J 56.

Telt az idő. A sebek külsőleg begyógyultak, de J nagyon nehezen tudott átlépni azon a gondolaton, hogy egy férfi hogyan üthet meg egy nőt. Nem értette, nem volt képes felfogni Rihanna viselkedését sem. A fiatal lány visszavonta a feljelentést és még mindig együtt volt Chris Brown-nal. J nem tudta elképzelni, hogy mi lehet, ami miatt ennyire ragaszkodik ahhoz a rohadékhoz. Néha meglepődött saját magán, mert felhívta Rihannát és beszéltek egy-két szót. Rihanna ezerszer is bocsánatot kért a gasztrorealitys viselkedése miatt, így most már normálisan tudtak beszélgetni. Ám mégsem volt minden rendben. A kapcsolata Chesterrel…a moziszobás beszélgetésük után egy darabig minden szép és jó volt, sokkal többet voltak együtt, és J azt hitte, ez nem csak neki jó, hanem Chesternek is. Aztán szépen lassan minden visszaállt a régi kerékvágásba, azzal a kivétellel, hogy Talinda kevesebbszer hozta a gyerekeket. Chester állandóan a stúdióban volt a fiúkkal, vagy a Ve’cel dolgait intézte, vagy a Club Tattoo-val kapcsolatban intézkedett. Éjszakánként holtfáradtan zuhant be az ágyba J mellé. Képtelenek voltak pár szónál többet váltani, mert a férfi állandóan rohant valahová. Chester nem vette észre a változást J-n. Nem vette észre a felgyülemlő feszültséget, a lassan eltűnő varázst a kapcsolatukban, az ellaposodott, csupán köszönésre korlátozódó beszélgetéseket. Ő azt hitte, a lány szimplán megértő és mindig, mindenben mellette áll. Ez persze így is volt, de J kezdett megkattanni. Napokig az üres lakásban egyedül…Néha szinte könyörgött Talindának, hogy hadd mehessen át hozzá meg a gyerekekhez. És sokszor legszívesebben felpofozta volna Chestert, hogy vegye már észre magát. J látta, hogy a férfinak kell a pörgés, de azért nem veheti a világ összes gondját a vállára. Megpróbált beszélni a férfival, de persze mindig megzavarta őket egy telefonhívás vagy fontos e-mail vagy bármi, és Chester rögtön ugrott és intézkedett, legyen akár reggel 5 óra vagy éjfél. És…bár J soha nem gondolta volna magáról, hiányzott neki a szex. Rettenetesen hiányzott. Eleinte még sikerült összehozniuk egy-két kóbor szeretkezést, de most már…J számolni kezdett, és rádöbbent, hogy több, mint egy hete semmi sem történt köztük. A lány begubózott. Elvonult a tervezőszobába és ezerrel dolgozni kezdett egy új kollekción. Érezte, hogy muszáj valamit kezdenie magával, mert bármennyire is szerette Chestert, nem volt hajlandó ennyire alárendelnie magát neki. A tervezés mellett rendszeresen átjárt Chris Cornell-hez, volt, hogy Dravent és Tylert is elvitte hozzájuk. A férfi látta rajta, hogy baj van, de nem akart rákérdezni, mert nem akart tolakodó lenni. Sokszor mentek sétálni a gyerekekkel, vagy piknikezni, vagy fürdeni, és J egy kicsit megnyugodott. De csak addig, amíg volt vele valaki. Amikor a séták után belépett a mindig üres házba, valami megmagyarázhatatlan feszültség lepte el. Mintha a háznak lett volna valami rossz kisugárzása, mert ahogy elment otthonról, mindig jobban érezte magát. Néha bepróbálkozott Chesternél, hogy legyenek egy kicsit együtt, de most már meg sem kísérelte. Elege lett. Amikor Chester egyik nap közölte vele, hogy fáradt, J vett egy mély levegőt és közölte a férfival, hogy lelép. Egyedül. És mielőtt a férfi tiltakozhatott volna, J elhúzta a csíkot.
Megint a Viper Room-ban kötött ki. És megint ugyanaz a mixer volt, mint amikor nagyon berúgott és tombolt. J felmászott a bárszékre. A mixer vigyorgott egyet, amikor meglátta a lányt.
- Hellóbelló, szépség. Tequila jöhet megint?
J csak bólintott és a pillantásával csírájában elfojtotta a mixer kísérletét arra, hogy kikezdjen vele. Dühös volt, bár meg is értette Chestert. Rengeteg a dolga és fáradt. De olyan régen nem voltak együtt, sehogy. Sem fizikailag, sem lelkileg. J még mindig imádott a férfival lenni, de azért néha hiányzott neki a társaság. Rihanna, a gasztrorealitys kaland és az azóta kialakult szar helyzet óta pedig a lányban csak gyűlt és gyűlt a feszültség és a düh. Tudta, hogy ki kell adnia valahol magából, és igyekezett nem a férfin levezetni az indulatait, de ma este úgy érezte, jobb, ha eljön otthonról. Utált veszekedni, így inkább lelépett, mielőtt balhé lett volna a dologból. Először csak sétálni akart egyet a közeli parkban, aztán mégis a nyüzsgő Sunset Boulevard-on kötött ki. És néhány perc múlva már a Viper Room-ban ücsörgött a bárszéken és csúnyán nézett a mixerre. A fiatal srác odatolta elé a tequilát és J gyorsan felhajtotta. Aztán a következőt is. Okult a múltkori esetből és eldöntötte, hogy lassan issza meg az egész üveget. Nem akarta magát kiütni, csak szalonspicces akart lenni és bulizni akart. Hátrafordult a széken és körülnézett. Elég vegyes társaság gyűlt össze a szórakozóhelyen és voltak közöttük érdekes fazonok is, de J már megszokta ezeket a stílusokat. Aztán meglátta a falon a plakátot, amin a heti fellépőket sorolták fel. L.A-ben ez is jó volt, hogy nem kellett a hétvégéket várni, hogy ha valaki jó koncertre akart menni, hétköznap is talált az ízlésének megfelelő fellépőt. És aznap…J kimeresztette a szemét. Anyám. Na ne. Pont ma? És itt? Legalább ennyi jó legyen a mai napban – gondolta J és az órájára nézett. Még néhány perc a kezdésig. A lány nyakon ragadta a tequilás üveget és leugrott a bárszékről. Átfurakodott a tömegen és nemsokára az első sorban ácsorgott, közvetlenül a színpad előtt.
Chester nem érezte jól magát. Egyrészt azért, mert egyedül volt otthon, másrészt a veszekedés miatt. Ami nem is volt igazán veszekedés, mert nem kiabáltak meg semmi ilyesmi nem történt. Csak Jemina közölte, hogy ő akkor most inkább lelép. Chester pedig hagyta. Látta a lányon, hogy jobb, ha nem erőlteti a beszélgetést, aminek talán veszekedés lett volna a vége. A férfi tudta, hogy J szeretett volna egy kicsit kimozdulni vagy csak együtt lenni vele, most, hogy nem volt náluk egyik gyerek sem és Chester is időben otthon volt. Chester azonban annyira fáradtnak érezte magát, hogy szívesebben maradt volna otthon, bebújt volna az ágyba a lánnyal és megnézett volna valami bugyuta filmet, amire nem kell odafigyelni. Ehelyett most itt ül egyedül a teraszon és egyik cigit szívja a másik után. J pedig elment. Valahová. A fene sem tudja, hová, de telefont nem vitt magával. Talán akkor nem ment messzire. Hirtelen megszólalt a telefonja. Chester a kijelzőre nézett.
- Helló, haver – köszönt a hívó félnek.
- Azt hittem, itt leszel a mai fellépésünkön – szólt bele a telefonba Amir, mire Chester felsóhajtott.
- Basszus. Bocs. Tudom, hogy megígértem, de…
- El kell jönnöd! Oltári a buli! Kurva jó kis közönségünk van! – üvöltötte Amir lelkesen Chester fülébe.
- Akkor hogyhogy nem vagy a színpadon?
- Ki kellett jönnöm hugyozni, annyi vizet ittam!
- Mit? Vizet? Persze – nevette el magát Chester.
- Azonnal ülj a kocsidba és vonszold ide a nyeszlett seggedet, oké? Nem mondhatsz nemet! Indulás! 5 perc múlva itt akarlak látni a színpad mögött! Különben kirúglak a Dead By Sunrise-ból, haver!
- De…
Amir kinyomta a telefont, mielőtt még Chester bármit is mondhatott volna. Ez lökött. Tényleg jó lehet a fellépésük, ha Amir ennyire pörög. A férfi nem tudta, mit csináljon. Szívesen elment volna megnézni a barátait, de J miatt nem akart. Hisz amikor a lány mondta, hogy menjenek el valahová, akkor Chester fáradt volt. Ha most elmenne itthonról…hát, abból valószínűleg cirkusz lenne, vagy legalábbis sértődés. Jogosan. Viszont Amirék fellépésére is kíváncsi volt, és tényleg megígérte nekik, hogy megnézi őket. Mi a fene legyen? – töprengett Chester, majd - vállalva az összeveszés kockázatát – kiírta egy cetlire, hogy hová ment. A cetlit felragasztotta a hűtőre, cipőt és egy vékony kabátot vett fel és beült a Chryslerbe. Amikor leparkolt a Viper Room-nál és kiszállt a kocsiból, már az utcán hallotta az őrjöngő tömeget. Ez tényleg jó kis buli – gondolta a férfi, Amirék jól felpörgették a hangulatot. Chester bement a szórakozóhelyre és leesett az álla, amikor meglátta, hogy mennyi ember van és milyen jól érzik magukat. Intett a mixernek és a biztonságiaknak, majd a színpad mögé sietett. Odaintett Amiréknak és hallgatta a koncertet.
J a színpad előtt állt, és tombolt. Nagyon jól érezte magát. Amikor meglátta a falon, hogy a ma esti fellépő a Julien-K lesz, megörült. Mondta már egy párszor Chesternek, hogy szeretné megismerni Amir-t, Ryan-t és másik két srácot is, de eddig nem sikerült összehozni a találkát. Hát majd most. Legalább látom és hallom őket zenélni – gondolta J, miközben üvöltötte a többiekkel együtt a dalokat.
Amir pont a lánnyal szemben állt a színpadon és már a koncert legelején kibökte J-t. A fellépés alatt végig figyelte a lányt és tetszett neki, hogy jól érzi magát. A Systeme de Sexe című számuk alatt például olyan táncot adott elő a lány, hogy azt bármelyik rúd körül pörgő sztriptízes lány megirigyelhette volna. A Kick The Bass-t végigénekelte velük, a Maestro-n majdnem bőgött. A Nvr Say Nvr-en megint tombolt. Amikor vége lett a koncertnek, a lány eltűnt a forgatagban. Amir egy darabig még kémlelte a tömeget, de nem látta sehol, így inkább a fiúkkal együtt Levonult a színpadról. Chester egyenként átölelte őket.
- Nem bántam meg, hogy eljöttem, pedig otthon akartam maradni – mondta vigyorogva a férfi, mire Amir a vállába bokszolt.
- Hát ajánlom is, hogy ne bánd meg! Nekem már megérte, hogy felléptünk itt. Olyan tuti csajt láttam, de olyat!
- Gondolom…valami kis csitrit, aki ott kellette magát előtted, mi? – kérdezett vissza Ryan röhögve, mire Amir megrázta a fejét.
- Nem. Nem csitri. Fiatal. És…úúú…baszottul jó kis bőr! Mindjárt megyek és megpróbálom megkeresni, ki tudja, hátha lehet vele valami… - kacsintott Amir a többiekre. – Menjünk a szokásos asztalunkhoz, már minden elő van készítve, bár ha Chester haver kocsival jött, akkor ő sajnos csak nézni tudja az alkoholos üvegeket…
- Igazán kösz a megértést, drága barátom – mondta Chester, miközben szorosan átkarolta a barátja nyakát és úgy tett, mintha meg akarta volna fojtani. Elég lassan jutottak az asztalukhoz, mert mindenki megállította őket és beszélni akart velük néhány szót, vagy egyszerűen csak gratulálni a fellépéshez.
J eközben ismét a bárpultnál ült és megbontotta a második üveg tequilát. Most – mivel nem gyorsan vedelte az alkoholt és a koncert alatt egy részét ki is dolgozta magából – nem volt agresszív, így nem ütötte le a mixert, aki néha bepróbálkozott nála. J azonban csak mosolygott rajta és néha adta alá a lovat. Szalonspicces volt, jól érezte magát, sokat nevetett a mixerfiún. A Julien-K fellépés dögös volt, J-nek nagyon bejött, amit a srácok műveltek a színpadon. Sajnálta, hogy Chester nincs itt, mert vele azért még jobb lett volna végighallgatni őket. Hirtelen megfordult a bárszéken, mert hangzavarra lett figyelmes, és megszédült. Baszki. Mégiscsak sok volt a pia – gondolta magában a lány, amikor érezte, hogy meglódul vele egy kicsit a világ. Belekapaszkodott a pult szélébe és mélyeket lélegzett.
Chesterék a megszokott asztalukhoz ültek. A férfi rengeteget nevetett Amirékon, amennyi hülyeséget össze tudnak hordani. Jó volt a kedve, bár J-vel jobban érezte volna magát. És a lány is már meg akarta ismerni Amirékat, itt lett volna a lehetőség. Amir hirtelen a bárpult felé mutatott. A mozdulata olyan heves volt, hogy az előtte álló poharat és annak tartalmát Chesterre borította. A férfi mellkasán és nadrágján végigfolyt a pezsgő.
- Basszus, Amir! Nézd már meg, mit…
- Ott a csaj! Csövi, csávók, én húztam!
- Mi van? – kérdezte Chester, miközben megpróbálta felitatni a pezsgőt magáról.
- Mondom, ott a csaj, akiről dumáltam az előbb!
Amir megint a bárpult felé mutatott, de Chester most elővigyázatos volt és gyorsan elkapta előle a másik poharat. Aztán arrafelé nézett, amerre Amir mutatott.

