J 65.

- Cammie, drágám, ideje felkelni…Gyere, segítek.
- Mmmm…Miért kell felkelni? Olyan jól aludtam…
- Ennek örülök, kicsi szívem. Itt a doktornéni, meg akar vizsgálni. Segítek.
J a kislány feje és háta alá nyúlt, és ülő helyzetbe segítette. A kék szemek örömmel teli fájdalmat sugároztak felé. J elmosolyodott és megsimogatta a kislány hűvös homlokát. Ő volt az egyik kedvence a gyerekosztályon. Amióta kiszabták a büntetését, J lelkiismeretesen végezte a munkáját. Nem érezte tehernek, hogy itt kell lennie, bár a szíve minden nap megtelt fájdalommal, amikor reggelente belépett a kórház ajtaján. Cammie és az ikertestvére, Clementine már hónapok óta a kórházban feküdt, valamiféle nehezen gyógyítható immunbetegségben szenvedtek mind a ketten. J azért is figyelt rájuk jobban, mint a többi kisgyerekre, mert a lányok szülei nagyon ritkán jöttek be hozzájuk látogatni. És amikor itt voltak, akkor is az látszott rajtuk, hogy szívesebben lennének bárhol máshol. J-t ez dühítette. Nem értette a szülők viselkedését. Van két gyönyörű gyerekük, akiket meg kellene védeniük minden bajtól és óvni kellene őket. Ehelyett alig-alig látogatják őket és nem is érdeklődnek felőlük. Ha neki lehetne egy saját gyereke, akkor akár az élete árán is óvná és támogatná és szeretné.
- Ne menj ki, Miya. Kérlek – suttogott Cammie és megfogta J kezét, de a doktornő, aki mellettük állt, megrázta a fejét.
- Nem maradhat itt, tudja jól. Menjen ki, nem lesz semmi baj – veregette meg J vállát és megnyugtatóan mosolygott. – Csak a szokásos vizsgálatok.
J bólintott. Megsimogatta Cammie arcocskáját és kiment az egyszemélyes kórteremből. Lassan kisétált az épület elé, és leült egy padra. Körülnézett. A kórház környezete nagyon szép volt. Hatalmas füves-fás-parkosított terület, gyönyörű virágágyásokkal, apró kis tavakkal, körülöttük padokkal. J most az egyik ilyen kis tavacska mellett ült. Ide szokta kihozni a lányokat, amikor csak lehetett. Sajnos Clementine volt rosszabb állapotban, és az orvosok nem sok jóval biztatták az amúgy eléggé érdektelen szülőket. J sok időt töltött a kislánnyal, és Clementine nagyon hálás volt érte. Akárhányszor meglátta J-t, megpróbált elmosolyodni és legalább a karját felemelni, de ez nem mindig sikerült. Arca legtöbbször fájdalmas volt, mert nem tudta mozgatni a végtagjait. J rengeteget mesélt neki, és volt olyan is, hogy beültette a lányokat a tolószékbe, és együtt töltöttek egy kis időt a kórház parkjában. Ám J most egyedül ücsörgött. Épp a hálátlan és nemtörődöm szülőkön járt az esze, amikor megérezte, hogy a lehalkított mobilja rezegni kezd a zsebében. Elővette, de a hívás abbamaradt. Ismeretlen szám. Ma már negyedszer. És mindig leteszi, mielőtt beleszólnék – gondolta J dühösen. Ki a fene szórakozhat velem? Meg kéne kérnem Chester-t, hogy próbálja meg kinyomoztatni valahogy ezt a telefonszámot. Meg a névtelen, mocskolódó e-maileket is, amiket az utóbbi időben kapok. Valaki nagyon utálhat. De ki lehet az? J-nek először Robina jutott az eszébe, de aztán rájött, hogy a szőke nőci nem olyan okos és furmányos, hogy ilyen ötletek az eszébe jussanak. És nem olyan zseni sem, hogy fel tudja törni az e-mailjeimet, a jelszavaimat, és a nevemben leveleket küldözgessen Samnek meg Talindának meg Elkának. J elmosolyodott, ahogy eszébe jutott a három nő. A három grácia. Chester három asszonya. Elka volt az első fontos nő Chester életében, ő szülte Jaime-t és később Isaiah-t. Samantha Draven édesanyja volt. Talinda pedig Tyler mamija. És én vagyok a negyedik…gyerek nélkül. Én vagyok az egyedüli, aki nem adhat gyereket Chesternek – keseredett el a lány. Meglepődött azon, hogy amennyire rosszul sült el az első találkozásuk Samanthával, Chester első feleségével, annyira jóban vannak most. Az ítélethirdetés után, amikor kijöttek a bíróság épületéből, J látta, hogy mennyien eljöttek miattuk. És itt nem a rengeteg szenzációhajhász újságíróra gondolt, hanem a közös barátaikra. J hihetetlen mennyiségű szeretetet és támogatást kapott mindenkitől. Amikor J először meghallotta, hogy Sam milyen e-mailt kapott állítólag tőle, nagyon kiakadt. Amikor pedig Elka is megmutatta a levelet, majd Talinda is, hát akkor már végképp nem tudta, mit csináljon. Nem volt elég, hogy megkapta a 200 óra közmunkát, a megalázó bokaperecet és a lakhelyelhagyási tilalmat, még ez is…Szerencsére a nők hittek neki, hiszen ismerték J-t. És mindhárman szerették a lányt. Igyekeztek könnyíteni egy kicsit a terhein, de ez nem mindig sikerült. Főleg akkor nem, amikor J bent volt a kórházban, és Clementine fakó arcát nézte. Vagy amikor Cammie próbált meg erőlködve felülni és az arcán végigfolytak a könnyei. Ezek a terhek azonban egy csapásra köddé váltak, amikor a többi, kisebb-nagyobb gyermek ujjongva fogadta J-t és követelték, hogy a lány mesét mondjon neki, vagy rajzoljon, vagy csináljon valami vicceset. És J megtett nekik mindent, amit kértek, ezzel is boldogabbá téve a sivár kórházi napokat.
A lány napközben a kórházban volt, és amikor lejárt a munkaideje, akkor sem ment haza. Minek? Nem akart egyedül lenni abban a nagy parti házban. Chester ugyanis elment turnézni, körbe a világban. Most éppen Európában jártak. A lány nem szeretett egyedül lenni, így az estéit többnyire Talindával és Tyler-rel töltötte, de volt, amikor Elkánál és annak új családjánál éjszakázott. Elka férje, Dane nagyon jó fej pasi volt, J rengeteget nevetett rajta. A kopasz, tetovált építési vállalkozóból csak úgy dőlt a hülyeség. J sok időt töltött Samanthával is. Sokat beszélgettek egymással, és J jól kijött Samantha vőlegényével, Tonyval is. Draven is elfogadta a Samnél néhány évvel fiatalabb férfit, így úgy nézett ki, hogy mindenkinek egyenesbe jön az élete. Mindenkinek, őt kivéve.
J sokszor elkenődött, főleg amikor egyedül volt, és nem volt ez most sem másként. Kint ült a kis tó mellett és azon gondolkozott, hogy ma este hazamegy a parti házba és megpróbál ott is maradni. De előtte azért elkéri Talindától Sally-t, a golden retriever kutyát, hogy mégse legyen teljesen magányos. Sőt, megpróbálja felhívni Chester-t. Eddig mindig a férfi jelentkezett, hol e-mailen, hol telefonon, hol twitter-en írt egy-két mondatot.
J jópofának tartotta ezt az újfajta találmányt. A Twitter egy üzenőfalféleség volt, ismerősöket lehetett keresni és találni, és 140 karakterben lehetett egymásnak üzengetni. Dane vette rá, hogy J is csatlakozzon a twitter-függőkhöz, ahogy ő hívta saját magát. Volt, hogy napközben ezen a rendszeren keresztül írogattak egymásnak, és J jókat vigyorgott Dane kommentárjain.
J tehát eldöntötte, hogy ma hazamegy. Úgyis beszélnie kell Amir-ral is, meg egy kicsit már össze is kéne pakolnia, szóval lesz dolga. És ha Chester elérhető lesz, akkor vele is beszél. Hiányzott neki a férfi. Rettenetesen hiányzott.
Az ítélethirdetés után nem sokkal a Linkin Park turnéra indult, bár Chester legszívesebben lemondta volna az egészet, csak hogy J-vel maradhasson. Főleg ebben a nehéz időben. Az első napok szörnyűek voltak, mindkettőjüknek. J teljesen kiborulva járt haza, nem lehetett hozzászólni, és ha mégis, akkor semmi másról nem tudott beszélni, csak a kórházról és a gyerekekről. A férfi teljesen megértette J-t, de egy idő után a lány már elviselhetetlen, megrögzött módon csak a kórházról beszélt. Mielőtt a turné elkezdődött, volt egy óriási veszekedésük. És J, bármennyire is nehezen vallotta be, elismerte, hogy ő volt az, aki az egész vitát kezdte, ő volt az, aki kiprovokálta a veszekedést, hogy utána eljátszhassa a megbántottat. A lány kiismerhetetlen lett: egyik pillanatban a mennyben járt a boldogságtól, a másik pillanatban olyan undok és utálatos volt, mint egy sárkány, aztán meg ok nélkül nekiállt sírni. Így kissé keserű szájízzel búcsúztak egymástól. J még a repülőtérre sem kísérhette ki Chesteréket, a bokaperece odáig már nem engedte el. Chester minden nap hívta estefelé, amikor tudta, hogy J már végzett a kórházban.
J visszament a kórház épületébe és belesett Cammie-hez és Clementine-hez. A kislányok sajnos külön kórteremben feküdtek, mert az orvosok úgy döntöttek, hogy jobb így. A lányok közül Clementine kezdte el őt Miyának szólítani, aztán Cammie is, míg végül az egész szinten mindenkinek Miya maradt. J-t ez egyáltalán nem zavarta, imádta, amikor a gyerekek a nevét kiabálták a folyosón vagy az épület előtti parkban.
Nehéz szívvel búcsúzott el a lányoktól, és hazasétált. Messze volt a part, de J nem bánta. Útközben a telefonja még háromszor csörgött, de megint nem szólt bele senki. J megpróbált nem törődni a hívásokkal, de most már azért kezdett ideges lenni. És a félelem is belopózott a szívébe, mert eszébe jutott az a titokzatos idegen, aki néhány évvel ezelőtt zaklatni kezdte Chestert és Talindát. Oké, a nő sitten van már, de akkor is…J belépett az üres házba. Topogott egy darabig, majd fogta a laptopot és kivitte a teraszra. Ahogy letette a gépet az asztalra, egy pillanatra megszédült. Akkor jutott eszébe, hogy nem is evett semmit. Vagy igen? Nem emlékezett rá. Mindegy, nem fontos.
J leült a géphez és belépett msn-re. Drew nem volt elérhető. A barátnőjével azóta a bizonyos Chris Cornell-koncert és találkozás óta nem tudott rendesen beszélni, mert Drew folyamatosan kiküldetéseken volt, hol itt, hol ott, és rettenetesen élvezte. Most sem volt gépközelben, így J dobott rá egy üzenetet, majd kilépett az msn-ről és bejelentkezett a Twitter-re. Hű, mennyi követőm van – csodálkozott a lány, amikor meglátta, hogy mennyien bejelölték ismerősnek. Rengeteg kérdést kapott, legfőképp persze Linkin Park-rajongóktól, és igyekezett mindegyikre válaszolni is. A világ minden tájáról érkeztek a kérdések, és mindenki olyan kedves és barátságos volt vele, hogy J kezdte élvezni a twitterezést. Volt néhány üzenete ChesterBe-től is, ezeket hagyta utoljára, bármennyire is fúrta az oldalát a kíváncsiság. Amirnak is írt, meg a másik 3 Julien-K-s srácnak, majd következett a három grácia és a pasijaik. Dane válaszain megint sokat nevetett. Beyoncé is írt, Shawn is, Kat is…Anyám. Lekopik az ujjhegyem, mire mindenkinek írok, hihi – gondolta J, és szorgalmasan nyomogatta a billentyűzetet. Hirtelen megjelent egy üzenet:
„ChesterBe JeminaMS-nak: Látom, hazaértél, drága. Milyen volt a napod?”
„válasz ChesterBe-nek: Olyan, mint a többi. Hiányzol.”
„válasz JeminaMS-nak: Te is nekem. Egyedül vagyok.”
„válasz ChesterBe-nek: Ott vannak a fiúk, nem?:)”
„válasz JeminaMS-nak: Haha. Vicces vagy.:)
„válasz ChesterBe-nek: Tudom:P És szeretlek, bébi.”
„válasz JeminaMS-nak: Én is szeretlek. Miért vagy olyan messze? Mit fogsz ma este csinálni?”
„válasz ChesterBe-nek: Még nem tudom. Rád fogok gondolni.”
„válasz JeminaMS-nak: Ne tedd ezt velem. Gyere fel msn-re és kapcsold be a kamerát. Látni akarlak.”

J 64.

