J 12.

12.

- Mi volt ez, kicsi? – kérdezte Shawn az egyik kávézóban, amikor már J is kommunikációképes volt. A lány elmélyülten kevergetni kezdte a kávéját, mintha most az lenne a legfontosabb dolog a világon, hogy balról jobbra, vagy jobbról balra keverje el benne a cukrot. Shawn a lány álla alá nyúlt és felemelte a fejét. J szeme könnyes volt.

- Csúnyán viselkedtél. Nem láttalak még ilyennek.

- Mert nem is ilyen vagyok. És rettenetesen szégyellem magam. Ne haragudj, hogy látnod és hallanod kellett…

- Mi történt köztetek Chesterrel? Mivel érdemelte ki ezt a bánásmódot?

- Tényleg érdekel? Elmesélhetem. Igazából…szóval elmentem Phoenixbe egy fesztiválra Kattel meg a lányokkal és ott találkoztunk Chesterrel. Shawn, én megláttam és teljesen kész voltam tőle! Soha nem éreztem még így senki iránt, pláne nem az első percben, de Chester…szóval…á,mindegy. Szóval egy kicsit összegabalyodtunk, de megjelent a volt neje, én meg leléptem. Szó nélkül. Aztán levizsgáztam a suliban és megjelent Mike Shinoda…

- A Linkin Parkos Mike Shinoda?

- Aha. És azt akarta, hogy dolgozzam a DC-vel…

- A DC-s srácok lecsaptak rád? És te? Gondolom, igent mondtál.

- Nemet mondtam.

- Mi? Miért?

- Nem akartam, hogy bármi közöm legyen Chester bandájához. Erre megint megjelent a volt neje, mármint Chesteré és én megint elhúztam a csíkot. Úgy látszik, nekem már csak ez jut…

- Ne kezdd el sajnáltatni magad, mert nem vagyok rá vevő – szólt rá Shawn, mire J savanyúan elmosolyodott.

- Tudom, de néha olyan jó, ha elhagyom magam és vigasztalnak…

- Hát ezt ne várd tőlem. Nem fogom babusgatni a lelkedet, főleg azután, amit az előbb műveltél Chesterrel. Hogy kerültél oda az üzletbe?

- Felhívott egy rihe, hogy ott van nála egy felsőm és vigyem onnan a búsba. Na, ez a rihe Chester barátnője volt. Vagy volt barátnője, mit tudom én. Elmentem a boltba és kiosztottam a bigét, mert tönkretette a felsőt!

- Nahát! Mekkora főbenjáró bűn – röhögött föl Shawn, mire J mérgesen nézett rá.

- Igenis az. Basszus, akkora melle volt a csajnak, mint egy dinnye! Nem látta, hogy nem fog felmenni rá a felsőm? Na mindegy. Egy kicsit osztottam neki az észt, amikor megjelent Chester és elküldte a csajt a búsba. Úgy kirakta az üzletből, mint a sicc. Ó, azt ki ne hagyjam, hogy sikerült beégetnem magam Chester előtt, mert lefikáztam a pólóit…Ja igen,és egy kicsit megszorongattam a szőke nőci karját, mert nekiállt szidni apámékat.

- Uhhh. Ledzsiudzsicuztad?

- Hülye. Nem. Pedig szívesen megtettem volna, elhiheted. Nem értem, Chester mit evett rajta…

- Nem mindegy neked?

- De. Most meg már főleg mindegy – szomorodott el a lány.

- Szóval Chester kitette Robina szűrét. Aztán?

- Aztán megkérdezte, hogy miért is nem tetszik nekem a pólója és…na. Megmutatta élesben, hogy rajta jobban áll, mint a vállfán lógva. Én meg közelről megvizuáltam, hogy tényleg dögös…

- Hah. Ez jó. Akkor jöttem én.

- Bizony. A többit hallottad. Még egyszer bocsánatot kérek. Soha az életben nem viselkedtem még ilyen közönségesen senkivel.

J hirtelen elsírta magát.

- Basszus, Shawn, én 3 másodperc alatt szerelmes lettem Chesterbe és most elcsesztem! Totálisan elcsesztem! Soha nem fogja megbocsátani, ahogy viselkedtem…

Shawn bólintott.

- Igazad van. Elhiszem, hogy Chester kihozott a sodrodból, de azért nem érdemelte meg ezt a fajta viselkedést. Chazy jó arc. Elég régóta ismerem. Tud a srác, a zenében is meg a ruhákban is. A Ve’cel jó márka. Drága, de megéri az árát. Tényleg, milyen lett a vizsgád?

- Sikerült! Kat segített, én voltam a saját modellem, hihi. Dögös voltam, képzelheted – mosolyodott el könnyes szemmel J.

- Hányan akartak veled dolgozni? A DC-n kívül.

- Elég sok meghívást kaptam, de nem akarok senki keze alatt dolgozni. Saját céget akarok. Egyedül. A magam ura akarok lenni, senkitől sem akarok függeni.

- Ezt értem. De azért kellene egy cég, ahol támogatnak a kezdő lépésekben. Nehogy azt hidd ám, hogy a cégalapítás és a siker csak úgy magától jön. Rengeteget kell gürizni, éjt nappallá téve, sokszor erődön felül.

- Tudom. De akkor is ezt akarom…

- Gyere hozzám.

J felkapta a fejét és Shawn-ra bámult.

- Mi van? Én nem akarok még…

- Lüke. Nem a kezedet kértem meg, te lány! Gyere a Rocawear-hez, melózz nekem egy kicsit, amíg megtanulod a szakma csínját-bínját. Nézd meg, hogy dolgoznak a profik…

J elbizonytalanodott.

- Nem is tudom…

- Ne szórakozz. Jössz és kész. Jó buli lesz, meglátod. Ha meg nem tetszik, kiléphetsz, nem tartalak vissza.

- Biztos, hogy jó ötlet? – kérdezte J, de kezdett megbarátkozni a gondolattal, hogy együtt dolgozzon Shawn-nal. – Oké. Legyen.

- Zsír. Holnap gyere be és megbeszélünk mindent.

Shawn felállt az asztaltól.

- Nekem most mennem kell, de reggel várlak. A címet tudod. És hozd magaddal néhány munkádat. Szia, kicsi. Jó légy.

- Mint mindig – mosolygott J, majd a távolodó férfi után nézett. Gyorsan felhajtotta a maradék kávéját, pénzt hagyott az asztalon, majd elindult haza. Egyre lelkesebb lett, ha arra gondolt, hogy Shawn-nal fog dolgozni. Ahogy hazaért, egyből leült a laptop elé. Néhány napja észrevette, hogy nem tud a net nélkül létezni. Jó kis oldalakat talált és megismerkedett néhány kedves és jópofa emberkével. Az egyik ilyen „ismerőse” Andrea Smith volt, a grunge-rajongói oldalról. J szerette ezt a fajta zenét, és szívesen élt volna a 90-es évek elején Seattle-ben. Nirvana, Pearl Jam, Soundgarden, Alice In Chains…Jobbnál jobb zenék. Andreával is így ismerkedett meg és nagyon gyorsan rájöttek, hogy azonos hullámhosszon vannak sok dologban, nem csak a zenében. Most is az volt J első dolga, hogy megnézte, Drew írt-e neki valamit. A lány lelkendezve írta meg, hogy milyen dögös képeket talált Chris Cornellről, a már nem létező Soundgarden és Audioslave énekeséről, és meg is mutatott néhányat. Hű. Nahát, nem rossz. Határozottan nem rossz a pasi. Anyám. Milyen kék szemei vannak, hú. És a hangja is borzongató. Ó. De ez itt nem…Na ne már. J közelebb hajolt a géphez. ”Ez itt a 2008-as Projekt Revolution-koncertkörúton készült Chrisről. A Linkin Parkkal turnézott. Hihi. Milyen nadrág van rajta már megint, mi? Ja, küldök neked egy számot, azt ezzel a paskóval énekelték, egy Temple Of The Dog szám, a Hunger Strike. Hallgasd meg, milyen dögös!” – írta Drew és csatolta a dalt. J felvette a fülhallgatóját és elindította a számot. Amikor meghallotta Chris Cornell hangját, kirázta a hideg, olyan szép volt. És amikor Chester becsatlakozott…J rendesen padlót fogott. Hú. Ez a két pasi nagyon jól nyomja együtt. És ő ezzel az emberrel beszélt úgy, mint egy közönséges ribanc. „ Drew drága! Ez valami eszméletlen dögletes szám! És Chris nagyon jó benne” – írta msn-en Drewnak, mire rögtön jött a válasz. „Ugye? De azért Chester se rossz, hihi. Mármint a hangja. Nekem nem jön be, mint pasi. És neked?” J gondolkodás nélkül írni kezdett. Úgy érezte, muszáj kiadnia mindent magából. Mindent elmesélt Drew-nak Chesterről, az első pillanattól az utolsóig. Amikor befejezte a történetet, megkönnyebbült. Úgy érezte, hogy ez az ismeretlen, távoli lány meg fogja érteni.

