J 53.

53.

Chester azt hitte, hogy az előző éjszakánál nem lehet rosszabb. De tévedett. Miután a gasztroreality mai napja is botrányba fulladt és a taxi elvitte a részegen zokogó Rihannát, a férfi hazament. Az üres lakás láttán meglepődött. Sehol egy üzenet Jeminától, hogy hol van. A férfi aggódni kezdett és a kezébe vette a telefonját, hogy felhívja a lányt, amikor a készülék sms-t jelzett. Chester a kijelzőre nézett és látta, hogy J a feladó. Megnyitotta az üzenetet. Aztán leült a teraszon a fotelba és csak nézte a telefont. „Remélem, sikerült megvigasztalnod RiRi-t. Engem ne keress, már ha ez eszedbe jutott volna. Katnél alszom. Hagyj békén. Kérlek.” A férfi automatikusan hívta J számát, de a lány telefonja ki volt kapcsolva. Chester gyorsan Kat számát tárcsázta.

- Szia, Kat. Chester vagyok – köszönt izgatottan a lánynak.

- Igen, láttam, hogy te hívtál. Nem akartam felvenni – válaszolta Kat rideg hangon.

- Jemina?

- Hagyd békén. Megkaptad az üzenetét?

- Igen, de…

- Nincs de. Ma este nem akar hallani rólad. És én teljesen megértem.

- Kat…

- Mit műveltél ma este? Nem gondoltam volna rólad, hogy ilyen képmutató gonosz fasz vagy.

- Hé… - kezdett el tiltakozni Chester, de Kat nem hagyott neki időt.

- Jobb, ha tudod, J mindent látott és hallott. Érted? Mindennek szemtanúja volt, amit ma este csináltál! Hogy tehetted ezt? Nyekeregsz nekem, hogy gáz van köztetek, aztán meg hagyod, hogy az a kis ribanc rád másszon! Azt hittem, szereted a barátnőmet! Ő is azt hitte!

- Kat, én tényleg sze…

- Persze! Lehet, hogy szeretsz vele kefélni meg rálőcsölni a gyerekeidet, de nem tiszteled meg azzal, hogy nem hazudsz neki és nem vered át! Én bíztam benned, mert abban reménykedtem, hogy te más vagy, mint a többi férfi. De nem. Te is csak a farkad után mész!

- Kat, hallgass már el, az istenért! Jó okom volt rá, hogy foglalkozzam Rihannával!

- Nem érdekel – zárta le a vitát Kat. – J itt alszik nálam, illetve még nem alszik…

- Mit csinál?

- Ha tényleg érdekel, elmondom. Miután szépen megvigasztaltad a ribit és elvitte a taxi és te is elhúztál, J összeomlott.

- Istenem. Én tényleg sajná…

- Most már jól van. Épp a hatodik bumm-tequilánál jár. És ha kér, én még adok neki. Lehet, hogy ha ő is lerészegedik, jobban figyelsz majd rá! – mondta maró gúnnyal a hangjában Kat, majd Chester hallotta, hogy odakiabál J-nek: - Oké, szívem, mindjárt viszem a következőt. Ne aggódj, Chester fiú, nálam jó helyen van J, mert én szeretem és mellette állok! És eszedbe ne jusson ide jönni!

- Kat, hadd beszéljek vele – fogta könyörgőre Chester, de Kat letorkolta.

- Nem.

Chester hallotta a háttérben J hangját:

- KatKat, hol van má’ az a francos bumm? Imádom Sierrát! Sőt…SziSzi…Hihi. Aztakurva, de bebasztam, anyám. KatKat! Hahó! Itt JJ! Vagy JeJe! Tökmindegy. Asszem rókáznom kell…Húúú…Afaszomba…

Aztán hangos vihogás és a telefon elnémult. Basszus. Nagyon nagy baj van – tudatosult Chesterben percekkel később. Most mi a francot csináljak? Muszáj tisztáznom mindent Jeminával, mert nem hiheti azt, hogy megcsalom! Viszont…amiket Kat mondott…hogy csak kihasználom…Vajon Jemina tényleg így érezheti? Vagy Kat csak dühből mondta, minden alap nélkül? Mert ez nem így van, és ezt Jemina tudhatná. Érezhetné. Mi a francot csináljak? Aztán megnyomott egy gombot a telefonon.

