Kérdés...

Lányok!
Nem tudom,mennyire vagytok esetleg kíváncsiak egy másik történetre,amiben természetesen ismét Ő a főszereplő...
Tudom,tudom,J sztorija még nincs befejezve,de még a nyáron nekiálltam egy újabb történetnek.
Mit gondoltok?:)

J 26.

26.

A férfi igazából nem is tudta, hogy miért jött ide. Pláne a gyerekekkel. Hívatlanul. Lehet, hogy zavarnak. A kicsik azóta rágták a fülét a rajzolással, amióta hazamentek a parkból. Chris megkereste Vickyt a házban, hogy megbeszélje vele a dolgot. A rajzolást is és J-t is, mielőtt a sok „jóindulatú” ismerős tájékoztatja a nőt. Erről azonban már lekésett. A felesége dühtől vöröslő arccal fogadta és azonnal nekitámadt, nem foglalkozott azzal, hogy a két kisgyerek mindent hall és lát.

- Ki volt az a kis félvér ribanc, akivel a parkban hetyegtél?

- Szia, Vicky. Kiről beszélsz? – kérdezte Chris nyugodtan, mert nem akart veszekedést. A felesége megvetően fújt egyet.

- Ne csinálj úgy, mint aki teljesen ártatlan! Azt kérdeztem, hogy ki volt az a ribanc? – visította Vicky magából kikelve. Toni és kicsiChris megszeppenve nézték az anyjukat. Chris mögé bújtak és a férfi térdébe kapaszkodtak, de olyan szorosan, hogy az szinte fájt. Chris érezte, hogy a kicsi testük remeg a félelemtől. És ez volt az a pont, amikor Chris besokallt. Az nem érdekelte, hogy Vicky féltékeny és azért cirkuszol, bár nem valószínű, hogy a szerelem és a féltés beszél belőle. Bár…a féltés, az talán. Félti a helyzetét, a pénzt, a jólétet, a csillogást. Viszont a gyerekek rettegtek tőle, soha nem akartak vele maradni. Chrisben hónapok óta érlelődött egy gondolat, ami a mostani események után kikristályosodott. El fog válni Vickytől és eltiltja tőle a gyerekeket. Nem lesz nehéz. A kicsiknek pedig nem fog hiányozni.

- Úgy látom, nem lehet veled normálisan beszélni. Mi most elmegyünk – szólt a nőnek, aki tovább folytatta a rikácsolást és megragadta Chris könyökét.

- Most hová mész? Ahhoz a ribanchoz? Minek viszed a gyerekeidet? Gyertatartónak?

Chris csak nézte a nőt, aki a felesége volt. Nem érzett iránta semmit a megvetésen és az undoron kívül. Megfogta Vicky kezét és egyesével lefejtette az ujjait a könyökéről. Közel hajolt a nőhöz, és a fülébe suttogott, úgy, hogy a kicsik ne hallják:

- Szedd össze a cuccaidat és takarodj innen. Nem akarlak soha többet a közelünkben látni. Holnap beadom a válókeresetet és a gyerekeket eltiltom tőled. Tűnj el a szemem elől és eszedbe ne jusson, hogy nem írod alá a papírokat, mert azt nagyon megbánod.

- Ezt mégis hogy képz… - hebegte Vicky.

- Ahogy mondtam. Holnapra tűnjön el minden cuccod, nem akarok itt semmit látni, ami rád emlékeztet. Azt csinálsz, amit akarsz, de ne lássunk többé. Tönkretetted az életünket.

Azzal Chris hátat fordított a nőnek, megfogta a két gyerek kezét és kimentek a házból. Ha Vicky kiköltözött, eladom, mi meg keresünk egy kiadó lakást a kicsikkel – döntötte el Chris. És most hogyan tovább? Nem volt kedve autóba ülni. Mit csináljanak?

- Apa! Mikor rajzol le bennünket Jemina? – kérdezte halkan kicsiChris, mire az apja csodálkozva nézett rá. A kisfiú alig beszélt mostanában, és ha Vicky a közelében volt, szinte begörcsölt és meg sem szólalt. Most viszont…rákérdezett egy idegen emberre, és Chris első gondolata az volt, hogy felhívja a lányt. Közben Toni is rákezdte:

- Igen, apa, igen! Mikor megyünk már el hozzá? Láttad, milyen szépen rajzol, ugye? Minket is biztosan szépen le fog rajzolni…

- És olyan aranyos is. Szeretem – mondta suttogva kicsiChris, az apja szeme pedig könnybe lábadt. A fia a szívébe zárt egy vadidegen embert, a saját anyjától meg retteg. Chris a két gyerekére nézett. A kicsik csillogó szemmel és boldog mosollyal néztek rá. A férfi elővette a telefonját és előkotorta a cetlit, amire J felírta a számát. Aztán már itt is voltak a ház előtt.

J meglepődött, amikor Chris mondta a telefonban, hogy a ház előtt van a kicsikkel. Most mit csináljak? – tépelődött a lány. Ez mégiscsak Chester háza. És Chris…hát nem éppen a legjobbkor jött. J a terasz felé nézett. Chester a korlátnak támaszkodott és a vizet nézte. A csengő megint megszólalt. Aztán még egyszer és még egyszer. Tuti, hogy Toni játszik vele – gondolta a lány.

Chester hallotta a csengőt. Hátrafordult és látta, hogy J tétovázva áll a nappali közepén. Miért nem nyit már ajtót? A férfi ideges volt és persze csalódott, hogy nem fejezhették be azt, amit a kanapén elkezdtek. Tudta, hogy úgy viselkedik, mint egy kamasz, akit visszautasítanak, de nem bírt magával. Akárhányszor J-re nézett, azonnal megkívánta a lányt. Simán szexfüggő lettem – gondolta a férfi magában és elvigyorodott. Bennington, ne legyél barom, egy ilyen miatt nem sértődhetsz meg. Elindult befelé, mert a csengő még mindig szólt, J viszont még mindig csak toporgott.

- Nem akarod végre beengedni ezt az akárkit, aki ennyire be akar jönni? – kérdezte a lánytól mosolyogva. J félve nézett rá. Chester megsimogatta az arcát.

- Ne haragudj, felfújtam egy kicsit a dolgot. Csak szerettem volna, ha…

A csengő megint megszólalt.

- Na most már megyek és elbeszélgetek ezzel az illetővel, hogy kopjon le – Chester elindult a bejárati ajtó elé.

- Chester, ő… - J nem tudta befejezni a mondatot, mert Chester kitárta az ajtót. Négy kicsi láb dobogott be rajta, majdnem feldöntve a férfit.

- Jemina, Jemina, hol vagy? – kiabálták és beszaladtak a lakásba.

Chester megrökönyödve nézte a gyerekeket, aztán az apjukat. Mit keres ő itt? És a kicsik miért szólongatják J-t?

- Helló, haver – köszönt Chris és kezet nyújtott Chesternek, aki megrázta a fejét és elmosolyodott.

- Csá, Chris. Hát te? Illetve ti? Gyere be, ne ácsorogj itt kint.

Chris belépett a házba.

- Jöttünk Jeminához.

- Ismeritek egymást? Honnan? – kérdezte Chester és egy pillanatra féltékeny lett. Chris észrevette rajta. Ha ki akart volna tolni Chesterrel, akkor húzta volna az agyát egy darabig. Azonban látta a barátján, hogy ez nem szimpla szexparti J-vel, hanem szerelmes a lányba, mert Chester a neve említésére is felvillanyozódott.

- Nyugi, haver. A parkban találkoztunk ma és megígérte, illetve felajánlotta, hogy…

- Apa, apa, apa! Megtaláltuk! Megtaláltuk! Pedig elbújt előlünk, de mi jól megijesztettük – hallatszott Toni és kicsiChris hangja a nappali felől, így Chris nem tudta elmondani, hogy J mit is ajánlott fel. A lány időközben megjelent, a nyakában kicsiChrissel, míg Toni a kezét fogta. Milyen szépek – gondolta Chester, amikor meglátta őket együtt. Mennyire szereti a gyerekeket, pedig nem is ismeri őket. Biztosan jó anya lesz belőle egyszer. Anya? Bennington, merre járnak a gondolataid? – szidta le magát a férfi. Azért ettől még messze járunk. Egyelőre még az én srácaimat nem is ismeri. És még mi sem ismerjük egymást teljesen.

