40.
A két telefon csörgött és Chester kénytelen volt elválni J-től, pedig még szívesen maradt volna abban a helyzetben, amiben voltak. A lány mosolyogva figyelte, ahogy Chester öltözni kezd, aztán ő is leszállt a konyhapultról és összeszedegette a szétdobált ruháit. Megnézte a telefonján, hogy ki kereste. Úgy döntött, később visszahívja.
Chester telefonja időközben abbahagyta a csörgést, de újrakezdte. A férfi ránézett a kijelzőre, de a szám ismeretlen volt.
- Bennington – szólt bele a telefonba röviden, miközben a pillantásával követte J-t, aki csak a bugyiját vette fel, a nadrágot nem. A lány elkezdte húzni Chester agyát, miközben az telefonálni kezdett. Néhányszor elsétált előtte és véletlenül mindig hozzáért a férfihoz. Aztán vigyorogva elkezdte felvenni a nadrágját. Chester megpróbált a telefonra koncentrálni.
- Igen…hogy ki? Szia, Rihanna. Ööö…még nem tudom, de…
J megdermedt és a szeretkezés utáni jókedve azonnal eltűnt. Rihanna. A fiatal, többé-kevésbé tehetséges fekete bőrű énekesnő. Akinek nem volt túl jó a híre zenészkörökben. Aki szerette elvenni mások pasijait, vagy legalábbis megpróbálta elvenni. És akivel Chester együtt fog szerepelni egy tévéműsorban. A szíve kihagyott egy pillanatra, amikor meglátta Chester mosolyát, ahogy Rihannával beszélt. A félelem egy másodperc alatt a szívébe lopózott. Nem mintha nem bízott volna a férfiban, de…ki tudja. Mégiscsak férfi. És bár J úgy érezte, mindent megadnak egymásnak és mindent megkapnak egymástól, és nem csak a szex terén, sosem lehet tudni. Az ördög nem alszik.
- Okés, persze. Találkozzunk a stúdió melletti kávézóban és megbeszéljük. Szia – köszönt el a férfi, majd kinyomta a telefont. J-re nézett, aki csak álldogált és nézte. Félelem volt a szemeiben, Chester ezt azonnal észrevette. Odament a lányhoz és átölelte.
- Drága, ne. Ne csináld. Nem lesz semmi baj – suttogta neki.
- Tudom. Tudom, hogy hülye vagyok, de…ne haragudj.
- Nem haragszom. Viszont szeretlek. És sosem lépnék félre.
- Mit akart Rihanna?
- Meg kell beszélnünk, hogy ki mikor fog főzni és hol.
- De…még el sem vállaltad. Akkor miért hívott fel? Honnan vette, hogy igent fogsz mondani?
- Drága, az egyetlen ember, akinek én valaha is igent fogok mondani, az a feleségem lesz. A többieknek max a beleegyezésemet adom – vigyorgott Chester, mire J oldalba bokszolta.
- Értem. Szóval honnan vette, hogy bele fogsz egyezni a szereplésbe?
Chester megvonta a vállát.
- Passz. Majd kiderítem. Viszont mennem kell, mert fél óra múlva ott kell lennem a kávézóban. Téged ki keresett?
- Kat volt. És van egy olyan sejtésem, hogy ezzel a főzőcskézéssel kapcsolatban, hihi. Anyám. Kinek jutott eszébe pont őt felkérni? Egy tésztát nem tud normálisan megcsinálni – nevetett J. – Az az érzésem, hogy némi csaláshoz akar folyamodni, az én segítségemmel.
- És igent mondasz neki?
J Chester szemébe nézett és megismételte a férfi korábbi szavait.
- Az egyetlen ember, akinek én valaha is igent fogok mondani, az a férjem lesz. Katnek max a beleegyezésemet adom.
- Akkor ezt megbeszéltük – csókolta meg lágyan a férfi J-t. A lány azonban nem tudta nem észrevenni, hogy Chester milyen hamar túllépett ezen a férj-feleség dolgon. Oké, nem azt várta, hogy Chester térdre zuhan és azonnal megkéri a kezét, de…valami aprócska jel, egy utalás, vagy bármi jó lett volna. Szeretett volna úgy beszélni a férfiról, hogy „a férjem”. Nem a „barátom”, nem az „élettársam”, nem a „szeretőm”, hanem a „Férjem”. Nagy betűvel. J-nek Chester volt a nagy Ő, ezt már akkor tudta, amikor Phoenixben találkoztak, hónapokkal ezelőtt. És ez az érzés azóta sem csillapodott.
