J 38.

38.

Talinda felöltöztette a két kicsit, a nagyfiúknak pedig szólt, hogy szedelőzködjenek. Nem árulta el, hová mennek. Úgy gondolta, hogy ebben az esetben a sokkterápia a legjobb megoldás. Tylert és Dravent bekötötte a gyerekülésbe, a két nagyfiúnak már nem kellett az ülés, ők becsatolták a biztonsági öveket. Akármennyit kérdezősködtek, Talinda nem mondta meg nekik az úticélt. A kicsik élvezték a „titkos küldetést”, Jaime viszont sejtette, hogy hová fognak menni, és Isaiah is. A kissrác dünnyögött egy sort, de amikor Talinda rászólt, hogy hagyja abba, szó nélkül elhallgatott. Isaiah ösztönösen, zsigerből utált minden nőt, aki nem Talinda volt, holott az asszony nem is a vér szerinti anyja. Mégis nagyon ragaszkodott hozzá, főleg a válás után. És azt szerette volna, ha az apja és Talinda újból együtt lennének, bár a tudata legmélyén sejtette, hogy ez a vágya nem fog teljesülni. Isaiah gyűlölte Robinát, az apja előző barátnőjét. Igyekezett ott megkeseríteni a szőke cicus életét, ahol csak tudta. Amikor Talinda elmesélte neki, hogy Robina nincs már, Isaiah örömujjongásban tört ki. Amikor azonban az anyja megpróbált az apja új barátnőjéről beszélni, a kissrác bezárkózott. Nem is hallgatta meg Talindát, és igyekezett Jaime-t is az idegen új nő ellen hangolni. Folyamatosan táplálta magában a gyűlöletet az új nő iránt, holott semmit nem tudott róla. Most azonban a kocsiban ülve érezte, hogy eljött az idő, és meg fogja ismerni. Úgyis utálni fogom – döntötte el Isaiah magában. Ott fogom bántani, ahol csak tudom. Elüldözöm az apám mellől és akkor ő is többet lesz velünk. A kissrác tudta, hogy nem is olyan régen igazságtalanul vádolta az apját azzal, hogy az új barátnője miatt van velük keveset, de jól esett akkor kiadnia a mérgét. És amikor az egyik osztálytársa piszkálni kezdte Jaimet, Isaiah-ból kitört a felhalmozódott indulat. Védte magát, védte Jaime-t és védte az egész Bennington-családot.
- Utálni fogom – mormolta az orra alatt halkan, de persze Draven meghallotta és egyből beárulta Talindának.
- Anya! Isaiah azt mondta, hogy…
- Kussolj, te kis majom – sziszegte Isaiah, mire Talinda ránézett a visszapillantótükörből és szigorúan rászólt:
- Isaiah, ne beszélj így az öcséddel. Draven, neked pedig nem kell mindig árulkodnod. Viselkedjetek szépen.
- Mikor érünk oda a titkos helyre? – kérdezte Tyler izgatottan és fészkelődni kezdett a gyerekülésben. Aztán kinézett az ablakon és felkiáltott:
- Jé! Arra megyünk, ahol apa lakik! De jó! – és Dravennel beszélgetni kezdtek. Talinda és Jaime mosolyogva hallgatta a két kicsi „beszélgetését”, Isaiah pedig mérgesen bámult ki az ablakon.
Néhány perc múlva megérkeztek Chester parti háza elé. A Chrysler a bejáratnál parkolt, Talinda megállt mögötte. A gyerekek kikapcsolták a biztonsági öveket és kiözönlöttek a kocsiból. Tyler felágaskodva próbálta kinyitni a bejárati ajtó kilincsét. Jaime segített neki, Isaiah pedig Draven kezét fogta. Talinda egy kicsit izgult, hogy vajon Chester – és főleg Jemina – mit fog ahhoz szólni, hogy ő szó nélkül beállít a négy gyerekkel. Aztán vállat vont. Okos emberek ők, majd megoldják.
Chester ajtócsapódást hallott és kinézett az emeleti hálószobából. Basszus. Jól látok? Talinda kocsija állt az ő autója előtt. Hirtelen gyerekhangok ütötték meg a fülét:
- Apa! Apa! Apa! Hol vagy? Elbújtál? – kiabálta Draven, majd Tyler is rákezdte:
- Merre vagy? Apa! Apa!
- Tyler, Draven! Hagyjátok abba, lehet, hogy még alszanak – hallotta Chester a legnagyobb fia csitító hangját és elmosolyodott. Jaime. Milyen nagy gyerek már. Vagy inkább kis felnőtt. És Isaiah vajon eljött? Lenézett és a lépcső alján ott csoportosult a négy fia és Talinda.
- Sziasztok, srácok! Szia, Talinda. Üljetek le, mindjárt megyek, jó?
- Oké. Addig kimegyünk a teraszra.
- Rendben. Sietek. Örülök, hogy itt vagytok.
Chester besietett a hálószobába. J az ágyban aludt. Miután reggel egymás karjaiban nézték a napfelkeltét, Chester visszavitte a lányt a szobába és szerelmeskedtek. A férfi nem tudott betelni J-vel, és a lány is így volt vele. Aztán a lány elaludt, Chester pedig felöltözött és nekiállt szöszmötölni a szobában. Szeretett pakolászni, főleg úgy, hogy közben a meztelenül alvó lányt figyelhette az ágyában. Épp a ruhái között válogatott, amikor meghallotta a kocsiajtók csapódását. Itt van Talinda és a fiúk. Basszus. Leült az ágy szélére és megsimogatta J arcát. A lány álmában elmosolyodott. Milyen szép – gondolta Chester, és én mennyire nagyon szeretem.
- Drága…Ébredj.
- Mmmmm… - nyújtózott J, majd a másik oldalára fordult. Chester végigsimított a hátán és egy csókot nyomott a lány nyakára.
- Ébredj, Jemina. Itt vannak a srácok.
J szeme egyből kipattant és a lány villámgyorsan megfordult az ágyban. Ijedten nézett Chesterre.
- Ne szívass – csúszott ki a száján.
Chester kajánul elvigyorodott.
- Drága, azt majd máskor. Komolyan beszélek. Lent vannak a teraszon Talindával.
- Mi? Itt vannak a gyerekeid? De…hogy …kivel…mikor…
- Talinda elhozta őket. Lent vannak a teraszon – ismételte Chester mosolyogva, mintha egy hülyegyerekhez beszélne.
- És én most mit csináljak? – kérdezte J kétségbeesve. Megijedt. Régóta szeretett volna találkozni a srácokkal, de nem ilyen körülmények között. Kiugrott az ágyból.
- Mit csináljak? – toporgott egy helyben. Teljesen kétségbe volt esve. Kapkodni kezdett. Zuhanyozni kéne, öltözni kéne, ááááááááá! Baszki. Miért most jöttek? Miért nem szóltak? Akkor fel tudtam volna rá készülni…Ja, persze. Úgy, mint a múltkor. Akkor is készültél, aztán mi lett belőle – mondogatta magában a lány.
Chester látta rajta, hogy síkideg. A két keze közé vette J arcát.
- Először is nyugodj meg. Oké? Mondom oké?
J bólintott és mély levegőt vett. A férfi érintése egy kicsit megnyugtatta, most már csak 150-nel vert a szíve, nem 200-zal. Chester megsimogatta az arcát.
- Hé. Drága. Nem lesz semmi baj.
- Félek – mondta J és könnybe lábadt a szeme. – Félek, hogy nem fognak szeretni egy kicsit sem. És attól is félek, hogy téged is kevésbé fognak szeretni. Miattam. És hogy választás elé fognak állítani. És hogy akkor neked…
- Drága, figyelj rám. Ne is gondolj ilyenekre. Okos gyerekek. És te is okos vagy. Ne járjanak ilyen gondolatok a fejedben. Értesz engem? Jemina, értesz engem?
J megint bólintott. Chester szemébe nézett és látta benne azt a szerelmet, amire egész életében vágyott. A saját érzelmeit látta visszatükröződni a férfi pillantásában. Gyengéden megcsókolta Chestert.
- Szeretlek. Olyan nagyon szeretlek. Az életemet adnám érted. Köszönöm, hogy vagy nekem. Most viszont öltöznöm kéne, nem igaz? Nem biztos, hogy jót tenne a gyerekeid egészséges fejlődésének, ha így látnának – mosolyodott el J végre, majd hozzátette:
- Szerintem egy-két percet neked is várnod kéne, hihi. Mert Tyler vagy Draven tutira nem hagyja szó nélkül, hogy miért áll furcsán a gatyád. És ők még nem tudhatják, hogy mi ez a dudor itt – mondta a lány, miközben finoman megsimogatta Chester „dudorát”. A férfi fújt egy nagyot. Megfogta a lány kezét és megcsókolta a tenyerét.
- Nyomás öltözni. Basszus, Jemina. Öltözz már fel. Nem tudom, mi van velem. Rád nézek és hiába szeretkeztünk volna öt perccel ezelőtt, akkor is azonnal akarnálak.
- Mindez azért van, mert én egy ilyen kívánatos nőszemély vagyok – vigyorgott J és illegetni kezdte magát. Egy kicsit felengedett, nem volt már annyira ideges. Gyorsan felöltözött és elindultak lefelé a lépcsőn. Talinda kint ült a teraszon az egyik fotelben. Amikor meghallotta, hogy Chester és J kilépett az ajtón, hátrafordult.
- Sziasztok. Szia, Jemina – köszönt külön is a lánynak és elmosolyodott. J pedig rögtön megértette Chestert, amiért annak idején beleszeretett Talindába. A nőből sugárzott a nyugalom és a kedvesség.
- Szia, Talinda – köszönt neki vissza, majd körülnézett. – Chester mondta, hogy elhoztad a fiúkat.
- Igen. Lent játszanak a parton. Nézd csak! Ott vannak – mutatott előre a nő és J meglátta a négy fiút, amint nagy egyetértésben homokvárat építettek.
Talinda hangosan elkiáltotta magát:
- Skacok! Itt van apátok és Jemina! Gyertek és köszönjetek nekik!
A két kicsi felpattant és rohanni kezdett a ház felé. Jamie is felállt, leporolta a térdét és a kicsik után indult. Egyedül Isaiah maradt a parton. Mozdulatlanul állt és őket nézte a távolból.

