J 12.

12.

- Mi volt ez, kicsi? – kérdezte Shawn az egyik kávézóban, amikor már J is kommunikációképes volt. A lány elmélyülten kevergetni kezdte a kávéját, mintha most az lenne a legfontosabb dolog a világon, hogy balról jobbra, vagy jobbról balra keverje el benne a cukrot. Shawn a lány álla alá nyúlt és felemelte a fejét. J szeme könnyes volt.

- Csúnyán viselkedtél. Nem láttalak még ilyennek.

- Mert nem is ilyen vagyok. És rettenetesen szégyellem magam. Ne haragudj, hogy látnod és hallanod kellett…

- Mi történt köztetek Chesterrel? Mivel érdemelte ki ezt a bánásmódot?

- Tényleg érdekel? Elmesélhetem. Igazából…szóval elmentem Phoenixbe egy fesztiválra Kattel meg a lányokkal és ott találkoztunk Chesterrel. Shawn, én megláttam és teljesen kész voltam tőle! Soha nem éreztem még így senki iránt, pláne nem az első percben, de Chester…szóval…á,mindegy. Szóval egy kicsit összegabalyodtunk, de megjelent a volt neje, én meg leléptem. Szó nélkül. Aztán levizsgáztam a suliban és megjelent Mike Shinoda…

- A Linkin Parkos Mike Shinoda?

- Aha. És azt akarta, hogy dolgozzam a DC-vel…

- A DC-s srácok lecsaptak rád? És te? Gondolom, igent mondtál.

- Nemet mondtam.

- Mi? Miért?

- Nem akartam, hogy bármi közöm legyen Chester bandájához. Erre megint megjelent a volt neje, mármint Chesteré és én megint elhúztam a csíkot. Úgy látszik, nekem már csak ez jut…

- Ne kezdd el sajnáltatni magad, mert nem vagyok rá vevő – szólt rá Shawn, mire J savanyúan elmosolyodott.

- Tudom, de néha olyan jó, ha elhagyom magam és vigasztalnak…

- Hát ezt ne várd tőlem. Nem fogom babusgatni a lelkedet, főleg azután, amit az előbb műveltél Chesterrel. Hogy kerültél oda az üzletbe?

- Felhívott egy rihe, hogy ott van nála egy felsőm és vigyem onnan a búsba. Na, ez a rihe Chester barátnője volt. Vagy volt barátnője, mit tudom én. Elmentem a boltba és kiosztottam a bigét, mert tönkretette a felsőt!

- Nahát! Mekkora főbenjáró bűn – röhögött föl Shawn, mire J mérgesen nézett rá.

- Igenis az. Basszus, akkora melle volt a csajnak, mint egy dinnye! Nem látta, hogy nem fog felmenni rá a felsőm? Na mindegy. Egy kicsit osztottam neki az észt, amikor megjelent Chester és elküldte a csajt a búsba. Úgy kirakta az üzletből, mint a sicc. Ó, azt ki ne hagyjam, hogy sikerült beégetnem magam Chester előtt, mert lefikáztam a pólóit…Ja igen,és egy kicsit megszorongattam a szőke nőci karját, mert nekiállt szidni apámékat.

- Uhhh. Ledzsiudzsicuztad?

- Hülye. Nem. Pedig szívesen megtettem volna, elhiheted. Nem értem, Chester mit evett rajta…

- Nem mindegy neked?

- De. Most meg már főleg mindegy – szomorodott el a lány.

- Szóval Chester kitette Robina szűrét. Aztán?

- Aztán megkérdezte, hogy miért is nem tetszik nekem a pólója és…na. Megmutatta élesben, hogy rajta jobban áll, mint a vállfán lógva. Én meg közelről megvizuáltam, hogy tényleg dögös…

- Hah. Ez jó. Akkor jöttem én.

- Bizony. A többit hallottad. Még egyszer bocsánatot kérek. Soha az életben nem viselkedtem még ilyen közönségesen senkivel.

J hirtelen elsírta magát.

- Basszus, Shawn, én 3 másodperc alatt szerelmes lettem Chesterbe és most elcsesztem! Totálisan elcsesztem! Soha nem fogja megbocsátani, ahogy viselkedtem…

Shawn bólintott.

- Igazad van. Elhiszem, hogy Chester kihozott a sodrodból, de azért nem érdemelte meg ezt a fajta viselkedést. Chazy jó arc. Elég régóta ismerem. Tud a srác, a zenében is meg a ruhákban is. A Ve’cel jó márka. Drága, de megéri az árát. Tényleg, milyen lett a vizsgád?

- Sikerült! Kat segített, én voltam a saját modellem, hihi. Dögös voltam, képzelheted – mosolyodott el könnyes szemmel J.

