J 25.

25.

J fel-alá mászkált a házban. Amióta hazajött a parkból, Chris Cornell mondata körül jártak a gondolatai. „ Csak a hírnév és a pénz miatt vagy Chesterrel.” A lány agyában ez zakatolt egyfolytában. Pénz és hírnév. Régebben érdekelte. Híres akart lenni, a divatvilág új csillaga. De aztán felvilágosították, hogy a hírnév nem minden. Sőt. Ha nincs mellette senki, akivel megoszthatja, akkor nem ér semmit az egész. J boldog volt Chesterrel és nem hiányzott neki a csillogás. A férfi annál inkább, pedig nem olyan régen váltak el. Szerette volna vele tisztázni ez a hírnév-dolgot. Nem akarta, hogy a férfi esetleg ezt gondolja róla, bár semmi nem utalt erre. J mégis félt tőle. Gondolta, hogy vannak rosszindulatú és irigy emberek a környezetükben, mégis letaglózta Chris kijelentése. Kisétált a házból és lement a partra. A víz mindig megnyugtatta, hiába az okozta az apja halálát. Leült a homokba és csak nézett a végtelenbe.
Chester végzett az ügyvédjénél, aki nem tudott túl jó hírekkel szolgálni. Robina látleletet csináltatott az után, hogy azon az ominózus napon J kicsavarta a karját. A zaklatás pedig…Hogy lehet valaki ennyire undorító? A szöszike ugyanis felvette a telefonjával, amikor Chester egyszer-kétszer „szexuálisan zaklatta” az üzletben. Anyám. Amikor Chester ezt meghallotta, először elképedt, aztán elöntötte a düh. Legszívesebben azonnal megkereste volna a nőt és elbeszélgetett volna vele erről a dologról. Még hogy zaklatás. Ő is ugyanúgy benne volt. Sőt. Az ügyvéd azt javasolta a férfinak, hogy egyelőre várjanak, mi lesz Robina következő lépése. Aztán jönnek ők és visszaperlik hitelrontásért és rágalmazásért. Chester gyűlölte a pereskedést. Volt benne épp elég része, amikor az első feleségétől elperelte a fiát. Akkor megfogadta, hogy ha teheti, elkerüli messzire a bíróságokat, de most nem dughatta homokba a fejét. Maga miatt sem, J miatt sem és a gyerekei miatt sem. Beszélnie kell J-vel Robináról és a vádjairól. A férfi belépett a házba. Nem hallott semmi zajt, így keresni kezdte J-t. Aztán meglátta, hogy a lány a parton ül. Chester odalopakodott mögé és befogta a szemét. J nagyot sóhajtott. A férfi leült mellé a homokba és ránézett. Látta a lányon, hogy feszült.
- Mi a baj? Történt valami?
J megrázta a fejét.
- Nem érdekes. Mesélj, mi volt az ügyvédnél?
- Hát…Robina orvosi papírral akarja bebizonyítani, hogy bántottad.
- És mi van a zaklatással?
Chester hallgatott egy kicsit. J figyelmesen nézte a férfit és látta rajta, hogy nem tudja, hogyan kezdjen bele. Ezek szerint baj van – gondolta a lány. Aggódva megfogta Chester kezét és összefonta az ujjaikat.
- Chester, mondd már. Mi baj van? Mit csinált Robina?
- Basszus. Ezt nem gondoltam volna…Szóval a telefonjával felvételt készített néhány…hm…
J álla leesett.
- Hogy mit csinált? Felvette telefonra, amikor szexeltetek?
Chester bólintott és elfordult. Szégyellte magát J előtt. Mit gondolhat most róla a lány? J gyengéden maga felé fordította Chester fejét és megsimogatta az arcát, de a férfi kerülte a pillantását.
- Hé – szólt halkan J -, nézz rám. Chester, kérlek, nézz rám. Figyelj ide. Ne foglalkozz Robinával. Megoldjuk. És nehogy azt hidd, hogy ezért most én másképp nézek rád vagy ilyesmi.
- De…remélem, nem hiszed azt, hogy én mindenkit első alkalommal meghúzok, akinek melle van és üzletvezető volt nálam… - bukott ki Chesterből, mire J a szájára tette az ujját.
- Chester. Az ilyen dolgokhoz mindig két ember kell. Nem hiszem, hogy erőszakoskodtál volna ezzel a rihével. Bár ami azt illeti…- hagyta félbe a mondatot J és közelebb hajolt a férfihoz. A szájuk majdnem összeért.
