6.
Drágám??? J csak nézett ki a fejéből. Ki ez a nő? És miért hívja Chestert drágámnak? És nekem meg mi közöm hozzá? Semmi. Hisz nincs köztünk semmi Chesterrel. Csak majdnem…A lány belegondolt abba, hogy mi minden történhetett volna, ha ez a nő nem jelenik meg. Majdnem hagyta magát…És milyen jó lett volna. Lehet, hogy jobb így. J ellökte magát a faltól és leszaladt a lépcsőn, vissza se nézett. Könnyek homályosították el a szemét. Most már tényleg el kell mennie. Los Angeles elég messze van ahhoz, hogy elfelejtse ezt a kis közjátékot ezzel a vadító, izgalmas férfival, akivel úgysem fog többet találkozni.
Chester azt sem tudta, hová figyeljen. Látta, hogy J elmegy. Utána indult, de a most érkezett nő megállította.
- Hová sietsz? Nem is köszönsz?
- Szia, Talinda. Hát te? – kérdezte Chester sürgetően, de legszívesebben otthagyta volna a nőt és J után sietett volna. Nem akarta, hogy így váljanak el.
- Gondoltam, eljövök megnézni téged és Thoráékat, de úgy látom, totálisan rosszkor érkeztem – válaszolta a nő és figyelmesen nézte Chestert.
- Hát ami azt illeti…
- Ki ez a lány, Chester?
- Ő…hát ő…Ő J és én…mi…
Talinda elnevette magát.
- Mi van? Nem tudsz értelmesen beszélni? J? Ő? Te? Ti? Szóval ki ez a lány és mit csináltatok?
- Semmit – válaszolta gyorsan Chester.
- Aha. És ezt el is higgyem? Akkor miért nincs rajtad póló? És miért néztetek ki úgy, mint akik éppen…
- Mert mi éppen…- csattant fel Chester, majd higgadtabban folytatta. – Bocs, Talinda. Ne haragudj. De ez a lány teljesen…
- Látom – nevette el magát Talinda, majd rászólt a férfira. – Csatold be az övedet és gombold be a gatyádat, mert így elég érdekesen nézel ki. Aztán gyere és mesélj J-ről.
- Nincs mit mesélni. Ennyi volt. Nem fogom többet látni – mondta Chester, majd rendbeszedte magát és Talindával az oldalán visszamentek a Club Tattoo asztalához. Chester körülnézett. Minden és mindenki tiszta víz volt. A férfi elmosolyodott. Milyen izgalmas lány – gondolta, amikor eszébe jutott, hogy ezek az emberek J miatt lettek csuromvizesek. Tudta, hogy miért ment el a lány. Talinda miatt. Pedig ha elmagyarázhatta volna neki, hogy köztük már rég nincs semmi…De lehetősége sem volt rá. Meglátta Katet és a barátnőit, de J nem volt velük. Oda akart menni hozzájuk, de aztán megtorpant. Mégis hogyan kérdezné meg Kattől, hogy hová tűnt J? Akkor el kellene mesélnie, hogy mi történt, azt pedig nem akarta. Ez maradjon J és az ő titka. A férfi azt viszont eldöntötte, hogy amint visszaér Los Angelesbe, azonnal beszél Robinával és megmondja, hogy kettejük között vége mindennek. Aztán pedig megkeresi J-t. Valahogy.