- Hányan akartak veled dolgozni? A DC-n kívül.

- Elég sok meghívást kaptam, de nem akarok senki keze alatt dolgozni. Saját céget akarok. Egyedül. A magam ura akarok lenni, senkitől sem akarok függeni.

- Ezt értem. De azért kellene egy cég, ahol támogatnak a kezdő lépésekben. Nehogy azt hidd ám, hogy a cégalapítás és a siker csak úgy magától jön. Rengeteget kell gürizni, éjt nappallá téve, sokszor erődön felül.

- Tudom. De akkor is ezt akarom…

- Gyere hozzám.

J felkapta a fejét és Shawn-ra bámult.

- Mi van? Én nem akarok még…

- Lüke. Nem a kezedet kértem meg, te lány! Gyere a Rocawear-hez, melózz nekem egy kicsit, amíg megtanulod a szakma csínját-bínját. Nézd meg, hogy dolgoznak a profik…

J elbizonytalanodott.

- Nem is tudom…

- Ne szórakozz. Jössz és kész. Jó buli lesz, meglátod. Ha meg nem tetszik, kiléphetsz, nem tartalak vissza.

- Biztos, hogy jó ötlet? – kérdezte J, de kezdett megbarátkozni a gondolattal, hogy együtt dolgozzon Shawn-nal. – Oké. Legyen.

- Zsír. Holnap gyere be és megbeszélünk mindent.

Shawn felállt az asztaltól.

- Nekem most mennem kell, de reggel várlak. A címet tudod. És hozd magaddal néhány munkádat. Szia, kicsi. Jó légy.

- Mint mindig – mosolygott J, majd a távolodó férfi után nézett. Gyorsan felhajtotta a maradék kávéját, pénzt hagyott az asztalon, majd elindult haza. Egyre lelkesebb lett, ha arra gondolt, hogy Shawn-nal fog dolgozni. Ahogy hazaért, egyből leült a laptop elé. Néhány napja észrevette, hogy nem tud a net nélkül létezni. Jó kis oldalakat talált és megismerkedett néhány kedves és jópofa emberkével. Az egyik ilyen „ismerőse” Andrea Smith volt, a grunge-rajongói oldalról. J szerette ezt a fajta zenét, és szívesen élt volna a 90-es évek elején Seattle-ben. Nirvana, Pearl Jam, Soundgarden, Alice In Chains…Jobbnál jobb zenék. Andreával is így ismerkedett meg és nagyon gyorsan rájöttek, hogy azonos hullámhosszon vannak sok dologban, nem csak a zenében. Most is az volt J első dolga, hogy megnézte, Drew írt-e neki valamit. A lány lelkendezve írta meg, hogy milyen dögös képeket talált Chris Cornellről, a már nem létező Soundgarden és Audioslave énekeséről, és meg is mutatott néhányat. Hű. Nahát, nem rossz. Határozottan nem rossz a pasi. Anyám. Milyen kék szemei vannak, hú. És a hangja is borzongató. Ó. De ez itt nem…Na ne már. J közelebb hajolt a géphez. ”Ez itt a 2008-as Projekt Revolution-koncertkörúton készült Chrisről. A Linkin Parkkal turnézott. Hihi. Milyen nadrág van rajta már megint, mi? Ja, küldök neked egy számot, azt ezzel a paskóval énekelték, egy Temple Of The Dog szám, a Hunger Strike. Hallgasd meg, milyen dögös!” – írta Drew és csatolta a dalt. J felvette a fülhallgatóját és elindította a számot. Amikor meghallotta Chris Cornell hangját, kirázta a hideg, olyan szép volt. És amikor Chester becsatlakozott…J rendesen padlót fogott. Hú. Ez a két pasi nagyon jól nyomja együtt. És ő ezzel az emberrel beszélt úgy, mint egy közönséges ribanc. „ Drew drága! Ez valami eszméletlen dögletes szám! És Chris nagyon jó benne” – írta msn-en Drewnak, mire rögtön jött a válasz. „Ugye? De azért Chester se rossz, hihi. Mármint a hangja. Nekem nem jön be, mint pasi. És neked?” J gondolkodás nélkül írni kezdett. Úgy érezte, muszáj kiadnia mindent magából. Mindent elmesélt Drew-nak Chesterről, az első pillanattól az utolsóig. Amikor befejezte a történetet, megkönnyebbült. Úgy érezte, hogy ez az ismeretlen, távoli lány meg fogja érteni.

J 11.

11.