- Szia, Mike. Bocs a késői telefonért.

- Mi a baj, Chester? – kérdezte Mike aggódva, ahogy meghallotta Chester hangját. A férfi felsóhajtott.

- Gáz van. Kéne a segítséged. De az is lehet, hogy Anna jobb lenne…

- Basszus. Mit csináltál?

- Tudod adni Annát? Kérlek. Aztán majd elmondom, mi történt.

- Oké, persze. Várj, rögtön felébresztem.

- Ne! Hagyd, majd holnap…

- Szia, Chester – hallotta meg Mike feleségének hangját a telefonban.

- Anna, ne haragudj, hogy felébresztettelek. Úgy látszik, mostanában csak bajt okozok…

- Ne siránkozz, inkább azt mondd meg, miben segíthetek. Barátok vagyunk, igaz?

És Chester elmesélt Annának mindent, a-tól z-ig, még Rihanna titkát is. Anna figyelmesen hallgatta, majd ő is beszélni kezdett.

J a város másik felén épp átesett azon a holtponton, amikor már nem jókedve volt az alkoholtól, hanem bőgött. Kat szorosan tartotta a barátnőjét, simogatta a haját, a hátát, és legszívesebben megölte volna Chestert, amiért ekkora bánatot okoz J-nek. Teljesen megértette J-t, hisz ő is hasonló dolgokon ment át, amikor elvált Olivertől, a férjétől. Az is milyen hatalmas szerelemnek indult…aztán mi lett belőle? Itt van 23 évesen, elvált, egyedül van, mint a kisujja. A barátnője pedig a vállán zokog a szemétláda hazug pasija miatt. Épp mondani akart valami vigasztalót J-nek, amikor megszólalt a csengő. Kat lefektette J-t a kanapéra és elment, hogy megnézze, ki csengetett. Amikor kinézett a kukucskálón, iszonyatos dühbe gurult és feltépte az ajtót.

- Megmondtam, hogy ide ne merd tolni a képedet! Megmondtam, ugye? Még van merszed idejönni? Mit képzelsz te magadról? – kiabálta Chesternek, de a férfi csak állt és nézte. Majd halkan megszólalt:

- Beszélnem kell vele, Kat. Kérlek.

- Nincs olyan állapotban, hogy beszélgess vele! J seggrészeg, méghozzá miattad! Soha nem láttam még ilyennek! Soha, érted? Miattad vedelte úgy azt a rohadt erős bumm-tequilát, mint a vizet! Csodálom, hogy még nem kapott alkoholmérgezést! Menj innen!

Chester megrázta a fejét és mélyen Kat szemébe nézett.

- Nem. Nem megyek sehová. Beszélek Jeminával, aztán hazaviszem – és a „haza” szót kihangsúlyozta. Lépett kettőt, de Kat elállta az útját.

- Állítsd le magad. Ki vagy te? Azt hiszed, csak úgy beállítasz ide és elviszed J-t, miután…

- Hagyd abba, szivi – hallotta meg maga mögött J hangját Kat, mire gyorsan megfordult.

- Jól vagy, J? Menj, feküdj vissza, Bennington nemsokára elhúzza a csíkot. Igaz?

Chester megint megrázta a fejét és folyamatosan J-t nézte. Percekig csend volt. Kat lassan kezdett lehiggadni, és Chestert figyelte. A reakcióját, amikor üvöltözött vele. Amikor J került szóba. Amikor meglátta a lányt. Ahogy nézi. Lehet, hogy mégis szerelmes J-be? – kezdett el töprengeni Kat, és egy lépéssel hátrébb lépett, majd visszament a lakásba, kettesben hagyva J-t Chesterrel.

