J 29.

29.

A Bennington-gyerekek érkezéséig hátralévő 2 nap gyorsan elszállt. J várta is a pillanatot, amikor találkozni fog a fiúkkal, de tartott is tőlük. Chester hiába próbálta nyugtatgatni, a lány gyomorgörccsel kelt fel az érkezés napján. Délután 4 órakor ér földet a repülő és Chester megy majd ki eléjük a repülőtérre. J már korábban kikérdezte Chestert a srácok kedvenc kajáiról és hajnalban elment bevásárolni a közeli kisboltba. Nem szerette a bevásárlóközpontokat, embertelennek, pénzhajhásznak és személytelennek tartotta ezeket a nagy hodályokat, ahol mindent meg lehetett ugyan kapni, de ki tudja, honnan származnak az alapanyagok és összetevők. Ebben a kisboltban viszont már ismerték a lányt és J bizalommal fordult hozzájuk most is. Szerencsére meg tudott venni minden hozzávalót, így két jókora szatyorral a kezében igyekezett haza. Kipakolt a konyhapultra, csinált magának gyorsan egy tejeskávét és visszament a hálószobába. Chester még aludt. A lány letette a kávésbögrét az ágy melletti kisszekrényre. Leült az ágyra és csak nézte a férfit, ahogy alszik. A szíve csordultig telt szerelemmel. Óvatosan végigsimított Chester kinyújtott karján, majd adott egy csókot a férfi homlokára.

- Szeretlek. Olyan nagyon szeretlek – suttogta. Megpróbált felállni, de Chester kinyitotta a szemét és elmosolyodott. Megfogta J kezét és belecsókolt a tenyerébe.

- Jó reggelt, drága – köszönt rekedten. J meg volt veszve a hangjától. Egyébként is, de a reggeli ébredés utáni rekedt, álmos hangja az égbe lőtte a pulzusát. Megsimogatta Chester arcát.

- Ne haragudj, nem akartalak felébreszteni…Pihenj még, mert szerintem nemsokára vége a nyugalomnak, ha meghozod a srácokat. Én megyek, nekiállok főzni.

- Várj már egy kicsit – dünnyögte Chester. Megfogta J-t és ledöntötte az ágyra, a lány pedig belefészkelődött a karjaiba. Nagyot sóhajtott. A férfi meleg teste, egyenletes szívverése megnyugtatta, de csak egy kicsit. Nem tudott másra gondolni, csak a gyerekekre és arra, hogy hogyan fogják fogadni. Sokszor vigyázott már gyerekekre, kicsikre és nagyokra egyaránt, de azok a gyerekek idegenek voltak. Most teljesen más a helyzet, hisz Chester fiairól van szó. Két tiniről, egy kicsiről és egy még kisebbről. Négy fiú. J halkan felnevetett.

- Mi jutott eszedbe? – kérdezte Chester.

- Hát…nálad tényleg igaz az a mondás, hogy egy farokkal csak egyféle gyereket lehet csinálni…Oké, hogy csak három a vérszerinti gyereked, de akkor is…

- Te szeretnél gyereket? – tette fel az őt napok óta foglalkoztató kérdést Chester. Érezte, hogy J megrezzen. Kíváncsi volt a lány válaszára. És arra is kíváncsi volt, hogy vajon egyezik-e a véleményük a gyerek-kérdésben.

- Igen. Persze, hogy szeretnék – vágta rá J azonnal. – Legszívesebben már most szülnék. És elhoznám Noi-t is Thaiföldről. Még hasonlítunk is egymásra, simán azt mondhatnám, hogy a saját lányom. És te? Te szeretnél gyereket? Mármint a fiúk mellé esetleg egy kislányt? – kérdezte J és szívdobogva várta a választ. Chester azonban tétovázott, és J ezt megérezte. És amikor meghallotta a férfi válaszát, mintha a mennyből a pokolba zuhant volna.

- Nem. Talán majd egyszer…ha…

J nem hallotta a mondat további részét. Ennyi is elég volt neki. Nem akar gyereket. Vagy csak tőlem nem akar? – kezdett el töprengeni magában a lány. Könnybelábadt szemmel bontakozott ki a férfi karjából. Nem nézett Chesterre, nem akarta, hogy a férfi sírni lássa.

