J 30.

30.

Chester a parton futott, a fülébe dugta az iPod fülhallgatóját és elindította a zenét. The Cure. Elmélkedős, nyugtató, de elgondolkodtató zene. A férfi visszaemlékezett arra, amikor először találkozott Robert Smith-szel, a zenekar énekesével, és elvigyorodott. Két értelmes szót nem tudott akkor kinyögni a megilletődöttségtől. És most hány fiatal ember van, aki ugyanígy viselkedik, amikor a Linkin Park bármelyik tagjával találkozik. A banda óriási rajongótáborral büszkélkedhetett, a világ szinte minden pontján voltak rajongóik, akiknek a srácok nagyon hálásak voltak. Minden egyes koncertjükön meg szokták köszönni a rajongók szeretetét és támogatását. És ez a köszönet nem csak PR-duma volt, nekik tényleg sokat számítottak a rajongók. Igyekeztek valahogy viszonozni azt a rengeteg szeretetet, amit kapnak. Ezért szoktak a koncertek előtt Meet’n’Greet-eket szervezni, ahol a rajongók találkozhatnak velük, néhány szót beszélhetnek a bandatagokkal. Chester tudta, hogy ezek a rövid pillanatok mennyit jelentenek egy-egy rajongó számára. Azonban a rajongásnak is vannak hátrányai, ezt Chester a saját bőrén tapasztalta, amikor egy Pentagon-alkalmazott nő belerondított a Talindával közös életükbe, lenyomozta a telefonjaikat, hozzáfért az e-mailjeikhez, a bankszámlájukhoz, mindenhez. Szerencsére a nő már lakat alatt van, a kapcsolat Talindával viszont tönkrement. Nem csak ez a zaklatás volt persze a baj, de ez volt az utolsó csepp a pohárban. Talinda kijelentette, hogy képtelen így élni, és nem akarja, hogy a gyerekek is így nőjenek fel. Közös megegyezéssel, csendben, balhé nélkül elváltak, bár a válás azért megviselte mindannyiukat. Azóta sokkal jobb lett a kapcsolatuk. A gyerekek Talindánál maradtak, mert a nő stabilabb hátteret tudott nekik biztosítani. Persze a fiúk rengeteg időt töltöttek Chesternél is és úgy látszott, nincs semmi probléma. A férfi imádta a fiait, de néha eszébe jutott, hogy lehetne egy lánya is. És ez volt az a pont, amikor Chester gondolatai J felé kanyarodtak.
A férfi lassított, majd lépésre váltott. Jemina. És a gyerek-téma. Már megint itt vagyunk. Nem mintha nem akart volna gyereket J-től. Egy csodaszép, fekete hajú és szemű kislányt. A férfiba belehasított a vágyakozás. Együtt kényeztethetnék, szerethetnék a kicsit. De nem most. Nem ilyen hamar. Előbb meg kell ismerniük egymást, alaposan, mélyen, minden rossz és jó tulajdonsággal együtt. Chester szerelmes volt J-be, és nem akarta elszúrni ezt a kapcsolatot. Talindát is szerette. Mégis tönkrement a házasságuk. Akarva-akaratlanul úgy érezték mindketten, hogy Tyler, a közös gyerek túl hamar érkezett. Chester májusban vált el az előző feleségétől és ugyanannak az évnek a szilveszterén pedig már el is vette Talindát. Tyler pedig tavasszal született. Ennyi idő pedig kevés volt ahhoz, hogy teljesen megismerjék a másikat. Szerették egymást, de képtelenek voltak együtt élni. Chester pedig nem akarta, hogy J-vel is így legyen. A lánnyal akarta leélni az életét, de gyereket még nem akart. Látta reggel J reakcióját, tudta, hogy nagyon megbántotta a lányt. De inkább megmondom az igazat, minthogy színleljek és tönkretegyek mindent. A színlelésből elég volt, Chester tiszta lappal akarta élni az életét. Jeminával. A férfi, bár volt jónéhány kapcsolata, soha senki iránt nem érzett így. Még csak egy órája jött el otthonról, de máris hiányzott neki a lány. Gyerünk, Bennington, húzz bele! Futás haza.
A lány eközben nekiállt sütni-főzni. Mivel az apja erre is megtanította, nem volt nehéz dolga. Mire Chester visszaért a futásból, a lány már összeállította azokat a fogásokat, amiket nem frissen kellett elkészíteni, hanem el lehetett tenni a hűtőbe. Amikor Chester belépett a lakásba és meglátta J-t a konyhában sürögni-forogni, elmosolyodott. A lány fülében fülhallgató volt és valószínűleg Linkin Parkot hallgatott, legalábbis Chester erre következtetett a kornyikálásból.
J nem vette észre Chestert. A fülében üvöltött a zene, a lány pedig táncolt és ugrált, miközben keverte a sütemény tésztáját. A Breaking The Habit szólt éppen, J pedig a refrént ismételte. Ez volt a kedvenc számai egyike. Nem azért szerette a Linkin Parkot, mert Chester zenekara volt. Tetszett neki a zene, és az, hogy a dalok szövegének volt értelme. Nem arról szóltak, hogy jaj-de-nagyon-szeretlek-imádlak-meghalok érted és hasonló blabla. Ha az ember igazán meghallgatta őket, megértette a szavak mögött rejlő mondanivalókat.