J 55.

55.

- Baszki, pedig bezártam az ajtót, tuti – nyögött fel J, amikor meghallotta, hogy valaki őket keresi. – Ez Talinda – ismerte fel a nő hangját. Chester feltápászkodott a földről, gyorsan magára kapta a boxert és J-nek is odadobta a szoknyáját meg a felsőjét. J belebújt a ruhákba és elvigyorodott.
- Bazz. Hihi. Bugyi nuku. Talinda tudni fogja, mit műveltünk, elég, ha ránk néz…
- Miért, mit műveltünk? Filmet néztünk, nem? – hajolt oda Chester a lányhoz és megcsókolta. - Szeretlek.
- Én is szeretlek, Chester. És most jelenésünk van Talinda előtt – mosolygott J. Chester kinyitotta az ajtót és kilesett.
- Szia, Talinda? Hát te? – köszönt a volt feleségének, aki vigyorogva figyelte a férfit és a mögötte megjelenő J-t.
- Huh. Sziasztok. Remélem, nem jöttem rosszkor.
- Hát…filmet néztünk… - mondta J, de közben elvörösödött.
- Aha. Értem. És jó volt?
- Ja. Fasza – felelte Chester. – Mi járatban vagy?
- Csak jöttem szólni, hogy a srácokkal leugrunk anyámékhoz néhány napra, ha nem gond. Szerintem rátok fér egy kis magány.
- Gondolatolvasó vagy. Épp kérni akartalak, hogy tehermentesítsd Jeminát egy kicsit – ölelte meg Chester a nőt. – Csak Dravent és Tylert viszed?
- Nem, Jaime és Isaiah is jön, ha nem gond. Elmegyek értük a suliba és már indulunk is.
- Oké. A kicsik hol vannak? Hadd köszönjek el tőlük.
- A szobájukban keresik, hogy melyik játékuk a legfontosabb, ami nélkül nem tesznek meg egyetlen métert sem – nevetett Talinda.
Felmentek az emeletre. A két kissrác felforgatta a szobáját és épp a hátizsákjukba tömködték a játékokat. Chester és J elköszöntek a kicsiktől, majd lekísérték őket a kocsihoz. A srácok addig integettek nekik, amíg el nem tűntek a látómezőjükből. Aztán Chester nekiállt készülődni az esti vacsorára. Már előre félt. Tartott attól, hogy ez az este sem lesz balhétól mentes. J összepakolt a két gyerekszobában, majd leült a tervezőasztalhoz és befejezte a munkát, amit a Rocawear-től kapott. Amikor meglátta Chester menetkész ruháját, leesett az álla.
- Baszki. Ez a szerkó…uhhh. Muszáj ebben menned?
- Miért, mi a baj?
- Chester, ettől a cucctól minden nőnek nedves lesz a bugyija! Na jó, nem csak a ruhától, hanem attól is, ami benne van… - nyújtotta ki a nyelvét a lány, majd felállt és megigazította a férfi pólóját. – Így. De ha lehet, ne nagyon nyújtózz, mert Calvin ki fog látszani.
- Ne szívd a véremet, drága. Semmi kedvem menni…
- Nyugi – simogatta meg J a férfi arcát. – Nem leszel egyedül. Ne félj.
- Nem jössz el velem?
J megrázta a fejét.
- Nem. Mit keresnék én ott? Te leszel Rihanna vendége, nem én. Azért majd mesélj, hogy mennyire ütötte ki magát ma is. Ó, és persze kíváncsi vagyok a főztjére…
- Hát arra én is. Na, adj egy csókot, indulok. Még felszedem Christ és együtt megyünk, úgy érzem, nem árt a harci szövetség.
Chester jól érezte. Amikor megérkeztek Chrissel Rihanna házához, a fiatal lány éppen a barátjával, Chris Brown-nal cirkuszolt. Úgy üvöltöztek, hogy zengett tőlük az utca. Chester nem akart közbelépni, hiszen semmi köze nem volt hozzájuk. Ám amikor észrevette, hogy Brown fenyegetően ökölbe szorítja a kezét, odasietett kettejük közé és igyekezett lecsillapítani az indulatokat. Brown dühöngve elvonult, Rihanna pedig sírva fakadt. Chesterhez próbált bújni, de a férfi elhúzódott, csak annyit engedett meg a lánynak, hogy belekaroljon. Amikor beléptek a házba, Chester tudta, hogy a vacsorájuknak lőttek. A konyhában óriási rendetlenség, a lakás többi részében szintúgy. Rihanna pedig ahelyett, hogy nekiállt volna megcsinálni a vacsorát, inkább a vodkásüveget részesítette előnyben. Időközben megérkezett Justin is, aztán Kat is befutott. Körbenéztek a lakásban és eldöntötték, hogy itt ma nem lesz se forgatás, se vacsorakészítés. A forgatócsoport dünnyögve elvonult, a kis csapat pedig – Rihanna kivételével – beült egy közeli kis étterembe és ott megvacsoráztak. Egy óra múlva mindenki hazament, megkönnyebbülve, hogy legalább ez az este nyugisan telt. Chester megint a tervezőasztalnál találta J-t, aki szorgalmasan aludt a papírjain. A férfi óvatosan bevitte a lányt a hálószobába, levetkőztette és lefektette. Bebújt mellé az ágyba és magához húzta J-t. A lány szorosan a karjaiba bújt, így aludtak el.
Másnap reggel Chester egyedül ébredt, de tudta, hogy hol van J, mert hallotta a szöszmötölést. Gyorsan lezuhanyozott és felöltözött. Lerobogott a konyhába, ahol J az asztalnál ülve itta a tejeskávéját.
- Jó reggelt, drága – adott egy csókot a lány feje búbjára Chester, majd előkotorta a rejtekhelyéről a bevásárlócéduláját. Vigyorogva figyelte J csodálkozó arcát.
- Itt eszedbe sem jutott keresni, igaz? – lengette meg a lány orra előtt a cetlit.
- Hát…túl nyilvánvaló hely volt, azért nem is néztem meg…Franc. Ha tudtam volna…Most már elárulod, mit fogsz főzni?
- Nem. Viszont segíthetsz bevásárolni, ha akarsz. De csak akkor, ha megígéred, hogy nem adod le a drótot senkinek, hogy mire készüljenek.
- Oké. Eszembe se jutott volna…
- Aha, persze. Na, öltözz, aztán menjünk.
A délelőtt gyorsan eltelt. Chester, J-vel az oldalán és a forgatócsoporttal a háta mögött végigjárta az apró kis üzleteket, ahol mindent meg tudtak venni a vacsorához. Nagyon jól érezték magukat. Sokat nevettek, bolondoztak, fagyiztak, beültek egy kis kávézóba. Chester rájött, hogy tényleg nem voltak még így J-vel együtt. Figyelmesen nézte a lányt. J felszabadultan viselkedett, olyan volt, mint amikor megismerkedtek. Egy gondtalan, vidám, fiatal lány, akibe szerelmes. Hazacipelték a rengeteg ételt, italt és egyebet, aztán Chester elvonult a konyhába, J pedig – bármennyire is szeretett volna vele maradni – kiment a teraszra a Rocawear-tervek társaságában. Néha megpróbált bekukucskálni a konyhába, de Chester mindig észrevette és játékosan megfenyegette. Órák múlva a lány arra eszmélt fel, hogy Chester leült mellé a napozóágyra.
- Megnézed a terítéket?
- Megnézhetem? Az nem csalás?
- Nem hiszem. Csak megnézed.
- Naná, hogy megnézem, tök kíváncsi vagyok rá – pattant fel a lány és besietett. Leesett az álla, amikor meglátta, hogy Chester mit is művelt. A férfi összenyitotta a nappalit a másik terasszal és úgy terített meg. J meg sem tudott szólalni.
- Baszki – hápogott néhány perc múlva. – Ez…óriási…anyám…
- Nem túl giccses? Vagy…nem is tudom…
- Chester, ez kurva jó! – fordult a lány Chester felé. – Ha nem te fogsz nyerni, én megeszem a kalapom! Már a teríték is tök guszta! Én viszont megyek, mert nemsokára jönnek a többiek.
- Ne menj el. Maradj itt, kérlek.
- Csak nem félsz egyedül? – mosolygott J a férfira és megsimogatta az arcát. – Nem lesz semmi baj, csak ne hagyd, hogy Rihenna, ó, vagyis Rihanna rád másszon, rendben?
- Ne menj el. Ez a ház a tiéd is, nem akarom, hogy egyedül legyek velük, drága. Kérlek. Nem kell semmit csinálnod, csak legyél itt mellettem.
- Nem lesz belőle baj?
Chester megrázta a fejét.
- Már megkérdeztem a szerkesztőket…
- Aha. Okés. Akkor maradok. De csak a háttérben.
- Kösz – hajolt oda Chester és megcsókolta J-t. Összerezzentek, amikor megszólalt a csengő. Chester vigyorogva indult, hogy kinyissa az ajtót. Chris érkezett meg, majd néhány perc múlva Kat és Justin is. J fellopakodott az emeletre és onnan figyelte őket. A hangulat egészen Rihanna érkezéséig felhőtlen volt. J elcsodálkozott azon, hogy ha valaki ennyire fiatal, mint Rihanna, annak miért kell ilyen erős sminket kenni az arcára. A fiatal lány arca olyan volt, mint egy maszk. J keze ökölbe szorult, amikor meglátta, hogy Rihanna megint megkörnyékezi Chestert. A férfi azonban mindannyiszor menekülőre fogta és házigazdai kötelességére hivatkozva állandóan mászkált. A kiszolgálás tökéletes volt, a vacsora szintúgy. Amikor Chester titokban körülkémlelt, hogy megkeresse J-t, a lány boldog mosollyal mutatta fel a hüvelykujját. A vacsora végeztével Chester elindította az előre bekészített cédét és előkerültek az alkoholos üvegek is. És előkerült J is. Chester először a stábtagoknak mutatta be a lányt, majd bevezette a nappaliba. Chris mosolyogva üdvözölte J-t, Kat pedig a nyakába ugrott. Aztán Chester odahúzta a lányt Justin elé.
- Justin, ő a barátnőm, Jemina.
- Szia, Justin Timberlake vagyok, és igazán örülök, hogy megismerhettelek. Irigyellek, haver – kacsintott Chesterre a fiatal srác.
- Ugyan máááár – szólalt meg egy nyafka hang a hátuk mögött. – Miért irgyli…igyre…irigyled?
- Rihanna, kérlek…legalább az utolsó estén ne csinálj balhét, jó? Tegnapelőtt megbeszéltük, ugye? – kérte meg Chester a fiatal lányt, de Rihanna már megint többet ivott, mint a többiek összesen, így tehát nem hallgatott a férfira. Odalépett J elé és egészen az arcába hajolt, mire J meglepetten hátrahőkölt.
- Mi a baj, cicus? – vihogott fel Rihanna, majd felemelte a kezét és megsimogatta J arcát. – Hú. De kis dögös dög vagy. De én szebb vagyok nálad. Sokkal szebb. És sokkal szexibb. Igaz, Justin?
A kérdezett csak legyintett egyet és elvonult. Chester J és Rihanna közé lépett.
- Rihanna. Menj ki a teraszra és szívj egy kis friss levegőt. Ne igyál többet – mondta a férfi halkan. J legnagyobb meglepetésére a fiatal lány szó nélkül megfordult és kivonult a nappaliból.
- Ezt hogy csináltad?
Chester megvonta a vállát és elvigyorodott.
- Nem tudom. Talán a hangom teszi. Vagy az elbűvölő személyiségem…
- Jó lenne, ha csak engem bűvölgetnél el, oké? – nevetett J és belecsípett Chester seggébe. Leültek Chrisékhez és fergeteges jó hangulat kerekedett. Mindannyian ittak, de csak mértékkel, pont annyit, amennyi a jó bulihoz kellett. Nagyon jól érezték magukat, nevetgéltek, ugratták egymást, aztán táncolni kezdtek.
J egy idő után elfáradt és kiment a teraszra a hűs levegőre. Nekitámaszkodott a korlátnak és hallgatta az óceán zúgását. Egyszer csak halk, de indulatos hangokra lett figyelmes és fülelni kezdett.
- Menj innen – hallott egy női hangot, Rihannáét. – Menj innen, Chris…
- Nem! Most azonnal hazajössz velem – felelte a Chris nevet viselő ismeretlen. Aztán megint Rihanna hangja, aki tiltakozni kezdett:
- Nem. Nem, nem! Nem kényszeríthetsz, hogy itt hagyjak mindent!
- De bizony! Mégpedig most azonnal…
- Hé, mit…mit csinálsz? Szzz…engedj el…áú, ez fájt! Chris!
- Fogd be a szád, te ribanc!
J felfogta, hogy mit is hall. Baszki, ez a pasi bántja Rihannát! Egy nőt. A lány követte a hangokat. Amikor közelebb ért, hallotta, hogy Rihanna és a férfi dulakodni kezd, majd Rihanna sírni kezdett.
- Ne…kérlek, Chris…ne bánts…
J abban a pillanatban ért oda, amikor a férfi ökle lesújtott és arcon csapta Rihannát. A fiatal lány térdre rogyott. J letérdelt mellé, nem törődve az idegen férfival. Felemelte Rihanna fejét.
- Jézusom. Ez az állat… - J elsápadt, amikor látta, hogy Rihanna orrából ömlik a vér. A fiatal lány sminkje régen elkenődött a sírástól, így J számára kiderült, hogy a sok alapozóval a kék és lila monoklikat kellett eltakarni. Elöntötte az agyát a düh. Óvatosan leültette Rihannát egy fotelba és felpattant. Odaállt az idegen férfi elé és üvölteni kezdett vele:
- Mégis mit képzelsz, te kis pöcs? Megütni egy nőt? Nem is egyszer? Szétverni az arcát? Milyen ember vagy te?
A férfi elröhögte magát, miközben J-t figyelte.
- Na, ide hallgass, kisanyám. RiRi az enyém, azt csinálok vele, amit akarok, úgyhogy jobb lesz, ha abbah…
J keze felemelkedett és egy villámgyors mozdulattal orrba verte a férfit, aki sziszegve kapott az arcához. Amikor megérezte, hogy folyik az orrából a vér, begőzölt, és J-re vetette magát. A lány azonban kemény ellenfél volt. Rihanna időközben összeszedte magát és betántorgott a házba. Sírva és sikoltozva hívta ki Chesteréket. A kis csapat kirohant a nappaliból. Abban a pillanatban értek a verekedés helyszínére, amikor az idegen férfinak sikerült közel férkőznie J-hez és egy borzalmas pofont kevert le a lánynak. Chester a férfinak ugrott, Chris és Justin alig tudta őket szétválasztani.
- Ez a kis ribanc kezdte – üvöltött a férfi és megint J felé indult, de Chris és Justin vasmarokkal tartotta. Kat időközben kihívta a mentőket és a rendőröket is. A mentősök elvitték Rihannát, mert úgy tűnt, a lány orra eltört. A rendőrök pedig bevitték a lány pasiját a rendőrörsre testi sértés alapos gyanújával. Chris Brown – merthogy ő volt a pasi – még a rendőrautóban is őrjöngve szidta J-t. A lány a földön ült és zihált. Nem akart kórházba menni, így a mentősök csak kitisztították a sebeit, majd elmentek.
Chester leült J mellé a földre.
- Drága…ezt miért csináltad?
- Muszáj volt megvédenem…muszáj volt…ez a rohadék egyszerűen leütötte… - suttogta J, majd behunyta a szemét, mert megszédült. Kat hozott egy üveg ásványvizet és szépen lassan kortyonként megitatták J-vel. Chris és Justin csak téblábolt, látszott rajtuk, hogy nem igazán tudják, mit tegyenek. Chester elküldte őket haza, de előtte megköszönte nekik a segítséget. Nemsokára Kat is elment, Chester pedig felnyalábolta J-t és bevitte a hálószobába. Ahogy levetkőztette, látta rajta a sérüléseket.
- Megölöm – hörrent fel, de J leintette.
- Ne foglalkozz vele, jó? Szerintem épp eléggé sikerült megaláznom… - mosolyodott el bágyadtan a lány. Chester óvatosan megsimogatta az arcát.
- Hát, drága…még egy-két nap, és le sem tagadhatod, hogy megvertek…Olyan buta vagy…szólnod kellett volna…
- És mire ti odaértek, Rihanna már talán nem is élt volna…te nem láttad azt az állati dühöt a faszkalap szemében…rémisztő volt…és láttam a smink alatt Rihanna arcát…tele van kék-zöld foltokkal…veri ez az állat…de jól elláttam a baját… - azzal a lány szeme lecsukódott és ájult-kábult-mély álomba zuhant.

