehetek. Anya ezt sosem engedi meg. Úgy szeretném, ha mindig veletek lehetnék. Jem-et is szeretem. Bárcsak ő lenne az anyukám.

Chester torkát összeszorította az öröm és a boldogság, hogy a fia szeret velük lenni. Draven utolsó mondatára viszont nem számított. Ahogy oldalra fordult, hogy beszéljen a gyerekkel, észrevette J-t. A lány könnyes szemmel, de mosolyogva figyelte őket, majd dobott egy csókot és kiment a szobából. Ahogy lépkedett lefelé a lépcsőn, megszólalt Chester telefonja, aztán J hallotta, hogy a férfi felveszi. J leült a konyhában az asztalhoz és lassú kortyokban inni kezdte a tejeskávéját. Draven mondatai szíven ütötték. És egyrészt örült, hogy a kisfiú így elfogadta és szeret itt lenni velük. Másrészt viszont az aggasztotta a lányt, hogy Draven egyre inkább eltávolodik a szülőanyjától. J tudta, hogy ezt előbb vagy utóbb, de meg kell beszélni Samanthával, mert nem akarta, hogy Draven megsérüljön, akár fizikailag, akár lelkileg. Szerencsére ezt Chester is így gondolta.
Chester letette a telefont és sóhajtott egyet. Nehogy már minden simán menjen! – gondolta magában a férfi. Elküldte Dravent a mosdóba, ő pedig felöltözött és lesietett a konyhába J-hez. A lány az asztalnál ülve itta a tejeskávéját. Amikor meglátta Chestert, elmosolyodott.

- Hű. Dögös ez a szerkód. De hová is mész?

- Az előbb az ügyvéd hívott. Be kell mennem az ügyészségre Robina miatt.

J arcáról lehervadt a mosoly.

- Ez a nő…nem nyugszik. Csak tudnám, hogy mit akar.

Chester megvonta a vállát.

- Teljesen mindegy, mit akar, mert nem fog neki sikerülni. Nem fog tönkretenni minket, bármennyire is erőlködik. Viszont…

- Mi lesz Dravennel? – kérdezte J. – Úgy volt, hogy ma te vigyázol rá. Vigyem el Chrishez?

- Épp ez lett volna a következő dolog, amit meg akartam veled beszélni, de megelőztél. Szerinted megoldható?

- Nem hiszem, hogy gáz lenne. Bár kicsiChris jóval fiatalabb, mint Draven, viszont fiú. Így legalább ellesznek egymással, amíg én Tonival foglalkozom – mondta a lány, és az órájára nézett.

- Lassan indulnunk kéne. Draven hol van?

- Mindjárt megnézem – Chester egy gyors csókot nyomott J szájára, majd felszaladt az emeletre Dravenhez. A kisfiú a földön hasalt és a tévét nézte. Chester elővette a ruháját a szekrényből és felöltöztette. Draven egy kicsit elszontyolodott, amikor kiderült, hogy Chesternek el kell mennie. A szomorúságát mintha elfújták volna, amikor megtudta, hogy J elviszi magával.

- Készíts össze néhány játékot, amit el szeretnél vinni, oké? Aztán gyere le a konyhába – borzolta meg Chester a kisfiú haját. Draven előkotorta az ágy alól a hátizsákját és pakolászni kezdett. Chester addig visszament J-hez. A lány már menetkész volt, csak Dravenre várt.

- Anyám. Még mindig dögös vagy – jelentette ki és Chester elé lépett. – Adj egy csókot, amivel elleszek estig, bár nem tudom, hogy fogom kibírni…

- Egy csók elég? – kérdezett vissza a férfi, mire J bólintott.

- Kezdetnek igen. Eszedbe ne jusson felhúzni, különben hülye leszek egész nap és csak azon fog járni az agyam, hogy mikor leszek végre itthon, az ágyban, és mikor csókolsz meg és mikor érsz hozzám. Na. Szóval ezt nem akarom…Csak egy csókot akarok.

