Köszönet ...és J 8.

Köszönöm szépen egyetlen kedves, kommenteket író látogatómnak, hogy tartja bennem a lelket. Ki akartam törölni a blogot, mert úgy éreztem, tök felesleges, amit csinálok.
Kedves Kriszti (mellesleg névrokonom)! Köszönöm, hogy itt vagy. Nem tudom, hogyan találtál rám (mármint a blogra), de örülök, hogy így történt. :)

8.

- Figyi, Kat. Ki az anyám az a … - J lenézett a kezében lévő névjegykártyára. El is felejtette, hogy az ismeretlen férfi arra kérte a vizsgabemutató után, hogy hívja fel. A névjegy most került elő a zsebéből. – Szóval ki az a Mike Shinoda?
J lakásának teraszán ültek. Kat most nem melózott és úgy döntött, átugrik J-hez. Barátnőjét a tervezőszobában találta, az asztal fölé görnyedve. Amikor Kat megérkezett, J letette a ceruzát a kezéből és Kattel együtt kiült a teraszra. Beszélgetni kezdtek és J-nek eszébe jutott a névjegykártya.
- Szóval tudsz róla valamit? Azon kívül, hogy a DC-s srácokkal dolgozik együtt. Őket ismerem, mármint hallásból. Tudom, hogy mindenfélével foglalkoznak, jók a cuccaik és…
- Szivi, ezért van az internet – vágott közbe Kat vigyorogva. Szándékosan nem válaszolt J kérdésére, hogy tud-e valamit Mike Shinodáról. Hát persze, hogy tudott, de ezt nem akarta J orrára kötni. Tudta, hogy ő a Linkin Park másik énekese-rappere-zenésze-zeneszerzője és sokmindene. És azt is tudta, hogy Chester Bennington barátja.
- Tudod, hogy utálom a netet. Olyan…személytelen… - mondta J.
- Viszont rengeteg infót be tudsz szerezni anélkül, hogy a lábadat kitennéd a lakásból. Hozd ide a laptopot. Utánanézünk Mike-nak.
J felállt a fotelból és egy perc múlva hozta a hordozható gépet. Leült Kat mellé és beírta a keresőbe Mike Shinoda nevét. A több százezer találat közöl rákattintott az elsőre. Fél másodperc múlva sápadtan figyelte a gépet. Aztán Kat ölébe tette a laptopot és felállt. Remegő hangon megszólalt:
- Nem hívom fel. Nem dolgozom vele.
- Miért? – kérdezte Kat, de tudta a választ.
- Elég, ha annyit mondok: Linkin Park?
- Chester.
J bólintott.
- Nem hívom fel, mert ismeri Chestert, és nem akarok vele összefutni, tök véletlenül sem…
- Figyelj ide, J! Az, hogy Mike néha cipőket tervez a DC-nek, még nem azt jelenti, hogy Chesternek is köze van hozzá. A DC és a Linkin Park két különböző dolog. Lehet, hogy ez életed egyik nagy lehetősége, ne hagyd ki. Legalább hívd fel Mike-ot. Kérlek. Gondold meg. És különben is. Mondd meg nekem, miért is nem akarsz találkozni Chesterrel? Azt hittem…
J közbevágott.
- Igen, én is azt hittem. De aztán megjelent egy tök szép nőci, drágám így-úgy-amúgy, én meg elhúztam a csíkot, mert nem bírtam nézni…Kat, én teljesen kifordultam ott Phoenixben magamból. Soha nem éreztem még úgy férfi iránt, mint akkor. Úgy éreztem, képes lennék bármit megadni neki. Baszki, simán rámásztam, Kat! Én! Akinek még…
- Oké, értem – emelte fel a kezét Kat. – Te, és az a nő hogy nézett ki?
- Szép arcú, hosszú barna hajú nő volt. Elég sötét volt a bőre, mintha sokat lett volna napon vagy szoláriumban. Ennyire emlékszem belőle, mert aztán leléptem.
- Talinda.
J a barátnőjére nézett.
- Hogy mi van? Milinda?
- Hülye – nevetett Kat. – Az a nő Talinda volt. Chester elvált felesége.
J lélegzete elakadt.
- Az …elvált…
- Bizony. Hülye vagy, hogy otthagytad Chestert. Megvárhattad volna, amíg bemutatja neked.
- Érdekes helyzet lett volna – mosolyodott el J szomorúan. – Jemina, ő itt a volt feleségem, Talinda. Talinda, ez itt Jemina, akit épp most akartam a falnak dőlve megkefélni, amúgy meg nem is ismerem.