Chesternek is J volt a nagy Ő. Vagy nagy Nő. Ám ezt a kapcsolatot nem akarta elrontani egy korai házassággal és egy korai babával. Mindkét előző feleségével így járt, és tönkrement a kapcsolatuk. Samantha esetében főleg a zenekar és a rengeteg turnézás miatt, ezt Chester nem is tagadta soha. Plusz megismerte közben Talindát is. Gyors, nem túl szép válás, aztán egy gyors esküvő, ahol Talinda már 6 hónapos terhes volt. Aztán egy cseppnyi boldogság és ennek a házasságnak is vége volt. És Chester nem akarta, hogy J-vel ugyanerre a sorsra jussanak. Így inkább az együttélés mellett tette le a voksát, egyelőre közös gyerek nélkül. Néha azt hitte, ez elég. Mostanában azonban sokszor látta J-n, hogy neki viszont nem elég. A férfi rengeteget gondolkozott a jó megoldáson, ami mindkettejüknek megfelel. Egy évet adott maguknak. Ennyi idő alatt minden kiderül. Ettől a 12 hónaptól függött a további közös életük. Chester kereste a megfelelő alkalmat, hogy ezt a döntését megbeszélhesse J-vel, és ha nem csörgött volna az a francos mobil, a mostani percek erre tökéletesen jók lettek volna.
- Mennem kell – adott még egy csókot J-nek.
- Vigyázz magadra. És ha Rihanna rád mászik, gondolj arra, hogy mi vár itthon – mondta a lány mosolyogva, de Chester kihallotta a szavai mögül a félelmet. Megsimogatta a lány arcát.
- Drága. Bízz bennem. Bízz magadban. Bízz kettőnkben. Szeretlek. Egy Rihanna nem fog közénk állni. Na, adj még egy csókot, aztán húzok a francba, hogy minél előbb végezzek és itthon lehessek. Te meg pletyizd ki magad Kattel, úgyis régen találkoztatok. Mondd meg neki, hogy csókoltatom.
- Oké, megmondom neki. És oké, jól kipletyizünk Téged, hihi. Utána pedig leülök a gép elé és kipletyizem magam Drew-val, természetesen Chrisről, hihi. Juj, de hiányzik a csajszi. Na, pá, drágám – egy gyors csók Chesternek és J elvonult a teraszra a telefonjával és a laptoppal, Chester pedig elment a kávézóba.
- Szia, szivi – köszönt J Katnek, amikor a barátnője felvette a telefont. – Láttam, hogy kerestél.
- Csááá! Gondolom, épp nem értél rá. Már megint – vihogott Kat a vonal másik végén.
- Öööö…na ja. Hát tényleg nem értem rá, fontos dolgom akadt a konyhapulton…ööö, szóval a konyhában. Elvállalod a főzőcskézést?
- Honnan veszed, hogy emiatt akartam veled beszélni?
- Szivi, amikor Chester kimondta a nevedet, egyből tudtam! Na, elvállalod?
- Naná. De csak akkor, ha segítesz. Így is le fogok bőgni, de ha kisegítesz, akkor talán kevésbé lesz cikis a helyzet.
- Lehet segítséged?
- Aha. Az előkészületeknél igen, csak a vacsorát kell egyedül megcsinálni. És persze a vendéglátás…anyám. Tiszta hülye vagyok, mi?
- Szivi, az élet egy nagy kaland! Hátha Rihanna elpatkol a főztödtől…
- Csak egy rossz megnyilvánulása legyen a kiscsajnak, és kitekerem a nyakát – nevetett Kat, és J csatlakozott hozzá. Sokáig beszélgettek a „gasztroreality”-ről és J elmesélte Rihanna hívását és az ő félelmét ettől a lánytól. Kat megnyugtatta, hogy Chester nem hülye és nem olyan fajta, aki eldob mindent egy gyors kufircért. A lányok megbeszélték, hogy J következő nap átugrik Kathez és feltérképezi a konyhát és az egész lakást, összeállítják a menüt és J megmutatja Katnek, hogy mit hogyan készítsen el. Aztán elbúcsúzott Kattől, mert látta a laptopon, hogy Drew bejelentkezett. Rögtön lecsapott rá.
