J 6.

6.

Drágám??? J csak nézett ki a fejéből. Ki ez a nő? És miért hívja Chestert drágámnak? És nekem meg mi közöm hozzá? Semmi. Hisz nincs köztünk semmi Chesterrel. Csak majdnem…A lány belegondolt abba, hogy mi minden történhetett volna, ha ez a nő nem jelenik meg. Majdnem hagyta magát…És milyen jó lett volna. Lehet, hogy jobb így. J ellökte magát a faltól és leszaladt a lépcsőn, vissza se nézett. Könnyek homályosították el a szemét. Most már tényleg el kell mennie. Los Angeles elég messze van ahhoz, hogy elfelejtse ezt a kis közjátékot ezzel a vadító, izgalmas férfival, akivel úgysem fog többet találkozni.
Chester azt sem tudta, hová figyeljen. Látta, hogy J elmegy. Utána indult, de a most érkezett nő megállította.
- Hová sietsz? Nem is köszönsz?
- Szia, Talinda. Hát te? – kérdezte Chester sürgetően, de legszívesebben otthagyta volna a nőt és J után sietett volna. Nem akarta, hogy így váljanak el.
- Gondoltam, eljövök megnézni téged és Thoráékat, de úgy látom, totálisan rosszkor érkeztem – válaszolta a nő és figyelmesen nézte Chestert.
- Hát ami azt illeti…
- Ki ez a lány, Chester?
- Ő…hát ő…Ő J és én…mi…
Talinda elnevette magát.
- Mi van? Nem tudsz értelmesen beszélni? J? Ő? Te? Ti? Szóval ki ez a lány és mit csináltatok?
- Semmit – válaszolta gyorsan Chester.
- Aha. És ezt el is higgyem? Akkor miért nincs rajtad póló? És miért néztetek ki úgy, mint akik éppen…
- Mert mi éppen…- csattant fel Chester, majd higgadtabban folytatta. – Bocs, Talinda. Ne haragudj. De ez a lány teljesen…
- Látom – nevette el magát Talinda, majd rászólt a férfira. – Csatold be az övedet és gombold be a gatyádat, mert így elég érdekesen nézel ki. Aztán gyere és mesélj J-ről.
- Nincs mit mesélni. Ennyi volt. Nem fogom többet látni – mondta Chester, majd rendbeszedte magát és Talindával az oldalán visszamentek a Club Tattoo asztalához. Chester körülnézett. Minden és mindenki tiszta víz volt. A férfi elmosolyodott. Milyen izgalmas lány – gondolta, amikor eszébe jutott, hogy ezek az emberek J miatt lettek csuromvizesek. Tudta, hogy miért ment el a lány. Talinda miatt. Pedig ha elmagyarázhatta volna neki, hogy köztük már rég nincs semmi…De lehetősége sem volt rá. Meglátta Katet és a barátnőit, de J nem volt velük. Oda akart menni hozzájuk, de aztán megtorpant. Mégis hogyan kérdezné meg Kattől, hogy hová tűnt J? Akkor el kellene mesélnie, hogy mi történt, azt pedig nem akarta. Ez maradjon J és az ő titka. A férfi azt viszont eldöntötte, hogy amint visszaér Los Angelesbe, azonnal beszél Robinával és megmondja, hogy kettejük között vége mindennek. Aztán pedig megkeresi J-t. Valahogy.
A lány gyalog ment vissza a szállodába. Bár vizes volt, nem fázott. Csak a szíve fájt. Szomorú és csalódott volt. És rájött arra, hogy ennyi idő alatt beleszeretett Chesterbe. És hogy a víz az arcán nem az esőztető miatt van, hanem mert ömlenek a könnyei. Anyám. Mennyit nevetett magában mindig, amikor könyvekben, újságokban vagy bárhol a reménytelenül szerelmes lányok szenvedéseiről olvasott vagy hallott. És tessék. Ő ugyanebbe a helyzetbe került. Csak neki annyival rosszabb, hogy tudja, mi nem lesz az övé. A szállodába érve a személyzet furcsán nézett rá, de a lány nem törődött velük. Felment a szobájába, átöltözött száraz ruhába, összepakolt, Katnek írt néhány bocsánatkérő sort, majd kijelentkezett. Beült a kocsiba és hazaindult Los Angelesbe. Az angyalok városa. Az álmok városa. A lehetőségek városa. A lány elhatározta, hogy minden erejével a karrierjére fog koncentrálni, nem hagyja, hogy bárki vagy bármi kizökkentse. Hogy ne aludjon el, bekapcsolta a rádiót. Az egyik adón épp a MusInk fesztiválról volt szó és a riporter beszámolója alatt halk zene szólt. J önkéntelenül is felhangosította. Amikor meghallotta Chester énekét, óriási fájdalom mart a szívébe. Hülye vagy, J. Hülye. Nem szabad így viselkedned – szidta magát a lány. Átkapcsolt cédére és órák múlva hazaért. Holtfáradtan becipelte a lakásába a bőröndjét. Semmihez sem volt kedve és ez nem csak a fizikai fáradtság miatt volt. Aztán megpillantotta a ruhát. Azt a ruhát, amit a vizsgaelőadásra készített. De gyönyörű – sóhajtott fel J halkan. És eszébe jutott a vizsga. Amire még mindig nem talált megfelelő modellt. Még van 2 napja, hogy felkutasson egy lányt. A levertségét felváltotta az izgalom, így hiába vezetett sokat, nem pihent le, hanem bevonult a tervező-és varrószobájába és elővette a terveit. Megnézte, hogy mi hiányzik még a teljes kollekcióhoz. Listát készített az anyagokról kiegészítőkről és eldöntötte, hogy másnap beszerez mindent. Elmegy Arunhoz, ott mindent megkap. Hiányzott neki az idős férfi. Amióta az apja meghalt a thaiföldi cunamiban és az anyja elment Afrikába, J csak Arunra számíthatott, ha valami nyomta a lelkét.
A napok gyorsan szálltak és J észre sem vette, hogy eljött a vizsga napja. Mivel az iskola, ahol tanult, világszerte híres volt, így a vizsgának is nagy figyelmet szentelt a divatsajtó. A Fashion TV egyenesben fogja adni a teljes bemutatót és több divatlap is fotósokat küldött. J várta is ezt a napot meg nem is. Várta, mert végre számot adhatott a tudásáról. Viszont nem talált magának modellt, így úgy döntött, saját maga fogja bemutatni a Kaleidoszkóp-kollekciót. Megkérte Katet, hogy segítsen neki és barátnője készséggel ráállt. Amióta eljött Phoenixből, Kat minden nap felhívta telefonon, de volt olyan is, hogy eljött hozzá. Kat látta J-n, hogy bármennyire is próbálja leplezni, a MusInk óta nincs rendben vele minden. Próbálta kihúzni belőle, hogy mi történt, de J mindig másra terelte a szót, így Kat egyelőre annyiban hagyta a dolgot. Eldöntötte, hogy felhívja Thora Dowdell-t, hátha ő többet tud.
Úristen, mennyi ember – ijedt meg egy pillanatra J, amikor a vizsga estéjén belépett az épületbe. Csak kapkodta a fejét, annyi híres divattervezőt vagy az asszisztensét látta. Anyám. Nem bőghetek le, ha azt akarom, hogy meglegyen a cég – döntötte el a lány. Nem gondolhatok állandóan Chesterre, az életemre és a karrieremre kell koncentrálnom. A színpad mögé ment, ahol a többi tervezőnövendék már javában öltöztette a modelljeit. J keresett magának egy szabad helyet. Odaköszönt a csoporttársainak. Mindegyikükön látszott az óriási feszültség. Ennek az estének most igazán nagy a tétje. Időközben Kat is befutott és készülődni kezdtek. Aztán elkezdődött a show.
A Kaleidoszkóp-kollekció és J mint modell óriási sikert aratott. A nézők állva tapsoltak a lánynak, amikor kijött az utolsó ruhában. J alig hitt a szemének és a fülének. Fütyültek, tapsoltak, bekiabáltak, annyira tetszett a ruha. A lány mosolyogva köszönte meg az elismerést, majd levonult az öltözőbe. Kat a nyakába ugrott és boldogan ugráltak körbe-körbe.
- Anyám, te nő! Mindenki a lábaid előtt hevert! Nem csak LA, hanem az egész világ! Azt csinálsz velük, amit akarsz! Tolongani fognak, hogy megszerezzenek.
- Annyira örülök! Úristen. Még fel sem fogtam – nevetett J és napok óta most volt először igazán felszabadult. Gyorsan átöltözött rendes utcai ruhába, mert menniük kellett egy gyors eredményhirdetésre. A vizsga mindenkinek sikerült. A csoporttársai óriási hangzavart kavarva újságolták el, hogy kitől melyik nevesebb vagy kevésbé nevesebb divattervező kérte el az elérhetőségeit. J örült a sikerüknek. Ő viszont saját céget akart, nem egy másik tervezőnek dolgozni. Most, hogy sikerült a vizsgája, nekiállhat felépíteni a „birodalmát”. Nem kell más segítsége, saját lábon akart megállni. Miután elbúcsúzott a többiektől, sok sikert kívánva nekik, Kattel együtt átverekedték magukat a fotósok és kamerások sorain és elindultak kifelé az épületből.
- Elnézést, kisasszony – hallott J a háta mögött egy hangot és megfordult. Egy idegen férfi állt vele szemben.
- Miben segíthetek? – kérdezte udvariasan J, mire a férfi a kezébe nyomott egy névjegyet.
- Hívjon fel holnap, kérem – azzal otthagyta őket. J megnézte a kezében lévő névjegykártyát. „DC – Mike Shinoda” és egy telefonszám állt rajta. Ez meg ki a fene volt?