J 54.

54.

Bumm. Tequila. Többet se fogok ilyet inni – ez volt J első gondolata másnap délelőtt, amikor feleszmélt. Fogalma sem volt arról, hogyan keveredett haza. Arra még emlékezett, hogy totálisan kiakadt, amikor meglátta Chester-t, ahogy átöleli Rihannát. Emlékezett a szívébe markoló fájdalomra és a félelemre, hogy elveszítheti a férfit. Aztán arról is voltak homályos emlékei, hogy Katnél nekiállt piálni. Hú. Bumm-tequila. Ennél ütősebb keveréket még nem ivott soha, de nem is fog, ezt megfogadta magában. Óvatosan elfordította a fejét és látta, hogy egyedül fekszik az ágyban. Chester vajon hol van? És…mi történt tegnap éjszaka? J lassú mozdulatokkal kimászott az ágyból és bevánszorgott a fürdőbe. Nem tudta, mennyi ideig állhatott a zuhany alatt, de amikor végzett és magára tekerte a törülközőt, már sokkal jobban érezte magát. Viszont bevillant néhány emlékkép is, amiket nem egészen értett. Muszáj kiderítenem, mi minden történt még – gondolta a lány. Felvett egy bugyit, egy ujjatlan, aprócska topot meg egy rövid vászonszoknyát, és Chester keresésére indult. Remélte, hogy a férfi itthon van és tudnak beszélni a tegnap estéről. J tisztán akart látni, akármennyire is fájó dologgal kell esetleg szembesülnie. A lány belesett minden szobába, de sehol senki. Lement a konyhába, megivott egy üveg ásványvizet, amikor zajt hallott, amiből rájött, hogy merre is van Chester. A lány vett egy mély levegőt és óvatosan benyitott a szobába. Nem is, inkább terem volt. Egy kisebb moziterem, óriási kivetítővel és szuper hangzással. Chester az egyik fotelben ült, a lábait az előtte lévő fotel háttámláját nyugtatta és egy filmet nézett.
Chester agyában egymás után születtek a dallamok, ahogy nézte a filmet. Fasza lesz – gondolta magában a férfi, majd az órájára nézett. Jemina vajon alszik még? Vagy már felébredt? A férfi elhatározta, hogy még megnézi a következő jelenetet, aztán felmegy J-hez. Egy perc múlva azonban rájött, hogy a lány ott van a szobában. Lehalkította a filmet és várta, hogy J mit fog mondani.
- Szia – köszönt a lány halkan, bátortalanul, Chester alig hallotta a hangját. – Nem zavarlak? Ha akarod, kimegyek…
- Gyere, ülj le – intett a férfi a maga mellett lévő fotel felé. J lassan odament és leült a fotelba. Felhúzta a lábait és összekucorodott. Nem mert Chesterre nézni. Percekig csak hallgattak, aztán Chester megállította a filmet.
- Mi az a bumm-tequila? – kérdezte, mire J összerezzent és továbbra sem nézett a férfira.
- Hát…4 cent tequilát öntesz egy pohárba, arra pezsgőt, ráütsz a pohár tetejére, amitől a cucc felhabzik, és úgy kell meginni…Én 6 cent tequilával kezdtem…azt hiszem…
- Szörnyen hangzik.
- Az is.
- Jemina, úgy érzed, hogy én csak kihasznállak téged? – szegezte a lánynak a kérdést Chester. – Hogy csak az ágyban kellesz nekem meg hogy a fiúkra vigyázz?
A lány végre a férfira nézett.
- Ezt miből gondolod?
- Tegnap Kat ezt vágta a fejemhez. És attól félek, hogy te mondtad neki.
- Nem. Én nem mondtam neki semmi ilyesmit. Viszont ő így látja.
- Hogy? Mit?
- Azt látja, hogy a srácok sokat vannak velem, akkor is, ha te nem vagy itthon. És azt is látja, illetve hallja, hogy…mi…izé…hogy mi rengeteget szeretkezünk...viszont soha nem megyünk el sehová kettesben. Se moziba, se vacsorázni, se táncolni, se hozzá, se Chrishez, se Mike-ékhoz vagy bármelyik sráchoz a bandából…szóval hogy én állandóan itthon ücsörgök, te pedig intézed a dolgaidat. Katnek ez úgy tűnik, mintha nem… - J elharapta a mondat végét.
- Mintha mi? Folytasd. Itt az ideje, hogy megbeszéljük a dolgainkat. Szóval Kat mit gondol?
- Azt gondolja, hogy te nem mersz engem felvállalni a nyilvánosság előtt. És…és néha én is úgy érzem, hogy…hogy szégyellsz engem… - hajtotta le a fejét J.
- Tessék? Hogy én szégyellek téged?
- Ne érts félre. Nem akarok melletted szerepelni az újságokban meg képeken meg mindenhol. Nem hiányzik. És imádom a fiaidat, ezt nagyon jól tudod, szeretem, ha itt vannak. Nem érzem őket tehernek. De… nekem az hiányzik, hogy néha kettesben legyünk. És nem csak akkor, amikor szeretkezünk. Nem kéne semmit csinálnunk, elég lenne, ha például kiülnénk a partra és csak néznénk a vizet. Vagy nézhetném, ahogy dolgozol. Vagy…bármi. Hiányzol nekem. Tudom, hogy rengeteg dolgod van és meg is értem. Ez az életed. Csak egy kicsivel több figyelmet kérek tőled…
- Ezért borultál ki Rihanna miatt is?
- Egyrészt igen. Másrészt meg…na jó, bevallom, hogy meg tudtalak volna ölni mindkettőtöket, amikor megláttam, hogy vigasztalni kezded. Aztán annyira…elbizonytalanodtam…nem tudom…féltem, hogy megfog magának, hogy…elbűvöl…
Chester J álla alá nyúlt és maga felé fordította a lány arcát.
- Jemina. Drága, figyelj rám. Nem akarok semmit attól a lánytól. Rendben? Higgy nekem. Én téged szeretlek, szívem minden dobbanásával. És sajnálom, ha elhanyagolva érzed magad. Tudod, amikor elkezdek valamin dolgozni, hajlamos vagyok elfelejtkezni a világról és nem veszek észre dolgokat. Beszélni fogok Talindával, hogy…
- Ne! Nem szeretném, ha azt hinné, hogy…
- De, beszélni fogok vele. És ő meg fogja érteni, mert vele is átestem ezeken a dolgokon, és azt hittem, tanultam belőle. Ezek szerint nem. Talinda szeret téged, úgyhogy nem lesz gond. Nem fogja azt hinni, hogy nem szereted a srácokat. A másik dolog pedig…
- Melyik másik? Már azt sem tudom, miket hordtam össze – mosolyodott el J és közelebb húzódott Chesterhez.
- Hát…a szexes dolog.
- Mi van vele?
J felkelt a fotelból. Leült Chester elé a földre és a férfi combjára fektette az arcát.
- Mit csinálsz, drága? Ne ücsörögj a lábam előtt.
- Szeretnék minél közelebb lenni hozzád, de a fotelban nem férünk el, ezért ültem ide – mondta J és megsimogatta Chester lábát. Érezte, hogy a férfi izmai megfeszülnek, majd a férfi a hóna alá nyúlt és felhúzta magához. Így J a férfi előtt állt. Chester a lábai közé húzta J-t, mire a lány felsóhajtott és beszélni kezdett.
- Ne haragudj rám, amiért így kibuktam. Meg sem vártam, hogy mit mondasz, azonnal a legrosszabbra gondoltam. Szeretlek. Olyan nagyon szeretlek. Sokszor úgy érzem, már nincs is saját személyiségem, annyira függök tőled. Mint egy drogos.
- Nem. Én tudom, hogy milyen az, ha az ember drogfüggő. Kis adaggal kezdődik, aztán egy idő után egyre több és több kell a mámorhoz. Aztán már nem a mámorhoz kell az anyag, hanem ahhoz, hogy ne érezd magad szarul. De térjünk vissza a szexhez. Mármint elméletben – tette hozzá, de a keze önkéntelenül is simogatni kezdte J combjait.
- Igen?
- A mi kapcsolatunk nem erről szól. Ugye, Jemina? Nem a szexről szól. Érzelmekről. Szerelemről. Szeretetről. Ragaszkodásról.
J bólintott. Mélyen Chester szemébe nézett.
- Szeretlek. Nagyon. Soha nem éreztem ilyet senki iránt. De…azért az sem mellékes, hogy fergeteges élmény veled a szex. Soha nem gondoltam volna. Bárhol, bármikor, bármit megtennék neked. Érted.
- Ez igazán megnyugtató – mosolyodott el Chester, majd vett egy mély levegőt, amikor J megfogta a kezét és behúzta a szoknyája alá. – Drága, épp most beszéltünk róla, hogy nem szerelmeskedhetünk állandóan…
- Nem. Tévedés. Nem erről beszéltünk. Én arról beszéltem, hogy oltári jó veled. Szeretem az érintésedet. Szeretem, ahogy hozzám érsz, ahogy simogatsz, ahogy rám nézel. És szeretek hozzád érni. Imádom a bőrödet, az illatodat, a…mindenedet. Megveszek tőled. Megveszek érted – mondta J halkan, majd egy hirtelen mozdulattal Chester ölébe ült.
- Milyen filmet néztél, Chester? – kérdezte tőle suttogva, miközben kényelmesen elhelyezkedett a férfi ölében. Chester felszisszent, amikor J „teljesen véletlenül” olyan közel ficánkolt hozzá, hogy a férfi megérezte a lány forróságát.
- Basszus, Jemina. Ne már. Ez…
- Mi a baj? Szóval…milyen filmet néztél?
- A srácokkal a Transformers 2. részének a zenéjén dolgozunk…
- Áááááááá, ez tök jó! Imádtam az első részt, főleg Űrdongót meg azt a dögös Chevy Camarót, amivé átalakult! Juj, de izgi! És hogy haladtok a zenével?
- Úgy érzem, én mára befejeztem. Más dolgom akadt – mondta Chester és J szoknyája alá nyúlva megragadta a lány fenekét. Az arcát a lány mellkasára fektette.
- Drága…annyira sajnálom.
- Mit sajnálsz?
- Már megint…basszus. Esküszöm, el kéne mennem valami pszihomókushoz. Az előbb beszéltük meg, hogy a kapcsolatunk nem csak a szexről szól. És én mégis arra vágyom. Már megint arra vágyom, hogy együtt lehessek veled.
- Indítsd el a filmet – suttogta J a férfi fülébe -, én addig bezárom az ajtót, mert tutira ránk fog valaki nyitni. A telefonod itt van?
- Nincs – rázta meg a fejét Chester, majd leemelte J-t az öléből. A lány kisétált a szobából. Chester keresett egy másik filmet és épp el akarta indítani, amikor megérezte a háta mögött J-t. A lány hátulról átölelte a derekát és szorosan hozzábújt. Így maradtak néhány percig, majd J előrenyúlt és elindította a filmet. Chester megfordult. Némán nézték egymást, aztán a férfi megcsókolta J-t, lágyan, finoman, gyengéden. A lány megfogta a kezét és a szoknyája alá húzta. Chester felnyögött, amikor megérezte a lány meztelenségét.
- Te…dög…megölsz… - suttogta halkan a lánynak, mire J elmosolyodott és egy mozdulattal megszabadult a szoknyától, majd a következő másodpercben a felsőjétől is. Ott állt meztelenül Chester előtt, és élvezte, ahogy Chester nézi. Látta, ahogy a férfin fokozatosan úrrá lesz a vágyakozás, és érezte, hogy a saját szívverése is egyre szaporább.
- Milyen filmet tettél be? – kérdezte, hogy egy kicsit elterelje a figyelmét arról, ami néhány perc múlva be fog következni, de nem sikerült. A pillantása Chester nadrágjára tévedt és a férfi szemmel látható vágya annyira felizgatta, hogy muszáj volt mély levegőt vennie. Lehúzta a férfi pólóját és simogatni kezdte Chester felsőtestét, minden négyzetcentiméterét. Csókokkal halmozta el a férfi nyakát, vállát, mellkasát, közben a derekát simogatta. Chester a nadrágja után nyúlt, de J lefogta a kezét.
- Majd én. Szeretnélek levetkőztetni. Szóval…milyen filmet tettél be? – kérdezte a lány, miközben a keze a férfi fenekére csúszott és közelebb húzta Chestert.
- Ööö…a…
- Ez egy új film? – nevetett fel J halkan, majd lassú mozdulatokkal kicsatolta Chester övét és kigombolta a nadrágját. – Szóval? Melyik film ez?
Chester csak a lány érintésére koncentrált. Érezte, hogy a pulzusa az égben van, pusztán a gondolattól, hogy nemsokára együtt lesznek. Aztán amikor J lehúzta róla a nadrágot és becsúsztatta a kezét az alsónadrágjába, a férfi kezdte elveszíteni a fonalat.
- Jemina…lövésem sincs már, hogy mit indítottam el…nem is érdekel…kérlek…
- Imádom Calvin Klein-t – vágott közbe a lány -, de jobban szeretem, amikor nincs rajtad – vette le Chesterről az alsónadrágot. A férfi felszisszent, amikor J megérintette a férfiasságát. Megfogta J kezét és magához húzta a lányt. Ahogy összeért az ágyékuk, egyszerre nyögtek fel. Chester végigcsókolta a lány testét, aztán a lány lehúzta a férfit a puha szőnyegre és ő következett. Kényeztette a férfi testének minden pontját és Chester totálisan kikészült, azt sem tudta, hol van. A korábban lezajlott beszélgetés mintha valami gátat szakított volna át mindkettejükben, és innentől kezdve nem volt megállás. Az élvezet olyan magas fokára juttatták egymást, hogy az ájulás kerülgette őket. A közösen, egyszerre elért, eget rengető kielégülés után csak feküdtek a földön és próbáltak magukhoz térni.
- Szeretnék egy tetoválást – szólalt meg hirtelen J, miközben az ujja hegyével finoman végigsimított a Chester mellkasán található mintán. – Megengeded?
- Drága, a te testedről van szó, a te bőrödről. Azt csinálsz, amit akarsz. Nem kell engedélyt kérned tőlem.
- De szeretném tudni, hogy tetszene-e neked, ha varratnék magamra valamit Kattel.
- Hát…
- Szóval inkább ne. Oké.
- Hadd fejezzem be – mondta Chester és felkönyökölt. Végignézett J-n, ahogy meztelenül fekszik a földön. – Szóval ha csináltatnál…arra ezer százalék, hogy beindulnék…és nem tudnál leállítani…
- Húha- mosolyodott el J -, akkor vigyáznom kell. Lehet, hogy nem is csináltatok, hihi. Ennél többet már nem bírok teljesíteni…
Chester megcsókolta a lányt és a szájába suttogott:
- Azt csinálsz, amit akarsz, én így is, úgy is szeretlek. De arra készülj fel, hogy ha tetoválásod lesz, akkor még ennél is többször meg foglak kívánni. És mit szeretnél csináltatni?
- Még nem tudom, majd kitalálom. Legyen meglepetés, oké?
- Kíváncsian vá…
- Chester, Jemina, itt vagytok? Hahó!