A férfi nem tudta levenni a tekintetét J arcáról. Látta rajta a szomorúságot, a lemondást, a fájdalmat, amit akaratlanul is, de ő okozott. Mindent le akart tisztázni J-vel, csak azt nem tudta, hogyan kezdje el. Szerette volna, ha a lány hazajön vele, mert Chester úgy gondolta, otthon könnyebben jönnének a szájára a szavak. Mozdult egyet J felé és kinyújtotta a kezét. Érezte, hogy remegnek az ujjai. Nem tudta, J hogyan fog reagálni, csak remélte, hogy nem kap tőle egy óriási pofont. A lány tett egy lépést, amitől Chester megkönnyebbült. Aztán mégiscsak megijedt, mert J hirtelen összecsuklott, és ha Chester nem kapja el, akkor csúnyán összetörte volna magát a kövön. A férfi felkapta a lányt és a kocsihoz sietett vele. Óvatosan betette az első ülésre és ő is beült. Amikor ránézett a lányra, akaratlanul is elmosolyodott, a képtelen helyzet ellenére. J ugyanis olyan édesdeden aludt, mint egy kisgyerek. Az arca nyugodt volt, egy kicsit még mosolygott is. Chester lassan elindult hazafelé, útközben felhívta Katet, hogy tudassa vele, J jól van és alszik. Kat már nem volt olyan ellenséges vele, ettől Chester megkönnyebbült egy kicsit. Tudta, hogy a neheze csak ezután jön majd. El kell hitetnie J-vel, hogy semmi nem történt közte és Rihanna között. Mintha telepátia lett volna, a rádióban megszólalt Rihanna legutóbbi slágere, a Rehab. És J, mintegy varázsütésre felébredt. Egy hirtelen mozdulattal rávágott a rádióra.

- Gyűllölek, te rihe…gyűlöllek.

Aztán az ajtónyitó felé nyúlt és menet közben majdnem kinyitotta a kocsi ajtaját, Chesternek óriásit kellett fékeznie, különben J kizuhant volna a mozgó kocsiból.

- Jemina, mit csinálsz? Kiesel a kocsib…

- Baszki, rókáznom kell. De nagyon…uhhhhh…

És már mászott is ki az autóból négykézláb. Chester odasietett hozzá és mellé térdelt. A lány még mindig négykézláb volt és mély levegőket vett, de ez most nem segített rajta. A szervezete igyekezett megszabadulni attól az iszonyatos mennyiségű és erősségű alkoholtól, amit a lány magába döntött. Percekig öklendezett a kocsi mellett, aztán sikerült kiadnia magából mindent. Valamennyire tudatánál volt, így érzékelte, hogy valaki folyamatosan tartja a fejét és ásványvízzel mossa az arcát. Tudta, hogy holnap szégyenkezni fog a viselkedése miatt, de ez most másodlagos volt. J alig várta, hogy háborgó gyomra megnyugodjon, és végre otthon lehessen. Chesterrel. Haza akart menni és mindent meg akart beszélni a férfival. Főleg azt, hogy innentől hogyan tovább. Aztán hirtelen lehúzták a rolót, és a lány megint álomba zuhant.

J 52.

52.