J 37. (azt hiszem,ez is 18-as karikásra sikeredett...)

37.

- Hogy micsoda? Kicsoda? Hol van? És hol alszik?

- Kat, ne idegelj, jó? Így is elég dilis vagyok a tudattól, hogy a volt felesége házában éjszakázik – csattant fel J, majd bocsánatkérőn nézett Katre. – Ne haragudj, de…

- De tiszta hülye vagy. Így igaz. Le se tudod tagadni – mondta Kat.

A két lány Kat lakásának nappalijában üldögélt. Amikor Kat megkérte, hogy jöjjön át hozzá, J megörült és azonnal hívta Chestert. Jókedve azonban egy csapásra elmúlt, amikor a férfi közölte vele, hogy ott alszik Talindánál. J szívét mardosni kezdte a féltékenység. Chris látta rajta, hogy ideges lett, de nem akart rákérdezni az okára. Kitette J-t Kat lakása előtt. Elköszöntek egymástól, majd Chris hazahajtott, J pedig bement a lakásba. Kat kitörő örömmel fogadta. Mostanában keveset tudtak beszélni, találkozni meg még kevesebbet. Katet lefoglalta a tetoválószalonja működtetése, J-t pedig Chester és a Rocawear. A lánynak lelkiismeretfurdalása volt, hogy hanyagolta Katet, ezért is örült meg Kat hívásának. Barátnője szorosan átölelte és hatalmas csókot nyomott az arcára. Aztán figyelmesen megnézte J-t.

- Mi a baj, szivi?

J felsóhajtott. Nem akarta Katre ömleszteni a gondolatait, hisz nem ezért találkoznak, de nem tudta eltitkolni az érzelmeit. Kat átkarolta.

- Gyere, csaj! Csüccs le, hozok valamit inni, mert úgy látom, rád fér!

J tiltakozni kezdett és lezöttyent a kanapéra.

- Dehogy kell nekem pia…

- Még tequila sem? – kérdezett vissza Kat vigyorogva.

- Blö. Kösz, nem.

- Hihi. Elég volt a Viper Room-beli mennyiség?

- Asszem egy életre kialkoholizáltam ott magam. Baszki. Milyen égő volt már…

- Mondjuk a közös képeitek Chris-szel…hát azok se semmik, hihi.

- Ne is mondd. Másnap alig tudtam meggyőzni Chester-t, hogy nem történt semmi köztünk. Anyám. Úgy szégyelltem magam, legszívesebben a föld alá süllyedtem volna…

- Nyugi. Egyszer-egyszer belefér egy ilyen görbe este. És tulajdonképpen miért is mentél a Viper Room-ba?

J elmesélt neki mindent, ami aznap történt. Kat sajnálta a barátnőjét. Bár ő szerencsére nem volt még ilyen helyzetben, teljesen megértette J-t.

- Veled mi történt mostanában? – kérdezte J Kattől. A barátnője pedig elkezdte a beszámolót a szalonról, Pixie-ről, az extravagáns barátnőjéről, az új lehetőségekről, de J gondolatai másfelé jártak. Vajon mit csinálhat most Chester Talindánál? A lány bízott a férfiban, de az a nő mégiscsak a felesége volt majdnem 4 évig, ismerik egymást tetőtől-talpig.

- …,oké?

- Tessék? – nézett J értetlenkedve Katre, aki meglegyintette az arcát.

- Te nőci! Szerintem húzd el a beledet haza, mert használhatatlan vagy. Fogalmad sincs, miről beszéltem neked, ugye?

J elszégyellte magát.

- Annyira sajnálom, Kat. Én…Képtelen vagyok figyelni. Képtelen vagyok.

- Menj haza. Menj már!

- És szerinted ott jobb lesz? Egyedül leszek, miközben a pasim ki tudja, mit csinál…

- Semmit nem csinál, nyugodj már meg! Na szedd a cókmókod, hazaviszlek.

- Hívok egy taxit.

Kat megvonta a vállát, majd rendelt egy taxit. Néhány perc múlva dudaszó hangzott el. J megölelte a barátnőjét és még egyszer bocsánatot kért. Beült a kocsiba és bemondta a parti ház címét. Nekitámasztotta a homlokát a kocsi ablakának és csak nézte az elsuhanó embereket, lámpákat, épületeket. Úgy érezte, levegőre van szüksége. Megkocogtatta a sofőr vállát és szólt neki, hogy álljon meg. Fizetett, kiszállt és gyalog indult haza.

Chester eközben Talinda házában éberen feküdt a kanapén. Miután lefektették a gyerekeket, Talinda hozott neki takarót és párnát és a férfi lefeküdt. Aludni azonban nem tudott, csak forgolódott. Hiába volt a gyerekei közelében, hiányzott neki J. Hirtelen felpattant a kanapéról, magára kapkodta a ruháit, írt egy rövid üzenetet Talindának és halkan kilopózott a házból. Beült a kocsiba és elindult. Tudta, hogy J nincs otthon, mégis haza akart menni. Hiába lesz egyedül, akkor is a saját ágyában fog aludni. Ahogy bekanyarodott a ház elé, az autó fényszórói egy magányos alakot világítottak meg a kocsifeljárónál. Chester szíve megdobbant, mert felismerte J-t. Olyan öröm és boldogság öntötte el a szívét, hogy legszívesebben kiáltott volna egy nagyot.

A lányt elvakította a fény. Először dühös volt, hogy mi a francnak kell belevilágítani a szemébe. Aztán meglátta, hogy a Chrysler kanyarodik a feljáróra. Chester. Hogyhogy? Miért nincs Talindánál?

A férfi gyorsan kiszállt a kocsiból, J pedig elindult felé.

- Szia – köszönt halkan a férfinak és a szíve vadul dobogni kezdett, amikor meglátta Chester arckifejezését. – Hát te?

A férfi megfogta J kezét és közelebb húzta a lányt.

- Nem tudtam ott maradni. Haza kellett jönnöm. És te? Hogyhogy nem vagy Katnél?

- Elküldött, mert látta rajtam, hogy nem rá figyelek.

- Hanem mire figyeltél?

- Az járt a fejemben, hogy…mindegy.

- Nem mindegy. Mi járt a fejedben?

- Megőrjített a tudat, hogy ott vagy a volt feleséged házában – mondta ki J.

- Most már itt vagyok. És itt is maradok veled – suttogta Chester a lány fülébe és megcsókolta. J átölelte a férfit és nekiszorította a csípőjét Chester csípőjének.

- Menjünk be. Szeretkezni akarok veled. Hosszan. Sokáig. Olyan sokáig, hogy…

Nem tudta befejezni a mondatot, mert Chester megragadta a karját és maga után húzta. A férfi villámgyorsan kinyitotta a bejárati ajtót és szinte belökte J-t a házba. Akarta a lányt. Annyira akarta, hogy az már szinte fájt. J a falnak támaszkodva nézte, ahogy a férfi ledobja magáról a kabátot és kibújik a cipőjéből. Halkan felnevetett, amikor látta, hogy Chester arra azért figyelt, hogy a cipői párhuzamosan legyenek, ne szanaszét. A férfi odalépett elé.

- Min nevetsz?

- Rajtad – felelte J, mire Chester nekiszorította a falnak.

- És mi olyan nevetséges?

- A rendmániád. Még most is figyelsz arra, hogy ne legyen kupi…Szeretem nézni, ahogy pakolsz.

- És még mit szeretsz nézni? – kérdezte Chester, miközben simogatni kezdte J arcát, majd az ujjai lecsúsztak a lány nyakára. J nagyot nyelt.

- Hogy mit szeretek még nézni? Hű. Mindjárt elmondom. Most viszont arra kérlek, hogy menj le a stúdiódba. Néhány perc és megyek én is utánad.

