27.
J végignézett Chesteren. Hihi. Ami azt illeti, tényleg eléggé „furcsán” áll rajta a nadrág. Aztán látta Chester szemvillanását és magára nézett. Elvörösödött, amikor észrevette, hogy ő sem néz ki különbül.
- Toni, ne kérdezz ilyeneket. Biztosan dolguk volt és azért nem tudták rendesen felvenni a ruhájukat – szólt Chris, miközben kaján vigyorral szemlélte a párocskát, akik egy helyben toporogtak zavarukban. Aztán kicsi Chris kérdése feloldotta a kényelmetlen helyzetet:
- Jemina, mikor rajzolsz le minket? Megígérted… - mondta a kisfiú, és szorosan J nyakába kapaszkodott. Toni pedig lekéredzkedett Chester kezéből a földre és ugrálni kezdett J körül.
- Igen, igen, igen! Megígérted és az ígéret szép szó! Főleg ha megtartják!
J leengedte kicsi Christ a földre és nevetve felemelte a két kezét.
- Oké, oké! Ti nyertetek, megadom magam! Gyertek velem, jó? Hagyjuk apáékat beszélgetni. Bemegyünk a szobámba és meglátom, mit tehetek!
J odalépett Chesterhez és megcsókolta, majd a füléhez hajolt:
- Remélem, nem felejtetted el, hogy hol tartottunk… - majd megfogta a két kicsi kezét és felvezette őket a szobájába, ahol a rajzeszközei voltak.
Chester pulzusa az egekig szökött J mondatára és csak bámult a lány után. Szerette Chris két gyerekét és Christ is, de most legszívesebben elküldte volna őket. A barátjára nézett és Chris figyelő tekintetével találkozott a pillantása.
- Gyere, üljünk ki a teraszra, muszáj rágyújtanom – mondta Chrisnek. A teraszon leültek egymással szemben.
- Rágyújtasz te is?
Chris megrázta a fejét.
- Kösz, nem. Toni születésekor letettem a cigit. Bár néha nagyon jól esne…
Chester vizsgálgatni kezdte Chris arcát.
- Mi a baj, haver? Látom rajtad, hogy valami nem stimmel. Vicky?
Chris csak legyintett egyet.
- Nem akarok róla beszélni. Majd. Most inkább te mesélj.
- Miről meséljek? – kérdezett vissza Chester, de nem tudta visszafogni magát és elvigyorodott.
- Miről, miről? Boldog vagy. Jemina miatt, igaz?
- Igen. Szeretem – mondta ki Chester köntörfalazás nélkül. - Szerelmes vagyok bele. Úgy érzem magam, mintha nem is ezen a földön járnék. És akkor még boldogabb leszek, ha a fiaim is megismerik és megszeretik. Őt csak szeretni lehet.
- Hát Vicky nem szereti – dünnyögte az orra alatt Chris, mire Chester érdeklődve nézett rá.
- Vicky? Hogy kerül a képbe a nejed? És egyáltalán…honnan ismered Jeminát?
Chris pedig elmesélte neki a parkbeli találkozást: hogy sétáltak és hogy Toni felrúgta J laptopját és hogy aztán beszélgettek egy kicsit.
- Na igen. Nem is Toni lett volna, ha nem oldja meg a helyzetet – nevetett Chester. – És miről beszélgettél J-vel? Már ha nem titok.
- Igazából nem sok mindenről. Felajánlotta a gyerekeknek, hogy lerajzolja őket. Aztán…azt hiszem, csináltam egy hülyeséget, amikor kiderült, hogy ő az a lány, akivel összejöttél.
- Ugyan már, haver! Milyen hülyeséget csinálhattál volna? – csapott Chris vállára Chester.
- Hát…elmondtam Jeminának, hogy sok ember szerint csak a pénzed és a hírneved a vonzó neki…
Chesternek eszébe jutott, hogy J milyen feszült volt, amikor rátalált a parton. Akkor ezért lehetett. De miért nem mondta el?