- Kat, értsd már meg, nem haragszom rád – szögezte le kábé századszorra Chester. Kat lakásában ültek és várták a forgatócsoportot. Katnek rossz volt a lelkiismerete, ezért felhívta Chestert, hogy el tud-e előbb jönni, mert muszáj beszélniük. A férfi pedig örömmel lépett le otthonról, mert eléggé fagyos volt a hangulat és Chester ezt nem bírta. Amikor előző este hazament és lefektette J-t, a lány kérdése villámcsapásként érte. Alig tudott rá normálisan válaszolni, de látta J-n, hogy ebből a helyzetből már nem kerülhet ki jól. Hiába próbálta meg elmagyarázni, hogy mennyire kellemetlen volt neki ez az egész, J végig azon lovagolt, hogy miért nem mondta el, miért Kattől kellett megtudnia. Meggyanúsította azzal is, hogy direkt hazudott neki, és hogy a karkötőt is csak azért vette, hogy jóvátegye ezt a hibáját. Nem hitte el Chesternek, hogy eszébe se jutott letagadni a történteket. Aztán a lány megsértődött, hátat fordított neki és dühösen elaludt. Chester azon morfondírozott, hogy menjen-e át másik szobába vagy sem. Aztán úgy döntött, hogy nem követett el hibát, amiért vezekelnie kéne, így maradt. Alig aludt valamennyit, egész éjjel járt az agya. Aztán meghallotta J halk sírását. A lány rosszat álmodhatott. Chester megsimogatta az arcát, mire J hirtelen elkapta a kezét és reggelig el sem engedte. Amikor felébredtek, a férfi azt hitte, nincs baj, de J szó nélkül felkelt mellőle és elvonult a tervezőszobájába. Egész nap elő sem bújt. Nem reagált Chester szólongatására, mert a fülében üvöltött a Julien-K. Chester eleinte még próbálkozott. Reggelit vitt a lánynak, de egy óra múlva az étel érintetlenül hevert az asztalon. Megpróbált beszélni J-hez, de a lány nem vett róla tudomást, csak rajzolt és rajzolt. Chester látta rajta az indulatosságot, a ceruza szinte kihasította a papírt. Ám a lány nem és nem szólalt meg, így Chester aznapra feladta. Kat hívása épp kapóra jött neki, így kiírta J-nek egy cetlire, hogy hová ment, hátha esetleg észrevenné, hogy nincs otthon és rögtön nekiállna kombinálni. Épp a cipőjét vette fel, amikor meghallotta J aznapi első szavait a tervezőszobából, némi csapkodással és székborogatással kísérve. Hát…nem apáca, az biztos – vigyorodott el Chester, és jobb lett a kedve. Beült a Chryslerbe és Kathez hajtott. A lány már várta. Chester nem ismerte túl közelről Katet, de azt tudta, hogy talpraesett, kemény csaj. Ám Kat most inkább egy ijedt iskoláslányra hasonlított, akit cigizésen kaptak a suli vécéjében.
- Ne haragudj rám, kérlek – szólalt meg a lány köszönés nélkül, majd leültette Chestert. – Nem akartam bajt okozni, de egyszerűen kicsúszott a számon…
- Hé, Kat. Nyugi. Nincs gáz. Illetve van, de majd megoldjuk. Jemina tudja, hogy szeretem és hogy nem csalnám meg…
- Látnod kellett volna az arcát, amikor eljárt a szám…halottsápadt lett és olyan fájdalom tükröződött a szemeiben, hogy azt hittem, a szívem szakad meg. És miattam…
- Kat, mondtam már, nyugodj meg. Inkább arra koncentrálj, hogy a kajád jó legyen. Mit fogsz csinálni?
Kat meglegyintette Chester arcát.
- Nehogy azt hidd ám, hogy kihúzod belőlem! Ezzel a szépen-nézek-rád-a-gyönyörű-szemeimmel-pillantással engem nem etetsz meg. J-re nézhetsz így, ő úgyis elhisz neked mindent, de engem nem versz át – nevetett Kat. – Majd megtudod, ha itt az ideje. Én most elvonulok a konyhába és eljátszom a kamerás fiúknak, hogy mennyire istenien és gyorsan össze tudok dobni egy 3 fogásos vacsit. Érezd magad otthon, cigizni csak a teraszon lehet.
- Igenis, értettem – szalutált Chester, majd kivonult a teraszra. A forgatócsoport tagjai időközben megérkeztek, így Kat bevette magát a konyhába és a szája szélét rágva gondolkodni kezdett, miközben nekiállt összekészíteni a hozzávalókat. Nem tudta, mit csináljon. Néhány perccel korábban majdnem megint gyorsabb volt a szája, mint az esze, és majdnem elárulta J-t. A lány ugyanis azt tervezte, hogy titokban eljön Kathez és meglesi a társaságot, hogy milyenek is ténylegesen, vágatlanul, cenzúrázatlanul. Kat nem tudta, hogy J még most is el akar-e jönni, így nem mondott semmit Chesternek. Nemsokára befutott Chris és Justin, majd Rihanna is tiszteletét tette, egyelőre még józanon. A fiúk csodálkozva nézték, hogy mennyire nem látszik rajta egyrészt a szégyen a viselkedése miatt, másrészt a másnaposság. A haja ismét hiperszuperül beszárítva, a ruhája mellmutogatós, arcán vastag és erős smink, szóval hozta a szokásos formáját. Na, megint szép estének nézünk elébe – gondolta Kat, amikor látta, hogy Rihanna mennyit akciózik, hogy Chester mellé keveredhessen. Baszki, ha ezt J látná, megölne. Lehet, hogy mindkettőtöket – állapította meg Kat, mert látta, hogy Chester most mintha kevésbé húzódna el Rihannától, mint eddig tette. Figyelnem kell rá – figyelmeztette magát Kat, majd visszabújt a konyhába és kiszedte kis tányérokra azt az előételt, amit együtt találtak ki J-vel. Vajon eljön ma vagy nem? – töprengett Kat, miközben letette az asztalkára az apró falatkákat.