Chester a lány háta mögé lopakodott és gyorsan átölelte. J sikított egyet és majdnem elejtette a tálat, amiben a tésztát keverte. A csokis krém az arcára fröccsent és lefolyt a nyakán. Kivette a fülhallgatót és a konyhapultra tette a tálat.
- Anyám. A szívbajt hoztad rám. Most nézd meg, hogy nézek ki – nevette el magát a lány és megpróbálta letörölni a krémet. Chester lefogta a kezét és olyan pillantást vetett rá, hogy J térde remegni kezdett.
- Ennivaló vagy. Basszus. Ilyen szar szöveget. Mint a sokadosztályú filmekben – vigyorgott Chester és letörölt egy csokis foltot J arcáról. Lenyalta az ujját, közben a lány szemébe nézett. J nagyot nyelt.
- Na? Milyen?
- Hm. Még egyszer meg kell kóstolnom – mondta a férfi és végighúzta a mutatóujját J nyakán, ahol még volt a krémből. Megint lenyalta az ujját. – Azt hiszem, még kéne bele egy kis cukor.
- Mutasd csak. Nem hiszem – J megfogta Chester kezét és a szájához húzta. Az ajkai közé vette a férfi ujját, ami még csokikrémes volt. Lassú mozdulatokkal eltüntette a krémet, majd megnyalta a szája szélét.
- Szerintem ez így teljesen jó.
- Akkor viszont nem mehet pocsékba egyetlen csepp sem – felelte Chester. Az egyik karjával szorosan átölelte J-t, a másik kezével pedig belemarkolt a lány hajába és hátrahúzta a fejét. Gyengéden megcsókolta J nyakát, majd végighúzta a nyelvét a lány csokikrémes bőrén. J halkan felnyögött. Aztán Chester elengedte a haját és egy szenvedélyes csókot nyomott a lány szájára. J érezte a férfi ajkain és nyelvén a csokikrém édes ízét. Vadul csókolóztak, miközben Chester nekiszorította a lányt a konyhapultnak. J keze bekúszott a férfi pólója alá és simogatni kezdte a hátát. Aztán megszólalt J telefonja.
- Basszus. Ezt nem hiszem el – dünnyögte Chester.
- Kinyírom, bárki is legyen az – mondta J mérgesen. Megnézte a kijelzőt, majd felvette a telefont.
- Szia, Kat – köszönt a barátnőjének. Chester sóhajtott egy mélyet, mert tudta, hogy ez hosszú beszélgetés lesz. Azért még egyszer végigsimított J nyakán, majd lassan elindult felfelé átöltözni. Menet közben levette a pólóját és a földre dobta.
- Ööö…igen…nem…Mit is mondtál? – kérdezte J, mert elvesztette a fonalat. Kat csak beszélt, beszélt, de J Chestert figyelte.
- Baszki. Megvadulok – csúszott ki a száján, amikor Chester kibújt a nadrágjából is és egy szál alsógatyában felment az emeletre. – Aztapicsa.
- Mi van? – kérdezett vissza a vonal másik felén Kat. – J, te tiszta hülye vagy. Mi van veled, te nőci?
- Anyám. Bocs. Csak Chester épp egy szál CK-boxerben mutogatja magát…
- Ó, te! Tiszta nimfomán lettél, mi? – nevette el magát Kat. – Na de mesélj. Ott vannak már a srácok?
- Majd csak délután jönnek. Baszki! Elfelejtettem szólni Chesternek, hogy Talinda kereste! – kapott a fejéhez J. – Szivi, le kell, hogy tegyelek, de holnap mindenképp felhívlak és mesélek, jó?
J kinyomta a telefont és Chester után sietett az emeletre. A férfi a zuhany alatt állt. J nem nézett oda, mert tudta, hogy annak szeretkezés lenne a vége. Nem mintha bánta volna.
- Chester, majdnem elfelejtettem. Talinda hívott és azt üzeni, hogy mielőtt ide jöttök, be kell ugrani hozzá néhány cuccért a srácoknak. Én megyek sütni…
- Oké, drága. Kösz, hogy szóltál – szólt ki a férfi a zuhany alól.
J visszament a konyhába és folytatta az előkészületeket. Az idő nagyon gyorsan repült, a lány azt vette észre, hogy Chester már készülődik.
- Jézusom. Már ennyi az idő? De még…egy csomó mindent meg kéne csinálnom… - kezdett el idegeskedni a lány, de Chester gyengéden átölelte és simogatni kezdte az arcát.
- Hé. Nyugi van. Minden készen áll. És minden finom lett. A srácok imádni fogják a kaját. Meg téged is.
- Nem tudom – mondta J bizonytalanul. – Félek.
- Nem kell félned, nem fognak megenni. Csak a kaját. Na megyek. Jó légy. Sietünk. Ha elindultunk Talindától, megcsörgetlek. Rendben?
- Muszáj elmenned Talindához? – bökte ki a lány, aztán mentegetőzni kezdett. – Ne haragudj. Menj csak, persze.
- Hé. Drága, figyelj rám. Ugye nem vagy féltékeny?
- Nem…
- Hát ez nem volt valami meggyőző. Ne félj. Nem akarunk egymástól semmit Talindával. Bízz bennem. Szeretlek. És most megyek, mert el fogok késni.
- Vigyázz magatokra, jó?
Chester egy csókot nyomott a lány homlokára és elment.