J 3.

3.

J csak lesett. Úgy látszik, ez a Club Tattoo végigkíséri és kísérti az egész phoenixi tartózkodását.
- Oké. Értem. Hát…örülök, hogy megismertelek…Chester…de nekem most mennem kell – próbált meg ismét lelépni, és most sikerült is. Elbúcsúzott Kattől és megbeszélték, hogy a szállodában találkoznak majd. J megölelte Katet, Chesternek pedig intett és elvegyült a forgatagban.
Chester csak bámult a lány után, amíg végleg el nem tűnt a tömegben. Aztán Kathez fordult.
- Kösz a rajzot. Tényleg tetszik, nem csak azért mondtam, hogy bókoljak…
- Kinek? Nekem? Vagy Jnek? – kérdezte mosolyogva Kat és látta, hogy a kérdésétől a férfi kissé zavarba jött. Látszott rajta, hogy kérdések sokaságát szeretné feltenni, de nem tudja, hogyan kezdje, így Kat kisegítette:
- J holnap is itt lesz. Velem jött. A barátnőm. És divattervezőnek tanul LA-ben…
- LA-ben? – kérdezett vissza Chester és igyekezett elleplezni az örömét, de Katet nem tudta átvágni.
- Aha. Iszonyatosan tehetséges. A jövő héten lesz a vizsgája. Bár tulajdonképpen nem értem, ezt most miért is mondom neked. Mindenesetre örülök, hogy tetszik a minta.
- Kösz, Kat. Holnap találkozunk. És szerintem beszélhetnénk komolyabb dolgokról is, úgy, mint együttműködés és hasonlók – azzal Chester intett egyet és ő is eltűnt. Kat elgondolkodva nézett utána. Hallott már a Club Tattooról, ők voltak Arizonában a leghíresebb tetováló társaság. És most fognak egy új üzletet nyitni Las Vegasban. Igen megfontolandó Chester ajánlata – állapította meg Kat -, viszont az még megfontolandóbb, hogy mit akarhat Jtől. Kat meglepődött J reakcióján. Látta, hogy Chester milyen hatással volt a barátnőjére. J-re egyáltalán nem volt jellemző ez a fajta viselkedés, mint amit most látott rajta. Lerítt róla, hogy bármit megengedne a férfinak és bármit megtenne neki. Ez azért is volt meglepő, mert J-nek egyáltalán nem jöttek be az ilyen típusú férfiak, mint Chester. Legalábbis eddig.
Chesternek sem jöttek be az ilyen típusú lányok, mint J. Eddig. A férfi elgondolkodva ment vissza a Club Tattoo standjához, ahol a barátai már dolgoztak. Sok évvel ezelőtt indították el a céget, ami mára nagyon szépen kinőtte magát. A las vegas-i új üzlet nyitása körül még voltak problémák, de a férfi tudta, hogy meg fogják oldani. Annyira elmerült a gondolataiban, hogy nekiment Sean-nak, aki a barátja és az üzlettársa is volt évek óta.
- Hé! Hányan fognak ma még nekem jönni? – kérdezte Sean, majd vigyorogva hozzátette:
- Bár az a csajszi még nekem jöhetne néhányszor…
- Milyen csajszi? – vágta hátba Sean-t a felesége, Thora, aki szintén tulajdonostárs volt a Club Tattoo-ban.
- Egy félvér kis dög. Nem tudom, milyen származású lehet, de az egyik rokona tutira színesbőrű volt, a másik pedig talán…
- Japán – szólt közbe Chester, mire Sean meglepve nézett rá.
- Honnan tudod?
- Találkoztam vele. Ezt ő csinálta – mutatta meg a testét díszítő mintát Seannak. A barátja is és Thora is elismerően füttyentett.
- Ügyes a kiscsaj. És kinek dolgozik?
- Senkinek. Kat Von D barátnője és LA-ben tanul…
- Haver, te ezeket honnan tudod? És amúgy meg mi van veled? Amióta idejöttél, teljesen el vagy varázsolódva.
Sean alaposan megnézte Chestert és elvigyorodott:
- Na ne. Bejön neked? Egy ilyen csaj? Felőlem elkaphatod egy menetre, de emlékeztetlek arra, hogy otthon van neked egy Robina nevezetű barátnőcskéd is, bár nem tudom, minek, de ezt hagyjuk is. Szóval ezt a rajzot ő csinálta? Mutasd csak! Állati. Nagyon jó a vonalvezetése meg az egész. Tehetséges a kislány.
- Igen, az – válaszolta Chester röviden. Eszébe jutott, milyen érzés volt, amikor a lány keze hozzáért a bőréhez. Baszki, ez így nem lesz jó – gondolta a férfi. Nem is ismerem. Még a nevét se tudom. És különben is…ott van Robina. Akivel igazából nincs is együtt, mert alig találkoznak. Néha összefutnak, aztán egyikük jobbra, a másikuk balra. Talindával sokkal többet beszélnek és sokkal több közös programot csinálnak, és nem csak a gyerekek miatt. A válás megviselte Chestert is és Talindát is, de emberek tudtak maradni. Nem akartak elválni, de rájöttek, hogy nem tudnak tovább együtt élni. Most jóval kiegyensúlyozottabb a kapcsolatuk, mint a válás előtti időkben volt. Robina pedig utálta ezért Talindát, a gyerekekkel pedig nem tudott mit kezdeni. Jaime-vel és Isaiah-val azért, mert nagyok, Dravennel és Tylerrel pedig azért, mert kicsik. Chester eleinte elnézte ezt neki, de az utóbbi időben a nő minden mozdulata, mondata, megnyilvánulása idegesítette, így nem is nagyon kereste a társaságát. Igazság szerint nem is nagyon volt arra ideje, hogy több időt töltsön Robinával, de nem is akarta sokkal szorosabbra fűzni vele a kapcsolatát. Most sem hiányzott. Az idegen lány viszont annál inkább, és ezen Chester lepődött meg a legjobban. J beindított benne valamit, ami nem csak a fizikai vágy volt.
- …neve?
Chester feleszmélt és értetlenül nézett Thorára.
- Mit kérdeztél?
- Ó. Semmi lényegeset. Csak a nevét, de úgy látom, nem nagyon vagy magadnál. Ennyire bejön neked? Miért?
- Thora, ha azt mondom, hogy fogalmam sincs, akkor kinevetsz, úgyhogy inkább nem mondok semmit, jó?
- Értem. Használhatatlan vagy, úgyhogy húzz innen, ne rontsd a jóhírünket, oké?
- Köszi. Ezért is szeretlek téged – vigyorodott el végre Chester -, mert őszinte vagy.
- Én mindig. Tőlem nem fogsz soha hazugságot hallani. Na menj már, csinálj magaddal valamit, minket meg hagyj dolgozni.
Chester intett Seannak, Thorát arcon csókolta, majd elment. Nem láthatta, hogy Kat megjelent a Club Tattoo standjánál és beszélgetni kezdett Thorával.
J eközben már a szobájában feküdt az ágyában. A gondolatai száguldoztak, így éberen bámulta a plafont. Nem értette magát. Itt van 23 évesen Phoenixben, 400 mérföldre Los Angelestől és egy idegen pasin gondolkozik. Chester. A lány felsóhajtott. Miért van rám ekkora hatással? – kérdezte magától. Soha nem éreztem még ilyet. Amikor belenézett a férfi barna szemébe, olyan érzése volt, mintha mindig rá várt volna. Amikor hozzáért a bőréhez, elemi erővel tört rá a vágy. És úgy érezte, képes lenne mindent megadni ennek a barna szemű, vékony, rövid hajú, tetovált testű férfinak. Nem gondolta volna, hogy valaha is lesz egy pasi a földön, aki rögtön leveszi a lábáról. Muszáj lesz valamit csinálnom, különben megőrülök – gondolta J. Meg kell tudnom, milyen, amikor megérint. Hogy milyen, amikor megcsókol. Amikor…
- J! Most már állítsd le magad! – szólt hangosan és korholni kezdte magát. – Te nem vagy normális. Nem tudsz róla semmit a nevén kívül. De még az is szexis. Baszki. Tettél egy fogadalmat, hogy amíg nem lesz saját céged, senkivel nem fekszel le. Erre eljössz Phoenixbe és tessék. Összeakadsz vele és máris felrúgnál mindent. Nem lehet – győzködte magát a lány. És eldöntötte, hogy holnap hazautazik. Nem akart még egyszer találkozni Chesterrel, mert tudta, hogy annak nem lenne jó vége, mert valami hülyeséget csinálna. Mondjuk odaállna elé és arra kérné, hogy érintse meg. Vagy csókolja meg. Vagy hogy szeretkezzenek. Nem szabad. Nem lenne jó vége.
Eközben Kat és Thora megosztotta Seannal a tervük részleteit. Kat ismerte J-t, a Dowdell házaspár pedig Chestert, így hamar dűlőre jutottak, hogy valahogyan összehozzák őket. Nem gondolták volna, hogy az események másnaptól felgyorsulnak, méghozzá nem kis sebességgel.

