Köszönet ...és J 8.

Köszönöm szépen egyetlen kedves, kommenteket író látogatómnak, hogy tartja bennem a lelket. Ki akartam törölni a blogot, mert úgy éreztem, tök felesleges, amit csinálok.
Kedves Kriszti (mellesleg névrokonom)! Köszönöm, hogy itt vagy. Nem tudom, hogyan találtál rám (mármint a blogra), de örülök, hogy így történt. :)

8.

- Figyi, Kat. Ki az anyám az a … - J lenézett a kezében lévő névjegykártyára. El is felejtette, hogy az ismeretlen férfi arra kérte a vizsgabemutató után, hogy hívja fel. A névjegy most került elő a zsebéből. – Szóval ki az a Mike Shinoda?
J lakásának teraszán ültek. Kat most nem melózott és úgy döntött, átugrik J-hez. Barátnőjét a tervezőszobában találta, az asztal fölé görnyedve. Amikor Kat megérkezett, J letette a ceruzát a kezéből és Kattel együtt kiült a teraszra. Beszélgetni kezdtek és J-nek eszébe jutott a névjegykártya.
- Szóval tudsz róla valamit? Azon kívül, hogy a DC-s srácokkal dolgozik együtt. Őket ismerem, mármint hallásból. Tudom, hogy mindenfélével foglalkoznak, jók a cuccaik és…
- Szivi, ezért van az internet – vágott közbe Kat vigyorogva. Szándékosan nem válaszolt J kérdésére, hogy tud-e valamit Mike Shinodáról. Hát persze, hogy tudott, de ezt nem akarta J orrára kötni. Tudta, hogy ő a Linkin Park másik énekese-rappere-zenésze-zeneszerzője és sokmindene. És azt is tudta, hogy Chester Bennington barátja.
- Tudod, hogy utálom a netet. Olyan…személytelen… - mondta J.
- Viszont rengeteg infót be tudsz szerezni anélkül, hogy a lábadat kitennéd a lakásból. Hozd ide a laptopot. Utánanézünk Mike-nak.
J felállt a fotelból és egy perc múlva hozta a hordozható gépet. Leült Kat mellé és beírta a keresőbe Mike Shinoda nevét. A több százezer találat közöl rákattintott az elsőre. Fél másodperc múlva sápadtan figyelte a gépet. Aztán Kat ölébe tette a laptopot és felállt. Remegő hangon megszólalt:
- Nem hívom fel. Nem dolgozom vele.
- Miért? – kérdezte Kat, de tudta a választ.
- Elég, ha annyit mondok: Linkin Park?
- Chester.
J bólintott.
- Nem hívom fel, mert ismeri Chestert, és nem akarok vele összefutni, tök véletlenül sem…
- Figyelj ide, J! Az, hogy Mike néha cipőket tervez a DC-nek, még nem azt jelenti, hogy Chesternek is köze van hozzá. A DC és a Linkin Park két különböző dolog. Lehet, hogy ez életed egyik nagy lehetősége, ne hagyd ki. Legalább hívd fel Mike-ot. Kérlek. Gondold meg. És különben is. Mondd meg nekem, miért is nem akarsz találkozni Chesterrel? Azt hittem…
J közbevágott.
- Igen, én is azt hittem. De aztán megjelent egy tök szép nőci, drágám így-úgy-amúgy, én meg elhúztam a csíkot, mert nem bírtam nézni…Kat, én teljesen kifordultam ott Phoenixben magamból. Soha nem éreztem még úgy férfi iránt, mint akkor. Úgy éreztem, képes lennék bármit megadni neki. Baszki, simán rámásztam, Kat! Én! Akinek még…
- Oké, értem – emelte fel a kezét Kat. – Te, és az a nő hogy nézett ki?
- Szép arcú, hosszú barna hajú nő volt. Elég sötét volt a bőre, mintha sokat lett volna napon vagy szoláriumban. Ennyire emlékszem belőle, mert aztán leléptem.
- Talinda.
J a barátnőjére nézett.
- Hogy mi van? Milinda?
- Hülye – nevetett Kat. – Az a nő Talinda volt. Chester elvált felesége.
J lélegzete elakadt.
- Az …elvált…
- Bizony. Hülye vagy, hogy otthagytad Chestert. Megvárhattad volna, amíg bemutatja neked.
- Érdekes helyzet lett volna – mosolyodott el J szomorúan. – Jemina, ő itt a volt feleségem, Talinda. Talinda, ez itt Jemina, akit épp most akartam a falnak dőlve megkefélni, amúgy meg nem is ismerem.
- Te meg hagytad volna magad a falnak dőlve megkefélni, szívem – mondta Kat, szándékosan kihangsúlyozva J szavait. – Hagyd már abba ezt a rinyálást. Ezt jól elcseszted. Te is tudod.
J leült a fotelbe és maga alá húzta a lábait.
- Nem tudom. Nem tudom, mi lehetett volna belőle. Most már mindegy. Egy darabig emészteni fogom magam, de túlleszek rajta. És arra kell koncentrálnom, hogy elindíthassam a cégemet…
Hirtelen megszólalt a lány mobilja. Ismeretlen szám.
- Tessék – szólt bele J.
- Jemina Miya Sankarát keresem – mondta egy férfihang. Kat suttogva megkérdezte, hogy ki az, de J csak megvonta a vállát.
- Én vagyok.
- Mike Shinoda. Talán emlékszik rám…
- Igen – sápadt el megint J – és…
- Tegeződhetnénk? – vágott a közepébe Mike a vonal másik felén.
- Oké, persze, de…
- Szóval nem hívtál és arra gondoltam, megcsörgetlek és megbeszélhetnénk egy időpontot a DC-vel. Szeretném, ha találkoznál a fiúkkal.
- Nézd, Mike, én nem is tudom…- kezdte el mondani J, mire Kat kikapta a telefont a kezéből.
- Üdv, én J barátnője vagyok és természetesen szívesen elmenne a megbeszélésre…Iiigen, az nagyon jó. Rendben. Ott lesz. Viszlát.
J visszaszerezte a telefont és szikrázó szemmel nézett Katre. Amióta ismerik egymást, talán most először volt mérges a barátnőjére.
- Ezt most miért csináltad?
Kat flegmán megvonta a vállát.
- Mert tötyörészel meg szarakodsz. Mi lesz abból, ha elmész a megbeszélésre? Semmi. Megnézed, kikkel kéne dolgozni. Lehet, hogy nem is fogsz nekik tetszeni…
Erre J elnevette magát és kinyújtotta a nyelvét. Aztán visszaült a fotelba és az ölébe vette a laptopot. Megnézett néhány képet, majd rákeresett Chesterre is. Egymás után nyitogatta meg az oldalakat. És ahogy nézegette a képeket és olvasta a cikkeket, megfájdult a szíve. Milyen szar gyerekkora volt, úristen – döbbent meg a lány, amikor elolvasta a molesztálást és utána a drogozást. És mégis milyen jó ember lett belőle. Kattintgatott ide-oda, észre sem vette, hogy Kat elment. Felnézett a Linkin Park honlapjára és belehallgatott a zenéjükbe is. Úgy feküdt le órák múlva aludni, hogy a fülében csengett a My December című Linkin Park dal.
Másnap délután 4-re elment a találkozóra Mike Shinodával. A férfi kimondottan szimpatikus volt neki. Beszélgetni kezdtek és nagyon hamar egy hullámhosszra kerültek. J megmutatta a magával vitt mappából a munkáit. Mike teljesen beindult tőlük és már azt tervezgette, hogy miket fognak együtt csinálni. A férfinak tetszett J stílusa. Figyelmesen nézte, amikor a lány lelkesen arról magyarázott, hogy miként képzeli el a jövőjét, a saját cégét. Mike megpróbálta Chester szemszögéből nézni a lányt. J teljesen más volt, mint Samantha, Talinda, de főleg Robina. Eleve 10 évvel fiatalabb volt Chesternél, a megjelenése pedig nem volt hétköznapi. Mike teljesen megértette, hogy Chester miért habarodott bele ebbe a lányba.
- … tudtam meg, hogy ki is vagy.
- Bocs, mit mondtál? – kérdezte Mike, mert annyira elmerült a gondolataiban, hogy nem hallotta, amit J mondott. J elnevette magát.
- Szóval töredelmesen bevallottam éppen, hogy tegnap este óta tudom csak, hogy ki is vagy tulajdonképpen. Olvastam a zenekarodról is… - tette hozzá J, de már halkabban és zavarba jött. A francnak kellett egyáltalán szóba hoznom? – szidta magát a lány.
- Szia, Mike! Mi újság van veled? – hangzott fel egy ismerős hang és J csak bámult az asztaluk mellett álló alakra.