J 11.

11.

Hát ezt már tényleg nem hiszem el! Miért kell nekem mindig ilyen hülye helyzetbe kerülnöm, ahányszor Chesterrel találkozom? – gondolta magában J, amikor nagy nehezen meghallotta a kis csengő hangját. Kibontakozott a férfi karjából és igyekezett magát összeszedni, már amennyire tudta. Chester ugyanígy tett. Le sem tagadhatták volna, mit műveltek néhány másodperccel ezelőtt. A látogató hangosan felnevetett, amikor látta, hogy mindketten milyen zavarban vannak.
- Hé, Chazy haver! Ha legközelebb csúnyaságot akarsz csinálni ezzel a lánnyal, ajánlanám esetleg a próbafülkét, ott legalább van függöny.
J elvörösödött és elfordult, Chester pedig szintén zavart volt. Aztán odalépett a férfihoz.
- Üdv, Jay! Mizu veled? Mi járatban errefelé?
Összeérintették az öklüket, majd megölelték egymást. Régóta ismerték egymást, dolgoztak is együtt a Linkin Park Collision Course című albumán. A vendég ugyanis Shawn Carter volt, vagy ahogy az egész világ ismerhette, Jay-Z. Nagyon jó barátok voltak, sok közös fellépésük is volt együtt, Jay-Z rendszeres vendég volt a Linkin Park Projekt Revolution-koncertjein. Viszont valamennyire vetélytársak is voltak, legalábbis a divat terén. Jay-Z-nek is volt saját márkája, a Rocawear, amivel nagy sikereket ért el világszerte. A nagydarab fekete férfi elvigyorodott, amikor jobban megnézte a lányt, aki el akart oldalazni, de nem sikerült neki.
- Hellóbelló, szépségem. Hát te? Mit akarsz az én országos cimborámtól?
- Szia, Shawn. Ööööö…hogy én mit akarok…? – kérdezett vissza J idétlenül, mert alig tudta felfogni, hogy pont Shawn előtt kell beégnie. Egy idegen is rossz lett volna, de hogy Shawn látta őket…
Chester csak bámult. Jay-Z ismeri J-t? Honnan? Mióta? És miért? Kíváncsian figyelte őket és belemart a féltékenység, amikor látta, hogy a barátja odalép J-hez és két karral szorosan átöleli a lányt, J pedig hozzábújik.
- Hallottam apádról. Nagyon sajnálom, kicsi. Biztosan nehéz volt neked.
A lány szemét elöntötték a könnyek, akárhányszor szóba került az apja. Imádta, ő volt a mindene. Annyi időt töltöttek együtt, amennyit csak tudtak. Rengeteget utaztak, mert J mindig elkísérte az apját, amikor az a világ legszegényebb pontjait látogatta meg, hogy segítsen a szegényeken. Akkor is épp házat épített egy iszonyatosan szegény falu lakóinak, amikor a hírhedt thaiföldi cunami lecsapott és megölt több mint 200 000 embert. Köztük J apját is. A lány sokáig ostorozta magát, hogy éppen akkor nem volt ott vele. Hátha meg tudta volna menteni. Ismerve az apját, biztosan a rászorulókon próbált meg először segíteni, mint egész életében. J viszont lett volna annyira önző, hogy csak magával és az apjával foglalkozott volna. A lány nehezen lépett túl az apja elvesztésén és átvette a szerepét a nemzetközi segélyszervezetekben. Sok pénzt és egyéb adományokat gyűjtött, így ismerte meg Jay-Z-t is. Egyszerűen felhívta a férfit és megkérte, hogy segítsen. Mivel Jay-Z nagyon elfoglalt volt mindig, csak pénzt tudott adni, azt viszont csak J kezelhette. Az első pillanattól kezdve nagyon jól kijöttek egymással és Jay-Z ott volt, amikor J a szárnyait bontogatta a divatvilágban. Elég régen nem találkoztak már, és a férfi elég rendesen meglepődött, hogy J itt van Chester üzletében. Azért jött, hogy megbeszéljék Chesterrel a Ve’cel és a Rocawear következő „Style Fight”-ját, ami egy divatbemutatóféleség volt. Amikor belépett az üzletbe, rögtön látta, hogy rosszkor jött. Igazából furcsállta Chester viselkedését, mert nem úgy ismerte a férfit, mint aki egy fiatal lánnyal csókolózik és egyebezik fényes nappal a boltjában, nyitott ajtóknál meg főleg nem. Ezt nem is hagyta szó nélkül.
- Chazy haver, ha már nem jutottatok el az öltözőig, legalább az ajtót bezárhattad volna – mondta neki nevetve és elképedve látta, hogy Chester megsértődik.
- Igazán örülök neki, hogy ilyen vicces helyzetben találtál, haver, de most már abbahagyhatnád…Egyébként honnan ismeritek egymást, ha megkérdezhetem?
J csak nézte Chestert. Nem ismerte a férfit régóta, de tudta, hogy felkapta a vizet. Ráadásul mintha…féltékeny lenne. Na ne. Pont Shawn-ra? Ne már.
- J adományokat gyűjtött a rászorulóknak és én készségesen adtam neki. Elbűvölt a személyiségével – felelte Jay-Z vigyorogva és megcsókolta a lány feje búbját. Ó, kösz, pont ez kellett – gondolta J, amikor látta, hogy Chester arca megmerevedik, meleg barna szemének pillantásával pedig ölni tudott volna. Úgy érezte, muszáj megmagyaráznia, amit Jay-Z eltolt.
- Tényleg pénzt kértem tőle a cunami áldozatainak és azóta mi…
- Nem kell magyarázkodnod, elvégre semmi közöm hozzád – vágott közbe Chester durván. A férfi nem értette magát. Nem szokott így megsértődni semmin sem, nem szokta felkapni a vizet apróságokon. Ez viszont nem apróság volt. Semmi nem volt apróság, ami J-vel volt kapcsolatos. Ismét tudatosult benne, hogy egyáltalán nem ismeri a lányt, nem tud róla semmit, a keresztnevén kívül. Illetve most már tudja, hogy meghalt az apja és hogy sokat jótékonykodik. Chester dühös lett, de nem tudta volna megmondani, hogy miért. Dühös lett magára, J-re, de legfőképp Jay-Z-re, aki még mindig a lányt ölelte. És féltékeny is volt. És irigy, hogy Jay-Z már régóta ismeri J-t. Megpróbálta leplezni az érzéseit, de nem sikerült.
J elsápadt, amikor meghallotta Chester válaszát. Semmi köze hozzám? Úristen. Végülis…Tényleg nincs hozzám köze. Csak majdnem megkefélt, én pedig majdnem hagytam, de tényleg…ezen kívül milyen kapcsolat van közöttünk? Semmilyen. De akkor miért fáj ennyire, amit mondott? J nem volt gyenge egyéniség, de Chester mondata nagyon a padlóra tette.
- Chester, miért mondod ezt így? – kérdezte halkan.
- Miért? Mi közöm van hozzád? – kérdezett vissza a férfi flegmán, de majdnem felpofozta magát, amiért ilyen bunkó. J viszont kiakadt. Ha te így, akkor én is így – gondolta. Kibontakozott Jay-Z öleléséből és odalépett Chester elé. A férfira nézett.
- Hogy mi közöd hozzám? Azt kérdezed, hogy mi közöd hozzám?
- Igen, azt kérdeztem, mert igazából mi nem is…
- Na igen. Mi igazából nem is ismerjük egymást. Ez a tény érdekes módon nem zavart akkor, amikor meg akartál kefélni. Igaz, drágám? – suttogta a fülébe, miközben a kezét Chester nadrágjához tette és megszorította a férfiasságát.
- Ó. Úgy érzem, még mindig szívesen elszórakoznál velem, igaz? – húzta végig a másik kezét a férfi mellkasán és érezte, hogy Chester megrezzen.
- Mi a baj, drágám? Csak nem félbehagytál valamit egy senkivel? Azért ez a kis senki jól felhúzott, ugye? Még mindig kemény a farkad…
J tudta, hogy közönségesen viselkedik, de nem érdekelte. Chester megbántotta és vissza akarta adni a férfinak. Tudta, hogy lejáratja magát Shawn előtt, de képtelen volt visszafogni magát.
- J… - szólalt meg Chester, de a lány nem hagyta, hogy bármit mondjon.
- Ennyit tudsz mondani? Ennyi telik tőled? Bár ahogy elnézem a kis barátnődet, hát nem csodálkozom rajta, hogy ennyire terjed ki a tudásod…Hopp, itt egy kis félvér bige, dugjuk meg, aztán fel is út, le is út! – J már kiabált.
- Kicsi… - szólt közbe Jay-Z, mert látta, hogy J már nem bír magával. Szerette a lányt, de szerette Chestert is és nem akart tanúja lenni egy ilyen veszekedésnek. – Nyugodj meg, jó? Gyere, iszunk egy kávét valahol.
J Shawn-ra nézett és látta, hogy a férfi kényelmetlenül érzi magát. Hirtelen elszégyellte magát. Soha nem viselkedett még ennyire közönségesen és otrombán. Megalázta Chestert a barátja előtt, magát is megalázta, és megalázta Shawn-t is, aki szemtanúja volt a kirohanásának. Azt kívánta, bárcsak megnyílna alatta a föld és elsüllyedhetne. Chesterre pillantott. A férfi sápadtan figyelte, majd halkan megszólalt:
- Nem akarlak többet látni. Azt hittem, benned van valami. Valami más, ami megkülönböztet a többi buta nőtől. De tévedtem. Sajnálom, hogy megbántottalak, de nem kellett volna így megaláznod. Ha hagytad volna, elmondtam volna, mit is érzek irántad. Szerettem volna, hogy az enyém legyél, teljesen. Nem csak a testedet, hanem a lelkedet is szerettem volna birtokolni, és cserébe odaadtam volna mindenemet. Most menj el, kérlek.
Chester Jay-Z-hez fordult.
- Haver, ne haragudj, most nem vagyok jó társaság. Szeretném bezárni az üzletet, aztán hazamegyek. Úgyhogy ha lehet, vidd el innen Jeminát…
- Persze, semmi gond. Majd máskor beszélünk. Viszlát, haver – köszönt el Jay-Z, majd elindult a kijárat felé, maga előtt tolva a sóbálvánnyá merevedett lányt. J csak annyit fogott fel az egészből, hogy elszúrta ezt a dolgot, méghozzá elég rendesen. És az volt az érzése, hogy nem is tudja jóvátenni.