- De…

J a férfi szájára tette az ujját.

- Ne kérdezz semmit. Menj. És várj. Gyűjtsd az erődet.

- Jemina…

- Menj – suttogta a lány, és megcsókolta a férfit, lágyan, de mégis szenvedélyesen. Aztán egy finom mozdulattal a kis házistúdió irányába lökte Chestert. A férfi felsóhajtott, de aztán elindult.

J felsietett a hálószobába. Gyorsan megnyitotta a csapot a fürdőszobában, néhány perc alatt lezuhanyozott. Betekerte magát egy óriási törülközőbe és előkereste a legújabb szerzeményét. Nemrég vette és most itt az alkalom, hogy felavassák Chesterrel. A lány belebújt a falatnyi fekete bugyiba és a hozzá tartozó melltartóba, felhúzta a fekete harisnyát és hozzá a harisnyatartót. Emlékezett rá, hogy Phoenixben Chester mennyire beindult a harisnyatartójára. A lány mély levegőt vett, mert már a szeretkezés gondolatára is az egekig szökött a pulzusa. Felvett egy rövid selyem kimonót, majd lement a földszintre. A szekrényből elővett egy fekete tűsarkú cipőt. A kezébe fogta és a stúdióba indult. Halkan belökte az ajtót és meglátta Chestert a zongora előtt ülni. Anyám, kész, végem – gondolta magában a lány.

Chester a My Decembert játszotta a zongorán, amikor neszezést hallott. Meg akart fordulni, de J hangja megállította.

- Ne. Ne fordulj meg. Játssz tovább.

Chester pedig folytatta a zongorázást. J belebújt a cipőbe, majd odasétált a férfi háta mögé és megállt mögötte. A férfi érezte a lány testéből áradó illatot, a bőre melegét és a szíve feldübörgött. Legszívesebben azonnal megragadta volna J-t, de ellenállt. Aztán megérezte J érintését a nyakán. A lány végighúzta a mutatóujját a férfi gerincén, majd a karján és végül megállapodott a kézfején. Eközben a mellét nekinyomta Chester hátának. A férfi félreütötte a hangot a zongorán, mire J halkan felnevetett.

- Mi a baj? Nekem botfülem van, de ez nem a helyes hang volt, igaz? – kérdezte és a tenyerét rátette Chester kézfejére. – Melyik billentyűt kellett volna leütnöd?

Chester lenyomta a helyes billentyűt és meg akart fordulni.

- Ne – szólt J rekedten -, folytasd. Szeretem nézni, ahogy játszol. Hihetetlenül szexis vagy. Pláne hogy a boxered szegélye már megint kilátszik a nadrágodból…

J végigsimított a másik kezével Chester derekán. Az ujjai besiklottak a férfi pólója alá, miközben megcsókolta a férfi tarkóját, majd az ajkai közé vette Chester fülcimpáját. Ismét egy hamis hang és egy mély sóhaj.

- Jemina… - szólalt meg Chester.

- Fordulj meg. Tudni szeretném, hogy tetszik-e az, amit látni fogsz – suttogta a lány. Hátrébb lépett, kioldotta az övet a kimonón és leengedte a földre. Chester megfordult. Elakadt a lélegzete. Percekig csak nézte J-t, a lány pedig élvezte. És érezte, hogy az öle lüktetni kezd és a vér hangosan dobolt a fülében. Chester átkarolta a derekát és magához húzta. Megcsókolta a lány hasát, mire J megremegett.

- Gyönyörű. Gyönyörű vagy – mondta a férfi és megint megcsókolta J hasát. Lassú mozdulatokkal simogatni kezdte a lány hátát, majd kikapcsolta a melltartót. J megmozdította a vállát, mire a ruhadarab a földre hullott. Chester ismét csak nézte J-t. Aztán előrehajolt és a szájába vette az egyik mellbimbóját, közben a keze lecsúszott a lány fenekére és simogatta. J úgy érezte, villámok cikáznak a testében. Hátravetette a fejét és halkan felnyögött. Chester áttért a másik mellbimbójához és a simogatást sem hagyta abba. Istenem, még csak a mellemet csókolja, mi lesz, ha majd bennem lesz – gondolta magában a lány és megint felnyögött, mert Chester ujjai becsúsztak a bugyija alá, majd a férfi végighúzta a kezét a combjain.

- Segíts levenni – mondta rekedten a férfi, J pedig kikapcsolta a harisnyatartó csatját. Felemelte az egyik lábát és Chester combjára tette.

- Vedd le a harisnyát – szólalt meg a lány. Chester levette a cipőt J-ről, majd végighúzta a kezét a lány bokájától egészen a combja tövéig. Lassan lehúzta róla a harisnyát. Letette J lábát a földre, aztán megfogta a másik lábát és arról is levette a cipőt és a harisnyát. J lecsúsztatta magáról a harisnyatartót. Ott állt Chester előtt egy aprócska fekete csipkebugyiban és hangosan vette a levegőt. A férfi kilökte maga alól a széket és felállt. Megfogta J kezét és gyengéden megfordította. A lány a zongorának támaszkodott, a férfinak háttal. Chester mögéje lépett és végighúzta meleg tenyerét a lány gerincén, majd a szája követte a keze útját. Apró, gyengéd csókokat lehelt J hátára, miközben a keze előre csúszott. A két kezébe fogta J melleit és az ujjaival izgatni kezdte a lány mellbimbóját, majd a lány érezte, hogy Chester keze a bugyija felé kúszik. Mély lélegzetet vett, amikor Chester lassan lehúzta a bugyit róla. J most már teljesen meztelen volt. A férfi ettől a látványtól már most a mennyben érezte magát. Letérdelt J mögé. Végigsimított a lány lábán, majd gyengéden széthúzta J combjait. Megsimogatta a lány fenekét, majd előrenyúlt és megérintette a szeméremdombját. J felnyögött és megroggyantak a térdei.

- Chester…

- Fordulj meg – mondta a férfi rekedten, J pedig megtette, amire kérte. Chester felállt, egy kicsit megemelte a lányt és a zongora billentyűire ültette.

- Hm…érdekes zene… - szólalt meg J nagy nehezen. A férfi ismét letérdelt. Megfogta J egyik lábát és a vállára emelte. Simogatni kezdte a lányt. Először a bokáját, aztán a vádliját, majd a combját. J visszatartotta a lélegzetét, amikor a férfi ujjai elérték a vágya középpontját. Megrándult, amikor Chester hozzáért az ujjaival, majd nem tudta megállni és hangosan felnyögött, mert a férfi belecsókolt, aztán belecsúsztatta a nyelvét. J a billentyűkre támaszkodott és ismét nyögött egyet. Chester nyelve óriási élvezetet okozott neki. Nem tudta, meddig fogja bírni így, de zavarta, hogy a férfi még ruhában van. Le akarta vetkőztetni és ugyanazt az örömet akarta neki nyújtani, amit ő kapott tőle.

Chester érezte J izgalmát és ez az ő pulzusát is az égig lőtte. Szerette a lányt, szeretett neki örömet okozni és szerette látni, ahogy a lány élvezi az érintését. J hirtelen megmozdult és belekapaszkodott a nyakába.

- Elég. Chester…

Kiszabadította a lábát és felállt. Remegtek a térdei. Felhúzta magához Chestert. Keményen megcsókolta, miközben végighúzta a kezét a férfi nadrágján. Chester visszafojtotta a lélegzetét, de J nem nyúlt a nadrágjába, hanem megszólalt:

- Vetkőzz le. Nézni akarlak, ahogy te is néztél engem.

- Fizetni is fogsz a sztriptízért? – kérdezte mosolyogva a férfi, mire J megint hozzáért a nadrágjához.

- Az majd attól függ, hogy tetszik-e, amit látok…

Chester hátrébb lépett, J pedig felült a zongora tetejére és keresztbe tette a lábait. A férfi lassan levette a pólóját, majd az övcsatja után nyúlt és kikapcsolta. J mélyet lélegzett, amikor Chester kigombolta a nadrágját és hagyta lecsúszni. J pillantása a férfi alsónadrágjára siklott és amikor meglátta Chester vágyát, megint mély levegőt vett.

Chester élvezte ezt a vetkőzős dolgot. J mindig kitalált valamit, amivel feldobhatta az egyébként sem unalmas szexuális együttléteiket. A férfi levette a zokniját, majd lassan elkezdte lehúzni magáról a boxert.