J 7.

7.

Chester fáradtan dőlt hátra a kanapén. A tévé távirányítójáért nyúlt, de Robina kikapta a kezéből.

- Ne kapcsold ki, szívem, mert most lesz a Fashion TV-n az új divattervezők vizsgaelőadásának összefoglalója. Kíváncsi vagyok, milyen műveket alkottak a „mesterek” – nevetett lenézően a nő, miközben Chesterhez bújt. A férfi elhúzódott tőle.

- Muszáj pont most megnézned? Fáradt vagyok, pihenni szeretnék…

- Igen, muszáj pont most megnéznem. Mulatni akarok. Különben is mitől lennél fáradt? A stúdióban csak énekelgetsz meg zenélgetsz a haverjaiddal. Abban nem lehet elfáradni. Ó, kezdődik! – tapsikolt Robina, Chester pedig felsóhajtott.

Kösz, hogy ennyire tekintettel vagy rám – dohogott magában. Hihetetlen ez a nő! Lövése sincs arról, mennyit melózunk a srácokkal, mire egy dal teljesen készen lesz. Éjjel-nappal próbálunk, van, hogy ott alszunk a stúdióban. De mindegy. Holnap elküldöm a búsba – döntötte el Chester. Phoenix, a MusInk és Jemina óta egyre inkább érlelődött benne az elhatározás, hogy véget vet ennek a „kapcsolatnak”. Elege volt a nőből, minden porcikája tiltakozott az ellen, hogy vele legyen.

Robina gúnyosan felnevetett. Anyám, még a nevetése is idegesít. Ennek így semmi értelme.

- Robina, figyelj ide… - kezdte el a mondandóját, de a nő közbevágott.

- Odanézz! Hogy néz már ki ez a ruha! Fúj. Ennél én jobbat tudtam volna csinálni. Tudod, hogy abba az iskolába akartam járni, csak…

Csak nem vettek fel, mert nincs hozzá elég eszed és tehetséged – folytatta magában Chester a megkezdett mondatot és elvigyorodott. A nő ránézett és félreértelmezte a mosolyát.

- Ugye mennyire béna? Ó, szívem! Ezt a csajt nézd! Hogy néz már ki? Milyen keverék lehet?

Chester felsóhajtott és a képernyőre nézett. Nem hitt a szemének. Ez …Ez Jemina! A lány éppen végigvonult a kifutón, a közönség pedig felállva ünnepelte. Milyen gyönyörű. Annyira…szép. Olyan…különleges. A ruha is és a lány is. Chesternek érzékeny pontja volt a divat. Szeretett öltözködni. Talinda mindig nevetett rajta, hogy milyen nagy gonddal állítja össze az öltözékét. Nagyobb gardróbja és több ruhája volt, mint a volt feleségének. Robinának viszont nincs ízlése. Ez a ruha nagyon jó. Jemina pedig…Huh. Chester érezte, hogy elönti a forróság, amikor felidézte, milyen volt megérinteni, megcsókolni a lányt ott Phoenixben. A szemét a tévére szegezte és úgy figyelte a lányt. Robina éles nevetése térítette magához.

- Úristen! Ez is hogy néz ki? Már megint ez a csaj. Miért őt mutatják állandóan? Kis félvér szuka.

- Robina, most már állítsd le magad! Miért kell mindenkit piszkálnod, aki egy kicsit is elüt a többi embertől? – csattant fel ingerülten Chester, mire Robina ránézett.

- Mi van veled, szívem? Miért véded? Mintha ismernéd! Mióta vagy ilyen nagy barátja az ilyen…korcsoknak?

- Ebből elég. Maradj csöndben. Már ha nem esik nehezedre. Nézni akartad, akkor nézd, ne csak a szád járjon. Egyébként pedig az a ruha igenis jó volt. Simán el tudnám képzelni, hogy a Ve’celhez hozzam a lányt…nagyon tehetséges…

Chester félbehagyta a mondatot. Azt hitte, káprázik a szeme. Nem, biztosan rosszul láttam. A bemutató végén az egyik tévé kamerása és riportere körbejárt a kamerával és megpróbálta mikrofonvégre kapni a frissen végzett tervezőket. Épp a kijáratnál forgattak, amikor megjelent a képben Kat Von D, J-vel az oldalán. Chester pislantott egyet, mert látta, amikor egy férfi megállítja J-t és átad neki egy névjegyet. A férfi előkapta a mobilját és villámgyorsan tárcsázott. A vonal másik végén a harmadik csörgésre felvették.

- Mike, mit kerestél te ott? – kérdezte Chester köszönés nélkül.

- Csá, haver, neked is szép napot. Mi van? Hol voltam? – értetlenkedett Mike Shinoda. Mike Chester barátja és zenésztársa volt a Linkin Parkban. És a DC-nek tervezett néha cipőket. Mike-kal nagyon jóban voltak, sokat jártak össze és Chester a MusInk után véletlenül elejtett néhány mondatot Jemináról. Most pedig Mike találkozott vele és odaadta neki a névjegyét. Chester irigykedve gondolt a barátjára és meglepődött azon, hogy milyen gyerekesen tud viselkedni, ha J-ről van szó.

- A bemutatón. Mit akartál attól a lánytól?

- Mi? Ja. Névjegyet adtam neki. A DC-s srácok kértek meg rá, hogy nézzek el a bemutatóra, hátha találok egy-két tehetséges emberkét nekik. Hát találtam. Nagyon jó a kiscsaj. Tuti befutó. De miért érdekel téged ennyire? – kérdezte Mike érdeklődve, majd pillanatnyi csend után folytatta.

- Na ne már. Ő az? Az a lány Phoenixből?

- Igen.

- Kivel társalogsz, szívem? – szólt közbe Robina, aki nem tudta elviselni, ha egy fél percre nem figyelt rá senki, de Chester csendre intette. A nő durcásan elfordult. Chester pedig megvonta a vállát. Kivonult a teraszra. Megtámasztotta a telefont a vállával és rágyújtott.

- Bocs, itt vagyok, csak kijöttem cigizni. Szóval…

- Szóval ott tartottunk, hogy a lány Phoenixből…

- Jemina a neve – szólt közbe Chester, mire Mike elnevette magát.

- Értem. Tehát megkértem Jeminát, hogy hívjon fel.

- És? – kérdezte Chester türelmetlenül.

- És? Nincs és. Ennyi történt. Apám, te belezúgtál. Igaz?

- Igen. Nem. Nem tudom. Ugye milyen szép?

Mike megint nevetett.

- Hát nem igazán figyeltem. Lehet, hogy tényleg szép, nem tudom. Viszont eszméletlenül tehetséges. Meg kell szereznem a DC-nek, szerintem jók lennénk együtt.

- Hé! Lassan a testtel, haver! Jemina…

- Szívem, dobd már el azt az átkozott cigit, úúúúúúgy utálom – szólt ki Robina a teraszra. Chester dühösen hátrafordult.

- Nem zavar, hogy telefonálok? Hagyj már végre békén! Az lenne a legjobb, ha elmennél. És ne is gyere vissza.

- Hogy miii? – sikította Robina. – ezt nem gondolhatod komolyan, szívem!