J 53.

53.

Chester azt hitte, hogy az előző éjszakánál nem lehet rosszabb. De tévedett. Miután a gasztroreality mai napja is botrányba fulladt és a taxi elvitte a részegen zokogó Rihannát, a férfi hazament. Az üres lakás láttán meglepődött. Sehol egy üzenet Jeminától, hogy hol van. A férfi aggódni kezdett és a kezébe vette a telefonját, hogy felhívja a lányt, amikor a készülék sms-t jelzett. Chester a kijelzőre nézett és látta, hogy J a feladó. Megnyitotta az üzenetet. Aztán leült a teraszon a fotelba és csak nézte a telefont. „Remélem, sikerült megvigasztalnod RiRi-t. Engem ne keress, már ha ez eszedbe jutott volna. Katnél alszom. Hagyj békén. Kérlek.” A férfi automatikusan hívta J számát, de a lány telefonja ki volt kapcsolva. Chester gyorsan Kat számát tárcsázta.

- Szia, Kat. Chester vagyok – köszönt izgatottan a lánynak.

- Igen, láttam, hogy te hívtál. Nem akartam felvenni – válaszolta Kat rideg hangon.

- Jemina?

- Hagyd békén. Megkaptad az üzenetét?

- Igen, de…

- Nincs de. Ma este nem akar hallani rólad. És én teljesen megértem.

- Kat…

- Mit műveltél ma este? Nem gondoltam volna rólad, hogy ilyen képmutató gonosz fasz vagy.

- Hé… - kezdett el tiltakozni Chester, de Kat nem hagyott neki időt.

- Jobb, ha tudod, J mindent látott és hallott. Érted? Mindennek szemtanúja volt, amit ma este csináltál! Hogy tehetted ezt? Nyekeregsz nekem, hogy gáz van köztetek, aztán meg hagyod, hogy az a kis ribanc rád másszon! Azt hittem, szereted a barátnőmet! Ő is azt hitte!

- Kat, én tényleg sze…

- Persze! Lehet, hogy szeretsz vele kefélni meg rálőcsölni a gyerekeidet, de nem tiszteled meg azzal, hogy nem hazudsz neki és nem vered át! Én bíztam benned, mert abban reménykedtem, hogy te más vagy, mint a többi férfi. De nem. Te is csak a farkad után mész!

- Kat, hallgass már el, az istenért! Jó okom volt rá, hogy foglalkozzam Rihannával!

- Nem érdekel – zárta le a vitát Kat. – J itt alszik nálam, illetve még nem alszik…

- Mit csinál?

- Ha tényleg érdekel, elmondom. Miután szépen megvigasztaltad a ribit és elvitte a taxi és te is elhúztál, J összeomlott.

- Istenem. Én tényleg sajná…

- Most már jól van. Épp a hatodik bumm-tequilánál jár. És ha kér, én még adok neki. Lehet, hogy ha ő is lerészegedik, jobban figyelsz majd rá! – mondta maró gúnnyal a hangjában Kat, majd Chester hallotta, hogy odakiabál J-nek: - Oké, szívem, mindjárt viszem a következőt. Ne aggódj, Chester fiú, nálam jó helyen van J, mert én szeretem és mellette állok! És eszedbe ne jusson ide jönni!

- Kat, hadd beszéljek vele – fogta könyörgőre Chester, de Kat letorkolta.

- Nem.

Chester hallotta a háttérben J hangját:

- KatKat, hol van má’ az a francos bumm? Imádom Sierrát! Sőt…SziSzi…Hihi. Aztakurva, de bebasztam, anyám. KatKat! Hahó! Itt JJ! Vagy JeJe! Tökmindegy. Asszem rókáznom kell…Húúú…Afaszomba…

Aztán hangos vihogás és a telefon elnémult. Basszus. Nagyon nagy baj van – tudatosult Chesterben percekkel később. Most mi a francot csináljak? Muszáj tisztáznom mindent Jeminával, mert nem hiheti azt, hogy megcsalom! Viszont…amiket Kat mondott…hogy csak kihasználom…Vajon Jemina tényleg így érezheti? Vagy Kat csak dühből mondta, minden alap nélkül? Mert ez nem így van, és ezt Jemina tudhatná. Érezhetné. Mi a francot csináljak? Aztán megnyomott egy gombot a telefonon.

- Szia, Mike. Bocs a késői telefonért.

- Mi a baj, Chester? – kérdezte Mike aggódva, ahogy meghallotta Chester hangját. A férfi felsóhajtott.

- Gáz van. Kéne a segítséged. De az is lehet, hogy Anna jobb lenne…

- Basszus. Mit csináltál?

- Tudod adni Annát? Kérlek. Aztán majd elmondom, mi történt.

- Oké, persze. Várj, rögtön felébresztem.

- Ne! Hagyd, majd holnap…

- Szia, Chester – hallotta meg Mike feleségének hangját a telefonban.

- Anna, ne haragudj, hogy felébresztettelek. Úgy látszik, mostanában csak bajt okozok…

- Ne siránkozz, inkább azt mondd meg, miben segíthetek. Barátok vagyunk, igaz?

És Chester elmesélt Annának mindent, a-tól z-ig, még Rihanna titkát is. Anna figyelmesen hallgatta, majd ő is beszélni kezdett.

J a város másik felén épp átesett azon a holtponton, amikor már nem jókedve volt az alkoholtól, hanem bőgött. Kat szorosan tartotta a barátnőjét, simogatta a haját, a hátát, és legszívesebben megölte volna Chestert, amiért ekkora bánatot okoz J-nek. Teljesen megértette J-t, hisz ő is hasonló dolgokon ment át, amikor elvált Olivertől, a férjétől. Az is milyen hatalmas szerelemnek indult…aztán mi lett belőle? Itt van 23 évesen, elvált, egyedül van, mint a kisujja. A barátnője pedig a vállán zokog a szemétláda hazug pasija miatt. Épp mondani akart valami vigasztalót J-nek, amikor megszólalt a csengő. Kat lefektette J-t a kanapéra és elment, hogy megnézze, ki csengetett. Amikor kinézett a kukucskálón, iszonyatos dühbe gurult és feltépte az ajtót.

- Megmondtam, hogy ide ne merd tolni a képedet! Megmondtam, ugye? Még van merszed idejönni? Mit képzelsz te magadról? – kiabálta Chesternek, de a férfi csak állt és nézte. Majd halkan megszólalt:

- Beszélnem kell vele, Kat. Kérlek.

- Nincs olyan állapotban, hogy beszélgess vele! J seggrészeg, méghozzá miattad! Soha nem láttam még ilyennek! Soha, érted? Miattad vedelte úgy azt a rohadt erős bumm-tequilát, mint a vizet! Csodálom, hogy még nem kapott alkoholmérgezést! Menj innen!

Chester megrázta a fejét és mélyen Kat szemébe nézett.

- Nem. Nem megyek sehová. Beszélek Jeminával, aztán hazaviszem – és a „haza” szót kihangsúlyozta. Lépett kettőt, de Kat elállta az útját.