- Toni, Chris! Hogy viselkedtek? Köszönni ki fog? Nagyon neveletlenek vagytok – szólt a gyerekekre Chris, mire a két kicsi nevetve intett Chesternek.

- Szia, Chester bácsi!

Chester elmosolyodott a vidám arcocskák láttán. J-re nézett. A lány arcán boldogsággal elvegyülő fájdalmat látott és tudta, hogy J most Noi-ra gondol. A thai kislányra, akit ott hagytak a nyomorban. És akit J el akart hozni Amerikába, hogy tisztességes körülmények között felnevelhesse.

J tényleg szomorú is volt, meg vidám is. Nagyon jól esett neki a két kicsi öröme, viszont a szívébe hasított a fájdalom Noi miatt. Toni hirtelen elengedte a kezét és Chester nyakába ugrott, a férfi pedig felkapta a kislányt és megpörgette. Toni boldogan és hangosan sikítozni kezdett.

- Engem is, engem is – kérte kicsiChris J-től, a lány pedig őt is megforgatta, ugyanúgy, ahogy Chester Tonit. Chris csak nézte őket és megállapította, hogy Chester most jól választott. Bár nem rég óta ismerték egymást, nagyon jó barátok lettek a Projekt Revolution-koncertkörút alatt. Chris megismerkedett Talindával is. Kedvelte a nőt, de úgy gondolta, valamiért nem passzolnak össze, a nő mintha elszívta volna az energiáját. J-vel viszont a barátja újra az a pörgős, tettrekész ember volt. És szerelmes. És ezer százalék, hogy megzavartuk őket – vigyorodott el Chris, amikor jobban megnézte Chester és J ruháját. Ezt nem hagyom szó nélkül – gondolta Chris és beszólt:

- Gyerekek, inkább menjünk, mert Chester bácsinak és Jeminának még nem volt ideje rendesen felöltözni, látjátok?

- Jé, tényleg – kommentálta Toni. Chris tudta, hogy a kislány egyből lecsapja a labdát. – Chester bácsi, miért áll rajtad így a nadrág?

J 25.

25.

J fel-alá mászkált a házban. Amióta hazajött a parkból, Chris Cornell mondata körül jártak a gondolatai. „ Csak a hírnév és a pénz miatt vagy Chesterrel.” A lány agyában ez zakatolt egyfolytában. Pénz és hírnév. Régebben érdekelte. Híres akart lenni, a divatvilág új csillaga. De aztán felvilágosították, hogy a hírnév nem minden. Sőt. Ha nincs mellette senki, akivel megoszthatja, akkor nem ér semmit az egész. J boldog volt Chesterrel és nem hiányzott neki a csillogás. A férfi annál inkább, pedig nem olyan régen váltak el. Szerette volna vele tisztázni ez a hírnév-dolgot. Nem akarta, hogy a férfi esetleg ezt gondolja róla, bár semmi nem utalt erre. J mégis félt tőle. Gondolta, hogy vannak rosszindulatú és irigy emberek a környezetükben, mégis letaglózta Chris kijelentése. Kisétált a házból és lement a partra. A víz mindig megnyugtatta, hiába az okozta az apja halálát. Leült a homokba és csak nézett a végtelenbe.
Chester végzett az ügyvédjénél, aki nem tudott túl jó hírekkel szolgálni. Robina látleletet csináltatott az után, hogy azon az ominózus napon J kicsavarta a karját. A zaklatás pedig…Hogy lehet valaki ennyire undorító? A szöszike ugyanis felvette a telefonjával, amikor Chester egyszer-kétszer „szexuálisan zaklatta” az üzletben. Anyám. Amikor Chester ezt meghallotta, először elképedt, aztán elöntötte a düh. Legszívesebben azonnal megkereste volna a nőt és elbeszélgetett volna vele erről a dologról. Még hogy zaklatás. Ő is ugyanúgy benne volt. Sőt. Az ügyvéd azt javasolta a férfinak, hogy egyelőre várjanak, mi lesz Robina következő lépése. Aztán jönnek ők és visszaperlik hitelrontásért és rágalmazásért. Chester gyűlölte a pereskedést. Volt benne épp elég része, amikor az első feleségétől elperelte a fiát. Akkor megfogadta, hogy ha teheti, elkerüli messzire a bíróságokat, de most nem dughatta homokba a fejét. Maga miatt sem, J miatt sem és a gyerekei miatt sem. Beszélnie kell J-vel Robináról és a vádjairól. A férfi belépett a házba. Nem hallott semmi zajt, így keresni kezdte J-t. Aztán meglátta, hogy a lány a parton ül. Chester odalopakodott mögé és befogta a szemét. J nagyot sóhajtott. A férfi leült mellé a homokba és ránézett. Látta a lányon, hogy feszült.
- Mi a baj? Történt valami?
J megrázta a fejét.
- Nem érdekes. Mesélj, mi volt az ügyvédnél?
- Hát…Robina orvosi papírral akarja bebizonyítani, hogy bántottad.
- És mi van a zaklatással?
Chester hallgatott egy kicsit. J figyelmesen nézte a férfit és látta rajta, hogy nem tudja, hogyan kezdjen bele. Ezek szerint baj van – gondolta a lány. Aggódva megfogta Chester kezét és összefonta az ujjaikat.
- Chester, mondd már. Mi baj van? Mit csinált Robina?
- Basszus. Ezt nem gondoltam volna…Szóval a telefonjával felvételt készített néhány…hm…
J álla leesett.
- Hogy mit csinált? Felvette telefonra, amikor szexeltetek?
Chester bólintott és elfordult. Szégyellte magát J előtt. Mit gondolhat most róla a lány? J gyengéden maga felé fordította Chester fejét és megsimogatta az arcát, de a férfi kerülte a pillantását.
- Hé – szólt halkan J -, nézz rám. Chester, kérlek, nézz rám. Figyelj ide. Ne foglalkozz Robinával. Megoldjuk. És nehogy azt hidd, hogy ezért most én másképp nézek rád vagy ilyesmi.
- De…remélem, nem hiszed azt, hogy én mindenkit első alkalommal meghúzok, akinek melle van és üzletvezető volt nálam… - bukott ki Chesterből, mire J a szájára tette az ujját.
- Chester. Az ilyen dolgokhoz mindig két ember kell. Nem hiszem, hogy erőszakoskodtál volna ezzel a rihével. Bár ami azt illeti…- hagyta félbe a mondatot J és közelebb hajolt a férfihoz. A szájuk majdnem összeért.
- Igen? Ami azt illeti…folytasd… - mondta Chester halkan. És megint elcsodálkozott azon, hogy J egy pillanat alatt kiűzi belőle a rossz gondolatokat. A lány pajkosan nézett rá, egészen közelről.
- Szóval ami azt illeti…ha jól emlékszem… - suttogta J és adott egy apró csókot Chester szájára.
- Igen? – a férfi szíve vadul dobogni kezdett. Már megint.
- Phoenixben engem is majdnem elsőre meghúztál… - folytatta J és még egy csókot lehelt a férfi szájára. – Nem mintha nem hagytam volna magam…
- Igen? – kérdezett vissza a férfi és most ő csókolta meg J-t. – Szóval hagytad volna magad? Pedig te nem vagy az a típus, aki hagyja magát megfektetni rögtön az első alkalommal.
- Neked hagytam volna. Bármit hagytam volna…
J nem tudta befejezni, mert Chester felhúzta a homokból és megcsókolta. Keményen, szenvedélyesen, miközben simogatni kezdte a lány hátát, majd a tenyere lecsúszott J fenekére és magához húzta a lányt. J felnyögött, amikor megérezte Chester vágyát. A férfi ölbe kapta és bevitte a házba. Ledobta a lányt a kanapéra és ráfeküdt. Csókolni kezdte, ahol érte, közben vetkőztette is. Épp a nadrágjánál tartott, amikor megszólalt a lány mobilja. Chester kivette J zsebéből a kis készüléket.
- Franc. Ezt nem hiszem el… - morogta a férfi. Kinyomta a telefont és tovább csókolta J testét. A telefon azonban újra megszólalt és csak csörgött és csörgött.
- Chester…lehet, hogy fontos… - nyögte ki J nagy nehezen, mert Chester épp a bugyija alatt kalandozott. – Kérlek. Legalább hadd nézzem meg, hogy ki az. Úgyis elküldöm a fenébe…
- Oké. Tessék – adta oda a lánynak Chester a telefont, de a becézgetést nem hagyta abba. J a telefon kijelzőjére nézett. Ismeretlen szám. Nem veszem fel. El akarta hajítani a telefont, de mégsem tette. Mi van, ha tényleg fontos? Nem mintha most kommunikációképes lenne, amikor Chester megtalálta a hasán a körülbelül ötmilliomodik érzékeny pontját. A telefon még mindig csörgött.
- A büdös francba, most már tuti elküldöm a búsba – nyomta meg a lány a zöld gombot, de nem tudott beleszólni, mert Chester belecsókolt a köldökébe. Így csak egy elhaló igen-t tudott kinyögni. Chester pedig élvezte a helyzetet, így tovább haladt a lány melle felé.
- Szia, Jemina. Chris vagyok.
- Hogy…ki…? – kérdezett vissza J és elfojtott egy nyögést.
- Chris. Cornell. Tudod, a parkból…
- Jaj…igen…már emlékszem…persze… - beszélt J egy kicsit értelmetlenül. Chester szája és a kezei olyan gyönyört okoztak neki, hogy majdnem elélvezett, miközben a telefonban egy másik férfival beszélt. Basszus, de morbid.
- Rosszkor hívtalak?
- Hát… ami azt illeti…jaj…istenem…várj egy kicsit… - J vett egy mély levegőt és megállította Chester kezét. A férfi értetlenül nézett rá. Ki lehet az, aki miatt J nem hagyja, hogy befejezze?
- Most mondd, figyelek.
- Említetted, hogy lerajzolnád a gyerekeimet.
- Igen – felelte J és felült, Chester pedig csalódottan figyelte. Utálta azt, akivel J beszélt, legyen az akárki.
- Most jó lenne neked? Mert a kicsik azóta rágják a fülemet…és arra gondoltam, hogy megkérdezlek.
- Hogy most? – kérdezett vissza J. Chester ekkor felállt mellőle és elindult kifelé. J a férfi keze után nyúlt, de Chester nem vette észre, vagy nem akarta észrevenni, kisétált a teraszra és rágyújtott. A lány látta rajta, hogy csalódott.
- Itt vagy még, Jemina? – hallotta a telefonban Chris hangját, így újra a telefonra figyelt.
- Igen, itt vagyok. Ami azt illeti, most éppen…Nem is tudom…Merre jártok? El tudtok jönni egy fél óra múlva? – addig sikerül beszélnem Chesterrel, talán lenyugszik és nem fog haragudni.
- Fél óra? Hát…igazság szerint…
Megszólalt a csengő.
- Várj egy kicsit, mindjárt folytatom, csak csengettek – indult el J az ajtó felé.
- Tudom – hangzott a válasz. – Mi csengetünk. Itt vagyunk a bejárat előtt.