- Ne szívemezz már, rühellem!

- Tegnap még nem rühellted, amikor az ágyban fekve így hívtalak, miközben te éppen…

- Mike, visszahívlak, csak el kell valamit intéznem – mondta Chester Mike-nak. Eldobta a cigit, kinyomta a telefont, zsebrevágta, majd megragadta Robina karját és a kijárat felé tuszkolta. A nő sivítva ellenkezett, amikor Chester kinyitotta az ajtót.

- Viszlát. Ne gyere többet. Ne keress többet. Megőrjítesz. Tűnj el az életemből.

A nő összeszűkült szemmel nézett Chesterre és mutogatni kezdett a férfira.

- Ezt még nagyon megbánod! Megkeserülöd, hogy így kidobtál! Hát ez… - nyekegett Robina, de Chester nem tágított.

- Menj innen. Menj már! – kiáltott a nőre, mire az felmutatta neki a középső ujját és emelt fővel elsétált. Chester megkönnyebbülten csukta be az ajtót. Végre. Sikerült. Nem így akarta kidobni Robinát, de az a lényeg, hogy sikerült.

J 6.

6.

Drágám??? J csak nézett ki a fejéből. Ki ez a nő? És miért hívja Chestert drágámnak? És nekem meg mi közöm hozzá? Semmi. Hisz nincs köztünk semmi Chesterrel. Csak majdnem…A lány belegondolt abba, hogy mi minden történhetett volna, ha ez a nő nem jelenik meg. Majdnem hagyta magát…És milyen jó lett volna. Lehet, hogy jobb így. J ellökte magát a faltól és leszaladt a lépcsőn, vissza se nézett. Könnyek homályosították el a szemét. Most már tényleg el kell mennie. Los Angeles elég messze van ahhoz, hogy elfelejtse ezt a kis közjátékot ezzel a vadító, izgalmas férfival, akivel úgysem fog többet találkozni.
Chester azt sem tudta, hová figyeljen. Látta, hogy J elmegy. Utána indult, de a most érkezett nő megállította.
- Hová sietsz? Nem is köszönsz?
- Szia, Talinda. Hát te? – kérdezte Chester sürgetően, de legszívesebben otthagyta volna a nőt és J után sietett volna. Nem akarta, hogy így váljanak el.
- Gondoltam, eljövök megnézni téged és Thoráékat, de úgy látom, totálisan rosszkor érkeztem – válaszolta a nő és figyelmesen nézte Chestert.
- Hát ami azt illeti…
- Ki ez a lány, Chester?
- Ő…hát ő…Ő J és én…mi…
Talinda elnevette magát.
- Mi van? Nem tudsz értelmesen beszélni? J? Ő? Te? Ti? Szóval ki ez a lány és mit csináltatok?
- Semmit – válaszolta gyorsan Chester.
- Aha. És ezt el is higgyem? Akkor miért nincs rajtad póló? És miért néztetek ki úgy, mint akik éppen…
- Mert mi éppen…- csattant fel Chester, majd higgadtabban folytatta. – Bocs, Talinda. Ne haragudj. De ez a lány teljesen…
- Látom – nevette el magát Talinda, majd rászólt a férfira. – Csatold be az övedet és gombold be a gatyádat, mert így elég érdekesen nézel ki. Aztán gyere és mesélj J-ről.
- Nincs mit mesélni. Ennyi volt. Nem fogom többet látni – mondta Chester, majd rendbeszedte magát és Talindával az oldalán visszamentek a Club Tattoo asztalához. Chester körülnézett. Minden és mindenki tiszta víz volt. A férfi elmosolyodott. Milyen izgalmas lány – gondolta, amikor eszébe jutott, hogy ezek az emberek J miatt lettek csuromvizesek. Tudta, hogy miért ment el a lány. Talinda miatt. Pedig ha elmagyarázhatta volna neki, hogy köztük már rég nincs semmi…De lehetősége sem volt rá. Meglátta Katet és a barátnőit, de J nem volt velük. Oda akart menni hozzájuk, de aztán megtorpant. Mégis hogyan kérdezné meg Kattől, hogy hová tűnt J? Akkor el kellene mesélnie, hogy mi történt, azt pedig nem akarta. Ez maradjon J és az ő titka. A férfi azt viszont eldöntötte, hogy amint visszaér Los Angelesbe, azonnal beszél Robinával és megmondja, hogy kettejük között vége mindennek. Aztán pedig megkeresi J-t. Valahogy.
A lány gyalog ment vissza a szállodába. Bár vizes volt, nem fázott. Csak a szíve fájt. Szomorú és csalódott volt. És rájött arra, hogy ennyi idő alatt beleszeretett Chesterbe. És hogy a víz az arcán nem az esőztető miatt van, hanem mert ömlenek a könnyei. Anyám. Mennyit nevetett magában mindig, amikor könyvekben, újságokban vagy bárhol a reménytelenül szerelmes lányok szenvedéseiről olvasott vagy hallott. És tessék. Ő ugyanebbe a helyzetbe került. Csak neki annyival rosszabb, hogy tudja, mi nem lesz az övé. A szállodába érve a személyzet furcsán nézett rá, de a lány nem törődött velük. Felment a szobájába, átöltözött száraz ruhába, összepakolt, Katnek írt néhány bocsánatkérő sort, majd kijelentkezett. Beült a kocsiba és hazaindult Los Angelesbe. Az angyalok városa. Az álmok városa. A lehetőségek városa. A lány elhatározta, hogy minden erejével a karrierjére fog koncentrálni, nem hagyja, hogy bárki vagy bármi kizökkentse. Hogy ne aludjon el, bekapcsolta a rádiót. Az egyik adón épp a MusInk fesztiválról volt szó és a riporter beszámolója alatt halk zene szólt. J önkéntelenül is felhangosította. Amikor meghallotta Chester énekét, óriási fájdalom mart a szívébe. Hülye vagy, J. Hülye. Nem szabad így viselkedned – szidta magát a lány. Átkapcsolt cédére és órák múlva hazaért. Holtfáradtan becipelte a lakásába a bőröndjét. Semmihez sem volt kedve és ez nem csak a fizikai fáradtság miatt volt. Aztán megpillantotta a ruhát. Azt a ruhát, amit a vizsgaelőadásra készített. De gyönyörű – sóhajtott fel J halkan. És eszébe jutott a vizsga. Amire még mindig nem talált megfelelő modellt. Még van 2 napja, hogy felkutasson egy lányt. A levertségét felváltotta az izgalom, így hiába vezetett sokat, nem pihent le, hanem bevonult a tervező-és varrószobájába és elővette a terveit. Megnézte, hogy mi hiányzik még a teljes kollekcióhoz. Listát készített az anyagokról kiegészítőkről és eldöntötte, hogy másnap beszerez mindent. Elmegy Arunhoz, ott mindent megkap. Hiányzott neki az idős férfi. Amióta az apja meghalt a thaiföldi cunamiban és az anyja elment Afrikába, J csak Arunra számíthatott, ha valami nyomta a lelkét.
A napok gyorsan szálltak és J észre sem vette, hogy eljött a vizsga napja. Mivel az iskola, ahol tanult, világszerte híres volt, így a vizsgának is nagy figyelmet szentelt a divatsajtó. A Fashion TV egyenesben fogja adni a teljes bemutatót és több divatlap is fotósokat küldött. J várta is ezt a napot meg nem is. Várta, mert végre számot adhatott a tudásáról. Viszont nem talált magának modellt, így úgy döntött, saját maga fogja bemutatni a Kaleidoszkóp-kollekciót. Megkérte Katet, hogy segítsen neki és barátnője készséggel ráállt. Amióta eljött Phoenixből, Kat minden nap felhívta telefonon, de volt olyan is, hogy eljött hozzá. Kat látta J-n, hogy bármennyire is próbálja leplezni, a MusInk óta nincs rendben vele minden. Próbálta kihúzni belőle, hogy mi történt, de J mindig másra terelte a szót, így Kat egyelőre annyiban hagyta a dolgot. Eldöntötte, hogy felhívja Thora Dowdell-t, hátha ő többet tud.
Úristen, mennyi ember – ijedt meg egy pillanatra J, amikor a vizsga estéjén belépett az épületbe. Csak kapkodta a fejét, annyi híres divattervezőt vagy az asszisztensét látta. Anyám. Nem bőghetek le, ha azt akarom, hogy meglegyen a cég – döntötte el a lány. Nem gondolhatok állandóan Chesterre, az életemre és a karrieremre kell koncentrálnom. A színpad mögé ment, ahol a többi tervezőnövendék már javában öltöztette a modelljeit. J keresett magának egy szabad helyet. Odaköszönt a csoporttársainak. Mindegyikükön látszott az óriási feszültség. Ennek az estének most igazán nagy a tétje. Időközben Kat is befutott és készülődni kezdtek. Aztán elkezdődött a show.
A Kaleidoszkóp-kollekció és J mint modell óriási sikert aratott. A nézők állva tapsoltak a lánynak, amikor kijött az utolsó ruhában. J alig hitt a szemének és a fülének. Fütyültek, tapsoltak, bekiabáltak, annyira tetszett a ruha. A lány mosolyogva köszönte meg az elismerést, majd levonult az öltözőbe. Kat a nyakába ugrott és boldogan ugráltak körbe-körbe.
- Anyám, te nő! Mindenki a lábaid előtt hevert! Nem csak LA, hanem az egész világ! Azt csinálsz velük, amit akarsz! Tolongani fognak, hogy megszerezzenek.
- Annyira örülök! Úristen. Még fel sem fogtam – nevetett J és napok óta most volt először igazán felszabadult. Gyorsan átöltözött rendes utcai ruhába, mert menniük kellett egy gyors eredményhirdetésre. A vizsga mindenkinek sikerült. A csoporttársai óriási hangzavart kavarva újságolták el, hogy kitől melyik nevesebb vagy kevésbé nevesebb divattervező kérte el az elérhetőségeit. J örült a sikerüknek. Ő viszont saját céget akart, nem egy másik tervezőnek dolgozni. Most, hogy sikerült a vizsgája, nekiállhat felépíteni a „birodalmát”. Nem kell más segítsége, saját lábon akart megállni. Miután elbúcsúzott a többiektől, sok sikert kívánva nekik, Kattel együtt átverekedték magukat a fotósok és kamerások sorain és elindultak kifelé az épületből.
- Elnézést, kisasszony – hallott J a háta mögött egy hangot és megfordult. Egy idegen férfi állt vele szemben.
- Miben segíthetek? – kérdezte udvariasan J, mire a férfi a kezébe nyomott egy névjegyet.
- Hívjon fel holnap, kérem – azzal otthagyta őket. J megnézte a kezében lévő névjegykártyát. „DC – Mike Shinoda” és egy telefonszám állt rajta. Ez meg ki a fene volt?