J 5.

5.

A zene dübörgött, J pedig egymás után döntötte magába a tequilát. Nem volt részeg. Fiatal kora ellenére nagyon bírta az alkoholt, az egy üveg tequila meg se látszott rajta. Legfeljebb annyival volt másabb, hogy felszabadultabban viselkedett. Kirángatta Katet a táncparkettre és ropni kezdték. Jó kis zene szólt, pörgős, de táncolható rock. A két lány vihogva összekapaszkodott és úgy táncoltak. Nemsokára csatlakozott hozzájuk Thora és Sean is, és J-nek akaratlanul is Chester jutott eszébe. Keresni kezdte. Hiányzott neki. Amikor hallotta a férfit énekelni és zongorázni nem sokkal korábban, teljesen kiakadt. Úgy érezte magát, mint akit letaglóztak. Még egyszer látni akarta, mielőtt hazautazik innen Los Angelesbe. Kat füléhez hajolt és belekiabált:
- Figyi, szivi, én most megpattanok. Meg kell keresnem. Muszáj.
Kat vigyorogva bólintott, J pedig odaintett Thoráéknak és otthagyta őket a táncparketten. Elindult. Maga sem tudta, merre menjen. Az asztalok között sétált, majd a bárpult felé vette az irányt. Sehol sincs. Lehet, hogy nem maradt itt a bulin – keseredett el a lány. Hogy lehetek ekkora hülye? Hogy lehetek ilyen naiv és buta? Miért hiányzik? Miért érzem azt, hogy kell nekem? – tette fel magának J a kérdéseket és szerette volna, ha tudna rájuk válaszolni. Kiért egy keskeny folyosóra, aminek az egyik oldalán néhány ajtó volt, a másik felén pedig egy lépcső. J felment és egy tetőteraszt látott. Megállt a teraszra vezető ajtóban, mert látta, hogy egy magányos alak támaszkodik a korlátnak és cigizik. Azonnal tudta, hogy ki az. A szíve vadul feldobogott.
Chester mélyet szívott a cigarettából és elgondolkozva fújta ki a füstöt. Amikor a színpadon zongorázott, látta J-t az asztalánál ülni. Látta, hogy milyen hatást vált ki a zenéje a lányból. Ennek örült. A lány arcán őszinte megrökönyödés és szívből jövő csodálat látszott, amit Chester már régen tapasztalt. Aztán elkezdődött a buli pörgősebb része, Chester pedig kijött a teremből. Most nem volt kedve bulizni, inkább feljött ide és rágyújtott. Hirtelen megérezte, hogy nincs egyedül. Hátrafordult és észrevette J-t, aki az ajtónak támaszkodva figyelte. Chester eldobta a cigit és a lány felé indult, de az visszahúzódott az ajtóból. A férfi néhány gyors lépéssel utána sietett és belépett a folyosóra. J a falnak dőlve várta. Chester lelassította a lépteit. A lány pedig csak nézte. Néhány másodperccel később ott álltak egymással szemben és némán bámulták a másikat. J rekedten megszólalt:
- Szia, Chester.
- Szia, J.
- A nevem Jemina Miya. És tequilát ittam. Sokat. De nem vagyok részeg. Tudom, hogy mit teszek és tudom, hogy mit akarok – mondta a lány és végig a férfi szemébe nézett.
- És mit akarsz? – ment bele Chester a játékba, és közelebb lépett. Érezte a lány testéből áradó meleget, érezte a parfümje illatát. De a legintenzívebben azt érezte, hogy J akarja őt. Legalább annyira akarja, mint ő a lányt. Felemelte a kezét és megsimogatta a lány arcát, ami forró volt.
- Mit akarsz? – kérdezte megint, de most közelebb hajolt J-hez és közvetlenül a fülébe suttogott. A lány megborzongott és elfelejtette azt a mondatot, amit az előbb szépen kigondolt.
- Franc. Mégsem vagyok józan. Piszkos gondolatok járnak a fejemben…
- Mint például? – Chester teljesen beindult erre a mondatra. Érezte, hogy a vér az alsóbb testtájába özönlik és szorítani kezdte a nadrágja. J hirtelen megragadta a felsőrészét, közel rántotta magához és keményen megcsókolta. Szinte harapta Chester száját, a férfinak pedig nem kellett több. Nekinyomta a lányt a falnak és visszacsókolta. A nyelvük vad táncot járt és a kezük sem tétlenkedett. J benyúlt Chester pulóvere alá és simogatni kezdte a férfi hátát, az oldalát, a mellkasát, Chester pedig becsúsztatta a kezét a lány felsőrésze alá. Hallotta J nyögését, amikor hozzáért a melléhez, és ettől még jobban felpörgött. Olyan vad és emésztő vágyat érzett, mint még talán soha életében. Amikor pedig betévedt a keze J rövid szoknyája alá, tudta, hogy nem fog tudni megállni, mert a lány harisnyatartót viselt, ez pedig Chester gyengéje volt. Végigsimított J combján, majd az ujjait a lány bugyijához csúsztatta és simogatni kezdte. A lány hátravetette a fejét és halkan felsóhajtott, majd megfogta Chester kezét.
- Ne. Még ne.
Fordult egyet és most Chester dőlt a falnak. J odalépett elé és megcsókolta először a száját, aztán a nyakát. Kezével közben folyamatosan simogatta a férfit. Chester érezhető vágya annyira felszabadított benne minden gátlást, hogy habozás nélkül belenyúlt a férfi nadrágjába, mire Chester felnyögött.
- Jemina…
- Mondd…- suttogta a lány két csók között.
- Hagyjuk abba, mert bárki jöhet…Én nem akarok veled így…
J egy pillanat alatt feleszmélt a vágy okozta kábulatból.
- Hogy mi? Nem akarsz? Velem? Így? Hogy? Nem, ne is válaszolj – lépett hátrébb a lány. – Akkor félreértettem mindent, de főleg téged.
- Várj – ragadta meg Chester a lány karját és fordított rajta egyet, így megint J állt a fal mellett. Szabadulni próbált, de a férfi nem engedte.
- Jemina…nézz rám…
- Minek? Hülyét csináltam magamból, megint lejárattam magam előtted. Nem tudok a szemedbe nézni, inkább engedj el, amíg van bennem egy kis tartás.
Chester a lány álla alá nyúlt és kényszerítette, hogy ránézzen. J megszédült a férfi szeméből áradó vágytól.
- Szeretnék veled lenni. Ha tudnád, mennyire. De nem itt és nem így. Higgy nekem, kérlek. Érzed, mennyire akarlak? – kérdezte Chester, azzal megfogta a lány kezét és a nadrágjához vezette. J a tenyere alatt érezte Chester kemény férfiasságát és elakadt a lélegzete. Hihetetlenül izgató volt ez az érzés. Önkéntelenül mozgatni kezdte az ujjait és látta Chesteren a hatást: a férfi pupillája kitágult, egyre nehezebben vette a levegőt és összeszorította a száját. Aztán kissé nyersen megszólalt:
- A francba, nem érdekel! Most azonnal érezni akarlak, simogatni, csókolni, lerántani a bugyidat és keményen, gyorsan dugni egyet! Jemina, én nem vagyok ilyen, de most annyira…
- Ne beszélj már, csak csináld – szólt közbe a lány. Oldalra nyújtotta a karját. – Figyelj csak! A víz elmos minden gátat… - azzal villámgyorsan a feje mellett lévő gombra csapott. A plafonon lévő esőztetőkből ömleni kezdett a víz, mintha tűzriadó lenne. Ők pedig egymásnak estek. J villámgyorsan kigombolta Chester nadrágját és ismét benyúlt az alsónadrágjába, a férfi ujjai pedig már a bugyija alatt jártak és úgy kényeztették a lányt. Közben pedig zuhogott rájuk a víz. Chester nekidöntötte a lányt a falnak, majd letérdelt előtte. Simogatni kezdte a combjait, először kívülről, aztán a belső oldalukat cirógatta az ujjaival, majd a szájával és a nyelvével is végigkövette ezt az utat. A ruhájuk teljesen átázott, így nem volt túl egyszerű dolga, amikor le akarta venni J szoknyáját. A lány hirtelen megfogta a kezét és felhúzta magához.
- Vedd le a felsődet, mert végig akarom csókolni az összes szexis, vadító tetoválásodat – kérte meg Chestert, a férfi pedig gyorsan megszabadult a pulóverétől. J megcsókolta Chester száját, aztán beleharapott a nyakába, majd haladt egyre lejjebb. Épp a köldökével ismerkedett meg közelebbről, amikor elállt az esőztető szerkezet. Néhány pillanat múlva pedig hangok szűrődtek fel a lépcső aljáról:
- Legutoljára errefelé láttam.
Chester egy pillanat alatt kijózanodott abból az óriási vágyból, amit J iránt érzett. Megállította a lány mozdulatát és gyorsan megigazította J ruháját. Mennyire gyönyörű – állapította meg magában a férfi, ahogy a lányra nézett. J a falnak dőlt, a szája félig nyitva és olyan tekintettel bámult rá, hogy Chester azt hitte, belepusztul a vágyakozásba. Hirtelen megszólalt egy női hang:

- Na végre! Azt hittem, elvesztél! Merre jártál, drágám?

J 4.

4.

- Ne csináld, J. Kérlek, ne menj haza.

- Ne haragudj, Kat. Muszáj.

- De miért?

Másnap reggel Kat ébresztette J-t egy bögre kávéval. Leült az ágy szélére és a barátnőjét nézte. A lány rosszul aludt. Végigálmodta az egész éjszakát. Chesterrel. És amikor felébredt, még biztosabb volt abban, hogy haza kell mennie.

- Miért? – kérdezte tőle Kat ismét, mire J megvonta a vállát.

- Csak. Félek, hogy hülyeséget fogok csinálni és inkább…

- Inkább elmenekülsz. Még egyszer kérdezem: miért?

- Baszki, Kat! Állandóan rá gondolok! – szakadt ki J-ből. – Nem is ismerem. Nem tudok róla semmit. Fogalmam sincs, milyen ember! És mégis körülötte forognak a gondolataim és együtt akarok lenni vele! Ez nem normális! Egy vadidegen pasi nem ébreszthet bennem ilyen gondolatokat…

- Most Chesterről beszélsz? – adta az értetlent Kat, és J felsóhajtott.

- Igen. Róla beszélek. Te tudsz róla valamit azon kívül, hogy övé a Club Tattoo? És azon kívül, hogy jól leégtem előtte? Anyám. De ciki volt.

- Szerintem jól jött ki a dolog – mosolygott Kat, amikor felidézte Chester arcát.

- Szóval mit tudsz róla?

- Nem ismerem, csak azt tudom, hogy van egy zenekara, a Linkin Park. Meg hogy elvált. Van négy fia…

- Miiii? Na jó, nekem ennyi elég is volt. Add ide a kávémat, összepakolok és már itt sem vagyok – mászott ki az ágyból J. Négy gyerek. Na szép. Nem mintha J nem szerette volna a gyerekeket. Imádta őket, sokszor kérték meg a családos ismerősei, hogy legyen gyerekfelvigyázó. Négy gyerek.

- Jesszusom! Négy fiú. Termékeny a pasi – röhögte el magát J és jobb lett a kedve, de még mindig menni akart.

- Csak annyit kérek, hogy a ma esti buliba még gyere el velünk, utána azt csinálsz, amit akarsz, jó? – kérte Kat és J nem tudott neki nemet mondani. Lezuhanyozott, felöltözött, elszürcsölte a kávét és Kattel visszamentek a standokhoz. Kat ott maradt a saját részlegén, J pedig elindult körbenézni. Észre sem vette, hogy a Club Tattoo-nál kötött ki. Elvigyorodott, amikor meglátta a tegnapi pasit. Odament a férfihoz, gyorsan a zsebébe nyúlt és előkapott egy tízdollárost.

- Hali. Ez a tiéd. De ha legközelebb találkozunk, jössz egy húszassal.

- Oké, benne vagyok – mosolygott Sean, közben óvatosan meglökte a feleségét. Thora épp dolgozott, így először mérges volt a férjére. Aztán látta, hogy Sean mit akar mutatni. Illetve kit. Thora igyekezett nem feltűnően megnézni a fiatal lányt, aki intett egyet és szemlélni kezdte a kiállított piercingeket. Hű. Hát meg kell adni, Chesternek jó az ízlése – állapította meg magában Thora. Ő még nem látott ilyen szép lányt. Kávébarna bőr, mandulaformájú sötétbarna szemek, göndör fekete haj. Kicsi, vékony, kecses. Egzotikus. Szép. És fiatal, talán 20 éves lehet. És nagyon jó a felsője. Thora a tettek mezejére lépett.

- Szia. Thora Dowdell vagyok – szólította meg a lányt.

- Szia.

- Kérdezhetek tőled valamit? Hol vetted a felsőrészedet? Eszméletlenül jó.

J elmosolyodott.

- Én terveztem és én is csináltam meg.

- Tudnál nekem is csinálni hasonlót? Persze ha nem gond.

- Nem, dehogy. Nagyon szívesen. De hogyan tudjuk megoldani? Én Los Angelesben lakom.

- Én pedig itt Arizonában, Tempe-ben. Figyelj, add meg a számodat és ha vége ennek a rendezvénynek, felhívlak és megbeszéljük.

- Nekem megfelel.

J felfirkantotta a nevét és a telefonszámát egy darab cetlire, megköszönte Thoráék kedvességét és továbbment. Thora győzedelmesen felmutatta a hüvelykujját Sean-nak. Az első lépés megvolt. Már csak azt kell kitalálniuk, hogy Chester és J hol találkozzanak. Erre pedig Kat adta a kezükbe a megoldást, ugyanis üzent Thorának, hogy J ott lesz az esti bulin.