- Állítsd le magad. Ki vagy te? Azt hiszed, csak úgy beállítasz ide és elviszed J-t, miután…

- Hagyd abba, szivi – hallotta meg maga mögött J hangját Kat, mire gyorsan megfordult.

- Jól vagy, J? Menj, feküdj vissza, Bennington nemsokára elhúzza a csíkot. Igaz?

Chester megint megrázta a fejét és folyamatosan J-t nézte. Percekig csend volt. Kat lassan kezdett lehiggadni, és Chestert figyelte. A reakcióját, amikor üvöltözött vele. Amikor J került szóba. Amikor meglátta a lányt. Ahogy nézi. Lehet, hogy mégis szerelmes J-be? – kezdett el töprengeni Kat, és egy lépéssel hátrébb lépett, majd visszament a lakásba, kettesben hagyva J-t Chesterrel.

A férfi nem tudta levenni a tekintetét J arcáról. Látta rajta a szomorúságot, a lemondást, a fájdalmat, amit akaratlanul is, de ő okozott. Mindent le akart tisztázni J-vel, csak azt nem tudta, hogyan kezdje el. Szerette volna, ha a lány hazajön vele, mert Chester úgy gondolta, otthon könnyebben jönnének a szájára a szavak. Mozdult egyet J felé és kinyújtotta a kezét. Érezte, hogy remegnek az ujjai. Nem tudta, J hogyan fog reagálni, csak remélte, hogy nem kap tőle egy óriási pofont. A lány tett egy lépést, amitől Chester megkönnyebbült. Aztán mégiscsak megijedt, mert J hirtelen összecsuklott, és ha Chester nem kapja el, akkor csúnyán összetörte volna magát a kövön. A férfi felkapta a lányt és a kocsihoz sietett vele. Óvatosan betette az első ülésre és ő is beült. Amikor ránézett a lányra, akaratlanul is elmosolyodott, a képtelen helyzet ellenére. J ugyanis olyan édesdeden aludt, mint egy kisgyerek. Az arca nyugodt volt, egy kicsit még mosolygott is. Chester lassan elindult hazafelé, útközben felhívta Katet, hogy tudassa vele, J jól van és alszik. Kat már nem volt olyan ellenséges vele, ettől Chester megkönnyebbült egy kicsit. Tudta, hogy a neheze csak ezután jön majd. El kell hitetnie J-vel, hogy semmi nem történt közte és Rihanna között. Mintha telepátia lett volna, a rádióban megszólalt Rihanna legutóbbi slágere, a Rehab. És J, mintegy varázsütésre felébredt. Egy hirtelen mozdulattal rávágott a rádióra.

- Gyűllölek, te rihe…gyűlöllek.

Aztán az ajtónyitó felé nyúlt és menet közben majdnem kinyitotta a kocsi ajtaját, Chesternek óriásit kellett fékeznie, különben J kizuhant volna a mozgó kocsiból.

- Jemina, mit csinálsz? Kiesel a kocsib…

- Baszki, rókáznom kell. De nagyon…uhhhhh…

És már mászott is ki az autóból négykézláb. Chester odasietett hozzá és mellé térdelt. A lány még mindig négykézláb volt és mély levegőket vett, de ez most nem segített rajta. A szervezete igyekezett megszabadulni attól az iszonyatos mennyiségű és erősségű alkoholtól, amit a lány magába döntött. Percekig öklendezett a kocsi mellett, aztán sikerült kiadnia magából mindent. Valamennyire tudatánál volt, így érzékelte, hogy valaki folyamatosan tartja a fejét és ásványvízzel mossa az arcát. Tudta, hogy holnap szégyenkezni fog a viselkedése miatt, de ez most másodlagos volt. J alig várta, hogy háborgó gyomra megnyugodjon, és végre otthon lehessen. Chesterrel. Haza akart menni és mindent meg akart beszélni a férfival. Főleg azt, hogy innentől hogyan tovább. Aztán hirtelen lehúzták a rolót, és a lány megint álomba zuhant.

J 52.

52.

- Kat, értsd már meg, nem haragszom rád – szögezte le kábé századszorra Chester. Kat lakásában ültek és várták a forgatócsoportot. Katnek rossz volt a lelkiismerete, ezért felhívta Chestert, hogy el tud-e előbb jönni, mert muszáj beszélniük. A férfi pedig örömmel lépett le otthonról, mert eléggé fagyos volt a hangulat és Chester ezt nem bírta. Amikor előző este hazament és lefektette J-t, a lány kérdése villámcsapásként érte. Alig tudott rá normálisan válaszolni, de látta J-n, hogy ebből a helyzetből már nem kerülhet ki jól. Hiába próbálta meg elmagyarázni, hogy mennyire kellemetlen volt neki ez az egész, J végig azon lovagolt, hogy miért nem mondta el, miért Kattől kellett megtudnia. Meggyanúsította azzal is, hogy direkt hazudott neki, és hogy a karkötőt is csak azért vette, hogy jóvátegye ezt a hibáját. Nem hitte el Chesternek, hogy eszébe se jutott letagadni a történteket. Aztán a lány megsértődött, hátat fordított neki és dühösen elaludt. Chester azon morfondírozott, hogy menjen-e át másik szobába vagy sem. Aztán úgy döntött, hogy nem követett el hibát, amiért vezekelnie kéne, így maradt. Alig aludt valamennyit, egész éjjel járt az agya. Aztán meghallotta J halk sírását. A lány rosszat álmodhatott. Chester megsimogatta az arcát, mire J hirtelen elkapta a kezét és reggelig el sem engedte. Amikor felébredtek, a férfi azt hitte, nincs baj, de J szó nélkül felkelt mellőle és elvonult a tervezőszobájába. Egész nap elő sem bújt. Nem reagált Chester szólongatására, mert a fülében üvöltött a Julien-K. Chester eleinte még próbálkozott. Reggelit vitt a lánynak, de egy óra múlva az étel érintetlenül hevert az asztalon. Megpróbált beszélni J-hez, de a lány nem vett róla tudomást, csak rajzolt és rajzolt. Chester látta rajta az indulatosságot, a ceruza szinte kihasította a papírt. Ám a lány nem és nem szólalt meg, így Chester aznapra feladta. Kat hívása épp kapóra jött neki, így kiírta J-nek egy cetlire, hogy hová ment, hátha esetleg észrevenné, hogy nincs otthon és rögtön nekiállna kombinálni. Épp a cipőjét vette fel, amikor meghallotta J aznapi első szavait a tervezőszobából, némi csapkodással és székborogatással kísérve. Hát…nem apáca, az biztos – vigyorodott el Chester, és jobb lett a kedve. Beült a Chryslerbe és Kathez hajtott. A lány már várta. Chester nem ismerte túl közelről Katet, de azt tudta, hogy talpraesett, kemény csaj. Ám Kat most inkább egy ijedt iskoláslányra hasonlított, akit cigizésen kaptak a suli vécéjében.
- Ne haragudj rám, kérlek – szólalt meg a lány köszönés nélkül, majd leültette Chestert. – Nem akartam bajt okozni, de egyszerűen kicsúszott a számon…
- Hé, Kat. Nyugi. Nincs gáz. Illetve van, de majd megoldjuk. Jemina tudja, hogy szeretem és hogy nem csalnám meg…
- Látnod kellett volna az arcát, amikor eljárt a szám…halottsápadt lett és olyan fájdalom tükröződött a szemeiben, hogy azt hittem, a szívem szakad meg. És miattam…
- Kat, mondtam már, nyugodj meg. Inkább arra koncentrálj, hogy a kajád jó legyen. Mit fogsz csinálni?
Kat meglegyintette Chester arcát.
- Nehogy azt hidd ám, hogy kihúzod belőlem! Ezzel a szépen-nézek-rád-a-gyönyörű-szemeimmel-pillantással engem nem etetsz meg. J-re nézhetsz így, ő úgyis elhisz neked mindent, de engem nem versz át – nevetett Kat. – Majd megtudod, ha itt az ideje. Én most elvonulok a konyhába és eljátszom a kamerás fiúknak, hogy mennyire istenien és gyorsan össze tudok dobni egy 3 fogásos vacsit. Érezd magad otthon, cigizni csak a teraszon lehet.
- Igenis, értettem – szalutált Chester, majd kivonult a teraszra. A forgatócsoport tagjai időközben megérkeztek, így Kat bevette magát a konyhába és a szája szélét rágva gondolkodni kezdett, miközben nekiállt összekészíteni a hozzávalókat. Nem tudta, mit csináljon. Néhány perccel korábban majdnem megint gyorsabb volt a szája, mint az esze, és majdnem elárulta J-t. A lány ugyanis azt tervezte, hogy titokban eljön Kathez és meglesi a társaságot, hogy milyenek is ténylegesen, vágatlanul, cenzúrázatlanul. Kat nem tudta, hogy J még most is el akar-e jönni, így nem mondott semmit Chesternek. Nemsokára befutott Chris és Justin, majd Rihanna is tiszteletét tette, egyelőre még józanon. A fiúk csodálkozva nézték, hogy mennyire nem látszik rajta egyrészt a szégyen a viselkedése miatt, másrészt a másnaposság. A haja ismét hiperszuperül beszárítva, a ruhája mellmutogatós, arcán vastag és erős smink, szóval hozta a szokásos formáját. Na, megint szép estének nézünk elébe – gondolta Kat, amikor látta, hogy Rihanna mennyit akciózik, hogy Chester mellé keveredhessen. Baszki, ha ezt J látná, megölne. Lehet, hogy mindkettőtöket – állapította meg Kat, mert látta, hogy Chester most mintha kevésbé húzódna el Rihannától, mint eddig tette. Figyelnem kell rá – figyelmeztette magát Kat, majd visszabújt a konyhába és kiszedte kis tányérokra azt az előételt, amit együtt találtak ki J-vel. Vajon eljön ma vagy nem? – töprengett Kat, miközben letette az asztalkára az apró falatkákat.
J mindeközben rájött, hogy tök feleslegesen puffog, attól nem lesz jobb a helyzet. Ha élne még az apja, akkor ő biztosan azt tanácsolta volna, hogy rögtön beszéljen Chesterrel és ne cirkuszoljon. Ám az apja már nem él, J-nek pedig ideig-óráig jól esett a durcázás. Ám amikor az üvöltő zenétől félig süketen végre előbújt a tervezőszobájából, a ház töküres volt. A lány végigszaladt minden szobán és helyiségen, de sehol sem találta Chestert. Aztán meglátta a cetlit a hűtőn és megnyugodott. Egy kicsit. Chester biztosan nem hazudná, hogy Kat-hez megy, miközben máshol jár – gondolta a lány. Aztán eszébe jutott, hogy megbeszélte Kattel, hogy ma átugrik hozzá és megnézi őket. A lány arra gondolt, hogy a forgatás után meglepi Chestert és bocsánatot kér tőle a viselkedése miatt. Nem akarta megzavarni Katet a főzésben, így rádobott egy sms-t, hogy nemsokára indul és hogy Kat csörgesse meg, ha valami nincs rendben. Kat azonban csak annyit írt vissza, hogy oké, így J felöltözött és elindult. Amikor a barátnője lakásához ért, megint megcsörgette, és Kat kinyitotta neki a távirányításos ajtót. J belopakodott a lakásba.
- Hát ne haragudj, Kethi, de ez a tészta…szerintem nem volt túl jó… - kezdte aznapi műsorát Rihanna, miközben szorgalmasan gurította lefelé a koktélját, amit egy felfogadott mixer srác kevert neki.
- Katnek hívnak, szivi, bár úgy látom, neked aztán beszélhet az ember – szólt vissza negédesen mosolyogva Kat, de a pillantásával ölni tudott volna. – Amint valami alkoholtartalmú dolog kerül a közeledbe, olthatatlan vágyat érzel rá, hogy megidd.
Chris és Justin csak somolygott a bajusza alatt. Chris nem ismerte Rihannát egyáltalán, csak ebből a műsorból, de nem volt róla túl nagy véleménnyel. Justin dolgozott vele, de jobban szerette volna elfelejteni azokat a napokat. Ők ketten rutinosak voltak, mert két olyan helyet találtak Kat lakásában, ahol Rihanna nem tudott rájuk mászni, és ezt a két fotelt el is foglalták. Így viszont Chester maradt megint az áldozat, aki nem tudott sehová sem menekülni.
- Engem Chris RiRi-nek szokott hívni az ágyban – jelentette ki Rihanna, és olyan pillantást vetett Chesterre, hogy a férfi haja, ha csak jelképesen is, de égnek állt. Basszus, ez nem igaz – gondolta Chester és félrenézett.
Basszus, ez nem igaz – gondolta ugyanezt J, aki a lakás egy távoli pontjából figyelte őket. Először azt hitte, jó kis móka lesz. Most már azonban egyáltalán nem így gondolta. Idegesített Rihanna viselkedése. Legszívesebben azonnal odament volna a fiatal lányhoz és jól ledzsiudzsitzuzta volna, de apja arra tanította, hogy a tudását csak védekezésre használja. Ezért nyugton maradt, bár nehezére esett. És amikor észrevette, hogy Chester az egyik pillanatban túlságosan is sokáig nézte Rihannát, a szívébe belehasított a féltékenység és a fájdalom.
Chester észrevett valamit Rihannán, amiről meg akart győződni. Lassan kezdett neki összeállni a kép, hogy miért is viselkedik így a lány, miért issza le magát az eszméletlenségig, mintha nem akarna emlékezni semmire. Ettől az októl függetlenül ezen az estén Rihanna megint kibírhatatlan volt, és Chester látta, hogy a mai alkalom sem marad vágatlanul. Kat hirtelen felpattant és egy széles mozdulattal kitárta a teraszajtót, elfeledkezve arról, hogy J arrafelé bújkál, így jól rácsapta a lányra az ajtót. J az öklébe harapott, nehogy felkiáltson, és elhatározta, hogy ezért jól le fogja tolni Katet.
- Ki lehet menni innen a picsába, ha valami nem tetszik! Anyám. Hihetetlen vagy. Menj és szívj egy kis friss levegőt, hogy kijózanodj valamennyire – csattant fel Kat.
- Majd én kiviszem – kapott az alkalmon Chester, mert úgy érezte, most itt a lehetőség, hogy kiderítse, jók-e a megérzései. Belekarolt Rihannába és a többiek csodálkozó tekintetétől kísérve nagy nehezen kitámogatta a teraszra. Leültette egy fotelba és mellé ült.
J elkerekedett szemmel bámulta őket. Istenem. Hát…most akkor mi van? – zakatoltak az agyában a kérdések egymás után. Megint az öklébe harapott, csak most a lelki fájdalmát próbálta csillapítani. És közben bambulta a szerelmét, aki időközben megfogta Rihanna kezét és halkan beszélt hozzá. J halkan felnyüszített, amikor a fiatal lány hirtelen Chester nyakába borult, a férfi pedig simogatni kezdte a hátát.