J 5.

5.

A zene dübörgött, J pedig egymás után döntötte magába a tequilát. Nem volt részeg. Fiatal kora ellenére nagyon bírta az alkoholt, az egy üveg tequila meg se látszott rajta. Legfeljebb annyival volt másabb, hogy felszabadultabban viselkedett. Kirángatta Katet a táncparkettre és ropni kezdték. Jó kis zene szólt, pörgős, de táncolható rock. A két lány vihogva összekapaszkodott és úgy táncoltak. Nemsokára csatlakozott hozzájuk Thora és Sean is, és J-nek akaratlanul is Chester jutott eszébe. Keresni kezdte. Hiányzott neki. Amikor hallotta a férfit énekelni és zongorázni nem sokkal korábban, teljesen kiakadt. Úgy érezte magát, mint akit letaglóztak. Még egyszer látni akarta, mielőtt hazautazik innen Los Angelesbe. Kat füléhez hajolt és belekiabált:
- Figyi, szivi, én most megpattanok. Meg kell keresnem. Muszáj.
Kat vigyorogva bólintott, J pedig odaintett Thoráéknak és otthagyta őket a táncparketten. Elindult. Maga sem tudta, merre menjen. Az asztalok között sétált, majd a bárpult felé vette az irányt. Sehol sincs. Lehet, hogy nem maradt itt a bulin – keseredett el a lány. Hogy lehetek ekkora hülye? Hogy lehetek ilyen naiv és buta? Miért hiányzik? Miért érzem azt, hogy kell nekem? – tette fel magának J a kérdéseket és szerette volna, ha tudna rájuk válaszolni. Kiért egy keskeny folyosóra, aminek az egyik oldalán néhány ajtó volt, a másik felén pedig egy lépcső. J felment és egy tetőteraszt látott. Megállt a teraszra vezető ajtóban, mert látta, hogy egy magányos alak támaszkodik a korlátnak és cigizik. Azonnal tudta, hogy ki az. A szíve vadul feldobogott.
Chester mélyet szívott a cigarettából és elgondolkozva fújta ki a füstöt. Amikor a színpadon zongorázott, látta J-t az asztalánál ülni. Látta, hogy milyen hatást vált ki a zenéje a lányból. Ennek örült. A lány arcán őszinte megrökönyödés és szívből jövő csodálat látszott, amit Chester már régen tapasztalt. Aztán elkezdődött a buli pörgősebb része, Chester pedig kijött a teremből. Most nem volt kedve bulizni, inkább feljött ide és rágyújtott. Hirtelen megérezte, hogy nincs egyedül. Hátrafordult és észrevette J-t, aki az ajtónak támaszkodva figyelte. Chester eldobta a cigit és a lány felé indult, de az visszahúzódott az ajtóból. A férfi néhány gyors lépéssel utána sietett és belépett a folyosóra. J a falnak dőlve várta. Chester lelassította a lépteit. A lány pedig csak nézte. Néhány másodperccel később ott álltak egymással szemben és némán bámulták a másikat. J rekedten megszólalt:
- Szia, Chester.
- Szia, J.
- A nevem Jemina Miya. És tequilát ittam. Sokat. De nem vagyok részeg. Tudom, hogy mit teszek és tudom, hogy mit akarok – mondta a lány és végig a férfi szemébe nézett.
- És mit akarsz? – ment bele Chester a játékba, és közelebb lépett. Érezte a lány testéből áradó meleget, érezte a parfümje illatát. De a legintenzívebben azt érezte, hogy J akarja őt. Legalább annyira akarja, mint ő a lányt. Felemelte a kezét és megsimogatta a lány arcát, ami forró volt.
- Mit akarsz? – kérdezte megint, de most közelebb hajolt J-hez és közvetlenül a fülébe suttogott. A lány megborzongott és elfelejtette azt a mondatot, amit az előbb szépen kigondolt.
- Franc. Mégsem vagyok józan. Piszkos gondolatok járnak a fejemben…
- Mint például? – Chester teljesen beindult erre a mondatra. Érezte, hogy a vér az alsóbb testtájába özönlik és szorítani kezdte a nadrágja. J hirtelen megragadta a felsőrészét, közel rántotta magához és keményen megcsókolta. Szinte harapta Chester száját, a férfinak pedig nem kellett több. Nekinyomta a lányt a falnak és visszacsókolta. A nyelvük vad táncot járt és a kezük sem tétlenkedett. J benyúlt Chester pulóvere alá és simogatni kezdte a férfi hátát, az oldalát, a mellkasát, Chester pedig becsúsztatta a kezét a lány felsőrésze alá. Hallotta J nyögését, amikor hozzáért a melléhez, és ettől még jobban felpörgött. Olyan vad és emésztő vágyat érzett, mint még talán soha életében. Amikor pedig betévedt a keze J rövid szoknyája alá, tudta, hogy nem fog tudni megállni, mert a lány harisnyatartót viselt, ez pedig Chester gyengéje volt. Végigsimított J combján, majd az ujjait a lány bugyijához csúsztatta és simogatni kezdte. A lány hátravetette a fejét és halkan felsóhajtott, majd megfogta Chester kezét.
- Ne. Még ne.
Fordult egyet és most Chester dőlt a falnak. J odalépett elé és megcsókolta először a száját, aztán a nyakát. Kezével közben folyamatosan simogatta a férfit. Chester érezhető vágya annyira felszabadított benne minden gátlást, hogy habozás nélkül belenyúlt a férfi nadrágjába, mire Chester felnyögött.
- Jemina…
- Mondd…- suttogta a lány két csók között.
- Hagyjuk abba, mert bárki jöhet…Én nem akarok veled így…
J egy pillanat alatt feleszmélt a vágy okozta kábulatból.
- Hogy mi? Nem akarsz? Velem? Így? Hogy? Nem, ne is válaszolj – lépett hátrébb a lány. – Akkor félreértettem mindent, de főleg téged.
- Várj – ragadta meg Chester a lány karját és fordított rajta egyet, így megint J állt a fal mellett. Szabadulni próbált, de a férfi nem engedte.
- Jemina…nézz rám…
- Minek? Hülyét csináltam magamból, megint lejárattam magam előtted. Nem tudok a szemedbe nézni, inkább engedj el, amíg van bennem egy kis tartás.
Chester a lány álla alá nyúlt és kényszerítette, hogy ránézzen. J megszédült a férfi szeméből áradó vágytól.
- Szeretnék veled lenni. Ha tudnád, mennyire. De nem itt és nem így. Higgy nekem, kérlek. Érzed, mennyire akarlak? – kérdezte Chester, azzal megfogta a lány kezét és a nadrágjához vezette. J a tenyere alatt érezte Chester kemény férfiasságát és elakadt a lélegzete. Hihetetlenül izgató volt ez az érzés. Önkéntelenül mozgatni kezdte az ujjait és látta Chesteren a hatást: a férfi pupillája kitágult, egyre nehezebben vette a levegőt és összeszorította a száját. Aztán kissé nyersen megszólalt:
- A francba, nem érdekel! Most azonnal érezni akarlak, simogatni, csókolni, lerántani a bugyidat és keményen, gyorsan dugni egyet! Jemina, én nem vagyok ilyen, de most annyira…
- Ne beszélj már, csak csináld – szólt közbe a lány. Oldalra nyújtotta a karját. – Figyelj csak! A víz elmos minden gátat… - azzal villámgyorsan a feje mellett lévő gombra csapott. A plafonon lévő esőztetőkből ömleni kezdett a víz, mintha tűzriadó lenne. Ők pedig egymásnak estek. J villámgyorsan kigombolta Chester nadrágját és ismét benyúlt az alsónadrágjába, a férfi ujjai pedig már a bugyija alatt jártak és úgy kényeztették a lányt. Közben pedig zuhogott rájuk a víz. Chester nekidöntötte a lányt a falnak, majd letérdelt előtte. Simogatni kezdte a combjait, először kívülről, aztán a belső oldalukat cirógatta az ujjaival, majd a szájával és a nyelvével is végigkövette ezt az utat. A ruhájuk teljesen átázott, így nem volt túl egyszerű dolga, amikor le akarta venni J szoknyáját. A lány hirtelen megfogta a kezét és felhúzta magához.
- Vedd le a felsődet, mert végig akarom csókolni az összes szexis, vadító tetoválásodat – kérte meg Chestert, a férfi pedig gyorsan megszabadult a pulóverétől. J megcsókolta Chester száját, aztán beleharapott a nyakába, majd haladt egyre lejjebb. Épp a köldökével ismerkedett meg közelebbről, amikor elállt az esőztető szerkezet. Néhány pillanat múlva pedig hangok szűrődtek fel a lépcső aljáról:
- Legutoljára errefelé láttam.
Chester egy pillanat alatt kijózanodott abból az óriási vágyból, amit J iránt érzett. Megállította a lány mozdulatát és gyorsan megigazította J ruháját. Mennyire gyönyörű – állapította meg magában a férfi, ahogy a lányra nézett. J a falnak dőlt, a szája félig nyitva és olyan tekintettel bámult rá, hogy Chester azt hitte, belepusztul a vágyakozásba. Hirtelen megszólalt egy női hang:

- Na végre! Azt hittem, elvesztél! Merre jártál, drágám?

J 4.

4.

- Ne csináld, J. Kérlek, ne menj haza.

- Ne haragudj, Kat. Muszáj.

- De miért?

Másnap reggel Kat ébresztette J-t egy bögre kávéval. Leült az ágy szélére és a barátnőjét nézte. A lány rosszul aludt. Végigálmodta az egész éjszakát. Chesterrel. És amikor felébredt, még biztosabb volt abban, hogy haza kell mennie.

- Miért? – kérdezte tőle Kat ismét, mire J megvonta a vállát.

- Csak. Félek, hogy hülyeséget fogok csinálni és inkább…

- Inkább elmenekülsz. Még egyszer kérdezem: miért?

- Baszki, Kat! Állandóan rá gondolok! – szakadt ki J-ből. – Nem is ismerem. Nem tudok róla semmit. Fogalmam sincs, milyen ember! És mégis körülötte forognak a gondolataim és együtt akarok lenni vele! Ez nem normális! Egy vadidegen pasi nem ébreszthet bennem ilyen gondolatokat…

- Most Chesterről beszélsz? – adta az értetlent Kat, és J felsóhajtott.

- Igen. Róla beszélek. Te tudsz róla valamit azon kívül, hogy övé a Club Tattoo? És azon kívül, hogy jól leégtem előtte? Anyám. De ciki volt.

- Szerintem jól jött ki a dolog – mosolygott Kat, amikor felidézte Chester arcát.

- Szóval mit tudsz róla?

- Nem ismerem, csak azt tudom, hogy van egy zenekara, a Linkin Park. Meg hogy elvált. Van négy fia…

- Miiii? Na jó, nekem ennyi elég is volt. Add ide a kávémat, összepakolok és már itt sem vagyok – mászott ki az ágyból J. Négy gyerek. Na szép. Nem mintha J nem szerette volna a gyerekeket. Imádta őket, sokszor kérték meg a családos ismerősei, hogy legyen gyerekfelvigyázó. Négy gyerek.

- Jesszusom! Négy fiú. Termékeny a pasi – röhögte el magát J és jobb lett a kedve, de még mindig menni akart.

- Csak annyit kérek, hogy a ma esti buliba még gyere el velünk, utána azt csinálsz, amit akarsz, jó? – kérte Kat és J nem tudott neki nemet mondani. Lezuhanyozott, felöltözött, elszürcsölte a kávét és Kattel visszamentek a standokhoz. Kat ott maradt a saját részlegén, J pedig elindult körbenézni. Észre sem vette, hogy a Club Tattoo-nál kötött ki. Elvigyorodott, amikor meglátta a tegnapi pasit. Odament a férfihoz, gyorsan a zsebébe nyúlt és előkapott egy tízdollárost.

- Hali. Ez a tiéd. De ha legközelebb találkozunk, jössz egy húszassal.

- Oké, benne vagyok – mosolygott Sean, közben óvatosan meglökte a feleségét. Thora épp dolgozott, így először mérges volt a férjére. Aztán látta, hogy Sean mit akar mutatni. Illetve kit. Thora igyekezett nem feltűnően megnézni a fiatal lányt, aki intett egyet és szemlélni kezdte a kiállított piercingeket. Hű. Hát meg kell adni, Chesternek jó az ízlése – állapította meg magában Thora. Ő még nem látott ilyen szép lányt. Kávébarna bőr, mandulaformájú sötétbarna szemek, göndör fekete haj. Kicsi, vékony, kecses. Egzotikus. Szép. És fiatal, talán 20 éves lehet. És nagyon jó a felsője. Thora a tettek mezejére lépett.

- Szia. Thora Dowdell vagyok – szólította meg a lányt.

- Szia.