Chester készülődött. A rendezvényszervezők megkérték, hogy a buli előtt adjon elő néhány dalt a többi fellépő előtt. A férfi egy zongorát kért csak, más kíséret nem kellett neki. Szeretett zongorázni. Imádta a zenét. A családján kívül az volt neki a legfontosabb. Vajon a lány eljön? Szeretném látni még egyszer, hátha tudunk beszélni – reménykedett a férfi. Öltözni kezdett. Felvett egy hosszú ujjú fekete felsőt, egy fekete nadrágot meg egy fekete-fehér, kézzel készített DC cipőt, amit a barátja és zenésztársa, Mike Shinoda tervezett. Belenézett a tükörbe. Remélem, J-nek tetszeni fog a szerkóm. Már ha ott lesz – gondolta Chester, aztán hangosan megszólalt.

- Hülye vagy, Bennington. Itt állsz a tükör előtt 33 éves fejjel és azon gondolkozol, hogy a ruhád tetszeni fog-e egy idegen lánynak, akinek még a rendes nevét se tudod.

A férfi beintett a tükörképének, bezárta a szobaajtót és elindult.

J is menetkész volt. Nem volt túl sok kedve menni, de megígérte Katnek. Felvett egy saját készítésű felsőt, rövid szoknyát, harisnyát és hosszú szárú csizmát. A sminkjével nem foglalkozott túl sokat, egy kis alapozó meg szempillaspirál és szájfény. Kritikus szemmel nézegette magát a tükörben és arra gondolt, vajon Chesternek tetszene-e a ruhája és ő maga.

- Hülye vagy, J. Itt állsz a tükör előtt és azon gondolkozol, hogy a ruhád tetszeni fog-e egy idegen pasinak, akinek csak a nevét tudod.

Kinyújtotta a nyelvét a tükörképére, majd szólt Katnek, hogy indulhatnak. Egymásba karolva léptek ki a szállodába és elindultak a buliba. Amikor odaértek, még nem volt túl nagy tömeg, így a színpad előtt találtak maguknak egy nagyon jó asztalt. Nem messze tőlük a Club Tattoo-sok ültek, J mosolyogva odaintett nekik.

- Ismered őket? – kérdezte Kat.

- Thora elkérte a számomat, mert tetszett neki a fölsőm és megkért, hogy tervezzek neki is.

- Aha, értem – bólintott Kat. – Mit iszunk? Bulizni akarok.

- Én tequilát kérek. Jó sokat. Mindjárt egy egész üveggel. És sok-sok narancsot hozzá. Ha már buli, akkor buli! – nevetett fel J és összecsapta a tenyerét Kattel. Megrendelték az italt, amit a pincér gyorsan ki is hozott. Az első pohár hamar lecsúszott és J érezte, hogy felenged benne a tegnap óta lappangó feszültség. Jókedvűen beszélgetett Kattel, amikor lekapcsolták a lámpákat. Egy árva fénycsóva világította meg a színpadon álló zongorát és az előtte ülő férfit. Egy fiatal, tetovált, piercinges műsorvezető jött fel a színpadra:

- Jó estét mindenkinek! Mielőtt kezdetét venné a pörgős, állati klassz, vad buli, hallgassatok meg egy kis bemelegítést Chester Benningtontól.

J kezéből majdnem kiesett a tequilás pohár. Anyám. Zenélni fog. Zongorázni fog. J imádta a zongorás pasikat. Na ez kell még nekem – gondolta. Aztán minden kiesett a fejéből, mert Chester leütötte az első hangot a zongorán és énekelni kezdett. 2 perc múlva J tudta, hogy elveszett. A dal, a pasi, a hangja…Teljesen kész volt.

J 3.

3.