J 2.

2.

Kat a Miami Ink szalonban forgatott sorozattal lett világszerte híres és ismert, bár már a műsor előtt is jó nevű tetoválómester volt. J és ő teljesen véletlenül ismerkedtek meg egy bevásárlóközpontban. Kat éppen egy felsőt próbált, ami nem állt neki túl jól, J pedig köntörfalazás nélkül felvilágosította erről és közölte, hogy ő ezerszer különb cuccokat tud csinálni. Azóta nagyon jó barátnők lettek, bár sok mindenben különböztek. Kat szerette a nyüzsgést és a pörgést, J annyira nem volt oda a nagy bulikért és a rengeteg emberért, de néha kötélnek állt és elment Kattel és a barátnőivel. Ez a phoenixi rendezvény egy kicsit más eset, mert ez nem buli volt, hanem kemény üzlet. J pedig megígérte Katnek, hogy elmegy, bár nem sok kedve volt hozzá. Ahogy azonban kinyitotta a bejárati ajtót és ránézett Kat vidám arcára, tudta, hogy jól döntött. Kat szorosan megölelte és egy cuppanós csókot nyomott az arcára.

- Szia, csajszi! Indulhatunk?

- Persze. Nem is vagy kíváncsi a meglepimre, amiről tegnap beszéltem? Oké. Akkor majd…

Kat megszorította J nyakát, mire a lány kiöltötte a nyelvét és kifordultak a szemei.

- Adod ide? Azonnal! Akarom! – követelőzött Kat.

- Akkor engedd el a nyakamat és megkapod. Egy feltétellel. Phoenixben békén hagysz.

- Oké – egyezett bele Kat gyorsan és elengedte J nyakát, a lány pedig belenyúlt a kézitáskájába és elővette a tegnap varrt felsőt. Kat sikított egy hatalmasat, amikor meglátta.

- Anyám! J drágám! Ez fantasztikus! Király! Szuper!

- Tetszik?

- Hülye kérdés! Eszméletlen! Ez lesz rajtam Phoenixben! Mindenki azt fogja kérdezni, hogy honnan van, úgyhogy ez neked is jó üzlet lesz! De most már induljunk! Be vagyok sózva! Olyan sok ember jelentkezett és én marha kíváncsi vagyok a többiekre!

J gondosan bezárta a lakást, aztán Kattel együtt beültek a kocsiba és elindultak. Mivel Phoenix majdnem 400 mérföldre volt LA-től, felváltva vezettek. Kat a Crowne Plaza Hotelben foglalt szobákat a csajtársaságnak. A többiek már ott voltak, amikor a két lány megérkezett. J szívesebben lakott volna valami kevésbé puccos szállodában, de Kat ragaszkodott hozzá, hogy maradjon. Lepakolták a cuccaikat és megnézték, hogy hol is lesz a Musink Festival. A rendezők és a szervezők kitettek magukért, a Kat nevével reklámozott rendezvény biztosan nagy siker lesz, mert már most rengeteg érdeklődőt vonzott, pedig a show igazából még el sem kezdődött. a lányok visszasiettek a szállodába és gyorsan átöltöztek, mert a megnyitóra vissza kellett érniük. J is és Kat is az új felsőjét vette fel. Megálltak a tükör előtt, megállapították, hogy jól néznek ki, majd összecsapták a tenyerüket és taxiba pattantak. Ahogy kiszálltak a kocsiból, J véletlenül nekiszaladt egy magas, nagydarab, agyontetovált pasinak. Club Tattoo Cartel. Ez volt a pólóján, ennyit tudott J elolvasni, mielőtt Kat arrébb rángatta. J bocsánatkérőn intett egyet a férfinak és Kat után loholt.

- Gyere már, körül akarok nézni, ki hogy dolgozik!

- Jól van na, de nem vagyok versenyagár, basszus – lihegett J és megint nekiment valakinek. Club Tattoo Cartel. Ez nem igaz – gondolta a lány és felnézett. Ugyanaz a pasas volt, és most már vigyorgott.

- Kislány, ha legközelebb találkozunk, jössz egy tízessel!

- Oké – nevetett vissza J és Katet kereste, aki időközben eltűnt mellőle. J körülnézett.

Anyám, mennyi ember. Úristen. Annak mi van az orrában? Nincs is szinte orrcimpája, csak két lyuk. És az a lány…Hogy néz ki a háta? Jézusom. Ez nem normális – gondolta a lány, amikor jobban megnézte a fiatal lány hátát. Rengeteg karika volt egymás alatt a bőrében, és a karikákba volt belefűzve a ruhája pántja…Fúj. J nem volt maradi, de ez neki sok volt. Elindult megkeresni Katet és a lányokat. Hamar rájuk talált, hisz az ő reklámtáblájuk volt a legnagyobb, körülöttük volt a legtöbb kíváncsiskodó ember. Kat már dolgozott. Egy pasi állt előtte, akivel beszélgetett. Club Tattoo Cartel, állt a felirat a póló hátán. Baszki, ezt nem hiszem el – gondolta J magában és elvigyorodott. Előkapott a zsebéből egy tízdollárost, odalopakodott a pasi háta mögé. Kat látta, hogy J készül valamire, de mire meg tudott volna szólalni, J rácsapott a pasi seggére és beledugta a 10 dolláros bankót a farzsebébe.

