14.
Napokkal később J bekopogott Shawn irodájának ajtaján, majd belépett. A férfi éppen a következő bakancskollekció darabjait nézegette a számítógépén. Kíváncsian pillantott J-re. Tudta, mit akar mondani a lány, de kíváncsi volt, hogyan fogja elővezetni.
- Figyi, Shawn. Lenne egy óriási kérésem – kezdte el mondani J, miközben odament a férfi háta mögé és a képernyőre pislantott.
- Mondd, kicsi. Mi az a kérés? Szeretnéd, ha a nevedet adhatnád az új kollekcióhoz? – mosolyodott el Shawn, de J megrázta a fejét.
- Nem ez a legfontosabb dolog a világon. Hű, ez dögös – mutatott közben a monitorra, de ezzel csak időt akart nyerni. Shawn pedig ismerte már annyira, hogy tudja ezt.
- Ne terelj, kicsi.
- Oké, bocs. Szóval kéne nekem 1 hét szabi, mert elhívtak Thaiföldre, segíteni a rászorulókon. A Music For Relief alapítványtól kaptam egy hívást, hogy szeretnék, ha elmennék velük.
- Értem – bólintott Shawn. – Mikor akarsz indulni?
J megkönnyebbülten felsóhajtott.
- Holnapután. Egy órán belül vissza kell szólnom nekik, hogy tudok-e menni, mert úgy kell lefoglalniuk a jegyet az útra.
- Thaiföld? Nem fog fájni, ha odamész?
- Shawn, túl kell lépnem rajta valamikor. És erre az a legjobb mód, ha odamegyek Phuketre és szembenézek a múlttal és azzal a hellyel, ami elvette tőlem az apámat.
Shawn csak nézte a lányt és örömmel állapította meg, hogy mennyire megváltozott. Sokkal komolyabb lett, sokkal felnőttebb.
- Mit tudsz az alapítványról? Ugye tudod, hogy Chesterék indították el pont az után a cunami után?
- Igen, tudom. Nagyon szép tőlük, hogy ennyit foglakoznak ezekkel az emberekkel, pedig megtehetnék, hogy vállvonogatva félresöprik a problémáikat, hisz végülis semmi közük hozzájuk – felelte J. Chester nevének említésére az arca piros lett és ezt Shawn is kibökte.
- Nem fog zavarni, ha esetleg ő is megy?
J megint sóhajtott és még pirosabb lett.
- Ha ott lesz, igyekszem messziről elkerülni. Bár nem hiszem, hogy ő nagyon látni akarna, szóval nem lesz nehéz. Ezen is túl kell tennem magam. Biztosan sikerül majd úgy intéznünk, hogy ne találkozzunk…
Azt te csak hiszed, hogy Chazy nem akar látni – gondolta magában Shawn, és alig tudta megállni, hogy ne vigyorodjon el. Folyamatosan kapcsolatban volt Mike Shinodával, aki szinte naponta beszámolt neki Chester lépéseiről, amiket a férfi annak érdekében tesz, hogy végre sikerüljön találkoznia és beszélnie J-vel.
- Oké. Értelek. Vigyázz magadra és lehetőleg ne szedj össze semmilyen francos thai vírust, jó? Ó, és menj a raktárba. Válassz magadnak néhány „munkaruhát”, elvégre engem is képviselni fogsz!
- Köszi, Shawn! Mondtam már, hogy imádlak? – nevetett J, egy csókot nyomott a férfi homlokára és elsietett, Shawn pedig most már nyugodtan vigyoroghatott.