J 51.

51.

J sóhajtott egyet. Már megint ez a francos telefon – gondolta a lány. Vajon ki az? Csak nem Vis Maior-Chris Cornell? Vagy Kat? Vagy Talinda? Vagy esetleg Shawn. Mivel J volt közelebb a telefonhoz, ezért áttornázta magát a férfi csípője felett és keresztbehasalt rajta. Hát tehet ő róla, hogy csak így éri el a telefont? Kibányászta a nadrág zsebéből a csörgő mobilt és Chester kezébe nyomta. Közben lassan visszacsúszott a helyére az ágyban. Elfészkelte magát Chester egyik karjában és simogatni kezdte a férfi csuklóján a tetoválását. Imádta. Imádta ezt a tetkóját is, imádott hozzáérni a férfihoz, teljesen mindegy volt neki, hogy a karját simogatja vagy az arcát vagy esetleg más testrészét. Imádta Chestert. Olyan mély szerelmet érzett iránta, hogy sokszor szinte fizikailag fájt neki. J felemelte a karját és a férfitól kapott karkötőt nézegette. Ahogy ide-oda forgatta, az apró kövek más-más színben játszottak. A színváltásokról eszébe jutott a Kaleidoszkóp-kollekció, amit olyan nagy lelkesedéssel tervezett meg és mutatott be a vizsgáján. És amivel el akarta indítani a divattervezői karrierjét. Amivel már hetek óta nem is foglalkozott. Chester és a gyerekek annyira lefoglalták az idejét, hogy a saját dolgaira szinte nem is jutott sem ideje, sem energiája. Volt, hogy az éjszaka kellős közepén lopakodott ki az ágyból Chester mellől, és csinálta meg a munkát a Rocawear-nek. Néha úgy érezte, kevés a nap 24 órája arra, hogy mindennel kész legyen és mindenkire jusson elegendő idő. Ebből az időből persze Chester foglalta le a legtöbbet, de J igyekezett megfelelően egyensúlyozni a férfi, a gyerekei és a munkája között. J minden együtt töltött pillanatot elraktározott magában, főleg az ilyen perceket, mint a mostaniak.
Chester fél karral J-t ölelte, a másik kezében tartotta a mobilt. Amikor ránézett a kijelzőre, tudta, hogy ez a mai nap sem lesz sétagalopp.
- Bennington – szólt bele kedvetlenül, majd hallgatta a hívó felet. – Hogy micsoda? Most? Estéről volt szó, nem? Elvégre vacsora. Ja, aha. Értem. Fasza. Mert Rihannának halaszthatatlan dolga van…És ez csak most derült ki. Na mindegy, erre nem mondok semmit. Rendben. Justin mit szólt hozzá? Gondolom, marhára értékelte, hogy a kisasszony miatt kapkodhat…Bocs, tudom, hogy nem te tehetsz róla. Akkor egy fél óra múlva…
A férfi ledobta a kis éjjeliszekrényre a telefont és nagyot sóhajtott.
- Ez hihetetlen…
- Mit csinált már megint a lédi? – kérdezte J.
- Miután „halaszthatatlan” dolga akadt hirtelen, ezért mindenki dobjon el mindent és ugorjon most a forgatásra…
- Szívesen elbeszélgetnék vele arról, hogy tulajdonképpen mit is gondol magáról – mondta J. – Tényleg…az előbb róla akartál valamit mesélni, csak elterelődött a figyelmed egészen más irányba…
Chester legyintett és felült.
- Nem érdekes. Nem akarok róla beszélni, így is elegem van belőle. Viszont mennem kell, drága. Jössz zuhanyozni?
- De csak zuhanyozni, oké? Lenne nekem is némi dolgom…El kell ugranom Kathez, a menüje miatt. És Drew-val is okvetlenül beszélnem kell. Ó, és Shawn is hívott, hogy hozzá is be kéne mennem. Anyám. Esküszöm, sokszor kevés belőlem az egy.
- Nyugi, most kivételesen nem arra gondoltam, hogy bevonulunk a zuhany alá és végigszappanozom a testedet és utána szeretkezünk…bár inkább ezt tenném, de köt az a rohadt szerződés erre a gasztroizére…Gyere. Nem bántalak, ígérem.
Tényleg csak zuhanyoztak, egy-két hosszú csók, majd Chester felöltözött és elrohant a forgatás helyszínére. J pedig elment Kathez és a forgatás előtt még gyorsan átbeszélték a másnapi dolgokat, pontról pontra leellenőrizték a menüt. Kat elméletben végigcsinálta az összes fogást, hiba nélkül. A két lány közben azért pletyizett is és J megtudta azt, amit Chester nem mondott el neki. Vajon meddig fogja titkolni? Vagy a karkötő csak figyelemelterelés, esetleg a rossz lelkiismeretét akarta megnyugtatni? J legszívesebben azonnal felhívta volna Chestert és megkérdezte volna tőle, de ellenállt a kísértésnek. Úgy döntött, inkább kivár. Amikor Kat látta, hogy a barátnője semmiről sem tud, szerette volna visszaszívni azt, amit mondott, de már nem tehette meg. Igyekezett megnyugtatni J-t, hogy semmi jelentősége nincs a történteknek, de késő volt. Innentől kezdve a hangulatuk már nem volt az igazi, ráadásul Kat izgult is a szereplése miatt, úgyhogy J inkább felhívta Shawn-t, hogy beugorhat-e hozzá. Amikor meglátta a Rocawear székházát, az irodákat, a folyosókat, a nyüzsgő embereket, egy kicsit jobban lett. Hiányzott neki ez a hely. Hiányoztak az emberek, a munkatársai, az ismerősei. A lányban igazából most kezdett tudatosodni, hogy mennyi mindent és mindenkit elhanyagolt az utóbbi időben. Azt is érezte, hogy ennek így nem lesz jó vége, hisz attól még, hogy együtt van Chesterrel, nem dobhat el mindent. És amikor Shawn közölte vele az irodában, hogy többször kéne bejárnia, J elhatározta, hogy beszél Chesterrel. Amikor hazaért, fogta a laptopját és bejelentkezett msn-re, de látta, hogy Drew nem elérhető. Barátnője csak egy üzenetet hagyott neki, amiben leírta, hogy Lucas-szal pakolnak ezerrel, mert Fort McMurray és a Syncroud és a kőzetek és az olaj és a kutatások várják őket. Eszméletlen, hogy Drew mennyire tud lelkesedni – gondolta J mosolyogva, amikor látta a sok wáááááááááááááá-t és áááááááááááááááááááááá-t és anyám-at és hihi-t. Imádta Drew-t, pedig még nem is találkoztak. Akármilyen rossz kedve is volt, vagy fáradtan ücsörgött a gép előtt, a barátnője „jelenléte” azonnal jobb kedvre derítette. Mint most. Shawn szavaitól J elkenődött, de ami jobban fájt neki, az Chester titkolózása. Ha Drew elérhető lett volna, tudott volna segíteni, így viszont J magára maradt a gondolataival. Nem szeretett egyedül lenni, mert akkor sok ideje maradt gondolkodni. Bár, ha jobban belegondolt, mostanában nem is volt igazán egyedül hosszú ideig, mert vagy Chesterrel volt, vagy a gyerekekre vigyázott. Tudta, hogy Chris két kicsijének is lóg még egy fürdéssel, amit megígért nekik, úgyhogy eldöntötte, a gasztroizé forgatásának vége után megejtik a fürdőzést. Közben pedig tovább szövi a hálót Chris és Drew köré. A lány írt egy üzenetet Drew-nak, majd kikapcsolta a gépet és járkálni kezdett a házban. Nem tudott mihez kezdeni magával, ráadásul érezte, hogy kezdi magát belelovalni egy alapos veszekedésbe. Gyűlölt veszekedni, inkább finoman próbálta megoldani a problémákat, ahogy az apjától tanulta. Lehet, hogy vissza kéne mennem Thaiföldre – gondolta a lány szomorúan. Előtúrta a telefonját a táskája mélyéről és tárcsázta a Music For Relief phuket-i munkatársát. A férfi néhány csörgés után felvette. J Noi felől érdeklődött, mire a férfi megnyugtatta, hogy a kislánnyal minden rendben van. A következő pillanatban J megszédült és elöntötte a szemét a könny, mert a telefonban meghallotta a nevét, Noi szájából. A kislány már megtanult néhány szót angolul, és a MFR embere elmesélte J-nek, hogy Noi legelőször J nevét akarta tudni. A férfi elmondta azt is, hogy Noi nagyon jól érzi magát az új nevelőnőjével, aki vigyáz rá. Legalább ennyi jó történt ma – gondolta J, amikor letette a telefont. Aztán úgy döntött, nem mászik bele még jobban ebbe a „fos hangulatba”, ahogy Drew mondaná, hanem összeszedi magát. Ehhez azonban zene kell. Méghozzá valami pörgős zene. Oké. Legyen…J bekapcsolta az iPod-ját és ahogy meghallotta a bevezető dallamokat, a rosszkedvét mintha elfújták volna. Nekiállt rajzolni, mert Shawn kiadott neki egy új munkát, amit gyorsan meg kell csinálnia a határidők miatt. Ahogy meghúzta az első vonalat a papírra, elvesztett minden kapcsolatot a külvilággal. Lendületesen, megállás nélkül dolgozott, egymás után kerültek ki a keze alól a jobbnál jobb tervek. A fülében üvöltött a Julien-K Death To Analog című albuma. A zene akkor is szólt, amikor mély álomba zuhant és elterült a tervezőasztalon.
Chester körülbelül ebben az időpontban elégelte meg a szörnyű hangulatot, ami a forgatáson volt. Rihanna megint nem tudott magán uralkodni és beszólogatott mindenkinek, Chestert pedig ismét megpróbálta letapizni, mindezt persze totálisan részeg állapotban. Justin szegény annyit dolgozott a kajájával, mégsem azzal foglalkoztak, mert folyamatosan Rihannára kellett mindannyiuknak figyelni. Aztán Kat ismételten megadta a lánynak az utolsó kortyot, amitől Rihanna ugyanúgy kidőlt, mint előző este. A fiúk ugyanúgy kicipelték a taxiba, de Chester most előrelátó volt és messzire elhúzódott a lánytól, nehogy megtörténhessen az, ami tegnap. Amikor a taxi eltűnt a láthatáron, még beszélgetett egy kicsit a többiekkel, megeszegették a maradék kaját, aztán Chester elbúcsúzott és hazasietett. J-t a tervezőszobában találta az asztalra borulva. Óvatosan kivette a füléből a fülhallgatót, majd ölbe vette a lányt és bevitte a hálószobába. A kislámpa halvány fényénél levetkőzette J-t, majd lefektette az ágyba és ő is mellé bújt. Épp becsukta a szemét, amikor meghallotta J hangját:
- Ma is elkapta a töködet? Vagy ma már más is volt?

J 50. (kicsit hümmm...)

50.