J mindeközben rájött, hogy tök feleslegesen puffog, attól nem lesz jobb a helyzet. Ha élne még az apja, akkor ő biztosan azt tanácsolta volna, hogy rögtön beszéljen Chesterrel és ne cirkuszoljon. Ám az apja már nem él, J-nek pedig ideig-óráig jól esett a durcázás. Ám amikor az üvöltő zenétől félig süketen végre előbújt a tervezőszobájából, a ház töküres volt. A lány végigszaladt minden szobán és helyiségen, de sehol sem találta Chestert. Aztán meglátta a cetlit a hűtőn és megnyugodott. Egy kicsit. Chester biztosan nem hazudná, hogy Kat-hez megy, miközben máshol jár – gondolta a lány. Aztán eszébe jutott, hogy megbeszélte Kattel, hogy ma átugrik hozzá és megnézi őket. A lány arra gondolt, hogy a forgatás után meglepi Chestert és bocsánatot kér tőle a viselkedése miatt. Nem akarta megzavarni Katet a főzésben, így rádobott egy sms-t, hogy nemsokára indul és hogy Kat csörgesse meg, ha valami nincs rendben. Kat azonban csak annyit írt vissza, hogy oké, így J felöltözött és elindult. Amikor a barátnője lakásához ért, megint megcsörgette, és Kat kinyitotta neki a távirányításos ajtót. J belopakodott a lakásba.
- Hát ne haragudj, Kethi, de ez a tészta…szerintem nem volt túl jó… - kezdte aznapi műsorát Rihanna, miközben szorgalmasan gurította lefelé a koktélját, amit egy felfogadott mixer srác kevert neki.
- Katnek hívnak, szivi, bár úgy látom, neked aztán beszélhet az ember – szólt vissza negédesen mosolyogva Kat, de a pillantásával ölni tudott volna. – Amint valami alkoholtartalmú dolog kerül a közeledbe, olthatatlan vágyat érzel rá, hogy megidd.
Chris és Justin csak somolygott a bajusza alatt. Chris nem ismerte Rihannát egyáltalán, csak ebből a műsorból, de nem volt róla túl nagy véleménnyel. Justin dolgozott vele, de jobban szerette volna elfelejteni azokat a napokat. Ők ketten rutinosak voltak, mert két olyan helyet találtak Kat lakásában, ahol Rihanna nem tudott rájuk mászni, és ezt a két fotelt el is foglalták. Így viszont Chester maradt megint az áldozat, aki nem tudott sehová sem menekülni.
- Engem Chris RiRi-nek szokott hívni az ágyban – jelentette ki Rihanna, és olyan pillantást vetett Chesterre, hogy a férfi haja, ha csak jelképesen is, de égnek állt. Basszus, ez nem igaz – gondolta Chester és félrenézett.
Basszus, ez nem igaz – gondolta ugyanezt J, aki a lakás egy távoli pontjából figyelte őket. Először azt hitte, jó kis móka lesz. Most már azonban egyáltalán nem így gondolta. Idegesített Rihanna viselkedése. Legszívesebben azonnal odament volna a fiatal lányhoz és jól ledzsiudzsitzuzta volna, de apja arra tanította, hogy a tudását csak védekezésre használja. Ezért nyugton maradt, bár nehezére esett. És amikor észrevette, hogy Chester az egyik pillanatban túlságosan is sokáig nézte Rihannát, a szívébe belehasított a féltékenység és a fájdalom.
Chester észrevett valamit Rihannán, amiről meg akart győződni. Lassan kezdett neki összeállni a kép, hogy miért is viselkedik így a lány, miért issza le magát az eszméletlenségig, mintha nem akarna emlékezni semmire. Ettől az októl függetlenül ezen az estén Rihanna megint kibírhatatlan volt, és Chester látta, hogy a mai alkalom sem marad vágatlanul. Kat hirtelen felpattant és egy széles mozdulattal kitárta a teraszajtót, elfeledkezve arról, hogy J arrafelé bújkál, így jól rácsapta a lányra az ajtót. J az öklébe harapott, nehogy felkiáltson, és elhatározta, hogy ezért jól le fogja tolni Katet.
- Ki lehet menni innen a picsába, ha valami nem tetszik! Anyám. Hihetetlen vagy. Menj és szívj egy kis friss levegőt, hogy kijózanodj valamennyire – csattant fel Kat.
- Majd én kiviszem – kapott az alkalmon Chester, mert úgy érezte, most itt a lehetőség, hogy kiderítse, jók-e a megérzései. Belekarolt Rihannába és a többiek csodálkozó tekintetétől kísérve nagy nehezen kitámogatta a teraszra. Leültette egy fotelba és mellé ült.
J elkerekedett szemmel bámulta őket. Istenem. Hát…most akkor mi van? – zakatoltak az agyában a kérdések egymás után. Megint az öklébe harapott, csak most a lelki fájdalmát próbálta csillapítani. És közben bambulta a szerelmét, aki időközben megfogta Rihanna kezét és halkan beszélt hozzá. J halkan felnyüszített, amikor a fiatal lány hirtelen Chester nyakába borult, a férfi pedig simogatni kezdte a hátát.