J visszafojtotta a lélegzetét. Amikor a boxer végre lekerült a férfiról, gyorsan megcserélte a lábait, mert érezte, hogy a vágya még nagyobb. Összeszorította a combjait, ám a lüktetés, amit az ölében érzett, nem lett gyengébb. Az előtte álló meztelen férfi látványa és a tudat, hogy nemsokára együtt lesznek, hihetetlenül felizgatta. Úgy érezte, muszáj megérintenie a férfit. Leszállt a zongoráról és Chesterhez lépett. Végighúzta az ujjait a férfi csupasz mellkasán és még lejjebb. Megérintette Chester kemény férfiasságát, és a férfi felnyögött. J simogatni kezdte a férfi testét, minden egyes négyzetcentimétert. Megcsókolta Chester nyakát, a mellkasát, a szájába vette a mellbimbóit és megnyalta, majd lejjebb haladt. Lassan térdre ereszkedett a férfi előtt, és először a köldökét vette célba, aztán a hasát, végül elért a férfiasságához. Először csak az ujjaival érintette meg, majd a nyelvével és a szájával is. Hallotta Chester szapora légvételeit és nyögéseit, és tudta, hogy a férfi élvezi az érintését. Chester a fejére tette a kezét és úgy irányította, de J enélkül is tudta, hogy mi a jó a férfinak.

Chester úgy érezte, mindjárt felrobban. A lány olyan magas fokú élvezetet okozott neki, hogy alig kapott levegőt és tudta, hogy ha így haladnak, nemsokára elélvez. Ezért megállította a lány mozdulatait és felhúzta magához a lányt. J olyan pillantással nézett rá, hogy a férfi még jobban felizgult, pedig azt hitte, ennél jobban már nem lehet. Szó nélkül ölbe kapta J-t és sietősen felvitte az emeleti hálószobába. Óvatosan lefektette a lányt az ágyra és fölé hajolt. Látta a lányon, hogy készen áll, így a térdeivel széttolta a combjait és egy gyors mozdulattal benne volt.

J hangosan felnyögött, amikor megérezte magában Chestert. Előrébb tolta a csípőjét, hogy még jobban együtt lehessen a férfival. Érezte, ahogy a közeledő orgazmus hullámai elöntik a testét és látta Chesteren, hogy ő is azon a határon van, amikor már elég néhány mozdulat. Behunyta a szemét, felemelte a kezét és belekapaszkodott az ágyrácsba, miközben megemelte a csípőjét.

Ez volt az a mozdulat, ami Chesterben is elindította a lavinát. A férfi zihálva hajolt a lány szájára. Látni akarta J tekintetét, amikor a csúcsra érnek, együtt.

- Drága… - szólalt meg nehezen, alig tudta formálni a szavakat. – Nézz rám, kérlek…

J kinyitotta a szemét és Chesterre nézett.

- Chester...

- Nézz rám. Gyere velem, drága…

J csak bólintani tudott, egy szó sem jött ki a száján. A férfi megtámasztotta magát és olyan mélyen hatolt a lány testébe, hogy mindketten hangosan felkiáltottak az élvezettől. Aztán a férfi mozdulatai felgyorsultak, J pedig felvette a ritmust. Chester kemény, néha már majdnem durva mozdulataitól egyre csak sodródott az orgazmus felé és érezte, hogy a férfinak sincs sok hátra. Elengedte az ágyrácsot. Két kézzel megfogta a férfi arcát és végig egymás szemébe néztek. Aztán…jött a robbanás. Először J nyögött fel hangosan, majd nemsokára Chester is követte őt.

Percekig csak a zihálásuk hallatszott, képtelenek voltak megmozdulni vagy megszólalni. Chester behunyt szemmel támasztotta a homlokát J homlokának. Remegtek a karjai, alig tudta megtartani a saját súlyát. A lány behunyt szemmel feküdt alatta, a lábait még mindig Chester csípőjére kulcsolta. Aztán J megnyalta kiszáradt száját és megszólalt:

- Hát…anyám. Meghaltam és a mennyben vagyok.

- Ennyit tudsz mondani? Hogy tetszett a vetkőzős műsorom? – kérdezte mosolyogva Chester, mire J kinyitotta a szemét. Ő is elmosolyodott.

- Dögös volt. Imádtam. Imádom minden egyes szexis porcikádat. Szeretlek, Chester Bennington.

A férfi gyengéden megcsókolta a lányt és megsimogatta az arcát.

- Szeretlek, drága. Nagyon. Soha nem voltam még szerelmesebb. Szeretlek – ismételte, J szeméből pedig könny buggyant elő. Chester lecsókolta a sós könnycseppet.

- Ne sírj. Boldoggá teszlek, ígérem. Nem lesz okod sírni soha.

J 36.

36.