- Csákány – írta Drew.
- Szia! Helyzet?
- Baszki, 2 napja nem alszom, állat vagyok. Hihi. Ha hülyeséget beszélek, akkor az azért lesz, oké?
- Mit találtatok Lucas-szal? – érdeklődött J, mert tudta, hogy ha Drew napokig nem alszik, akkor valami nagyon fontos dolgon dolgozik Lucas-szal. Drew elkezdte írni a karbonkormeghatározást meg spektroizémiéket meg ilyesmiket, aztán leállította magát és áttért másik kedvenc témájára, Chris „szexiscsokoládé” Cornell-re.
- Hihi. Olvastam, hogy milyen szerelmi háromszögbe vagy négyszögbe gabalyodtál bele, te leszbi nőci, hihi. Találkoztál azóta Chrisszel?
- Nem, de néha beszélünk. Beköltözött a kéglimbe a kicsikkel. Juj, jut eszembe, holnapután majd csak este tudunk beszélni, mert mennem kell vigyázni a Cornellekre.
- Varázsbóbiták. Imádom őket. Anyám. Bárcsak én is vigyázhatnék rájuk. Ááááááááááááááá, és mit láttam a neten!
- Na mit láttál?
- Európai turnéállomásokat, baszki, és nem fogok tudni elmenni egyikre sem, mert…
- Miért nem?
Hatásszünet. Csak villogó kurzor. Aztán megjelentek a nagy betűk a képernyőn.
- FORT McMURRAY!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
- Hogy miiiiii????Ááááááááááááááááá, úristen, ne már!!!! Kanada????De…mikor…hogy…mesélj már!
Drew megosztotta J-vel azt a hatalmas örömet és várakozást, amit akkor érzett, amikor felhívták Kanadából, a Syncroud-tól, hogy szeretettel várják őt Lucas-szal együtt Fort McMurray-ben, ahol kutatói állást kapnak, óriási labort, szupertechnikát és mellé csillagászati fizetést. Drew először azt hitte, valaki szórakozik vele. De nem. Ez komoly. Lucas-szal őrjöngve ugráltak a laborban, amit nemsokára el fognak hagyni. Aztán Drew minden átmenet nélkül sírni kezdett. Ismét egy álom, ami teljesülni látszik. Azonnal fellépett a netre, hogy megoszthassa a hírt J-vel. Mert Lucason és J-n kívül nem volt senki, aki tudta volna, hogy neki ez mit jelent.
J nagyon örült Drew szerencséjének, bár tudta, hogy ehhez a szerencsének vajmi kevés köze van. Sokkal inkább Drew és Lucas tehetsége volt az, ami a Syncroud-nál felkeltette a vezetők figyelmét. A kanadai cégnél szerették felfedezni a világ különböző pontjain élő tehetséges kutatókat, akiket aztán támogattak a kibontakozásban. J tudta Drew-ról és Lucasról, hogy megérdemlik ezt a támogatást. A lány elvigyorodott, amikor elkezdte magában továbbgörgetni a gondolatokat. Kanada. Hm. Chrisnek lesz ott valamikor fellépése. És beindult a vezérhangya. Drew-ról tudta, hogy odavan Chrisért. És Chrisről is tudta már, hogy odavan Drew-ért. A férfi, akárhányszor csak beszéltek, mindig valahogy Drew-ra terelte a szót, J pedig készséggel felvilágosította mindenről. Chester mindig csak vigyorgott, amikor J nekiállt tervezgetni meg kombinálni. A lány eldöntötte, hogy amikor megy vigyázni kicsiChris-re és Tonira, megkérdezi Christ a kanadai koncertről. Gyorsan elbúcsúzott Drew-tól, mert hallotta, hogy valaki megérkezett. Megszólalt a csengő és a lány kinyitotta az ajtót. Egy idegen nő állt előtte, mellette pedig Draven, Chester fia.