- Kinyírom. Megölöm. Megfojtom. Felnégyelem, akárki is az – mordult fel Chester. – Ezt egyszerűen nem hiszem el. Mindig ilyenkor csörög az a kurva telefon, amikor még szerettem volna így együtt maradni veled – sóhajtott fel lemondóan a férfi. Végigsimította és csókolta J gerincvonalát, majd feltápászkodtak a földről és a szanaszét dobált ruhák között keresgélni kezdték a csörgő mobilokat. Chester hamarabb megtalálta a sajátját, és felvette.
- Bennington. Egy pillanatig tartsd – szólt bele morcosan, de ahogy J-re nézett, elszállt a rosszkedve és elvigyorodott. A lány két térdén hatalmas piros foltok voltak. Miközben Chester a telefont hallgatta, mutogatott J-nek, hogy nézze meg a térdét. A lány pedig visszamutogatott neki, hogy ha röhögni akar, akkor nézze meg a saját térdeit. J telefonja időközben elhallgatott, így a lány nem is foglalkozott vele. Ehelyett inkább elkezdett öltözködni, persze Chester orra előtt. A férfi elnevette magát, majd megpróbált a telefonálóra figyelni.
- Bocs, Talinda, itt vagyok. Hogy micsoda? Mit csinált Sam? Elvitte a srácokat? Mind a hármat? Mi az isten történt vele? És bemutatta az új pasiját neked? – hüledezett a férfi. – Egy görög macsó? Nem semmi. És…milyen? Aha. Szóval neked szimpatikus a srác. Oké. És Sam? Hogy viselkedett? Micsoda? Bocsánatot kért tőled, amiért a múltkor bántotta Dravent és Jeminát? Tőled kért bocsánatot? Remélem, mondtad neki, hogy…Oké. Jó kislány vagy, tudtam én. Igen, ő is itt van, csak épp öltözik…nem. Igen. Igen, Talinda, éppen szexeltünk. És nagyon jó volt. Bizony – nevetett Chester és látta, hogy J elvörösödik. – Na jó, abbahagyom, mert ha látnád Jeminát…Olyan vörös az arca, mint a főtt rák. Nem értem, miért. Szexeltünk és kész. Most még vörösebb. Oké, nem szenyózok többet. Képzeld, mi történt! Á, nem is mondom el, majd személyesen. Nemsokára indulunk haza, csörgök, ha leszállt a gép. Szia, Talinda! Csók Tyler-nek!
- Miért kell beégetned T előtt? – vonta kérdőre Chestert J, amikor a férfi letette a telefont. – Semmi köze hozzá, hogy mikor éppen mit csinálunk.
- Most mi a baj, drága? – nézett csodálkozva a férfi J-re. – Eddig nem problémáztál ezen.
- Ez a kettőnk dolga, nem? Oké, hogy jóban vagy T-vel, de akkor sem kéne mindent az orrára kötnöd! – fordult el durcásan J, Chester pedig csak nézte, és nem értette a lány viselkedését.
J sem értette saját magát. Ha most valaki megkérdezte volna tőle, hogy mi baja van, nem tudta volna megmondani. Feszült volt. Chris koncertjén és utána nem volt még semmi baja, de most úgy érezte, hogy a gyomra helyén egy nagy darab kő van, és hogy belülről remeg és valami szét akarja feszíteni. Ráadásul bőghetnékje is volt. Így amikor meglátta Chester értetlen és csalódott arcát, el is sírta magát. Odalépett a férfihoz és hozzábújt. A vállába fúrta az arcát.
- Ne haragudj. Nem tudom, mi bajom van. Azon kívül, hogy egy hülye hisztis picsa vagyok…
Chester szorosan átölelte J-t és ringatni kezdte. Most ő juttatta J szervezetébe a nyugtató energiát. Percekig álltak összeölelkezve, aztán rendesen felöltöztek és összepakolták a cuccaikat.
- Bazz. Mi van Chris-szel? Nagyon elbújt – jutott eszébe J-nek. – És Drew vajon épségben visszaért Fort McMurray-be? Még nem hívott. Nem is üzent.
- Tényleg, ki keresett telefonon az előbb? – kérdezte Chester, miközben behúzta a cipzárt az egyik kis bőröndön.
J megvonta a vállát.
- Lövésem sincs. Ismeretlen szám volt. Ha akar valamit, úgyis újra hív.
Ebben a másodpercben pittyegett J telefonja, jelezve, hogy üzenetet kapott. A feladó Chris volt, a szomszédból. A lány megnyitotta: „Szia. Ne haragudj, most nincs lelkierőm beszélgetni. Megadnád Andrea telefonszámát és a számítógépes nevét? Kösz.” Még végig sem tudta szinte olvasni, amikor megcsörrent a készülék a kezében, a lány majdnem el is ejtette, úgy megijedt.
- Szia, bébi! Épp most emlegettelek! Minden okés? Milyen volt a helikopter? Izé…megadhatom Chris-nek a számodat meg az msn-nevedet? Oké, csak kérdeztem, hihi. Egyből gondoltam, hogy a szexiscsokoládénak mindent megadhatok, ami veled kapcsolatos…Na jó, hallom, menned kell. Pápussz Neked és tudod: légy jó!
J mosolyogva nyomta ki a telefont. Drew már megint jó kedvre derítette. Újból megnyitotta Chris üzenetét és elküldte neki Drew elérhetőségeit. Ezidő alatt Chester felhívta Samanthát, az első volt nejét, hogy minden rendben van-e a srácokkal. Miután mindenki megnyugtatott mindenkit, hogy a dolgok jól mennek, Chester és J összeszedte a csomagokat és a leghamarabbi járattal hazaindultak. Amikor beléptek a parti házba, csak ledobáltak minden táskát, nem volt kedvük kipakolni. Chester felhívta Talindát és megkérte, hogy Tyler maradjon még nála. Az egész vasárnapot együtt töltötték, mert tudták, hogy hétfőn, amikor J-nek megint be kell mennie a bíróságra, meg fog születni az az ítélet, ami miatt az államelhagyási tilalom is életbe fog lépni. Ezért vasárnap egész nap úton voltak. Vidámpark, fagyi, fürdés volt a program. Chester úgy babusgatta J-t egész nap, mintha soha többet nem találkoztak volna. Aggódott a lány miatt. Tudta, hogy J rágja magát emiatt a bírósági ügy miatt, és igyekezett megnyugtatni a lányt, hogy ugyanúgy szereti, mint eddig. Este fáradtan lezuhanyoztak, majd lefeküdtek aludni.
J a nappal együtt ébredt. Óvatosan kimászott az ágyból, hogy Chestert ne zavarja fel. Ruhátlanul kisétált a teraszra és nézte a napfelkeltét. Ahogy a nagy vörös korong egyre feljebb kúszott az égen, J szíve úgy lett egyre szomorúbb. Csak remélte, hogy a bíróságon nem lesznek túl szigorúak hozzá, bár tudta, hogy teljesen mindegy, milyen ítéletet hoznak. A Robina-ügy miatt így is, úgy is priusza lesz. J felsóhajtott és megborzongott. Aztán érezte, hogy két kar fonódik a derekára.
- Jó reggelt, drága. Korán van még – köszönt neki Chester, és belecsókolt a nyakába.
- Tudom. Képtelen vagyok zárt helyen tartózkodni most – mondta halkan J. – Tudom, hogy nem fognak lecsukni, de akkor is…olyan, mintha börtönbe kéne vonulnom…
Chester maga felé fordította J-t és látta, hogy a lány szeme könnyes. Megsimogatta az arcát, mire J szeméből kibuggyantak a könnycseppek.
- Drága. Figyelj rám. Ne emészd magad. Nem lesz semmi baj. Ki fogjuk bírni azt az időt, amíg a bünti érvényes. Én napközben melózok majd, te meg valami hivatalban fogsz papírokat rendezgetni. Vagy megpróbálok beszélni a bíróval…
- Ne. Le kell töltenem a büntetést. Nem akarok csaló is lenni, akire majd rásütik, hogy pénzért vette meg a szabadságát. Nem. 200 óra. Ha napi 8 órával számolok, az…mennyi is…jaj…Chester, így nem tudok számolni… - J sírását vágy váltotta fel. Chester ugyanis simogatni kezdte a hátát, finoman, röpke kis érintésekkel, majd gyengéden megcsókolta.
- Gyönyörű vagy, ahogy itt állsz a felkelő nap fényében – suttogta a férfi. Aztán ölbe vette a lányt, visszavitte a hálószobába és folytatta a becézgetést. Becézte J testét, és becézte a lelkét is. Becézte tettekkel, és becézte szavakkal. Lassan, óvatosan, finoman szerelmeskedtek, és amikor a nap teljes fényében felragyogott, ők is a csúcsra jutottak. Szorosan összeölelkezve még pihentek egy kicsit, majd lezuhanyoztak, felöltöztek és elindultak a bíróságra. Az épület előtt óriási tömeg tolongott, 99 százalékuk újságíró és fényképész. A sáskahad. Chester szorosan magához húzta J-t, és átverekedték magukat a szenzációra éhes hiénák között. És amikor egy óra múlva távoztak, az újságírók megkapták, amire vágytak. Chester falfehér arca és J kisírt szemei mindent elárultak. A jószemű riporterek egyből tudták, hogy a bírónő olyan ítéletet hozott, amire Chesterék nem számítottak.
Ez igaz is volt, jól sejtették. Amikor az idős, kimondottan nem szimpatikus bírónő kimondta a szavakat, J megingott. Chesterbe kapaszkodott, nehogy összerogyjanak a lábai. Az ítélet egy része nem volt meglepő: a 200 óra közmunka jogerőre emelkedett. Ám a helyszín…J ennél rosszabbat talán el sem tudott volna képzelni. A Cedars-Sinai Orvosi Központban, a gyerekosztályon. Ezt még megfejelte a bírónő azzal, hogy az államelhagyási tilalmat leszűkítette, így J a közmunka leteltéig nem teheti ki a lábát Los Angeles-ből. Megalázó módon karperecet, illetve bokaperecet kapott, ami folyamatosan adta a jelet, mintegy GPS-ként működve. Ha J esetleg túlmenne a kijelölt határokon, a készülék azonnal jelez a területileg illetékes rendőrörsön és kiadhatják J ellen a körözési parancsot.
Chester teljesen megdöbbent, amikor meghallotta az ítéletet. Érezte, hogy J lélegzete elakad, főleg a gyerekkórház hallatán. Istenem. Ez…ilyen helyen lehúzni 200 órát egy olyan nőnek, akinek lehet, hogy nem születhet gyereke…kínzás. Emellé még a lakhelyelhagyás…mi az isten lesz így? J össze fog omlani. Chester tudta, hogy ettől a perctől kezdve még jobban figyelnie kell J-re. Amikor meglátta a lány vékony, kecses bokáján a jeladó készüléket, elsápadt. Látta, hogy szinte nincs is magánál. Amikor kiléptek a bíróság épületéből, a várakozó tömeg felharsant és folyamatosan kérdésekkel bombázták őket. Chester senkire nem nézve törtetett előre, amikor meglepetésére Talindával találta magát szemben. És Samantha is ott volt. És az összes gyerek. És Chris Cornell. És Jay-Z. És Kat Von D. És a Linkin Park-ból a srácok. És Amirék. Az összes barátjuk. Akiknek fontosak voltak mindketten. És akik most sorfalat álltak nekik és nem engedtek a közelükbe senkit. Ezt látva J-nél most tört el a mécses igazából. Hangosan felzokogott és majdnem összeesett. Ha Chester nem kapja el időben, akkor a földön kötött volna ki. A férfi a karjaiba vette a kétségbeesve, szinte fuldokolva síró lányt, és a barátaiktól kísérve hazavitte. Otthon aztán levetkőztette, engedett neki egy hatalmas kád vizet, nyugtató habfürdőt öntött bele, meggyújtott rengeteg illatos gyertyát és lefürdette J-t. Sokáig feküdtek együtt a vízben, és J kezdett magához térni egy kicsit. És kezdte felfogni, hogy a következő hetek borzasztóak lesznek.

J 63.

- Andrea Smith…Andrea Smith…
Ez az én nevem – eszmélt Drew. De…nem Chris mondja. Hanem akkor…mi van? Ki szólít a nevemen? A lány megpróbálta összeszedni a gondolatait, de ez elég nehéz volt, tekintve hogy éppen Chris Cornell karjai ölelték át és a férfi száját érezte a nyakán. Hirtelen dörömbölés hallatszott az öltöző ajtaján, majd az ajtó kicsapódott.
Chris sem igazán volt magánál. Épp azzal volt elfoglalva, hogy finoman végigsimítsa Drew nyakának érzékeny bőrét, amikor kivágódott az ajtó és két egyenruhás férfi rontott be. Chris azt sem tudta, mi van. Drew-ra nézett és látta, hogy a lány is most kezd feleszmélni a vágy okozta kábulatból. Aztán a férfi felfogta, hogy két vadidegen ember van az öltözőjében, és őket nézik, szájuk sarkában nehezen elfojtott vigyorral. Majd az idősebbik férfi felöltötte hivatalos arckifejezését.
- Elnézést a …khm...zavarásért. Miss Smith, azonnal indulnunk kell.
- Mi? Hogy? Miért? – kérdezett vissza Drew, miközben felvette a pólóját. Nem igazán volt zavarban már. Ha így rájuk rontottak, szégyelljék magukat ők! Attól függetlenül bezárhattuk volna kulcsra az ajtót, bár nem gondoltam volna, hogy idáig eljutunk. Hogy egyáltalán bármeddig is eljutunk – morfondírozott magában a lány. Az egyenruhások felé fordult. – Tehát miért is kell mennem? – kérdezte újból, majd hunyorogva megnézte a férfiak karján lévő emblémát. Egyből tudta, hogy baj van Kanadában, baj van Fort McMurray-ben.
- Mi történt? Gyerünk, mondja már! – sürgette meg az egyenruhásokat.
- Nem tudjuk, kisasszony. Utasítást kaptunk, hogy azonnal szállítsuk vissza Fort McMurray-be. A gép kint vár, egy másik gépet pedig nemsokára indítani fognak a személyes holmaijaiért.
Drew bólintott.
- Azonnal megyek, várjanak meg kint.
- Igyekezzen – felelte az idősebbik férfi, majd kimentek az öltöző elé.
Drew Chris-re nézett. A férfi is felöltözött már, így Drew képes volt úgy nézni rá, hogy nem esett neki. Felsóhajtott, amikor látta Chris tekintetében a vágyat, a zavart, a kérdések sokaságát.
- Sajnálom. Sajnálom, Chris. Mennem kell. Hív az olaj. A folyékony arany. A vérem – mondta halkan. Chris közelebb lépett hozzá és a tenyerébe vette a lány arcát.
- Tudom, hogy az olaj az életed. Ismerlek már valamennyire. Találkozunk még? Találkozhatunk még?
- Én…nem is tudom. Nem. Igen. Talán. Igen, igen, a francba is – csúszott ki Drew száján, mire Chris elmosolyodott és végighúzta a lány ajkán a hüvelykujját. Drew megint felsóhajtott.
- Mennem kell. Tényleg.
- Felhívhatlak néha? Vagy beszélhetünk a számítógépen keresztül? – kérdezte Chris reménykedve, és legnagyobb megkönnyebbülésére Drew bólintott.
- J-nél megvan a számom, kérd el tőle. A netes azonosítómat is ismeri. Hogy tudd: megvárom, amíg TE jelentkezel. ÉN nem foglak felhívni, nem fogok neked könyörögni, nem fogok…
- Cssssss. Hívni foglak. Ebben biztos lehetsz. Meg akarlak ismerni, Andrea. Mindent tudni akarok rólad. És most gyere. Menned kell, mert megint ránk fognak rontani az egyenruhások.
Chris kézen fogta Drew-t és kiléptek a folyosóra. Chester és J is akkor lépett ki a másik ajtón, némileg ziláltak voltak ők is.
- Mi a franc van? Süketek vagytok? Az egész stadionban a te nevedet harsogták a hangosbemondók, édes egyetlen Drew drágám – szólt Chester, miközben a pólóját igazgatta. J leintette.
- Hagyd már békén őket, Chester. Inkább adj egy csókot, ha már nem tudtuk befejezni, amit elkezdtünk. Baszki, Chris, nem azt mondtad, hogy nem fogsz minket megzavarni? Hihi. Ti tényleg egymáshoz illetek! Ha nem Chris miatt, akkor Drew miatt nem tudunk eljutni a…hm…végkifejletig – nevetett J és Chesterhez bújt.
Chris szorosan fogta Drew kezét, és ezt Chester és J is észrevette. Az újdonsült pár nem szólt egy szót sem, de látszott rajtuk, hogy nehéz lesz az elválás, mert igen mély benyomást tettek egymásra.
- Miss Smith, kövessen. Már türelmetlenül várják – lépett hozzájuk az egyik egyenruhás férfi, és ők elindultak kifelé. Az egyenruháknak köszönhetően nem állította meg őket egyetlen rajongó sem, csak a vakuk villogtak. Mindenki kíváncsi volt, tudni akarták, hogy ki az a fiatal lány, akit Chris Cornell kísér kézen fogva és védve a tömegtől. Amikor kiléptek a stadionból, J és a többiek álla is leesett. A főúton, ahol eredetileg autóknak és óriási forgalomnak kellene lennie, most kordonokkal elkerítve egy helikopter állt. Egy...miiiiiiii? Mindenki csak nézte a hatalmas gépet, amint némán várta utasát. Olajzölden és feketén, szinte fenyegetően várakozott a nyolcsávos úton. Az egyenruhások a gép felé irányították Drew-t, aki elbúcsúzott a többiektől. J-t és Chester-t forrón megölelte és megígérte nekik, hogy rögtön jelentkezik, amint odaért Fort McMurray-be. Aztán Chris elé lépett. Nem tudta, mit mondjon. Végül felülkerekedett benne a vagány csaj, ráadásul megérezte a motorolaj szagát, így megragadta Chris gombos gatyáját.
- Most lelépek, szexiscsokoládé. Légy jófiú, vigyázz a gyerekeidre. Csókolom azt a két varázsbóbitát. És ha lehet, ne rongyold szét még jobban a kedvenc gatyámat, oké? Full szexisropis vagy benne. Én akarom letépni róla a gombokat, szépen lassan egyesével. Na szevasz – lábujjhegyre állt és egy röpke csókot nyomott Chris szájára. A férfi hirtelen felemelte a karját, szorosan magához ölelte Drew-t és keményen visszacsókolta. Alig tudta elengedni a lányt, Chester-nek kellett finoman elhúznia onnan. Drew intett nekik, aztán rohanni kezdett a gép felé, majd egy mozdulattal a fedélzetre ugrott. A rotorok felzúgtak és a hatalmas gép könnyedén a levegőbe emelkedett. Drew az ablakon át integetett nekik, és feltartotta a hülyekujját. Néhány perc múlva már sehol sem volt.
Chris, Chester és J csak bámulta az eget, aztán visszamentek a stadionba. Vakuk villantak és kiabáló emberek állták el az útjukat, de egyikük sem szólt semmit. Átfurakodtak a tömegen, vissza az öltözők felé. Chris nem szólt egy szót sem, csak becsukta maga mögött az ajtót. J a folyosón kérdőn nézett Chesterre.
- Izé…most mi van? Nem kéne…
- Nem. Most magányra van szüksége, szerintem elég sok mindent le kell magában rendeznie – felelte Chester, majd kinyitotta az öltözője ajtaját és előreengedte J-t. Ő is belépett a kis helyiségbe, és ráfordította a kulcsot. J mosolyogva figyelte, miközben lassan lépkedett hátrafelé és bebújt a szépen felakasztgatott fellépőruhák közé.
- Talinda mondta, hogy nagyobb volt a ruhatárad régen, mint neki. Mondd, minek kell egyetlen szám miatt ennyi cuccot idehozatnod? Egy póló kell, egy gatya, meg egy pár cipő…
- …de ezeknek passzolniuk kell egymáshoz – felelte Chester és követte J-t. - Például most fekete zokni van rajtam. Ebből következően az alsógatyámnak is feketének kell lennie…
- Hiszem, ha látom – vágott közbe J, majd felsóhajtott, mert Chester elkezdte kigombolni a nadrágját. – Uhhhh. A piros szegélyes fekete Calvin Klein-boxer…anyám. A kedvencem – suttogta a lány és nagyot nyelt, amikor a férfi engedte lecsúszni a nadrágját a földre. – Baszki. Annyira dögös vagy…
- Neked is összeillenek a ruháid? Például…milyen színű a melltartód? – kérdezte Chester rekedten, miközben centiről centire közeledett J-hez. A lány egy mozdulattal lekapta a felsőjét.
- Fekete és piros. Összepasszolunk – mondta a férfi és magához húzta J-t. – De…a bugyid is ilyen színű?
- Nézd meg – suttogta J remegő hangon. Imádta, amikor Chester játszott vele és az égig emelte a pulzusát ilyen apró kis előjátékokkal.
- Oké. Akkor most leveszem a nadrágodat és leellenőrzöm a bugyid színét…
- És ha megfelelő színű van rajtam?
- Akkor megajándékozlak. Olyan és akkora gyönyörrel ajándékozlak meg, amit tőled szoktam kapni minden egyes alkalommal, amikor szerelmeskedünk. Szeretném, ha tudnád, hogy milyen érzés az, amikor valaki száz százalékig neked adja magát… - beszélt a férfi folyamatosan J-hez, mert tudta, hogy ez egyike azoknak a fegyvereknek, amiket ha bevet, J felizgul. Mint most. Látta, hogy a lány zihálva veszi a levegőt és ökölbe szorítja a kezét. Végigsimított J hátán, majd a fenekén, aztán az ujjai a lány hasára siklottak. Lassan simogatta a feszes bőrt, érezte J remegését.
- Hé. Mi a baj? Miért remegsz? – suttogott J fülébe, miközben kigombolta a lány nadrágját.
- Hogy miért remegek? Mert úgy érzem, hogy mindjárt meghalok, amikor hozzám érsz. És ugyanezt érzem akkor is, ha nem érsz hozzám…Függő vagyok. Tőled függök.
- Én pedig tőled – felelte Chester és lehúzta J-ről a nadrágot. Letérdelt a lány elé, végigsimogatta és végigcsókolta J combjait, először kívül, majd áttért a sokkal érzékenyebb belső oldalra. Forró lehelete égette J bőrét, és a lány felnyögött.
- Na? Jó a szín? – nyögte ki nagy nehezen. Erre Chester a bugyiján keresztül finoman csókolgatni kezdte, ott lent, majd levette róla a csipkebugyit és folytatta a becézgetést. J úgy érezte, a lába felmondja a szolgálatot, így Chester vállára támaszkodott.
- Chester…
- Tökéletes ez a színválasztás, drága – válaszolta a férfi. Még mindig J előtt térdelt, és lehúzta magához a lányt, így most egymással szemben térdeltek. Összesimult a testük és egy ritmusra vert a szívük. Aztán Chester finom mozdulatokkal irányítani kezdte J-t. Hosszú forró csókok és még forróbban elsuttogott szavak után Chester J háta mögött térdelt. Végigcsókolta a lány gerincének vonalát, a keze közben elölről simogatta és izgatta J-t. Majd egy gyengéd érintés és J tudta, hogy Chester mit akar. A lány négykézlábra ereszkedett. Aztán az elkövetkező percek szinte kiestek a fejéből. Chesterrel olyan extázist élt, hogy azt sem tudta, fiú-e vagy lány. Akárhányszor ebben a pózban szerelmeskedtek, a végkifejlet sokkal intenzívebb volt. Hallotta néhány nőismerősétől, hogy ez a „kutyapóz” mennyire megalázó egy nőnek és hogy ez is csak a pasik felsőbbrendűségét bizonyítja. J ezzel nem értett egyet. Ha mindkettejüknek jó, ráadásul nem erőszakkal kényszeríti a férfi a nőt négykézlábra, akkor abban mi a megalázó?
Chester a lány hátára fektette az arcát és kifújta a levegőt. Nehezen szedte össze magát. Ám a következő pillanatban muszáj volt magához térnie neki is és J-nek is, ugyanis – szokás szerint – megszólalt a telefon. Most mindkét mobil csörögni kezdett, egyszerre.