J körbevezette Chris-t a lakásban. Amikor Chesterhez költözött, szinte minden helyiségben itt hagyta a bútorokat, kivéve a tervezőszobája felszerelését, mert azokra szüksége volt a munkájához. Chris ámulva nézett szét a szobában.
- Ez gyönyörű! Itt aztán meglephetik az ötletek az embert…
- Bizony. Pláne ha kimész a teraszra! Gyere, megmutatom – húzta maga után a férfit J és kinyitotta a dupla tolóajtót. Chris álla leesett az elé táruló látványtól. Alig tudott megszólalni.
- Nekem kell ez a lakás, Jemina!
- Tudtam, hogy tetszeni fog – mosolyodott el J. – És szerintem a gyerekeid is imádni fogják. Tényleg, őket miért nem hoztad?
- Jobbnak láttam, ha otthon maradnak, mert ha itt vannak velem, akkor csak és kizárólag rájuk kell figyelni, és nem tudok keményen alkudni a bérleti díjból… - mosolygott a férfi J-re.
- Nyugi, megoldjuk. Nem foglak földönfutóvá tenni. Tényleg, majd egyszer elküldhetnéd nekem e-mailen a következő koncertjeid időpontját, jó?
- Persze, szívesen. El akarsz jönni egy koncertemre?
- Hát…igazából… - J úgy csinált, mintha tétovázott volna. – Nem is tudom…Drew annyit lelkendezik mindig rólad, hogy most már muszáj lesz megnéznem téged. Bár még Chester-t sem láttam koncertezni…
- Egyeztetünk egy időpontot, amikor ráértek és hozok nektek VIP-jegyet, oké?
- Király! Nagy kérés lenne, ha…
- A barátnődnek is küldök. Annyit beszélsz róla, szeretném egyszer megismerni – mondta ki végre Chris azt a mondatot, amin már napok óta rágódott. – Tudom, hogy hülyének tartasz és meg is értem, de… - túrt bele a férfi a hajába és felsóhajtott. - Hisz nem is ismerem. Egyszer láttam csak, akkor is csak félig-meddig, de valahogy úgy érzem, találkoznom kell vele. Ütődött vagyok, igaz? Itt állok lassan 45 évesen és egy olyan lányról beszélek, aki…
- …aki kedves, de azért nagyszájú, jó humorú, érzékeny…Soroljam még? – nevette el magát J. – Segítek. Drew a barátnőm. Te pedig a barátom vagy. Szeretném, ha boldogok lennétek, lehetőleg egymással. Megérdemlitek, és a kicsik is.
Chris megölelte J-t és egy puszit nyomott a lány arcára. Mivel még mindig kint álltak a teraszon, a leselkedő paparazzik könnyedén le tudták fényképezni őket. Chris ezután még kétszer körbejárta a lakást, kinézett az ablakokon, hogy melyik szobából hová nyílik a kilátás. Természetesen ezeket a pillanatokat is mind-mind megörökítették a fotósok. Amikor pedig Chris és J együtt elhagyta a lakást és beültek a férfi Bentley-ébe, sorozatképek készültek, közeliek és távoliak egyaránt. A hiénák megérezték a vérszagot, a kirobbantható botrány szagát.
A város másik felén egy másik ház környékén szintén lesben álltak a fényképészek, bár Chester nem is figyelte őket. Nem ők voltak a fontosak, hanem a családja, a gyerekei. Az idefelé vezető úton egy szót sem szóltak egymáshoz Isaiah-val, de a gyerek sokszor rámosolygott a visszapillantótükörben. Mintha kicserélték volna. Olyan volt, mint régen, amikor még minden rendben volt. Amikor hosszabb utakra mentek, kirándulni, vacsorázni vagy csak úgy bele a világba. Amikor kiszállt a Crysler-ből Talinda háza előtt, a nő már várta őket. Melegen megölelte Chester-t, aztán együtt bementek a házba. A másik három gyerek is otthon volt, Tyler egyből az apja nyakába mászott, és Draven is szorosan hozzábújt. Jaime pedig, a legnagyobb fiú komolyan, felnőttesen kezet fogott vele.
- Szia, apa! Jó, hogy itt vagy.
- Hát még én hogy örülök – mondta Chester. – Mielőtt bármiről is beszélni kezdenénk, szeretném, ha tudnátok, hogy én nagyon-nagyon szeretlek benneteket és hiányoztok és sajnálom ezt az egész helyzetet, amibe belekeveredtünk. Ígérem, hogy ezentúl sokkal-sokkal többet leszek veletek. Persze ha megengeditek…
- És a…barátnőd? Mit fog hozzá szólni? – kérdezte meg félve Isaiah.
- Gyertek a nappaliba, ott mindenki elfér – terelte be a család minden tagját Talinda. A fiúk bevonultak a tágas helyiségbe. A nagyfiúk Chester mellé ültek a kényelmes kanapéra, Tyler és Draven pedig a szőnyegre telepedett és játszani kezdett. Chester nem igazán tudta, hogyan kezdjen hozzá a mondanivalójához, de Jaime kisegítette.
- Anya mesélt már néhány dolgot a barátnődről, de szeretnénk, ha te beszélnél róla.
Chester ismét elcsodálkozott a fiú komolyságán. Vett egy nagy levegőt és beszélni kezdett.
- Nos…őt Jeminának hívják és nagyon kedves lány. Divattervező, Jay-Z-nek dolgozik…
- Hány éves? – kérdezte Jaime.
- 23.
- És hol találkoztatok?
- Phoenix-ben, nem olyan régen.
- És miért vagy vele? – kérdezte Isaiah, és a férfi látta, hogy a kissrác óriási változáson esett át. Mintha megint egy másik gyerek ülne mellette, aki összeszűkült szemmel figyeli az alkalmat, hogy mikor köthet bele. Chester nem igazán értette ezt a változást. Azt gondolta, hogy sikerült elindulniuk egy olyan úton, ami a kibékülés és az új helyzet elfogadása felé vezet. Amikor azonban meghallotta a következő kérdést, tudta, hogy ez még korántsem az az út.
- Miért jobb ő, mint anya?
Chester felsóhajtott.
- Fiam…Anyád és én…azért váltunk el, mert nem tudtunk már együtt élni és nem akartuk tönkretenni az életeteket veszekedésekkel…
- Így is elrontottál mindent – vetette oda a kissrác, majd felpattant. – Nem akarok hallani az új nődről! Én azt akarom, hogy gyere vissza hozzánk és legyünk megint úgy együtt, mint régen! – kiabálta és felszaladt a szobájába.
- Mostanában nagyon ingadozik a hangulata – mondta Talinda és próbálta vigasztalni Chestert, aki csak nézett maga elé és a fejét csóválta.
- Nem értem. Amikor elmentem érte az iskolába, ugyanilyen volt. Aztán hazafelé meg mintha semmi nem történt volna. És most megint…Mit csináljak?
- Szerintem várj még.
- Mire? Szeretem Jeminát, vele élek, és szeretném, ha a gyerekeim is megismernék! Olyan nagy kérés ez? – nézett Talindára a férfi értetlenül. A nő megsimogatta az arcát.
- Légy türelmes. Isaiah a legrosszabb korban van most. Próbálok nektek segíteni, de nem tudom, hogy sikerrel járok-e…
- Majd én segítek – szólalt meg Jaime. – Apa. Sajnálom, hogy Isaiah ilyen, de én szeretnék neked segíteni. Mikor találkozhatok Jeminával?
Chester csak nézte a legnagyobb fiát, és könnyek gyűltek a szemébe. Pislogott néhányat, majd nagy nehezen megszólalt:
- Jaime…Köszönöm. Adj nekem 1-2 napot és meg fogod ismerni Jeminát. Rendben?
A fiú bólintott. Megölelte Chestert, majd Isaiah után sietett. Tyler és Draven, amikor meglátták, hogy a két nagyfiú eltűnt, azonnal letámadták Chestert. A kicsik örökös kíváncsiságával kérdezgették.
- Apa, apa, apa! Ki az a Jemina? Ő lesz a feleséged? És ő lesz az új anyukánk? És hogy néz ki? És szép? És…és…és… - hangzott el milliónyi kérdés és a férfi alig győzött rájuk válaszolni. Talinda mosolyogva nézte és hallgatta őket. Szerette a volt férjét. Már nem szerelemmel, mint 4 évvel ezelőtt, de még mindig fontos helyet foglalt el az életében. Látta Chesteren, hogy ez a kapcsolata más. Más, mint vele volt, más, mint Robinával volt. Olyan érzelmeket látott a férfi szemében, amilyeneket még soha. Ráadásul tetszett neki Jemina. Bár nem igazán ismerte, de valahogy érezte, hogy ez a lány kell Chesternek, mert ők egymásnak születtek. És sajnálta őket, hogy Isaiah ennyire ellene van a kapcsolatuknak. Talinda tudta, hogy a két kicsivel nem lesz gond, mert ők még nagyon hamar elfogadtak mindenkit. Jaime pedig már okos és komoly nagyfiú, érettebb a koránál. A legnagyobb kérdőjel Isaiah volt és Talinda tartott tőle, hogy a kissrác kemény dió lesz.
- … ugye itt alszol velünk ma? – hallotta a nő a kérdést, mire feleszmélt a gondolataiból. Tyler szegezte Chesternek a kérdést. A férfi tétovázott. Nem tudta, mit tegyen. A megoldást a telefonja adta meg, amikor megszólalt.
- Szia, drága – köszönt J-nek, Talinda pedig mosolyogva, de némi irigységgel figyelte a változást a volt férje arcán. Chester vonásai olyan mély szerelmet tükröztek, amit ő soha nem látott rajta, amikor még együtt voltak. Szerencsés ez a lány, hogy Chester az övé – gondolta magában Talinda.
- Szia, te dögös seggű isten – nevetett a telefonban J. – Vannak kérdéseim. Először is: mi volt az iskolában Isaiah-val? Nem hívtál, azt hittem, baj van…
- Nincs semmi baj – felelte a férfi, bár ez nem volt teljesen igaz, de nem akarta elrontani J kedvét. – Második kérdés?
- Ööö…izé…mit terveztél ma estére?
- Hát…nem is tudom…most inkább nem mondom – válaszolt Chester vigyorogva.
- Egyébként ott vagy még a suliban? Jaj. Nehogy azt hidd, hogy számon kérlek…
- Hé, drága. Nyugi van, oké?
- Jó – sóhajtotta megkönnyebbülten J, mert tényleg nem szerette volna, ha Chester azt hiszi, hogy el akarja számoltatni az idejével.
- Miért kérdezted a ma esti terveimet? Úgy érzem, befuccsoltak, igaz?
- Hááát…Kat hívott, hogy ugorjak el hozzá. Olyan régen nem találkoztunk és arra gondoltam, ott aludnék nála, ha nem haragszol érte – mondta J.
- Okés. Menj csak nyugodtan. Érezd jól magad Kattel.
- És te? Mit fogsz csinálni? Magányosan hajtod álomra a fejedet? Nélkülem? – kérdezett vissza J.
- Itt alszom Talindánál.

J 35.

35.

A férfi kikászálódott az ágyból, bár semmi kedve nem volt elengedni J-t. A telefonja a másik szobában volt, és mire odaért, a csörgés abbamaradt. Chester visszahívta a számot.

- Chester Bennington vagyok, erről a számról kerestek az előbb.

- Üdvözlöm, Carla Markoni vagyok, Isaiah igazgatója.

Chester megijedt.

- Mi történt a fiammal?

- Mr. Bennington. Isaiah ma verekedett az iskolában és eltörte egy társa ujját.

A férfi ereiben meghűlt a vér. Isaiah verekedett? Miért? És eltört ujj? Mi történhetett?

- Arra kérem, hogy fáradjon be, mert szeretnék Önnel személyesen elbeszélgetni Isaiah-ról.

- Értem. Természetesen. Rögtön indulok.

A férfi kapkodva öltözni kezdett. Felráncigálta magára a ruháit és besietett J-hez. A lány még az ágyban feküdt, de azonnal felült. Aggódva figyelte a férfit.

- Mi a baj?

- Be kell mennem az iskolába.

- Mi van a gyerekekkel?

- Isaiah verekedett a suliban és eltörte valakinek az ujját…Az igazgatónő hívott az előbb, hogy menjek be.

- Akkor igyekezz – nyomott egy gyors csókot J a férfi szájára.

- Majd jövök. Nem tudom, mikor…Szeretlek – csókolta meg J-t Chester és kisietett a szobából. A lány néhány másodperc múlva hallotta, hogy felbőg a Chrysler PT motorja, aztán csend. J hanyatt dobta magát az ágyon és felsóhajtott. Verekedés. Kíváncsi vagyok, mit mond majd a kiscsávó az apjának – gondolta a lány magában. Aztán felkelt, lezuhanyozott és belevetette magát a munkába. A tegnap estének azért voltak jó hatásai is, bár lehet, hogy a mostani gyönyörű szeretkezés az oka, de J pörgött, rengeteg ötlet jutott az eszébe. Még szerencse, hogy Shawn megengedte neki, hogy kötetlen munkaidő-beosztással dolgozzon a Rocawear-nek. Elmélyülten rajzolni kezdett és megint eszébe jutott, hogy mihez kezdene magával, ha nem rajzolhatna. Már majdnem készen volt az egyik tervvel, amikor eszébe jutott, hogy már régen nem msn-ezett Drew-val. Ez a „rég” ez 1 napot jelentett. Ledobta a ceruzát, és bejelentkezett a gépen.

- Baszki, mekkora mákos kis dög vagy! – jelent meg azonnal Drew üzenete a képernyőn. J elvigyorodott.

- Hihi. Naná. De miért is? – gépelte vissza.

- Na mégis miért, te nő? Ott térdelhettél a szexiscsokoládé előtt, te! Baszki. És…

- És igen. AZ a gatya volt rajta, hihi. És tényleg full rongyos.

