J 4.

4.

- Ne csináld, J. Kérlek, ne menj haza.

- Ne haragudj, Kat. Muszáj.

- De miért?

Másnap reggel Kat ébresztette J-t egy bögre kávéval. Leült az ágy szélére és a barátnőjét nézte. A lány rosszul aludt. Végigálmodta az egész éjszakát. Chesterrel. És amikor felébredt, még biztosabb volt abban, hogy haza kell mennie.

- Miért? – kérdezte tőle Kat ismét, mire J megvonta a vállát.

- Csak. Félek, hogy hülyeséget fogok csinálni és inkább…

- Inkább elmenekülsz. Még egyszer kérdezem: miért?

- Baszki, Kat! Állandóan rá gondolok! – szakadt ki J-ből. – Nem is ismerem. Nem tudok róla semmit. Fogalmam sincs, milyen ember! És mégis körülötte forognak a gondolataim és együtt akarok lenni vele! Ez nem normális! Egy vadidegen pasi nem ébreszthet bennem ilyen gondolatokat…

- Most Chesterről beszélsz? – adta az értetlent Kat, és J felsóhajtott.

- Igen. Róla beszélek. Te tudsz róla valamit azon kívül, hogy övé a Club Tattoo? És azon kívül, hogy jól leégtem előtte? Anyám. De ciki volt.

- Szerintem jól jött ki a dolog – mosolygott Kat, amikor felidézte Chester arcát.

- Szóval mit tudsz róla?

- Nem ismerem, csak azt tudom, hogy van egy zenekara, a Linkin Park. Meg hogy elvált. Van négy fia…

- Miiii? Na jó, nekem ennyi elég is volt. Add ide a kávémat, összepakolok és már itt sem vagyok – mászott ki az ágyból J. Négy gyerek. Na szép. Nem mintha J nem szerette volna a gyerekeket. Imádta őket, sokszor kérték meg a családos ismerősei, hogy legyen gyerekfelvigyázó. Négy gyerek.

- Jesszusom! Négy fiú. Termékeny a pasi – röhögte el magát J és jobb lett a kedve, de még mindig menni akart.

- Csak annyit kérek, hogy a ma esti buliba még gyere el velünk, utána azt csinálsz, amit akarsz, jó? – kérte Kat és J nem tudott neki nemet mondani. Lezuhanyozott, felöltözött, elszürcsölte a kávét és Kattel visszamentek a standokhoz. Kat ott maradt a saját részlegén, J pedig elindult körbenézni. Észre sem vette, hogy a Club Tattoo-nál kötött ki. Elvigyorodott, amikor meglátta a tegnapi pasit. Odament a férfihoz, gyorsan a zsebébe nyúlt és előkapott egy tízdollárost.

- Hali. Ez a tiéd. De ha legközelebb találkozunk, jössz egy húszassal.

- Oké, benne vagyok – mosolygott Sean, közben óvatosan meglökte a feleségét. Thora épp dolgozott, így először mérges volt a férjére. Aztán látta, hogy Sean mit akar mutatni. Illetve kit. Thora igyekezett nem feltűnően megnézni a fiatal lányt, aki intett egyet és szemlélni kezdte a kiállított piercingeket. Hű. Hát meg kell adni, Chesternek jó az ízlése – állapította meg magában Thora. Ő még nem látott ilyen szép lányt. Kávébarna bőr, mandulaformájú sötétbarna szemek, göndör fekete haj. Kicsi, vékony, kecses. Egzotikus. Szép. És fiatal, talán 20 éves lehet. És nagyon jó a felsője. Thora a tettek mezejére lépett.

- Szia. Thora Dowdell vagyok – szólította meg a lányt.

- Szia.

- Kérdezhetek tőled valamit? Hol vetted a felsőrészedet? Eszméletlenül jó.

J elmosolyodott.

- Én terveztem és én is csináltam meg.

- Tudnál nekem is csinálni hasonlót? Persze ha nem gond.

- Nem, dehogy. Nagyon szívesen. De hogyan tudjuk megoldani? Én Los Angelesben lakom.

- Én pedig itt Arizonában, Tempe-ben. Figyelj, add meg a számodat és ha vége ennek a rendezvénynek, felhívlak és megbeszéljük.