J 10.

10.

Amikor Chester belépett az üzletbe, megdobbant a szíve. Ez J – gondolta magában örömmel a férfi. És Robinával veszekszik. Illetve leiskolázza a nőt. Chester elmosolyodott, amikor hallotta J kommentárját a nő észbeli képességeiről. Hát igen. Robina sosem volt egy észlény, de ő nem is ezért volt vele. Most is azért jött el hozzá, hogy tisztázzák a „kapcsolatukat” és azt, hogy Chester többet nem akarja látni, főleg nem üzletvezetőként. Amikor azonban meglátta J-t, ez már nem is volt fontos. Az volt a lényeg, hogy J itt van. És milyen szép – állapította meg a férfi. Lassan odalépett J mögé. Legszívesebben megsimogatta volna a lányt, de ellenállt a kísértésnek.
J megfordult és egyenesen Chester barna szemeibe nézett. Anyám. Ez hihetetlen. Miért kell így néznie? Segítség – fohászkodott magában a lány. Alig tudta megállni, hogy ne csókolja meg. Te nem vagy normális, J – korholta magát. Percekig csak nézték egymást, majd Chester megszólalt:
- Szia, J.
- Szia, Chester – köszönt a lány halkan. Úgy érezte, megfullad, alig kapott levegőt. – Ööö…szóval ezt a pólót te tervezted?
Chester bólintott.
- Igen. Annyira rossz? – mosolyodott el, amitől J szíve még hevesebben verni kezdett.
- Miért kérdezel ilyen hülyeségeket, Chazy? – szólt közbe nyávogó hangon Robina és előjött a pult mögül. Át akarta ölelni Chestert, de a férfi hátrébb lépett és megrázta a fejét.
- Ne. Mondtam, hogy köztünk vége mindennek, igaz? Vagy már elfelejtetted?
- Ugyan már, szívem! Most miért vagy ilyen undi velem? Tudod, hogy én szeretl…
Chester felemelte a kezét.
- Ezt ne, jó? Én nem szeretlek téged, te nem szeretsz engem, úgyhogy nincs miről beszélnünk. És azt akarom, hogy szedd össze a cuccodat és menj el innen. Mától nem te vagy itt az üzletvezető.
Robina levegő után kapkodott és gyűlölködve nézett Chesterre.
- Azt hiszed, hogy csak így kirakhatsz? Nekem jogaim vannak…
- Igen. Ahhoz van jogod, hogy eltűnj innen és soha többé ne gyere vissza.
A nő visítozni kezdett.
- Emiatt a kis korcs szuka miatt viselkedsz így velem? Tudtam! Láttam, hogy nézted, amikor mutatták a tévében! És ahogy megvédted…Igenis egy kis keverék dög!
Chester kezdett bedühödni. J-re nézett és látta, hogy a lány egyrészt zavarban van, másrészt viszont dühös is. Robina viselkedésén egy cseppet sem lepődött meg, nem is várt mást. A nő azonban mégis tudott meglepetést okozni, amikor odasietett J-hez és megpróbálta megütni. Műkörmös kezeivel hadonászott, miközben sipítozva szidta J-t. Chester meg akarta védeni a lányt, de a következő pillanatban látta, hogy J nem szorul védelemre. Néhány gyors mozdulat és Robina keze már a háta mögött volt, kicsavarva.
J erősen fogta a nő kezét. Alapvetően békés természet volt, de azt nem tűrte, ha a családját bántják. Márpedig Robina ezt tette. Amikor aztán az arca felé kapott, J agyát elborította a düh és elővette az apjától tanult harcművészeti tudományát. Egy-két pillanat múlva Robina vinnyogva nézett rá.
- Áááááá. Engedd már el a kezem, te dög! Nagyon szorítod!
- Épp ez volt a célom. És most figyelj ide – hajolt közelebb a nőhöz és az arcába suttogta:
- Nem akarlak többet látni. Meg ne halljam, hogy a családom bármelyik tagját a szádra veszed…
- Mert akkor mi lesz? – kérdezett vissza Robina, majd felszisszent, amikor J még szorosabban fogta a karját.
- Tűnj el innen. Örülj neki, hogy nem tépem ki az összes hajadat szálanként. Hidd el, nagy élvezet lenne – azzal elengedte a nő kezét és lódított rajta egy kicsit. Robina botladozva indult a kijárat felé.
- Hülye picsa – szólt dühösen, majd Chesterre nézett. – Te pedig egy gyáva alak vagy, amiért hagytad, hogy ez kis lotyó így elbánjon velem…
- Ha ő nem teszi meg, megteszem én – válaszolta Chester és kinyitotta az ajtót. – Viszlát. És ne felejtsd, amit mondtam. Nem akarlak többet látni.
- Hallani fogsz még rólam! Kicsinállak téged is meg ezt a kis szukát is – sziszegte Robina, majd becsapta maga mögött az ajtót.
J Chesterre nézett.
- Bocs. Lehet, hogy egy kicsit durva voltam a …barátnőddel, de nem engedem, hogy a családomat bántsák – kezdett el mentegetőzni a lány, majd megpróbált a kijárat felé oldalazni, de Chester megfogta a kezét. Mintha áram csapott volna mindkettőjükbe. Nekem kell ez a lány – gondolta Chester. Birtokolni akarom, testestől-lelkestől. Vele akarok lenni. Pedig nem is ismerem. Mégis kell nekem, mint a levegő.
J úgy érezte, mindjárt elájul. Vagy hogy mindjárt nekilöki Chestert a falnak és addig csókolja, amíg…Hé,hé,hé! Mi van velem? – kérdezte magától a lány. Mit akarok ettől a férfitól? Miért akarom, hogy az enyém legyen? A lány nyelt egyet. Képtelen volt szabadulni a férfi bűvköréből. Rekedten megszólalt:
- Chester…
- Szeretem, ahogy kimondod a nevem – mondta halkan a férfi és közelebb húzta a lányt. Már csak centiméterek választották el őket egymástól.
- Szóval…
- Igen? – suttogta J és megint nyelt egyet.
- Szóval miért is nem jó az a póló? – kérdezte Chester és elmosolyodott, amikor meglátta J arcán a csalódottságot. Örült neki, hogy így lehet olvasni a lány arcvonásaiból.
- Ó. Hát…én nem azt mondtam, hogy rossz, csak…