J 24.

24.

J hatalmas sikítást hallott a laptopból. Ijedten fordult a géphez.

- Jézusom. Mi történt, Drew? Drew! Ugye nincs baj?

- Nincs – jött kisvártatva az elhaló válasz. – Baszki. J. Ez…ez…Toni…és kicsiChris…és…áááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá!!! És Chris Cornell!!!

- Akkor jól gondoltam… - somolygott J az orra alatt.

- Úristen. Anyám. Nem is tudok mit mondani… - Drew alig kapott levegőt. A látvány teljesen letaglózta. Chris Cornell és a két kisgyereke. Élőben. Na jó, majdnem élőben. Látta őket. Most már boldogan halok meg, egy vágyam teljesült – gondolta a fiatal lány magában. Nem gondolta volna, hogy valaha is látja őket, még ha csak egy laptop webkameráján keresztül is. A munkatársa és barátja, Lucas Pettersen csak nézte Drew csodálkozó, boldog arcát, és tudta, hogy valami különleges dolog történhetett. Drew-ra nem volt jellemző, hogy kiakadna, hacsak nem a munkáról vagy Chris Cornellről volt szó. Mert akkor…mintha nem is ő lett volna. Mivel most a melóval kapcsolatban nem volt semmilyen újdonság, akkor csakis Chris Cornell lehet a dologban. Lucas évek óta ismerte Drew-t, még az egyetemen ismerkedtek meg, egy szobában laktak a kollégiumban. Olyanok voltak egymásnak, mint a testvérek. Sokan félreértették a kapcsolatukat, mert nem hitték el, hogy férfi és nő között igenis létezhet barátság. Ez a kapcsolat sok lányt elriasztott Lucas mellől, és sok férfi mondott le Drew-ról anélkül, hogy meg akarta volna tudni az igazságot Lucasról. Így megmaradtak egymásnak ebben a kis laborban. Mindketten arra vágytak, hogy valamelyik nagy cégnél dolgozhassanak, együtt, egymás mellett. Egyelőre azonban nem volt lehetőségük, hogy bárhová is menjenek, bár beadták a jelentkezésüket egy kanadai céghez, a Syncroude-hoz, de nem kaptak még választ. Lucas vigyorogva figyelte Drew-t és hátba vágta:

- Anyám. Úgy nyervogsz itt nekem, mint egy kosár kismacska. Térj már észhez. Ez csak egy lapos képernyő, amin véletlenül éppen ott sétál Chris Cornell.

- Áááááááááááááá! – Drew csak ennyit tudott mondani. Még mindig alig hitt a szemének. Közelebb hajolt a képernyőhöz. Baszki. AZ a gatya van Chrisen. Anyám. Hihetetlen. Meghaltam és a mennyben vagyok. Tuti. És a kicsik… - J, ott vagy még? Chris ott van még? – szólt a mikrofonon keresztül J-hez, de a barátnője nem válaszolt, csak halk beszédfoszlányok szűrődtek át a kamerán.

Drew még közelebb hajolt a géphez és először nem látott semmit, csak zöld füvet, majd meghallotta Toni hangos kacaját, és egy férfihangot:

- Toni, kicsim, nézd meg, mit csináltál…Tönkretetted a néni gépét…

- Nem hiszem…A kamera működött, nézzük meg, hogy jó-e még… - hallatszott J hangja, mire Drew rátapadt a képernyőre. A kamera elfordult J gépén és Drew hirtelen azt sem tudta, mit csináljon. A képernyőn ugyanis megjelent egy arc. Egy arc, akiről naponta álmodott. Akivel legalább egyszer találkozni szeretett volna. Akinek el szeretett volna menni egy koncertjére. Akinek odaadta volna az életét. És ez a férfi most ott volt vele szemben, a kamera másik felén. És mosolygott. Drew pedig azt hitte, elájul. De tényleg. Fizikailag érezte, hogy rosszul lesz. És amikor meghallotta a hangját…

- Azt hiszem, a kamera rendben van…Helló. Bocs a zavarásért, de a kislányom véletlenül felrúgta a laptopot. Még egyszer bocsánat, már itt sem vagyunk.

- Helló – Drew csak ennyit tudott kinyögni. Majd hirtelen lecsapta a kamerát a gép mellől. Baszki, ezt az égést. Végignézett magán. Tuti, hogy látta a pólómat. Mekkora égés. Baszki. De végül is mindegy. Úgysem tudja, ki vagyok. Viszont…áááááááááááááá!!! Mennyire dögös! Anyám.

- Szexiscsokoládééééééééé! – sikított fel hangosan, miközben odatáncolt a laborban lévő cédélejátszóhoz. Elindított egy cédét és üvölteni kezdte az Outshined című Soundgarden-dalt. Lucas csak mosolyogva nézte az őrült nőszemélyt, majd beállt mellé és együtt kornyikáltak, rázták a fejüket, játszottak a képzeletbeli gitáron. Ha valaki látta volna őket, biztosan nem gondolta volna róluk, hogy diplomás emberek.

J eközben a kis los angeles-i parkban a fűben ült Chris Cornell-lel és a két kicsivel. Toni és kicsiChris majdnem összeveszett azon, hogy ki üljön J ölébe. Az apjuk rájuk szólt:

- Gyerekek, nem tudtok viselkedni? Toni. Chris. Elnézést, nem szoktak így viselkedni…Sajnálom a gépét. Remélem, nem ment tönkre. Ó. Be sem mutatkoztam.

J közbevágott.

- Tudom, hogy kicsoda. Christopher John Boyle. És Antonia és a kis Christopher.