A két telefon csörgött és Chester kénytelen volt elválni J-től, pedig még szívesen maradt volna abban a helyzetben, amiben voltak. A lány mosolyogva figyelte, ahogy Chester öltözni kezd, aztán ő is leszállt a konyhapultról és összeszedegette a szétdobált ruháit. Megnézte a telefonján, hogy ki kereste. Úgy döntött, később visszahívja.
Chester telefonja időközben abbahagyta a csörgést, de újrakezdte. A férfi ránézett a kijelzőre, de a szám ismeretlen volt.
- Bennington – szólt bele a telefonba röviden, miközben a pillantásával követte J-t, aki csak a bugyiját vette fel, a nadrágot nem. A lány elkezdte húzni Chester agyát, miközben az telefonálni kezdett. Néhányszor elsétált előtte és véletlenül mindig hozzáért a férfihoz. Aztán vigyorogva elkezdte felvenni a nadrágját. Chester megpróbált a telefonra koncentrálni.
- Igen…hogy ki? Szia, Rihanna. Ööö…még nem tudom, de…
J megdermedt és a szeretkezés utáni jókedve azonnal eltűnt. Rihanna. A fiatal, többé-kevésbé tehetséges fekete bőrű énekesnő. Akinek nem volt túl jó a híre zenészkörökben. Aki szerette elvenni mások pasijait, vagy legalábbis megpróbálta elvenni. És akivel Chester együtt fog szerepelni egy tévéműsorban. A szíve kihagyott egy pillanatra, amikor meglátta Chester mosolyát, ahogy Rihannával beszélt. A félelem egy másodperc alatt a szívébe lopózott. Nem mintha nem bízott volna a férfiban, de…ki tudja. Mégiscsak férfi. És bár J úgy érezte, mindent megadnak egymásnak és mindent megkapnak egymástól, és nem csak a szex terén, sosem lehet tudni. Az ördög nem alszik.
- Okés, persze. Találkozzunk a stúdió melletti kávézóban és megbeszéljük. Szia – köszönt el a férfi, majd kinyomta a telefont. J-re nézett, aki csak álldogált és nézte. Félelem volt a szemeiben, Chester ezt azonnal észrevette. Odament a lányhoz és átölelte.
- Drága, ne. Ne csináld. Nem lesz semmi baj – suttogta neki.
- Tudom. Tudom, hogy hülye vagyok, de…ne haragudj.
- Nem haragszom. Viszont szeretlek. És sosem lépnék félre.
- Mit akart Rihanna?
- Meg kell beszélnünk, hogy ki mikor fog főzni és hol.
- De…még el sem vállaltad. Akkor miért hívott fel? Honnan vette, hogy igent fogsz mondani?
- Drága, az egyetlen ember, akinek én valaha is igent fogok mondani, az a feleségem lesz. A többieknek max a beleegyezésemet adom – vigyorgott Chester, mire J oldalba bokszolta.
- Értem. Szóval honnan vette, hogy bele fogsz egyezni a szereplésbe?
Chester megvonta a vállát.
- Passz. Majd kiderítem. Viszont mennem kell, mert fél óra múlva ott kell lennem a kávézóban. Téged ki keresett?
- Kat volt. És van egy olyan sejtésem, hogy ezzel a főzőcskézéssel kapcsolatban, hihi. Anyám. Kinek jutott eszébe pont őt felkérni? Egy tésztát nem tud normálisan megcsinálni – nevetett J. – Az az érzésem, hogy némi csaláshoz akar folyamodni, az én segítségemmel.
- És igent mondasz neki?
J Chester szemébe nézett és megismételte a férfi korábbi szavait.
- Az egyetlen ember, akinek én valaha is igent fogok mondani, az a férjem lesz. Katnek max a beleegyezésemet adom.
- Akkor ezt megbeszéltük – csókolta meg lágyan a férfi J-t. A lány azonban nem tudta nem észrevenni, hogy Chester milyen hamar túllépett ezen a férj-feleség dolgon. Oké, nem azt várta, hogy Chester térdre zuhan és azonnal megkéri a kezét, de…valami aprócska jel, egy utalás, vagy bármi jó lett volna. Szeretett volna úgy beszélni a férfiról, hogy „a férjem”. Nem a „barátom”, nem az „élettársam”, nem a „szeretőm”, hanem a „Férjem”. Nagy betűvel. J-nek Chester volt a nagy Ő, ezt már akkor tudta, amikor Phoenixben találkoztak, hónapokkal ezelőtt. És ez az érzés azóta sem csillapodott.