- Szívod a véremet? – írta Drew. – Egyébként mi a franc történt? Hogy kerültél Chris térdei elé?

J pedig leírt neki mindent, az egész napos készülődést a Bennington-gyerekek fogadására, a kudarcot, hogy Chester fiai nem kíváncsiak rá, a Viper Room-ot, a tequilát, és végül Chris-t.

- Ó, te szenyó! Anyám, ha én lehettem volna a helyedben…Baszki, tutira lerántottam volna azt a kurva gatyát róla és…

- Aha. Aztán lett volna „sikítsd a nevem, szexiscsokoládé”, mi? – vihogott J, miközben gépelt.

- Nanáááááá. És Chester mit szólt a képhez?

- Hát…először jól megijesztett, mert úgy beszélt, mintha történhetett volna valami Chris és köztem. Pedig nem. Soha nem lépnék félre. Szerelmes vagyok ebbe a pasiba. Anyám, Drew! Annyira szeretem, hogy az néha már fáj. Komolyan. És állandóan hiányzik. Most sincs itthon és megőrülök…

- Hová ment?

- Bement az iskolába, mert az egyik gyereke bunyózott és a diri felhívta miatta.

- Az király. Gondolom, kiakadt.

- Ja. Te, figyi! Kanadával meg a Syncroud-dal mi van?

- A hétre ígértek választ. Lucas már halálra izgulja magát. Mellesleg szólva én is. Óriási lenne, ha kimehetnénk oda, és együtt dolgozhatnánk. Az mennyei lenne.

Hirtelen megszólalt J telefonja és a lány ijedten kapta oda a fejét. Ránézett a kijelzőre. Gyorsan felvette.

- Szia! Tudnád tartani egy kicsit a vonalat? El kell köszönnöm Drew-tól.

- Persze. Mondd meg neki, kérlek, hogy üdvözlöm – szólt a hívó fél.

J elköszönt Drew-tól.

- Bocsika, de mennem kell, telefonom van. Ja és Chris Cornell üdvözletét küldi – azzal kilépett msn-ről, meg sem várta Drew reakcióját. Már előre mosolygott azon, hogy ha holnap bekapcsolja a gépet, hány „wáááááááá” és „baszki” és „anyám” és „szexiscsokoládéééééééé” lesz majd a képernyőn.

- Itt vagyok, Chris. Miben segíthetek?

- Átugorhatnék hozzátok?

- Öööö…persze, de Chester most nincs itthon…

- Nem baj, igazából rád volna szükségem, illetve a lakásodra.

- Oké, gyere nyugodtan. Elmegyünk és megnézed, aztán megbeszéljük a részleteket.

- Kösz, Jemina. Nemsokára ott vagyok.

A lány gyorsan cipőt vett fel, magához vette az iratait meg a lakás kulcsát, és amikor Chris kocsija néhány perc múlva megállt a ház előtt, J csak beugrott és mentek is.

Chester eközben az iskolaigazgató irodájában ült. Isaiah a mellette lévő széken ücsörgött és dacos pillantással méregette az apját.

- Mr. Bennington…Sajnos nem ez volt Isaiah első erőszakos megnyilvánulása. Már többször figyelmeztettük, hogy ki fogjuk zárni a tanulóink közül.

Chester meglepődött, de nem mutatta ki. Többszöri figyelmeztetés? Ezekről ő semmit sem tud. A férfi elszégyellte magát. Tényleg nem tud sok mindent a gyerekeiről. Isaiah-ra nézett, de a kissrác elnézett mellette és a szék lábát rugdosta. A szeme alatt piros volt a bőr és össze volt karmolva az arca.

- Nézze, Mr. Bennington. Nincs jogom beleszólni a családi életükbe, de ez így nem mehet tovább. Nem fenyegetésképp mondom, de ez volt az utolsó alkalom. Ha bármilyen apró jelét észleljük az agresszivitásnak, azonnal kizárjuk Isaiah-t. Remélem, megérti.

- Igen. Érthető. Nem fog többet előfordulni.

- Nagyon remélem. Isaiah nagyon okos gyerek, kár lenne érte. Köszönöm, hogy befáradt.

Chester felállt és kezet fogott az igazgatónővel.

- Köszönöm a megértését. Viszontlátásra, Mrs. Markoni.

- Csak Miss Markoni. Nem vagyok férjnél – mosolyodott el a nő és egy kicsit Chesterre hunyorított. Chester nem is foglalkozott vele, de persze Isaiah rögtön észrevette. Fújt egyet, majd köszönés nélkül kiviharzott az irodából. Chester egy bocsánatkérő mosoly kíséretében utána sietett. A folyosó végén elkapta a fia karját.

- Isaiah, azonnal állj meg. Hallod?

A kissrác kirántotta a karját.

- Hagyj békén! Minek vagy itt? Máskor mindig anya szokott… - Isaiah rájött, hogy elszólta magát, de már késő volt.

- Máskor? Szóval tényleg nem ez volt az első. Miért nem szóltatok róla? Az apád vagyok, tudnom kellene róla, nem gondolod? Gyere, elmegyünk haza anyádhoz, aztán ott beszélünk.

- Nem kell velem beszélgetned! – kiabált a kissrác és kirohant az épületből, Chester pedig utána. Épphogy el tudta kapni Isaiah grabancát, mielőtt a kissrác kiszaladt volna az úttestre. Chester erősen fogta Isaiah két karját és letérdelt előtte.

- Fiam, figyelj ide! Isaiah! Nézz rám!

A kissrác végre ránézett és könnyes volt a szeme. Kibuktak belőle a szavak.

- Soha nem vagy velünk…Nem foglalkozol azzal, hogy hogy vagyunk…Nem is tudod, hogy hogyan élünk…Jaime-t például állandóan piszkálják miattad és őt védtem ma is…Nem kellett volna olyan erősen megfognom annak a gyereknek az ujját, de bántották Jaime-t és csúnyát mondtak rólad és… - mondta Isaiah és az arcán végigcsorogtak az első könnyek. De nem csak az ő arcán. Chester szíve fájt, ahogy hallgatta a fia szavait és érezte a könny sós ízét a szája sarkában. Isaiah ránézett és hirtelen átölelte. Szorosan fogta Chester nyakát, és a férfi most már sírt. Percekig csak ölelte egymást apa és fia, majd amikor megnyugodtak, beültek a kocsiba és Talindához hajtottak.

Sem ők, sem J és Chris nem figyelte a paparazzikat, akik mindig és mindenhol lesben álltak, így aznap is. Készült néhány fénykép Chris-ről és J-ről, amint együtt mennek a lány lakásához, és lefényképezték Chester-t is, ahogy Talinda megöleli a nő háza előtt.

J 34.

34.