A férfi csodálkozva nézte a lányt. Nem gondolta volna, hogy felismeri. És ráadásul az igazi nevét is tudja. Nem olyannak tűnt, mint aki ismerheti a zenéjét. Legalábbis a kora alapján.

- Honnan tudja az eredeti nevemet? – kérdezte meg akaratlanul is, miközben megpróbálta elhúzni Tonit és kicsiChrist a lánytól. Toni már a lány haját tanulmányozta, kicsiChris pedig a hátára mászott és a nyakába akart ülni. Chris csodálkozott azon, hogy a gyerekei így viselkednek egy idegen nővel. Főleg a kisfia lepte meg, mert kicsiChris inkább tartózkodó volt az idegenekkel. Sőt az anyjával is. De ezzel a lánnyal azonnal megtalálták a közös hangot.

- Hogy honnan tudom? Ó. Hát…Egyrészt van egy barátnőm, aki rendesen kioktatott az önnel kapcsolatos dolgokról… - mosolygott J, miközben Drew-ra gondolt. Hihi, drágám. Ezt megkapod. Tuti behalnál, ha hallanád, hogy rólad beszélgetek Chris Cornell-lel. – Másrészt ha jól tudom, volt néhány fellépése a Linkin Park-kal mostanában…

Chris elvigyorodott.

- Aha. Tegeződhetnénk? Tudom, hogy nem illik az idősebb férfinak felajánlania…

- Oké. Kösz. Jemina vagyok. Imádnivalók a gyerekeid.

- Apa, apa, apa! – kezdett el kiabálni Toni. – Nézd, milyen szépen rajzol ez a néni… - és felmutatta J jegyzetfüzetét, amit a lány hátizsákjából húzott elő. Chris elszégyellte magát és szabadkozni kezdett.

- Ne haragudj. Úgy látszik, kibújt belőlük az ördög. Nem szoktak így viselkedni…

- Semmi baj. Figyelj, Toni. Ha gondolod, lerajzollak benneteket. Persze csak akkor, ha apukátok megengedi.

- Apa, apa, apa, apa! Ugye megengeded? – bújtak a gyerekek az apjukhoz és mindkettő olyan szemeket meresztett Chrisre, hogy a férfi nem tudott nemet mondani, csak lemondóan sóhajtott.

- Na jó, legyen. Ezt még meg kell beszélni anyátokkal is – bár minek, tette hozzá gondolatban a férfi. Vicky nem törődött a két kicsivel. Megszülte őket, és ezzel letudta a kötelességét. Ebbe a parkba sem jött el még velük sosem. Nem látta, hogy a két kicsi milyen boldog, amikor lecsúsznak az óriási csúszdán, vagy amikor olyan magasra löki őket a hintával, hogy majdnem átfordulnak. Nem hallotta a vidám nevetésüket, amikor a puha fűben hemperegnek és csiklandozzák egymást. J – hez fordult. – Tényleg lerajzolnád őket?

- Persze. Nagyon szívesen – bólintott J és Chris kezébe nyomott egy cetlit. – Itt a címem meg a számom. Ha megbeszéltétek otthon, hívj fel és gyertek el. Általában délután már otthon vagyok.

Chris elolvasta a cetlire felírt címet, ami ismerős volt neki. A lányra nézett és vizsgálgatni kezdte.

- Ismerem ezt a helyet. Jártam már ott. Lent van a parton. Ez Chester Bennington háza. Ott laksz?

J bólintott. Látta a férfin, hogy meglepődött.

- Igen, ott lakom. Chesterrel élek.

- Hallottam már híredet – felelte Chris röviden.

- Hú. És ez jót vagy rosszat jelent? – nevette el magát J.

- Hát…igazából csak annyit mondanak rólad, hogy… - Chris tétovázott. Nem is ismeri J-t, és máris bántsa meg?

J elkomorult. Látta Chrisen, hogy nem tudja, hogy is mondja el neki, amit hallott róla.

- Szóval…ne haragudj. Nem ismerlek. Nem akarom jártatni a számat. Bocs. Vedd úgy, hogy semmit nem mondtam… - állt fel Chris a takaróról, és el akart indulni.

- Toni, Chris! Gyertek, megyünk!

- Áááá, apa, még neee – szontyolodtak el a kicsik.

J is felállt és megragadta Chris karját. A férfira nézett.

- Mit mondanak rólam? – kérdezte és várta a választ. Chris erre kibökte:

- Hogy csak a pénz és a hírnév miatt vagy Chesterrel. És most őszinte leszek, mert úgy érzem, megérdemled, bár nem ismerlek. Én szeretném, ha ez nem így lenne, mert Chester a barátom. Nem akarom, hogy akár te, akár másvalaki tönkretegye az életét. Sokat segített nekem.

J elsápadt. Istenem. Eszébe sem jutott, hogy tényleg ezt gondolják róla az emberek. De miért? Azért, mert fiatalabb a férfinál? És mert Chesternek van pénze? Neki is van. Csak ahhoz senkinek semmi köze. Úristen. Beszélnem kell Chesterrel. Nagyon remélem, hogy ő nem ezt gondolja rólam…Beszélnem kell vele.

J 23.

23.