J 62.

Ezt az égést – gondolta magában Drew. Soha nem volt az a típus, akit könnyen zavarba lehetett hozni, de ez a mostani helyzet…Elég gázos.
- Baszki, J! Miért nem szóltál? – hajolt oda a barátnője füléhez, mire J elvigyorodott.
- Bocsika. De ezt nem tudtam kihagyni – mondta vidáman, majd megpaskolta Drew arcát. – Mi van, szivi? Kényelmetlen a helyzet?
- Az! De még mennyire hogy az! Most mit gondolhat rólam Chris? – suttogott a lány. J még mindig mosolygott, miközben hátrafordult.
- Szia, Chris! Dögös volt a fellépésed! Szeretnék neked bemutatni valakit, oké? – vágott rögtön a közepébe J és megfordította Drew-t.
Chris úgy állt ott, mint akibe villám csapott. Amikor Chester szólt neki, hogy meg kéne keresni J-t, Chris örömmel csatlakozott hozzá, mert titokban abban reménykedett, hogy láthatja Drew-t. És amikor Chester a bárpultnak támaszkodó lányokra mutatott, Chris szívét olyan boldogság és várakozás öntötte el, mint még soha. És izgult. Úgy izgult, mint egy tini az első randija előtt. Most pedig itt állnak, egymással szemben, és a férfi tudta, hogy mondania kéne valamit. A szavak azonban nem jöttek a szájára.
Chester is és J is látta a tétovázást a két emberen, ezért összenéztek és a kezükbe vették az irányítást.
- Drága, tudnál nekem segíteni? – kérdezte Chester és megfogta J kezét. A lány bólintott.
- Naná, de…Drew…vele mi lesz?
- Gyere te is, másik drága, oké? – fordult Chester Drew-hoz, aki úgy állt ott, mint egy sóbálvány.
Chris Cornell. Chris Cornell. A szexiscsokoládé. A rojtosrabaszott gatyájában, a megizzadt kék pólójában, az összefogott hajával, az ősz szálakkal a szakállában…Meghaltam és a mennyben vagyok – zakatolta a lány agya egyfolytában. Itt áll előttem, és engem néz. Engem néz azokkal a gyönyörűségesen szépséges, világító kék szemeivel. Drew, gyerünk, szedd már össze magad! Mondj valamit. Akármit. Mindig nagydumás csaj voltál, akkor most mi van? Miért érzed úgy, hogy mindjárt összeesel? Miért nem kapsz rendesen levegőt? Miért vagy képtelen megmozdulni? Aztán hirtelen egy rántást érzett a karján. J nézett rá vigyorogva.
- Gyere, szivi, visszakísérjük a nagyfiúkat az öltözőbe, oké? Érted, amit mondok? – legyezett el Drew arca előtt J, mire a lány pislantott egyet és elkapta J kezét. Végre el tudott mosolyodni, egyelőre már ez is nagy szó volt.
- Nyuszikám, ne hadonássz előttem. Megértettem, felfogtam, amit mondtál, hihi.
- Akkor rendben. Ennek igazán örülök, hogy magadhoz tértél a sokkból, amit Chris megjelenése okozott…
- J. Ne szívass már.
- Szerintem Chris sincs jobb állapotban – szólt közbe Chester és ő is vigyorgott. Basszus, ezek rosszabbak, mint a tinédzserek – gondolta magában a férfi. Na nem mintha te jobb lettél volna, emlékezz, milyen érzések töltöttek el, amikor először találkoztál Jeminával.
- Gyere, drága, menjünk – indult el a férfi. Drew J mellé lépett, Chris pedig Chester mellé.
- Mi van? Féltek egymástól? – kérdezte J. – Na jó, abbahagyom, mert látom, hogy kezditek kényelmetlenül érezni magatokat…vagy egymást, hihi.
- Én meg azt látom, hogy ti ezt marhára élvezitek – szólalt meg végre Chris, és elmosolyodott. Drew térde megremegett a férfi hangjától és a mosolyától. Anyám, baszki. Bármit kérhetne tőlem, megtenném. A csillagokat is lehoznám neki az égről.
Elindultak négyesben az öltözők felé. Chester megállt a saját öltözőjének ajtaja előtt.
- Bocsi, srácok, fontos megbeszélnivalóm van Jeminával, pápá – mondta a férfi vigyorogva. Egy mozdulattal betolta J-t az ajtón és eltűntek.
- De… - szólalt meg egyszerre Drew és Chris, de már csak a csukott ajtó nézett vissza rájuk. Tanácstalanul álldogáltak egy darabig.
Chris, gyerünk már, kapard össze magad, nem lehetsz ennyire szerencsétlen – korholta magát a férfi. Drew-ra nézett. A lány őt figyelte, de most zavartan elkapta a tekintetét.
- Izé… - nyögte ki a lány nagy sokára, amikor már kezdett kényelmetlen lenni a csend kettejük között. – Hát…Chris…
- Drew…nem szeretném, ha rosszra gondolnál, de…
- Igen?
- Bejössz velem?
- Miért?
- Mit miért? – kérdezett vissza Chris.
- Miért menjek be veled? Mit akarsz tőlem? – tette fel hirtelen a kérdést Drew, mire Chris szégyenlősen elmosolyodott, Drew pedig ismételten megállapította, hogy ez a pasi egyértelműen egy szexiscsokoládé.
- Öszintén? Legyek őszinte?
- Elvárom. Nem akarom magam bármiféle illúzióba ringatni. Öntsünk tiszta vizet a pohárba, mielőtt bízni kezdenék abban, hogy lehet valami kettőnk között – csúszott ki a lány száján. Chris megfogta a kezét. Drew megrándult.
- Drew...akkor őszinte leszek, de szeretném, ha ezt bent beszélnénk meg, mert Chester és Jemina ezer százalék, hogy itt hallgatózik az ajtó mögött. Igaz? – emelte fel a hangját Chris, és hirtelen rácsapott Chester öltözőjének ajtajára. Halk vihogást hallott. – Le lehet rólunk kopni, oké, haver? Nagyfiú vagyok, Drew pedig nagylány, megoldjuk a dolgot nélkületek is! – szólt az ajtónak, mire a válasz nem is késlekedett.
- Persze. Jó duma, haver – hallatszott Chester hangja az ajtó mögül. – Gyerünk, ne legyél már ennyire béna!
Chris kinyitotta az öltözője ajtaját és kérlelőn nézett Drew-ra.
- Kérlek…nem akarok még jobban beégni előtted…
Drew csak bólintott és belépett az öltözőbe. Chris még odaszólt Chesterék ajtajának.
- Bementünk az öltözőmbe, lesztek szívesek viselkedni! Inkább foglalkozzatok egymással! Most tutira nem foglak benneteket megzavarni.
Aztán belépett az öltözőbe és becsukta az ajtót. Drew a kis helyiség közepén ácsorgott. Nem tudta, mit mondjon. Itt van Chris Cornell öltözőjében, mert a férfi ezt akarja. És te? Te mit akarsz tőle? Mit akarsz Christopher John Boyle-tól? Ettől a gyönyörűen szexis pasitól, aki itt áll tőled fél méterre és téged néz?
- Mindent – mondta ki hangosan a választ a fejében zakatoló kérdésekre.
Chris nézte Drew-t. Pillantása végigsiklott a lány fiatal, szép arcán. Tanulmányozni kezdte a ruháját. Olajzöld ujjatlan póló, az elején Soundgarden-felirat. A betűk Drew minden egyes légvételétől megmozdultak. Fekete térdnadrág, fekete bakancs. Igazi grunge-lány, mosolyodott el Chris.
- Tetszik a pólód. Főleg a felirat a hátán…
Drew egy szót sem tudott kinyögni. Kábult volt. érezte a kettejük között láthatatlanul feszülő vágyat. Legszívesebben azonnal ráugrott volna Chris-re és…de mit is mond?
- Épp azt mondtam, hogy emlékszem, amikor megmutattad Jeminának a pólódat a neten keresztül…
- Izé…és…márminthogy…ott voltál? – kérdezett vissza Drew egérhangon. Anyám. Baszki. Valami rémlett neki. Hogy szokás szerint hozta a formáját az alatt a beszélgetés alatt is. Emlékezett rá, hogy akkor éppen már 3 napja nem aludt, de a munka miatt fel volt pörögve. És…
- …hogy addig fogod hordani, mint…hogy is mondatd? „Tököm Chris a gombos gatyáját.”
- Anyám – Drew csak ennyire volt képes. Lehajtotta a fejét. Képtelen volt Chris-re nézni. Már megint sikerült beégetnem magam. Istenem. Ez nagyon égő. Stíles vagyok, mondhatom. Aztán egy apró érintést érzett az állán.
- Hé – hallotta meg Chris halk hangját. – Andrea, nézz rám. Nézz rám, kérlek.
Drew felnézett. A Chris szemében megcsillanó vágytól megszédült és a férfinak dőlt. Soha nem fordult elő vele, hogy ennyire intenzíven reagáljon egy férfi vágyára. Igazából nem is foglalkozott a pasikkal túlzottan. Néha volt egy-két olyan éjszakája, amikor nem egyedül ment haza, de a munka volt az élete. És Chris. Aki most itt áll előtte. A lány rekedten megszólalt:
- És még mit mondtam? – alig tudta befejezni a mondatot, mert Chris finoman végigsimított a karján. A lány megborzongott, de nem azért, mert fázott.
- Tényleg hallani akarod? – kérdezett vissza Chris. Az ő hangja is rekedt volt. ahogy eszébe jutott az a bizonyos msn-beszélgetés, a szíve vadul verni kezdett. nem mintha eddig nyugodt lett volna. Annyira szerette volna megismerni Drew-t. ténylegesen, testestől-lelkestől. Szerette volna megtudni, mit szeret és mit nem, szeretett volna hallani az életéről, a vágyairól, az álmairól. Most azonban, hogy itt vannak kettesben, a fizikai vágy felülkerekedett rajta. Még egyszer megsimogatta Drew karját és látta, hogy a lány mély levegőt vesz és a mellén megremeg a Soundgarden-felirat.
- Szóval…azt mondtad, hogy simán rám ugranál és ledugnád a torkomon a nyelvedet. És hogy már bepókhálósodtál, annyira nem volt semmilyen normális pasi a láthatáron…és most megcsókollak. Andrea, megcsókollak. Ha nem akarod, még modt szólj, mert különben…
Drew lábujjhegyre állt és beléfojtotta a szót egy csókkal. Innentől kezdve nem volt megállás. Elszállt mindkettejükből a tartózkodás, a megilletődöttség, és átvette a helyét valami vadállati érzés, hogy meg akarják kapni a másikat. Chris nekidöntötte Drew-t a falnak, megragadta a két csuklóját és a feje fölé emelte.
- Nézz rám – szólt a lánynak. – Nézz rám, Andrea. Látni akarom a szemedben, hogy te is azt érzed, amit én.
Drew felnyögött. Kiszabadította a kezét Chris szorításából és egy mozdulattal lerántotta a pólóját. Megragadta Chris kezét és a mellére húzta. Chris ujjai pedig vándorútra indultak a testén. A férfi simogatta az arcát, a nyakát, majd egyre lejjebb és lejjebb haladt. Végigsimított Drew fenekén és szorosan magához húzta a lányt. Olyan szorosan, hogy Drew érezte Chris vágyát. Óriási vágyát, mely az övével vetekedett. A keze a férfi sliccére tévedt és halkan felnevetett.
- Ez a kedvenc gatyám. Imádom a gombjaidat…tényleg rojtosra hordtad…
- Én pedig a pólódat imádom. Emlékszem, amikor megláttam…az volt az első gondolatom, hogy szeretném kimondani a nevedet, miközben együtt vagyunk… - suttogta Chris Drew fülébe, majd a hangja nyögésbe fúlt, mert Drew kigombolta a legfelső gombot. Aztán a következőt. Chris elhúzódott, de csak annyira, hogy levehesse magáról a pólóját, amit direkt azért választott a mai fellépésre, mert tudta, hogy Drew is ott lesz. Most pedig itt van…itt, az öltözőjében, félmeztelenül, vágyakozva, a keze a nadrágján…Chris, Chris, Chris – figyelmeztette magát a férfi, légy türelmes, ne akard azonnal lefektetni.
- Mire gondolsz? – kérdezte halkan Drew és végighúzta a tenyerét a férfi mellkasán. A férfi bőre forró volt, és sima. És gyönyörű.
- Arra gondoltam, hogy én nem ezt akartam…illetve igen, de nem ilyen gyorsan…Andrea…
- Mondd ki a nevem – suttogott Drew egészen közel hajolva Chrishez, miközben a keze már a férfi fenekére simult.
- Andrea…
- Még egyszer. Hallani akarom…nagyon izgató. Nagyon izgató a hangod. Felizgat. Mondd ki még egyszer…
- Andrea Smith…

J 61.