A lány gyalog ment vissza a szállodába. Bár vizes volt, nem fázott. Csak a szíve fájt. Szomorú és csalódott volt. És rájött arra, hogy ennyi idő alatt beleszeretett Chesterbe. És hogy a víz az arcán nem az esőztető miatt van, hanem mert ömlenek a könnyei. Anyám. Mennyit nevetett magában mindig, amikor könyvekben, újságokban vagy bárhol a reménytelenül szerelmes lányok szenvedéseiről olvasott vagy hallott. És tessék. Ő ugyanebbe a helyzetbe került. Csak neki annyival rosszabb, hogy tudja, mi nem lesz az övé. A szállodába érve a személyzet furcsán nézett rá, de a lány nem törődött velük. Felment a szobájába, átöltözött száraz ruhába, összepakolt, Katnek írt néhány bocsánatkérő sort, majd kijelentkezett. Beült a kocsiba és hazaindult Los Angelesbe. Az angyalok városa. Az álmok városa. A lehetőségek városa. A lány elhatározta, hogy minden erejével a karrierjére fog koncentrálni, nem hagyja, hogy bárki vagy bármi kizökkentse. Hogy ne aludjon el, bekapcsolta a rádiót. Az egyik adón épp a MusInk fesztiválról volt szó és a riporter beszámolója alatt halk zene szólt. J önkéntelenül is felhangosította. Amikor meghallotta Chester énekét, óriási fájdalom mart a szívébe. Hülye vagy, J. Hülye. Nem szabad így viselkedned – szidta magát a lány. Átkapcsolt cédére és órák múlva hazaért. Holtfáradtan becipelte a lakásába a bőröndjét. Semmihez sem volt kedve és ez nem csak a fizikai fáradtság miatt volt. Aztán megpillantotta a ruhát. Azt a ruhát, amit a vizsgaelőadásra készített. De gyönyörű – sóhajtott fel J halkan. És eszébe jutott a vizsga. Amire még mindig nem talált megfelelő modellt. Még van 2 napja, hogy felkutasson egy lányt. A levertségét felváltotta az izgalom, így hiába vezetett sokat, nem pihent le, hanem bevonult a tervező-és varrószobájába és elővette a terveit. Megnézte, hogy mi hiányzik még a teljes kollekcióhoz. Listát készített az anyagokról kiegészítőkről és eldöntötte, hogy másnap beszerez mindent. Elmegy Arunhoz, ott mindent megkap. Hiányzott neki az idős férfi. Amióta az apja meghalt a thaiföldi cunamiban és az anyja elment Afrikába, J csak Arunra számíthatott, ha valami nyomta a lelkét.
A napok gyorsan szálltak és J észre sem vette, hogy eljött a vizsga napja. Mivel az iskola, ahol tanult, világszerte híres volt, így a vizsgának is nagy figyelmet szentelt a divatsajtó. A Fashion TV egyenesben fogja adni a teljes bemutatót és több divatlap is fotósokat küldött. J várta is ezt a napot meg nem is. Várta, mert végre számot adhatott a tudásáról. Viszont nem talált magának modellt, így úgy döntött, saját maga fogja bemutatni a Kaleidoszkóp-kollekciót. Megkérte Katet, hogy segítsen neki és barátnője készséggel ráállt. Amióta eljött Phoenixből, Kat minden nap felhívta telefonon, de volt olyan is, hogy eljött hozzá. Kat látta J-n, hogy bármennyire is próbálja leplezni, a MusInk óta nincs rendben vele minden. Próbálta kihúzni belőle, hogy mi történt, de J mindig másra terelte a szót, így Kat egyelőre annyiban hagyta a dolgot. Eldöntötte, hogy felhívja Thora Dowdell-t, hátha ő többet tud.
Úristen, mennyi ember – ijedt meg egy pillanatra J, amikor a vizsga estéjén belépett az épületbe. Csak kapkodta a fejét, annyi híres divattervezőt vagy az asszisztensét látta. Anyám. Nem bőghetek le, ha azt akarom, hogy meglegyen a cég – döntötte el a lány. Nem gondolhatok állandóan Chesterre, az életemre és a karrieremre kell koncentrálnom. A színpad mögé ment, ahol a többi tervezőnövendék már javában öltöztette a modelljeit. J keresett magának egy szabad helyet. Odaköszönt a csoporttársainak. Mindegyikükön látszott az óriási feszültség. Ennek az estének most igazán nagy a tétje. Időközben Kat is befutott és készülődni kezdtek. Aztán elkezdődött a show.