- Ezt is te csináltad? – emelte fel Chester a pultról a felsőt.
J bólintott.
- Igen. De a lökött barátnőd elszakította. Nem látta, hogy nem fér bele a szilikonmelle?
Chester elnevette magát.
- Lehet, hogy pont a szilikonjaitól nem látta.
- Tuti – felelte J röviden. – Figyelj, Chester, nekem most…
- Hadd mutassak azért még néhány pólót, hátha megváltozik a véleményed, oké? – akasztott le egy felsőt Chester a vállfáról.
- Miért akarod megváltoztatni a véleményemet? – nézett rá J értetlenkedve.
- Mert fontos – válaszolta Chester, és a következő pillanatban lerántotta magáról a pólóját. – Felveszem, mert rajtam egészen másképp mutat, mint a vállfán.
J nem tudott megszólalni. Csak nézte Chester meztelen felsőtestét és érezte, hogy feltámad benne a vágy. Emlékezett rá, milyen volt megérinteni, megcsókolni a bőrét, milyen volt a szája alatt érezni…Felgyorsult a lélegzete, amikor meglátta, hogy a férfi boxerjének széle kilátszik a nadrágjából, amikor felvette a pólót. Képtelen volt elszakítani a pillantását a férfiról. Chester mágnesként vonzotta.
- Na? Milyen?
- Dögös. Csúcs – csúszott ki J száján. – Mármint…öööö…hát így egészen más…- próbálta menteni a menthetőt a lány, de Chesternek ez a két szó elég volt. Szorosan J elé lépett és megfogta a lány kezét. J várakozón nézett rá.
- Milyen az anyaga? – kérdezte Chester halkan és a mellkasára húzta J kezét. – Simítsd végig. Milyen érzés?
A lány megbabonázva húzta végig az ujjait Chester mellkasán, illetve a pólón. Behunyta a szemét.
- Puha. Kellemes a tapintása. Szeretem ezt az anyagot – suttogta csukott szemmel. A szíve ezerrel vert. Ő is megfogta Chester kezét és a vállához húzta.
- És ez hogy tetszik? – kérdezte, még mindig lehunyt szemmel. Chester pedig boldogan belement a játékba.
- Finom. Szereted ezt az anyagot is? Milyen érzés viselni a meztelen bőrödön? – hajolt közelebb a férfi J-hez és végighúzta az ujjait a lány arcán, majd a nyakán és még lejjebb. – És ez milyen érzés? – suttogott Chester a lány fülébe és gyengéden megcsókolta a száját. J nem tiltakozott. Minek? Akarta, hogy Chester hozzáérjen, akarta, hogy megcsókolja. Minek tiltakozni? Elemi erővel tört fel belőle a vágy és érezte, hogy Chester is kívánja. Visszacsókolta a férfit és megszűnt számukra a külvilág. Először finoman, majd egyre vadabbul csókolóztak. Annyira nem érzékeltek semmit egymáson kívül, hogy alig hallották meg a bejárati ajtó feletti csengő hangját.

Újabb köszönet...és J 9. rész :)

Sziasztok,lányok!

Először is: köszönöm a szülinapi köszöntést, nagyon jólesett!
Másodszor: köszönöm, hogy itt vagytok és olvastok engem.
Harmadszor: íme egy újabb rész (65 megírt résznél tartok egyébként, de megakadtam. Ha író lennék, ezt hívnám alkotói válságnak...).
Remélem, tetszeni fog. Jó szórakozást!

9.

J elvörösödött és szép lassan felállt a székről. Idegességében felborította az asztalon álló poharat, plusz lerántotta a terítőt is. Egyszóval meglehetősen ideges lett, amikor meglátta az ismerős arcot.

- A büdös francba – dünnyögte félhalkan, mire Mike elmosolyodott.

- Hé, Jemina! Hová akarod vinni ezt a terítőt? Szerintem eléggé gyenge minőségű anyagból van…

J elnevette magát és egy kicsit felengedett, bár az asztal mellett álldogáló személy még mindig zavarta.

- Na igen. Hát ebből nem lehetne semmit csinálni. Figyelj, Mike…- kezdte el összepakolni a cuccait a lány -, igazán örülök, hogy találkoztunk és megismertelek, de mondd meg a DC-s srácoknak, hogy kösz a lehetőséget…

- Miért nem akarsz velünk dolgozni? – kérdezte Mike érdeklődve. Ekkor megszólalt a harmadik személy is, aki eddig csak ácsorgott és a lányt figyelte. Meglegyintette Mike arcát.

- Ugyan már, Spike! Hagyd békén. Ha nem akar veletek dolgozni, akkor nem akar. De tényleg - fordult J felé -, miért is nem?

J végre ránézett. Jól emlékezett erre az arcra, bár csak néhány pillanatig látta. Tudta, hogy kicsoda. Hirtelen felment benne a pumpa, mert az idegenre nézve eszébe jutott minden, ami Phoenixben történt. Minden jó és minden rossz.

- Figyelj, ezt te nem értheted…Én saját céget akarok. Önállóan akarok dolgozni. A magam erejéből akarok a csúcsra jutni, ez az életem. Semmi és senki más nem érdekel. Egyébként pedig nem ismerjük egymást, úgyhogy ne kérj tőlem semmit számon – fortyant fel J.

- Ó, ne haragudj. Hadd mutatkozzam be. Talinda Bentley vagyok – nyújtotta a kezét a nő, de J nem fogadta el.

- Bentley? Nem Bennington? – csúszott ki a száján a kérdés, mire Talinda megrázta a fejét.

- Nem, nem Bennington. Úgy látom, mégis tudod, ki vagyok…A te neved pedig…

- Na jó, én megyek! Sziasztok és remélem, nem nagyon fogunk találkozni – ment át taplóba J és lelépett. Mike és Talinda csak bámult utána, majd Mike a nőhöz fordult.

- Most mi van? Nem értem. Tök jól elvoltunk, amíg meg nem jelentél…Nem értem Jemina viselkedését.

- Jaj, Mike! Azért nem érted, mert férfiból vagy – nevetett Talinda, mert elégedett volt a teszt eredményével. Igen biztató volt a lány reakciója.

- Egyébként mi járatban errefelé, Talinda? Az az érzésem, hogy nem véletlenül volt pont erre dolgod.