Chester pedig megcsókolta. Először csak apró pici csókokat lehelt a lány szájára, aztán a csókok egyre hosszabbak lettek. A férfi belemarkolt J hajába, miközben a nyelve bebarangolta a lány szájának minden apró zugát.

- Fúj, apa, mit csináltok? – hallották meg maguk mellett Draven hangját. A kissrác öklendezős hangokat adott ki magából, amikor meglátta J-t és az apját csókolózni. – Blöe. Blöe. Blöe.

- Kincsem, te is ezt fogod csinálni a barátnőddel néhány év múlva – felelte J, mire Draven megrázta a fejét. A hétévesek komolyságával kijelentette:

- Én soha nem fogok így nyalakodni…

- Micsoda? Nyalakodás? – nevette el magát Chester, majd leguggolt Dravenhez.

- Fiam, ezt úgy hívják, hogy csókolózás. Nem nyalakodás. És nem csúnya dolog.

- Nem baj. Én akkor sem fogom ezt csinálni – kötötte az ebet a karóhoz Draven, majd J-re nézett.

- Mikor indulunk?

- Máris – szalutált J vidáman. – Csak előbb elköszönök apádtól, jó? Addig menj és vedd fel a cipődet. Melyik kocsival menjünk?

- A tiéddel, a tiéddel! Apáé olyan égő…

- Az lehet, hogy égő, viszont biztonságos – szólt közbe Chester. – Na, nyomás öltözni, fiam.

Draven kiszaladt az előszobába és magára hagyta a felnőtteket. Chester átölelte J-t.

- Vigyázz magatokra. Utálom, amikor azzal a kis tragaccsal mész el itthonról.

- Drágám, ne merd szidni az Evomat, mert kinyúvasztalak. Lehet, hogy kicsi, de nem tragacs. És igenis biztonságos. Átteszem a Chryslerből a gyerekülést, aztán húzunk, mert Toni már ezer százalék, hogy megőrjíti Christ.

- Remélem, nem lesz gond, hogy Dravent viszed magaddal…

- Biztosan nem lesz gond. Nyugi. Jó helyen leszünk.

Draven berobogott a konyhába és ugrálni kezdett J körül.

- Megyünk már? Megyünk már? Megyünk már?

- Igenis, uram, azonnal indulunk – nevetett J, majd megcsókolta Chestert, persze Draven öklendező hangjának kíséretében.

- Te is vigyázz magadra, jó? Értünk ne aggódj. Gondoskodj arról, hogy Robina ne akarjon már tőled soha semmit, még azt is felejtse el, hogy létezel. Légy kemény!

- Oké. Kemény leszek – vigyorodott el Chester kétértelműen, majd kikísérte J-t és Dravent a kocsihoz. A kisfiú gyorsan átpakolta az ülését J autójába, majd beleült és bekötötte a biztonsági övet. J is beült a kocsiba és leengedte az ablakot.

- Este jövünk. Aztán akkor elmesélheted, hogy milyen kemény voltál, hihi. Ó, és lenyúltam a Chryslerből egy cédédet. Nem baj? Ebben jobban szól.

- Milyen cédét nyúltál le, te galád nőszemély?

J úgy tett, mintha erősen gondolkodott volna.

- Hú. Várj. Most nem jut eszembe…Valami…Dead By Sunrise vagy mi a fene…elég nyers az anyag, de nem rossz…olyan, mintha még nem lenne kiadáskész állapotban…

- Mert még nincs is abban – közölte Chester -, csak nyáron adjuk ki. Ne nyomd a gázt, ha menet közben hallgatod, jó? Vigyázz magatokra, még egyszer kérlek – adott egy búcsúcsókot J-nek, majd intett Dravennek, hogy engedje le az ablakot.

- Vigyázol Jem-re, ugye, nagyfiú? – kérdezte Draventől, mire a kisfiú komolyan bólintott.

- Oké, apa. Vigyázok rá.

- Szeretlek, Draven – nyomott egy csókot Chester a fia homlokára. J közben beindította a kocsit. Lassan kigurultak az utcára és Chris lakása felé indultak.