Chester finoman kiemelte J-t a kocsiból és ölbe vette. A lány a nyaka köré fonta a karjait és szorosan hozzábújt. Még mindig álmodhatott, mert megint megszólalt:
- Szeretlek, Chester. Annyira nagyon szeretlek…
A férfi elmosolyodott és megcsókolta a lány homlokát. Óvatosan bevitte a házba és a földszinti szobában letette az ágyra, majd visszament a kocsihoz. Kezet rázott Chris-szel.
- Kösz, haver, hogy segítettél.
- Semmiség. Neked bármikor bármit. Viszont…hallottam, mit mondott Jemina a gatyámról és nem szeretném, ha félreértenéd…Nem történt semmi köztünk.
- Elhiszem. Nem valószínű, hogy Jemina ilyen állapotban bármire is képes lenne – mondta Chester, de azért a kisördög belül elkezdte rágni.
- Ha láttad volna, apám! – mosolyodott el Chris. – 1 másodperc alatt elaludt az árokparton a földön.
- Hogy hol? – nézett nagyot Chester.
- Hazafelé meg kellett állnunk, mert nem akartam, hogy a kocsimba rókázzon…
- Oké, értem. Ne haragudj rá, jó? Na megyek, megnézem, nincs-e baj. Még egyszer kösz a segítséget!
- Ugyan már! Szegényt már előre sajnálom a holnap miatt. Szevasz, haver! – köszönt el Chris és elhúzott. Chester visszasietett a házba J-hez. A lány abban a helyzetben aludt, ahogy a férfi lefektette. Chester óvatosan, nehogy felébressze, levette róla a ruhát. J egy csipkebugyiban feküdt az ágyon. Álmában oldalra nyújtotta a karját és tapogatózni kezdett. Chester leült az ágyra és megfogta a lány kezét. Végigsimított az arcán és megcsókolta a homlokát.
- Aludj – suttogta a lánynak és megpróbált felállni.
J még aludt, de érezte Chester érintését és csókját. Megragadta a férfi kezét és nem engedte el.
- Ne. Ne hagyj itt. Abba belehalnék – mondta a lány. Chester nem tudta eldönteni, hogy alszik-e vagy ébren van. – Gyere ide hozzám, kérlek. Kérlek…Kérlek… - suttogott a lány sírós hangon. Chester levetkőzött és bebújt J mellé az ágyba. Átölelte a lányt, J pedig szorosan hozzábújt, szinte ráfonódott a férfi testére. Önkéntelen mozdulatokkal simogatni kezdte Chestert, miközben a lábát átvetette a férfi csípőjén.
Chester mély levegőt vett. Hiába volt részeg J és hiába aludt, a férfi még így is azonnal megkívánta, de lebeszélte magát. Légy eszednél, Bennington, Jemina azt sem tudja, hol van és mit csinál. Ne akarj vele szeretkezni most. Állítsd le magad. Ne a szexen járjon az eszed, hanem azon, hogy mi lesz Jeminával és a gyerekekkel. Kell, hogy legyen valami megoldás. Holnap beszélek a fiúkkal. Muszáj helyrehozni a dolgot. Muszáj. Most viszont aludj, Bennington, holnap nehéz napod lesz.
Másnap reggel J kinyitotta a szemét, de azonnal be is csukta. Hirtelen azt sem tudta, hol van. Aztán résnyire megint kinyitotta a szemét, egy kicsit oldalra fordult és meglátta Chestert maga mellett. A férfi őt nézte, de nem szólt egy szót sem.
- Sajnálom – mondta J rekedten. – Annyira szégyellem magam…
- Miért? – kérdezett vissza Chester.
- Ahogy viselkedtem. Amiket mondtam és ahogy mondtam. Mindenre emlékszem…Vagy legalábbis remélem, hogy mindenre emlékszem…
- Miért hívtad fel Chris-t? – kérdezte Chester halkan. – Miért nem engem hívtál?
- Nem tudom. Csak ki voltam akadva a srácaid miatt és tudni akartam, hogy az ő gyerekei hogyan reagálnának szerinte egy ilyen helyzetre…Nem kellett volna. Nem kellett volna cirkuszolnom. Nem kellett volna elmennem itthonról és nem kellett volna innom. Gyerekesen viselkedtem…Rettenetesen sajnálom – mondta a lány és becsukta a szemét, hátha így elmúlik a szégyenérzet, de nem.
Chester felkönyökölt és a tenyerébe támasztotta a fejét. A másik kezével megsimogatta J arcát, az ujjaival végigrajzolta a lány arcának vonásait, a szemöldökétől kezdve az orrán át a szájáig.
- Hé. Jemina. Nézz rám – szólalt meg, mire a lány kinyitotta a szemét. Chester elmosolyodott.
- Elég volt a bűnbánásból. Oké? Előferdül az ilyen. Én is elszúrtam tegnap a dolgot, de még rendbe hozhatjuk. Ma elmegyek Talindához és beszélek a srácokkal.
- De…
- Csss – tette az ujját Chester a lány szájára. – Nincs de. Elmegyek és kész. Nem tudom, mi fog belőle kisülni, de beszélnem kell velük. Miattuk is és magunk miatt is. Nem akarom, hogy bárki is szenvedjen. Szeretném, ha mindannyian végre boldogok lehetnénk.
- Miért, most nem vagy boldog? – kérdezett vissza J élcelődve.
- De igen. Olyan boldog vagyok veled, mint még soha életemben. Komolyan mondom.
J szemét elfutotta a könny. Odabújt Chesterhez és a fejét a férfi mellkasára fektette. Chester egyenletes szívdobogása gyógyír volt a tegnapi estére. Így feküdtek egy darabig, aztán J kikászálódott az ágyból és elment zuhanyozni. Ahogy beállt a víz alá, bevillantak az este történtek: a Viper Room, a rengeteg tequila, a tombolása, Chris megjelenése. És…anyám! A fényképész! Szólnom kell Chester-nek, nehogy bármit is félreértelmezzen! A lány villámgyorsan kiugrott a zuhany alól, magára tekert egy törülközőt és lesietett a konyhába. Chester közben már felöltözött. Az asztalnál ült és egy újságot böngészett. J odament mögé.
- Ööö…tegnap lefényképezt…
Nem tudta befejezni a megkezdett mondatot, mert meglátta az újság hátoldalát. És a fényképet. Jesszus!
- Ezt akartad mondani? – kérdezte Chester halkan és J-re nézett. – Hát elég…érdekes kép, meg kell hagyni.
- Chester…kérlek…nehogy azt gondold, hogy bármi is volt…
- Chris is ezt mondta.
- És elhiszed?
- Bízom benned – felelte a férfi, de a szíve mélyén a kétség apró szikrája villant.
J sápadtan figyelte Chester reakcióját, a pillanatnyi tétovázást. És látta a férfin, hogy szeretne neki hinni, de…
- Kérlek, kérlek, kérlek. Ezek a szemét fotósok meg firkászok aztán mindig tudják, hogyan kell belerondítani a dolgokba! Higyj nekem! Elestem és azért kapaszkodtam Chris-be. Tényleg.
- Jól van – mondta Chester -, hagyd már abba ezt a mentegetőzést. Ennyire csak az szokta menteni az irháját, aki sáros valamiben…
J még jobban elfehéredett.
- Ezzel meg mit akarsz mondani?
Chester felállt.
- Ha te rólam látnál egy ilyen fényképet, mi lenne az első reakciód?
- Elvágnám a rihe torkát – felelte J, mire Chester elnevette magát. Átölelte a lányt.
- Hát az én reakcióm kevésbé volt véres, de hirtelen nem kedveltem Chris-t.
- És rólam mit gondoltál? – kérdezett vissza J és Chester szemébe nézett.
- Hogy vigyáznom kell rád. Óvnom kell téged, mert…
- Mert?
- Mert amikor megláttam a képet, megijedtem. Megijedtem, hogy elveszíthetlek – vallotta be Chester, mire J befogta a száját.
- Ne gondolj ilyenekre. Együtt vagyunk. Szeretlek téged, szívem minden dobbanásával. Nem fogsz elveszíteni. Hacsak én nem veszítelek el téged…
Chester belecsókolt J tenyerébe.
- Vigyázzunk egymásra. Basszus. Milyen filozofikus hangulatban vagyok ma – mosolyodott el a férfi. J végigsimított a szeme sarkában és az orra mellett kiülő nevetőráncokon.
- Szeretem, amikor mosolyogsz. Szép vagy.
- Férfira nem szokták mondani, hogy szép! Maximum azt, hogy…szexis, észbontó, jó seggű és még…
J közelebb lépett Chesterhez és a füléhez hajolt.
- Oké. Szóval akkor szexis vagy. Észbontó. Jó seggű. És még… vadító. Dögletes. Isteni. Imádnivaló.
J szavaitól Chester pulzusa az egekig szökött.
- Nem vagy másnapos? Nem fáj a fejed? Nem a tequila beszél belőled? – kérdezte az izgalomtól rekedten. J megrázta a fejét.
- Semmi bajom. Színjózan vagyok. Tudom, mit beszélek. Szeretlek. És most megyek öltözni – mondta. Keményen megcsókolta Chestert, majd elindult az emeletre. A lépcsőn lépkedve leejtette magáról a törülközőt. Épp hogy belépett a hálószobába, amikor Chester is megérkezett, kezében a törülközővel.
- Ezt elhagytad menet közben…
J ártatlan tekintettel nézett a férfira.
- Ó. Észre sem vettem…
- Hát én igen – felelte Chester és lépett egyet J felé. A lány pedig hátrálni kezdett, amíg a lába bele nem ütközött a hatalmas franciaágyba. Hanyatt dőlt rajta. Chester megállt az ágy előtt és csak nézte a lányt. Majd letérdelt és a kezébe fogta J lábfejét. Először az ujjaival simogatta, majd a szájával. J lába megrándult.
- Baszki. Nem is tudtam, hogy a lábfejemen is vannak erogén zónáim. Pedig…van vagy…sokszáz…
Chester keze feljebb kúszott a lány vádlijára és ott is simogatni kezdte. J felsóhajtott.
- Itt is van…sokszáz…ssszzzz…sokezer…jaj…istenem… - nyögött fel, amikor Chester egyre feljebb haladt. A lány felült az ágyon. Chester vele szemben állt. J felhúzta a férfi pólóját és egy gyors csókot nyomott a férfi hasára, majd simogatni kezdte a derekát, miközben úgy nézett rá, hogy a férfi szíve majdnem kiugrott a helyéből. Chester gyorsan lerántotta a pólóját, majd a nadrágjától és a boxertől is megszabadult. J közben ismét az ágyon feküdt és várta, hogy Chester végre megint hozzáérjen. Fuldoklott a vágytól, úgy érezte, nem kap levegőt. Amikor a férfi fölé hajolt és megcsókolta, J teste megfeszült. Hosszan, gyengéden szerelmeskedtek. Minden mozdulat, minden elsuttogott szó, minden mosoly és sóhaj az egymás iránt érzett szerelmükről szólt. Amikor lecsillapodott a szívverésük, némán feküdtek egymás karjaiban. Nem kellett a beszéd, érezték, amit szavakkal nem lehet kifejezni. És akkor megszólalt Chester telefonja.

J 33.

33.