„ Bárhová is nézek most/Körülvesz az ölelésed/Bébi, látom a fényudvarodat/Tudod, hogy az egyetlen kegyem vagy/minden Te vagy, amire szükségem van, és több/Ez mindenhol az arcodra van írva/Bébi, érzem a fényudvarodat/Imádkozom, hogy ez ne enyésszen el.”
J behunyt szemmel énekelt, illetve igyekezett halkan kornyikálni. Szegény Beyoncé, ha hallaná, mit művelek a zenéjével – mosolyodott el a lány. Beyoncét Jay-Z-n keresztül ismerte meg, és bár nem voltak barátnők, régebben sokat beszélgettek, főleg amikor Shawn elkezdte Rihannát támogatni és mindenki meggyanúsította, hogy csalja vele Beyoncé-t. J viszonylag közelről és jól ismerte Shawn-t és nem győzte megnyugtatni Beyoncé-t, hogy a férfi sosem csalná meg őt, főleg egy ilyen lánnyal, mint Rihanna. Aki most az ő közelükben van. J a szíve mélyén érezte, hogy a fiatal lány veszélyt jelent. Most azonban nem akart ezzel foglalkozni, inkább dúdolgatta tovább a Halo című dalt, a refrént pedig énekelgette. Nem vette észre Chestert, aki mellette guggolt és nézte.
A férfi mosolyogva figyelte J-t. Amikor meghallotta a dal szövegét, felismerte. Bár teljesen elütött az őáltala képviselt zenei stílustól, Chester szívesen meghallgatott minden jó zenét. Amiben pedig Jay-Z keze is benne van, az nem lehet rossz. Úgy látszik, még ebben is hasonlítunk Jeminával – gondolta magában a férfi. Nekünk tényleg együtt kell maradnunk. Remélem, tetszeni fog neki, amit vettem, és elfogadja – kezdett aggódni a férfi. Aztán az aggodalmaskodó gondolatok kiestek a fejéből, amikor J szeméből könny buggyant elő. Chester odanyúlt és letörölte.
J ijedten összerezzent az érintéstől, és kinyitotta a szemét. Tekintete Chester pillantásával találkozott és olyan boldogság öntötte el a szívét, hogy összeszorult a torka. Kivette a füléből a fülhallgatót és felült.
- Szia – köszönt halkan. – Nem a stúdióban kéne lenned?
- Már voltam, de a fiúk folyamatosan piszkáltak, ráadásul megfájdult a hátam, úgyhogy inkább leléptem.
Chester megsimogatta J arcát és a lány a tenyerébe hajtotta a fejét.
- Hiányoztál, Chester. Nem volt jó egyedül aludni. Na jó, másik két fickóval aludtam, de azért az mégsem olyan, mintha hozzád bújtam volna – mosolygott a lány.
- Láttalak benneteket. Szépek voltatok. Ott aludtam mellettetek a fotelban, azért fáj a hátam tutira. De ne velem foglalkozzunk…
- Mesélj, mi volt tegnap, miután beszéltünk? Mi történt Rihannával?
J nem akart igazából Rihannáról beszélni, de fúrta az oldalát a kíváncsiság. Észrevette, hogy Chester tétovázik egy kicsit, mielőtt válaszolt volna, és ettől a lány fejében megszólalt a vészcsengő.
- Hát...összekente magát Chris csokis sütijével…aztán…hazavitte egy taxi… - válaszolta Chester, majd elterelte a témát.
- Hoztam neked valamit.
- Látom. Alig tudtam megállni, hogy ne kérdezzek rá – vigyorgott J, mire Chester is elnevette magát.
- Hát jól titkoltad a kíváncsiságodat, drága – csókolta meg a lányt, majd a combjára helyezte a kis dobozt, amit idáig a kezében szorongatott.
- Tessék. Ez a tiéd. Nézd meg.
J megrázta a fejét.
- Nem.
- Hogy mi? – rökönyödött meg Chester egy pillanat alatt, de J végigsimított az arcán.
- Hé…szeretném, ha te adnád oda, rendben?
- Oké. Akkor…
Chester zavarban volt, és ezt J látta rajta. Vajon miért izgul ennyire? Mit vett nekem? Mi lehet abban az egyszerű, de szép dobozban? J oldalát azóta fúrta a kíváncsiság, amióta kibökte a dobozt, de nem akart rákérdezni. És szerette volna, ha Chester adja oda neki, bármi is az. Mert gyűrű nem lehet…ahhoz túl nagy a doboz. Vagy…éppen a méret csak figyelemelterelés és…Nyugi, J, higgadj le – korholta magát a lány, nem most fog feleségül kérni. De akkor miért van ennyire zavarban? Látta Chesteren, hogy nem tudja elkezdeni a mondanivalóját, ezért segített neki, bár a szíve majd’ kiugrott a helyéből az izgalomtól. Mi van, ha mégis…
- Szóval…tehát…izé… - próbálta oldani a hangulatot a lány.
- Nem igazán tudok mit mondani, de szeretném, ha elfogadnád. Szeretném, ha hordanád… - fogott bele a mondandójába a férfi. Kinyitotta a dobozt és a tenyerébe vette a J-nek szánt tárgyat, közben pedig figyelte a lány arcát. Szeretett volna olvasni a gondolataiban.
J óvatosan elvette az ajándékot.
- Feladod rám? – kérdezte suttogva.
Chester kivette a kezéből, és remegő ujjakkal felcsatolta a lány csuklójára a karkötőt. J csak nézte, szótlanul.
- Mint a hajnali harmatcseppek – mondta néhány perccel később halkan a lány és olyan óvatosan húzta végig a mutatóujját a vékony levélformákon, mintha attól tartott volna, hogy a karkötő apró darabokra törik.
- Te jutottál róla eszembe, amikor megláttam – mondta Chester és megfogta a lány kezét. – Szép. Olyan, mint te. Kifinomult. Fantasztikus. Veszélyes.
- Veszélyes? – kérdezett vissza J, de a tekintetét nem tudta levenni a karkötőről.
- Igen. Már akkor tudtam, hogy végem, amikor Phoenix-ben találkoztunk…Tetszik?
J csak bólintani tudott. Még mindig a karkötőt nézte. Az apró kövek, talán gyémántok, tényleg úgy csillogtak, mint amikor hajnalban a pára lecsapódik a levelekre.
- Ez az első ajándék, amit férfitól kaptam… - suttogta. – Gyönyörű. Megérdemlem ezt, Chester?
- Neked bármit megadok, Jemina. Szeretlek – mondta Chester. A lány fölé hajolt és megcsókolta, majd megpróbálta felhúzni a napozóágyból, de begörcsölt a háta.
- Basszus. Nem tudlak felemelni…
J lassan felkelt az ágyról és szorosan Chester elé lépett. Átölelte és a tenyerét a férfi lapockájára fektette.
- Csukd be a szemed és ne gondolj semmire – mondta a férfinak és Chester így is tett. Percekig csak álltak és a görcs lassan oldódott a hátában. A férfi meghallotta J halk kuncogását. Tudta, hogy miért nevet a lány.
- Chester…arra kértelek, hogy ne gondolj semmire…de szerintem te…
- Igen. Pontosan. Arra gondoltam, hogy be kéne menni. Most azonnal.
- Mert ha nem? Akkor mi lesz? – kérdezett vissza J, miközben a tenyere a férfi fenekére csúszott.
- Uhhh. Imádom a seggedet. Annyira illik a tenyerembe…
Chester villámgyors mozdulattal kikötötte J bikinijének felsőrészét és megmarkolta a lány mellét. J felszisszent.
- Mi a baj, drága? – kérdezte Chester, miközben a hüvelykujjával lassan simogatni kezdte J mellét. A lány megint felszisszent, nekinyomta a csípőjét Chesternek, a felsőtestét viszont egy kicsit hátrébb húzta, hogy Chester jobban hozzáférhessen a melléhez. Behunyta a szemét és élvezte a férfi érintését. Aztán Chester hirtelen ölbe kapta, mire J tiltakozni kezdett.
- A hátad…az előbb még fájt…Chester, tegyél le…
- Már semmi baja a hátamnak, viszont bent akarok lenni a lakásban és szeretkezni akarok veled, úgyhogy maradj nyugton, oké?
J a férfi nyakába kapaszkodott és megcsókolta. Néhány perc múlva a hálószobában kötöttek ki. Chester letette a lányt a földre, pont az óriási tükör előtt. Szembefordultak a tükörrel és Chester J háta mögé állt. Szorosan átölelte a lányt. Néhány percig csak nézték egymást a tükörből, aztán Chester megszólalt:
- Nem okoztam csalódást, ugye? A karkötővel… - kérdezte, miközben lassan ringatni kezdte a csípőjét és simogatta J derekát. A lány felsóhajtott.
- Gondoltam, hogy nem eljegyzési gyűrűt vettél nekem, bár azt is szívesen elfogadtam volna… - mondta mosolyogva és megkönnyebbülten érezte legbelül, hogy nem fáj neki, hogy Chester egyelőre nem akarja feleségül venni. Így is jól megvannak, boldogok, szeretik egymást, más nem kell.
- Szívesen veszek majd neked eljegyzési gyűrűt, drága, de most ne a jövővel foglalkozzunk – suttogta Chester J fülébe. A lány felemelte a karjait és átkarolta Chester nyakát, egyúttal felkínálva a melleit. A férfi ki is használta az alkalmat. Ujjainak érintésétől J megborzongott. És amikor Chester keze elindult lefelé, a teste önkéntelenül is megfeszült. A férfi ujjai végigsimítottak az oldalán, a derekán, majd bekúsztak a bikinibugyi alá. J meg akart fordulni, de Chester nem engedte. Két gyors mozdulattal kioldotta a fürdőruha madzagját, így J már meztelen volt. Chester nem tudott betelni a látvánnyal. Felnyögött, amikor J hátranyúlt és megérintette a nadrágját. Elengedte J-t, de csak annyi időre, amíg megszabadult a ruháitól. J mosolyogva figyelte a tükörből az igyekezetét. Néhány másodperc múlva Chester ismét átölelte hátulról. A lány érezte a férfi óriási vágyát, és ettől még jobban felizgult. Feszült a melle, lüktetett az öle, azt akarta, hogy Chester megint megérintse. Lassú léptekkel elindult az ágy felé, Chester pedig követte. Ahogy a lány végigfeküdt az ágyon és hívogatóan elhelyezkedett, nem volt megállás. Vadul csókolózni kezdtek, mert úgy érezték, nem akarnak egyetlen másodpercet sem elvesztegetni. Hol az egyikük volt felül, hol a másikuk, az ágyneműt begyűrték maguk alá, de nem érdekelte őket semmi, csak egymással foglalkoztak. Annyira egy hullámhosszon voltak, hogy szavak nélkül is tudták, mit szeretne a másik. Így a lány Chester fölé kúszott, végigcsókolta a teljes testét, az arcától kezdve egészen a lábujjakig, és J nevetve állapította meg, hogy a férfi csiklandós. Aztán a nevetés sóhajtásokba fúlt, mert a lány még mindig felül volt, de már az ellentétes irányban. A klasszikus 69-es – jutott eszébe J-nek, és felnyögött, amikor megérezte Chester érintését. A férfi először csak az ujjaival simogatta, majd megragadta J csípőjét, az arca fölé húzta és egészen mélyen belecsókolt, miközben J a férfiasságával volt elfoglalva. Némi kísérletezés után rátaláltak arra a ritmusra és helyzetre, ami mindkettőjüknek jó volt. Párhuzamosan okoztak élvezetet egymásnak, mert miközben Chester szája és nyelve J-t kényeztette, addig a lány szintén a kezét és a száját, nyelvét használta fel arra, hogy Chester úgy érezze, a mennyben van. A végkifejletre sem kellett sokáig várni. Annyira gyorsan elérte őket az orgazmus, hogy nem volt idő a helyváltoztatásra. Chester megpróbálta volna megfordítani J-t, de abban a pillanatban, amikor J teste aprókat rándult, Chester is követte. A lány a mellei közé vette a férfiasságát és érezte a melegséget, amikor a férfi elélvezett. Ez volt neki is a végső pillanat, Chester nyelvének egy mély érintésétől robbant a világ.
Percekig csak feküdtek, majd némi mozgolódás árán sikerült egymás mellé keveredniük. J megcsókolta Chestert, érezte a saját ízét. Egy kicsit szégyellte magát, hogy nem tudta visszatartani az orgazmust. Máskor is szexeltek orálisan, de mindig a „hagyományos” módon fejeződtek be a dolgok. A lány soha nem gondolta volna, hogy ekkora élvezetet okoz neki az, ha Chester nem benne megy el. Figyelmesen nézte a férfit, aki meg őt nézte.
- Basszus – szólalt meg a férfi nagy nehezen. – Ez…gyönyörű volt…annyira…más…szeretem az ízedet.
- Hmm… - dünnyögte J, majd megfogta Chester kezét és a melléhez húzta. – Érzed? Ragadok. Jól összekentél…
- Ne harag…
- Csssss – tette J a mutatóujját Chester szájára. – Nehogy bocsánatot kérj. Nekem ez nagyon bejött. Fantasztikus érzés volt. Eszembe se jutott volna, hogy ennyire felizgat, ha így élvezel el és én látom. Juj. Malackodós kedvemben vagyok. Bocsi.
Chester halkan felnevetett, majd megcsókolta J-t.
- Érzed az ízedet a számban, drága? – kérdezte a férfi. – Látom rajtad, hogy egy kicsit zavart, hogy nem tudtad visszatartani magad. Beszéljünk nyíltan, ha már malackodós kedvedben vagy. Ez szép volt. Szeretjük egymást, nem lehetnek köztünk tabu dolgok. És miután én összekentelek, te a számba élveztél…Ne, ne pirulj el, oké? Nem tudom másképp mondani. Arra viszont megkérlek, hogy ha bármi olyan van, amit nem szeretnél, azt mondd meg. Nem akarok neked fájdalmat vagy kellemetlenséget okozni. Szeretlek.
- Én is szeretlek, Chester – mondta J boldogan, és a férfihoz bújt. – Ó, megköszöntem az ajándékot?
- Szerintem igen. Ezzel a szerelmeskedéssel. És tudom, hogy most mi jutott az eszedbe. Ne legyél buta. Nem vagy megvásárolható. És pedig nem azért adtam neked ezt a karkötőt, hogy megvegyelek. Egyszerűen szerettem volna, ha valami olyat viselsz, amit tőlem kaptál. Meg akarom mutatni mindenkinek, hogy az enyém vagy…
- Ez úgy hangzott, mintha az őskorban az ősember mondta volna az ősasszonynak… - nevetett fel J halkan és még szorosabban bújt Chesterhez.
- Hát néha eléggé ősemberesnek érzem magam melletted, drága. Tíz évvel vagyok nálad idősebb…Önzőnek érzem magam, hogy azt akarom, csak és kizárólag velem legyél. És utálom, amikor nem vagyunk együtt. És ez nem csak a szexre vonatkozik. Tegnap este is majdnem megvesztem, úgy hiányoztál.
- Szerencsére Rihanna elterelte a figyelmedet, igaz? – mosolygott J.
- Hát igen. Megoldotta a dolgot. Ezzel kapcsolatban akarok valamit mondani, csak nem tudom, hogyan kezdjem el. Szóval…
És akkor, menetrend szerint, megszólalt Chester telefonja.