- Haver, ne haragudj…
- Jeminának van egy csomó pénze, úgyhogy az egyik ok kilőve. A hírnév pedig…mielőtt összejöttünk, ő már akkor nagyon jó úton járt afelé, hogy híres legyen. Nem hiszem, hogy pont én kellenék hozzá… - jelentette ki Chester. – Na de most te jössz! Mi történt köztetek Vickyvel? Miért mondtad, hogy ő nem szereti Jeminát?
- Tuti, hogy valakivel figyeltet vagy ilyesmi, mert amikor hazaértünk a parkból, azzal nyitott, hogy visítozva megkérdezte, milyen félvér ribanccal hetyegtem…Bocs a kifejezésért. Erre otthagytam.
- Értem. Hát…nem egy könnyű eset, az biztos.
- Mondtam neki, hogy holnapra költözzön el. Elválok tőle és elveszem a gyerekeket.
- Biztos, hogy ez jó ötlet? Mármint…a válás az oké, de elvenni a kicsiket az anyjuktól…
- Muszáj. Rettegnek tőle. Érted, haver? Rettegnek! Te nem láttad ma őket. Meglátták és meghallották Vickyt és mögém bújtak és úgy kapaszkodtak belém, hogy… - Chris megrázta a fejét. – Nem láthatja őket. Soha többet. Nem teheti tönkre az életüket. Ha kiköltözött a házból, eladom. Nem akarom, hogy bármi is arra a nőre emlékeztessen. Örökre hálás leszek neki Toniért és kicsi Chrisért, de ennyi. Gyűlölöm és megvetem. Már ezerszer megbántam, hogy nem léptem az első adandó alkalommal. De a gyerekek miatt nem tehettem. Most viszont…
- Értem. És teljesen megértelek. Mit gondolsz, én miért pereltem el Isiah-t az anyjától? Nem volt könnyű egyikünknek sem, de a gyerek az első. És akkor most mi lesz?
- Keresnem kell egy lakást hármunknak. Holnap hozzá is fogok a kereséshez. Mindenképpen a környéken akarok maradni, mert a kicsiket sok minden ide köti. De most beszéljünk másról. Úgy hallom, Jeminának sikerült elnémítani a gyerekeket. Nem tudom, hogy csinálta, de nagyon ügyes – vigyorgott Chris. Beszélgetni kezdtek az idei közös fellépéseikről.
J eközben felvitte a két kicsit a szobájába, ahol a ruhatervezéshez szükséges dolgai voltak. Ez a szoba is nagy volt, mint a régi lakásában, és ugyanolyan világos. A lány leültette Tonit és kicsi Christ a földre a puha szőnyegre és leült melléjük.
- Figyeljetek rám, jó? Szeretném, ha nagyon örülnétek a rajznak, amit rólatok fogok csinálni. Arra kérlek benneteket, hogy meséljetek nekem. Miről szoktatok álmodni? És mik szeretnétek lenni?
Persze Toni volt az, aki elkezdte a szövegelést tündérekről, sellőkről meg hercegnőkről. Meg az apjáról. Aztán kicsi Chris mesélt az álmairól. Mindkét gyerek álmaiban szerepelt az apjuk. És az anyjuk is, akiről csak egy-két szót szóltak. Azokból a szavakból pedig sütött a félelem. J megsajnálta őket. Eszébe jutott Noi. Az a kislány nyomorban nő fel, és retteg. Ez a két gyerek gazdagságban nő fel, és retteg. Különbözően élnek, mégis van bennük valami közös: a rettegés valakitől, aki bántja őket. J adott egy-egy darab papírt a kicsiknek és megkérte őket, hogy rajzolják le a kedvenc tárgyukat. Toni egy hintalovat rajzolt, amire akkor szokott felülni, amikor Chrissel kimennek a parkba játszani. Kicsi Chris pedig egy focilabdát és egy hintát rajzolt. J mosolyogva figyelte őket, amint nyelvkidugva rajzolták a műveiket. A lány felállt a földről.
- Egy kicsit lemegyek apáékhoz, de sietek vissza. Kértek valamit enni vagy inni?