- Tudtam, hogy itt lesztek és kíváncsi voltam Jeminára.

Mike csak pislogott.

- Honnan tudtad? És miért akartad megismerni? Egyáltalán honnan tudod, hogy ki ő?

- Várj már egy kicsit és mindent elmesélek.

10 perc múlva Mike mindent megértett. Talinda ugyanis elmondta neki, hogy milyen körülmények között találkozott először J-vel és hogy Kat Von D-vel és a Dowdell-házaspárral elhatározták, hogy összehozzák Chestert és J-t. Lelkesedése Mike-ra is átragadt, úgy viselkedtek, mint a gyerekek. Tervezgették a lépéseket, amelyek segítségével Chester és a lány egymásra fog találni. Talinda jó szövetségesre lelt Mike-ban, mert a férfi volt Chester legjobb barátja és nagyon jól ismerte.

J céltalanul ténfergett az utcákon és gondolkozott. Szégyellte magát, amiért úgy viselkedett Talindával, mint egy bunkó, de a nő megjelenése sokkolta. Pláne hogy azonnal Chester jutott róla eszébe. Baszki, J, hagyd már abba – korholta magát a lány -, azért ez már túlzás, hogy mindenről és mindenkiről csak és kizárólag Chester ugrik be! De ha egyszer annyira észbontó pasi…J sóhajtott egyet, amikor felidézte Chester csókjait, az érintését, az érzést, amit a férfi vágya kiváltott belőle. Szinte a bőrén érezte a férfi tenyerét, a száján a száját. Megrezzent, amikor megszólalt a telefonja. A szám a kijelzőn ismeretlen volt.

- Igen, tessék.

- Jemima Sakkara? – hallott egy affektáló női hangot.

- Nem – szólt vissza mérgesen -, a nevem JemiNa SaNkara. Önben kit tisztelhetek és mit akar tőlem, ha még a nevemet se tudja rendesen?

- A Ve’cel termékek értékesítője vagyok és azért hívom, hogy közöljem Önnel: jobb lenne, ha minél előbb elvinné tőlünk az ócska rongyát, amit ideküldött, mielőtt a tulaj meglátja és botrány lesz belőle…

- Hogy…micsoda? Honnan hív? És milyen rongy? Én nem…

- Mondom a címet és villámgyorsan legyen itt, különben baj lesz…Robina Maxwellt keresse. Mondom a címet…

Az affekta elhadarta a címet, majd köszönés nélkül bontotta a vonalat. J értetlenül állt az utca közepén és nem értette a dolgot. Milyen Ví…izé? Ő nem küldött sehová semmit, főleg nem a ruháit, mert nem volt szokása az alkotásaival házalni. De akkor…Kat! Kinyírom! Megfojtom! Elkaparom! Így leégetni! – dühöngött a lány, majd elindult a megadott címre. Szerencsére nem volt messze, így néhány perc alatt odaért. Kellőképpen felhergelte magát ez alatt a rövid idő alatt. Zajosan belökte az üvegajtót és a pult mögött álló szőkeséghez sietett.

- Robina Maxwellt keresem.

A szöszi csak nézett rá, miközben a körmeit pattogtatta és rágózott. J legszívesebben felpofozta vagy megtépte volna.

- Hahó. Mondom, Robina Maxwellhez jöttem. Jemina San…

- Tudom, ki vagy – szólalt meg a szöszi, majd benyúlt a pult alá és két ujjal kiemelt egy felsőt. Ledobta J elé.

- Vidd innen. Iszonyatos. Szörnyű. Mi ilyenekkel nem foglalkozunk. A mi egyedi tervezésű és festésű ruhadarabjaink közelébe sem ér a te…nem is tudom, micsodád…

- Mit csináltál vele? – kérdezte J, mert elhűlve látta, hogy a felsőrész szét van szakadva a varrásoknál.

- Hááát…megpróbáltam felvenni, de nem jött rám és…

- Anyám. Basszus, nincs szemed? – kezdett el kiabálni J. – Nem láttad, hogy ez rohadtul nem a te méreted? Bár az agyad belefért volna talán…Már ha van…

- Na húzz innen, kisanyám – sziszegte a szőkeség -, mert nagyon megbánod azt is, hogy megszülettél! Tűnj el innen! És jobb lenne, ha eltakarodnál Chazy közeléből is, mert ő az enyém…

J a szöszire bámult.

- Mi van? Ki az a Chazy és nekem mi közöm hozzá? A felsőmről pedig csak annyit, hogy nem is kellene a ti segítségetek, ezerszer jobb dolgokat tervezek, mint ezek itt… - mutatott körbe a lány a kis üzletben. Odalépett az egyik polchoz és lekapott róla egy pólót.

- Mi ebben olyan nagy cucc? Pár nőci meg pisztoly a pólón, na és? Ki a tervező? Én tutira nem mutogatnám ezeket, pláne nem ennyiért… - nézett rá az árcímkére J és elkerekedett a szeme.

- Miiiii? 80 dolcsi egy ilyen pólóért? Miből van ez? Aranyból? Ki ad ki ennyi pénzt egy pólóért? És egyáltalán… ki tervezte? Lenne hozzá egy-két szavam…

- Én követtem el ezt az óriási baklövést – szólalt meg egy férfihang a háta mögött. Bazz, ez nem lehet igaz, már megint beégtem – gondolta J és lassan megfordult.

Köszönet ...és J 8.

Köszönöm szépen egyetlen kedves, kommenteket író látogatómnak, hogy tartja bennem a lelket. Ki akartam törölni a blogot, mert úgy éreztem, tök felesleges, amit csinálok.
Kedves Kriszti (mellesleg névrokonom)! Köszönöm, hogy itt vagy. Nem tudom, hogyan találtál rám (mármint a blogra), de örülök, hogy így történt. :)

8.