J csak lesett. Úgy látszik, ez a Club Tattoo végigkíséri és kísérti az egész phoenixi tartózkodását.
- Oké. Értem. Hát…örülök, hogy megismertelek…Chester…de nekem most mennem kell – próbált meg ismét lelépni, és most sikerült is. Elbúcsúzott Kattől és megbeszélték, hogy a szállodában találkoznak majd. J megölelte Katet, Chesternek pedig intett és elvegyült a forgatagban.
Chester csak bámult a lány után, amíg végleg el nem tűnt a tömegben. Aztán Kathez fordult.
- Kösz a rajzot. Tényleg tetszik, nem csak azért mondtam, hogy bókoljak…
- Kinek? Nekem? Vagy Jnek? – kérdezte mosolyogva Kat és látta, hogy a kérdésétől a férfi kissé zavarba jött. Látszott rajta, hogy kérdések sokaságát szeretné feltenni, de nem tudja, hogyan kezdje, így Kat kisegítette:
- J holnap is itt lesz. Velem jött. A barátnőm. És divattervezőnek tanul LA-ben…
- LA-ben? – kérdezett vissza Chester és igyekezett elleplezni az örömét, de Katet nem tudta átvágni.
- Aha. Iszonyatosan tehetséges. A jövő héten lesz a vizsgája. Bár tulajdonképpen nem értem, ezt most miért is mondom neked. Mindenesetre örülök, hogy tetszik a minta.
- Kösz, Kat. Holnap találkozunk. És szerintem beszélhetnénk komolyabb dolgokról is, úgy, mint együttműködés és hasonlók – azzal Chester intett egyet és ő is eltűnt. Kat elgondolkodva nézett utána. Hallott már a Club Tattooról, ők voltak Arizonában a leghíresebb tetováló társaság. És most fognak egy új üzletet nyitni Las Vegasban. Igen megfontolandó Chester ajánlata – állapította meg Kat -, viszont az még megfontolandóbb, hogy mit akarhat Jtől. Kat meglepődött J reakcióján. Látta, hogy Chester milyen hatással volt a barátnőjére. J-re egyáltalán nem volt jellemző ez a fajta viselkedés, mint amit most látott rajta. Lerítt róla, hogy bármit megengedne a férfinak és bármit megtenne neki. Ez azért is volt meglepő, mert J-nek egyáltalán nem jöttek be az ilyen típusú férfiak, mint Chester. Legalábbis eddig.
Chesternek sem jöttek be az ilyen típusú lányok, mint J. Eddig. A férfi elgondolkodva ment vissza a Club Tattoo standjához, ahol a barátai már dolgoztak. Sok évvel ezelőtt indították el a céget, ami mára nagyon szépen kinőtte magát. A las vegas-i új üzlet nyitása körül még voltak problémák, de a férfi tudta, hogy meg fogják oldani. Annyira elmerült a gondolataiban, hogy nekiment Sean-nak, aki a barátja és az üzlettársa is volt évek óta.
- Hé! Hányan fognak ma még nekem jönni? – kérdezte Sean, majd vigyorogva hozzátette:
- Bár az a csajszi még nekem jöhetne néhányszor…
- Milyen csajszi? – vágta hátba Sean-t a felesége, Thora, aki szintén tulajdonostárs volt a Club Tattoo-ban.
- Egy félvér kis dög. Nem tudom, milyen származású lehet, de az egyik rokona tutira színesbőrű volt, a másik pedig talán…
- Japán – szólt közbe Chester, mire Sean meglepve nézett rá.
- Honnan tudod?
- Találkoztam vele. Ezt ő csinálta – mutatta meg a testét díszítő mintát Seannak. A barátja is és Thora is elismerően füttyentett.
- Ügyes a kiscsaj. És kinek dolgozik?
- Senkinek. Kat Von D barátnője és LA-ben tanul…
- Haver, te ezeket honnan tudod? És amúgy meg mi van veled? Amióta idejöttél, teljesen el vagy varázsolódva.
Sean alaposan megnézte Chestert és elvigyorodott:
- Na ne. Bejön neked? Egy ilyen csaj? Felőlem elkaphatod egy menetre, de emlékeztetlek arra, hogy otthon van neked egy Robina nevezetű barátnőcskéd is, bár nem tudom, minek, de ezt hagyjuk is. Szóval ezt a rajzot ő csinálta? Mutasd csak! Állati. Nagyon jó a vonalvezetése meg az egész. Tehetséges a kislány.
- Igen, az – válaszolta Chester röviden. Eszébe jutott, milyen érzés volt, amikor a lány keze hozzáért a bőréhez. Baszki, ez így nem lesz jó – gondolta a férfi. Nem is ismerem. Még a nevét se tudom. És különben is…ott van Robina. Akivel igazából nincs is együtt, mert alig találkoznak. Néha összefutnak, aztán egyikük jobbra, a másikuk balra. Talindával sokkal többet beszélnek és sokkal több közös programot csinálnak, és nem csak a gyerekek miatt. A válás megviselte Chestert is és Talindát is, de emberek tudtak maradni. Nem akartak elválni, de rájöttek, hogy nem tudnak tovább együtt élni. Most jóval kiegyensúlyozottabb a kapcsolatuk, mint a válás előtti időkben volt. Robina pedig utálta ezért Talindát, a gyerekekkel pedig nem tudott mit kezdeni. Jaime-vel és Isaiah-val azért, mert nagyok, Dravennel és Tylerrel pedig azért, mert kicsik. Chester eleinte elnézte ezt neki, de az utóbbi időben a nő minden mozdulata, mondata, megnyilvánulása idegesítette, így nem is nagyon kereste a társaságát. Igazság szerint nem is nagyon volt arra ideje, hogy több időt töltsön Robinával, de nem is akarta sokkal szorosabbra fűzni vele a kapcsolatát. Most sem hiányzott. Az idegen lány viszont annál inkább, és ezen Chester lepődött meg a legjobban. J beindított benne valamit, ami nem csak a fizikai vágy volt.
- …neve?
Chester feleszmélt és értetlenül nézett Thorára.
- Mit kérdeztél?
- Ó. Semmi lényegeset. Csak a nevét, de úgy látom, nem nagyon vagy magadnál. Ennyire bejön neked? Miért?
- Thora, ha azt mondom, hogy fogalmam sincs, akkor kinevetsz, úgyhogy inkább nem mondok semmit, jó?
- Értem. Használhatatlan vagy, úgyhogy húzz innen, ne rontsd a jóhírünket, oké?
- Köszi. Ezért is szeretlek téged – vigyorodott el végre Chester -, mert őszinte vagy.
- Én mindig. Tőlem nem fogsz soha hazugságot hallani. Na menj már, csinálj magaddal valamit, minket meg hagyj dolgozni.
Chester intett Seannak, Thorát arcon csókolta, majd elment. Nem láthatta, hogy Kat megjelent a Club Tattoo standjánál és beszélgetni kezdett Thorával.
J eközben már a szobájában feküdt az ágyában. A gondolatai száguldoztak, így éberen bámulta a plafont. Nem értette magát. Itt van 23 évesen Phoenixben, 400 mérföldre Los Angelestől és egy idegen pasin gondolkozik. Chester. A lány felsóhajtott. Miért van rám ekkora hatással? – kérdezte magától. Soha nem éreztem még ilyet. Amikor belenézett a férfi barna szemébe, olyan érzése volt, mintha mindig rá várt volna. Amikor hozzáért a bőréhez, elemi erővel tört rá a vágy. És úgy érezte, képes lenne mindent megadni ennek a barna szemű, vékony, rövid hajú, tetovált testű férfinak. Nem gondolta volna, hogy valaha is lesz egy pasi a földön, aki rögtön leveszi a lábáról. Muszáj lesz valamit csinálnom, különben megőrülök – gondolta J. Meg kell tudnom, milyen, amikor megérint. Hogy milyen, amikor megcsókol. Amikor…
- J! Most már állítsd le magad! – szólt hangosan és korholni kezdte magát. – Te nem vagy normális. Nem tudsz róla semmit a nevén kívül. De még az is szexis. Baszki. Tettél egy fogadalmat, hogy amíg nem lesz saját céged, senkivel nem fekszel le. Erre eljössz Phoenixbe és tessék. Összeakadsz vele és máris felrúgnál mindent. Nem lehet – győzködte magát a lány. És eldöntötte, hogy holnap hazautazik. Nem akart még egyszer találkozni Chesterrel, mert tudta, hogy annak nem lenne jó vége, mert valami hülyeséget csinálna. Mondjuk odaállna elé és arra kérné, hogy érintse meg. Vagy csókolja meg. Vagy hogy szeretkezzenek. Nem szabad. Nem lenne jó vége.
Eközben Kat és Thora megosztotta Seannal a tervük részleteit. Kat ismerte J-t, a Dowdell házaspár pedig Chestert, így hamar dűlőre jutottak, hogy valahogyan összehozzák őket. Nem gondolták volna, hogy az események másnaptól felgyorsulnak, méghozzá nem kis sebességgel.

J 2.

2.

Kat a Miami Ink szalonban forgatott sorozattal lett világszerte híres és ismert, bár már a műsor előtt is jó nevű tetoválómester volt. J és ő teljesen véletlenül ismerkedtek meg egy bevásárlóközpontban. Kat éppen egy felsőt próbált, ami nem állt neki túl jól, J pedig köntörfalazás nélkül felvilágosította erről és közölte, hogy ő ezerszer különb cuccokat tud csinálni. Azóta nagyon jó barátnők lettek, bár sok mindenben különböztek. Kat szerette a nyüzsgést és a pörgést, J annyira nem volt oda a nagy bulikért és a rengeteg emberért, de néha kötélnek állt és elment Kattel és a barátnőivel. Ez a phoenixi rendezvény egy kicsit más eset, mert ez nem buli volt, hanem kemény üzlet. J pedig megígérte Katnek, hogy elmegy, bár nem sok kedve volt hozzá. Ahogy azonban kinyitotta a bejárati ajtót és ránézett Kat vidám arcára, tudta, hogy jól döntött. Kat szorosan megölelte és egy cuppanós csókot nyomott az arcára.

- Szia, csajszi! Indulhatunk?

- Persze. Nem is vagy kíváncsi a meglepimre, amiről tegnap beszéltem? Oké. Akkor majd…

Kat megszorította J nyakát, mire a lány kiöltötte a nyelvét és kifordultak a szemei.

- Adod ide? Azonnal! Akarom! – követelőzött Kat.

- Akkor engedd el a nyakamat és megkapod. Egy feltétellel. Phoenixben békén hagysz.

- Oké – egyezett bele Kat gyorsan és elengedte J nyakát, a lány pedig belenyúlt a kézitáskájába és elővette a tegnap varrt felsőt. Kat sikított egy hatalmasat, amikor meglátta.

- Anyám! J drágám! Ez fantasztikus! Király! Szuper!

- Tetszik?

- Hülye kérdés! Eszméletlen! Ez lesz rajtam Phoenixben! Mindenki azt fogja kérdezni, hogy honnan van, úgyhogy ez neked is jó üzlet lesz! De most már induljunk! Be vagyok sózva! Olyan sok ember jelentkezett és én marha kíváncsi vagyok a többiekre!

J gondosan bezárta a lakást, aztán Kattel együtt beültek a kocsiba és elindultak. Mivel Phoenix majdnem 400 mérföldre volt LA-től, felváltva vezettek. Kat a Crowne Plaza Hotelben foglalt szobákat a csajtársaságnak. A többiek már ott voltak, amikor a két lány megérkezett. J szívesebben lakott volna valami kevésbé puccos szállodában, de Kat ragaszkodott hozzá, hogy maradjon. Lepakolták a cuccaikat és megnézték, hogy hol is lesz a Musink Festival. A rendezők és a szervezők kitettek magukért, a Kat nevével reklámozott rendezvény biztosan nagy siker lesz, mert már most rengeteg érdeklődőt vonzott, pedig a show igazából még el sem kezdődött. a lányok visszasiettek a szállodába és gyorsan átöltöztek, mert a megnyitóra vissza kellett érniük. J is és Kat is az új felsőjét vette fel. Megálltak a tükör előtt, megállapították, hogy jól néznek ki, majd összecsapták a tenyerüket és taxiba pattantak. Ahogy kiszálltak a kocsiból, J véletlenül nekiszaladt egy magas, nagydarab, agyontetovált pasinak. Club Tattoo Cartel. Ez volt a pólóján, ennyit tudott J elolvasni, mielőtt Kat arrébb rángatta. J bocsánatkérőn intett egyet a férfinak és Kat után loholt.