Hát ezt már tényleg nem hiszem el! Miért kell nekem mindig ilyen hülye helyzetbe kerülnöm, ahányszor Chesterrel találkozom? – gondolta magában J, amikor nagy nehezen meghallotta a kis csengő hangját. Kibontakozott a férfi karjából és igyekezett magát összeszedni, már amennyire tudta. Chester ugyanígy tett. Le sem tagadhatták volna, mit műveltek néhány másodperccel ezelőtt. A látogató hangosan felnevetett, amikor látta, hogy mindketten milyen zavarban vannak.
- Hé, Chazy haver! Ha legközelebb csúnyaságot akarsz csinálni ezzel a lánnyal, ajánlanám esetleg a próbafülkét, ott legalább van függöny.
J elvörösödött és elfordult, Chester pedig szintén zavart volt. Aztán odalépett a férfihoz.
- Üdv, Jay! Mizu veled? Mi járatban errefelé?
Összeérintették az öklüket, majd megölelték egymást. Régóta ismerték egymást, dolgoztak is együtt a Linkin Park Collision Course című albumán. A vendég ugyanis Shawn Carter volt, vagy ahogy az egész világ ismerhette, Jay-Z. Nagyon jó barátok voltak, sok közös fellépésük is volt együtt, Jay-Z rendszeres vendég volt a Linkin Park Projekt Revolution-koncertjein. Viszont valamennyire vetélytársak is voltak, legalábbis a divat terén. Jay-Z-nek is volt saját márkája, a Rocawear, amivel nagy sikereket ért el világszerte. A nagydarab fekete férfi elvigyorodott, amikor jobban megnézte a lányt, aki el akart oldalazni, de nem sikerült neki.
- Hellóbelló, szépségem. Hát te? Mit akarsz az én országos cimborámtól?
- Szia, Shawn. Ööööö…hogy én mit akarok…? – kérdezett vissza J idétlenül, mert alig tudta felfogni, hogy pont Shawn előtt kell beégnie. Egy idegen is rossz lett volna, de hogy Shawn látta őket…
Chester csak bámult. Jay-Z ismeri J-t? Honnan? Mióta? És miért? Kíváncsian figyelte őket és belemart a féltékenység, amikor látta, hogy a barátja odalép J-hez és két karral szorosan átöleli a lányt, J pedig hozzábújik.
- Hallottam apádról. Nagyon sajnálom, kicsi. Biztosan nehéz volt neked.
A lány szemét elöntötték a könnyek, akárhányszor szóba került az apja. Imádta, ő volt a mindene. Annyi időt töltöttek együtt, amennyit csak tudtak. Rengeteget utaztak, mert J mindig elkísérte az apját, amikor az a világ legszegényebb pontjait látogatta meg, hogy segítsen a szegényeken. Akkor is épp házat épített egy iszonyatosan szegény falu lakóinak, amikor a hírhedt thaiföldi cunami lecsapott és megölt több mint 200 000 embert. Köztük J apját is. A lány sokáig ostorozta magát, hogy éppen akkor nem volt ott vele. Hátha meg tudta volna menteni. Ismerve az apját, biztosan a rászorulókon próbált meg először segíteni, mint egész életében. J viszont lett volna annyira önző, hogy csak magával és az apjával foglalkozott volna. A lány nehezen lépett túl az apja elvesztésén és átvette a szerepét a nemzetközi segélyszervezetekben. Sok pénzt és egyéb adományokat gyűjtött, így ismerte meg Jay-Z-t is. Egyszerűen felhívta a férfit és megkérte, hogy segítsen. Mivel Jay-Z nagyon elfoglalt volt mindig, csak pénzt tudott adni, azt viszont csak J kezelhette. Az első pillanattól kezdve nagyon jól kijöttek egymással és Jay-Z ott volt, amikor J a szárnyait bontogatta a divatvilágban. Elég régen nem találkoztak már, és a férfi elég rendesen meglepődött, hogy J itt van Chester üzletében. Azért jött, hogy megbeszéljék Chesterrel a Ve’cel és a Rocawear következő „Style Fight”-ját, ami egy divatbemutatóféleség volt. Amikor belépett az üzletbe, rögtön látta, hogy rosszkor jött. Igazából furcsállta Chester viselkedését, mert nem úgy ismerte a férfit, mint aki egy fiatal lánnyal csókolózik és egyebezik fényes nappal a boltjában, nyitott ajtóknál meg főleg nem. Ezt nem is hagyta szó nélkül.
- Chazy haver, ha már nem jutottatok el az öltözőig, legalább az ajtót bezárhattad volna – mondta neki nevetve és elképedve látta, hogy Chester megsértődik.
- Igazán örülök neki, hogy ilyen vicces helyzetben találtál, haver, de most már abbahagyhatnád…Egyébként honnan ismeritek egymást, ha megkérdezhetem?
J csak nézte Chestert. Nem ismerte a férfit régóta, de tudta, hogy felkapta a vizet. Ráadásul mintha…féltékeny lenne. Na ne. Pont Shawn-ra? Ne már.