- Figyi, Kat. Ki az anyám az a … - J lenézett a kezében lévő névjegykártyára. El is felejtette, hogy az ismeretlen férfi arra kérte a vizsgabemutató után, hogy hívja fel. A névjegy most került elő a zsebéből. – Szóval ki az a Mike Shinoda?
J lakásának teraszán ültek. Kat most nem melózott és úgy döntött, átugrik J-hez. Barátnőjét a tervezőszobában találta, az asztal fölé görnyedve. Amikor Kat megérkezett, J letette a ceruzát a kezéből és Kattel együtt kiült a teraszra. Beszélgetni kezdtek és J-nek eszébe jutott a névjegykártya.
- Szóval tudsz róla valamit? Azon kívül, hogy a DC-s srácokkal dolgozik együtt. Őket ismerem, mármint hallásból. Tudom, hogy mindenfélével foglalkoznak, jók a cuccaik és…
- Szivi, ezért van az internet – vágott közbe Kat vigyorogva. Szándékosan nem válaszolt J kérdésére, hogy tud-e valamit Mike Shinodáról. Hát persze, hogy tudott, de ezt nem akarta J orrára kötni. Tudta, hogy ő a Linkin Park másik énekese-rappere-zenésze-zeneszerzője és sokmindene. És azt is tudta, hogy Chester Bennington barátja.
- Tudod, hogy utálom a netet. Olyan…személytelen… - mondta J.
- Viszont rengeteg infót be tudsz szerezni anélkül, hogy a lábadat kitennéd a lakásból. Hozd ide a laptopot. Utánanézünk Mike-nak.
J felállt a fotelból és egy perc múlva hozta a hordozható gépet. Leült Kat mellé és beírta a keresőbe Mike Shinoda nevét. A több százezer találat közöl rákattintott az elsőre. Fél másodperc múlva sápadtan figyelte a gépet. Aztán Kat ölébe tette a laptopot és felállt. Remegő hangon megszólalt:
- Nem hívom fel. Nem dolgozom vele.
- Miért? – kérdezte Kat, de tudta a választ.
- Elég, ha annyit mondok: Linkin Park?
- Chester.
J bólintott.
- Nem hívom fel, mert ismeri Chestert, és nem akarok vele összefutni, tök véletlenül sem…
- Figyelj ide, J! Az, hogy Mike néha cipőket tervez a DC-nek, még nem azt jelenti, hogy Chesternek is köze van hozzá. A DC és a Linkin Park két különböző dolog. Lehet, hogy ez életed egyik nagy lehetősége, ne hagyd ki. Legalább hívd fel Mike-ot. Kérlek. Gondold meg. És különben is. Mondd meg nekem, miért is nem akarsz találkozni Chesterrel? Azt hittem…
J közbevágott.
- Igen, én is azt hittem. De aztán megjelent egy tök szép nőci, drágám így-úgy-amúgy, én meg elhúztam a csíkot, mert nem bírtam nézni…Kat, én teljesen kifordultam ott Phoenixben magamból. Soha nem éreztem még úgy férfi iránt, mint akkor. Úgy éreztem, képes lennék bármit megadni neki. Baszki, simán rámásztam, Kat! Én! Akinek még…
- Oké, értem – emelte fel a kezét Kat. – Te, és az a nő hogy nézett ki?
- Szép arcú, hosszú barna hajú nő volt. Elég sötét volt a bőre, mintha sokat lett volna napon vagy szoláriumban. Ennyire emlékszem belőle, mert aztán leléptem.
- Talinda.
J a barátnőjére nézett.
- Hogy mi van? Milinda?
- Hülye – nevetett Kat. – Az a nő Talinda volt. Chester elvált felesége.
J lélegzete elakadt.
- Az …elvált…
- Bizony. Hülye vagy, hogy otthagytad Chestert. Megvárhattad volna, amíg bemutatja neked.
- Érdekes helyzet lett volna – mosolyodott el J szomorúan. – Jemina, ő itt a volt feleségem, Talinda. Talinda, ez itt Jemina, akit épp most akartam a falnak dőlve megkefélni, amúgy meg nem is ismerem.
- Te meg hagytad volna magad a falnak dőlve megkefélni, szívem – mondta Kat, szándékosan kihangsúlyozva J szavait. – Hagyd már abba ezt a rinyálást. Ezt jól elcseszted. Te is tudod.
J leült a fotelbe és maga alá húzta a lábait.
- Nem tudom. Nem tudom, mi lehetett volna belőle. Most már mindegy. Egy darabig emészteni fogom magam, de túlleszek rajta. És arra kell koncentrálnom, hogy elindíthassam a cégemet…
Hirtelen megszólalt a lány mobilja. Ismeretlen szám.
- Tessék – szólt bele J.
- Jemina Miya Sankarát keresem – mondta egy férfihang. Kat suttogva megkérdezte, hogy ki az, de J csak megvonta a vállát.
- Én vagyok.
- Mike Shinoda. Talán emlékszik rám…
- Igen – sápadt el megint J – és…
- Tegeződhetnénk? – vágott a közepébe Mike a vonal másik felén.
- Oké, persze, de…
- Szóval nem hívtál és arra gondoltam, megcsörgetlek és megbeszélhetnénk egy időpontot a DC-vel. Szeretném, ha találkoznál a fiúkkal.
- Nézd, Mike, én nem is tudom…- kezdte el mondani J, mire Kat kikapta a telefont a kezéből.
- Üdv, én J barátnője vagyok és természetesen szívesen elmenne a megbeszélésre…Iiigen, az nagyon jó. Rendben. Ott lesz. Viszlát.
J visszaszerezte a telefont és szikrázó szemmel nézett Katre. Amióta ismerik egymást, talán most először volt mérges a barátnőjére.
- Ezt most miért csináltad?
Kat flegmán megvonta a vállát.
- Mert tötyörészel meg szarakodsz. Mi lesz abból, ha elmész a megbeszélésre? Semmi. Megnézed, kikkel kéne dolgozni. Lehet, hogy nem is fogsz nekik tetszeni…
Erre J elnevette magát és kinyújtotta a nyelvét. Aztán visszaült a fotelba és az ölébe vette a laptopot. Megnézett néhány képet, majd rákeresett Chesterre is. Egymás után nyitogatta meg az oldalakat. És ahogy nézegette a képeket és olvasta a cikkeket, megfájdult a szíve. Milyen szar gyerekkora volt, úristen – döbbent meg a lány, amikor elolvasta a molesztálást és utána a drogozást. És mégis milyen jó ember lett belőle. Kattintgatott ide-oda, észre sem vette, hogy Kat elment. Felnézett a Linkin Park honlapjára és belehallgatott a zenéjükbe is. Úgy feküdt le órák múlva aludni, hogy a fülében csengett a My December című Linkin Park dal.
Másnap délután 4-re elment a találkozóra Mike Shinodával. A férfi kimondottan szimpatikus volt neki. Beszélgetni kezdtek és nagyon hamar egy hullámhosszra kerültek. J megmutatta a magával vitt mappából a munkáit. Mike teljesen beindult tőlük és már azt tervezgette, hogy miket fognak együtt csinálni. A férfinak tetszett J stílusa. Figyelmesen nézte, amikor a lány lelkesen arról magyarázott, hogy miként képzeli el a jövőjét, a saját cégét. Mike megpróbálta Chester szemszögéből nézni a lányt. J teljesen más volt, mint Samantha, Talinda, de főleg Robina. Eleve 10 évvel fiatalabb volt Chesternél, a megjelenése pedig nem volt hétköznapi. Mike teljesen megértette, hogy Chester miért habarodott bele ebbe a lányba.
- … tudtam meg, hogy ki is vagy.
- Bocs, mit mondtál? – kérdezte Mike, mert annyira elmerült a gondolataiban, hogy nem hallotta, amit J mondott. J elnevette magát.
- Szóval töredelmesen bevallottam éppen, hogy tegnap este óta tudom csak, hogy ki is vagy tulajdonképpen. Olvastam a zenekarodról is… - tette hozzá J, de már halkabban és zavarba jött. A francnak kellett egyáltalán szóba hoznom? – szidta magát a lány.
- Szia, Mike! Mi újság van veled? – hangzott fel egy ismerős hang és J csak bámult az asztaluk mellett álló alakra.

J 7.

7.

Chester fáradtan dőlt hátra a kanapén. A tévé távirányítójáért nyúlt, de Robina kikapta a kezéből.

- Ne kapcsold ki, szívem, mert most lesz a Fashion TV-n az új divattervezők vizsgaelőadásának összefoglalója. Kíváncsi vagyok, milyen műveket alkottak a „mesterek” – nevetett lenézően a nő, miközben Chesterhez bújt. A férfi elhúzódott tőle.

- Muszáj pont most megnézned? Fáradt vagyok, pihenni szeretnék…

- Igen, muszáj pont most megnéznem. Mulatni akarok. Különben is mitől lennél fáradt? A stúdióban csak énekelgetsz meg zenélgetsz a haverjaiddal. Abban nem lehet elfáradni. Ó, kezdődik! – tapsikolt Robina, Chester pedig felsóhajtott.

Kösz, hogy ennyire tekintettel vagy rám – dohogott magában. Hihetetlen ez a nő! Lövése sincs arról, mennyit melózunk a srácokkal, mire egy dal teljesen készen lesz. Éjjel-nappal próbálunk, van, hogy ott alszunk a stúdióban. De mindegy. Holnap elküldöm a búsba – döntötte el Chester. Phoenix, a MusInk és Jemina óta egyre inkább érlelődött benne az elhatározás, hogy véget vet ennek a „kapcsolatnak”. Elege volt a nőből, minden porcikája tiltakozott az ellen, hogy vele legyen.

Robina gúnyosan felnevetett. Anyám, még a nevetése is idegesít. Ennek így semmi értelme.

- Robina, figyelj ide… - kezdte el a mondandóját, de a nő közbevágott.

- Odanézz! Hogy néz már ki ez a ruha! Fúj. Ennél én jobbat tudtam volna csinálni. Tudod, hogy abba az iskolába akartam járni, csak…

Csak nem vettek fel, mert nincs hozzá elég eszed és tehetséged – folytatta magában Chester a megkezdett mondatot és elvigyorodott. A nő ránézett és félreértelmezte a mosolyát.