Amíg J a Viper Roomban a tequilát nyakalta, Chester összerámolt és kitakarított a konyhában. Megvárhatta volna vele J-t, de világéletében utálta a kuplerájt, így nem esett nehezére a takarítás. Amikor J egész napi munkája a kukában landolt, a férfi fogott egy üveg sört és kiült a teraszra. Rágyújtott és a vizet nézte. Szeretett itt lakni, közvetlenül a parton. Szerette ezt a házat és a környéket. A válás után pont ilyen nyugodt helyre volt szüksége. Most azonban nem volt túl nyugodt. Legszívesebben 5 percenként megcsörgette volna J-t, hogy merre jár, jól van-e. Félt, hogy a lánynak valami baja esik, amilyen idegállapotban elment itthonról, ráadásul kocsival. Egyszer azért felhívhatom – gondolta a férfi és tárcsázta J számát. Foglalt. Még egyszer. Még mindig foglalt. Most meg már nem veszi fel. Mi lehet vele? Bennington, nyugi. Jemina felnőtt nő, tud magára vigyázni. Legalábbis remélem. Hirtelen megcsörrent a telefon és Chester izgatottan nézett a kijelzőre. Chris. Vajon mit akarhat ilyen későn?

- Helló, haver. Mi a pálya? – vette fel a telefont.

- Szia, Chester. Bocs a késői zavarásért, de baj van.

- Mi történt?

- Itt vagyok a Viper Roomban és…

- Nem is mondtad, hogy fellépsz! Szólhattál volna…

- Nem. Nincs fellépésem. Viszont…

- Úristen, Chris, nyögd már ki! Mi a baj? Kezdek komolyan aggódni!

- Jemina is itt van…

- Hogy mi? Ott, a Viper Room-ban? – ugrott fel Chester a fotelból.

- Igen. És részeg. Chester…Nagyon részeg.

Chester óriási hangzavart és ordításokat hallott a háttérben.

- Mi történik ott? És Jemina…mit csinál? Hogy van?

- Szarul. Most ráncigáltam le a bárpultról, ahol táncolt és énekelt és csinált némi felfordulást.

- Maradj ott, azonnal indulok! Vigyázz rá, jó?

- Nyugi. Inkább maradj otthon. Úgy hallom, hogy ideges vagy. Ne ülj kocsiba. Majd én hazaviszem Jeminát. Ne izgulj.

- Ne izguljak? A barátnőm seggrészeg és bárpulton táncol! Jézusom. Nem gondoltam volna, hogy ennyire kiborul…

- Ezt majd megbeszéljük, most le kell tennem, mert jönnek a biztonságiak!

- Chris… - de a férfi letette. Chester járkálni kezdett és megint rágyújtott. Most azonban nem nyugtatta meg a nikotin.

Chris eközben Jeminával küzdött a Viper Room bárpultjánál. A lány teljesen kész volt. Mindenáron vissza akart mászni a pultra, de Chris erősen fogta a karját.

- Engedj már el, Chris! Mi a francot csinálsz? Bulizni akarok – kiabálta J.

- Eleget buliztál már. Gyere, hazaviszlek, jó? – mondta neki Chris, és a kijárat felé tuszkolta J-t. A lány vihogva integetett a biztonsági őröknek, akik épp akkor indultak el, hogy kivezessék. Chris csak intett nekik, hogy minden rendben, így nem lett belőle még nagyobb balhé. Nagy nehezen átverekedték magukat a tömegen és végre kint voltak az utcán. Chris megpróbálta J-t az autó felé vezetni, de a lány hangosan nevetve tett néhány lépést az ellenkező irányba.

- Próbálj meg elkapni, szépfiú – majd megint lépett néhányat. – Jaj, nem is szépfiú, hanem…mi is? Baszki. Elfelejtettem. Bassza meg.

- Jemina, gyere már. Hazamegyünk, jó? – ölelte át Chris a lányt, mire J a nyakába csimpaszkodott és egy csókot nyomott az arcára. Ekkor villant valami. Chris, félig vakon, körülnézett. Király. Ezeknek is pont most kell itt lenniük – gondolta dühösen a férfi, amikor meglátta a lesifotósokat. Chris átölelte J-t és próbálta úgy fordítani, hogy a fotósok ne férhessenek hozzá, de már késő volt. Anyám, ebből mekkora cirkusz lesz! Az egyik paparazzi olyan közel jött hozzájuk, hogy egészen Chris és J arcába tolta a fényképezőgépét és kattintott. J keze lendült és visszakézből lekent a fotósnak egy akkora pofont, hogy a pasi csillagokat látott és elejtette a gépét. A lány felkapta a földről a fényképezőgépet és messzire elhajította.

- Húzz el innen a francba! Takarodj, mielőtt kinyírlak! – üvöltötte a lány és a fotós felé indult. Chris szerencsére még időben megfogta a karját és visszahúzta.

- Menjenek innen – szólt a férfi -, legyen elég ennyi kép mára rólunk! Menjenek!

A fotósok szétszéledtek, de az egyikük még épp le tudta kapni azt a pillanatot, amikor J térdre esett Chris előtt és a gatyájába kapaszkodott a csípőjénél. A férfi gondolatban már előre dörzsölte a tenyerét, mert tudta, hogy ezért az egyetlen képért óriási összegeket fog kaszálni. Már csak azt kell gyorsan kinyomoznia, hogy ki volt ez a félvér, igazán csinos és fiatal nő Chris Cornell lábai előtt.

J még mindig Chris előtt térdelt és nevetni kezdett.

- Baszki, Chris! Már megint ez a gatya van rajtad? Hihi. Le fog rólad rohadni, állandóan ebben vagy. Drew mindig azt figyeli, hogy milyen gatyában vagy. Azt már tudjuk, hogy te is Calvin Klein-alsót hordasz. Mint Chester. Egy helyen vásároltok? Hihi. Amúgy miért hordasz gombos farmert? Zacsibaleset ért és többet ne akarod, hogy a fogacskák megharapjanak? Baszki, ha ezt elmondom Drew-nak, anyám. Ott fog üvöltözni a gép előtt, hogy szexiscsokoládééééééééé! – hablatyolt a lány, miközben Chris nagy nehezen felállította a földről és eltámogatta a kocsiig. Beültette az első ülésre és becsukta az ajtót, majd lassan elindultak. Mosolygott a lányon, de azért közben figyelt is arra, amit mondott. Szóval ő szexiscsokoládé. Érdekes szó, még nem is hallotta. J hátradőlt az ülésen és tovább szövegelt.

- …és Drew csináltatott magának hegtetkót, a nemnormális, baszki.

- Hogy mit csináltatott? – esett le Chris álla.

- Hegtkt…hetg…az istenit…na…tudod, amikor szikével vágják meg a bőrödet…baszki, hogy fájhatott neki, blö. Bár kemény a csaj. Valami hülye emblémát csináltatott, ami sok kicsi vonásból van, hadd szenvedjen a Soundgardenért, hihi. Ja, bocs. Te Chris Cornell vagy. Valami Badmortfi…nem tudom kimondani, de leszarom.

- Badmotorfinger – mondta halkan Chris, és beindult az agya. Elképzelte Drew-t és az emblémát. Szerette a tetoválásokat, de igazi hegtetoválást még nem látott.

- Ja, az az. És Drew állandóan valami ősrégi Sound-os videót emleget meg Jesus Christ Pose-t meg színpadon fetrengést…Jaj. Rosszul vagyok. Álljunk meg egy kicsit.

Chris az út szélére kormányozta az autót. J épphogy ki tudta nyitni az ajtót, kimászott a kocsiból, és a szervezete már meg is szabadult a rengeteg alkoholtól. Chris kivett a kesztyűtartóból egy üveg ásványvizet és lemosta a lány arcát, majd itatott vele néhány kortyot. J reszketett, az egész teste verítékben fürdött, majd hirtelen elterült a földön, mint a béka. Chris ijedten ugrott oda hozzá és felemelte az ernyedt testet. Látta, hogy a lány alszik. Hogy tudott ilyen gyorsan elaludni? Nem semmi. Óvatosan betette a kocsiba J-t, bekötötte a biztonsági övet és padlógázzal indított. Szerencsére Chester háza nem volt messze. Mielőtt odaért volna a házhoz, megcsörgette Chestert. A férfi rögtön felvette.

- Hol vagytok? Mi van Jeminával? Jól van? – ontotta a kérdéseket magából Chester, de Chris megnyugtatta.

- Minden oké. Egy perc és nálad vagyok.

- Jemina?

- Alszik. Már jól van, legalábbis szerintem. Kitaccsolt útközben.

- Oké. Siess már – sürgette Chester Christ. Kinyomta a telefont, majd elindult a ház elé. Néhány másodperc múlva feltűnt egy fényszórópár, aztán Chris kocsija begördült a kapuhoz. Chester odarohant és kinyitotta a jobb oldali ajtót. J összekuporodva aludt az első ülésen és álmában motyogott.

- Szexiscsokoládé…Drew, ha láttad volna Chris gatyáját…te is sikítanál…