- Helló harmadszor is. Remélem, többször nem találkozunk, mert anyagi csődbe taszítasz…

J nem fejezte be a mondatot, mert rájött, hogy ez a pasi nem az a pasi. Ez a pasi alacsonyabb, vékonyabb és rövidebb a haja és…tök más. Csak a pólójuk ugyanolyan. Viszont a segge jobb – állapította meg magában J, aztán hátrébb lépett, mert a pasi megfordult. Uhh. Ezt nem kellett volna. Milyen szemei vannak, anyám.

- Ó – nyögte ki a lány, amikor a férfi arcára nézett. – Bocs. Azt hittem, másvalaki…

- Semmi gond – mosolygott a férfi -, pláne hogy kerestem egy kis pénzt is.

J válaszolni akart, de képtelen volt egy értelmes mondatot alkotni, mert a férfi kinézete és hangja teljesen letaglózta. Még sosem érzett ilyet. Zavarban volt, ahogy a férfi őt nézte. Mintha olvasott volna a gondolataiban. Merengéséből Kat hangja ébresztette fel:

- Hahó, Föld! Mi van, J? Mit bambulsz? És mi ez az egész?

A lány összerezzent és Katre nézett, aki kérdő tekintettel nézte. J csak legyintett.

- Bocs a zavarásért. Sikerült beégetnem magam, úgyhogy én le is lépek.

Hátat fordított a barátnőjének és el akarta húzni a csíkot, de Kat hangja megállította.

- J! Kéne a segítséged! Gyere csak ide vissza!

- Igenis, madám, itt vagyok – röhintett J és visszafordult. A pasi még mindig ott volt és őt nézte. Ne bámulj, bazz, mert rád mászok és letépem rólad a ruhádat – gondolta magában J és egy pillanatra megrémült. Mintha nem is ő lett volna. Pasi nem volt még rá ilyen hatással soha. Ez meg…csak nézi…Jaj. Erőnek erejével elfordította a tekintetét.

- Mondd, drága Kat, miben segíthetek?

- Neki kellene valamit alkotnod. A hátára – mutatott Kat a férfire.

J álla leesett.

- Hogy mi? Nekem? Hova? Kinek? És miért is?

- Hihi. Ne légy lüke. A kedves vendég nem akar most tőlem tetkót, csak kíváncsi, hogy mit tudnánk kihozni a már meglévő mintáiból. Vedd le a pólódat, kérlek – szólt Kat a férfihoz, mire az szó nélkül lekapta magáról a felsőt. J lélegzete elakadt. Anyám. A férfin rengeteg tetoválás volt: halak, koponya, sárkány, virágok, lángnyelvek. A minták szépen voltak megcsinálva és kiszínezve és J hirtelen kedvet érzett ahhoz, hogy magának is csináltasson egyet.

- Öööö…és hová kéne csinálni?

A férfi megfordult és a hátát mutatta.

- Látod ezeket itt? Na. A sárkányokat kellene valahogy összehozni ezekkel itt… - szembefordult J-vel és a mellkasára mutatott. Ne kérj ilyet, nem tudok hozzád érni – gondolta a lány és nagyot nyelt. Aztán vett egy mély levegőt.

- Oké. Kat, kéne valami, amivel rajzolhatnék.

Megkapta. Közelebb lépett a férfihoz és felemelte a filcet. Ahogy legelőször megérintette a férfi bőrét, beindult a fantáziája. Rajzolni kezdett. Lendületesen, nem tétovázva. Egyik vonalat húzta a másik után. Észre sem vette, hogy nagy igyekezetében összeráncolta az orrát és kidugta a nyelve hegyét. A két sárkány a férfi hátán kétoldalt úgy helyezkedett el, mintha a lábaikkal az oldalába kapaszkodnának, J ezt a motívumot vitte tovább. Miközben rajzolt, többször is hozzáért a férfi bőréhez és ilyenkor mindig mintha villám csapott volna bele. Rá sem mert nézni a pasira, mert attól félt, hogy az érzései az arcára vannak írva. Így nem láthatta, hogy a férfi milyen figyelmes tekintettel nézi. Azt sem látta, hogy néhányszor mély levegőt vesz, amikor J végighúzta az ujját a hátán vagy az oldalán lévő mintán. Kat viszont mindkettőjüket látta. És mosolygott magában.

- Azt hiszem, készen vagyok – szólalt meg kis idő múlva J. A férfi odaállt a tükör elé és leesett az álla a meglepetéstől.

- Ó. Ez…

- Nem tetszik? – kérdezte csalódottan J, mire a férfi megrázta a fejét.

- Nagyon jó. Szuper. Izgalmas. Kösz…J…Ez a neved?

A lány bólintott, aztán kicsúszott a száján a kérdés.

- És a tiéd? Hogy hívnak? Ki vagy te?

A férfi elmosolyodott.

- Chester Bennington vagyok. Enyém a Club Tattoo.

J 1.

1.

Jemina Miya hátradőlt a széken és kiegyenesítette a hátát. Órák óta az asztal felett görnyedt. Muszáj volt lassan befejezni a vizsgamunkáját, mert a következő héten le kell adnia. Hétvégén pedig nem fog ráérni arra, hogy végezzen vele, mert elígérkezett egy barátnőjének Phoenixbe, valami rendezvényre. Mi a fenét fogok én ott csinálni? – kérdezte magában J. Imádom Katet meg a lányokat, de a világuk távol áll tőlem. Ők is művészek, egyszer én is az leszek, de a kettő egy kicsit más. J az asztalra nézett. A rajz majdnem készen volt, más csak a tisztázás volt hátra, aztán pedig az elkészítés. A lány nem attól tartott, hogy nehéz lesz megcsinálnia, hanem a vizsgától félt. A művészeti iskolában ugyanis, ahová járt, a leendő divattervezőnek be kell mutatnia az általa tervezett, saját készítésű ruhákat. J pedig nem talált még megfelelő alanyt azokhoz a ruhákhoz, amiket tervezett. Egy egzotikus külsejű, lehetőleg félvér lányt keresett már hetek óta a környéken, aki ingyen elvállalná, hogy segít neki, de senki nem állt kötélnek. Névtelen senkinek nem segítenek, ez volt az arcukra írva, J pedig elkeseredett. Nem szerette volna, ha emiatt bukik meg. Tudta, hogy tehetséges és ki akarta használni a lehetőséget a kiugrásra. Erre vágyott egész életében: felépíteni egy saját divatcéget a semmiből. Nem számít, mennyi időt és energiát kell belefektetni, a lényeg, hogy a cég az övé. Ehhez viszont le kell tennie a vizsgát, ami a jövő hét végén lesz. Ránézett az asztalon fekvő rajzra és a kezébe fogta a ceruzát. Egy-két helyen belejavított, majd behunyta a szemét. Színeket, anyagokat, kiegészítőket látott maga előtt. Gyorsan felöltözött, magához vette a pénztárcáját meg az iratait és elsietett a kedvenc üzletébe. Arun méteráruboltja szerencsére nem volt messze. Az idős indiai férfi mindig szeretettel fogadta J-t. Most is mosolyogva köszöntötte:

- Á, Miya! Erre jönni felém?

- Jó napot! Van valami új áruja? – kérdezte J, szintén mosolyogva. Arun látványától jókedve lett és leolvasta a férfi arcáról, hogy megjött az az anyag, amire már hetek óta várt.