- Gyere már, körül akarok nézni, ki hogy dolgozik!

- Jól van na, de nem vagyok versenyagár, basszus – lihegett J és megint nekiment valakinek. Club Tattoo Cartel. Ez nem igaz – gondolta a lány és felnézett. Ugyanaz a pasas volt, és most már vigyorgott.

- Kislány, ha legközelebb találkozunk, jössz egy tízessel!

- Oké – nevetett vissza J és Katet kereste, aki időközben eltűnt mellőle. J körülnézett.

Anyám, mennyi ember. Úristen. Annak mi van az orrában? Nincs is szinte orrcimpája, csak két lyuk. És az a lány…Hogy néz ki a háta? Jézusom. Ez nem normális – gondolta a lány, amikor jobban megnézte a fiatal lány hátát. Rengeteg karika volt egymás alatt a bőrében, és a karikákba volt belefűzve a ruhája pántja…Fúj. J nem volt maradi, de ez neki sok volt. Elindult megkeresni Katet és a lányokat. Hamar rájuk talált, hisz az ő reklámtáblájuk volt a legnagyobb, körülöttük volt a legtöbb kíváncsiskodó ember. Kat már dolgozott. Egy pasi állt előtte, akivel beszélgetett. Club Tattoo Cartel, állt a felirat a póló hátán. Baszki, ezt nem hiszem el – gondolta J magában és elvigyorodott. Előkapott a zsebéből egy tízdollárost, odalopakodott a pasi háta mögé. Kat látta, hogy J készül valamire, de mire meg tudott volna szólalni, J rácsapott a pasi seggére és beledugta a 10 dolláros bankót a farzsebébe.

- Helló harmadszor is. Remélem, többször nem találkozunk, mert anyagi csődbe taszítasz…

J nem fejezte be a mondatot, mert rájött, hogy ez a pasi nem az a pasi. Ez a pasi alacsonyabb, vékonyabb és rövidebb a haja és…tök más. Csak a pólójuk ugyanolyan. Viszont a segge jobb – állapította meg magában J, aztán hátrébb lépett, mert a pasi megfordult. Uhh. Ezt nem kellett volna. Milyen szemei vannak, anyám.

- Ó – nyögte ki a lány, amikor a férfi arcára nézett. – Bocs. Azt hittem, másvalaki…

- Semmi gond – mosolygott a férfi -, pláne hogy kerestem egy kis pénzt is.

J válaszolni akart, de képtelen volt egy értelmes mondatot alkotni, mert a férfi kinézete és hangja teljesen letaglózta. Még sosem érzett ilyet. Zavarban volt, ahogy a férfi őt nézte. Mintha olvasott volna a gondolataiban. Merengéséből Kat hangja ébresztette fel:

- Hahó, Föld! Mi van, J? Mit bambulsz? És mi ez az egész?

A lány összerezzent és Katre nézett, aki kérdő tekintettel nézte. J csak legyintett.

- Bocs a zavarásért. Sikerült beégetnem magam, úgyhogy én le is lépek.

Hátat fordított a barátnőjének és el akarta húzni a csíkot, de Kat hangja megállította.

- J! Kéne a segítséged! Gyere csak ide vissza!

- Igenis, madám, itt vagyok – röhintett J és visszafordult. A pasi még mindig ott volt és őt nézte. Ne bámulj, bazz, mert rád mászok és letépem rólad a ruhádat – gondolta magában J és egy pillanatra megrémült. Mintha nem is ő lett volna. Pasi nem volt még rá ilyen hatással soha. Ez meg…csak nézi…Jaj. Erőnek erejével elfordította a tekintetét.

- Mondd, drága Kat, miben segíthetek?

- Neki kellene valamit alkotnod. A hátára – mutatott Kat a férfire.

J álla leesett.

- Hogy mi? Nekem? Hova? Kinek? És miért is?

- Hihi. Ne légy lüke. A kedves vendég nem akar most tőlem tetkót, csak kíváncsi, hogy mit tudnánk kihozni a már meglévő mintáiból. Vedd le a pólódat, kérlek – szólt Kat a férfihoz, mire az szó nélkül lekapta magáról a felsőt. J lélegzete elakadt. Anyám. A férfin rengeteg tetoválás volt: halak, koponya, sárkány, virágok, lángnyelvek. A minták szépen voltak megcsinálva és kiszínezve és J hirtelen kedvet érzett ahhoz, hogy magának is csináltasson egyet.

- Öööö…és hová kéne csinálni?

A férfi megfordult és a hátát mutatta.

- Látod ezeket itt? Na. A sárkányokat kellene valahogy összehozni ezekkel itt… - szembefordult J-vel és a mellkasára mutatott. Ne kérj ilyet, nem tudok hozzád érni – gondolta a lány és nagyot nyelt. Aztán vett egy mély levegőt.

- Oké. Kat, kéne valami, amivel rajzolhatnék.

Megkapta. Közelebb lépett a férfihoz és felemelte a filcet. Ahogy legelőször megérintette a férfi bőrét, beindult a fantáziája. Rajzolni kezdett. Lendületesen, nem tétovázva. Egyik vonalat húzta a másik után. Észre sem vette, hogy nagy igyekezetében összeráncolta az orrát és kidugta a nyelve hegyét. A két sárkány a férfi hátán kétoldalt úgy helyezkedett el, mintha a lábaikkal az oldalába kapaszkodnának, J ezt a motívumot vitte tovább. Miközben rajzolt, többször is hozzáért a férfi bőréhez és ilyenkor mindig mintha villám csapott volna bele. Rá sem mert nézni a pasira, mert attól félt, hogy az érzései az arcára vannak írva. Így nem láthatta, hogy a férfi milyen figyelmes tekintettel nézi. Azt sem látta, hogy néhányszor mély levegőt vesz, amikor J végighúzta az ujját a hátán vagy az oldalán lévő mintán. Kat viszont mindkettőjüket látta. És mosolygott magában.

- Azt hiszem, készen vagyok – szólalt meg kis idő múlva J. A férfi odaállt a tükör elé és leesett az álla a meglepetéstől.

- Ó. Ez…

- Nem tetszik? – kérdezte csalódottan J, mire a férfi megrázta a fejét.

- Nagyon jó. Szuper. Izgalmas. Kösz…J…Ez a neved?

A lány bólintott, aztán kicsúszott a száján a kérdés.

- És a tiéd? Hogy hívnak? Ki vagy te?

A férfi elmosolyodott.

- Chester Bennington vagyok. Enyém a Club Tattoo.

J 1.

1.