Chesternek is J volt a nagy Ő. Vagy nagy Nő. Ám ezt a kapcsolatot nem akarta elrontani egy korai házassággal és egy korai babával. Mindkét előző feleségével így járt, és tönkrement a kapcsolatuk. Samantha esetében főleg a zenekar és a rengeteg turnézás miatt, ezt Chester nem is tagadta soha. Plusz megismerte közben Talindát is. Gyors, nem túl szép válás, aztán egy gyors esküvő, ahol Talinda már 6 hónapos terhes volt. Aztán egy cseppnyi boldogság és ennek a házasságnak is vége volt. És Chester nem akarta, hogy J-vel ugyanerre a sorsra jussanak. Így inkább az együttélés mellett tette le a voksát, egyelőre közös gyerek nélkül. Néha azt hitte, ez elég. Mostanában azonban sokszor látta J-n, hogy neki viszont nem elég. A férfi rengeteget gondolkozott a jó megoldáson, ami mindkettejüknek megfelel. Egy évet adott maguknak. Ennyi idő alatt minden kiderül. Ettől a 12 hónaptól függött a további közös életük. Chester kereste a megfelelő alkalmat, hogy ezt a döntését megbeszélhesse J-vel, és ha nem csörgött volna az a francos mobil, a mostani percek erre tökéletesen jók lettek volna.
- Mennem kell – adott még egy csókot J-nek.
- Vigyázz magadra. És ha Rihanna rád mászik, gondolj arra, hogy mi vár itthon – mondta a lány mosolyogva, de Chester kihallotta a szavai mögül a félelmet. Megsimogatta a lány arcát.
- Drága. Bízz bennem. Bízz magadban. Bízz kettőnkben. Szeretlek. Egy Rihanna nem fog közénk állni. Na, adj még egy csókot, aztán húzok a francba, hogy minél előbb végezzek és itthon lehessek. Te meg pletyizd ki magad Kattel, úgyis régen találkoztatok. Mondd meg neki, hogy csókoltatom.
- Oké, megmondom neki. És oké, jól kipletyizünk Téged, hihi. Utána pedig leülök a gép elé és kipletyizem magam Drew-val, természetesen Chrisről, hihi. Juj, de hiányzik a csajszi. Na, pá, drágám – egy gyors csók Chesternek és J elvonult a teraszra a telefonjával és a laptoppal, Chester pedig elment a kávézóba.
- Szia, szivi – köszönt J Katnek, amikor a barátnője felvette a telefont. – Láttam, hogy kerestél.
- Csááá! Gondolom, épp nem értél rá. Már megint – vihogott Kat a vonal másik végén.
- Öööö…na ja. Hát tényleg nem értem rá, fontos dolgom akadt a konyhapulton…ööö, szóval a konyhában. Elvállalod a főzőcskézést?
- Honnan veszed, hogy emiatt akartam veled beszélni?
- Szivi, amikor Chester kimondta a nevedet, egyből tudtam! Na, elvállalod?
- Naná. De csak akkor, ha segítesz. Így is le fogok bőgni, de ha kisegítesz, akkor talán kevésbé lesz cikis a helyzet.
- Lehet segítséged?
- Aha. Az előkészületeknél igen, csak a vacsorát kell egyedül megcsinálni. És persze a vendéglátás…anyám. Tiszta hülye vagyok, mi?
- Szivi, az élet egy nagy kaland! Hátha Rihanna elpatkol a főztödtől…
- Csak egy rossz megnyilvánulása legyen a kiscsajnak, és kitekerem a nyakát – nevetett Kat, és J csatlakozott hozzá. Sokáig beszélgettek a „gasztroreality”-ről és J elmesélte Rihanna hívását és az ő félelmét ettől a lánytól. Kat megnyugtatta, hogy Chester nem hülye és nem olyan fajta, aki eldob mindent egy gyors kufircért. A lányok megbeszélték, hogy J következő nap átugrik Kathez és feltérképezi a konyhát és az egész lakást, összeállítják a menüt és J megmutatja Katnek, hogy mit hogyan készítsen el. Aztán elbúcsúzott Kattől, mert látta a laptopon, hogy Drew bejelentkezett. Rögtön lecsapott rá.