- J adományokat gyűjtött a rászorulóknak és én készségesen adtam neki. Elbűvölt a személyiségével – felelte Jay-Z vigyorogva és megcsókolta a lány feje búbját. Ó, kösz, pont ez kellett – gondolta J, amikor látta, hogy Chester arca megmerevedik, meleg barna szemének pillantásával pedig ölni tudott volna. Úgy érezte, muszáj megmagyaráznia, amit Jay-Z eltolt.
- Tényleg pénzt kértem tőle a cunami áldozatainak és azóta mi…
- Nem kell magyarázkodnod, elvégre semmi közöm hozzád – vágott közbe Chester durván. A férfi nem értette magát. Nem szokott így megsértődni semmin sem, nem szokta felkapni a vizet apróságokon. Ez viszont nem apróság volt. Semmi nem volt apróság, ami J-vel volt kapcsolatos. Ismét tudatosult benne, hogy egyáltalán nem ismeri a lányt, nem tud róla semmit, a keresztnevén kívül. Illetve most már tudja, hogy meghalt az apja és hogy sokat jótékonykodik. Chester dühös lett, de nem tudta volna megmondani, hogy miért. Dühös lett magára, J-re, de legfőképp Jay-Z-re, aki még mindig a lányt ölelte. És féltékeny is volt. És irigy, hogy Jay-Z már régóta ismeri J-t. Megpróbálta leplezni az érzéseit, de nem sikerült.
J elsápadt, amikor meghallotta Chester válaszát. Semmi köze hozzám? Úristen. Végülis…Tényleg nincs hozzám köze. Csak majdnem megkefélt, én pedig majdnem hagytam, de tényleg…ezen kívül milyen kapcsolat van közöttünk? Semmilyen. De akkor miért fáj ennyire, amit mondott? J nem volt gyenge egyéniség, de Chester mondata nagyon a padlóra tette.
- Chester, miért mondod ezt így? – kérdezte halkan.
- Miért? Mi közöm van hozzád? – kérdezett vissza a férfi flegmán, de majdnem felpofozta magát, amiért ilyen bunkó. J viszont kiakadt. Ha te így, akkor én is így – gondolta. Kibontakozott Jay-Z öleléséből és odalépett Chester elé. A férfira nézett.
- Hogy mi közöd hozzám? Azt kérdezed, hogy mi közöd hozzám?
- Igen, azt kérdeztem, mert igazából mi nem is…
- Na igen. Mi igazából nem is ismerjük egymást. Ez a tény érdekes módon nem zavart akkor, amikor meg akartál kefélni. Igaz, drágám? – suttogta a fülébe, miközben a kezét Chester nadrágjához tette és megszorította a férfiasságát.
- Ó. Úgy érzem, még mindig szívesen elszórakoznál velem, igaz? – húzta végig a másik kezét a férfi mellkasán és érezte, hogy Chester megrezzen.
- Mi a baj, drágám? Csak nem félbehagytál valamit egy senkivel? Azért ez a kis senki jól felhúzott, ugye? Még mindig kemény a farkad…
J tudta, hogy közönségesen viselkedik, de nem érdekelte. Chester megbántotta és vissza akarta adni a férfinak. Tudta, hogy lejáratja magát Shawn előtt, de képtelen volt visszafogni magát.
- J… - szólalt meg Chester, de a lány nem hagyta, hogy bármit mondjon.
- Ennyit tudsz mondani? Ennyi telik tőled? Bár ahogy elnézem a kis barátnődet, hát nem csodálkozom rajta, hogy ennyire terjed ki a tudásod…Hopp, itt egy kis félvér bige, dugjuk meg, aztán fel is út, le is út! – J már kiabált.
- Kicsi… - szólt közbe Jay-Z, mert látta, hogy J már nem bír magával. Szerette a lányt, de szerette Chestert is és nem akart tanúja lenni egy ilyen veszekedésnek. – Nyugodj meg, jó? Gyere, iszunk egy kávét valahol.
J Shawn-ra nézett és látta, hogy a férfi kényelmetlenül érzi magát. Hirtelen elszégyellte magát. Soha nem viselkedett még ennyire közönségesen és otrombán. Megalázta Chestert a barátja előtt, magát is megalázta, és megalázta Shawn-t is, aki szemtanúja volt a kirohanásának. Azt kívánta, bárcsak megnyílna alatta a föld és elsüllyedhetne. Chesterre pillantott. A férfi sápadtan figyelte, majd halkan megszólalt:
- Nem akarlak többet látni. Azt hittem, benned van valami. Valami más, ami megkülönböztet a többi buta nőtől. De tévedtem. Sajnálom, hogy megbántottalak, de nem kellett volna így megaláznod. Ha hagytad volna, elmondtam volna, mit is érzek irántad. Szerettem volna, hogy az enyém legyél, teljesen. Nem csak a testedet, hanem a lelkedet is szerettem volna birtokolni, és cserébe odaadtam volna mindenemet. Most menj el, kérlek.
Chester Jay-Z-hez fordult.
- Haver, ne haragudj, most nem vagyok jó társaság. Szeretném bezárni az üzletet, aztán hazamegyek. Úgyhogy ha lehet, vidd el innen Jeminát…
- Persze, semmi gond. Majd máskor beszélünk. Viszlát, haver – köszönt el Jay-Z, majd elindult a kijárat felé, maga előtt tolva a sóbálvánnyá merevedett lányt. J csak annyit fogott fel az egészből, hogy elszúrta ezt a dolgot, méghozzá elég rendesen. És az volt az érzése, hogy nem is tudja jóvátenni.