- Válámi ujj? Hát… Most jönni szállítmány India, tessék megnéz – azzal a férfi benyúlt a pult alá és kivett egy lapos, gondosan becsomagolt dobozt. J szeme felcsillant.

- Csak nem…- és mohón bontogatni kezdte a dobozt. Elállt a lélegzete, amikor megpillantotta az árut. Olyan óvatosan vette ki a selyempapírok közül, mintha attól félt volna, hogy elszakad. Az anyag úgy nézett ki, mintha pók szőtte volna, a színe pedig…Pontosan olyan volt, mint elképzelte. Gyengéden végighúzta az ujját a kelmén, majd a fény felé tartotta. Ha elmozdította akár egy centimétert is, az anyag már más színben pompázott. J szóhoz sem jutott, csak annyit tudott kinyögni a gyönyörűségtől:

- Anyám.

Arun felkacagott.

- Szóval tetszeni? Arun ennek örülni nagyon! Elvisz mind?

- Naná, hogy elviszem – vágta rá gyorsan J -, ebből senkinek nem adhat el! Ez az enyém! Csak az enyém, érti?

Arun csak bólogatott. Szerette, ha J vásárolni jött hozzá, mert a lánynak jó ízlése és rendkívül jó szeme volt a különlegességekhez. Ez az anyag is, amit most hozatott neki Indiából, ez is a jó ízlését tükrözi. Akkor barátkoztak össze, amikor J bejött hozzá és anyagmaradékokat kunyerált. Azóta a lány rendszeresen látogatta az idős férfit és mindig hozott neki ezt-azt. Sokszor csak ücsörögtek a kis üzlet előtt egy padon és beszélgettek vagy a J által készített teát szürcsölgették. A járókelők mindig megnézték őket, főleg a lányt. J már megszokta, hogy megbámulják, de ez nem mindig volt így. Gyerekkorában a lány gyűlölte magát és gyűlölte az embereket, mert állandóan gúnyolták és lenézték a származása miatt. Hiába a 21. század, az emberek gondolkodásmódja sokszor nem éri el az ősemberek szintjét. Főleg ha olyanokról van szó, akik egy kicsit kilógnak a sorból. Aztán ahogy felcseperedett, J rájött, hogy sokan – főleg a nők – azért bántják, mert irigylik a külsejét. A lány le sem tagadhatta volna a szüleit. Ha tükörbe nézett, az anyja és apja tökéletes elegye nézett vissza rá. Az apja már nem élt, az anyja pedig újra férjhez ment és Afrikába költözött. Jnek Arun afféle apapótlék volt. És most, hogy megszerezte ezt a gyönyörűséges, különleges, teljesen egyedi kelmét, J még jobban imádta. Tudta, hogy a fő vizsgamunkáját ebből fogja elkészíteni. Hálálkodva megölelte Arunt és megígérte neki, hogy rögtön megmutatja neki a ruhát, amint készen van. J óvatosan visszacsomagolta az anyagot a dobozba és úgy vitte haza, mintha hímestojás lenne. Otthon gyorsan lerúgta a cipőjét és bevitte a dobozt a tervezőszobájába. Mivel az apja sok pénzt hagyott rá, a lány megtehette, hogy kibérel egy olyan lakást, aminek az egyik szobája szinte csak ablakokból állt. A tetőtéri lakás bérleti díja csillagászi volt, de a lány ügyesen gazdálkodott a pénzével. Nem csak a divathoz értett, az üzleti érzéke is nagyon kifinomult volt. Jó orral ki tudta szimatolni, hogy a környéken mibe érdemes befektetni kisebb összegeket. Ez a sok kis befektetés pedig meghozta a gyümölcsét, Jnek nem voltak anyagi gondjai és megengedhette magának, hogy beiratkozzon Los Angeles – és egész Kalifornia – legjobb divattervező iskolájába. A tanulással sem volt semmi gondja, a gyakorlati résszel meg még inkább nem. Csak a vizsga…Muszáj találnom valakit, aki felveszi a ruháimat – gondolta a lány magában. Aztán elfelejtkezett mindenről és mindenkiről, amikor ismét a kezébe vette az Arunnál vásárolt anyagot. Ahogy a fény felé tartotta, fekete volt. Ha arrébb mozdította, bordó. Ha megint arrébb, akkor borostyánszínű. Mindig más. Mint a kaleidoszkóp. Ez az. Ez lesz a kollekcióm neve – jutott hirtelen eszébe. Hangosan felnevetett. Leült a varrógépéhez és nekiesett összeállítani a kollekciója központi darabját. Gyors volt, de alapos. Az anyagból maradt, ezért csinált magának egy felsőrészt. Úgy döntött, Katnek is varr egyet, a barátnője úgyis szereti a különleges ruhadarabokat. Neki azért rádobált néhány extrább kiegészítőt is, mert Kat stílusához jobban megy a vagány, punkos-rockos cucc. Elégedetten szemlélte a végeredményt. A tükör elé állt és gyorsan felvette a saját felsőjét.

- Hű! Ez igen! Hát, J…Gratulálok! Igazán nagyszerű dolgot alkottál, csak nincs, aki bemutassa a zsűrinek – beszélt hangosan a tükörképéhez, majd kinyújtotta a nyelvét és összeráncolta az orrát. Megcsörrent a telefonja.

- Csáó, szivi – hallotta Kat hangját -, készülsz az utazásra?

- Lelkiekben igen. De Kat…mihez kezdek én ott? Ti dolgozni fogtok, nem? Mit csinálok én Phoenixben addig?

- Nézed, ahogy dolgozunk – nevetett fel a barátnője -, de ha gondolod, be is szállhatsz!

- Na nem! Azt lesheted! Rám ugyan sose …

- Nem arra gondoltam, te nőci! Előrajzolhatnál majd nekünk.

- Ezt majd még meglátom, oké? Ne rongálj már ilyenekkel, jó?

- Tudom, tudom. Csak gondoltam, szívom egy kicsit a véredet – gonoszkodott Kat, mire J felsóhajtott.

- Köszi. Igazán rendes vagy…

- Még mindig nem találtál senkit, igaz? – kérdezte aggódva Kat. – Hallom a hangodon. Ne idegeskedj. Megoldjuk. Végső esetben beugrom én!

- Na ezzel aztán végképp ki lennék segítve – nevette el magát J és kisétált a teraszra. Felemelte a kezében tartott anyagot. – Van egy meglepim a számodra, szivi! Dobsz egy hátast, ha meglátod, az tuti! És nem, ne is kérdezd. Nem árulom el! Holnap meglátod! Viszont most leteszlek, mert össze kell készülnöm az utazásra.

Vidáman elbúcsúztak egymástól. A lány pakolni kezdett a bőröndjébe. Sokan csodálkozni szoktak rajta, hogy ruhatervező-gyakornok létére J nem szeret öltözködni. A lánynak sosem a külsőségek voltak a fontosak és ha nem volt muszáj, akkor nem öltözött át naponta ötször, mert ötször kilépett a lakásból. Így a pakolással gyorsan végzett és visszaült a rajzasztalhoz. Arun kelméje felszabadította a fantáziáját és a lány lendületesen rajzolni kezdett. Az álom is az asztal felett érte, így amikor reggel felébredt, az arcán sok színes folt volt a rajzeszközei miatt. Alig tudta eltüntetni őket. Éppen lenyelte az utolsó korty kávéját, amikor csengettek. Kinézett a kukucskálón és elvigyorodott. A barátnője megint hozta a formáját a maga polgárpukkasztós stílusában. J barátnője ugyanis nem más volt, mint Kat Von D, az LA Ink tetoválómestere, aki korábban Miamiban dolgozott a Miami Ink szalonban.