Itt van – állapította meg Chris, és meglepődve érezte, hogy a gyomra megremegett. Régen, nagyon régen nem érezte ezt már. Tudta, hogy ez minek a jele, csak azt furcsállta, hogy nem is ismeri a lányt és mégis így érez iránta. A férfi gyorsan visszabújt az öltözőjébe és nekiállt hangolni.
J és Drew eközben már a színpad előtt várakozott. Chris adott nekik VIP-jegyet valami hülye páholyba vagy hová, de a két lány úgy döntött, igazi koncertet akarnak igazi élményekkel, lökdösődéssel, ugrálással, tombolással. Így a VIP-jegy előnyét csak annyira használták ki, hogy az első sorban állhattak. Álltak, vártak, közben vihorásztak és állandóan megölelték egymást. Amióta Drew megérkezett J-hez és Chesterhez, a két lány elválaszthatatlan volt. Az első pillanattól fogva tudták, hogy nem fognak csalódni a másikban, mert tudat alatt féltek ettől. Mert azért mégiscsak más egy virtuális barátság, mint egy hús-vér barátnő. A gép előtt ülve az ember bárkinek kiadhatja magát, de a valós világ azért más. Chester is azonnal megkedvelte Drew-t, tetszett neki a lány életvidámsága, pörgése, a beszólásai, a grimaszai. És főleg az tetszett neki benne, hogy felvidította J-t és elterelte a figyelmét a bírósági ítéletről, legalábbis majdnem teljesen. A lányok sülve-főve együtt voltak, és Chester is csatlakozott hozzájuk. Így hármasban mentek sétálni, kajálni, Chester bemutatta Drew-t a Linkin Park-os fiúknak. Sőt – és ezzel a férfi másnap el is dicsekedett Mike-nak – együtt is aludtak, egy ágyban. J ölelte az egyik oldalról, Drew a másik oldalról. J azért játékosan figyelmeztette Chestert, hogy reggel jól nézze meg, melyik oldalra fordul és kit csókol meg ébresztésként. Ha valaki látta volna őket, az isten se mossa le róluk, hogy orgiáztak. Egyetlenegy hátránya volt ennek az együttalvásnak: hogy J és Chester nem tudott szeretkezni aznap este. Így megpróbálták megoldani a dolgot, amíg Drew kipihente az előző nap fáradalmait és izgalmait. J hajnalban felébredt, magára kapott egy kimonót, felébresztette Chestert és becsalogatta a fürdőszobába, mert máshová nem igazán tudtak bújni, ha netalántán Drew felébredne.
- Koránkelő lettél, drága – csókolta meg Chester a lányt, miközben szorosan magához ölelte.
- Ugye nem baj, hogy felébresztettelek? – kérdezte J mosolyogva és megsimogatta Chester mellkasát. – Még lógsz nekem egy tetoválás megtervezésével. Mikorra csinálod meg? És szerinted hová csináltassam? Mondjuk ide? – mutatott a felkarjára a lány. – Vagy ide? Vagy…
- Nézzük csak. Lehetne ide is – suttogta Chester, és megcsókolta J nyakát. A száját végighúzta a lány vadul lüktető erén, majd lejjebb haladt. – De…éppenséggel lehetne ide is – ért hozzá J melléhez. Aztán még lejjebb haladt, de már nem beszélt, csak csókolt, simogatott, néha finoman harapott, és J nem bírt magával. Ledobta a kimonót a földre és várta Chestert. A férfi nem is tétovázott. A hideg csempének támaszkodva eljuttatta J-t a csúcsra. Aztán a lány viszonozta a kapott gyönyört, így nemsokára zihálva kapaszkodtak egymásba.
- Hol vagy, szivi? – hallották meg hirtelen Drew hangját, majd a lány beviharzott a fürdőszobába. – Baszki, nem találom a… - hallgatott el Drew, amikor meglátta őket, némileg hiányos öltözékben. Chesternek csak annyi ideje volt, hogy magára terítse J kimonóját, így takarva el magukat egy kicsit. Drew elvigyorodott.
- Bocsika, nem tudtam, hogy hajnalban is szexualizáltok…Pápá, folytassátok csak. Hihi, Chester, úgy nézel ki ebben a kimonóban, mint Batman, baszki – azzal Drew kisétált a fürdőszobából.
- Anyám. Tuti, hogy ezért is illenének össze Chris-szel, mert ő is szeret közbejönni… - sóhajtotta J, mire kapott Chestertől egy csókot. Visszamentek a hálószobába, és bebújtak az ágyba. Drew vihogva próbált visszaaludni, de nem sikerült. Ráadásul a kuncogása ragadós volt, így mind a hárman hangosan nevetni kezdtek a kényes szituáción. A nap gyorsan eltelt, szinte észre sem vették. Aztán hipp-hopp, gépre ültek és irány a koncert helyszíne.
Drew már alig bírt magával, J csak vihogott rajta.
- Állítsd már le magad, te nő! Attól, hogy itt toporogsz, még nem fog előbb kijönni a szexiscsokoládéd, hihi. Aztán csak el ne olvadj, ha meglátod!
- Baszkibaszkibaszki, de ha a rojtosrabaszott gatyája lesz rajta a kék pólójával…és ha összeköti a haját…anyám, ááááááá, nem bírom, wáááááááááááááááá. És…
Drew nem tudta befejezni a mondatot, mert a tömeg felüvöltött. A lány úgy érezte, kiugrik a szíve a helyéből. Látni fogom Chris-t, élőben, az első sorból, hallani fogom azt a gyönyörűen szexis hangját, és innentől kezdve már boldogan halok meg – gondolta magában Drew. Aztán felsikított, mert egyrészt a tömeg őrjöngése őt is magával ragadta. Másrészt pedig megjelent Chris a színpadon. Drew azt hitte, rosszul lát. Baszkibaszki. A gatya. És a póló. És az összefogott haj. Kész. Full K.O. Aztán felhangzott az első dal, és Drew elvesztette a józan eszét. A setlista ugyanaz volt, mint amit a múltkor talált a neten. Egymás után jöttek a dalok Chris új albumáról, de szerencsére inkább a Soungarden-es és Audioslave-es idők ből játszotta a dalokat. Drew tombolt, üvöltött, énekelt, táncolt. Totális extázis.
J látta a barátnőjén, hogy teljesen kész van. Örült neki, hogy Drew jól érzi magát. Ő is élvezte a koncertet, de némileg visszafogottabban. J akkor kiáltott fel a meglepetéstől, amikor Chris bejelentette, hogy a következő és egyben utolsó számot egy régi barátja emlékére fogja elénekelni egy új barátjával együtt. És felhangzott a Hunger Strike első taktusa. Az első versszak vége felé pedig Chris Chester-t hívta a színpadra. J tágra nyílt szemmel bámulta és hallgatta a két pasit. Annyira összeillett a hangjuk! És látszott rajtuk, hogy nem csak a színpad és a közönség miatt vannak jóban. J megfogta Drew-t kezét és a magasba emelte. Együtt énekelték Chris-szel és Chester-rel a dalt.
Chris a színpadon teljesen tudatában volt annak, hogy Drew ott van az első sorban, hiszen felismerte a képekről és abból, hogy ott állt Jemina mellett. Sokszor kedve lett volna letérdelni a színpad elejére és odaszólni neki, de nem tehette meg. Nem tudta, hogy Drew mit szólt volna hozzá. A pillantása állandóan visszatért Drew-ra. Amikor pedig a Hunger Strike-ot énekelte Chester-rel, és a színpad elején álltak, nem tudta megállni és mélyen a lány szemébe nézett. Drew megmerevedett és képtelen volt elszakadni Chris pillantásától.
A dal végén Chris a tömeg üvöltésétől kísérve levonult a színpadról, Chester pedig előrelépett, leugrott a színpadról, és odament hozzájuk. J a nyakába ugrott és forrón megcsókolta.
- Nem is mondtad, hogy te is fel fogsz lépni Chris-szel!
- Meglepetésnek szántam, drága, de úgy látom, sikerült is, igaz? – kérdezte Chester vigyorogva és ő is megcsókolta a lányt. Drew kettejük közé tette a kezét.
- Hé, hé, hé! Hagyjátok már abba ezt a nyalakodást, nyilvános helyen vagytok, baszki.
- Drew drágám, szerintem te is szívesen nyalakodnál Chris-szel, ha lenne rá lehetőséged, igaz? – kacsintott J a barátnőjére, mire az elnevette magát.
- Naná! Hihi. Nem hagynám ki semmi pénzért. De figyi, Chester. Merrefelé lehet itt valamit inni? Megdöglök szomjan. Annyit ugráltam, baszki, mint az állat.
- Arrafelé menjetek – mutatott Chester a színpad mögé, majd megint adott egy csókot j-nek.
- A VIP-jeggyel be fognak benneteket engedni. Én is mindjárt megyek – kacsintott a lányra, de úgy, hogy Drew ne vegye észre. J vette a lapot és az orra alatt elvigyorodott. Chester eltűnt a tömegben, a két lány pedig elindult a színpad mögé, amerre Chester mutatta. Néhány perc múlva egy kis bárpultféleségnél találták magukat. J és Drew nekitámaszkodott a pultnak és kértek egy-egy üveg ásványvizet. Drew megtörölte a homlokát és az arcát. Fújt egy nagyot.
- Anyám, ez kibaszott jó volt. Wááááááá, ez egy szexiscsokoládééééé– kezdett el lelkendezni. J csak vigyorogva figyelte és nem szólt semmit.
- Annyira megizzadtam, hogy még a bugyim is tiszta víz – folytatta Drew nevetve és ivott az ásványvízből. – Tudod, mi tudná ezt überelni? - kérdezte még mindig zihálva.
- Na mondd, szivi, bár sejtem, hihi - válaszolta J és kíváncsian várta Drew válaszát, ami nem is késlekedett.
- Egy eszeveszett szex az öltözőjében. - vágta rá a barátnője habozás nélkül.
- Én benne lennék - hallotta Drew egy férfi hangját, aztán meglátta J vigyorát.
- Ugye, nem azt akarod mondani, hogy itt áll a hátam mögött????

J 60.

60.