J a Thaiföldön készült fényképeket nézegette a számítógépen. Mindig elfacsarodott a szíve, ahányszor meglátta Noi kedves kis arcát a képernyőn. Bár már két hete visszajött Thaiföldről, nem felejtette el a kislányt és azt az iszonyatos szegénységet és nyomort, amit ott tapasztalt. Felvette a kapcsolatot a thaiföldi nagykövetséggel és a hivatalban készséggel adtak neki felvilágosítást. Sajnos Chesternek igaza volt. A hatóságok nem engedélyezik az örökbefogadást egyedülállóknak, legyen az nő vagy férfi. Mindenképp házasnak kéne lennie, és le is ellenőrzik a kapcsolatot. Szóval még egy gyors házasság sem oldaná meg J gondját. Így egyelőre csak az a lehetőség maradt, hogy adományokkal támogassa a kicsiny falut és az ott élőket. Szerencsére a Music For Relief-nek volt Phuketen képviselője, aki le tudja ellenőrizni, hogy az adományokat ténylegesen meg is kapják a rászorulók, ne nyúlja le senki más. J egy kicsit megnyugodott. Szerencsére volt, ami elfoglalja. Ebben a két hétben átköltözött Chester lakásában. Amikor először járt a férfinél, leesett az álla. Chester a parton lakott egy óriási házban, amiben a házi stúdiótól és a kis moziteremtől kezdve minden volt. a nagy, de ízlésesen berendezett hálószobát persze rögtön ki kellett próbálni. És a hatalmas pezsgőfürdőt is felavatták. Meg a kültéri jacuzzit. Meg a …mindent. Ez alatt az idő alatt azért egymás testén kívül megismerték egymás életét is. J sokat mesélt a családjáról, főleg az apjáról. Chester pedig rengeteg vicces sztorit elevenített fel a gyerekeivel kapcsolatban. A gyerekek…J még nem találkozott velük, mert most Talindánál voltak. A lány várta is a találkozást, meg nem is. Szerette volna megismerni a srácokat, de félt attól, hogy a gyerekek mit fognak hozzá szólni, hogy az apjuk egy fiatal félvér lánnyal él. Akármerre járt, elég nagy előítéletekkel találkozott, meglepő módon főleg Amerikában. Pedig itt aztán rengeteg furcsa „keverékkel” találkozhatott az ember, elég, ha kiment az utcára. Elvileg Amerika felvilágosult ország volt, de mégsem. J emlékezett arra, hogy gyerekkorában mennyit bántották a származása miatt. A lány sokszor ment haza sírva az óvodából, az iskolából, ahol rendszeresen megalázták. Ilyenkor az apja mindig az ölébe ültette és mesélt neki Japánról, az ott élő emberekről, a rokonairól. J megnyugodott ezektől a beszélgetésektől. Később pedig megerősödött annyira lelkileg, hogy leperegjenek róla ezek a bántások. A lány a mai napig őrizte ezeket a beszélgetéseket a szívében. Chesternek is sokszor idézett egy-egy bölcsességet, amit még az apja mondott neki.
A napok nagyon gyorsan teltek és ők szépen összecsiszolódtak. J továbbra is a Rocawearnél dolgozott, Chester pedig gőzerővel csinálta a fiúkkal a Linkin Park új albumát. Emellett a Ve’celt és a Club Tattoo-t irányította. J sokszor csodálkozott azon, hogy mennyi energiája van a férfinak. Chester ezerrel pörgött, viszont mindenre és mindenkire volt ideje. Amikor nem volt otthon, J elment és körbejárta a környéket.
Egyik nap J éppen a gép előtt ült és Drew-val msn-ezett, amikor Chester besietett hozzá.
- El kell mennem, drága.
- Oké. Hová? Mi a baj? – kérdezte a lány, amikor látta, hogy a férfi tétovázik.
- Ööööö…Robina…
- Mit csinált? – J rühellte a szöszit, már a neve említésétől a falra tudott volna mászni. A nőci rendszeresen zaklatta őket, ráadásul beperelte Chestert és a Ve’celt, mondván hogy minden különösebb indok miatt kitették az üzletből. Szóval volt gond bőven a nővel.
- El kell mennem az ügyvédemhez, mert már zaklatással is vádol…
- Miiii? Ez hülye – szólt J elképedve.
- …téged meg testi sértéssel…
- Miii? Ez…hogy micsoda? Na várjunk. Álljunk meg egy pillanatra. Zaklatás? Ezt nem értem. Egy perc.
J a gép felé fordult és gyorsan elköszönt Drew-tól. Felállt az ágyról és Chesterhez lépett. Látta, hogy a férfi mennyire feszült. Megfogta a kezeit és magához húzta. Chester szorosan ölelte a lányt és lassan megnyugodott. J nagyon jó hatással volt rá. Minden nap egyre jobban szerette a lányt, egyre mélyebben. Soha nem érzett még ilyet, pedig volt néhány kapcsolata és két házassága. De senkivel nem volt ennyire együtt, senkivel nem egészítették ki egymást ennyire, mint J-vel. A lány meleg tenyere a hátát simogatta, és Chesternek már eszébe sem jutott Robina és a vádjai. A szex viszont annál inkább. A férfi néha úgy érezte magát, mint egy tinédzser. Bárhol, bármikor képes volt szeretkezni a lánnyal. Sokszor a legelképesztőbb helyszínek jutottak eszébe, J pedig könnyen ráállt a dologra. Testileg is remekül kiegészítették egymást.
A lány érezte, hogy Chester megnyugszik és már nem olyan feszült. És azt is érezte, hogy a férfi kívánja. J végigsimított Chester hátán és a keze megállapodott a fenekén. Imádta a férfi testét. Minden porcikájától begerjedt. A hátsó felétől meg főleg. Most is elég volt egy apró érintés és a lány pulzusa vadul verni kezdett.
- Nem lesz semmi baj. Engedd el magad – súgta a lány. – Itt vagyok veled.
- Szeretlek, Jemina – felelte Chester. Gyengéden megcsókolta a lányt és simogatni kezdte a hátát, majd szorosan megölelte. – Szeretkezz velem. Most. Akarlak.
A lány pedig eleget tett a kérésnek. Lassan levetkőztette Chestert, majd levette a saját ruháit. A férfi meztelen teste, a tetoválásai, a szemmel látható vágya annyira felizgatta J-t, hogy a lány lerántotta Chestert a földre és a puha szőnyegen szeretkeztek. Mivel kellőképpen leizzadtak, gyorsan lezuhanyoztak, majd Chester felöltözött és elindult az ügyvédjéhez, hogy megbeszéljék a lépéseket Robina ügyében. J egy darabig téblábolt a lakásban, majd megfogta a laptopját meg egy üveg ásványvizet, egy takarót, az iratait, bepakolta a hátizsákjába és elindult sétálni. A környék, ahol Chester háza állt, nagyon szép volt, és nagyon nyugodt. Családos emberek laktak a szomszédos házakban, sok zöld terület és park volt a házak között. Mivel már jó idő volt, sok ember kint volt a szabadban, sétáltak, sportoltak, együtt voltak.
J az egyik parkban talált egy elég jó helyet magának. Leterítette a takarót a fűbe. Elővette a laptopot és bekapcsolta. Hónapokkal ezelőtt nem gondolta volna, hogy egyszer egy parkban, a fűben fekve internetezni fog. A mobilnetnek hála fel tudott lépni msn-re is. Beszélni akart Drew-val. Ki akarta kérni a tanácsát Robinával kapcsolatban. És szerette volna megosztani a boldogságát a lánnyal. Drew ugyanolyan volt, mint ő. Ezért is találtak ennyire egymásra. J elmosolyodott, amikor Drew bejelentkezett.
- Hellóbelló! Merre vagy? – írta Drew-nak.
- Áááááá, itt vagyok a laborban, Lucas-szal. Melózunk ezerrel. De jóóóóóóóó. Imádom.
- Hihi. Naná. Én egy gyönyörű parkban fetrengek a fűben. És nézegetem az emberkéket. Én is imádom. Egyszer el kell jönnöd. Ezt látnod kell. Ó, istenem!
- Na, mi történt?
J nem válaszolt azonnal, mert a figyelmét lekötötte egy kislány. Egy gyöyörűszép, cserfes kislány, aki nem messze tőle a járdán ugrált. És beszélt, beszélt ahhoz a férfihoz, aki mellett ugrándozott.
- Anyám. Drew. Látnod kéne ezt a kiscsajt – írta a barátnőjének, és közben belőtte a webkamerát is.
- Ki az?
- Passz. De gyönyörű. Olyan 4-5 éves lehet. Mint Noi. Hihi. De vagány ruhája van.
- Mi van rajta? Nem tudod odafordítani valahogy a kamerát? – kérdezte Drew, mert ő is imádta a kicsiket. Néha úgy érezte, kéne neki egy rakat gyerek. Átragadt rá J lelkesedése.
- Várj. Megpróbálom. Látod?
- Nem. Franc. Szóval milyen rucija van a kiscsajnak?
- Hihi. Egy fehér buggyos ujjú póló van rajta, az elején egy halálfejjel…
- Anyám. Stíles a kiscsaj. És még?
- Világos térdgatya meg lábujjas papucs. Te…és a dumája!
A kislány a járdán ugrált és hangosan beszélt egy férfihez, aki a karjaiban tartott egy szőke 2 évkörüli kisfiút és mosolyogva hallgatta a kislány szövegelését.
- …és akkor apa majd meglöki a hintát és akkor én felrepülök egészen az égig és megérintem a napot és…
- Olyan magasra nem is lehet hintázni. És különben is a nap megéget – felelte a kisfiú, mire J elmosolyodott. A kis komoly. – Igaz, apa, hogy nem is tudod olyan magasra lökni Tonit?
És J akkor látta meg, hogy ki az apuka. Először csak a nadrágját látta. Anyám. Ez a gatya…Majdnem lecsúszik a férfi keskeny csípőjéről. A gombolása totál el van rongyolódva, mintha már ezer éves lenne. Mi mindent megtapasztalhatott ez a nadrág – vigyorodott el J. A férfin egy egyszerű fehér póló volt, a nyakában ezüst nyaklánc, valami szögletes medállal. A haja félhosszú és göndör volt. A szeme pedig kék. Vakító kék. De milyen kék! Kis szakáll, kis bajusz…Huhh. Hát nem rossz. Határozottan nem rossz. De… Anyám. De ismerős…J akaratlanul is felült és még jobban megnézte a kis társaságot. Feltűnően bámulhatta őket, mert egyszercsak meghallotta a kislány hangját:
- Apa, az a négerszerű néni miért bámul minket annyira? Biztos tetszel neki…És miért olyan furcsa a szeme? Olyan, mintha túl szorosra kötötte volna a copfját!
- Toni, ne beszélj ilyeneket – szólt rá a kislányra az apja, és egyenesen J-re nézett. A lány lélegzete elakadt. Baszki. Baszki. Baszki. Baszki. Villámgyorsan a laptop felé kapott és bekapcsolta a mikrofont a gépen.
- Na mi van, csajsz…
- Drew, baszki, ezt látnod kell. Jesszus. Kapaszkodj meg – vágott a barátnője szavába J.
- Úristen, mi van? – kérdezte ijedten Drew a világ másik feléről.
- Baszki, ezt látnod kell – ismételte J és a kis család felé fordította a gépet. – Ki ez a pasi meg a két gyerek?

J 22.

22.