- Csákány – írta Drew.
- Szia! Helyzet?
- Baszki, 2 napja nem alszom, állat vagyok. Hihi. Ha hülyeséget beszélek, akkor az azért lesz, oké?
- Mit találtatok Lucas-szal? – érdeklődött J, mert tudta, hogy ha Drew napokig nem alszik, akkor valami nagyon fontos dolgon dolgozik Lucas-szal. Drew elkezdte írni a karbonkormeghatározást meg spektroizémiéket meg ilyesmiket, aztán leállította magát és áttért másik kedvenc témájára, Chris „szexiscsokoládé” Cornell-re.
- Hihi. Olvastam, hogy milyen szerelmi háromszögbe vagy négyszögbe gabalyodtál bele, te leszbi nőci, hihi. Találkoztál azóta Chrisszel?
- Nem, de néha beszélünk. Beköltözött a kéglimbe a kicsikkel. Juj, jut eszembe, holnapután majd csak este tudunk beszélni, mert mennem kell vigyázni a Cornellekre.
- Varázsbóbiták. Imádom őket. Anyám. Bárcsak én is vigyázhatnék rájuk. Ááááááááááááááá, és mit láttam a neten!
- Na mit láttál?
- Európai turnéállomásokat, baszki, és nem fogok tudni elmenni egyikre sem, mert…
- Miért nem?
Hatásszünet. Csak villogó kurzor. Aztán megjelentek a nagy betűk a képernyőn.
- FORT McMURRAY!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
- Hogy miiiiii????Ááááááááááááááááá, úristen, ne már!!!! Kanada????De…mikor…hogy…mesélj már!
Drew megosztotta J-vel azt a hatalmas örömet és várakozást, amit akkor érzett, amikor felhívták Kanadából, a Syncroud-tól, hogy szeretettel várják őt Lucas-szal együtt Fort McMurray-ben, ahol kutatói állást kapnak, óriási labort, szupertechnikát és mellé csillagászati fizetést. Drew először azt hitte, valaki szórakozik vele. De nem. Ez komoly. Lucas-szal őrjöngve ugráltak a laborban, amit nemsokára el fognak hagyni. Aztán Drew minden átmenet nélkül sírni kezdett. Ismét egy álom, ami teljesülni látszik. Azonnal fellépett a netre, hogy megoszthassa a hírt J-vel. Mert Lucason és J-n kívül nem volt senki, aki tudta volna, hogy neki ez mit jelent.
J nagyon örült Drew szerencséjének, bár tudta, hogy ehhez a szerencsének vajmi kevés köze van. Sokkal inkább Drew és Lucas tehetsége volt az, ami a Syncroud-nál felkeltette a vezetők figyelmét. A kanadai cégnél szerették felfedezni a világ különböző pontjain élő tehetséges kutatókat, akiket aztán támogattak a kibontakozásban. J tudta Drew-ról és Lucasról, hogy megérdemlik ezt a támogatást. A lány elvigyorodott, amikor elkezdte magában továbbgörgetni a gondolatokat. Kanada. Hm. Chrisnek lesz ott valamikor fellépése. És beindult a vezérhangya. Drew-ról tudta, hogy odavan Chrisért. És Chrisről is tudta már, hogy odavan Drew-ért. A férfi, akárhányszor csak beszéltek, mindig valahogy Drew-ra terelte a szót, J pedig készséggel felvilágosította mindenről. Chester mindig csak vigyorgott, amikor J nekiállt tervezgetni meg kombinálni. A lány eldöntötte, hogy amikor megy vigyázni kicsiChris-re és Tonira, megkérdezi Christ a kanadai koncertről. Gyorsan elbúcsúzott Drew-tól, mert hallotta, hogy valaki megérkezett. Megszólalt a csengő és a lány kinyitotta az ajtót. Egy idegen nő állt előtte, mellette pedig Draven, Chester fia.
Nah, ez Samantha lesz...
VálaszTörlés