10. rész

Chester érezte, hogy Carly jó úton halad. Ami őt magát illette, amikor megérezte Carly szorítását, tudta, hogy vége. Nem tudja tovább húzni. A lány szemébe nézett és látta, hogy ő is azon a ponton van, amikor elég néhány kemény mozdulat.
- Drága…- szólt rekedten.
- Igen, Chazy – leheltem a fülébe -, gyerünk! Azt akarom, hogy belém élvezz!
Chester megtámasztotta magát és olyan mélyen belém jött, hogy azt hittem, szétszakadok. Nem fájt egy cseppet sem, iszonyatosan jó érzés volt. Kemény, néha már majdnem durva mozdulataitól egyre csak sodródtam az orgazmus felé és láttam, hogy Chaznek sem hiányzik már sok. Egy kicsit megemeltem a csípőmet és ez volt az a mozdulat, ami az egekig repített mindkettőnket. Hallottam Chester nyögéseit, amik összevegyültek az enyéimmel. És aztán jött a robbanás, az iszonyatos élvezet, amit még intenzívebbé tett az, hogy hallottam Chester hangos kiáltását, ami az elélvezés pillanatában kirobbant belőle. Én is képtelen voltam visszafojtani a sikolyt. Éreztem a melegséget, éreztem, amikor Chaz belém élvezett. És ez nagyon jó volt. Erre a férfira vágytam egész életemben. Zihálva kapaszkodtunk össze.
Chester életében ez a szeretkezés volt a csúcs. Soha nem érzett még ilyet. Eddig is tudta, hogy a szex jó dolog. Na de ez a mostani…A férfiról ömlött a víz. Lihegve támasztotta a fejét Carly homlokának, a karjai remegtek, alig tudta megtartani a saját súlyát. Carlyra nézett és gyengéden megcsókolta.
- Emlékszel még, mit mondtál a zenénkről, amikor először találkoztunk? – kérdezte egy idő után a férfi.
- Aha. Hogy jobb, mint az orgazmus… - mosolyodott el Carly.
- És én mit mondtam akkor?
- Hogy biztosan nem volt még ultrabrutál élvezetben részem…
- Na és most mit mondasz?
- A zenétekről vagy az orgazmusról? – incselkedett a lány Chesterrel, majd megcsókolta. – Hát…azt hiszem, most már tudom, mit jelent az a szó, hogy ultrabrutál…Nekem soha nem volt még ilyen jó. És azért volt ilyen fantasztikus, mert szeretlek, Chester Charles Bennington – simított végig a férfi arcán Carly.
- Én is szeretlek, Carly Robson.
Ennél szebb befejezése nem is lehetett volna a napnak. Összebújva aludtunk el, Chester szorosan ölelt, mintha attól tartott volna, reggelre eltűnök. De nem fogok. Rátaláltam és nem engedem el. Soha.

9. rész

Chester élvezte a lány látványát. Élvezte, hogy ekkora gyönyört tud okozni Carlynak. Amíg az ujjai a lány hüvelyében voltak, a férfi csókolni kezdte Carly száját.

- Jó neked, drága? – zihálta a lány szájába, mire Carly felnyögött, előrébb tolta a csípőjét, így Chester ujjai még mélyebbre hatoltak.

- Istenem, Chazy – felelte Carly és ismét felnyögött. Nagyon azon a határon volt, hogy mindjárt elélvez, ezért megfogta Chaz kezét. Egy hirtelen mozdulattal a hátára fektette a férfit és elhelyezkedett fölötte.

Bár Chazen még rajta volt az alsónadrág, éreztem a lábaim között a vágyát. Hihetetlenül izgató látvány volt a férfi, ahogy alattam feküdt, teljesen kiszolgáltatva nekem. Elmosolyodtam és megcsókoltam először az arcát, aztán a száját. A nyelvemet végighúztam a nyakán lüktető éren, majd haladtam lefelé. Csókokkal borítottam el a mellkasát, a mellbimbóinak külön figyelmet szentelve. Visszaadtam neki azt, amit ő adott nekem: nyalogattam, szívogattam, a fogaim közé vettem őket. Végigcsókoltam a bordáit, a hasát, a köldökét. Elértem a boxerje szegélyéig. Becsúsztattam az ujjaimat, épp csak annyira, hogy az ujjbegyem hozzáérjen a farkához. Aztán a szám követte az ujjaim útját. Centiről centire lejjebb húztam a boxert, amíg elő nem bukkant a farka, keményen, tettre készen. Lehúztam róla az alsónadrágot és elhajítottam. Nem tudom, hol hagytam a szégyenérzetemet. Soha nem voltam oda az orális szexért, de Chazzel minden más volt. Olyan természetes. Olyan nagyon-nagyon jó. A kezembe vettem a farkát és először apró kis nyelvmozdulatokkal ingerelni kezdtem, miközben fel-le mozgattam a kezem. Végignyaltam oda-vissza, többször is, aztán a számba vettem és így is izgatni kezdtem. Amikor leengedtem egészen mélyen szinte a torkomba, Chester hangosan felnyögött. A kezét a fejemre téve irányított, én pedig megadtam minden jót neki. Aztán belemarkolt a hajamba és felhúzott magához.

- Ülj rám és engedj magadba – mondta rekedten. Fölé csúsztam, lenyúltam kettőnk közé. Megfogtam a farkát és magamba igazítottam. Lassan, szinte centiről centire engedtem magamba. Amikor tövig bennem volt, egy erős mozdulattal előrelöktem a csípőmet. Mind a ketten hangosan felnyögtünk az élvezettől.

Chester még soha nem érzett így. Mintha teljesen egymásnak lettek volna teremtve. Carly olyan mélyen befogadta, hogy már nem volt Carly és nem volt ő. Egyek voltak. A lány lassan mozogni kezdett, közben megfogta Chester kezeit és a mellére tette őket. Chester simogatni kezdte a mellbimbókat, majd egy kicsit felemelkedett és a szájával is folytatta a lány melleinek kényeztetését.

Ez a két érzés…Chaz farka bennem és a szája a mellemen…annyira intenzív gyönyört okozott, hogy éreztem, nemsokára elélvezek. Megszorítottam a belső izmomat Chaz farkán, mire ő rám nézett.

- Ezt ne…Ettől elmegyek…

- És az baj lenne? – kérdeztem vissza rekedten. Chester megragadta a derekamat és pozíciót váltottunk úgy, hogy a farka végig bennem volt. Most ő volt felül. Megtámaszkodott a fejem mellett és mozgatni kezdte a csípőjét. Hangosan nyögtem az élvezettől és behunytam a szemem. Chaz egyik erőteljes mozdulatától elindult bennem a lavina. Megint megszorítottam a belső izmommal a farkát, és most tudtam, hogy nem fogom tudni megállítani az orgazmust.