J másnap reggel arra ébredt, hogy elzsibbadt a karja és izomláza volt, mintha órákon át az edzőteremben kínozta volna magát. Először nem értette, hogy miért. Aztán meglátta Chestert maga mellett az ágyban. A férfi neki háttal feküdt és nyugodtan, egyenletesen lélegzett. Nem úgy, mint tegnap este – gondolta magában a lány, és elmosolyodott. Amikor felidézte magában a történteket, érezte, hogy felizgul már a gondolatra is, hogy együtt lehet Chesterrel. A férfi teljesen meztelen volt, a vékony takaró csak félig takarta a csípőjét. J finoman végighúzta az ujját a férfi gerincén, majd egy gyengéd csókolt lehelt a vállára, miközben halkan azt súgta:

- Szeretlek, Chester. Rád vártam idáig.

Óvatosan felkelt az ágyból. Maga köré tekerte a takaróját és miután meggyőződött arról, hogy senki nem látja, átlopakodott a saját szobájába. Megnyitotta a zuhanyt és beállt a víz alá. Lehunyta a szemét és emlékezett.

Chester hirtelen felriadt. Nem tudta, mi ébresztette fel. Gyorsan megfordult az ágyban és látta, hogy J nincs már ott. Csak álom volt talán? Hát akkor eléggé élethűre sikeredett – gondolta Chester magában, majd a feldúlt ágyra nézett és tudta, hogy nem álmodta azt, ami kettejük között történt. Ez nem pusztán szex volt. Tegnap este szerelmeskedtek. És J még szűz volt. Remélem, nem okoztam neki fájdalmat – reménykedett a férfi. És hol lehet a lány? Chester felállt az ágyról és körbejárta a kis lakosztályt, de J sehol sem volt. Aztán, mivel a falak papírvékonyak voltak, meghallotta a szomszéd szobában a vízcsobogást. Aha. Szóval a zuhany alatt áll. Meztelenül. A vízcseppek gyorsan gurulnak végig a testén. Nyomás, Bennington. A férfi gyorsan magára kapott egy pólót meg egy alsónadrágot. Kinyitotta a szobaajtót és kikémlelt. Nem jött senki, így lebukás nélkül bejutott a lány szobájába.

J még a fürdőszobában volt és a zuhany alatt állt. Behunyt szemmel gondolkodott az előző este történteken, közben pedig énekelt. A My December című LP-dal járt az agyában napok óta. Felemelte a kezét és úgy csinált az ujjaival, mintha zongorázott volna. Mindig is szeretett volna megtanulni zongorázni.

Chester belesett a fürdőszobaajtón. A zuhanykabin tejüvegén át látta J testének körvonalait és hallotta a lány éneklését is. Hát lenne mit csiszolni rajta – gondolta a férfi és elvigyorodott. Halkan elhúzta a kabin ajtaját. J látványától a vér az alsó testrészébe áramlott. A lány a víz alatt állt, behunyt szemmel, egy Linkin Park-dalt énekelt és közben képzeletben zongorázott. Chester belépett a zuhanykabinba. Nem foglalkozott vele, hogy vizes lesz. Akarta J-t.

J érezte a testén az enyhe huzatot és tudta, hogy Chester jött. Nem nyitotta ki a szemét, kíváncsi volt arra, hogy a férfi mit fog csinálni. Amikor megérezte a dereka köré fonódó karokat, megborzongott, de nem a hidegtől. Chester szorosan a háta mögött állt és J tudta, érezte, hogy a férfi kívánja. Ő is akarta Chestert. Még mindig csukott szemmel megfordult és belesimult a férfi ölelő karjába. Chester megcsókolta a szemeit, az orrát, majd a száját.

- Jó reggelt, drága. Jöttem hozzád zuhanyozni. Nem baj, ugye?

J kinyitotta a szemét és Chester mosolygó arca nézett vissza rá. A férfiból sugárzott a boldogság és a lelki nyugalom. Fizikailag viszont nem volt nyugodt, ezt J pontosan érezte. Közelebb húzódott a férfihoz.

- Jó reggelt neked is. Persze, hogy nem baj. De én ruha nélkül szoktam zuhanyozni…

Chester villámgyorsan lekapta magáról a vizes pólót és a boxert, bár utóbbival azért meg kellett küzdenie, mert nem volt egyszerű dolog lehámozni a vizes alsónadrágot. J mosolyogva figyelte az igyekezetét.

- Hová sietsz? Csak szépen nyugodtan, nehogy elcsússz a vizes kövön…

- Ne nevess ki, különben…

- Különben mi lesz? – kérdezett vissza kacéran J, miközben lépett egyet hátra, Chester meg előre. A férfi nekinyomta a kabin üvegfalának. Megfogta J két karját és felemelte.

Mélyen a lány szemébe nézett.

- Jól vagy, drága? Véreztél tegnap…Nem okoztam fájdalmat?

J megrázta a fejét.

- Nem fájdalmat okoztál, hanem mérhetetlen gyönyört. Jól vagyok. Szeretlek. Istenem. Milyen jó kimondani neked.

- Nekem meg olyan jó hallani tőled – suttogta Chester. Odahajolt J-hez és lágyan megcsókolta. A lány csuklóit még mindig összefogva tartotta, így J tehetetlen volt. Nem mintha tiltakozni akart volna bármi ellen is. A férfi fél kézzel a csuklóit fogta, a másik kezével pedig magához húzta a lányt. Aztán J kiszabadította a kezeit és átkarolta Chester nyakát. A férfi megsimogatta J fenekét, majd magához emelte a lányt, J pedig Chester csípője köré fonta a lábait. Ez most nem gyengéd szerelmeskedés volt, hanem gyors, vad és kemény. Nem tartott tovább 5 percnél, viszont ugyanolyan élvezetes volt, mint az előző alkalom. Utána ténylegesen lezuhanyoztak, majd Chester visszalopakodott a szobájába átöltözni.

J figyelmesen nézte magát a tükörben. Csillogott a szeme, valamiféle földöntúli boldogságot érzett magában. Aztán hirtelen bevillant neki valami. Az oké, hogy ő még szűz volt. De emiatt ugye nem is szedett semmiféle fogamzásgátló tablettát. És sem tegnap este, sem ma nem használtak óvszert sem. Ebből még baj is lehet – gondolta a lány, aztán elhessentette a gondolatot. Biztos nem lesz semmi baj. Nem lehetek terhes már rögtön az első alkalomkor. Vagy a második alkalomkor…Gyorsan felöltözött, felvette a hátizsákját és átsietett Chesterhez. A férfi kint cigizett a teraszon. Anyám. Ez a pasi még cigizni is csak szexisen tud. Odalépett hozzá és végigsimított a fenekén. Muszáj volt hozzáérnie.

- Szia. Kész vagy?

- Aha. Totálisan – vigyorgott a férfi. Elnyomta a cigit és felkapta a hátizsákját. – Gyere, menjünk. Ma még meg kell látogatnunk két kis falucskát. Készülj fel rá, hogy ott is lesznek árva gyerekek.

J bólintott és a férfi után indult. És hiába mondta Chester, hogy készüljön fel, a látvány annyira váratlanul érte, hogy csak bámult ki a fejéből, tehetetlenül, az arcán pedig ömlöttek a könnyek. Árva gyerekek sora ült a kis falucskákban a házak előtt. Amikor meglátták az idegeneket, nevetve rohantak oda hozzájuk és körbeugrálták őket. Mindannyian koszosan és soványak voltak, talán betegek is. Az embereken látszott, hogy szinte semmilyük nincsen, mégsem hagyták, hogy a bánat és a nélkülözés letörje őket. Chester szorosan fogta a lány kezét, miközben az egyik kis összetákolt házban beszélgettek a faluvezetőkkel. A lányt körbeülték a gyerekek, ő pedig elővette a jegyzetfüzetét, hogy leírja, kinek mire van szüksége. Ahogy lapozott egyet, könnybe lábadt a szeme. Noi rajza volt a lapon. A kislány Chestert és őt rajzolta le. Vajon jól van? Nem bántják? Vigyáznak rá? Ki fog rá figyelni, hogy az a boszorkány ne kaparintsa megint a kezei közé? A lányban csak úgy sorakoztak egymás után a kérdések. Hirtelen érezte, hogy rosszul lesz. Feltápászkodott és kimenekült a szabad levegőre. Lerogyott a homokba. Előkotort a hátizsákjából egy kis üveg ásványvizet. Ivott belőle néhány kortyot, a maradékot pedig magára öntötte. Csukott szemmel térdelt a homokban, amikor egy könnyű érintést érzett a vállán.