A Kaleidoszkóp-kollekció és J mint modell óriási sikert aratott. A nézők állva tapsoltak a lánynak, amikor kijött az utolsó ruhában. J alig hitt a szemének és a fülének. Fütyültek, tapsoltak, bekiabáltak, annyira tetszett a ruha. A lány mosolyogva köszönte meg az elismerést, majd levonult az öltözőbe. Kat a nyakába ugrott és boldogan ugráltak körbe-körbe.
- Anyám, te nő! Mindenki a lábaid előtt hevert! Nem csak LA, hanem az egész világ! Azt csinálsz velük, amit akarsz! Tolongani fognak, hogy megszerezzenek.
- Annyira örülök! Úristen. Még fel sem fogtam – nevetett J és napok óta most volt először igazán felszabadult. Gyorsan átöltözött rendes utcai ruhába, mert menniük kellett egy gyors eredményhirdetésre. A vizsga mindenkinek sikerült. A csoporttársai óriási hangzavart kavarva újságolták el, hogy kitől melyik nevesebb vagy kevésbé nevesebb divattervező kérte el az elérhetőségeit. J örült a sikerüknek. Ő viszont saját céget akart, nem egy másik tervezőnek dolgozni. Most, hogy sikerült a vizsgája, nekiállhat felépíteni a „birodalmát”. Nem kell más segítsége, saját lábon akart megállni. Miután elbúcsúzott a többiektől, sok sikert kívánva nekik, Kattel együtt átverekedték magukat a fotósok és kamerások sorain és elindultak kifelé az épületből.
- Elnézést, kisasszony – hallott J a háta mögött egy hangot és megfordult. Egy idegen férfi állt vele szemben.
- Miben segíthetek? – kérdezte udvariasan J, mire a férfi a kezébe nyomott egy névjegyet.
- Hívjon fel holnap, kérem – azzal otthagyta őket. J megnézte a kezében lévő névjegykártyát. „DC – Mike Shinoda” és egy telefonszám állt rajta. Ez meg ki a fene volt?
Drágám??? J csak nézett ki a fejéből. Ki ez a nő? És miért hívja Chestert drágámnak? És nekem meg mi közöm hozzá? Semmi. Hisz nincs köztünk semmi Chesterrel. Csak majdnem…A lány belegondolt abba, hogy mi minden történhetett volna, ha ez a nő nem jelenik meg. Majdnem hagyta magát…És milyen jó lett volna. Lehet, hogy jobb így. J ellökte magát a faltól és leszaladt a lépcsőn, vissza se nézett. Könnyek homályosították el a szemét. Most már tényleg el kell mennie. Los Angeles elég messze van ahhoz, hogy elfelejtse ezt a kis közjátékot ezzel a vadító, izgalmas férfival, akivel úgysem fog többet találkozni.
Chester azt sem tudta, hová figyeljen. Látta, hogy J elmegy. Utána indult, de a most érkezett nő megállította.
- Hová sietsz? Nem is köszönsz?
- Szia, Talinda. Hát te? – kérdezte Chester sürgetően, de legszívesebben otthagyta volna a nőt és J után sietett volna. Nem akarta, hogy így váljanak el.
- Gondoltam, eljövök megnézni téged és Thoráékat, de úgy látom, totálisan rosszkor érkeztem – válaszolta a nő és figyelmesen nézte Chestert.
- Hát ami azt illeti…
- Ki ez a lány, Chester?
- Ő…hát ő…Ő J és én…mi…
Talinda elnevette magát.
- Mi van? Nem tudsz értelmesen beszélni? J? Ő? Te? Ti? Szóval ki ez a lány és mit csináltatok?
- Semmit – válaszolta gyorsan Chester.
- Aha. És ezt el is higgyem? Akkor miért nincs rajtad póló? És miért néztetek ki úgy, mint akik éppen…
- Mert mi éppen…- csattant fel Chester, majd higgadtabban folytatta. – Bocs, Talinda. Ne haragudj. De ez a lány teljesen…
- Látom – nevette el magát Talinda, majd rászólt a férfira. – Csatold be az övedet és gombold be a gatyádat, mert így elég érdekesen nézel ki. Aztán gyere és mesélj J-ről.