Megkezdődött a „hadművelet”. J és Chester nagyon élvezte, hogy együtt dolgozhattak az ügyön. Terveztek, szerveztek, és közben rengeteget nevettek. Jól érezték magukat egymás társaságában. Néha Talinda is csatlakozott hozzájuk és örömmel segített nekik, hiszen ő is szerette Chris-t és szinte napi kapcsolatban állt a férfival. A nő sok „terhet” levett J és Chester válláról, amikor elvitte magához a gyerekeket. A bírónő ítéletéről természetesen ő is tudott, és felajánlotta, hogy J és Chester maradjon addig kettesben, amíg csak lehet, ő majd vigyáz a srácokra. Ők pedig kihasználták az időt. Szinte nem is voltak otthon, mindig mentek valahová. Hol moziba, hol vacsorázni, vagy éppen a barátaikkal töltöttek egy kis időt. Az éjszakák pedig álomszépek voltak. Chester olyan gyengédséggel, odaadással szerette J-t, hogy a lány úgy érezte, a mennyországban jár. Egymás karjaiban aludtak el, és reggel is egymás karjaiban ébredtek. És bár az ítélet és a következő tárgyalás közelsége sokszor eszükbe jutott, ezek a napok tökéletesek voltak.
A koncert időpontja vészesen közeledett, így J megtette az első lépést. Kiült a teraszra az egyik napozóágyra, bekapcsolta a gépét és fellépett msn-re. Király – örült meg, amikor látta, hogy Drew végre elérhető. Gyorsan pötyögni kezdett a gépen, és Drew azonnal reagált.
- Csákány!
- Sziamia, drága – írta J. – Milyen Fort McMurray?
És Drew beindult. Ömlöttek belőle a szavak. Mesélt a költözésről, az új munkatársairól, a feladatairól, aztán egy pillanat alatt áttért Chris Cornell-re. J pedig elvigyorodott.
- Anyám, meghaltam, ennyi. Végem. Kakukk. Überkakukk. Érted? ÉRTED?- indította a beszélgetést Drew. J már megszokta a lány stílusát, nem is zavarta. Barátnője mindig kicsit túl volt pörgetve, főleg amikor a munkahelyéről írt vagy 3-4 napja nem aludt.
- Na, mesélj, szívem. - írta vissza J, mert érdekelte, hogy mi hozta ilyen izgalmi állapotba a lányt.
- Anyám, imádom ezt a pasit - válaszolta a lány. J tudta, hogy Chrisre gondolt. Faszányos nagyon – gondolta, és még mindig vigyorgott.
- Talán Chrisről van szó?
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁá. Naná, hogy őt is, de per pillanat Lucast.
- És miért is? hihi- tudakolódzott J, mert kíváncsi volt, Lucas mit művelt már megint. Szerette a srácot, bár szinte semmit nem tudott róla. Elég volt, hogy Drew barátja és bizalmasa.
- Képzeld, ez egy marha. Volt egy kis szabadideje, elutazott Seattle-be, és ott vett egy 100000000000 éves koncert videókazettát a Soundgardenről, aztán onnan valami stúdióba vitte, és csináltatott nekem belőle egy DVD-t. Vágod, ez egy wáááááá. És látnád a felvételt!!!!!
- Nahát. Gondolom, Chris dögös benne. Hihi. Mi más is lehetne – és J a mondat után szúrt egy nyelvkinyújtós vigyorgó arcocskát. Oké, Drew imádata szerencsére nem csökkent Chris iránt.
- Hallod, megveszek, megnéztem és meghaltam. Full offf. – Hihi -gondolta magában J, jönnek Drew „szakkifejezései”, amik pontosan kifejezik az érzéseit. És Drew megállíthatatlanul ontotta magából a szavakat. – Anyám, wáháháháháháhááááááá. Szexi. Belép a színpadra, még hosszú a haja és fel van öltözve. Gitározik. Aztán egyszer csak fogja a felsőjét és egy laza mozdulattal széttépi. El tudod képzelni, hogy wáááá!!! Szexi. Hihi. Aztán olyan átéléssel énekel, hogy már a földön vonaglik a színpad szélén és a nézők összevissza tapizzák a meztelen felsőtestét. Sőt, tovább megyek. Mindenét megtapizzák. Anyám, ha én akkor ott lehettem volna, wáááá. Szétszaggatom, az tuti meg wááááááá. Aztán énekelt és beugrott a közönség közé és azok a tenyerükön hordozták. Hihi, ez király, wááááá. És úgy énekelt. Aztán összevissza ugrál a színpadon, rázza a haját. Tök izzadt, szexisen csillog a bőre. Ésésésés anyám, az a hang, wáááá, kész, ennyi volt, meghaltam. A temetésemre majd küldj virágot, és ne légy szomorú, mert boldog voltam. Fekete ¾-es csípőfarmer van rajta és bakancs és kilátszik a köldöke… és belelóg a haja az arcába és wáááá és tök izzadt. Jha, bocsika, ezt már írtam egyszer. Wáááááááááááá.
- Te nő, tényleg véged van – jutott végre szóhoz J.
- Hát az tuti. Full kakukk. Meghalok, ha egyszer találkozom vele.
J zajt hallott és észrevette Chester-t, aki akkor ért haza és őt kereste.
- Várj egy pillanatot, megjött Chester. Köszönök neki, aztán újra a tiéd vagyok. Úgy hiányoztál már. Imádom, amikor kiakadsz Chris miatt. Pillanat és jövök.
J letette a gépet az öléből és belépett a nappaliba. Chester szorosan átölelte és forrón megcsókolta.
- Szia, drága. Mi újság van?
- Vártalak már. Milyen volt a stúdióban?
- Király, jól haladunk. De nem akarok már dolgozni, inkább mesélj, mit csináltál nélkülem? – kérdezte Chester, miközben kimentek a teraszra. A férfi elmosolyodott, amikor meglátta a laptopot.
- Csak nem…
- De bizony. Drew az. És éppen Chrisről áradozik, szóval nemsokára elhintem neki a koncertet. Még jó, hogy tudtunk beszélni a főnökével és a pasi tök rendes volt, hogy elengedte Drew-t hétvégére. Úgy látszik, a bírósági ítélet erre is jó…
- Ne gondolj rá, drága. Most Drew-ra és Chrisre koncentrálunk. Beleolvashatok abba, amit Drew írt?
- Most ne. Lementem a beszélgetést, aztán majd szemezgetek neked a dumálásainkból, tutira szét fogod röhögni magad rajta.
- Oké. Akkor hajrá. Én addig csinálok valami vacsorát.
- Isten vagy, mondtam már? – simult J a férfihoz és megsimogatta az arcát. – Szeretlek, Chester. Köszönöm, hogy vagy nekem.
- Én is szeretlek, drága – csókolta meg a lányt Chester, aztán hátrébb lépett. – Megyek főzni, mert ha most nem hagylak itt, akkor lőttek a beszélgetésednek Drew-val.
Chester bevonult a konyhába, J pedig visszatelepedett a gép elé.
- Na itt is vagyok. Hol tartottunk? Ja, igen, emlékszem. A virágokról meg a temetésedről volt szó. Figyi…
- Igen? – írta Drew.
- Izé…
- Na! Mi van már?
- Izé…izééé…jaj, nem is tudom, hogy kezdjem – pötyögte J és közben akaratlanul is elnevette magát. Mindig ez szokott történni,ha Drew-val msn-eznek: azonnal jókedve lesz és vigyorog folyamatosan, mint most.
- Naaaaaaaaa. Wáááááááááááááááááá, mondd már, mi van már, na! – türelmetlenkedett Drew.
- Okéka. Szóval…
- J, esküszöm, hogy…
- Péntek reggel jelenésed van nálam – bökte ki J. Aztán várt.
- Hogy micsoda? Miért?
- Mert azt mondtam. Muszáj eljönnöd hozzám, mert utána sokáig nem lesz időm rád.
- Jha, igen. Az a nocsi köcsög bíró. De nekem dolgoznom kell…
- Lehet, hogy haragudni fogsz rám, illetve ránk, de beszéltünk a főnököddel és ő elengedett a hétvégére.
- Na ne már. Hogy csináltátok?
- Titok. Chester segített, ennyit elárulok. Szóval megy a virtuális repülőjegy neked, megspékelve egy Chris Cornell-VIP jeggyel…
J nézte a képernyőt és várta a választ. Egy percig csak a kurzor villogott a képernyőn. J izgult. Vajon Drew mit fog…
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!Na neeeeeeee!!!Wááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá!!! Csak szívatsz! Drágaságosságom, csak szívatsz, ugye?
J hangosan felnevetett. Ez Drew, igen. A sok áááááááááááá meg a sok wááááááááááááá meg a hatalmas lelkesedés és őszinte öröm. Egy tiszta lélek.
- Nem szívatlak, hidd el. Eljössz hozzánk és innen elmegyünk Chris fellépésére, rendben?
Megint eltelt egy perc bármiféle reakció nélkül.
- úristen – jelent meg Drew válasza. – Most lelépek, szívem. Ezt még meg kell emésztenem, rendben?
- Persze. Nyugodtan, hihi.
- Ááááááááááááááááááááá, beszarás, beszarás!!! Végre találkozunk és Chris Cornell-t is látni fogom,wáááááááááááááááááááááá!!! Szexiscsokoládé!!! Szexisropis lesz, drágám, ha láthatlak benneteket! Most viszont megyek, pápá. Remélem, megértesz…nem tudok normálisan gondolkozni, hihi.
- Pápá neked és jó légy! – búcsúzott J mosolyogva, mire Drew válasza nem is késett.
- Naná, mint mindig! Pápussz.
- Pápá.
J kilépett msn-ről és böngészni kezdte a korábbi beszélgetéseiket. Chester eközben összedobott egy könnyű kis vacsit. Kint ettek a teraszon. J kettejük közé húzta a laptopot és megmutogatta Chesternek a Drew-val lezajlott korábbi őrjöngéseket.
- Istenem, ezek a dumák, hihi. Beszarok – kommentálta J. – Ezt nézd, ez Drew kedvenc gatyája, hihi – mutatta J. Volt egy Chris-kép becsatolva a beszélgetéshez, hozzá Drew kommentje: „de persze közben azért levetem ezt a rojtosrabaszott gatyát, amúgy csak néha”.
- Vagy ez. Itt éppen a gatyáitok tartalmát dumáltuk ki. Olvasd csak: „ez a farokorientált leskelődés, ez tuti nemnormális, tarthatatlan állapot”.
- Vagy itt a következő. Mondjuk ez Lucas dumája, de nagyon jó: „mint tudjuk, az élet cukor, csak meg kell tanulni szopni”.
- Öreg igazság – fűzte hozzá Chester vigyorogva. – nagyon kíváncsi vagyok már Drew-ra. Nagyon. Tényleg.
- Hihi. Ezt nézd: „Anyám, letépném róla a ruhát és magam elé térdeltetném és utána idéznék abból a bizonyos Ektomorf dalból, hogy térdelj elém és nyald szét a testem".
- Uhhh. Ne ismerem ezt az együttest, lehet, hogy érdemes lenne utánanéznem – mondta a férfi, és közben a keze J hátát kezdte simogatni. – Fikifiki? Az mi a fene?
J felnevetett.
- Ez Drew kifejezése arra a zenére, amit Chris Timbaland-del csinált. Nem jött be neki az album, egy-két szám kivételével.
Chester a képernyőre bökött.
- Gondolom, ez egy újabb Lucas-féle bölcsesség, igaz?
- Ez? „Tudod mi a közös a dugásban és a hóemberkészítésben? Először meggyúrod a golyókat és csak utána jön a répa. „ Hát ja. Ez Lucas. Kis hülye, imádom.
J még nézegette volna a beszélgetéseket, el is döntötte magában, hogy egyszer majd, ha tengernyi szabadideje lesz, visszaolvassa őket. Most azonban Chester meleg tenyere, majd az ujjai kezdték elterelni a gondolatait Drew-ról. Egészen másféle dolgok jutottak az eszébe, ahogy Chester lassan végighúzta az ujjait a gerincén.
- Most nincs hó, így nem tudunk hóembert építeni…- suttogta Chester a lány fülébe -, viszont van itthon golyó és répa…
- Lüke – sóhajtotta J, majd megfordult és vadul megcsókolta a férfit. Chester ölbe kapta és be akarta vinni a hálószobába, de csak a nappali kanapéjáig jutottak.
Eközben a világ másik felén Drew szinte őrjöngött, mikor elolvasta J virtuális ajándékát.
-Wáááááá, nem hiszem el, ilyen nincs - ugrált egy helyben a labor kellős közepén. Lucas, a társa meg értetlenül bámult rá. - Beléd meg mi ütött? Úgy viselkedsz, mint egy rakás ovis.
- Wáááááá - kiabált a lány. Más értelmes szót nem lehetett kihúzni belőle, ezért Lucas a számítógép képernyőjére nézettl, és már mindent értett. Drew kapott J-től egy meghívást Los Angeles-be és mellé egy jegyet Chris Cornell koncertjére.
- Ja, így már értem. - Lucas is tisztában volt vele, hogy a lány be van zsongva. Hiába a diploma, meg az óriási fizetés, ha Chrisről van szó, Drew megőrül és megszűnik minden.
- Szerintem menj haza, mert így nem sokra mész ezekkel az olajmintákkal – tanácsolta a barátnőjének, aki nem is tétovázott.
- Imádlak. - mondat a lány és búcsúzóul egy csókot nyomott a srác arcára. Ledobta a köpenyét, és úgy eltűnt, olyan gyorsan, hogy Lucas észre sem vette.
Drew alig tudta felfogni, hogy mi van. Chris Cornell, Chris Cornell, látni fogom Chris Cornell-t, zakatolta az agya körbe-körbe. Csak a pasi arca lebegett előtte. Persze az sem volt mellékes, hogy végre találkozhat J-vel, de tudta, hogy barátnője abszolút megértené, hogy neki most Chris Cornell sokkal fontosabb. Hazament a Syncroud-tól kapott lakásába, belőtte a gépet és kutakodni kezdett a neten, hogy milyen számok lesznek azon a bizonyos koncerten. Amikor meglátta a tracklistet, azt hitte, hogy meghalt és már útban van a mennybe. A Scream című albumról a címadó dal, aztán a nagy kedvenc Part of Me, a Long Gone, az Enemy és a Take Me Alive. Hála istennek, hogy nem nagyon merült bele – gondolta Drew megkönnyebbülten. Aztán ott voltak persze az elmaradhatatlan Soundgarden- dalok: a Jesus Christ Pose, az Outshined, a Black Hole Sun. Aztán a régi szólókról a Can’t change me, persze franciául, a Sweet Euphoria, a Carry On-ról a James Bond-os dal. Drew itt megint felsikoltott. Aztán még a Poison Eye. Persze néhány Audioslave-es dal is rajta volt a listán: a Revelation, az Original Fire, a Like a Stone, a Shadow Of The Sun, a Show Me How To Live, És az elmaradhatatlan Rage-dal, a Killing In A Name Of, meg a Seven Nation Army. Amint végzett a kutakodással, felment msn- re, hátha ott találja J-t. Meg akarta neki köszönni, de végül rájött, hogy csak nyökörögni lesz képes, mert még a gondolattól is a torkában dobog a szíve. És mi lesz, ha ott fog állni a színpad előtt, és Chrisen a kedvenc gatyája lesz, az a gombos farmer, meg az a kék felső… És mi lesz, ha össze lesz fogva a haja… Drew tudta, érezte, hogy ott helyben belehal a látványba.

J 59.