J 10.

10.

Amikor Chester belépett az üzletbe, megdobbant a szíve. Ez J – gondolta magában örömmel a férfi. És Robinával veszekszik. Illetve leiskolázza a nőt. Chester elmosolyodott, amikor hallotta J kommentárját a nő észbeli képességeiről. Hát igen. Robina sosem volt egy észlény, de ő nem is ezért volt vele. Most is azért jött el hozzá, hogy tisztázzák a „kapcsolatukat” és azt, hogy Chester többet nem akarja látni, főleg nem üzletvezetőként. Amikor azonban meglátta J-t, ez már nem is volt fontos. Az volt a lényeg, hogy J itt van. És milyen szép – állapította meg a férfi. Lassan odalépett J mögé. Legszívesebben megsimogatta volna a lányt, de ellenállt a kísértésnek.
J megfordult és egyenesen Chester barna szemeibe nézett. Anyám. Ez hihetetlen. Miért kell így néznie? Segítség – fohászkodott magában a lány. Alig tudta megállni, hogy ne csókolja meg. Te nem vagy normális, J – korholta magát. Percekig csak nézték egymást, majd Chester megszólalt:
- Szia, J.
- Szia, Chester – köszönt a lány halkan. Úgy érezte, megfullad, alig kapott levegőt. – Ööö…szóval ezt a pólót te tervezted?
Chester bólintott.
- Igen. Annyira rossz? – mosolyodott el, amitől J szíve még hevesebben verni kezdett.
- Miért kérdezel ilyen hülyeségeket, Chazy? – szólt közbe nyávogó hangon Robina és előjött a pult mögül. Át akarta ölelni Chestert, de a férfi hátrébb lépett és megrázta a fejét.
- Ne. Mondtam, hogy köztünk vége mindennek, igaz? Vagy már elfelejtetted?
- Ugyan már, szívem! Most miért vagy ilyen undi velem? Tudod, hogy én szeretl…
Chester felemelte a kezét.
- Ezt ne, jó? Én nem szeretlek téged, te nem szeretsz engem, úgyhogy nincs miről beszélnünk. És azt akarom, hogy szedd össze a cuccodat és menj el innen. Mától nem te vagy itt az üzletvezető.
Robina levegő után kapkodott és gyűlölködve nézett Chesterre.
- Azt hiszed, hogy csak így kirakhatsz? Nekem jogaim vannak…
- Igen. Ahhoz van jogod, hogy eltűnj innen és soha többé ne gyere vissza.
A nő visítozni kezdett.
- Emiatt a kis korcs szuka miatt viselkedsz így velem? Tudtam! Láttam, hogy nézted, amikor mutatták a tévében! És ahogy megvédted…Igenis egy kis keverék dög!
Chester kezdett bedühödni. J-re nézett és látta, hogy a lány egyrészt zavarban van, másrészt viszont dühös is. Robina viselkedésén egy cseppet sem lepődött meg, nem is várt mást. A nő azonban mégis tudott meglepetést okozni, amikor odasietett J-hez és megpróbálta megütni. Műkörmös kezeivel hadonászott, miközben sipítozva szidta J-t. Chester meg akarta védeni a lányt, de a következő pillanatban látta, hogy J nem szorul védelemre. Néhány gyors mozdulat és Robina keze már a háta mögött volt, kicsavarva.
J erősen fogta a nő kezét. Alapvetően békés természet volt, de azt nem tűrte, ha a családját bántják. Márpedig Robina ezt tette. Amikor aztán az arca felé kapott, J agyát elborította a düh és elővette az apjától tanult harcművészeti tudományát. Egy-két pillanat múlva Robina vinnyogva nézett rá.
- Áááááá. Engedd már el a kezem, te dög! Nagyon szorítod!
- Épp ez volt a célom. És most figyelj ide – hajolt közelebb a nőhöz és az arcába suttogta:
- Nem akarlak többet látni. Meg ne halljam, hogy a családom bármelyik tagját a szádra veszed…
- Mert akkor mi lesz? – kérdezett vissza Robina, majd felszisszent, amikor J még szorosabban fogta a karját.
- Tűnj el innen. Örülj neki, hogy nem tépem ki az összes hajadat szálanként. Hidd el, nagy élvezet lenne – azzal elengedte a nő kezét és lódított rajta egy kicsit. Robina botladozva indult a kijárat felé.
- Hülye picsa – szólt dühösen, majd Chesterre nézett. – Te pedig egy gyáva alak vagy, amiért hagytad, hogy ez kis lotyó így elbánjon velem…
- Ha ő nem teszi meg, megteszem én – válaszolta Chester és kinyitotta az ajtót. – Viszlát. És ne felejtsd, amit mondtam. Nem akarlak többet látni.