- Nekem megfelel.

J felfirkantotta a nevét és a telefonszámát egy darab cetlire, megköszönte Thoráék kedvességét és továbbment. Thora győzedelmesen felmutatta a hüvelykujját Sean-nak. Az első lépés megvolt. Már csak azt kell kitalálniuk, hogy Chester és J hol találkozzanak. Erre pedig Kat adta a kezükbe a megoldást, ugyanis üzent Thorának, hogy J ott lesz az esti bulin.

Chester készülődött. A rendezvényszervezők megkérték, hogy a buli előtt adjon elő néhány dalt a többi fellépő előtt. A férfi egy zongorát kért csak, más kíséret nem kellett neki. Szeretett zongorázni. Imádta a zenét. A családján kívül az volt neki a legfontosabb. Vajon a lány eljön? Szeretném látni még egyszer, hátha tudunk beszélni – reménykedett a férfi. Öltözni kezdett. Felvett egy hosszú ujjú fekete felsőt, egy fekete nadrágot meg egy fekete-fehér, kézzel készített DC cipőt, amit a barátja és zenésztársa, Mike Shinoda tervezett. Belenézett a tükörbe. Remélem, J-nek tetszeni fog a szerkóm. Már ha ott lesz – gondolta Chester, aztán hangosan megszólalt.

- Hülye vagy, Bennington. Itt állsz a tükör előtt 33 éves fejjel és azon gondolkozol, hogy a ruhád tetszeni fog-e egy idegen lánynak, akinek még a rendes nevét se tudod.

A férfi beintett a tükörképének, bezárta a szobaajtót és elindult.

J is menetkész volt. Nem volt túl sok kedve menni, de megígérte Katnek. Felvett egy saját készítésű felsőt, rövid szoknyát, harisnyát és hosszú szárú csizmát. A sminkjével nem foglalkozott túl sokat, egy kis alapozó meg szempillaspirál és szájfény. Kritikus szemmel nézegette magát a tükörben és arra gondolt, vajon Chesternek tetszene-e a ruhája és ő maga.

- Hülye vagy, J. Itt állsz a tükör előtt és azon gondolkozol, hogy a ruhád tetszeni fog-e egy idegen pasinak, akinek csak a nevét tudod.

Kinyújtotta a nyelvét a tükörképére, majd szólt Katnek, hogy indulhatnak. Egymásba karolva léptek ki a szállodába és elindultak a buliba. Amikor odaértek, még nem volt túl nagy tömeg, így a színpad előtt találtak maguknak egy nagyon jó asztalt. Nem messze tőlük a Club Tattoo-sok ültek, J mosolyogva odaintett nekik.

- Ismered őket? – kérdezte Kat.

- Thora elkérte a számomat, mert tetszett neki a fölsőm és megkért, hogy tervezzek neki is.

- Aha, értem – bólintott Kat. – Mit iszunk? Bulizni akarok.

- Én tequilát kérek. Jó sokat. Mindjárt egy egész üveggel. És sok-sok narancsot hozzá. Ha már buli, akkor buli! – nevetett fel J és összecsapta a tenyerét Kattel. Megrendelték az italt, amit a pincér gyorsan ki is hozott. Az első pohár hamar lecsúszott és J érezte, hogy felenged benne a tegnap óta lappangó feszültség. Jókedvűen beszélgetett Kattel, amikor lekapcsolták a lámpákat. Egy árva fénycsóva világította meg a színpadon álló zongorát és az előtte ülő férfit. Egy fiatal, tetovált, piercinges műsorvezető jött fel a színpadra:

- Jó estét mindenkinek! Mielőtt kezdetét venné a pörgős, állati klassz, vad buli, hallgassatok meg egy kis bemelegítést Chester Benningtontól.

J kezéből majdnem kiesett a tequilás pohár. Anyám. Zenélni fog. Zongorázni fog. J imádta a zongorás pasikat. Na ez kell még nekem – gondolta. Aztán minden kiesett a fejéből, mert Chester leütötte az első hangot a zongorán és énekelni kezdett. 2 perc múlva J tudta, hogy elveszett. A dal, a pasi, a hangja…Teljesen kész volt.