- Jemina…Jól vagy? M a baj? – térdelt le mellé Chester és aggódva figyelte.

- Semmi. Aggódom Noi miatt. Szerintem attól lettem rosszul. És ezek az emberek… Chester, hogy lehet így élni? Istenem. Én állandóan azon aggódtam, hogy mikor lesz saját cégem. Ezeknek az embereknek szinte saját ruhájuk sincs, mégis boldogabbak, mint én!

- Nyugodj meg, drága – ölelte át Chester gyengéden a lányt. – Holnap vissza kell mennünk Phuketre. Nem tudom, hogy jó ötlet-e, de ha gondolod, előtte elmehetünk megnézni Noit. De csak akkor, ha…

J szeme megint könnybe lábadt.

- Köszönöm. Én sem tudom, hogy jó lesz-e, de szeretném még látni. Szeretném megbeszélni majd a hatóságokkal, hogy milyen módon lehet támogatni őket. Segíteni akarok ezeknek az embereknek.

- Hidd el, már így is sokat segítettél nekik – mondta Chester, majd felhúzta a lányt a homokból. – Gyere, mennünk kell.

Elköszöntek a falubeliektől és visszamentek a szállodába, Chester szobájába. J fáradt volt, fizikailag, agyilag és lelkileg is. Chester átölelte, ringatta és simogatta a hátát. A lány feszültsége és szomorúsága lassan oldódott. Kiültek a teraszra a fotelekbe és nézték a kivilágított kertet. J fáradtsága elmúlt, ahogy a férfira nézett, aki piszkos volt és izzadt, de szexis. Nagyon.

- Anyám – kommentálta a látványt J. Chester ugyanis az egyik fotelban ült, cigi lógott a szája sarkában, a szeme csukva és a térdén dobolt.

- Hihi. Új dal készül?

- Tessék? – eszmélt fel Chester a gondolatiból. J felállt és odalépett a férfihoz.

- Mondom új dal készül?

- Eszembe jutott valami. De már elfelejtettem.

- Miért?

- Mert megzavartál – vigyorgott a férfi.

- Bocsi, akkor itt sem vagyok.

- Ne menj el. Maradj velem. Gyere haza velem L.A-be. Költözz hozzám – kérte halkan Chester, miközben a lány ujjait simogatta, majd egyesével megcsókolta őket.

- Úgy érted, hogy… - J csak ennyit tudott kinyögni.

- Igen. Szeretnék veled élni egy fedél alatt. És szeretném, ha megismernéd a gyerekeimet is.

KKÜ után BUÉK:)

Hali, lányok!

Szeretném megköszönni, hogy olvastok.
Kívánok Nektek boldog új évet, és remélem, sikerül olyat írnom, ami tetszik Nektek.:)

J 21.

21.