- Kérdezhetek tőled valamit? Hol vetted a felsőrészedet? Eszméletlenül jó.

J elmosolyodott.

- Én terveztem és én is csináltam meg.

- Tudnál nekem is csinálni hasonlót? Persze ha nem gond.

- Nem, dehogy. Nagyon szívesen. De hogyan tudjuk megoldani? Én Los Angelesben lakom.

- Én pedig itt Arizonában, Tempe-ben. Figyelj, add meg a számodat és ha vége ennek a rendezvénynek, felhívlak és megbeszéljük.

- Nekem megfelel.

J felfirkantotta a nevét és a telefonszámát egy darab cetlire, megköszönte Thoráék kedvességét és továbbment. Thora győzedelmesen felmutatta a hüvelykujját Sean-nak. Az első lépés megvolt. Már csak azt kell kitalálniuk, hogy Chester és J hol találkozzanak. Erre pedig Kat adta a kezükbe a megoldást, ugyanis üzent Thorának, hogy J ott lesz az esti bulin.

Chester készülődött. A rendezvényszervezők megkérték, hogy a buli előtt adjon elő néhány dalt a többi fellépő előtt. A férfi egy zongorát kért csak, más kíséret nem kellett neki. Szeretett zongorázni. Imádta a zenét. A családján kívül az volt neki a legfontosabb. Vajon a lány eljön? Szeretném látni még egyszer, hátha tudunk beszélni – reménykedett a férfi. Öltözni kezdett. Felvett egy hosszú ujjú fekete felsőt, egy fekete nadrágot meg egy fekete-fehér, kézzel készített DC cipőt, amit a barátja és zenésztársa, Mike Shinoda tervezett. Belenézett a tükörbe. Remélem, J-nek tetszeni fog a szerkóm. Már ha ott lesz – gondolta Chester, aztán hangosan megszólalt.

- Hülye vagy, Bennington. Itt állsz a tükör előtt 33 éves fejjel és azon gondolkozol, hogy a ruhád tetszeni fog-e egy idegen lánynak, akinek még a rendes nevét se tudod.

A férfi beintett a tükörképének, bezárta a szobaajtót és elindult.

J is menetkész volt. Nem volt túl sok kedve menni, de megígérte Katnek. Felvett egy saját készítésű felsőt, rövid szoknyát, harisnyát és hosszú szárú csizmát. A sminkjével nem foglalkozott túl sokat, egy kis alapozó meg szempillaspirál és szájfény. Kritikus szemmel nézegette magát a tükörben és arra gondolt, vajon Chesternek tetszene-e a ruhája és ő maga.

- Hülye vagy, J. Itt állsz a tükör előtt és azon gondolkozol, hogy a ruhád tetszeni fog-e egy idegen pasinak, akinek csak a nevét tudod.

Kinyújtotta a nyelvét a tükörképére, majd szólt Katnek, hogy indulhatnak. Egymásba karolva léptek ki a szállodába és elindultak a buliba. Amikor odaértek, még nem volt túl nagy tömeg, így a színpad előtt találtak maguknak egy nagyon jó asztalt. Nem messze tőlük a Club Tattoo-sok ültek, J mosolyogva odaintett nekik.

- Ismered őket? – kérdezte Kat.

- Thora elkérte a számomat, mert tetszett neki a fölsőm és megkért, hogy tervezzek neki is.

- Aha, értem – bólintott Kat. – Mit iszunk? Bulizni akarok.

- Én tequilát kérek. Jó sokat. Mindjárt egy egész üveggel. És sok-sok narancsot hozzá. Ha már buli, akkor buli! – nevetett fel J és összecsapta a tenyerét Kattel. Megrendelték az italt, amit a pincér gyorsan ki is hozott. Az első pohár hamar lecsúszott és J érezte, hogy felenged benne a tegnap óta lappangó feszültség. Jókedvűen beszélgetett Kattel, amikor lekapcsolták a lámpákat. Egy árva fénycsóva világította meg a színpadon álló zongorát és az előtte ülő férfit. Egy fiatal, tetovált, piercinges műsorvezető jött fel a színpadra:

- Jó estét mindenkinek! Mielőtt kezdetét venné a pörgős, állati klassz, vad buli, hallgassatok meg egy kis bemelegítést Chester Benningtontól.

J kezéből majdnem kiesett a tequilás pohár. Anyám. Zenélni fog. Zongorázni fog. J imádta a zongorás pasikat. Na ez kell még nekem – gondolta. Aztán minden kiesett a fejéből, mert Chester leütötte az első hangot a zongorán és énekelni kezdett. 2 perc múlva J tudta, hogy elveszett. A dal, a pasi, a hangja…Teljesen kész volt.

J 3.

3.