- Nem lesz semmi baj, nyugodj meg. Oké? Drága, nyugodj meg… - próbált hatni a lányra Chester, de nem sok sikerrel. J síkideg volt. Ma kellett bemennie az ügyészségre Robina feljelentése miatt, és ideges volt. A gyomra apró kis gombóccá zsugorodott, a torka összeszorult. Remegő kézzel öltözött fel. Érezte, hogy baj lesz belőle. És amikor meglátta Robina gúnyos mosolyát a tárgyalóteremben, tudta, hogy nem ússza meg büntetés nélkül. Priusza lesz. Egy bűnöző lesz. A bíró felszólítására felállt a padban és megpróbált nyugodtan lélegezni. Chester a keze után nyúlt és meleg tenyerébe fogta a lány jéghideg ujjait.
- …200 óra közmunkára ítélem, 1 évre felfüggesztve. Ha ismételten bármit vét a törvény ellen, a büntetés azonnal életbe lép. Megértette?
- Igen, bírónő, megértettem – válaszolta J halkan. A bírónő és a teremszolgák kivonultak. Chester még mindig fogta J kezét és el sem engedte. A hatalmas épület előtt fotósok és újságírók tucatja várta őket. J legszívesebben láthatatlanná vált volna. Chester igyekezett őt megvédeni, de a hiénahad folyamatosan kattogtatta a fényképezőgépeket és üvöltöztek.
- Mondanál pár szót a büntetésről? 200 óra közmunka? Jemina, most mit fogsz csinálni? Kimész az utcára szemetet szedni?
Chester csodálkozott azon, hogy mennyire jól informáltak az újságírók. De vajon…Még végig sem gondolhatta a kérdést, amikor meglátta Robinát. A nő az épület másik sarkánál nyilatkozott éppen arról, hogy örül az ítéletnek, mert tudja, hogy J nem fogja megúszni a büntetést. A szőke nőci kárörvendően adta az ígéreteket exkluzív interjúkra. Gúnyosan integetett J-nek és Chesternek, aztán ellibegett, kattogó fényképészekkel a nyomában. Robina imádta a rivaldafényt és most J és Chester segítségével egy darabig elsütkérezhet a kétes dicsőségben. Nem mellékesen pedig egy csomó pénzt kereshet az interjúkkal. És az, hogy J-nek bajt okozott, mindennél többet ért. Meg akarta magának fogni Chestert és egy darabig azt hitte, ez sikerülhet is. Kellett neki a férfi nyújtotta anyagi biztonság, a siker, a pénz, a csillogás. Ezért még a férfi gyerekeit is hajlandó volt elviselni, úgy, ahogy. Már majdnem biztos volt abban, hogy a bekerítő hadművelet sikerült, amikor Chester elment Phoenix-be és más emberként tért vissza. Robina érezte, hogy baj van. Megpróbálta menteni a menthetőt, de az üzletben azon az ominózus napon látta, hogy vége. Nem jött össze a nagy fogás, mert egy húzottszemű kis rüfke beleköpött a levesébe. Szabályszerűen kiprovokálta, hogy J nekimenjen, aztán rögtön rohant látleletet vetetni. Az ügyvédje azt javasolta, hogy jelentse fel a lányt testi sértés miatt, és ezt Robina meg is tette. Ebből nem látott pénzt, viszont volt olyan „előrelátó”, hogy a Chesterrel történt szeretkezéseik némelyikét (legalábbis a hangokat) rögzítette. Ki tudja, mikor lehet rá szükség. És az alkalom el is jött, Robina Chestert is feljelentette, de az az ügy nem sült el jól, mert a férfi ügyvédje sokkal ügyesebb volt, mint amire Robina számított, így örülhetett annak, hogy ők nem indítottak ellene viszonzásképp rágalmazási pert. Szóval most hazafelé tartott, boldogan, kicsinyes kőszíve minden apró dobbanásával egyre elégedettebben érezte magát. Még egyszer hátranézett, és látta, hogy Chester mennyire óvni akarja J-t a tolakodó fotósoktól és riporterektől, és olyan intenzív gyűlöletet érzett a lány iránt, mint még soha.
J szorosan fogta Chester kezét, a férfi pedig megpróbált utat törni maguknak. Egy szót sem szóltak az újságírókhoz, Chester folyamatosan azt hajtogatta, hogy nem nyilatkozik. És akkor felhangzott egy kérdés, ami megállította a férfit.
- Chester! Chester! Mennyire fog jót tenni a hírnevednek, ha egy priuszos nővel hetyegsz?
J elsápadt a kérdés hallatán, Chester pedig a férfi felé fordult. Odalépett elé és az arcába nézett.
- Ezt meg ne halljam még egyszer. Meg ne halljam. Undorító, amit művel. Nem ereszkedem le a szintjére…uram – mondta halkan, de megvetően az újságírónak, miközben a szemébe nézett. A férfi egy ideig állta a pillantását, aztán egyre többször pislogott, majd hátrahúzódott. Chester átkarolta J-t, és akadály nélkül eljutottak a Chryslerig és elindultak haza. Egy-két fotós követte őket, de csak tisztes távolból. A ház előtt Chester kisegítette J-t, mert látta, hogy a lány teljesen kikészült. Tudta, hogy egyrészt az ítélet miatt, másrészt pedig a lesifotósok és firkászok rohama miatt.
- Most mi lesz? – kérdezte J halkan, miközben levetkőzött. Meg akart szabadulni az elegáns, de kényelmetlen ruhától, amiben úgy érezte, megfullad.
- Mi lenne? Semmi. Az egy év letelik, és a bünti elúszik – felelte Chester, mire J megrázta a fejét.
- Baszki, Chester! Ott a másik feljelentés! Azé a fotósé! Arról a tárgyalásról már tényleges bűnösként fogok kijönni…Istenem… - rogyott a földre a lány és a kezébe temette az arcát. – Miért nem tudok uralkodni magamon? Mindig csak bajt csinálok…neked is…bántani fognak téged is, a srácokat is…
Chester leült a földre J mellé és átölelte a lányt. Nem igazán tudott neki mit mondani, mert tudta, hogy J-nek igaza van. Életbe lép a büntetés, le kell dolgoznia a 200 órát valamelyik közintézményben. És abban is igaza volt J-nek, hogy piszkálni fogják a lány miatt, de ez nem érdekelte.
- Mikor lesz a fotós tárgyalása?
- Jövő héten. És tuti, hogy…
- Csss. Most ne gondolj erre, oké? Viszont…
- Viszont micsoda?
- Még mindig össze akarod boronálni Christ a barátnőddel? – kérdezte Chester mosolyogva, mert tudta, hogy ezzel elterelheti J borús gondolatait, legalább egy kicsit. J felkapta a fejét, de ezzel a mozdulattal alapos fájdalmat okozott Chesternek, mert a férfi állkapcsa összekoccant.
- Ó, anyám. Bocsi – simogatta meg J bűnbánóan a férfi arcát, majd megcsókolta az állát. – Nagyon fáj?
- Hheizdsjks…
- Mi van? – nevette el magát J, és megint megcsókolta Chestert. – Ne csináld. Mutasd, hol fáj?
Chester az állkapcsára mutatott és kapott egy gyógypuszit. Aztán a szájára mutatott és oda már nem puszit kért, hanem egy igazi, belevaló, Jemina-féle szívdobogtató csókot. Örült neki, hogy – ha némi fájdalom árán is, de – sikerült megnevettetnie J-t. Nem akarta, hogy a lány a következő tárgyalásra gondoljon. Nem akarta, hogy bármi rosszra gondoljon. Most olyan jól megvoltak. A Viper Room óta visszatért mindkettejük igazi, phoenix-i énje. J sokkal vidámabb, felszabadultabb volt, látszott rajta, hogy jól érzi magát. Több volt az az idő, amit magára és a munkájára fordíthatott, de emiatt nem hanyagolta el sem Chestert, sem a gyerekeket, sem senkit. Csak könnyebb volt egy kicsit. Chester pedig visszavett a rengeteg melóból, mert ismét rájött arra, hogy a világot nem tudja egyedül megváltani. Szóval most szép napjaik voltak. Ebbe rondított bele Robina, és Chester kiutat keresett, nehogy J elhagyja magát.
- Már nem fáj? – kérdezte J és végighúzta az ujjait a férfi állán. – Istenem. Annyira szeretlek. Szeretem minden porcikádat. Szép vagy.
- Ezt már megbeszéltük, drága, nem emlékszel? – vigyorgott Chester.- Én dögös vagyok és szexis és satöbbi. Na, de hagyjunk engem meg a dögletes testemet, oké? Szóval Chrisnek a hétvégén fellépése lesz…
- Hol? – vágott közbe izgatottan J.
- Ha hagynád, befejezném. Kanadában…
- Wííííííííí, ez sirály! Király! Szuper! Hétvégén??? Addigra le kell szerveznem, hogy Drew idejöjjön valami miatt…Bazz. De miért hívjam ide? Segíts nekem kitalálni! Aztán ha itt van, akkor már gyerekjáték lesz elugrani a koncertre! Baszki, baszki, de jó! Istenem! – pattant fel a lány hangosan nevetve.
- Igen? Szólítottál. Tessék.
- Hülye. Vicces vagy. Ááááááá, de jó lett a kedvem! – J körbetáncolta Chestert, aki még mindig a földön ült és csak mosolygott a lányon.
- Gyere csak ide– kapta el a lány kezét, és maga elé húzta J-t. Az arcát a lány hasára fektette. – Olyan jó, hogy visszakaptalak, hogy visszakaphattalak. Szeretlek. És szeretném, ha boldog lennél.
- Veled boldog vagyok, Chester. Hidd el. Sosem voltam boldogabb. Ennél már csak az tenne még boldogabbá, ha végre…- J félbehagyta a mondatot, mire Chester felemelte a fejét és felnézett a lányra. J látta a kíváncsiságot a szemeiben. Tuti azt hiszi, hogy most kéretem magam feleségül – gondolta a lány.
- Ha…
- Hahahahahhahaha. Nem kell, hogy feleségül vegyél, ha…ha…ha erre gondoltál, hihi. Így is az enyém vagy, én pedig a tiéd. Van 4 darab gyerekünk, még ha nem is közös, együtt élünk, mindenhogyan együtt vagyunk, szóval ez nekem így nagyon jó. Viszont szeretném végre megismerni Drew-t, fizikailag is. És szeretnék elmenni vele egy Chris Cornell-koncertre, és szeretném látni, amikor Chris először találja magát vele szembe. Aztán…
- A többit nem akarod látni, ugye? – nevette el magát Chester.
- Fúj. Mit képzelsz te rólam? Hogy képes lennék kikukkolni a legjobb barátnőmet, amint etyepetyézik a barátoddal? Na ne már.
- Egy valamit magyarázz el nekem. Hogy lehet valaki a legjobb barátnőd, amikor még soha nem találkoztatok? Ülj már le, ne ficánkolj – szólt rá a lányra, de J megragadta a kezét és felhúzta a földről.
- Gyere! Menjünk ki a partra! Vagy legalább a teraszra! Szabad levegőn akarok lenni, addig, amíg lehet, mielőtt bevágnak valami dohos irodába vagy mit tudom én. Gyere! De előbb vetkőzz, te isten! Gatya le, ing le!
J leült az egyik napozóágyra és Chestert figyelte, ahogy egy szál alsónadrágban kényelmesen elhelyezkedik és rágyújt.
- Baszki – csúszott ki a lány száján, mire Chester ránézett.
- Mi a baj?
- Baj? Az nincs. Csak tök szexi vagy, ahogy itt fekszel CK-ben és cigizel. Mindjárt rád vetem magam és megszexualizállak, hihi.
- A nyakamat teszem rá, hogy ezt a szót is Drew-tól tanultad – nevetett fel a férfi, miközben mélyen beleszívott a cigijébe és J szemét figyelte. A lány nagyot nyelt.
- Ne csináld. Nem bírok magammal.
- Mesélj Drew-ról, aztán hagyom magam megszexualizálni, oké?
- Mit meséljek? Hogy miért olyan nekem, mintha a testvérem lenne? Nem tudom megmagyarázni. Egyszerűen…szeretem. Hasonlítunk. Megnyugtat, ha hülye vagyok. Feldob, ha le vagyok törve. Bármi bajom van, mindig segít. Számíthatok rá. És ha ezt valahogy tudom viszonozni, akkor megteszem. Chris rá van gyúrva Drew-ra. És Drew is Chris-re. Úgy érzem, őket egymásnak teremtették.
- Mint minket – szólalt meg a férfi, majd odahajolt J-hez és megcsókolta. – Szeretlek. Annyira jó kimondani. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek – suttogta a férfi. – És most jöhet a…
- …megszexualizálás? – kérdezte J rekedten, végighúzva az ujját a férfi mellkasán. – Én mikor kerülök ide a szíved fölé? Bár már nem nagyon van hely…még jó, hogy nem volt több feleséged…meg nincs több gyereked…
Chester megfogta a lány kezét és a szívére helyezte. J érezte a férfi szívének dobogását.
- Jemina Miya Sankara, te a szívemben laksz. Minden lélegzetvételem, minden szívdobbanásom rólad szól. De ha akarod, ezt magamra is varratom…
- Nem kell. Hiszek neked. Viszont…tervezhetnél nekem valami szép mintát, amit megcsináltatnék Kattel. Tudom, hogy Talindáét te tervezted. Találj ki nekem valamit, kérlek!
- Oké, rendben. De most…
- Igen? – lehelte J, és várakozón nézett a férfira.
- Gyere. Fürödjünk egyet.
A férfi hirtelen felkapta J-t és a jacuzzi felé indult. Leültette a lányt a medence szélére és beindította a motort. J beledugta a lábujját a vízbe.
- Áú. Ez hideg.
- Dehogy az – szólalt meg mögötte Chester és egy mozdulattal belelökte a lányt a medencébe, majd ő is utána ugrott. J prüszkölve törölte le az arcát. Aztán észrevette, hogy Chester nézi. A férfi olyan pillantással méregette, hogy a lány már egyáltalán nem érezte hidegnek a vizet. Sőt.
- Tényleg hideg a víz, látom – mondta rekedten Chester és közelebb lépett a lányhoz. A két tenyerét J mellére helyezte, mire a lány felsóhajtott.
- Miből gondolod, hogy fázom?
- Érzem a tenyeremen. A mellbimbóid bökik a kezemet. Felmelegítselek?

J 58.