- Hallani fogsz még rólam! Kicsinállak téged is meg ezt a kis szukát is – sziszegte Robina, majd becsapta maga mögött az ajtót.
J Chesterre nézett.
- Bocs. Lehet, hogy egy kicsit durva voltam a …barátnőddel, de nem engedem, hogy a családomat bántsák – kezdett el mentegetőzni a lány, majd megpróbált a kijárat felé oldalazni, de Chester megfogta a kezét. Mintha áram csapott volna mindkettőjükbe. Nekem kell ez a lány – gondolta Chester. Birtokolni akarom, testestől-lelkestől. Vele akarok lenni. Pedig nem is ismerem. Mégis kell nekem, mint a levegő.
J úgy érezte, mindjárt elájul. Vagy hogy mindjárt nekilöki Chestert a falnak és addig csókolja, amíg…Hé,hé,hé! Mi van velem? – kérdezte magától a lány. Mit akarok ettől a férfitól? Miért akarom, hogy az enyém legyen? A lány nyelt egyet. Képtelen volt szabadulni a férfi bűvköréből. Rekedten megszólalt:
- Chester…
- Szeretem, ahogy kimondod a nevem – mondta halkan a férfi és közelebb húzta a lányt. Már csak centiméterek választották el őket egymástól.
- Szóval…
- Igen? – suttogta J és megint nyelt egyet.
- Szóval miért is nem jó az a póló? – kérdezte Chester és elmosolyodott, amikor meglátta J arcán a csalódottságot. Örült neki, hogy így lehet olvasni a lány arcvonásaiból.
- Ó. Hát…én nem azt mondtam, hogy rossz, csak…
- Ezt is te csináltad? – emelte fel Chester a pultról a felsőt.
J bólintott.
- Igen. De a lökött barátnőd elszakította. Nem látta, hogy nem fér bele a szilikonmelle?
Chester elnevette magát.
- Lehet, hogy pont a szilikonjaitól nem látta.
- Tuti – felelte J röviden. – Figyelj, Chester, nekem most…
- Hadd mutassak azért még néhány pólót, hátha megváltozik a véleményed, oké? – akasztott le egy felsőt Chester a vállfáról.
- Miért akarod megváltoztatni a véleményemet? – nézett rá J értetlenkedve.
- Mert fontos – válaszolta Chester, és a következő pillanatban lerántotta magáról a pólóját. – Felveszem, mert rajtam egészen másképp mutat, mint a vállfán.
J nem tudott megszólalni. Csak nézte Chester meztelen felsőtestét és érezte, hogy feltámad benne a vágy. Emlékezett rá, milyen volt megérinteni, megcsókolni a bőrét, milyen volt a szája alatt érezni…Felgyorsult a lélegzete, amikor meglátta, hogy a férfi boxerjének széle kilátszik a nadrágjából, amikor felvette a pólót. Képtelen volt elszakítani a pillantását a férfiról. Chester mágnesként vonzotta.
- Na? Milyen?
- Dögös. Csúcs – csúszott ki J száján. – Mármint…öööö…hát így egészen más…- próbálta menteni a menthetőt a lány, de Chesternek ez a két szó elég volt. Szorosan J elé lépett és megfogta a lány kezét. J várakozón nézett rá.
- Milyen az anyaga? – kérdezte Chester halkan és a mellkasára húzta J kezét. – Simítsd végig. Milyen érzés?
A lány megbabonázva húzta végig az ujjait Chester mellkasán, illetve a pólón. Behunyta a szemét.
- Puha. Kellemes a tapintása. Szeretem ezt az anyagot – suttogta csukott szemmel. A szíve ezerrel vert. Ő is megfogta Chester kezét és a vállához húzta.
- És ez hogy tetszik? – kérdezte, még mindig lehunyt szemmel. Chester pedig boldogan belement a játékba.
- Finom. Szereted ezt az anyagot is? Milyen érzés viselni a meztelen bőrödön? – hajolt közelebb a férfi J-hez és végighúzta az ujjait a lány arcán, majd a nyakán és még lejjebb. – És ez milyen érzés? – suttogott Chester a lány fülébe és gyengéden megcsókolta a száját. J nem tiltakozott. Minek? Akarta, hogy Chester hozzáérjen, akarta, hogy megcsókolja. Minek tiltakozni? Elemi erővel tört fel belőle a vágy és érezte, hogy Chester is kívánja. Visszacsókolta a férfit és megszűnt számukra a külvilág. Először finoman, majd egyre vadabbul csókolóztak. Annyira nem érzékeltek semmit egymáson kívül, hogy alig hallották meg a bejárati ajtó feletti csengő hangját.