8. rész

Chester megfogta a kezemet és bevezetett a házba. Ámulva néztem körül. Mindenhol gyertyák égtek, a padlón át a lépcsőig és azon felfelé vezetett a gyertyák hosszú sora.
- Ó – csak ennyit tudtam kinyögni.
- Tetszik? – kérdezte Chaz, mire bólintottam és megcsókoltam. Chester a karjaiba kapott és felvitt a lépcsőn. Az egyik szobaajtó előtt letett a földre. A zsebéből előhúzott egy fekete kendőt és bekötötte a szememet. Hátulról átölelte a derekamat és egyszerre lépkedve bementünk a szobába. Ott aztán levette a kendőt, én pedig még jobban megdöbbentem. Itt is gyertyák égtek, az ágy körül, a szekrényeken, a földön, mindenhol. Az ágy melletti kisasztalon egy vödörből pezsgősüveg nyaka kandikált kifelé, mellette két hosszúnyakú pohár. Chester leültetett az ágy szélére, töltött a pezsgőből és az egyik poharat a kezembe nyomta.
- Igyunk rád – mondta, de megráztam a fejem.
- Igyunk kettőnkre – válaszoltam és kiittam egy hajtásra a pezsgőt. A pohár széle felett Chestert néztem. Akartam őt. Azt akartam, hogy csókoljon meg, hogy vetkőztessen le, hogy simogasson, hogy juttasson el a mennyországba. Szerettem volna megérinteni a bőrét, végigcsókolni a testét, szerettem volna magamban érezni a farkát. Letettem a poharat és Chaz kezéből is kivettem. Megfogtam a pólóját és közelebb húztam magamhoz. Az arcom az ágyéka magasságában volt, így láttam, hogy mennyire akar engem. Becsúsztattam a kezem a pólója alá, lehúztam róla és simogatni kezdtem a hasát, a derekát, az ujjaim néha betévedtek a nadrágja alá. Chester mély levegőt vett, amikor előrehajoltam és egy apró csókot leheltem a hasára. Lassan felemelkedtem az ágyról és közben végigcsókoltam Chaz hasát, a mellkasát, a nyakát. Aztán megfordítottam és a hátán folytattam a csókokat. Az ujjaimmal, majd a nyelvemmel végigkövettem a tetoválásokat a hátán. A tetovált bőre nagyon felizgatott, így előrenyúltam és kikapcsoltam az övét. Chester nem szólt egy szót sem egész idő alatt, de amikor megérezte a kezemet a boxerjén, felnyögött és meg akart fordulni, de nem hagytam. Még mindig csókoltam a hátát, a derekát és közben az egyik kezem becsúszott az alsónadrágja alá. Ahogy hozzáértem forró és kemény farkához, felnyögtem. Simogatni kezdtem. Először óvatosan, finom mozdulatokkal, aztán erősebben.
Chester hangosan vette a levegőt, mert Carly mozdulatai nagyon felizgatták. A lány keze csodákat művelt vele. De muszáj volt megfognia Carly kezét, mert érezte, hogy ha így haladnak tovább, a szeretkezésből nem lesz semmi és a lány kezébe fog élvezni.
- Drága…Engedj el, kérlek! Iszonyatosan élvezem, de most én jövök – zihálta a férfi. Megfogta a kezemet és szembefordult velem. Levette a felsőmet, én pedig kibújtam a nadrágomból. Ott álltam előtte csipke melltartóban és bugyiban. Közben ő is levette a farmert. Gyengéden megfogott, az ágyra döntött és fölém térdelt. Csókolni kezdett, először az arcomat, aztán a nyakamat és haladt szépen lassan lefelé. Elért a mellemig.
- Praktikus – mondta, amikor látta, hogy a melltartóm elöl kapcsos. Odanyúlt és kikapcsolta. Egy kicsit felemelkedtem és kihúztam magam alól a ruhadarabot. Felnyögtem, amikor megéreztem a száját a mellemen. Elkezdte csókolni, nyalogatni a mellbimbómat, egyiket a másik után. Közben a keze sem tétlenkedett, simogatta a combomat. Először kívülről, aztán széttárta a lábaimat és belülről végighúzta az ujjait. Úgy éreztem, a bőröm lángra lobban. Chaz a lábam közé nyúlt és a bugyin keresztül izgatott. Megvonaglottam, amikor éreztem, hogy félrehúzza a bugyimat.
- Chazy – nyögtem rekedten.
- Igen?
- Kérlek…
- Mire kérsz? – kérdezte Chester és a szemembe nézett. Megmozdítottam a csípőmet, egy kicsit előrébb toltam magam.
- Kérlek…- csak ennyit tudtam mondani.
- Mire kérsz? – kérdezte ismét Chester. – Mondd ki! Mondd ki, mire vágysz! – és erősebben simogatott lent.
- Azt akarom, hogy tépd le a bugyimat, érezni akarom a nyelvedet, Chazy – nyögtem a vágytól félájultan.
- Kívánságod számomra parancs – egy erős mozdulat és a bugyim a szoba másik felében landolt. Chaz lejjebb csúszott. Feltolta a lábaimat és egyszer csak megéreztem a nyelvét. Olyan ügyesen játszott a nyelvével: hol gyorsabban, hol lassabban mozgatta, hol csak kívülről nyalta a csiklómat és a szeméremajkakat, de amikor belém csúsztatta, azt hittem, elájulok. Megint megvonaglottam és nem tudtam visszafojtani a nyögéseket, amiket Chester nyelvének érintése váltott ki belőlem. Chaz kis idő múlva abbahagyta a nyalást, de a nyelvét felváltották az ujjai. Annyira be voltam nedvesedve, hogy az ujjait könnyedén belém tudta csúsztatni, ismét mennyei örömöt okozva.

7. rész

Visszamentem a szobámba, az ágyra vetettem magam és sírtam. Aztán elővettem az iPodot és zenét hallgattam. Chester énekével és a fiúk zenéjével a fülemen aludtam el. Reggel úgy ébredtem, mint akit fejbevertek. Kedvetlen voltam, nem érdekelt semmi. Meghallgattam, amit a szervezők mondtak, de nem foglalkoztam a mondandójukkal. Csak akkor kaptam fel a fejemet, amikor közölték, hogy szerelmes dalokat kell előadnunk szombaton. Na nem. Ezt nem. Erre képtelen vagyok – gondoltam magamban. Egész héten érdektelenül gyakoroltam a felkészítő tanárral, szinte azt sem tudtam, mit énekelek. Az egyetlen jó dolog a napi telefonhívás volt Chaztől. Volt, hogy egy órán át beszélgettünk. Akkor jobb hangulatom lett. Egy darabig. Chaz minden nap felhívott, ahogy ígérte. És minden nappal egyre jobban szerettem. És minden nappal egyre jobban hiányzott.

Chester boldog volt, amikor Carlyval beszélt telefonon, de hallotta a lány hangján, hogy baj van. Bár Carly nem mondott erről semmit, a férfi érezte, hogy a lány szomorú. Tartott tőle, hogy nem fog rendesen felkészülni a szombati versenyre. És igaza is lett. Amikor Carly a színpadra lépett, Chester tudta, hogy ki fog esni. A férfi igyekezett olyan helyről nézni a döntőt, ahol Carly nem veszi észre, nehogy még jobban megzavarja a lányt. Szörnyű volt, amit a lány a színpadon művelt. Többször elment vagy megbicsaklott a hangja, néha elrontotta a szöveget, de ami a legfeltűnőbb volt, az a lelkesedés teljes hiánya.