- Nincs mit mesélni. Ennyi volt. Nem fogom többet látni – mondta Chester, majd rendbeszedte magát és Talindával az oldalán visszamentek a Club Tattoo asztalához. Chester körülnézett. Minden és mindenki tiszta víz volt. A férfi elmosolyodott. Milyen izgalmas lány – gondolta, amikor eszébe jutott, hogy ezek az emberek J miatt lettek csuromvizesek. Tudta, hogy miért ment el a lány. Talinda miatt. Pedig ha elmagyarázhatta volna neki, hogy köztük már rég nincs semmi…De lehetősége sem volt rá. Meglátta Katet és a barátnőit, de J nem volt velük. Oda akart menni hozzájuk, de aztán megtorpant. Mégis hogyan kérdezné meg Kattől, hogy hová tűnt J? Akkor el kellene mesélnie, hogy mi történt, azt pedig nem akarta. Ez maradjon J és az ő titka. A férfi azt viszont eldöntötte, hogy amint visszaér Los Angelesbe, azonnal beszél Robinával és megmondja, hogy kettejük között vége mindennek. Aztán pedig megkeresi J-t. Valahogy.
A lány gyalog ment vissza a szállodába. Bár vizes volt, nem fázott. Csak a szíve fájt. Szomorú és csalódott volt. És rájött arra, hogy ennyi idő alatt beleszeretett Chesterbe. És hogy a víz az arcán nem az esőztető miatt van, hanem mert ömlenek a könnyei. Anyám. Mennyit nevetett magában mindig, amikor könyvekben, újságokban vagy bárhol a reménytelenül szerelmes lányok szenvedéseiről olvasott vagy hallott. És tessék. Ő ugyanebbe a helyzetbe került. Csak neki annyival rosszabb, hogy tudja, mi nem lesz az övé. A szállodába érve a személyzet furcsán nézett rá, de a lány nem törődött velük. Felment a szobájába, átöltözött száraz ruhába, összepakolt, Katnek írt néhány bocsánatkérő sort, majd kijelentkezett. Beült a kocsiba és hazaindult Los Angelesbe. Az angyalok városa. Az álmok városa. A lehetőségek városa. A lány elhatározta, hogy minden erejével a karrierjére fog koncentrálni, nem hagyja, hogy bárki vagy bármi kizökkentse. Hogy ne aludjon el, bekapcsolta a rádiót. Az egyik adón épp a MusInk fesztiválról volt szó és a riporter beszámolója alatt halk zene szólt. J önkéntelenül is felhangosította. Amikor meghallotta Chester énekét, óriási fájdalom mart a szívébe. Hülye vagy, J. Hülye. Nem szabad így viselkedned – szidta magát a lány. Átkapcsolt cédére és órák múlva hazaért. Holtfáradtan becipelte a lakásába a bőröndjét. Semmihez sem volt kedve és ez nem csak a fizikai fáradtság miatt volt. Aztán megpillantotta a ruhát. Azt a ruhát, amit a vizsgaelőadásra készített. De gyönyörű – sóhajtott fel J halkan. És eszébe jutott a vizsga. Amire még mindig nem talált megfelelő modellt. Még van 2 napja, hogy felkutasson egy lányt. A levertségét felváltotta az izgalom, így hiába vezetett sokat, nem pihent le, hanem bevonult a tervező-és varrószobájába és elővette a terveit. Megnézte, hogy mi hiányzik még a teljes kollekcióhoz. Listát készített az anyagokról kiegészítőkről és eldöntötte, hogy másnap beszerez mindent. Elmegy Arunhoz, ott mindent megkap. Hiányzott neki az idős férfi. Amióta az apja meghalt a thaiföldi cunamiban és az anyja elment Afrikába, J csak Arunra számíthatott, ha valami nyomta a lelkét.