Újabb köszönet...és J 9. rész :)

Sziasztok,lányok!

Először is: köszönöm a szülinapi köszöntést, nagyon jólesett!
Másodszor: köszönöm, hogy itt vagytok és olvastok engem.
Harmadszor: íme egy újabb rész (65 megírt résznél tartok egyébként, de megakadtam. Ha író lennék, ezt hívnám alkotói válságnak...).
Remélem, tetszeni fog. Jó szórakozást!

9.

J elvörösödött és szép lassan felállt a székről. Idegességében felborította az asztalon álló poharat, plusz lerántotta a terítőt is. Egyszóval meglehetősen ideges lett, amikor meglátta az ismerős arcot.

- A büdös francba – dünnyögte félhalkan, mire Mike elmosolyodott.

- Hé, Jemina! Hová akarod vinni ezt a terítőt? Szerintem eléggé gyenge minőségű anyagból van…

J elnevette magát és egy kicsit felengedett, bár az asztal mellett álldogáló személy még mindig zavarta.

- Na igen. Hát ebből nem lehetne semmit csinálni. Figyelj, Mike…- kezdte el összepakolni a cuccait a lány -, igazán örülök, hogy találkoztunk és megismertelek, de mondd meg a DC-s srácoknak, hogy kösz a lehetőséget…

- Miért nem akarsz velünk dolgozni? – kérdezte Mike érdeklődve. Ekkor megszólalt a harmadik személy is, aki eddig csak ácsorgott és a lányt figyelte. Meglegyintette Mike arcát.

- Ugyan már, Spike! Hagyd békén. Ha nem akar veletek dolgozni, akkor nem akar. De tényleg - fordult J felé -, miért is nem?

J végre ránézett. Jól emlékezett erre az arcra, bár csak néhány pillanatig látta. Tudta, hogy kicsoda. Hirtelen felment benne a pumpa, mert az idegenre nézve eszébe jutott minden, ami Phoenixben történt. Minden jó és minden rossz.

- Figyelj, ezt te nem értheted…Én saját céget akarok. Önállóan akarok dolgozni. A magam erejéből akarok a csúcsra jutni, ez az életem. Semmi és senki más nem érdekel. Egyébként pedig nem ismerjük egymást, úgyhogy ne kérj tőlem semmit számon – fortyant fel J.

- Ó, ne haragudj. Hadd mutatkozzam be. Talinda Bentley vagyok – nyújtotta a kezét a nő, de J nem fogadta el.

- Bentley? Nem Bennington? – csúszott ki a száján a kérdés, mire Talinda megrázta a fejét.

- Nem, nem Bennington. Úgy látom, mégis tudod, ki vagyok…A te neved pedig…

- Na jó, én megyek! Sziasztok és remélem, nem nagyon fogunk találkozni – ment át taplóba J és lelépett. Mike és Talinda csak bámult utána, majd Mike a nőhöz fordult.

- Most mi van? Nem értem. Tök jól elvoltunk, amíg meg nem jelentél…Nem értem Jemina viselkedését.

- Jaj, Mike! Azért nem érted, mert férfiból vagy – nevetett Talinda, mert elégedett volt a teszt eredményével. Igen biztató volt a lány reakciója.

- Egyébként mi járatban errefelé, Talinda? Az az érzésem, hogy nem véletlenül volt pont erre dolgod.

- Tudtam, hogy itt lesztek és kíváncsi voltam Jeminára.

Mike csak pislogott.

- Honnan tudtad? És miért akartad megismerni? Egyáltalán honnan tudod, hogy ki ő?

- Várj már egy kicsit és mindent elmesélek.

10 perc múlva Mike mindent megértett. Talinda ugyanis elmondta neki, hogy milyen körülmények között találkozott először J-vel és hogy Kat Von D-vel és a Dowdell-házaspárral elhatározták, hogy összehozzák Chestert és J-t. Lelkesedése Mike-ra is átragadt, úgy viselkedtek, mint a gyerekek. Tervezgették a lépéseket, amelyek segítségével Chester és a lány egymásra fog találni. Talinda jó szövetségesre lelt Mike-ban, mert a férfi volt Chester legjobb barátja és nagyon jól ismerte.