J 51.

51.

J sóhajtott egyet. Már megint ez a francos telefon – gondolta a lány. Vajon ki az? Csak nem Vis Maior-Chris Cornell? Vagy Kat? Vagy Talinda? Vagy esetleg Shawn. Mivel J volt közelebb a telefonhoz, ezért áttornázta magát a férfi csípője felett és keresztbehasalt rajta. Hát tehet ő róla, hogy csak így éri el a telefont? Kibányászta a nadrág zsebéből a csörgő mobilt és Chester kezébe nyomta. Közben lassan visszacsúszott a helyére az ágyban. Elfészkelte magát Chester egyik karjában és simogatni kezdte a férfi csuklóján a tetoválását. Imádta. Imádta ezt a tetkóját is, imádott hozzáérni a férfihoz, teljesen mindegy volt neki, hogy a karját simogatja vagy az arcát vagy esetleg más testrészét. Imádta Chestert. Olyan mély szerelmet érzett iránta, hogy sokszor szinte fizikailag fájt neki. J felemelte a karját és a férfitól kapott karkötőt nézegette. Ahogy ide-oda forgatta, az apró kövek más-más színben játszottak. A színváltásokról eszébe jutott a Kaleidoszkóp-kollekció, amit olyan nagy lelkesedéssel tervezett meg és mutatott be a vizsgáján. És amivel el akarta indítani a divattervezői karrierjét. Amivel már hetek óta nem is foglalkozott. Chester és a gyerekek annyira lefoglalták az idejét, hogy a saját dolgaira szinte nem is jutott sem ideje, sem energiája. Volt, hogy az éjszaka kellős közepén lopakodott ki az ágyból Chester mellől, és csinálta meg a munkát a Rocawear-nek. Néha úgy érezte, kevés a nap 24 órája arra, hogy mindennel kész legyen és mindenkire jusson elegendő idő. Ebből az időből persze Chester foglalta le a legtöbbet, de J igyekezett megfelelően egyensúlyozni a férfi, a gyerekei és a munkája között. J minden együtt töltött pillanatot elraktározott magában, főleg az ilyen perceket, mint a mostaniak.
Chester fél karral J-t ölelte, a másik kezében tartotta a mobilt. Amikor ránézett a kijelzőre, tudta, hogy ez a mai nap sem lesz sétagalopp.
- Bennington – szólt bele kedvetlenül, majd hallgatta a hívó felet. – Hogy micsoda? Most? Estéről volt szó, nem? Elvégre vacsora. Ja, aha. Értem. Fasza. Mert Rihannának halaszthatatlan dolga van…És ez csak most derült ki. Na mindegy, erre nem mondok semmit. Rendben. Justin mit szólt hozzá? Gondolom, marhára értékelte, hogy a kisasszony miatt kapkodhat…Bocs, tudom, hogy nem te tehetsz róla. Akkor egy fél óra múlva…
A férfi ledobta a kis éjjeliszekrényre a telefont és nagyot sóhajtott.
- Ez hihetetlen…
- Mit csinált már megint a lédi? – kérdezte J.
- Miután „halaszthatatlan” dolga akadt hirtelen, ezért mindenki dobjon el mindent és ugorjon most a forgatásra…
- Szívesen elbeszélgetnék vele arról, hogy tulajdonképpen mit is gondol magáról – mondta J. – Tényleg…az előbb róla akartál valamit mesélni, csak elterelődött a figyelmed egészen más irányba…
Chester legyintett és felült.
- Nem érdekes. Nem akarok róla beszélni, így is elegem van belőle. Viszont mennem kell, drága. Jössz zuhanyozni?
- De csak zuhanyozni, oké? Lenne nekem is némi dolgom…El kell ugranom Kathez, a menüje miatt. És Drew-val is okvetlenül beszélnem kell. Ó, és Shawn is hívott, hogy hozzá is be kéne mennem. Anyám. Esküszöm, sokszor kevés belőlem az egy.