Jemina Miya hátradőlt a széken és kiegyenesítette a hátát. Órák óta az asztal felett görnyedt. Muszáj volt lassan befejezni a vizsgamunkáját, mert a következő héten le kell adnia. Hétvégén pedig nem fog ráérni arra, hogy végezzen vele, mert elígérkezett egy barátnőjének Phoenixbe, valami rendezvényre. Mi a fenét fogok én ott csinálni? – kérdezte magában J. Imádom Katet meg a lányokat, de a világuk távol áll tőlem. Ők is művészek, egyszer én is az leszek, de a kettő egy kicsit más. J az asztalra nézett. A rajz majdnem készen volt, más csak a tisztázás volt hátra, aztán pedig az elkészítés. A lány nem attól tartott, hogy nehéz lesz megcsinálnia, hanem a vizsgától félt. A művészeti iskolában ugyanis, ahová járt, a leendő divattervezőnek be kell mutatnia az általa tervezett, saját készítésű ruhákat. J pedig nem talált még megfelelő alanyt azokhoz a ruhákhoz, amiket tervezett. Egy egzotikus külsejű, lehetőleg félvér lányt keresett már hetek óta a környéken, aki ingyen elvállalná, hogy segít neki, de senki nem állt kötélnek. Névtelen senkinek nem segítenek, ez volt az arcukra írva, J pedig elkeseredett. Nem szerette volna, ha emiatt bukik meg. Tudta, hogy tehetséges és ki akarta használni a lehetőséget a kiugrásra. Erre vágyott egész életében: felépíteni egy saját divatcéget a semmiből. Nem számít, mennyi időt és energiát kell belefektetni, a lényeg, hogy a cég az övé. Ehhez viszont le kell tennie a vizsgát, ami a jövő hét végén lesz. Ránézett az asztalon fekvő rajzra és a kezébe fogta a ceruzát. Egy-két helyen belejavított, majd behunyta a szemét. Színeket, anyagokat, kiegészítőket látott maga előtt. Gyorsan felöltözött, magához vette a pénztárcáját meg az iratait és elsietett a kedvenc üzletébe. Arun méteráruboltja szerencsére nem volt messze. Az idős indiai férfi mindig szeretettel fogadta J-t. Most is mosolyogva köszöntötte:

- Á, Miya! Erre jönni felém?

- Jó napot! Van valami új áruja? – kérdezte J, szintén mosolyogva. Arun látványától jókedve lett és leolvasta a férfi arcáról, hogy megjött az az anyag, amire már hetek óta várt.

- Válámi ujj? Hát… Most jönni szállítmány India, tessék megnéz – azzal a férfi benyúlt a pult alá és kivett egy lapos, gondosan becsomagolt dobozt. J szeme felcsillant.

- Csak nem…- és mohón bontogatni kezdte a dobozt. Elállt a lélegzete, amikor megpillantotta az árut. Olyan óvatosan vette ki a selyempapírok közül, mintha attól félt volna, hogy elszakad. Az anyag úgy nézett ki, mintha pók szőtte volna, a színe pedig…Pontosan olyan volt, mint elképzelte. Gyengéden végighúzta az ujját a kelmén, majd a fény felé tartotta. Ha elmozdította akár egy centimétert is, az anyag már más színben pompázott. J szóhoz sem jutott, csak annyit tudott kinyögni a gyönyörűségtől:

- Anyám.

Arun felkacagott.

- Szóval tetszeni? Arun ennek örülni nagyon! Elvisz mind?

- Naná, hogy elviszem – vágta rá gyorsan J -, ebből senkinek nem adhat el! Ez az enyém! Csak az enyém, érti?

Arun csak bólogatott. Szerette, ha J vásárolni jött hozzá, mert a lánynak jó ízlése és rendkívül jó szeme volt a különlegességekhez. Ez az anyag is, amit most hozatott neki Indiából, ez is a jó ízlését tükrözi. Akkor barátkoztak össze, amikor J bejött hozzá és anyagmaradékokat kunyerált. Azóta a lány rendszeresen látogatta az idős férfit és mindig hozott neki ezt-azt. Sokszor csak ücsörögtek a kis üzlet előtt egy padon és beszélgettek vagy a J által készített teát szürcsölgették. A járókelők mindig megnézték őket, főleg a lányt. J már megszokta, hogy megbámulják, de ez nem mindig volt így. Gyerekkorában a lány gyűlölte magát és gyűlölte az embereket, mert állandóan gúnyolták és lenézték a származása miatt. Hiába a 21. század, az emberek gondolkodásmódja sokszor nem éri el az ősemberek szintjét. Főleg ha olyanokról van szó, akik egy kicsit kilógnak a sorból. Aztán ahogy felcseperedett, J rájött, hogy sokan – főleg a nők – azért bántják, mert irigylik a külsejét. A lány le sem tagadhatta volna a szüleit. Ha tükörbe nézett, az anyja és apja tökéletes elegye nézett vissza rá. Az apja már nem élt, az anyja pedig újra férjhez ment és Afrikába költözött. Jnek Arun afféle apapótlék volt. És most, hogy megszerezte ezt a gyönyörűséges, különleges, teljesen egyedi kelmét, J még jobban imádta. Tudta, hogy a fő vizsgamunkáját ebből fogja elkészíteni. Hálálkodva megölelte Arunt és megígérte neki, hogy rögtön megmutatja neki a ruhát, amint készen van. J óvatosan visszacsomagolta az anyagot a dobozba és úgy vitte haza, mintha hímestojás lenne. Otthon gyorsan lerúgta a cipőjét és bevitte a dobozt a tervezőszobájába. Mivel az apja sok pénzt hagyott rá, a lány megtehette, hogy kibérel egy olyan lakást, aminek az egyik szobája szinte csak ablakokból állt. A tetőtéri lakás bérleti díja csillagászi volt, de a lány ügyesen gazdálkodott a pénzével. Nem csak a divathoz értett, az üzleti érzéke is nagyon kifinomult volt. Jó orral ki tudta szimatolni, hogy a környéken mibe érdemes befektetni kisebb összegeket. Ez a sok kis befektetés pedig meghozta a gyümölcsét, Jnek nem voltak anyagi gondjai és megengedhette magának, hogy beiratkozzon Los Angeles – és egész Kalifornia – legjobb divattervező iskolájába. A tanulással sem volt semmi gondja, a gyakorlati résszel meg még inkább nem. Csak a vizsga…Muszáj találnom valakit, aki felveszi a ruháimat – gondolta a lány magában. Aztán elfelejtkezett mindenről és mindenkiről, amikor ismét a kezébe vette az Arunnál vásárolt anyagot. Ahogy a fény felé tartotta, fekete volt. Ha arrébb mozdította, bordó. Ha megint arrébb, akkor borostyánszínű. Mindig más. Mint a kaleidoszkóp. Ez az. Ez lesz a kollekcióm neve – jutott hirtelen eszébe. Hangosan felnevetett. Leült a varrógépéhez és nekiesett összeállítani a kollekciója központi darabját. Gyors volt, de alapos. Az anyagból maradt, ezért csinált magának egy felsőrészt. Úgy döntött, Katnek is varr egyet, a barátnője úgyis szereti a különleges ruhadarabokat. Neki azért rádobált néhány extrább kiegészítőt is, mert Kat stílusához jobban megy a vagány, punkos-rockos cucc. Elégedetten szemlélte a végeredményt. A tükör elé állt és gyorsan felvette a saját felsőjét.

- Hű! Ez igen! Hát, J…Gratulálok! Igazán nagyszerű dolgot alkottál, csak nincs, aki bemutassa a zsűrinek – beszélt hangosan a tükörképéhez, majd kinyújtotta a nyelvét és összeráncolta az orrát. Megcsörrent a telefonja.

- Csáó, szivi – hallotta Kat hangját -, készülsz az utazásra?

- Lelkiekben igen. De Kat…mihez kezdek én ott? Ti dolgozni fogtok, nem? Mit csinálok én Phoenixben addig?

- Nézed, ahogy dolgozunk – nevetett fel a barátnője -, de ha gondolod, be is szállhatsz!

- Na nem! Azt lesheted! Rám ugyan sose …

- Nem arra gondoltam, te nőci! Előrajzolhatnál majd nekünk.

- Ezt majd még meglátom, oké? Ne rongálj már ilyenekkel, jó?

- Tudom, tudom. Csak gondoltam, szívom egy kicsit a véredet – gonoszkodott Kat, mire J felsóhajtott.

- Köszi. Igazán rendes vagy…

- Még mindig nem találtál senkit, igaz? – kérdezte aggódva Kat. – Hallom a hangodon. Ne idegeskedj. Megoldjuk. Végső esetben beugrom én!

- Na ezzel aztán végképp ki lennék segítve – nevette el magát J és kisétált a teraszra. Felemelte a kezében tartott anyagot. – Van egy meglepim a számodra, szivi! Dobsz egy hátast, ha meglátod, az tuti! És nem, ne is kérdezd. Nem árulom el! Holnap meglátod! Viszont most leteszlek, mert össze kell készülnöm az utazásra.