J céltalanul ténfergett az utcákon és gondolkozott. Szégyellte magát, amiért úgy viselkedett Talindával, mint egy bunkó, de a nő megjelenése sokkolta. Pláne hogy azonnal Chester jutott róla eszébe. Baszki, J, hagyd már abba – korholta magát a lány -, azért ez már túlzás, hogy mindenről és mindenkiről csak és kizárólag Chester ugrik be! De ha egyszer annyira észbontó pasi…J sóhajtott egyet, amikor felidézte Chester csókjait, az érintését, az érzést, amit a férfi vágya kiváltott belőle. Szinte a bőrén érezte a férfi tenyerét, a száján a száját. Megrezzent, amikor megszólalt a telefonja. A szám a kijelzőn ismeretlen volt.

- Igen, tessék.

- Jemima Sakkara? – hallott egy affektáló női hangot.

- Nem – szólt vissza mérgesen -, a nevem JemiNa SaNkara. Önben kit tisztelhetek és mit akar tőlem, ha még a nevemet se tudja rendesen?

- A Ve’cel termékek értékesítője vagyok és azért hívom, hogy közöljem Önnel: jobb lenne, ha minél előbb elvinné tőlünk az ócska rongyát, amit ideküldött, mielőtt a tulaj meglátja és botrány lesz belőle…

- Hogy…micsoda? Honnan hív? És milyen rongy? Én nem…

- Mondom a címet és villámgyorsan legyen itt, különben baj lesz…Robina Maxwellt keresse. Mondom a címet…

Az affekta elhadarta a címet, majd köszönés nélkül bontotta a vonalat. J értetlenül állt az utca közepén és nem értette a dolgot. Milyen Ví…izé? Ő nem küldött sehová semmit, főleg nem a ruháit, mert nem volt szokása az alkotásaival házalni. De akkor…Kat! Kinyírom! Megfojtom! Elkaparom! Így leégetni! – dühöngött a lány, majd elindult a megadott címre. Szerencsére nem volt messze, így néhány perc alatt odaért. Kellőképpen felhergelte magát ez alatt a rövid idő alatt. Zajosan belökte az üvegajtót és a pult mögött álló szőkeséghez sietett.

- Robina Maxwellt keresem.

A szöszi csak nézett rá, miközben a körmeit pattogtatta és rágózott. J legszívesebben felpofozta vagy megtépte volna.

- Hahó. Mondom, Robina Maxwellhez jöttem. Jemina San…

- Tudom, ki vagy – szólalt meg a szöszi, majd benyúlt a pult alá és két ujjal kiemelt egy felsőt. Ledobta J elé.

- Vidd innen. Iszonyatos. Szörnyű. Mi ilyenekkel nem foglalkozunk. A mi egyedi tervezésű és festésű ruhadarabjaink közelébe sem ér a te…nem is tudom, micsodád…

- Mit csináltál vele? – kérdezte J, mert elhűlve látta, hogy a felsőrész szét van szakadva a varrásoknál.

- Hááát…megpróbáltam felvenni, de nem jött rám és…

- Anyám. Basszus, nincs szemed? – kezdett el kiabálni J. – Nem láttad, hogy ez rohadtul nem a te méreted? Bár az agyad belefért volna talán…Már ha van…

- Na húzz innen, kisanyám – sziszegte a szőkeség -, mert nagyon megbánod azt is, hogy megszülettél! Tűnj el innen! És jobb lenne, ha eltakarodnál Chazy közeléből is, mert ő az enyém…

J a szöszire bámult.

- Mi van? Ki az a Chazy és nekem mi közöm hozzá? A felsőmről pedig csak annyit, hogy nem is kellene a ti segítségetek, ezerszer jobb dolgokat tervezek, mint ezek itt… - mutatott körbe a lány a kis üzletben. Odalépett az egyik polchoz és lekapott róla egy pólót.

- Mi ebben olyan nagy cucc? Pár nőci meg pisztoly a pólón, na és? Ki a tervező? Én tutira nem mutogatnám ezeket, pláne nem ennyiért… - nézett rá az árcímkére J és elkerekedett a szeme.

- Miiiii? 80 dolcsi egy ilyen pólóért? Miből van ez? Aranyból? Ki ad ki ennyi pénzt egy pólóért? És egyáltalán… ki tervezte? Lenne hozzá egy-két szavam…

- Én követtem el ezt az óriási baklövést – szólalt meg egy férfihang a háta mögött. Bazz, ez nem lehet igaz, már megint beégtem – gondolta J és lassan megfordult.