J csak lesett. Úgy látszik, ez a Club Tattoo végigkíséri és kísérti az egész phoenixi tartózkodását.
- Oké. Értem. Hát…örülök, hogy megismertelek…Chester…de nekem most mennem kell – próbált meg ismét lelépni, és most sikerült is. Elbúcsúzott Kattől és megbeszélték, hogy a szállodában találkoznak majd. J megölelte Katet, Chesternek pedig intett és elvegyült a forgatagban.
Chester csak bámult a lány után, amíg végleg el nem tűnt a tömegben. Aztán Kathez fordult.
- Kösz a rajzot. Tényleg tetszik, nem csak azért mondtam, hogy bókoljak…
- Kinek? Nekem? Vagy Jnek? – kérdezte mosolyogva Kat és látta, hogy a kérdésétől a férfi kissé zavarba jött. Látszott rajta, hogy kérdések sokaságát szeretné feltenni, de nem tudja, hogyan kezdje, így Kat kisegítette:
- J holnap is itt lesz. Velem jött. A barátnőm. És divattervezőnek tanul LA-ben…
- LA-ben? – kérdezett vissza Chester és igyekezett elleplezni az örömét, de Katet nem tudta átvágni.
- Aha. Iszonyatosan tehetséges. A jövő héten lesz a vizsgája. Bár tulajdonképpen nem értem, ezt most miért is mondom neked. Mindenesetre örülök, hogy tetszik a minta.
- Kösz, Kat. Holnap találkozunk. És szerintem beszélhetnénk komolyabb dolgokról is, úgy, mint együttműködés és hasonlók – azzal Chester intett egyet és ő is eltűnt. Kat elgondolkodva nézett utána. Hallott már a Club Tattooról, ők voltak Arizonában a leghíresebb tetováló társaság. És most fognak egy új üzletet nyitni Las Vegasban. Igen megfontolandó Chester ajánlata – állapította meg Kat -, viszont az még megfontolandóbb, hogy mit akarhat Jtől. Kat meglepődött J reakcióján. Látta, hogy Chester milyen hatással volt a barátnőjére. J-re egyáltalán nem volt jellemző ez a fajta viselkedés, mint amit most látott rajta. Lerítt róla, hogy bármit megengedne a férfinak és bármit megtenne neki. Ez azért is volt meglepő, mert J-nek egyáltalán nem jöttek be az ilyen típusú férfiak, mint Chester. Legalábbis eddig.
Chesternek sem jöttek be az ilyen típusú lányok, mint J. Eddig. A férfi elgondolkodva ment vissza a Club Tattoo standjához, ahol a barátai már dolgoztak. Sok évvel ezelőtt indították el a céget, ami mára nagyon szépen kinőtte magát. A las vegas-i új üzlet nyitása körül még voltak problémák, de a férfi tudta, hogy meg fogják oldani. Annyira elmerült a gondolataiban, hogy nekiment Sean-nak, aki a barátja és az üzlettársa is volt évek óta.
- Hé! Hányan fognak ma még nekem jönni? – kérdezte Sean, majd vigyorogva hozzátette:
- Bár az a csajszi még nekem jöhetne néhányszor…
- Milyen csajszi? – vágta hátba Sean-t a felesége, Thora, aki szintén tulajdonostárs volt a Club Tattoo-ban.
- Egy félvér kis dög. Nem tudom, milyen származású lehet, de az egyik rokona tutira színesbőrű volt, a másik pedig talán…
- Japán – szólt közbe Chester, mire Sean meglepve nézett rá.
- Honnan tudod?
- Találkoztam vele. Ezt ő csinálta – mutatta meg a testét díszítő mintát Seannak. A barátja is és Thora is elismerően füttyentett.
- Ügyes a kiscsaj. És kinek dolgozik?
- Senkinek. Kat Von D barátnője és LA-ben tanul…
- Haver, te ezeket honnan tudod? És amúgy meg mi van veled? Amióta idejöttél, teljesen el vagy varázsolódva.
Sean alaposan megnézte Chestert és elvigyorodott:
- Na ne. Bejön neked? Egy ilyen csaj? Felőlem elkaphatod egy menetre, de emlékeztetlek arra, hogy otthon van neked egy Robina nevezetű barátnőcskéd is, bár nem tudom, minek, de ezt hagyjuk is. Szóval ezt a rajzot ő csinálta? Mutasd csak! Állati. Nagyon jó a vonalvezetése meg az egész. Tehetséges a kislány.
- Igen, az – válaszolta Chester röviden. Eszébe jutott, milyen érzés volt, amikor a lány keze hozzáért a bőréhez. Baszki, ez így nem lesz jó – gondolta a férfi. Nem is ismerem. Még a nevét se tudom. És különben is…ott van Robina. Akivel igazából nincs is együtt, mert alig találkoznak. Néha összefutnak, aztán egyikük jobbra, a másikuk balra. Talindával sokkal többet beszélnek és sokkal több közös programot csinálnak, és nem csak a gyerekek miatt. A válás megviselte Chestert is és Talindát is, de emberek tudtak maradni. Nem akartak elválni, de rájöttek, hogy nem tudnak tovább együtt élni. Most jóval kiegyensúlyozottabb a kapcsolatuk, mint a válás előtti időkben volt. Robina pedig utálta ezért Talindát, a gyerekekkel pedig nem tudott mit kezdeni. Jaime-vel és Isaiah-val azért, mert nagyok, Dravennel és Tylerrel pedig azért, mert kicsik. Chester eleinte elnézte ezt neki, de az utóbbi időben a nő minden mozdulata, mondata, megnyilvánulása idegesítette, így nem is nagyon kereste a társaságát. Igazság szerint nem is nagyon volt arra ideje, hogy több időt töltsön Robinával, de nem is akarta sokkal szorosabbra fűzni vele a kapcsolatát. Most sem hiányzott. Az idegen lány viszont annál inkább, és ezen Chester lepődött meg a legjobban. J beindított benne valamit, ami nem csak a fizikai vágy volt.
- …neve?
Chester feleszmélt és értetlenül nézett Thorára.
- Mit kérdeztél?
- Ó. Semmi lényegeset. Csak a nevét, de úgy látom, nem nagyon vagy magadnál. Ennyire bejön neked? Miért?
- Thora, ha azt mondom, hogy fogalmam sincs, akkor kinevetsz, úgyhogy inkább nem mondok semmit, jó?
- Értem. Használhatatlan vagy, úgyhogy húzz innen, ne rontsd a jóhírünket, oké?
- Köszi. Ezért is szeretlek téged – vigyorodott el végre Chester -, mert őszinte vagy.
- Én mindig. Tőlem nem fogsz soha hazugságot hallani. Na menj már, csinálj magaddal valamit, minket meg hagyj dolgozni.
Chester intett Seannak, Thorát arcon csókolta, majd elment. Nem láthatta, hogy Kat megjelent a Club Tattoo standjánál és beszélgetni kezdett Thorával.
J eközben már a szobájában feküdt az ágyában. A gondolatai száguldoztak, így éberen bámulta a plafont. Nem értette magát. Itt van 23 évesen Phoenixben, 400 mérföldre Los Angelestől és egy idegen pasin gondolkozik. Chester. A lány felsóhajtott. Miért van rám ekkora hatással? – kérdezte magától. Soha nem éreztem még ilyet. Amikor belenézett a férfi barna szemébe, olyan érzése volt, mintha mindig rá várt volna. Amikor hozzáért a bőréhez, elemi erővel tört rá a vágy. És úgy érezte, képes lenne mindent megadni ennek a barna szemű, vékony, rövid hajú, tetovált testű férfinak. Nem gondolta volna, hogy valaha is lesz egy pasi a földön, aki rögtön leveszi a lábáról. Muszáj lesz valamit csinálnom, különben megőrülök – gondolta J. Meg kell tudnom, milyen, amikor megérint. Hogy milyen, amikor megcsókol. Amikor…
- J! Most már állítsd le magad! – szólt hangosan és korholni kezdte magát. – Te nem vagy normális. Nem tudsz róla semmit a nevén kívül. De még az is szexis. Baszki. Tettél egy fogadalmat, hogy amíg nem lesz saját céged, senkivel nem fekszel le. Erre eljössz Phoenixbe és tessék. Összeakadsz vele és máris felrúgnál mindent. Nem lehet – győzködte magát a lány. És eldöntötte, hogy holnap hazautazik. Nem akart még egyszer találkozni Chesterrel, mert tudta, hogy annak nem lenne jó vége, mert valami hülyeséget csinálna. Mondjuk odaállna elé és arra kérné, hogy érintse meg. Vagy csókolja meg. Vagy hogy szeretkezzenek. Nem szabad. Nem lenne jó vége.
Eközben Kat és Thora megosztotta Seannal a tervük részleteit. Kat ismerte J-t, a Dowdell házaspár pedig Chestert, így hamar dűlőre jutottak, hogy valahogyan összehozzák őket. Nem gondolták volna, hogy az események másnaptól felgyorsulnak, méghozzá nem kis sebességgel.

J 2.

2.

Kat a Miami Ink szalonban forgatott sorozattal lett világszerte híres és ismert, bár már a műsor előtt is jó nevű tetoválómester volt. J és ő teljesen véletlenül ismerkedtek meg egy bevásárlóközpontban. Kat éppen egy felsőt próbált, ami nem állt neki túl jól, J pedig köntörfalazás nélkül felvilágosította erről és közölte, hogy ő ezerszer különb cuccokat tud csinálni. Azóta nagyon jó barátnők lettek, bár sok mindenben különböztek. Kat szerette a nyüzsgést és a pörgést, J annyira nem volt oda a nagy bulikért és a rengeteg emberért, de néha kötélnek állt és elment Kattel és a barátnőivel. Ez a phoenixi rendezvény egy kicsit más eset, mert ez nem buli volt, hanem kemény üzlet. J pedig megígérte Katnek, hogy elmegy, bár nem sok kedve volt hozzá. Ahogy azonban kinyitotta a bejárati ajtót és ránézett Kat vidám arcára, tudta, hogy jól döntött. Kat szorosan megölelte és egy cuppanós csókot nyomott az arcára.

- Szia, csajszi! Indulhatunk?

- Persze. Nem is vagy kíváncsi a meglepimre, amiről tegnap beszéltem? Oké. Akkor majd…

Kat megszorította J nyakát, mire a lány kiöltötte a nyelvét és kifordultak a szemei.

- Adod ide? Azonnal! Akarom! – követelőzött Kat.

- Akkor engedd el a nyakamat és megkapod. Egy feltétellel. Phoenixben békén hagysz.

- Oké – egyezett bele Kat gyorsan és elengedte J nyakát, a lány pedig belenyúlt a kézitáskájába és elővette a tegnap varrt felsőt. Kat sikított egy hatalmasat, amikor meglátta.

- Anyám! J drágám! Ez fantasztikus! Király! Szuper!

- Tetszik?

- Hülye kérdés! Eszméletlen! Ez lesz rajtam Phoenixben! Mindenki azt fogja kérdezni, hogy honnan van, úgyhogy ez neked is jó üzlet lesz! De most már induljunk! Be vagyok sózva! Olyan sok ember jelentkezett és én marha kíváncsi vagyok a többiekre!