A napok gyorsan szálltak és J észre sem vette, hogy eljött a vizsga napja. Mivel az iskola, ahol tanult, világszerte híres volt, így a vizsgának is nagy figyelmet szentelt a divatsajtó. A Fashion TV egyenesben fogja adni a teljes bemutatót és több divatlap is fotósokat küldött. J várta is ezt a napot meg nem is. Várta, mert végre számot adhatott a tudásáról. Viszont nem talált magának modellt, így úgy döntött, saját maga fogja bemutatni a Kaleidoszkóp-kollekciót. Megkérte Katet, hogy segítsen neki és barátnője készséggel ráállt. Amióta eljött Phoenixből, Kat minden nap felhívta telefonon, de volt olyan is, hogy eljött hozzá. Kat látta J-n, hogy bármennyire is próbálja leplezni, a MusInk óta nincs rendben vele minden. Próbálta kihúzni belőle, hogy mi történt, de J mindig másra terelte a szót, így Kat egyelőre annyiban hagyta a dolgot. Eldöntötte, hogy felhívja Thora Dowdell-t, hátha ő többet tud.
Úristen, mennyi ember – ijedt meg egy pillanatra J, amikor a vizsga estéjén belépett az épületbe. Csak kapkodta a fejét, annyi híres divattervezőt vagy az asszisztensét látta. Anyám. Nem bőghetek le, ha azt akarom, hogy meglegyen a cég – döntötte el a lány. Nem gondolhatok állandóan Chesterre, az életemre és a karrieremre kell koncentrálnom. A színpad mögé ment, ahol a többi tervezőnövendék már javában öltöztette a modelljeit. J keresett magának egy szabad helyet. Odaköszönt a csoporttársainak. Mindegyikükön látszott az óriási feszültség. Ennek az estének most igazán nagy a tétje. Időközben Kat is befutott és készülődni kezdtek. Aztán elkezdődött a show.
A Kaleidoszkóp-kollekció és J mint modell óriási sikert aratott. A nézők állva tapsoltak a lánynak, amikor kijött az utolsó ruhában. J alig hitt a szemének és a fülének. Fütyültek, tapsoltak, bekiabáltak, annyira tetszett a ruha. A lány mosolyogva köszönte meg az elismerést, majd levonult az öltözőbe. Kat a nyakába ugrott és boldogan ugráltak körbe-körbe.
- Anyám, te nő! Mindenki a lábaid előtt hevert! Nem csak LA, hanem az egész világ! Azt csinálsz velük, amit akarsz! Tolongani fognak, hogy megszerezzenek.
- Annyira örülök! Úristen. Még fel sem fogtam – nevetett J és napok óta most volt először igazán felszabadult. Gyorsan átöltözött rendes utcai ruhába, mert menniük kellett egy gyors eredményhirdetésre. A vizsga mindenkinek sikerült. A csoporttársai óriási hangzavart kavarva újságolták el, hogy kitől melyik nevesebb vagy kevésbé nevesebb divattervező kérte el az elérhetőségeit. J örült a sikerüknek. Ő viszont saját céget akart, nem egy másik tervezőnek dolgozni. Most, hogy sikerült a vizsgája, nekiállhat felépíteni a „birodalmát”. Nem kell más segítsége, saját lábon akart megállni. Miután elbúcsúzott a többiektől, sok sikert kívánva nekik, Kattel együtt átverekedték magukat a fotósok és kamerások sorain és elindultak kifelé az épületből.
- Elnézést, kisasszony – hallott J a háta mögött egy hangot és megfordult. Egy idegen férfi állt vele szemben.
- Miben segíthetek? – kérdezte udvariasan J, mire a férfi a kezébe nyomott egy névjegyet.
- Hívjon fel holnap, kérem – azzal otthagyta őket. J megnézte a kezében lévő névjegykártyát. „DC – Mike Shinoda” és egy telefonszám állt rajta. Ez meg ki a fene volt?