Chester kilépett a klubból és a kocsija felé indult. Meg akarta keresni J-t, hogy elmondja neki az érzéseit. Minden kis utcába benézett, de a lány nem volt sehol. Aztán Chester meglátta. A Chrysler mellett ült a földön. A férfi odasietett és letérdelt előtte. Hallotta, hogy a lány sír.
- Jemina… - szólt neki halkan. – Jemina…drága…
J felemelte a fejét, szemében könnyek csillogtak. Remegő hangon megszólalt:
- Szeretlek, Chester. Olyan nagyon sajnálom, hogy idáig jutottunk…
Chester felemelte a kezét és végigsimított a lány könnyes arcán.
- Nem jobban, mint én. Szeretlek, Jemina. Szeretlek. És rájöttem arra, hogy hülye voltam és önző. A viselkedésed döbbentett rá, hogy mennyire megváltoztattalak…
- A…viselkedésem…? – kérdezett vissza J értetlenül, mire Chester bólintott.
- Igen. Ez, hogy így láttalak Amirral…Öszintén szeretnék veled beszélgetni. Mindenről. Hazajössz velem? Mégiscsak kényelmesebb egy fotelban ücsörögni, mint itt a földön, nem? – mosolyodott el a férfi és a kezét nyújtotta J-nek. Felhúzta a lányt, majd szorosan magához ölelte. A hajába temette az arcát.
- Nem akarlak elveszíteni, Jemina. És szeretném, ha olyan lennél, mint régen. Változz vissza azzá a Jeminává, akibe belezúgtam Phoenixben.
J felemelte a fejét és könnyes szemmel elmosolyodott.
- Hogy micsoda? Belém zúgtál már Phoenixben? Én azt hittem, hogy csak meg akartál…
Chester a tenyerével befogta a lány száját.
- Oké. Meg akartalak…hm…na. De nem ez a lényeg, hanem… - hirtelen abbahagyta a mondatot, amikor megérezte J nyelvének hegyét, amint hozzáért a tenyeréhez. Sóhajtott egyet. J ártatlanul, nagyra meresztett szemekkel bámult rá. A férfi el akarta húzni a kezét, de J nem engedte. Belecsókolt a tenyerébe, majd egyenként végigcsókolta a férfi ujjait. Látta, hogy Chester mély levegőt vesz.
- Mi a baj? – kérdezte halkan, miközben az ujjaival Chester csuklóján simogatta a tetoválást. – Nem megyünk haza?
A férfi megragadta a lány kezét és szinte betuszkolta a kocsiba, majd ő is beült. J az üléstámlának döntötte a fejét és behunyta a szemét. Elindultak hazafelé.
- Huh. Ragadok a piától – szólalt meg a lány és egy hirtelen mozdulattal lerántotta a felsőjét. Chester félreváltott, mire J – még mindig csukott szemmel – elmosolyodott.
- Hé. Ez mi volt? Elég szörnyen hangzott…Húúú. Ez a nadrág is ragad – és fél perc múlva már egy szál melltartóban és bugyiban ücsörgött a kocsiban. Chester megint félreváltott és J megint elnevette magát. A férfi rekedten megszólalt:
- Jó lenne, ha nem szórakoznál velem, amikor vezetek. Rendben?
J ártatlanul ránézett.
- Én? Szórakozom? Nem értelek. A nyakamba borult fél üveg tequila és megőrülök a ragadós ruháktól. Ennyi. Mi ezzel a baj?
- Hm. Direkt csinálod. Tudom. Húzod az agyam.
- Éééén? – kérdezett vissza J és az orra alatt elmosolyodott. – Akkor szerinted ezt is direkt csinálom?
Egy mozdulat és a melltartó a férfi ölében landolt.
- Ó. Bocsi. Véletlenül lerepült rólam – vihogott J és a ruhadarab után nyúlt. Közben teljesen „véletlenül” hozzáért a férfi nadrágjához. Chester mély levegőt vett és eltolta J kezét.
- Drága. Ne szórakozz velem. Veszélyes dolgot művelsz.
- Tudom. De tök dögletes vagy, amikor vezetsz. Szeretem nézni a mozdulataidat. Szeretlek nézni. Szeretlek. És még sosem szerelmeskedtem kocsiban…
Chester egy hirtelen mozdulattal egy sötét, üres parkolóba kormányozta a kocsit és leállította a motort. Behúzta a kéziféket és felkapcsolta a belső világítást. Szemében vad vágy lobogott, amikor J-re nézett. A lány némán állta a tekintetét és zihálva vette a levegőt.
- Mielőtt megkérdeznéd, már nem vagyok részeg. Tudom, mit beszélek…Tudom, mit akarok…
- Ismerős szöveg. Hol hallottam már? – kérdezett vissza Chester, miközben a lány hajába túrt és közelebb húzta magához.
- Öööö…nem is tudom – mondta J és a pillantása Chester közeledő szájára tapadt. Már tényleg nem volt részeg, de az alkohol még dolgozott benne. A szíve ezerrel vert, az öle lüktetett, és elég volt csak ránéznie a férfira és úgy érezte, menten elájul a vágytól. A férfi szája megállt az ő szájától egy centire és a lány érezte Chester forró leheletét. Behunyta a szemét és várta a csókot.
Chester csak nézte a lányt. Érezte az egész testében szétáradó vágyat és alig tudta megállni, hogy ne vesse magát J-re. Ehelyett csak nézte. Aztán a lány háta mögé nyúlt és egy mozdulattal ledöntötte az ülés háttámláját. J sikkantott egyet és hanyatt dőlt.
- Uhhh. Ez…nem túl kényelmes… - mondta a lány. Fészkelődni kezdett, ám mozdulatlanná dermedt, amikor Chester elvigyorodott és a keze vándorútra indult. Végigsimított J arcán, a nyakán, majd lejjebb siklott. A férfi látta, hogy J kapkodva veszi a levegőt, ahogy hozzáért a melléhez. Finoman becsúsztatta a kezét a lány bugyijába, mire J teste megrándult és a lány felnyögött. Megragadta Chester csuklóját.
- Ez így nem lesz jó…hülye ötlet volt ez a kocsiban szeretkezés…
- Miért? Én élvezem, hogy itt vagyunk – somolygott Chester. – Neked mi a bajod vele?
- Szétmegy a hátam, nyomja ez a francos ülés…
- Akkor gyere.
Chester J dereka alá csúsztatta a karját és áthúzta a lányt az ölébe. Kicsit hátrébb tolta az ülést és így viszonylag kényelmesen tudtak ülni. A lány mellkasa pont Chester arca előtt volt és a férfi megcsókolta először az egyik, majd a másik mellét. Aztán J hátára tette a kezét és még közelebb húzta a lányt.
A lány felnyögött, amikor megérezte Chester száját. A férfi gyengéden a szájába vette a mellbimbóját és finoman játszani kezdett vele, szívogatta, nyalogatta, miközben a keze J hátát simogatta. A lány úgy érezte, milliónyi lepke rajzik a hasában. Ölét erősen Chester ágyékához nyomta és a férfi nadrágját keresztül is érezte, hogy Chester akarja őt. Itt és most. Ebben a kocsiban, ebben a nem túl kényelmes pózban. J lenyúlt és nehezen, de kigombolta a férfi nadrágját. Egy kicsit felemelkedett és segített Chesternek lejjebb tolni a nadrágot. Épp csak annyira húzta le róla, hogy egymáshoz férjenek. Hangos zihálásuk betöltötte a kocsit, és bár nem volt hideg, az ablakok bepárásodtak.
- Baszki – lihegte J.
- Mi van? – kérdezte Chester és J-re nézett.
- Nem vagyunk normálisak…Felnőtt fejjel kamatyolni akarunk a kocsiban…istenem, mint a tinik,hihi…
- Örülök, hogy ennyire viccesnek találod a dolgot – dünnyögte Chester, majd megpróbált lejjebb csúszni. Vagy feljebb. Aztán hátranyúlt és eldöntötte a vezetőülést. Így most ő feküdt hanyatt, és tényleg nem volt túl kényelmes. De a kényelmetlen érzés eltörpült J látványa mellett. A lány a csípője felett térdelt és őt nézte, olyan pillantással, hogy Chester pulzusa elszállt az égig. Megragadta J derekát és húzni kezdte maga felé.
- Gyere közelebb – szólt a lánynak rekedten.
- Mi…
- Gyere közelebb. Gyere. Kérlek. Térdelj fölém.
J-nek leesett, hogy Chester mit is akar. Meglódult a szívverése, a lány attól félt, hogy kiugrik a helyéből. Centiről centire mozdult, miközben Chester szemébe nézett. Kitámasztotta magát a kocsi ablakán és a tetőkárpiton, próbált valami stabil helyzetet találni.
Chester szíve vadul vert, amikor J elhelyezkedett fölötte. Ahogy hanyatt feküdt, a lány öle pont az arca fölött volt. Chester felemelkedett egy kicsit és megcsókolta J-t a bugyiján keresztül. A lány felnyögött és hátravetette a fejét. A következő pillanatban hallotta a reccsenést és érezte, hogy az öle immár szabad. Nincs semmi akadály közte és Chester között. A férfi megmarkolta a fenekét és még közelebb húzta a lányt. Amikor J megérezte Chester leheletét, visszatartotta a levegőt. Ám ahogy a férfi belecsókolt, majd belécsúsztatta a nyelvét, nem tudta megállni és megint felnyögött. A csípőjét ösztönösen előrébb tolta, hogy még jobban érezhesse Chester kényeztetését. A férfi simogatta a lány fenekét, a derekát, a combjait, közben pedig többször is az orgazmushatár széléig juttatta J-t.
- Elég – nyögte a lány a sokadik alkalom után. – Nem bírom ki, ha még egyszer abbahagyod…kérlek…
Lejjebb csúszott, a férfira hajolt és megcsókolta. Érezte Chester száján a saját ízét. Ettől még jobban felizgult és megvadult. Olyan erővel csókolta Chestert, hogy összekoccantak a fogaik. J megérezte a férfi kezét, ahogy belemarkol a hajába, és ez tette fel az i-re a pontot. A lány kész volt.
Chester látta és érezte, hogy J mennyire az elélvezés vékony határvonalán egyensúlyoz. Ő sem volt már messze a beteljesüléstől. Egy tinédzser pár 3 perc alatt lezavart volna a kocsiban egy menetet, ők pedig…itt bénáznak. Nem mintha nem lenne jó. Sőt. A férfi felnyögött, amikor J keze lecsúszott kettejük közé és hozzáért a férfiasságához. Sürgősen ki kell találnom valamit, mert ez így nem oké – futott át a férfi agyán a gondolat.
- Drága…figyelj rám egy kicsit… - szólt J-nek, majd sóhajtott, amikor J megsimogatta a köldöke alatt.
- Igen? – suttogta J, miközben csókokkal halmozta el Chester mellkasát és egyre lejjebb haladt. Chester felhúzta magához.
- Figyelj…ez így…
- Gyere – mondta J és a két ülés között hátramászott. Mire Chester képes volt arra, hogy megmozduljon és sikerült kigabalyodnia a nadrágjából, J a hátsó ülésen feküdt és várta. A férfi elhelyezkedett J lábai között. Ahogy egymáshoz ért az ágyékuk, egyszerre nyögtek fel. Nem sokat tétováztak, Chester azonnal a lányba hatolt. J a helyszűke miatt felhúzta a lábait a mellkasára. Annyira intenzíven érezték egymást, hogy nem tudták visszafojtani az élvezet hangjait.
J már az ájulás határán volt, amikor meghallotta, hogy Chester beszélni kezd hozzá.
- Jemina…nézz rám…
A lány nagy nehezen a férfi arcára fókuszált.
- Beszélj hozzám… - szólt a lány, majd felnyögött, amikor Chester eltávolodott belőle. Megragadta a karját és visszahúzta.
- Ne…kérlek…gyere vissza…azt akarom, hogy újra…
- Hogy újra…mi? – kérdezett vissza rekedten Chester, miközben lassan, nagyon lassan megint elmerült J-ben. Hangosan zihált, aztán a mozdulatai gyorsulni kezdtek.
- Ezt akarom…hogy újra bennem legyél…teljesen… hogy az enyém legyél… - zihálta J és két kezét Chester arcára tette. A férfi alig tudott megszólalni:
- A tiéd vagyok… örökre…
- Szeretlek, Chester – suttogta J, megadva ezzel Chesternek a végső lökést. A férfi megtámaszkodott az ülésen. Elakadt a lélegzete, ömlött róla a víz és érezte, hogy képtelen visszatartani magát. J arcát nézte, a száját csókolta, miközben egyre hevesebb ütemben mozgatta a csípőjét. Aztán néhány perc múlva mindkettőjüket magával rántotta a kielégülés örvénye. A csúcson Chester a lány szemébe nézett és megismételte:
- A tiéd vagyok…örökre…

J 57.

- Bassza meg – csúszott ki a káromkodás Chester száján, mire Amir röhögve hátba vágta.
- Mi a baj? Az a csajszi? Jó kis buksza, igaz?
- Igen, de…
- Nincs de. Amir Derakh beveti minden eszközét és 3 perc múlva a kiscsaj itt ül az asztalunknál, az ölemben! Fogadunk?– kérdezte Amir, mire Brandon és Elias nevetve belement a fogadásba. A tétek megtétele után Amir felpattant és a bárpult felé indult.
- Azt te csak hiszed, hogy az öledbe fog ülni. Csoda lesz, ha nem rúg tökön – dünnyögte az orra alatt Chester, de azért kíváncsian figyelte barátja „hadműveletét”. Kíváncsian, várakozóan és féltékenyen. Látta, hogy Amir odalép a bárpultnál ülő lányhoz és a füléhez hajolva mond valamit neki. Chester várta, hogy mikor csattan Amir arcán egy óriási pofon, vagy mikor kap egy rúgást a lábai közé. Ám ezek elmaradtak, és Chester legnagyobb megdöbbenésére a pultnál ülő lány elnevette magát. A férfi alig hitt a szemének, amikor a lány lecsúszott a bárszékről, nyakon ragadta a tequilás üveget és Amir nyomába szegődött, aki visszaindult hozzájuk. Lesz meglepetés – gondolta magában Chester. Aztán meglátta, hogy Amir kézen fogja a lányt, aki nem tiltakozott az érintése ellen. Basszus. Ezt nem hiszem el – ámult el a férfi. Megengedte Amirnak, hogy megfogja a kezét. Már az furcsa volt a férfinak, hogy a lány egyáltalán szóba állt a barátjával. Oké, bulizni jött, de ez nem azt jelenti, hogy mindenkivel kézen fogva kell mászkálni. Chester őrülten féltékeny lett erre a látványra. Látta a lány arcán, hogy nem egészen józan, de nem lehet mindent az alkoholra fogni. Basszus. Ha Amirral ezt csinálja, mi lehetett a múltkor Chrissel? Vagy akárkivel? Jézusom. Miket gondolsz te erről a lányról? Hiszen szereted, vele élsz. Bíznod kellene benne – csodálkozott magán a férfi. Amir időközben átverekedte magát a tömegen és megállt az asztaluknál. Maga mellé húzta a lányt.
- Ők a barátaim és a zenésztársaim, Ryan, Brandon, Elias. Ő pedig a támogatónk, producerünk és barátunk, Chester Bennington…
J éppen másfelé figyelt, amikor Amir bemutatta a többieket, mert meglátott egy nagyon érdekes szabású felsőrészt egy lányon, de Chester nevére odakapta a fejét. Alig hitt a szemének. Mit keres ő itt? Hiszen elvileg fáradt volt, amikor eljöttem otthonról – csodálkozott a lány. Látta Chesteren, hogy ő sem lepődött meg kevésbé, hogy itt találkoznak. Szóval ehhez nem volt fáradt. J mérges lett. Az asztalra támaszkodott és Chesterhez hajolt, olyan közel, hogy az orruk majdnem összeért.
- Helló, drágám – köszönt gúnyosan a férfinak. – Te itt? Már nem vagy fáradt? Vagy csak nem akartál velem lenni? Inkább hagytad, hogy eljöjjek otthonról egyedül, hogy aztán te is leléphess! Egyedül. Ez nem jött össze, drágám, büdösül lebuktál ám!
- Jemina…- kezdett bele Chester, de a lány közbevágott, miközben hadonászni kezdett.
- Ne. Ne kezdj el magyarázkodni. Dühös vagyok és csalódott, ráadásul ittam is, úgyhogy ha most még nekiállsz mentegetőzni, abból kurva nagy balhé lesz.
Amirék csak a fejüket kapkodták. Nem értették, mi is zajlik Chester és J között. Drágám? Fáradt? Mi van??? Brandon felemelte a kezét, mintha az iskolában lett volna.
- Ööö…bocs, de most mi a fene van? Ti ismeritek egymást?
J a fiatal fiú felé fordult.
- Igen. Chesterrel élek. A barátnője vagyok. Vagy az élettársa. Vagy a nem is tudom, mije. Mindegy.
- Nem mindegy – szólalt meg Chester és megpróbálta megfogni J kezét, de a lány hátrébb lépett.
- Miért nem mindegy? Totálisan tökmindegy, hogy kid vagyok, ha hazudsz nekem.
Chester vett egy mély levegőt és megint a lány keze után nyúlt, de J elrántotta a karját és Amirhoz fordult.
- Na. Szóval miután sikeresen bemutatkoztam, mint Chester Bennington akárkije, leülhetek ide közétek?
Amir leült az egyik fotelbe és vigyorogva maga mellé mutatott.
- Csüccs le. Ha gondolod, Chaz mellé is ülhetsz ám.
- Kösz, nem. Még elharapnám a torkát dühömben – mondta J, szintén vigyorogva, és megpróbált átmászni Amir lábain, hogy elérje a másik fotelt. A megivott tequila hatása megint jelentkezett és J megingott. Magasra emelte a kezében tartott üveget és lezöttyent Amir ölébe. Vihogni kezdett.
- Bocsika. Nehogy azt hidd ám, hogy direkt volt. De azért maradhatok?
- Naná, szépségem – nevetett Amir, és átkarolta J derekát. – Vigyázz arra az üvegre ám! Értékes pia van benne.
- Kérsz? – nyújtotta a férfi felé az üveget J, mire Amir bólintott és nagyot kortyolt a tequilából.
- Apám, ez ütős. Hogy bírod?
- Sehogy nem bírja. Nem látod, hogy tökrészeg? – szólalt meg Chester dühösen. Eddig hallgatott és türtőztette magát, de nem bírta tovább szó nélkül. Kavarogtak benne az érzések, ahogy látta J-t Amir ölében ülni és jókedvűen nevetgélni. Maga sem tudta, mit érez: dühöt, féltékenységet, félelmet? Vagy mind a hármat egyszerre? Dühítette, hogy J ennyire jól érzi magát Amir ölében és eszébe sem jut leszállni onnan. Féltékeny volt, mert látta Amir karját a lány dereka köré fonódni. És félt. Félt, hogy J elhagyja. Ahogy a felszabadultan nevetgélő lányra nézett, tudatosult benne, hogy ha nem figyel J-re és nem törődik vele eléggé, a lány elhagyhatja. Bár J szinte soha nem kért tőle semmit, Chester tudta, hogy ez korántsem azt jelenti, hogy a lánynak nincsenek is vágyai, álmai, kívánságai. Csak nem terheli vele. A férfi nézte a lányt és Amirt és most a régi J-t látta. Azt a J-t, akivel Phoenix-ben találkozott, és aki már ott levette a lábáról. Egy vidám, vicces fiatal lányt, aki vagány dumáival megnevettette Amirékat. Ez volt az a pillanat, amikor Chester rájött, J mennyi mindent feladott, hogy őt boldoggá tegye. Többé-kevésbé feladta a munkáját, mert sokat vigyázott a Bennington-gyerekekre. Feladta a saját cégről szőtt álmait. Feladta a barátait, kivéve Katet és Drew-t. És…feladta azt a vágyát, hogy gyereket szüljön, neki. Feladta szinte mindenét, ami valaha ő volt. Ezt pedig Chester nem akarta. Most kezdte tisztán látni, hogy nem elég, ha testileg teljesen egymásra vannak hangolva. A lelküknek is együtt kell lenni ahhoz, hogy ez a kapcsolat ne sorvadjon el és ne arról szóljon, hogy az egyik fél teljesen alárendeli magát a másiknak. Chester elhatározta, hogy ezentúl sokkal jobban figyelni fog J-re, minden apró rezdülésére. Úgy látszik, látnom kellett, hogy Jemina mással is jól érzi magát, nem csak velem – gondolta magában a férfi szomorúan, miközben J-t és Amirt nézte.
Az üveg tequila már régen elfogyott, a pincér épp most hozta ki a következő üveget, amit J rögtön ki is sajátított magának. Ám Amir is inni akart belőle és megpróbálta elvenni a lánytól az üveget. Játékosan huzakodni kezdtek, aminek az lett a vége, hogy a tequila egy része J nyakába ömlött. Ez pedig egy pillanat alatt kijózanította a lányt. Pont annyira, hogy J felfogta, mit is művel. Itt ül egy nyilvános szórakozóhelyen, tökrészegen, bűzlik a tequilától, és a szerelme szeme láttára szinte hetyeg annak barátjával. És ami számára a legszörnyűbb volt, az az, hogy élvezte Amir társaságát. Élvezte, hogy tud vele baromkodni, élvezte, ahogy a férfi ránéz és ahogy hozzáér. Amir többször is végigsimított a karján, az arcán, a nyakán, a derekán. Ám J hirtelen megérezte, hogy a férfi most másképp ért hozzá. Nem viccből és nem poénból. Hanem úgy. Ránézett Amirra és megijedt. Megijedt attól, amit tett, és megijedt attól, amit a férfi szemében látott. Vágy. Szenvedély. J megrettent. Én ezt nem akartam – gondolta magában, és kibontakozott Amir öleléséből. Rémülten, falfehér arccal Chester szemébe nézett, aki csak figyelte őt, amint Amirral szórakozott. Istenem. Mit tettem? Szó nélkül átmászott a foteleken és a lábakon és erőszakosan túrta előre magát a tömegben. Vissza sem nézett. Néhány perc múlva már nyoma sem volt.
Chester ismerte a lányt. Tudta, hogy mi játszódott le benne, látta a szemeiben a felismerést, amire ő maga is rájött: hogy ők nem lehetnek boldogok a másik nélkül. Senki mással nem lehetnek boldogok. Chester felállt az asztaltól. Megütögette Amir vállát.
- Kösz, haver.
- Mi van? – nézett rá Amir értetlenül, mire Chester csak legyintett.
- Nem érdekes. Kösz. Én leléptem. Ti még bulizzatok egy kicsit.
- Ööö…és Jemina…hová ment?
- Nem tudom. De téged ne is érdekeljen, oké? – mondta Chester mosolyogva, de ebben a mondatban és mosolyban volt némi fenyegetés is. – Jemina az én barátnőm. És az is marad.
- Oké, de attól még nem lehet…
Chester megrázta a fejét.
- Nem. Amir, kérlek, állítsd le magad, nem akarok veled balhézni. A barátom vagy.
- Képes lennél rá? Egy nő miatt? – nézett Chesterre értetlenül Amir.
- Érte bármire képes lennék – jelentette ki egyszerűen Chester, majd intett és ő is otthagyta a társaságot.
J az utcán sétált. Még nem volt teljesen józan, de egyre tisztábban látta, hogy mit művelt. És egyre jobban tudatosult benne, hogy neki Chester az élete. Bár jólesett neki Amir viselkedése, tudta, hogy ez csak „önigazolás”. Hogy még másnak is kellhetne, mint nő. Nem mintha neki más kellene, mint Chester. Hirtelen meglátta az út szélén parkoló Chryslert. Bárhol felismerte volna Chester kocsiját. Lassan odalépkedett az autóhoz és leült a földre az egyik kerék elé. Átkulcsolta a térdeit és lehajtotta a fejét. Behunyta a szemét és maga előtt látta Chester arcát, ahogy őket figyeli. J rájött, hogy a férfi arca nem dühös volt, hanem félelem és felismerés tükröződött rajta. Ugyanaz a félelem és felismerés, amit J is érzett. A lány lassan ringatni kezdte magát, miközben folytak a könnyei.