J gondosan bezárta a lakást, aztán Kattel együtt beültek a kocsiba és elindultak. Mivel Phoenix majdnem 400 mérföldre volt LA-től, felváltva vezettek. Kat a Crowne Plaza Hotelben foglalt szobákat a csajtársaságnak. A többiek már ott voltak, amikor a két lány megérkezett. J szívesebben lakott volna valami kevésbé puccos szállodában, de Kat ragaszkodott hozzá, hogy maradjon. Lepakolták a cuccaikat és megnézték, hogy hol is lesz a Musink Festival. A rendezők és a szervezők kitettek magukért, a Kat nevével reklámozott rendezvény biztosan nagy siker lesz, mert már most rengeteg érdeklődőt vonzott, pedig a show igazából még el sem kezdődött. a lányok visszasiettek a szállodába és gyorsan átöltöztek, mert a megnyitóra vissza kellett érniük. J is és Kat is az új felsőjét vette fel. Megálltak a tükör előtt, megállapították, hogy jól néznek ki, majd összecsapták a tenyerüket és taxiba pattantak. Ahogy kiszálltak a kocsiból, J véletlenül nekiszaladt egy magas, nagydarab, agyontetovált pasinak. Club Tattoo Cartel. Ez volt a pólóján, ennyit tudott J elolvasni, mielőtt Kat arrébb rángatta. J bocsánatkérőn intett egyet a férfinak és Kat után loholt.

- Gyere már, körül akarok nézni, ki hogy dolgozik!

- Jól van na, de nem vagyok versenyagár, basszus – lihegett J és megint nekiment valakinek. Club Tattoo Cartel. Ez nem igaz – gondolta a lány és felnézett. Ugyanaz a pasas volt, és most már vigyorgott.

- Kislány, ha legközelebb találkozunk, jössz egy tízessel!

- Oké – nevetett vissza J és Katet kereste, aki időközben eltűnt mellőle. J körülnézett.

Anyám, mennyi ember. Úristen. Annak mi van az orrában? Nincs is szinte orrcimpája, csak két lyuk. És az a lány…Hogy néz ki a háta? Jézusom. Ez nem normális – gondolta a lány, amikor jobban megnézte a fiatal lány hátát. Rengeteg karika volt egymás alatt a bőrében, és a karikákba volt belefűzve a ruhája pántja…Fúj. J nem volt maradi, de ez neki sok volt. Elindult megkeresni Katet és a lányokat. Hamar rájuk talált, hisz az ő reklámtáblájuk volt a legnagyobb, körülöttük volt a legtöbb kíváncsiskodó ember. Kat már dolgozott. Egy pasi állt előtte, akivel beszélgetett. Club Tattoo Cartel, állt a felirat a póló hátán. Baszki, ezt nem hiszem el – gondolta J magában és elvigyorodott. Előkapott a zsebéből egy tízdollárost, odalopakodott a pasi háta mögé. Kat látta, hogy J készül valamire, de mire meg tudott volna szólalni, J rácsapott a pasi seggére és beledugta a 10 dolláros bankót a farzsebébe.

- Helló harmadszor is. Remélem, többször nem találkozunk, mert anyagi csődbe taszítasz…

J nem fejezte be a mondatot, mert rájött, hogy ez a pasi nem az a pasi. Ez a pasi alacsonyabb, vékonyabb és rövidebb a haja és…tök más. Csak a pólójuk ugyanolyan. Viszont a segge jobb – állapította meg magában J, aztán hátrébb lépett, mert a pasi megfordult. Uhh. Ezt nem kellett volna. Milyen szemei vannak, anyám.

- Ó – nyögte ki a lány, amikor a férfi arcára nézett. – Bocs. Azt hittem, másvalaki…

- Semmi gond – mosolygott a férfi -, pláne hogy kerestem egy kis pénzt is.

J válaszolni akart, de képtelen volt egy értelmes mondatot alkotni, mert a férfi kinézete és hangja teljesen letaglózta. Még sosem érzett ilyet. Zavarban volt, ahogy a férfi őt nézte. Mintha olvasott volna a gondolataiban. Merengéséből Kat hangja ébresztette fel:

- Hahó, Föld! Mi van, J? Mit bambulsz? És mi ez az egész?

A lány összerezzent és Katre nézett, aki kérdő tekintettel nézte. J csak legyintett.

- Bocs a zavarásért. Sikerült beégetnem magam, úgyhogy én le is lépek.

Hátat fordított a barátnőjének és el akarta húzni a csíkot, de Kat hangja megállította.

- J! Kéne a segítséged! Gyere csak ide vissza!

- Igenis, madám, itt vagyok – röhintett J és visszafordult. A pasi még mindig ott volt és őt nézte. Ne bámulj, bazz, mert rád mászok és letépem rólad a ruhádat – gondolta magában J és egy pillanatra megrémült. Mintha nem is ő lett volna. Pasi nem volt még rá ilyen hatással soha. Ez meg…csak nézi…Jaj. Erőnek erejével elfordította a tekintetét.

- Mondd, drága Kat, miben segíthetek?

- Neki kellene valamit alkotnod. A hátára – mutatott Kat a férfire.

J álla leesett.

- Hogy mi? Nekem? Hova? Kinek? És miért is?

- Hihi. Ne légy lüke. A kedves vendég nem akar most tőlem tetkót, csak kíváncsi, hogy mit tudnánk kihozni a már meglévő mintáiból. Vedd le a pólódat, kérlek – szólt Kat a férfihoz, mire az szó nélkül lekapta magáról a felsőt. J lélegzete elakadt. Anyám. A férfin rengeteg tetoválás volt: halak, koponya, sárkány, virágok, lángnyelvek. A minták szépen voltak megcsinálva és kiszínezve és J hirtelen kedvet érzett ahhoz, hogy magának is csináltasson egyet.

- Öööö…és hová kéne csinálni?

A férfi megfordult és a hátát mutatta.

- Látod ezeket itt? Na. A sárkányokat kellene valahogy összehozni ezekkel itt… - szembefordult J-vel és a mellkasára mutatott. Ne kérj ilyet, nem tudok hozzád érni – gondolta a lány és nagyot nyelt. Aztán vett egy mély levegőt.

- Oké. Kat, kéne valami, amivel rajzolhatnék.

Megkapta. Közelebb lépett a férfihoz és felemelte a filcet. Ahogy legelőször megérintette a férfi bőrét, beindult a fantáziája. Rajzolni kezdett. Lendületesen, nem tétovázva. Egyik vonalat húzta a másik után. Észre sem vette, hogy nagy igyekezetében összeráncolta az orrát és kidugta a nyelve hegyét. A két sárkány a férfi hátán kétoldalt úgy helyezkedett el, mintha a lábaikkal az oldalába kapaszkodnának, J ezt a motívumot vitte tovább. Miközben rajzolt, többször is hozzáért a férfi bőréhez és ilyenkor mindig mintha villám csapott volna bele. Rá sem mert nézni a pasira, mert attól félt, hogy az érzései az arcára vannak írva. Így nem láthatta, hogy a férfi milyen figyelmes tekintettel nézi. Azt sem látta, hogy néhányszor mély levegőt vesz, amikor J végighúzta az ujját a hátán vagy az oldalán lévő mintán. Kat viszont mindkettőjüket látta. És mosolygott magában.

- Azt hiszem, készen vagyok – szólalt meg kis idő múlva J. A férfi odaállt a tükör elé és leesett az álla a meglepetéstől.

- Ó. Ez…

- Nem tetszik? – kérdezte csalódottan J, mire a férfi megrázta a fejét.

- Nagyon jó. Szuper. Izgalmas. Kösz…J…Ez a neved?

A lány bólintott, aztán kicsúszott a száján a kérdés.

- És a tiéd? Hogy hívnak? Ki vagy te?

A férfi elmosolyodott.

- Chester Bennington vagyok. Enyém a Club Tattoo.