- Ugye mennyire béna? Ó, szívem! Ezt a csajt nézd! Hogy néz már ki? Milyen keverék lehet?

Chester felsóhajtott és a képernyőre nézett. Nem hitt a szemének. Ez …Ez Jemina! A lány éppen végigvonult a kifutón, a közönség pedig felállva ünnepelte. Milyen gyönyörű. Annyira…szép. Olyan…különleges. A ruha is és a lány is. Chesternek érzékeny pontja volt a divat. Szeretett öltözködni. Talinda mindig nevetett rajta, hogy milyen nagy gonddal állítja össze az öltözékét. Nagyobb gardróbja és több ruhája volt, mint a volt feleségének. Robinának viszont nincs ízlése. Ez a ruha nagyon jó. Jemina pedig…Huh. Chester érezte, hogy elönti a forróság, amikor felidézte, milyen volt megérinteni, megcsókolni a lányt ott Phoenixben. A szemét a tévére szegezte és úgy figyelte a lányt. Robina éles nevetése térítette magához.

- Úristen! Ez is hogy néz ki? Már megint ez a csaj. Miért őt mutatják állandóan? Kis félvér szuka.

- Robina, most már állítsd le magad! Miért kell mindenkit piszkálnod, aki egy kicsit is elüt a többi embertől? – csattant fel ingerülten Chester, mire Robina ránézett.

- Mi van veled, szívem? Miért véded? Mintha ismernéd! Mióta vagy ilyen nagy barátja az ilyen…korcsoknak?

- Ebből elég. Maradj csöndben. Már ha nem esik nehezedre. Nézni akartad, akkor nézd, ne csak a szád járjon. Egyébként pedig az a ruha igenis jó volt. Simán el tudnám képzelni, hogy a Ve’celhez hozzam a lányt…nagyon tehetséges…

Chester félbehagyta a mondatot. Azt hitte, káprázik a szeme. Nem, biztosan rosszul láttam. A bemutató végén az egyik tévé kamerása és riportere körbejárt a kamerával és megpróbálta mikrofonvégre kapni a frissen végzett tervezőket. Épp a kijáratnál forgattak, amikor megjelent a képben Kat Von D, J-vel az oldalán. Chester pislantott egyet, mert látta, amikor egy férfi megállítja J-t és átad neki egy névjegyet. A férfi előkapta a mobilját és villámgyorsan tárcsázott. A vonal másik végén a harmadik csörgésre felvették.

- Mike, mit kerestél te ott? – kérdezte Chester köszönés nélkül.

- Csá, haver, neked is szép napot. Mi van? Hol voltam? – értetlenkedett Mike Shinoda. Mike Chester barátja és zenésztársa volt a Linkin Parkban. És a DC-nek tervezett néha cipőket. Mike-kal nagyon jóban voltak, sokat jártak össze és Chester a MusInk után véletlenül elejtett néhány mondatot Jemináról. Most pedig Mike találkozott vele és odaadta neki a névjegyét. Chester irigykedve gondolt a barátjára és meglepődött azon, hogy milyen gyerekesen tud viselkedni, ha J-ről van szó.

- A bemutatón. Mit akartál attól a lánytól?

- Mi? Ja. Névjegyet adtam neki. A DC-s srácok kértek meg rá, hogy nézzek el a bemutatóra, hátha találok egy-két tehetséges emberkét nekik. Hát találtam. Nagyon jó a kiscsaj. Tuti befutó. De miért érdekel téged ennyire? – kérdezte Mike érdeklődve, majd pillanatnyi csend után folytatta.

- Na ne már. Ő az? Az a lány Phoenixből?

- Igen.

- Kivel társalogsz, szívem? – szólt közbe Robina, aki nem tudta elviselni, ha egy fél percre nem figyelt rá senki, de Chester csendre intette. A nő durcásan elfordult. Chester pedig megvonta a vállát. Kivonult a teraszra. Megtámasztotta a telefont a vállával és rágyújtott.

- Bocs, itt vagyok, csak kijöttem cigizni. Szóval…

- Szóval ott tartottunk, hogy a lány Phoenixből…

- Jemina a neve – szólt közbe Chester, mire Mike elnevette magát.

- Értem. Tehát megkértem Jeminát, hogy hívjon fel.

- És? – kérdezte Chester türelmetlenül.

- És? Nincs és. Ennyi történt. Apám, te belezúgtál. Igaz?

- Igen. Nem. Nem tudom. Ugye milyen szép?

Mike megint nevetett.

- Hát nem igazán figyeltem. Lehet, hogy tényleg szép, nem tudom. Viszont eszméletlenül tehetséges. Meg kell szereznem a DC-nek, szerintem jók lennénk együtt.

- Hé! Lassan a testtel, haver! Jemina…

- Szívem, dobd már el azt az átkozott cigit, úúúúúúgy utálom – szólt ki Robina a teraszra. Chester dühösen hátrafordult.

- Nem zavar, hogy telefonálok? Hagyj már végre békén! Az lenne a legjobb, ha elmennél. És ne is gyere vissza.

- Hogy miii? – sikította Robina. – ezt nem gondolhatod komolyan, szívem!

- Ne szívemezz már, rühellem!

- Tegnap még nem rühellted, amikor az ágyban fekve így hívtalak, miközben te éppen…

- Mike, visszahívlak, csak el kell valamit intéznem – mondta Chester Mike-nak. Eldobta a cigit, kinyomta a telefont, zsebrevágta, majd megragadta Robina karját és a kijárat felé tuszkolta. A nő sivítva ellenkezett, amikor Chester kinyitotta az ajtót.

- Viszlát. Ne gyere többet. Ne keress többet. Megőrjítesz. Tűnj el az életemből.

A nő összeszűkült szemmel nézett Chesterre és mutogatni kezdett a férfira.

- Ezt még nagyon megbánod! Megkeserülöd, hogy így kidobtál! Hát ez… - nyekegett Robina, de Chester nem tágított.

- Menj innen. Menj már! – kiáltott a nőre, mire az felmutatta neki a középső ujját és emelt fővel elsétált. Chester megkönnyebbülten csukta be az ajtót. Végre. Sikerült. Nem így akarta kidobni Robinát, de az a lényeg, hogy sikerült.

J 6.

6.