- Igen? Ami azt illeti…folytasd… - mondta Chester halkan. És megint elcsodálkozott azon, hogy J egy pillanat alatt kiűzi belőle a rossz gondolatokat. A lány pajkosan nézett rá, egészen közelről.
- Szóval ami azt illeti…ha jól emlékszem… - suttogta J és adott egy apró csókot Chester szájára.
- Igen? – a férfi szíve vadul dobogni kezdett. Már megint.
- Phoenixben engem is majdnem elsőre meghúztál… - folytatta J és még egy csókot lehelt a férfi szájára. – Nem mintha nem hagytam volna magam…
- Igen? – kérdezett vissza a férfi és most ő csókolta meg J-t. – Szóval hagytad volna magad? Pedig te nem vagy az a típus, aki hagyja magát megfektetni rögtön az első alkalommal.
- Neked hagytam volna. Bármit hagytam volna…
J nem tudta befejezni, mert Chester felhúzta a homokból és megcsókolta. Keményen, szenvedélyesen, miközben simogatni kezdte a lány hátát, majd a tenyere lecsúszott J fenekére és magához húzta a lányt. J felnyögött, amikor megérezte Chester vágyát. A férfi ölbe kapta és bevitte a házba. Ledobta a lányt a kanapéra és ráfeküdt. Csókolni kezdte, ahol érte, közben vetkőztette is. Épp a nadrágjánál tartott, amikor megszólalt a lány mobilja. Chester kivette J zsebéből a kis készüléket.
- Franc. Ezt nem hiszem el… - morogta a férfi. Kinyomta a telefont és tovább csókolta J testét. A telefon azonban újra megszólalt és csak csörgött és csörgött.
- Chester…lehet, hogy fontos… - nyögte ki J nagy nehezen, mert Chester épp a bugyija alatt kalandozott. – Kérlek. Legalább hadd nézzem meg, hogy ki az. Úgyis elküldöm a fenébe…
- Oké. Tessék – adta oda a lánynak Chester a telefont, de a becézgetést nem hagyta abba. J a telefon kijelzőjére nézett. Ismeretlen szám. Nem veszem fel. El akarta hajítani a telefont, de mégsem tette. Mi van, ha tényleg fontos? Nem mintha most kommunikációképes lenne, amikor Chester megtalálta a hasán a körülbelül ötmilliomodik érzékeny pontját. A telefon még mindig csörgött.
- A büdös francba, most már tuti elküldöm a búsba – nyomta meg a lány a zöld gombot, de nem tudott beleszólni, mert Chester belecsókolt a köldökébe. Így csak egy elhaló igen-t tudott kinyögni. Chester pedig élvezte a helyzetet, így tovább haladt a lány melle felé.
- Szia, Jemina. Chris vagyok.
- Hogy…ki…? – kérdezett vissza J és elfojtott egy nyögést.
- Chris. Cornell. Tudod, a parkból…
- Jaj…igen…már emlékszem…persze… - beszélt J egy kicsit értelmetlenül. Chester szája és a kezei olyan gyönyört okoztak neki, hogy majdnem elélvezett, miközben a telefonban egy másik férfival beszélt. Basszus, de morbid.
- Rosszkor hívtalak?
- Hát… ami azt illeti…jaj…istenem…várj egy kicsit… - J vett egy mély levegőt és megállította Chester kezét. A férfi értetlenül nézett rá. Ki lehet az, aki miatt J nem hagyja, hogy befejezze?
- Most mondd, figyelek.
- Említetted, hogy lerajzolnád a gyerekeimet.
- Igen – felelte J és felült, Chester pedig csalódottan figyelte. Utálta azt, akivel J beszélt, legyen az akárki.
- Most jó lenne neked? Mert a kicsik azóta rágják a fülemet…és arra gondoltam, hogy megkérdezlek.
- Hogy most? – kérdezett vissza J. Chester ekkor felállt mellőle és elindult kifelé. J a férfi keze után nyúlt, de Chester nem vette észre, vagy nem akarta észrevenni, kisétált a teraszra és rágyújtott. A lány látta rajta, hogy csalódott.
- Itt vagy még, Jemina? – hallotta a telefonban Chris hangját, így újra a telefonra figyelt.
- Igen, itt vagyok. Ami azt illeti, most éppen…Nem is tudom…Merre jártok? El tudtok jönni egy fél óra múlva? – addig sikerül beszélnem Chesterrel, talán lenyugszik és nem fog haragudni.
- Fél óra? Hát…igazság szerint…
Megszólalt a csengő.
- Várj egy kicsit, mindjárt folytatom, csak csengettek – indult el J az ajtó felé.
- Tudom – hangzott a válasz. – Mi csengetünk. Itt vagyunk a bejárat előtt.