- Te meg hagytad volna magad a falnak dőlve megkefélni, szívem – mondta Kat, szándékosan kihangsúlyozva J szavait. – Hagyd már abba ezt a rinyálást. Ezt jól elcseszted. Te is tudod.
J leült a fotelbe és maga alá húzta a lábait.
- Nem tudom. Nem tudom, mi lehetett volna belőle. Most már mindegy. Egy darabig emészteni fogom magam, de túlleszek rajta. És arra kell koncentrálnom, hogy elindíthassam a cégemet…
Hirtelen megszólalt a lány mobilja. Ismeretlen szám.
- Tessék – szólt bele J.
- Jemina Miya Sankarát keresem – mondta egy férfihang. Kat suttogva megkérdezte, hogy ki az, de J csak megvonta a vállát.
- Én vagyok.
- Mike Shinoda. Talán emlékszik rám…
- Igen – sápadt el megint J – és…
- Tegeződhetnénk? – vágott a közepébe Mike a vonal másik felén.
- Oké, persze, de…
- Szóval nem hívtál és arra gondoltam, megcsörgetlek és megbeszélhetnénk egy időpontot a DC-vel. Szeretném, ha találkoznál a fiúkkal.
- Nézd, Mike, én nem is tudom…- kezdte el mondani J, mire Kat kikapta a telefont a kezéből.
- Üdv, én J barátnője vagyok és természetesen szívesen elmenne a megbeszélésre…Iiigen, az nagyon jó. Rendben. Ott lesz. Viszlát.
J visszaszerezte a telefont és szikrázó szemmel nézett Katre. Amióta ismerik egymást, talán most először volt mérges a barátnőjére.
- Ezt most miért csináltad?
Kat flegmán megvonta a vállát.
- Mert tötyörészel meg szarakodsz. Mi lesz abból, ha elmész a megbeszélésre? Semmi. Megnézed, kikkel kéne dolgozni. Lehet, hogy nem is fogsz nekik tetszeni…
Erre J elnevette magát és kinyújtotta a nyelvét. Aztán visszaült a fotelba és az ölébe vette a laptopot. Megnézett néhány képet, majd rákeresett Chesterre is. Egymás után nyitogatta meg az oldalakat. És ahogy nézegette a képeket és olvasta a cikkeket, megfájdult a szíve. Milyen szar gyerekkora volt, úristen – döbbent meg a lány, amikor elolvasta a molesztálást és utána a drogozást. És mégis milyen jó ember lett belőle. Kattintgatott ide-oda, észre sem vette, hogy Kat elment. Felnézett a Linkin Park honlapjára és belehallgatott a zenéjükbe is. Úgy feküdt le órák múlva aludni, hogy a fülében csengett a My December című Linkin Park dal.
Másnap délután 4-re elment a találkozóra Mike Shinodával. A férfi kimondottan szimpatikus volt neki. Beszélgetni kezdtek és nagyon hamar egy hullámhosszra kerültek. J megmutatta a magával vitt mappából a munkáit. Mike teljesen beindult tőlük és már azt tervezgette, hogy miket fognak együtt csinálni. A férfinak tetszett J stílusa. Figyelmesen nézte, amikor a lány lelkesen arról magyarázott, hogy miként képzeli el a jövőjét, a saját cégét. Mike megpróbálta Chester szemszögéből nézni a lányt. J teljesen más volt, mint Samantha, Talinda, de főleg Robina. Eleve 10 évvel fiatalabb volt Chesternél, a megjelenése pedig nem volt hétköznapi. Mike teljesen megértette, hogy Chester miért habarodott bele ebbe a lányba.
- … tudtam meg, hogy ki is vagy.
- Bocs, mit mondtál? – kérdezte Mike, mert annyira elmerült a gondolataiban, hogy nem hallotta, amit J mondott. J elnevette magát.
- Szóval töredelmesen bevallottam éppen, hogy tegnap este óta tudom csak, hogy ki is vagy tulajdonképpen. Olvastam a zenekarodról is… - tette hozzá J, de már halkabban és zavarba jött. A francnak kellett egyáltalán szóba hoznom? – szidta magát a lány.
- Szia, Mike! Mi újság van veled? – hangzott fel egy ismerős hang és J csak bámult az asztaluk mellett álló alakra.