Drágám??? J csak nézett ki a fejéből. Ki ez a nő? És miért hívja Chestert drágámnak? És nekem meg mi közöm hozzá? Semmi. Hisz nincs köztünk semmi Chesterrel. Csak majdnem…A lány belegondolt abba, hogy mi minden történhetett volna, ha ez a nő nem jelenik meg. Majdnem hagyta magát…És milyen jó lett volna. Lehet, hogy jobb így. J ellökte magát a faltól és leszaladt a lépcsőn, vissza se nézett. Könnyek homályosították el a szemét. Most már tényleg el kell mennie. Los Angeles elég messze van ahhoz, hogy elfelejtse ezt a kis közjátékot ezzel a vadító, izgalmas férfival, akivel úgysem fog többet találkozni.
Chester azt sem tudta, hová figyeljen. Látta, hogy J elmegy. Utána indult, de a most érkezett nő megállította.
- Hová sietsz? Nem is köszönsz?
- Szia, Talinda. Hát te? – kérdezte Chester sürgetően, de legszívesebben otthagyta volna a nőt és J után sietett volna. Nem akarta, hogy így váljanak el.
- Gondoltam, eljövök megnézni téged és Thoráékat, de úgy látom, totálisan rosszkor érkeztem – válaszolta a nő és figyelmesen nézte Chestert.
- Hát ami azt illeti…
- Ki ez a lány, Chester?
- Ő…hát ő…Ő J és én…mi…
Talinda elnevette magát.
- Mi van? Nem tudsz értelmesen beszélni? J? Ő? Te? Ti? Szóval ki ez a lány és mit csináltatok?
- Semmit – válaszolta gyorsan Chester.
- Aha. És ezt el is higgyem? Akkor miért nincs rajtad póló? És miért néztetek ki úgy, mint akik éppen…
- Mert mi éppen…- csattant fel Chester, majd higgadtabban folytatta. – Bocs, Talinda. Ne haragudj. De ez a lány teljesen…
- Látom – nevette el magát Talinda, majd rászólt a férfira. – Csatold be az övedet és gombold be a gatyádat, mert így elég érdekesen nézel ki. Aztán gyere és mesélj J-ről.
- Nincs mit mesélni. Ennyi volt. Nem fogom többet látni – mondta Chester, majd rendbeszedte magát és Talindával az oldalán visszamentek a Club Tattoo asztalához. Chester körülnézett. Minden és mindenki tiszta víz volt. A férfi elmosolyodott. Milyen izgalmas lány – gondolta, amikor eszébe jutott, hogy ezek az emberek J miatt lettek csuromvizesek. Tudta, hogy miért ment el a lány. Talinda miatt. Pedig ha elmagyarázhatta volna neki, hogy köztük már rég nincs semmi…De lehetősége sem volt rá. Meglátta Katet és a barátnőit, de J nem volt velük. Oda akart menni hozzájuk, de aztán megtorpant. Mégis hogyan kérdezné meg Kattől, hogy hová tűnt J? Akkor el kellene mesélnie, hogy mi történt, azt pedig nem akarta. Ez maradjon J és az ő titka. A férfi azt viszont eldöntötte, hogy amint visszaér Los Angelesbe, azonnal beszél Robinával és megmondja, hogy kettejük között vége mindennek. Aztán pedig megkeresi J-t. Valahogy.
A lány gyalog ment vissza a szállodába. Bár vizes volt, nem fázott. Csak a szíve fájt. Szomorú és csalódott volt. És rájött arra, hogy ennyi idő alatt beleszeretett Chesterbe. És hogy a víz az arcán nem az esőztető miatt van, hanem mert ömlenek a könnyei. Anyám. Mennyit nevetett magában mindig, amikor könyvekben, újságokban vagy bárhol a reménytelenül szerelmes lányok szenvedéseiről olvasott vagy hallott. És tessék. Ő ugyanebbe a helyzetbe került. Csak neki annyival rosszabb, hogy tudja, mi nem lesz az övé. A szállodába érve a személyzet furcsán nézett rá, de a lány nem törődött velük. Felment a szobájába, átöltözött száraz ruhába, összepakolt, Katnek írt néhány bocsánatkérő sort, majd kijelentkezett. Beült a kocsiba és hazaindult Los Angelesbe. Az angyalok városa. Az álmok városa. A lehetőségek városa. A lány elhatározta, hogy minden erejével a karrierjére fog koncentrálni, nem hagyja, hogy bárki vagy bármi kizökkentse. Hogy ne aludjon el, bekapcsolta a rádiót. Az egyik adón épp a MusInk fesztiválról volt szó és a riporter beszámolója alatt halk zene szólt. J önkéntelenül is felhangosította. Amikor meghallotta Chester énekét, óriási fájdalom mart a szívébe. Hülye vagy, J. Hülye. Nem szabad így viselkedned – szidta magát a lány. Átkapcsolt cédére és órák múlva hazaért. Holtfáradtan becipelte a lakásába a bőröndjét. Semmihez sem volt kedve és ez nem csak a fizikai fáradtság miatt volt. Aztán megpillantotta a ruhát. Azt a ruhát, amit a vizsgaelőadásra készített. De gyönyörű – sóhajtott fel J halkan. És eszébe jutott a vizsga. Amire még mindig nem talált megfelelő modellt. Még van 2 napja, hogy felkutasson egy lányt. A levertségét felváltotta az izgalom, így hiába vezetett sokat, nem pihent le, hanem bevonult a tervező-és varrószobájába és elővette a terveit. Megnézte, hogy mi hiányzik még a teljes kollekcióhoz. Listát készített az anyagokról kiegészítőkről és eldöntötte, hogy másnap beszerez mindent. Elmegy Arunhoz, ott mindent megkap. Hiányzott neki az idős férfi. Amióta az apja meghalt a thaiföldi cunamiban és az anyja elment Afrikába, J csak Arunra számíthatott, ha valami nyomta a lelkét.
A napok gyorsan szálltak és J észre sem vette, hogy eljött a vizsga napja. Mivel az iskola, ahol tanult, világszerte híres volt, így a vizsgának is nagy figyelmet szentelt a divatsajtó. A Fashion TV egyenesben fogja adni a teljes bemutatót és több divatlap is fotósokat küldött. J várta is ezt a napot meg nem is. Várta, mert végre számot adhatott a tudásáról. Viszont nem talált magának modellt, így úgy döntött, saját maga fogja bemutatni a Kaleidoszkóp-kollekciót. Megkérte Katet, hogy segítsen neki és barátnője készséggel ráállt. Amióta eljött Phoenixből, Kat minden nap felhívta telefonon, de volt olyan is, hogy eljött hozzá. Kat látta J-n, hogy bármennyire is próbálja leplezni, a MusInk óta nincs rendben vele minden. Próbálta kihúzni belőle, hogy mi történt, de J mindig másra terelte a szót, így Kat egyelőre annyiban hagyta a dolgot. Eldöntötte, hogy felhívja Thora Dowdell-t, hátha ő többet tud.
Úristen, mennyi ember – ijedt meg egy pillanatra J, amikor a vizsga estéjén belépett az épületbe. Csak kapkodta a fejét, annyi híres divattervezőt vagy az asszisztensét látta. Anyám. Nem bőghetek le, ha azt akarom, hogy meglegyen a cég – döntötte el a lány. Nem gondolhatok állandóan Chesterre, az életemre és a karrieremre kell koncentrálnom. A színpad mögé ment, ahol a többi tervezőnövendék már javában öltöztette a modelljeit. J keresett magának egy szabad helyet. Odaköszönt a csoporttársainak. Mindegyikükön látszott az óriási feszültség. Ennek az estének most igazán nagy a tétje. Időközben Kat is befutott és készülődni kezdtek. Aztán elkezdődött a show.
A Kaleidoszkóp-kollekció és J mint modell óriási sikert aratott. A nézők állva tapsoltak a lánynak, amikor kijött az utolsó ruhában. J alig hitt a szemének és a fülének. Fütyültek, tapsoltak, bekiabáltak, annyira tetszett a ruha. A lány mosolyogva köszönte meg az elismerést, majd levonult az öltözőbe. Kat a nyakába ugrott és boldogan ugráltak körbe-körbe.
- Anyám, te nő! Mindenki a lábaid előtt hevert! Nem csak LA, hanem az egész világ! Azt csinálsz velük, amit akarsz! Tolongani fognak, hogy megszerezzenek.
- Annyira örülök! Úristen. Még fel sem fogtam – nevetett J és napok óta most volt először igazán felszabadult. Gyorsan átöltözött rendes utcai ruhába, mert menniük kellett egy gyors eredményhirdetésre. A vizsga mindenkinek sikerült. A csoporttársai óriási hangzavart kavarva újságolták el, hogy kitől melyik nevesebb vagy kevésbé nevesebb divattervező kérte el az elérhetőségeit. J örült a sikerüknek. Ő viszont saját céget akart, nem egy másik tervezőnek dolgozni. Most, hogy sikerült a vizsgája, nekiállhat felépíteni a „birodalmát”. Nem kell más segítsége, saját lábon akart megállni. Miután elbúcsúzott a többiektől, sok sikert kívánva nekik, Kattel együtt átverekedték magukat a fotósok és kamerások sorain és elindultak kifelé az épületből.
- Elnézést, kisasszony – hallott J a háta mögött egy hangot és megfordult. Egy idegen férfi állt vele szemben.
- Miben segíthetek? – kérdezte udvariasan J, mire a férfi a kezébe nyomott egy névjegyet.
- Hívjon fel holnap, kérem – azzal otthagyta őket. J megnézte a kezében lévő névjegykártyát. „DC – Mike Shinoda” és egy telefonszám állt rajta. Ez meg ki a fene volt?