- Carly, ez mi a fene volt? – kérdezte dühösen a zsűri elnöke. – Mit műveltél ma itt? Azok után az előadások után, azok után az élmények után, amit nekünk adtál…Mi volt ez?

Megvontam a vállam. Tudtam, hogy óriási csalódást okoztam rengeteg embernek, de ma este voltam olyan önző, hogy életemben először magamra gondoltam. Ahogy vártuk az eredményhirdetést, türelmetlenül toporogtam. Alig vártam, hogy kimondják a kiesőt. A cuccom már össze volt készítve. És mi van, ha Chaz nincs is itt? – bizonytalanodtam el egy pillanatra. Aztán észrevettem. Ott állt, félrehúzódva az egyik oszlop mögött. Visszatért az életkedvem, amikor megláttam az arcát és a kis félmosolyát. Tudtam, hogy megérte eldobni mindent. Érte. Közben kimondták:

- Aki ezen a héten nem jutott tovább…Óriási csalódás, de a mai teljesítménye alapján…akitől ma búcsúzunk, az Carly Robson!

Végre! Kimondták a nevemet! Meg sem vártam, hogy a többiek elbúcsúzzanak tőlem. Leugrottam a színpadról és rohanni kezdtem a nézőtéren hátrafelé. Chester is elindult felém és félúton találkoztunk. A karjaiba kapott, én szorosan átkulcsoltam a derekát a lábaimmal és a nyakába borultam. Boldogan felnevettünk, mire a közönség hangos ovációban tört ki.

- Szia, drága. Szia. Annyira hiányoztál – suttogta a fülembe. – Gyere, elviszlek innen.

- Menjünk. A cuccom már egy hete össze van pakolva. Ne kérdezd. Igen. Direkt estem ki. Az én döntésem volt…

- Ne beszélj annyit, csókolj meg – kérte Chaz és én eleget tettem a kérésének. Mielőtt azonban elmélyedhettünk volna a csókban, a rendezőasszisztens rám szólt, hogy el kell hagynom a házat. Chazzel az oldalamon besiettem a szobámba és felkaptam a bőröndömet. Sietve elbúcsúztam a bent maradt versenyzőktől, sok sikert kívántam nekik. Aztán kiléptünk a házból. Szabad voltam. Szabadok voltunk. Szembefordultam Chazzel.

- Hazaviszel, Chazy?

- Erre vártam már egy hete – felelte Chester és forrón megcsókolt. Beültünk a kocsiba és a férfi padlógázzal indított, de előtte még lebonyolított egy gyors telefonhívást, amit nem értettem, de nem is igazán érdekelt. Csak menjünk már! Még szerencse, hogy a kocsi automataváltós volt, így Chester végig a combomat simogatta. Ha piros lámpát kaptunk, áthajolt és megcsókolt.

A férfi alig várta, hogy hazaérjenek. Annyira vágyott a lányra, hogy az már szinte fájt. A szíve hevesen vert, akárhányszor Carlyra nézett vagy megérintette. A farka megkeményedett arra a gondolatra, hogy nemsokára otthon lesznek az ágyban. Jó esetben. Ha kibírja addig. Chester legszívesebben nekiesett volna Carlynak, de legyőzte a késztetést. Kis idő múlva elérték a férfi házát. Chester kiszállt a kocsiból és kisegítette a lányt is. Remélte, hogy a házban az lesz, amit megbeszéltek Mike-kal.

6. rész

A szereplésünk nagyon jól sikerült. Chazzel egymásnak és egymás mellett énekeltünk, Mike néha közénk állt és együtt tomboltunk a zenére. A közönség és a zsűri is őrjöngött. Amikor mindenki végzett az előadásával, vártuk a zsűri döntését. Chaz és Mike fogta a kezemet két oldalról, amikor meghallottuk a döntést:
- A jövő heti döntő résztvevői pedig…
Úgy szorítottam a két férfi kezét, hogy szerintem majdnem eltörtem az ujjaikat.
- …és Carly Robson!
Nem akarom – ez volt az első gondolatom. Mike megölelt, adott egy puszit az arcomra és levonult a színpadról. Chaz átkarolta a derekamat, én pedig átöleltem a nyakát. Arcon csókolt és a fülembe suttogta:
- Gratulálok, drága…
- Chazy, én nem akarok itt maradni… - válaszoltam neki halkan.
- Gyere – megfogta a kezemet, integettünk az embereknek és mi is leléptünk a színpadról. A díszletek mögött Chaz szorosan átölelt:
- Várni foglak kint…
- Chazy – könny gördült le az arcomon. Chaz odanyúlt és letörölte. Szomorú volt a hangja.
- Ne sírj. Örülök, hogy továbbjutottál.
- Nem akarok itt maradni – ismételtem, és már sírtam. Chaz ringatni kezdett és vigasztaló szavakat suttogott a fülembe.
- Ne sírj. Bent kell maradnod, mert jó vagy. Én veled leszek gondolatban. Szombaton pedig meg foglak nézni. Várok rád, drága, mert szeretlek…
Ettől a vallomástól még jobban ömlöttek a könnyeim. Közben Mike és a többi srác is előkerült és kollektív vigasztalásba kezdtek. Nagyon megszerettem őket ez alatt az egy hét alatt. Mike, Brad, Rob, Phoenix, Mr. Hahn. Mindegyikük óriási egyéniség. És Chester. Ő pedig elrabolta a szívemet. A fiúk látták rajtam, hogy mennyire ki vagyok borulva, és nagyon kedvesen igyekeztek jobb kedvre deríteni. Ez azonban nem igazán sikerült, de nem rajtuk múlt.
Chester csak szorongatta a lány kezét. Az érzések kavarogtak benne. Egyfelől örült neki, hogy Carly továbbjutott, mert megérdemelte. Másrészt viszont ez azt jelentette, hogy legalább egy hétig nem fognak találkozni. A szabályok szerint senki nem fogadhat látogatót, így Chester nem fog tudni bejutni a házba. Ahogy Carlyt a karjaiban tartotta, érezte, hogy a lány minden porcikája remeg. Muszáj lesz valahogy megvigasztalnom – gondolta magában a férfi. Mike fülébe súgott valamit és a barátja bólintott. Intett a srácoknak, akik körbeállták Carlyt és őt, hogy a kamerák ne láthassák őket. Chester megsimogatta a lány haját és a két tenyerébe vette az arcát. Carly könnyes szemmel nézett rá.
- Chazy…Mi lesz velem? Nem bírom ki nélküled.
- Nyugodj meg, drága. Felkészülsz szépen a jövő hétre.
- De én nem…
- Minden nap hívlak. Minden nap. És várlak. Itt leszek szombaton este. Most pedig adj egy csókot.
- De…
- Ne ellenkezz, jó? Nem lesz gáz. Nézd a fiúkat, hogy védenek minket. Csókolj meg!
Chaz szájára szorítottam a számat, ő pedig szorosan átölelt. Gyengéden csókolóztunk. Chaz közben folyamatosan simogatott. Aztán percek múlva meghallottuk Mike torokköszörülését. El kellett válnunk egymástól. Kikísértem a fiúkat a házból. Ott még egyszer bőgni kezdtem, amikor elbúcsúztak tőlem.
Chester alig tudta elengedni a lány kezét. Ahogy beült a kocsiba Mike mellé, az ablakra tette a tenyerét, Carly pedig kívülről tette ugyanezt. Aztán Mike elindult és Carly egyedül maradt.