- Én szörpöt kérek, Chris meg vizet – mondta Toni, de fel sem nézett a papírról. J megcsókolta a fejük búbját és lesietett a lépcsőn. Kilépett a teraszra és épp hallotta, amint Chris arról beszél, hogy lakást keres a környéken.
- Nekem van egy kiadó lakásom. Ha gondolod, beköltözhettek – szólalt meg.
- Ezt komolyan gondolod? – kérdezte Chris örömmel. J bólintott.
- Persze. Jó helyen van. Tágas. És olcsó. Mármint nektek. Kérdezd meg Chestert, hogy szerinte milyen. Aztán felőlem már holnap költözhettek.
- Tényleg jó a kecó, haver. Nekem elhiheted. Pont ideális a mérete hármatoknak. És közel van a parkhoz is.
- Mikor nézhetem meg?
- Amikor jó neked.
- Oké, kösz, Jemina. A gyerekek?
- Fent rajzolnak az emeleten. Annyira szépek. Irigyellek érte, hogy van két ilyen gyereked.
Chris csodálkozva nézett J-re.
- Rajzolnak? Maguktól?
- Aha. Ez miért olyan meglepő? Megkértem, hogy rajzolják le a kedvenc tárgyukat. Miért csodálkozol ezen ennyire?
- Hát…amikor Vicky néha megkérte őket erre, nem voltak hajlandóak semmit se rajzolni neki.
- Hát nem csodálom. Én se rajzolnék az anyámnak, ha bántana…- dünnyögte J mérgesen. – Bocs. Semmi közöm hozzá, csak Toni is és kicsi Chris is mondott most egy-két dolgot…
Chris felsóhajtott.
- Ha a gyerekek nem lennének, már régen elhúztam volna a csíkot. Így viszont…felelősséggel tartozom értük. Imádom őket. Ők az életem. És olyan jó lenne, ha majd egyszer találnék egy olyan nőt, aki teljes szívvel szeretne mindhármunkat. Na de elég Vickyből, ma már épp elég bánatot okozott. Hú, tényleg! Most jut eszembe. A gépednek nem lett semmi baja?
J legyintett.
- Bírja a kiképzést. Ha láttad volna, hogy miket művelünk rajta Drew-val, amikor megnézünk régi grunge-videókat, hihi.
- Drew? És grunge?
Chester elvigyorodott a háttérben, mert rájött J tervére. Felállt a fotelból, adott egy forró csókot a lánynak és a fülébe súgta:
- Remélem, nem felejtetted el, hogy hol tartottunk… - majd hangosabban folytatta:
- Felmegyek, megnézem Toniékat.
- Csinálnál Toninak egy szörpöt? Kicsi Chris pedig vizet kér – szólt utána J, miközben a pillantása végigsvenkelt a férfin és már megint megállapította, hogy hihetetlenül szexis, dögös és vadító. És én imádom – gondolta a lány. Aztán meghallotta Chris kérdését, amire egyből felkapta a fejét és magában mosolygott. Aha. Ráharapott a csalira. Drew drága, indul a hadművelet!
- Mit is kérdeztél? Bocs, nem figyeltem.
- Aha. Elhiszem, hogy Chester jobban érdekel – vigyorgott Chris és J teljességgel megértette Drew imádatát a pasi iránt.
- Naná. Hihi. Szóval mit kérdeztél?
- Szóval azt, hogy ki az a Drew? És szereted a grunge-ot?
J bólintott.
- Imádom. Pearl, Alice In Chains, Nirvana, Temple of the Dog, satöbbi…
A lány a fejéhez kapott.
- Ó, jaj! A Soundgardent majdnem kihagytam! Véletlen volt, bocsi. Bár azt inkább Drew szereti…
- Ez volt a másik kérdésem. Ki az Drew?
J Chrisre nézett és látta a várakozást és kíváncsiságot a férfi szemében.
- Drew? Ő a barátnőm. Vele beszéltem, amikor Toni felrúgta a laptopot.