- Megyek főzni, mert tönkremegy a kaja…

Chester a keze után nyúlt, de nem tudta elkapni. J kisietett a szobából. Amikor leért a konyhába, már folytak a könnyei, nem tudta visszatartani őket. Gyorsan ivott egy nagy pohár vizet és megtörölte a szemét, mert hallotta, hogy Chester mozgolódik az emeleten. A könnyek felszáradtak, J szíve viszont fájt. Chester nemleges válasza óriási fájdalmat okozott neki. Mi lesz így? Választania kell majd a saját gyerek és Chester között? Vagy várjon arra, amíg a férfi esetleg meggondolja magát? Talán éveket? És ha majd akkor sem akar gyereket? És mi van, ha csak tőlem nem akar? J vívódását telefoncsörgés szakította félbe. Chester mobilja szólalt meg.

- Felvennéd, drága? – kiáltott le a férfi az emeletről.

J megnyomta a zöld gombot.

- Chester Bennington telefonja.

- Szia, Jemina. Talinda vagyok.

- Szia… - hát ez még nagyon kellett, gondolta a lány. – Chestert keresed? Fent van az emeleten, szóljak neki?

- Nem kell, köszi. Átadnál neki egy üzenetet?

- Persze – naná, még a postás is én vagyok, dohogott J.

- 4kor száll le a gép, de ezt gondolom, nem felejtette el. Utána viszont először haza kellene ugranunk néhány dologért a srácoknak.

- Haza? – kérdezett vissza hülyén J.

- Mármint hozzám. Megmondod neki?

- Igen, persze.

- Kösz, Jemina. Rendes vagy. Délután találkozunk.

- De…

Talinda letette a telefont, így J nem tudta befejezni a mondatot. Találkozunk? Ezek szerint ő is idejön? Nem csak átadja a fiúkat Chesternek, hanem még itt akar beszélgetni? Szuper lesz. A lány a kávésbögréje után nyúlt, aztán eszébe jutott, hogy felvitte a hálószobába. Elindult felfelé, a lépcső alján azonban szembetalálkozott Chesterrel. A férfi melegítőben volt, készült a reggeli futásra. A kezében ott volt J bögréje. A lány nyúlt érte, de Chester elhúzta előle. J hátat fordított a férfinak, de Chester megfogta a kezét és visszafordította, majd a lány álla alá nyúlt és figyelmesen nézte J arcát.

- Ne csináld ezt, kérlek. Nem azt mondtam, hogy nem akarok gyereket, csak még…

- Ne magyarázkodj, megértettem.

- Nem, nem értetted meg. Látom, hogy nem értetted meg. És nem magyarázkodom. Csak tisztázom a dolgot, jó?

- Mondom, értettem, hogy mit mondtál. Nem akarsz gyereket, kész, pont. És most kérem a kávémat, mert anélkül hülye vagyok reggel – mondta J, de nem nézett a férfi szemébe.

- Hát azt látom. Tessék, itt a kávé – nyújtotta oda a bögrét Chester. – Jemina, nézz rám. Nézz rám!

J Chester szemébe nézett. Olyan mély szerelmet, szeretetet és vágyódást olvasott ki a férfi szeméből, hogy egy csapásra elmúlt a hisztije. Megsimogatta Chester arcát.

- Ne haragudj rám. Nem akartam cirkuszolni. Nem vagyok ilyen hisztis picsa ám. Csak ez a gyerek-dolog a gyengém…

- Tudom. Napoljuk el ezt a témát, mert nemsokára itt vannak a srácok, és lehet, hogy utána már nem is akarsz gyereket.

J tudta, hogy Chester megpróbálja vidám dolgokkal elterelni a figyelmét. A lány hálás is volt érte, de nem ment ki a fejéből a téma.

- Rendben, napoljuk el. Viszont van egy dolog, amit tudnod kell, és ezzel lezártnak tekintem a gyerek-projektet.

- És mit kell tudnom? – kérdezett vissza Chester mosolyogva.

- Neked bármikor szülnék gyereket. Akár most is, bár ez már kivitelezhetetlen. És most menj futni. Én addig nekiállok a kajának, hogy készen legyek. Anyám. Remélem, nem szúrom el.

- Nyugi, nem lesz semmi baj. Ha visszaértem a partról, segítek. Gyorsan összedobjuk, aztán lesz egy kis időnk másra is…Adj egy csókot, aztán tényleg húzok futni.

- Bizony, menj csak. Aki már ilyen öreg, annak karban kell tartania a dögös testét… - mondta J, és végigsimított Chester fenekén. – Ez a testrészed jó izmos lesz a sok futástól…Csípem – és bele is csípett a férfi fenekébe, majd adott egy gyors, kemény, ám hatásos csókot Chesternek.

- Na. Most már tényleg-tényleg megyek – mondta a férfi és kiment a házból. J az ajtónak támaszkodva nézett utána.