J 56.

Telt az idő. A sebek külsőleg begyógyultak, de J nagyon nehezen tudott átlépni azon a gondolaton, hogy egy férfi hogyan üthet meg egy nőt. Nem értette, nem volt képes felfogni Rihanna viselkedését sem. A fiatal lány visszavonta a feljelentést és még mindig együtt volt Chris Brown-nal. J nem tudta elképzelni, hogy mi lehet, ami miatt ennyire ragaszkodik ahhoz a rohadékhoz. Néha meglepődött saját magán, mert felhívta Rihannát és beszéltek egy-két szót. Rihanna ezerszer is bocsánatot kért a gasztrorealitys viselkedése miatt, így most már normálisan tudtak beszélgetni. Ám mégsem volt minden rendben. A kapcsolata Chesterrel…a moziszobás beszélgetésük után egy darabig minden szép és jó volt, sokkal többet voltak együtt, és J azt hitte, ez nem csak neki jó, hanem Chesternek is. Aztán szépen lassan minden visszaállt a régi kerékvágásba, azzal a kivétellel, hogy Talinda kevesebbszer hozta a gyerekeket. Chester állandóan a stúdióban volt a fiúkkal, vagy a Ve’cel dolgait intézte, vagy a Club Tattoo-val kapcsolatban intézkedett. Éjszakánként holtfáradtan zuhant be az ágyba J mellé. Képtelenek voltak pár szónál többet váltani, mert a férfi állandóan rohant valahová. Chester nem vette észre a változást J-n. Nem vette észre a felgyülemlő feszültséget, a lassan eltűnő varázst a kapcsolatukban, az ellaposodott, csupán köszönésre korlátozódó beszélgetéseket. Ő azt hitte, a lány szimplán megértő és mindig, mindenben mellette áll. Ez persze így is volt, de J kezdett megkattanni. Napokig az üres lakásban egyedül…Néha szinte könyörgött Talindának, hogy hadd mehessen át hozzá meg a gyerekekhez. És sokszor legszívesebben felpofozta volna Chestert, hogy vegye már észre magát. J látta, hogy a férfinak kell a pörgés, de azért nem veheti a világ összes gondját a vállára. Megpróbált beszélni a férfival, de persze mindig megzavarta őket egy telefonhívás vagy fontos e-mail vagy bármi, és Chester rögtön ugrott és intézkedett, legyen akár reggel 5 óra vagy éjfél. És…bár J soha nem gondolta volna magáról, hiányzott neki a szex. Rettenetesen hiányzott. Eleinte még sikerült összehozniuk egy-két kóbor szeretkezést, de most már…J számolni kezdett, és rádöbbent, hogy több, mint egy hete semmi sem történt köztük. A lány begubózott. Elvonult a tervezőszobába és ezerrel dolgozni kezdett egy új kollekción. Érezte, hogy muszáj valamit kezdenie magával, mert bármennyire is szerette Chestert, nem volt hajlandó ennyire alárendelnie magát neki. A tervezés mellett rendszeresen átjárt Chris Cornell-hez, volt, hogy Dravent és Tylert is elvitte hozzájuk. A férfi látta rajta, hogy baj van, de nem akart rákérdezni, mert nem akart tolakodó lenni. Sokszor mentek sétálni a gyerekekkel, vagy piknikezni, vagy fürdeni, és J egy kicsit megnyugodott. De csak addig, amíg volt vele valaki. Amikor a séták után belépett a mindig üres házba, valami megmagyarázhatatlan feszültség lepte el. Mintha a háznak lett volna valami rossz kisugárzása, mert ahogy elment otthonról, mindig jobban érezte magát. Néha bepróbálkozott Chesternél, hogy legyenek egy kicsit együtt, de most már meg sem kísérelte. Elege lett. Amikor Chester egyik nap közölte vele, hogy fáradt, J vett egy mély levegőt és közölte a férfival, hogy lelép. Egyedül. És mielőtt a férfi tiltakozhatott volna, J elhúzta a csíkot.
Megint a Viper Room-ban kötött ki. És megint ugyanaz a mixer volt, mint amikor nagyon berúgott és tombolt. J felmászott a bárszékre. A mixer vigyorgott egyet, amikor meglátta a lányt.
- Hellóbelló, szépség. Tequila jöhet megint?
J csak bólintott és a pillantásával csírájában elfojtotta a mixer kísérletét arra, hogy kikezdjen vele. Dühös volt, bár meg is értette Chestert. Rengeteg a dolga és fáradt. De olyan régen nem voltak együtt, sehogy. Sem fizikailag, sem lelkileg. J még mindig imádott a férfival lenni, de azért néha hiányzott neki a társaság. Rihanna, a gasztrorealitys kaland és az azóta kialakult szar helyzet óta pedig a lányban csak gyűlt és gyűlt a feszültség és a düh. Tudta, hogy ki kell adnia valahol magából, és igyekezett nem a férfin levezetni az indulatait, de ma este úgy érezte, jobb, ha eljön otthonról. Utált veszekedni, így inkább lelépett, mielőtt balhé lett volna a dologból. Először csak sétálni akart egyet a közeli parkban, aztán mégis a nyüzsgő Sunset Boulevard-on kötött ki. És néhány perc múlva már a Viper Room-ban ücsörgött a bárszéken és csúnyán nézett a mixerre. A fiatal srác odatolta elé a tequilát és J gyorsan felhajtotta. Aztán a következőt is. Okult a múltkori esetből és eldöntötte, hogy lassan issza meg az egész üveget. Nem akarta magát kiütni, csak szalonspicces akart lenni és bulizni akart. Hátrafordult a széken és körülnézett. Elég vegyes társaság gyűlt össze a szórakozóhelyen és voltak közöttük érdekes fazonok is, de J már megszokta ezeket a stílusokat. Aztán meglátta a falon a plakátot, amin a heti fellépőket sorolták fel. L.A-ben ez is jó volt, hogy nem kellett a hétvégéket várni, hogy ha valaki jó koncertre akart menni, hétköznap is talált az ízlésének megfelelő fellépőt. És aznap…J kimeresztette a szemét. Anyám. Na ne. Pont ma? És itt? Legalább ennyi jó legyen a mai napban – gondolta J és az órájára nézett. Még néhány perc a kezdésig. A lány nyakon ragadta a tequilás üveget és leugrott a bárszékről. Átfurakodott a tömegen és nemsokára az első sorban ácsorgott, közvetlenül a színpad előtt.
Chester nem érezte jól magát. Egyrészt azért, mert egyedül volt otthon, másrészt a veszekedés miatt. Ami nem is volt igazán veszekedés, mert nem kiabáltak meg semmi ilyesmi nem történt. Csak Jemina közölte, hogy ő akkor most inkább lelép. Chester pedig hagyta. Látta a lányon, hogy jobb, ha nem erőlteti a beszélgetést, aminek talán veszekedés lett volna a vége. A férfi tudta, hogy J szeretett volna egy kicsit kimozdulni vagy csak együtt lenni vele, most, hogy nem volt náluk egyik gyerek sem és Chester is időben otthon volt. Chester azonban annyira fáradtnak érezte magát, hogy szívesebben maradt volna otthon, bebújt volna az ágyba a lánnyal és megnézett volna valami bugyuta filmet, amire nem kell odafigyelni. Ehelyett most itt ül egyedül a teraszon és egyik cigit szívja a másik után. J pedig elment. Valahová. A fene sem tudja, hová, de telefont nem vitt magával. Talán akkor nem ment messzire. Hirtelen megszólalt a telefonja. Chester a kijelzőre nézett.
- Helló, haver – köszönt a hívó félnek.
- Azt hittem, itt leszel a mai fellépésünkön – szólt bele a telefonba Amir, mire Chester felsóhajtott.
- Basszus. Bocs. Tudom, hogy megígértem, de…
- El kell jönnöd! Oltári a buli! Kurva jó kis közönségünk van! – üvöltötte Amir lelkesen Chester fülébe.
- Akkor hogyhogy nem vagy a színpadon?
- Ki kellett jönnöm hugyozni, annyi vizet ittam!
- Mit? Vizet? Persze – nevette el magát Chester.
- Azonnal ülj a kocsidba és vonszold ide a nyeszlett seggedet, oké? Nem mondhatsz nemet! Indulás! 5 perc múlva itt akarlak látni a színpad mögött! Különben kirúglak a Dead By Sunrise-ból, haver!
- De…
Amir kinyomta a telefont, mielőtt még Chester bármit is mondhatott volna. Ez lökött. Tényleg jó lehet a fellépésük, ha Amir ennyire pörög. A férfi nem tudta, mit csináljon. Szívesen elment volna megnézni a barátait, de J miatt nem akart. Hisz amikor a lány mondta, hogy menjenek el valahová, akkor Chester fáradt volt. Ha most elmenne itthonról…hát, abból valószínűleg cirkusz lenne, vagy legalábbis sértődés. Jogosan. Viszont Amirék fellépésére is kíváncsi volt, és tényleg megígérte nekik, hogy megnézi őket. Mi a fene legyen? – töprengett Chester, majd - vállalva az összeveszés kockázatát – kiírta egy cetlire, hogy hová ment. A cetlit felragasztotta a hűtőre, cipőt és egy vékony kabátot vett fel és beült a Chryslerbe. Amikor leparkolt a Viper Room-nál és kiszállt a kocsiból, már az utcán hallotta az őrjöngő tömeget. Ez tényleg jó kis buli – gondolta a férfi, Amirék jól felpörgették a hangulatot. Chester bement a szórakozóhelyre és leesett az álla, amikor meglátta, hogy mennyi ember van és milyen jól érzik magukat. Intett a mixernek és a biztonságiaknak, majd a színpad mögé sietett. Odaintett Amiréknak és hallgatta a koncertet.
J a színpad előtt állt, és tombolt. Nagyon jól érezte magát. Amikor meglátta a falon, hogy a ma esti fellépő a Julien-K lesz, megörült. Mondta már egy párszor Chesternek, hogy szeretné megismerni Amir-t, Ryan-t és másik két srácot is, de eddig nem sikerült összehozni a találkát. Hát majd most. Legalább látom és hallom őket zenélni – gondolta J, miközben üvöltötte a többiekkel együtt a dalokat.
Amir pont a lánnyal szemben állt a színpadon és már a koncert legelején kibökte J-t. A fellépés alatt végig figyelte a lányt és tetszett neki, hogy jól érzi magát. A Systeme de Sexe című számuk alatt például olyan táncot adott elő a lány, hogy azt bármelyik rúd körül pörgő sztriptízes lány megirigyelhette volna. A Kick The Bass-t végigénekelte velük, a Maestro-n majdnem bőgött. A Nvr Say Nvr-en megint tombolt. Amikor vége lett a koncertnek, a lány eltűnt a forgatagban. Amir egy darabig még kémlelte a tömeget, de nem látta sehol, így inkább a fiúkkal együtt Levonult a színpadról. Chester egyenként átölelte őket.
- Nem bántam meg, hogy eljöttem, pedig otthon akartam maradni – mondta vigyorogva a férfi, mire Amir a vállába bokszolt.
- Hát ajánlom is, hogy ne bánd meg! Nekem már megérte, hogy felléptünk itt. Olyan tuti csajt láttam, de olyat!
- Gondolom…valami kis csitrit, aki ott kellette magát előtted, mi? – kérdezett vissza Ryan röhögve, mire Amir megrázta a fejét.
- Nem. Nem csitri. Fiatal. És…úúú…baszottul jó kis bőr! Mindjárt megyek és megpróbálom megkeresni, ki tudja, hátha lehet vele valami… - kacsintott Amir a többiekre. – Menjünk a szokásos asztalunkhoz, már minden elő van készítve, bár ha Chester haver kocsival jött, akkor ő sajnos csak nézni tudja az alkoholos üvegeket…
- Igazán kösz a megértést, drága barátom – mondta Chester, miközben szorosan átkarolta a barátja nyakát és úgy tett, mintha meg akarta volna fojtani. Elég lassan jutottak az asztalukhoz, mert mindenki megállította őket és beszélni akart velük néhány szót, vagy egyszerűen csak gratulálni a fellépéshez.
J eközben ismét a bárpultnál ült és megbontotta a második üveg tequilát. Most – mivel nem gyorsan vedelte az alkoholt és a koncert alatt egy részét ki is dolgozta magából – nem volt agresszív, így nem ütötte le a mixert, aki néha bepróbálkozott nála. J azonban csak mosolygott rajta és néha adta alá a lovat. Szalonspicces volt, jól érezte magát, sokat nevetett a mixerfiún. A Julien-K fellépés dögös volt, J-nek nagyon bejött, amit a srácok műveltek a színpadon. Sajnálta, hogy Chester nincs itt, mert vele azért még jobb lett volna végighallgatni őket. Hirtelen megfordult a bárszéken, mert hangzavarra lett figyelmes, és megszédült. Baszki. Mégiscsak sok volt a pia – gondolta magában a lány, amikor érezte, hogy meglódul vele egy kicsit a világ. Belekapaszkodott a pult szélébe és mélyeket lélegzett.
Chesterék a megszokott asztalukhoz ültek. A férfi rengeteget nevetett Amirékon, amennyi hülyeséget össze tudnak hordani. Jó volt a kedve, bár J-vel jobban érezte volna magát. És a lány is már meg akarta ismerni Amirékat, itt lett volna a lehetőség. Amir hirtelen a bárpult felé mutatott. A mozdulata olyan heves volt, hogy az előtte álló poharat és annak tartalmát Chesterre borította. A férfi mellkasán és nadrágján végigfolyt a pezsgő.
- Basszus, Amir! Nézd már meg, mit…
- Ott a csaj! Csövi, csávók, én húztam!
- Mi van? – kérdezte Chester, miközben megpróbálta felitatni a pezsgőt magáról.
- Mondom, ott a csaj, akiről dumáltam az előbb!
Amir megint a bárpult felé mutatott, de Chester most elővigyázatos volt és gyorsan elkapta előle a másik poharat. Aztán arrafelé nézett, amerre Amir mutatott.