5. rész

Ahogy megláttam Chestert, a szívem a torkomba ugrott. Megütögettem magam mellett a takarót, Chester pedig lefeküdt mellém. Odaadtam neki az egyik fülhallgatót. Összekulcsoltuk a kezünket és hallgattuk a zenét. Jó volt együtt lenni vele, pláne, hogy az ujjaival a kezemet simogatta. Nekem elég volt ez az apró érintés tőle és a pulzusom már az egekben járt.

Chester jól érezte magát Carlyval. És vágyott a lányra, birtokolni akarta, mindenestől. Vele akart lenni éjjel-nappal, nevetni, bohóckodni, főzni, beszélgetni, sétálni, zenélni, szeretkezni. Oldalra fordult és megsimogatta a lány arcát. Szólásra nyitotta a száját, amikor valaki berongyolt a szobába. Természetesen Mike volt, jó szokásához híven.

- Hé, hé, hé! Fiatalok! Rendesen viselkedni ám! – szólt ránk. Chazre néztem és ő bólintott. Felpattantunk az ágyról és üvöltve megrohamoztuk Mike-ot. Percek múlva óriási csata alakult ki, és persze Mike volt a vesztes. Lihegve hevertünk a földön és nevettünk. Közben megérkeztek a többiek is szép sorban és ők is beszálltak. Amikor az egyik rendező benyitott a szobámba, mi éppen Robot püföltük a párnákkal.

- Hahó! Bocs a zavarásért, de a zeneszoba mostantól a tiétek egy órára. Utána főpróba és egy utolsó eligazítás. Már ha ráértek…-tette hozzá Gary vigyorogva, mire kapott az arcába egy kispárnát. Úgy, ahogy voltunk, csapzottan, izzadtan, tele párnadarabokkal levonultunk próbálni. Minden jól ment. Már majdnem lejárt az egy óra, amikor a fiúk hirtelen szedelőzködni kezdtek és mindenféle hülye kifogást mormolva elhúzták a csíkot. Csak Mike maradt még egy kicsit, ami annyit jelentett, hogy súgott valamit Chester fülébe, nekem meg a fenekemre csapott egyet és sejtelmes ábrázattal az arcán elvonult ő is.

Végre. Kettesben. Chester az ajtóhoz sietett és ráfordította a kulcsot. Meglepődve néztem rá.

- Mit művelsz, Chazy?

- Bezártam az ajtót. Nem úgy, mint amikor először találkoztunk – válaszolta és megállt előttem. Elkezdte simogatni a hajamat, az arcomat és én felsóhajtottam.

- Chazy…ne…tele van minden kamerákkal…

- Ki vannak kapcsolva.

- Hogy mi?

- Mike. Kikapcsoltatta. 10 percünk van.

- Mire van 10 percünk? – adtam az értetlent, de a szívem ezerrel vert.

- Hát erre – megfogta a kezemet és a tükör elé vezetett. Megállított a tükörrel szemben és hátulról szorosan átölelt. Hozzásimultam és éreztem, hogy kíván engem.

- Nézz a tükörbe, Carly. Mit látsz?

- Téged – válaszoltam halkan.

- És még?

- Magamat.

Chaz kibújtatott a pólómból és ő is levette a sajátját. Megint átölelt. Ahogy bőre hozzáért a hátamhoz, halkan felnyögtem. Chaz előrecsúsztatta a kezeit és átfogta a melleimet. Hihetetlenül izgató látvány volt, ahogy a tükörben láttam a kezeit. Felemeltem a karjaimat és átöleltem a nyakát.

- És te mit látsz, Chazy? – kérdeztem tőle rekedten. Elkezdtem mozgatni a csípőmet, nekidörgölőztem az ágyékának. Hallottam a fülem mellett, hogy Chaz nehezen veszi a levegőt.

- Magunkat látom – felelte és simogatni kezdett, a mellemet, a hasamat, a karomat.

- És mit látsz pontosan? – folytattam a játékot, bár megremegett a hangom.

- Azt látom, hogy a melled pont beleillik a tenyerembe…

- Folytasd! Még mit látsz?

- A mellbimbód megkeményedett, mert felizgatott az érintésem – suttogta a fülembe rekedten.

- És mit érzel?

- Hogy mit érzek? – kérdezett vissza Chester és nekem szorította magát, mire felnyögtem. – Mondd el te, hogy mit érzel…

- Érzem, hogy akarsz engem…Hogy kemény a farkad…és nagy…és hogy legszívesebben most azonnal…

- …nekidöntenélek a falnak, lehúznám a nadrágodat, a bugyidat és… - folytatta Chester a megkezdett mondatot. Simogatta a mellemet, a hasamat, majd a keze becsúszott a két lábam közé. Felnyögtünk mind a ketten. Hirtelen megfordultam az ölelésében és megcsókoltam. Vadul, keményen, hogy érezze, mennyire szeretném, ha már együtt lehetnénk.

- Chazy… - suttogtam a szájába -, mikor lehetünk már végre együtt? Mikor vetkőztethetlek végre le? Mikor vetkőztetsz végre le?

- Drága – suttogta Chester -, egyelőre ennyit tudtam tenni. Amíg itt nem ér véget a szereplésed, nem tehetünk semmit…Így is sokat kockáztattunk, mert bármikor lebukhatunk és akkor nem folytathatod a szereplést.

- Nem érdekel. Már nem érdekel ez az egész. Ma este még végigcsinálom, de aztán…

Chester megrázta a fejét. Szorosan magához húzott, mellem a mellkasának préselődött. Gyengéden simogatta a hátamat a két kezével.

- Ne beszélj ilyeneket. Tudom, mennyit dolgoztál, hogy itt lehess…

- Igen. És már megérte, mert találkoztam veled – feleltem. A kezemet becsúsztattam a nadrágjába és megfogtam a farkát. Forró volt, nagy és kemény. Chaz felnyögött és vadul megcsókolt, majd elhúzódott.

- Drága, ne tedd ezt velem…

- Mit teszek veled? – kérdeztem vissza mosolyogva.

- Hihetetlenül felizgatsz. Annyira felizgatsz, hogy úgy érzem, még egyszer hozzám érsz és a gatyámba élvezek, mint egy taknyos gyerek…Na. Szóval ezt teszed velem. És én nem így akarom. Szerelmeskedni akarok veled, lehetőleg az ágyamban…

A szájára tettem az ujjam.

- Ne is folytasd, mert végem lesz…Öltözzünk fel. Király a pólód, mondtam már?

Chester visszavette a pólóját és én is belebújtam az enyémbe. Még egy utolsó csók, aztán felsiettünk a fellépés előtti utolsó eligazításra. Utána öltözés, sminkes és minden egyéb következett. Este 6 órára minden készen állt.