Nyugi, Bennington. Előttetek az egész éjszaka és a holnap és a holnapután és az egész élet. Nem kell kapkodni. Higgadj le – nyugtatgatta magát a férfi, de amikor megérezte J tenyerét a mellkasán, hangosan felsóhajtott. Aztán a lány a mutatóujjával lassan körözni kezdett a mellbimbói körül, majd a keze a hasán és a köldökén át a derekára csúszott. Közben pedig a csípőjével nekidörgölőzött Chester ágyékának, amitől a férfi pulzusa az egekbe szökött. J keze visszafelé is megtette ugyanezt az utat, csak már lassabban. Átkarolta a férfi nyakát.
- Úgy érzem, készen állsz arra, hogy megajándékozz életem első szerelmes éjszakájával – súgta neki halkan. Majd felemelte a fejét és félve tekintett Chesterre. A férfi a két kezébe fogta J arcát és figyelmesen nézte.
- Jól értettem, amit mondtál? Soha nem voltál még senkivel együtt? – kérdezte Chester, mire J bólintott.
- Sajnálom. Nem akartam elrontani a hangulatot. Csak úgy gondoltam, jobb, ha most elárulom, mert…lehet, hogy így már nem is akarsz velem lefeküdni…
- Drága. Figyelj rám – szólt gyengéden a férfi és simogatni kezdte J arcát. – Eszedbe ne jusson ilyen butaság. Köszönöm, hogy elmondtad. Ígérem, hogy vigyázni fogok rád.
Chester még egyszer végigsimított J arcán, majd megsimogatta a nyakát. Látta a lány nyakán a vadul lüktető eret és rászorította a száját. J felnyögött és a kezével Chester derekába kapaszkodott. A férfi finoman simogatni kezdte J-t. A nyakát, a karjait, a hátát, és közben csókolta. Amikor meghallotta J vallomását, boldogság öntötte el a szívét. Ő lesz a lány életében az első férfi. Neki adja oda magát először testestől-lelkestől. Ez a tudat még jobban felizgatta a férfit.
- Ahhoz képest, hogy még nem voltál senkivel, elég jól kezeled a dolgot – suttogta pajkosan a lány fülébe. – Emlékszel Phoenixre?
- Mindenre emlékszem, ami ott történt – mondta J rekedten. Úristen. Még csak csókolózunk meg simogat, és én már a mennyben érzem magam – gondolta. – Emlékszem a csókjaidra. Emlékszem, milyen érzés volt, amikor a mellemhez értél…
A lány felszisszent, mert Chester benyúlt a felsőrésze alá és óvatosan megérintette a mellét. J villámgyorsan levette a felsőt.
- Ez már nem kell. Érints meg. Érezni akarom megint a kezedet…Vigyél a hálószobába, kérlek!
Chester felkapta a lányt és bevitte az aprócska szobába. Az ágy mellett leengedte J-t a földre. Megállt vele szemben, szorosan, csak centik választották el őket egymástól. A férfi csak nézte J-t. Látta a lányon, hogy izgatott. Hogy legalább annyira izgatott, mint ő. Előrébb lépett egy kicsit, így J mellbimbója hozzáért a mellkasához. A lány halkan felnyögött és megcsókolta Chester vállát. A két keze közben a férfi hátára siklott és simogatni kezdte, majd lejjebb csúsztatta őket és megmarkolta Chester fenekét. A férfi halkan felnevetett:
- Hé, hé, hé! Csak nyugodtan…Ráérünk. Ne siess.
- De…
- Nincs de. Szépen, lassan fogunk szerelmeskedni – súgta Chester a lány fülébe. – Meg fogom ismerni a gyönyörű tested minden porcikáját. Tudni akarom, hogy mi jó neked…Ezt például szereted? – és lassú mozdulatokkal simogatni kezdte a lány hátát és az oldalát, de úgy csinálta, hogy a hüvelykujjaival mindig hozzáért J melléhez. Apró kis érintés volt, de a lány úgy érezte, belepusztul a vágyba. Behunyta a szemét és Chester érintésére koncentrált. Hangosan felnyögött, amikor a férfi tenyere átfogta és egy kicsit megszorította a melleit.
- Istenem – suttogta és kinyitotta a szemét. Megszédült a Chester tekintetéből áradó vágytól, szenvedélytől, szerelemtől. A férfi előrehajolt és megcsókolta. Először gyengéden, majd egyre hevesebben csókolóztak, nyelvük vad táncot járt, szinte marcangolták egymás száját. J keze kettejük közé csúszott és megállapodott Chester övcsatján, de a férfi lefogta a kezét.
- Ne. Különben 5 perc és vége. Most te vagy az első. Szeretném megmutatni, hogy milyen csodálatos dolog a szerelem. És most leveszem rólad a ruhát.
J csak bólintani tudott, egy hang sem jött ki a torkán az óriási vágyakozástól. Chester letérdelt elé és végigsimított a lábán. A vékony nadrágon keresztül a tenyere mintha égette volna J bőrét. A férfi kigombolta a nadrág gombjait, majd lassan, nagyon lassan lecsúsztatta a nadrágot, J pedig kilépett belőle. Ott állt Chester előtt egy szál bugyiban. A férfi még mindig előtte térdelt és megsimogatta a combját. Először kívül, majd belül is. J megrezzent, amikor Chester a combja tövéhez ért. A lány akaratlanul is összeszorította a lábait. Az öle lüktetett, a vér száguldott az ereiben. Chester gyengéden megcsókolta a combját, az egyiket a másik után, a keze közben a fenekét simogatta. Aztán a következő pillanatban J megérezte a férfi meleg leheletét a szeméremdombján. Megroggyant a térde és bele kellett kapaszkodnia Chester vállába. A férfi megcsókolta a bugyin keresztül, majd lassan felállt. Nehezen lélegzett, egy kicsit meg kellett nyugodnia, mert úgy érezte, nem fogja sokáig bírni. Pedig muszáj. Így viszont…J ugyanis gyors mozdulattal kicsatolta az övet a nadrágján.
- Szeretnélek levetkőztetni – súgta a férfi fülébe, és nekinyomta a mellét Chester mellkasának. Miközben gyengéden csókolta a férfit, lassan kigombolta a farmer gombjait, közben az ujjai mintegy véletlenül végigsimították Chester kemény férfiasságán. A férfi felnyögött.
- Jemina…
- Szeretek hozzád érni – suttogott a lány. – Szeretem a testedet. Tetszik. Dögös vagy. Izgató. Vadító – és az alsónadrágon keresztül megfogta Chester férfiasságát. – Megvadítasz. Tetszik, hogy ennyire akarsz. Mondd el nekem, hogy mit szeretnél velem csinálni. Aztán tedd is meg – a lány gyors mozdulattal lerántotta a férfiról a farmert.
- Rendben. Hunyd be a szemed.
J megtette. A következő pillanatban érezte, hogy Chester gyengéden az ágyra fekteti, aztán egészen közelről meghallotta a férfi vágytól fűtött hangját.
- Akkor most mesélek. Elmesélem, mit látok. Itt fekszel előttem. A szemed csukva. Én szeretnélek megcsókolni. És meg is teszem. Megcsókolom először a szádat…
J megérezte Chester száját a száján. A férfi lassan, gyengéden csókolta a száját, majd lejjebb haladt.
- …aztán szeretném megcsókolni a nyakadat…végighúzni a nyelvemet…
Chester apró csókokat lehet J nyakára, majd a nyelvével végigsimította a lány nyakán a gyorsan lüktető eret.
- …aztán haladok lefelé, és elérek a melledig… a számba veszem a mellbimbódat és…
J felnyögött, amikor Chester megtette azt, amit mondott. Ahogy a férfi szája hozzáért a melléhez, megvonaglott és kinyitotta a szemét. Megragadta Chester vállát.
- Chester…kérlek…
A férfi felemelte a fejét és J-re nézett.
- Mire kérsz? Folytassam? Vagy hagyjam abba?
- Abba ne hagyd – szólt rá J, mire Chester rekedten felnevetett.
- Értettem. Akkor most visszatérek a testedhez…
J úgy érezte, elájul. Zúgott a füle, kapkodta a levegőt. Chester először megint a szájával, majd a nyelvével ért hozzá a melléhez. Amikor gyengéden nyalogatni, szívogatni kezdte a mellbimbóit, J ismét hangosan felnyögött. Önkéntelenül is összeszorította a combjait, mert azt hitte, így kevésbé fogja érezni azt a lüktetést, ami Chester érintése váltott ki belőle. De nem így volt. Az érzés ugyanolyan erős maradt. A férfi közben már a hasánál járt, majd belecsókolt a köldökébe. J visszatartotta a lélegzetét, amikor Chester hozzáért ott lent. Még csak a bugyin keresztül, de a lány ettől a finom érintéstől is megszédült.
- Jemina. Szólj, ha valami nem jó neked. Rendben? És ha valamit szeretnél, azt is mondd meg…
- Vedd le a bugyimat – nyögte ki a lány, Chester pedig teljesítette a kívánságát. A férfi lejjebb csúszott az ágyon. Először az ujjaival cirógatta a lány combjait, majd a szájával is. J nem tudta megállni és hangosat nyögött, amikor megérezte Chester száját. Ott. A férfi megfogta és feljebb tolta J lábait. A látvány annyira izgató volt a férfi számára, hogy majdnem megfeledkezett az ígéretéről. Vett egy mély levegőt, de nem sokat segített rajta. Ahogy a lány ott feküdt előtte, teljesen meztelenül, várakozón, teljesen rábízva magát…
J megvonaglott, amikor Chester megcsókolta ott. Amikor pedig megérezte, hogy a férfi óvatosan belécsúsztatja a nyelvét, felnyögött. És tudta, hogy hamarosan át fogja élni élete első orgazmusát. Érezte, hogy átjárja valami óriási erő, megpróbálta visszatartani, de képtelen volt. A gyönyör elöntötte a testét. A lány hangosan, elnyújtva nyögött és többször összerándult. Az ájulás határán volt.
Chesternek óriási örömet okozott, hogy érezte és látta J orgazmusát. Feljebb emelkedett és a lány fölé hajolt, aki zihált és elhomályosult tekintettel nézett rá. Megsimogatta J arcát, miközben a combjai közé csúsztatta a térdét.
- Jól vagy, drága? Minden rendben?
- Chester… - J csak ennyit tudott mondani. – Köszönöm.
- Ne köszönd.
- De igen – J kezdett magához térni, és megsimogatta Chester arcát, a nyakát, a mellkasát. Egy hirtelen mozdulattal maga alá fordította a férfit és lovaglóülésben elhelyezkedett fölötte. Úgy érezte, vissza kell adnia Chesternek mindazt a gyönyört, amit ő nyújtott neki. A lány rájött arra, hogy mennyivel másabb olvasni a szexről és mennyivel másabb csinálni. Viszont annak örült, hogy Chester teljesen felszabadította. Felszabadította az érzékeit, az érzéseit, megszabadította a gátlásaitól, magabiztossá tette. J a férfi füléhez hajolt, aki várakozón hallgatta:
- Visszakapod. Mindent visszakapsz. Nem hagylak parlagon heverni. Azt sem fogod tudni, hogy hol vagy.
- Alig várom – mondta Chester mosolyogva.
- Akkor most elmondom, hogy mit fogok veled csinálni – suttogta J a férfi szájába. - Először megcsókolom a szádat. Aztán a nyakadat. Aztán a mellkasodat, külön figyelmet szentelve a mellbimbóidnak. Aztán jön a köldököd és utána leveszem rólad ezt a dögös Calvin Klein-boxert és…
Chester felnyögött.
- Ne folytasd, mert nekem annyi – és csókkal zárta le a lány száját. A hosszú, szenvedélyes csók után pedig J beváltotta az ígéretét. Szépen sorjában haladt a férfi testén lefelé. Amikor az ujjait becsúsztatta a boxer szegélye alá és hozzáért Chester férfiasságához, hallotta, hogy a férfi megint felnyög. J lassan levette a férfiról a boxert. Innentől pedig nem volt megállás. A lány a kezével és a szájával az élvezet olyan magas fokára juttatta Chestert, hogy a férfi tényleg nem tudta, hol van. Aztán érezte, hogy nemsokára eljön az a pillanat, amikor már nem tudja visszatartani magát. Finoman a hátára fordította a lányt és a szemébe nézett.
- Drága…figyelj rám. Vigyázok rád. Óvatos leszek. Szólj, ha…
- Értelek. Szólni fogok.
Chester megmozdult. Annyira óvatos és gyengéd volt, hogy a lány szíve megtelt szerelemmel. Nem érzett fájdalmat, csak azt, hogy nagyon jó. Amikor megérezte, hogy Chester teljesen benne van, megemelte a csípőjét. A férfira nézett, aki fogva tartotta a pillantását. Végig egymás szemébe néztek. Felgyorsult mozdulatok, hangos zihálás, izzadságcseppek. És a végén a mindkettőjükön végigzúduló élvezet. Chester hangosan felnyögött, amikor elérte az orgazmus, J pedig követte őt.
Percek vagy órák teltek el, egyikőjük sem fogta fel az időt. Chester zihálva támasztotta a homlokát J homlokának és mélyeket lélegzett.
- Jól vagy? – kérdezte halkan, mire J megsimogatta az arcát.
- Soha nem voltam jobban. Szeretlek, Chester Charles Bennington. Őszintén szeretlek.
- Én sem éreztem még ilyet. Soha. És én is szeretlek, Jemina Miya Sankara. De most aludjunk. Öreg vagyok én már az egész éjszakás szexeléshez.
- Még mindig nincs pizsim. De szerintem most már nem is kell.
Chester a lány mellé feküdt és szorosan átkarolta. J hátat fordított neki és elfészkelődött az ölelésében. Boldog volt. Úgy érezte, Chesterben megtalálta azt, akire várt. Aki kiegészíti. Aki a másik fele. Jóban-rosszban.