J lesietett a raktárba. Azonnal meglátta azt a bakancsot, amit az előbb Shawn gépén látott. Választott még néhány felsőrészt, két nadrágot, a szerzeményeit bepakolta egy nagy Rocawear-es papírtáskába és hazasietett. Azonnal felhívta az alapítvány elnökét, aki örömmel nyugtázta, hogy J is velük tart. A lányon óriási izgalom lett úrrá. Egyrészt az utazás miatt, de főleg Chester miatt. Hátha ott lesz ő is. Hátha láthatja. Legalább egy kicsit. Aztán elraktározza ezeket az apró pillanatokat egy későbbi időre, amikor majd a leendő gyerekeinek vagy unokáinak mesélni fog arról a férfiról, aki viharos gyorsasággal elrabolta a szívét, és akit elüldözött maga mellől. Bár csak holnapután fognak indulni, J összekészítette a ruháit. A Rocawear-es cuccok mellé azért dobott be néhány saját készítésű ruhát is, meg 2 fürdőruhát, mert ki tudja. Biztosan lesz majd annyi ideje, hogy megmártózzon a vízben. Miután ezzel végzett, felhívta Katet. Azóta a bizonyos beszélgetés óta még szorosabb lett köztük a barátság, mert mindkettejükbe szorult annyi intelligencia, hogy megértsék, mit is akar a másik. J lelkesen előadta Katnek, hogy hová fog menni 2 nap múlva, a barátnője pedig arra biztatta, hogy ne bújjon el Chester elől, ha találkoznak, hanem viselkedjen felnőtt ember módjára. Majdnem egy órát trécseltek. Kat után Drew következett. J leült a számítógép elé és bejelentkezett msn-re. Barátnője szinte azonnal jelentkezett is. Vele is jól kitárgyalták az utazást és J érzéseit és félelmeit, de Drew is azt mondta, illetve írta, hogy nem menekülhet örökké. Előbb-utóbb szembe kell néznie Chesterrel. Zárásképpen meghallgattak néhány Soundgarden és Pearl Jam számot, majd J bontotta a kapcsolatot. Töltött magának egy pohár mazsolabort és kiült a teraszra. Los Angeles még mindig elbűvölte. Szerette ezt a várost, örült, hogy ide született. Az ember egy ilyen helyen sokkal könnyebben boldogul. Ott van például Drew. A lány egy közép-európai kis országban, egy még kisebb faluban élt. Vegyészmérnöki diplomája volt, és minden vágya az volt, hogy egy olajfinomítóban vagy egy olajfúró tornyon dogozzon a legjobb barátjával együtt. Ha L.A-ben vagy egy másik nagyvárosban élne, sokkal több lehetősége adódna arra, hogy megvalósítsa az álmát. J itt élt L.A-ben és közel volt ahhoz, hogy az egyik álma valóra váljon. Viszont átrendezte a gondolatait és rájött arra, hogy egy társ és boldogság nélkül nem ér semmit az egész. Megitta a bort, majd engedett egy nagy kádnyi vizet, majdnem egy órán keresztül áztatta magát, aztán lefeküdt és Phuketről és az apjáról álmodott.
Eközben Chester L.A. másik negyedében szintén a thaiföldi utazásra gondolt. És J-re, aki el fog jönni velük. A férfi boldogan hallgatta az alapítvány elnökét, amikor a férfi felhívta és elmondta neki a résztvevők teljes listáját. Ahogy Chester meghallotta Jemina Miya Sankara nevét, a szíve vadul verni kezdett. Eszébe jutott a phoenixi találkozásuk, a lány érintése és csókjai, a teste, az illata, hogy milyen volt, amikor hozzáért. Annyira beleélte magát az emlékezésbe, hogy le kellett zuhanyoznia hideg vízben. Úgy érezte magát, mint egy tini az első randija előtt. A zuhany után bebújt az ágyba és elaludt. Ő is Thaiföldről álmodott. És J-ről.
A másnap hamar eltelt. J reggel megitta a kávéját, aztán elugrott Kathez, majd meglátogatta Arunt is. Épp teáztak, amikor megcsörrent a telefonja. Az alapítvány elnöke hívta és pontosították a másnapi indulást. A lány ezután már használhatatlan volt, nem tudott két értelmes mondatot váltani Arunnal, így inkább hazament. Bepakolta a már kikészített ruháit, és a bőröndöt az ajtó mellé állította, hogy reggel induláskor csak fel kelljen kapnia. Úgy döntött, már nem csinál semmit. Leült a tévé elé és amíg az egyik zenecsatornát hallgatta, rajzolni kezdett. Eszébe jutott, hogy vajon mihez kezdene, ha valami történne például a kezével és nem tudna többet rajzolni. Fogalma sem volt, mi lenne akkor vele. Nem értett máshoz. Ez volt az élete. Aztán meghallotta a zenét és a tekintete a tévéképernyőre tapadt. Linkin Park. És Chester. Egy 2008-as Projekt Revolution-koncertet adtak. Amikor J meglátta a férfit, olyan forróság öntötte el a testét, hogy szinte megrémült tőle. És ahogy Chester énekelt…A következő percben megjelent a színpadon Chris Cornell és együtt adták elő a Crawling című dalt. J Drew-ra gondolt. Barátnője imádta Chris Cornellt, de még soha nem látta koncerten. J elhatározta, hogy ha megtudja, mikor lesz Chrisnek koncertje L.A-ben, meghívja a lányt és együtt elmennek. Szerette volna, ha a barátnőjének legalább ez a vágya teljesül.