Vidáman elbúcsúztak egymástól. A lány pakolni kezdett a bőröndjébe. Sokan csodálkozni szoktak rajta, hogy ruhatervező-gyakornok létére J nem szeret öltözködni. A lánynak sosem a külsőségek voltak a fontosak és ha nem volt muszáj, akkor nem öltözött át naponta ötször, mert ötször kilépett a lakásból. Így a pakolással gyorsan végzett és visszaült a rajzasztalhoz. Arun kelméje felszabadította a fantáziáját és a lány lendületesen rajzolni kezdett. Az álom is az asztal felett érte, így amikor reggel felébredt, az arcán sok színes folt volt a rajzeszközei miatt. Alig tudta eltüntetni őket. Éppen lenyelte az utolsó korty kávéját, amikor csengettek. Kinézett a kukucskálón és elvigyorodott. A barátnője megint hozta a formáját a maga polgárpukkasztós stílusában. J barátnője ugyanis nem más volt, mint Kat Von D, az LA Ink tetoválómestere, aki korábban Miamiban dolgozott a Miami Ink szalonban.

10. rész

Chester érezte, hogy Carly jó úton halad. Ami őt magát illette, amikor megérezte Carly szorítását, tudta, hogy vége. Nem tudja tovább húzni. A lány szemébe nézett és látta, hogy ő is azon a ponton van, amikor elég néhány kemény mozdulat.
- Drága…- szólt rekedten.
- Igen, Chazy – leheltem a fülébe -, gyerünk! Azt akarom, hogy belém élvezz!
Chester megtámasztotta magát és olyan mélyen belém jött, hogy azt hittem, szétszakadok. Nem fájt egy cseppet sem, iszonyatosan jó érzés volt. Kemény, néha már majdnem durva mozdulataitól egyre csak sodródtam az orgazmus felé és láttam, hogy Chaznek sem hiányzik már sok. Egy kicsit megemeltem a csípőmet és ez volt az a mozdulat, ami az egekig repített mindkettőnket. Hallottam Chester nyögéseit, amik összevegyültek az enyéimmel. És aztán jött a robbanás, az iszonyatos élvezet, amit még intenzívebbé tett az, hogy hallottam Chester hangos kiáltását, ami az elélvezés pillanatában kirobbant belőle. Én is képtelen voltam visszafojtani a sikolyt. Éreztem a melegséget, éreztem, amikor Chaz belém élvezett. És ez nagyon jó volt. Erre a férfira vágytam egész életemben. Zihálva kapaszkodtunk össze.
Chester életében ez a szeretkezés volt a csúcs. Soha nem érzett még ilyet. Eddig is tudta, hogy a szex jó dolog. Na de ez a mostani…A férfiról ömlött a víz. Lihegve támasztotta a fejét Carly homlokának, a karjai remegtek, alig tudta megtartani a saját súlyát. Carlyra nézett és gyengéden megcsókolta.
- Emlékszel még, mit mondtál a zenénkről, amikor először találkoztunk? – kérdezte egy idő után a férfi.
- Aha. Hogy jobb, mint az orgazmus… - mosolyodott el Carly.
- És én mit mondtam akkor?
- Hogy biztosan nem volt még ultrabrutál élvezetben részem…
- Na és most mit mondasz?
- A zenétekről vagy az orgazmusról? – incselkedett a lány Chesterrel, majd megcsókolta. – Hát…azt hiszem, most már tudom, mit jelent az a szó, hogy ultrabrutál…Nekem soha nem volt még ilyen jó. És azért volt ilyen fantasztikus, mert szeretlek, Chester Charles Bennington – simított végig a férfi arcán Carly.
- Én is szeretlek, Carly Robson.
Ennél szebb befejezése nem is lehetett volna a napnak. Összebújva aludtunk el, Chester szorosan ölelt, mintha attól tartott volna, reggelre eltűnök. De nem fogok. Rátaláltam és nem engedem el. Soha.

9. rész

Chester élvezte a lány látványát. Élvezte, hogy ekkora gyönyört tud okozni Carlynak. Amíg az ujjai a lány hüvelyében voltak, a férfi csókolni kezdte Carly száját.

- Jó neked, drága? – zihálta a lány szájába, mire Carly felnyögött, előrébb tolta a csípőjét, így Chester ujjai még mélyebbre hatoltak.

- Istenem, Chazy – felelte Carly és ismét felnyögött. Nagyon azon a határon volt, hogy mindjárt elélvez, ezért megfogta Chaz kezét. Egy hirtelen mozdulattal a hátára fektette a férfit és elhelyezkedett fölötte.

Bár Chazen még rajta volt az alsónadrág, éreztem a lábaim között a vágyát. Hihetetlenül izgató látvány volt a férfi, ahogy alattam feküdt, teljesen kiszolgáltatva nekem. Elmosolyodtam és megcsókoltam először az arcát, aztán a száját. A nyelvemet végighúztam a nyakán lüktető éren, majd haladtam lefelé. Csókokkal borítottam el a mellkasát, a mellbimbóinak külön figyelmet szentelve. Visszaadtam neki azt, amit ő adott nekem: nyalogattam, szívogattam, a fogaim közé vettem őket. Végigcsókoltam a bordáit, a hasát, a köldökét. Elértem a boxerje szegélyéig. Becsúsztattam az ujjaimat, épp csak annyira, hogy az ujjbegyem hozzáérjen a farkához. Aztán a szám követte az ujjaim útját. Centiről centire lejjebb húztam a boxert, amíg elő nem bukkant a farka, keményen, tettre készen. Lehúztam róla az alsónadrágot és elhajítottam. Nem tudom, hol hagytam a szégyenérzetemet. Soha nem voltam oda az orális szexért, de Chazzel minden más volt. Olyan természetes. Olyan nagyon-nagyon jó. A kezembe vettem a farkát és először apró kis nyelvmozdulatokkal ingerelni kezdtem, miközben fel-le mozgattam a kezem. Végignyaltam oda-vissza, többször is, aztán a számba vettem és így is izgatni kezdtem. Amikor leengedtem egészen mélyen szinte a torkomba, Chester hangosan felnyögött. A kezét a fejemre téve irányított, én pedig megadtam minden jót neki. Aztán belemarkolt a hajamba és felhúzott magához.

- Ülj rám és engedj magadba – mondta rekedten. Fölé csúsztam, lenyúltam kettőnk közé. Megfogtam a farkát és magamba igazítottam. Lassan, szinte centiről centire engedtem magamba. Amikor tövig bennem volt, egy erős mozdulattal előrelöktem a csípőmet. Mind a ketten hangosan felnyögtünk az élvezettől.

Chester még soha nem érzett így. Mintha teljesen egymásnak lettek volna teremtve. Carly olyan mélyen befogadta, hogy már nem volt Carly és nem volt ő. Egyek voltak. A lány lassan mozogni kezdett, közben megfogta Chester kezeit és a mellére tette őket. Chester simogatni kezdte a mellbimbókat, majd egy kicsit felemelkedett és a szájával is folytatta a lány melleinek kényeztetését.

Ez a két érzés…Chaz farka bennem és a szája a mellemen…annyira intenzív gyönyört okozott, hogy éreztem, nemsokára elélvezek. Megszorítottam a belső izmomat Chaz farkán, mire ő rám nézett.

- Ezt ne…Ettől elmegyek…

- És az baj lenne? – kérdeztem vissza rekedten. Chester megragadta a derekamat és pozíciót váltottunk úgy, hogy a farka végig bennem volt. Most ő volt felül. Megtámaszkodott a fejem mellett és mozgatni kezdte a csípőjét. Hangosan nyögtem az élvezettől és behunytam a szemem. Chaz egyik erőteljes mozdulatától elindult bennem a lavina. Megint megszorítottam a belső izmommal a farkát, és most tudtam, hogy nem fogom tudni megállítani az orgazmust.