J 49.

49.

Mike másnap délelőtt a stúdióban a keverőpult előtt ült és épp az egyik új daluknál próbálgatta a hangszínbeállításokat, amikor Chester mély sóhajjal lezöttyent mellé és beleivott a kávéjába. Mike a barátjára nézett. Chester hónapok óta nem volt ilyen nyúzott, mint most.

- Mi a baj, haver? – kérdezte tőle, mire Chester megint sóhajtott egyet, behunyta a szemét és hátradőlt a kényelmes forgószékben. A hasára tette a kávéspoharat és csak hallgatott. Aztán beszélni kezdett:

- Mielőtt még elkezdenéd szívni a véremet, nem Jemina miatt vagyok ilyen tré állapotban, oké?

- Gondolod, hogy én ilyet akartam volna mondani? – vigyorgott Mike, mire Chester kinyitotta a fél szemét.

- Ismerlek, mint a tenyeremet. Elég ennyi?

- Oké. Akkor mi történt?

Chester hirtelen felült, de elfelejtette a kávéspoharat, így a pólója és a nadrágja tiszta kávés lett.

- Hogy baszná már meg a …

Mike meglepődve figyelte Chestert.

- Hú. Mondd már el, hogy mi van! Totál idegbaj vagy, úgy látom. Baj van köztetek Jeminával?

Mike csak erre tudott gondolni. Amióta Chester J-vel volt, mintha teljesen más ember lett volna. Nyugodt volt, kiegyensúlyozott, vidám. Boldog. Elégedett. Nem volt rá jellemző, hogy egy kiborult kávé miatt percekig szitkozódjon. Máskor röhögött volna egy jót, kibújt volna a ruhájából és felvett volna valami mást. Most viszont…Mike aggódni kezdett.

- Chester, baj van köztetek? – kérdezte még egyszer. Mike szerette J-t, örült neki, hogy együtt van Chesterrel, mert nagyon jó hatással volt a barátjára. A felesége, Anna és a zenekar többi tagjának párja is azonnal befogadta a lányt, mintha mindig is velük lett volna. Úgy voltak, mint egy óriási család, vagy ahogy Tom Hanks mondta a Forrest Gump című filmben: mint a borsó meg a héja. És ebbe a helyzetbe most valaki belerondított, ezt Mike tisztán látta.

- Hagyd már abba ezt a cirkuszolást, olyan vagy, mint egy hisztis ribanc – szólt Mike a barátjára, aki még mindig a kávéfoltos ruhájával volt elfoglalva.

- Baszki, Mike, ez volt a kedvenc gatyám – dohogta Chester.

- Persze. Az ötszáz darabból. És nem tudod majd sehonnan pótolni, ugye? Na elég legyen. Menj ki, gyújts rá, én befejezem ezt, és aztán meséld el, hogy mi is a baj.

Chester csak bólintott és kiviharzott a stúdió mögötti kis parkolóba, ahol cigizni szokott. Előkapta a cigisdobozt. Az első slukk megnyugtatta, de csak egy kicsit. Tudta, hogy Mike-nak igaza van, tényleg hisztis volt. Amikor előző este az őt ért sokk után hazament, J már aludt, Dravennel és Tylerrel az oldalán. A férfi odahúzott egy fotelt az ágy mellé és csak nézte a lányt, ahogy átölelve vigyáz a két kisfiúra. Nem akarta őket felébreszteni, így a fotelban aludt. Amikor reggel felébredt, a nyaka elgémberedett és fájt a háta, ami hónapok óta, egész pontosan Thaiföld óta nem fordult elő vele. J és a fiúk még aludtak. Chesternek furcsa volt úgy ébrednie, hogy nem az ágyban fekszik J mellett, hanem egy amúgy kényelmes fotelben ücsörög összekuporodva. Nagy nehezen kikászálódott a fotelból és óvatosan megcsókolta J-t és a fiait, majd kiment a fürdőbe, hogy összeszedje magát. Lezuhanyozott, felöltözött, írt egy cetlit J-nek, aztán gyalog elindult a stúdióba. Mike előző éjjel küldött neki egy üzenetet, hogy reggel ugorjon be, mert kitalált valamit, amihez okvetlenül Chesterre van szüksége. Most pedig itt van, cigizik, ideges, hisztis és majdnem beszakad a háta. A gondolatai egyfolytában azon jártak, hogy hogyan mondja el J-nek, ami tegnap este történt. Nem mintha hibás lenne bármiben is, csak olyan kényelmetlen és kellemetlen volt a helyzet.

- Itt vagyok. Mesélj – hallotta meg hirtelen maga mellett Mike hangját.

- Nem is tudom, hol kezdjem…

- Talán az elején.

- Oké. Szóval tudod, hogy van ez a főzőcskézős izé, amire Jay-Z rávett…

Mike bólintott.

- Aha. Tegnap forgattátok Chris-nél az első napot, ugye?

- Ja. És hát…tudod, Rihanna is benne van a társaságban…és berúgott és rámszállt és tapogatott…Mike, annyira gáz volt az egész helyzet! Totál be volt karmolva a kiscsaj és állandóan a fülembe duruzsolt meg mindenféléket dumált!

- És ezzel mi a baj? Ettől vagy hisztis és idegbajos?

- Nem. Hanem attól, hogy amikor hívtunk neki egy taxit…

- Nem tudott hazamenni egyedül?

- Mike, úgy be volt állva, hogy az asztal alól kapartuk össze! Szó szerint.

- Na ne már – röhögött Mike.

- De bizony! És ne dumálj már közbe, mert belezavarsz…

- Oké, bocs. Szóval hívtatok egy taxit…

- Igen. Chrissel nagy nehezen kicipeltük a lakásból és amikor be akartuk ültetni a kocsiba…

Chester félbehagyta a mondatot és félrenézett. Mike kimeresztette a szemét.

- Hé. Te…te elpirultál…! Bazz, haver. Mondd már, mi volt!

- Mike, a csaj simán alám nyúlt és megmogyorózott – bukott ki Chesterből. – Életemben nem égett annyira a pofám, mint tegnap! Még akkor sem szégyelltem magam ennyire, amikor be voltam baszva és pudingos fejjel ébredtem a turnébuszban és veletek üvöltöztem, hogy felzabáltátok a pudingomat, közben meg abban fetrengtem…

- Hah. Hát igen. Emlékszem rá – mondta Mike és alig tudta visszafojtani a nevetést. Aztán ki is robbant belőle. Térdre rogyott és úgy röhögött, mint egy kisgyerek. Chester a barátja mögé lépett, megragadta a nyakát és rázni meg fojtogatni kezdte Mike-ot, miközben a seggét rugdosta és ő is röhögött. Tudta, hogy ez kell neki. Tudta, hogy Mike feloldja ezt az idegesítő szorongást, amit legbelül érzett. Remélte, hogy Jemina is ilyen könnyedén veszi majd a dolgot. Percek múlva lihegve terültek el a betonon.

- Nem vagyunk normálisak…Basszus, Chester. És ettől voltál ilyen segghülye? – kérdezte Mike. – Jemina mit szólt hozzá?

- Hát ez az…amikor hazaértem, már aludt a gyerekekkel. Nem is beszéltem még vele tegnap délután óta…

- Azt mondd meg nekem, hogy mi ebben a szégyen? Mármint a mogyorózásban – kérdezte Mike és akaratlanul elröhintette magát.

- Neked megfogta már a töködet egy vadidegen nő, úgy, hogy Anna már a feleséged volt? Vagy úgy egyébként. Nem értem Rihannát, hogy miért tette…

- Hát mert te egy ilyen jó hapek vagy, hogy minden nő azonnal meg akar magának…khm…fogni… - és Mike megint felnevetett, majd hozzáfűzte:

- Amúgy Jemina meg nem is a feleséged, ne hasonlítsd Annához. Vagy már talán titokban elvetted feleségül? Egyáltalán el akarod venni feleségül? Mi nagyon szeretjük őt – kíváncsiskodott Mike. Chester sziszegve feltápászkodott a földről.

- Basszus. Beszakad a hátam. Hülye vagy, Mike. Nem vettem feleségül Jeminát. A másik dologra visszatérve meg esküszöm, mindjárt keresek egy nőt, idehívom és megkérem, hogy tapizzon le. Hölgyem, legyen szíves ide jönni és tökön ragadni a barátomat! Nem tudom, mit szólnál hozzá…- dünnyögte Chester az orra alatt, de ő is vigyorgott. Már Jemina miatt sem aggódott, rájött, hogy tényleg csak hiszti volt, amit művelt és akár hízelgésnek is felfoghatná Rihanna tettét. – Hát igen. Végülis engem tisztelt meg, pedig ott volt Chris és Justin is… - nevetett fel a férfi, és Mike hátbaveregette.

- Na látod. Erről beszéltem. Minek a hiszti? Inkább gyere, hallgasd meg, amit kitaláltam, mert kell hozzá a füled.

- Oké. Aztán loholok haza, beszélni akarok Jeminával. Ja és ha kérhetlek, ne piszkáld a hátamat, mert megőrülök, úgy fáj.

- Bocs. A koncertekre hozd rendbe magad, nem kéne megint lemondani egy csomó fellépést miattad… - piszkálta Mike, de aztán látta, hogy Chesternek tényleg fájdalmai vannak. – Gyere. Menjünk be, fülelj egy kicsit, aztán húzz haza, este meg menj főzőcskézni. Ma ki lesz a soros?

- Justin. Aztán holnap Kat, utána Rihanna és pénteken én alkotom meg a világ legfaszább kajáit, amivel persze megnyerem ezt a komolytalan versenykét, aztán este nálam lesz valami záróbuliféle.

- Mehetek én is?

- Nem – jelentette ki Chester röviden. – Még csak az kéne. Na, mutasd már, mit alkottál, Spike Minoda!

Visszamentek a stúdióba, ahol Chester először átöltözött, majd egy órán keresztül próbálgatták egy dal különböző formáit. Chester megpróbált felénekelni rá egy versszakot, de képtelen volt egy normális, erős énekhangot kipréselni a tüdejéből, így inkább a hangszereléssel foglalkoztak. Időközben befutottak a többiek is. Ők is jól kiröhögték Chestert, mert Mike persze a tökörészéssel üdvözölte őket és előadta, hogy szerinte hogyan is zajlott le a dolog. Chester inkább lelépett, mert a meló nem haladt, csak baromkodtak, ő viszont Jeminával akart tölteni egy kis időt az esti forgatásig. Ahogy hazafelé tartott, a szeme sarkából meglátott egy aprócska ékszerüzletet. Besétált és körülnézett. Azonnal látta, hogy mit fog választani, nem is teketóriázott. Hiába igyekezett kerülni a feltűnést, L.A-ben minden négyzetméterre esik legalább 2-3 lesifotós, így ezen a környéken is pont lézengett néhány. Chester eltette a kis dobozkát, és kilépett az üzletből, amikor az első vaku felvillant. Basszus, ebből mekkora hír lesz – gondolta a férfi. Már látta is a másnapi szalagcímeket: „Chester Bennington harmadszorra is megnősül!” De ő nem nősül. Vagy…igen? Akar nősülni? Majd. Egyszer. Most még nem. Viszont hiányzott neki Jemina, úgyhogy futólépésben hazasietett. Bement a házba és látta, hogy két pár gyerekcipő hiányzik, tehát Draven és Tyler nincsenek itt. Zsebre dugott kézzel elindult, hogy megkeresse J-t. A lányt kint találta a teraszon. Egy napozóágyon feküdt, aprócska bikini volt rajta, a fülében pedig üvöltött a zene. Csukott szemmel dúdolászott, így nem látta Chestert. A férfi néhány percig csak állt és nézte. A szája mosolyra húzódott, amikor meghallotta J hangját, ahogy énekelget. Odaóvakodott mellé, leguggolt és elővette a dobozt a zsebéből.