- Nyugi, most kivételesen nem arra gondoltam, hogy bevonulunk a zuhany alá és végigszappanozom a testedet és utána szeretkezünk…bár inkább ezt tenném, de köt az a rohadt szerződés erre a gasztroizére…Gyere. Nem bántalak, ígérem.
Tényleg csak zuhanyoztak, egy-két hosszú csók, majd Chester felöltözött és elrohant a forgatás helyszínére. J pedig elment Kathez és a forgatás előtt még gyorsan átbeszélték a másnapi dolgokat, pontról pontra leellenőrizték a menüt. Kat elméletben végigcsinálta az összes fogást, hiba nélkül. A két lány közben azért pletyizett is és J megtudta azt, amit Chester nem mondott el neki. Vajon meddig fogja titkolni? Vagy a karkötő csak figyelemelterelés, esetleg a rossz lelkiismeretét akarta megnyugtatni? J legszívesebben azonnal felhívta volna Chestert és megkérdezte volna tőle, de ellenállt a kísértésnek. Úgy döntött, inkább kivár. Amikor Kat látta, hogy a barátnője semmiről sem tud, szerette volna visszaszívni azt, amit mondott, de már nem tehette meg. Igyekezett megnyugtatni J-t, hogy semmi jelentősége nincs a történteknek, de késő volt. Innentől kezdve a hangulatuk már nem volt az igazi, ráadásul Kat izgult is a szereplése miatt, úgyhogy J inkább felhívta Shawn-t, hogy beugorhat-e hozzá. Amikor meglátta a Rocawear székházát, az irodákat, a folyosókat, a nyüzsgő embereket, egy kicsit jobban lett. Hiányzott neki ez a hely. Hiányoztak az emberek, a munkatársai, az ismerősei. A lányban igazából most kezdett tudatosodni, hogy mennyi mindent és mindenkit elhanyagolt az utóbbi időben. Azt is érezte, hogy ennek így nem lesz jó vége, hisz attól még, hogy együtt van Chesterrel, nem dobhat el mindent. És amikor Shawn közölte vele az irodában, hogy többször kéne bejárnia, J elhatározta, hogy beszél Chesterrel. Amikor hazaért, fogta a laptopját és bejelentkezett msn-re, de látta, hogy Drew nem elérhető. Barátnője csak egy üzenetet hagyott neki, amiben leírta, hogy Lucas-szal pakolnak ezerrel, mert Fort McMurray és a Syncroud és a kőzetek és az olaj és a kutatások várják őket. Eszméletlen, hogy Drew mennyire tud lelkesedni – gondolta J mosolyogva, amikor látta a sok wáááááááááááááá-t és áááááááááááááááááááááá-t és anyám-at és hihi-t. Imádta Drew-t, pedig még nem is találkoztak. Akármilyen rossz kedve is volt, vagy fáradtan ücsörgött a gép előtt, a barátnője „jelenléte” azonnal jobb kedvre derítette. Mint most. Shawn szavaitól J elkenődött, de ami jobban fájt neki, az Chester titkolózása. Ha Drew elérhető lett volna, tudott volna segíteni, így viszont J magára maradt a gondolataival. Nem szeretett egyedül lenni, mert akkor sok ideje maradt gondolkodni. Bár, ha jobban belegondolt, mostanában nem is volt igazán egyedül hosszú ideig, mert vagy Chesterrel volt, vagy a gyerekekre vigyázott. Tudta, hogy Chris két kicsijének is lóg még egy fürdéssel, amit megígért nekik, úgyhogy eldöntötte, a gasztroizé forgatásának vége után megejtik a fürdőzést. Közben pedig tovább szövi a hálót Chris és Drew köré. A lány írt egy üzenetet Drew-nak, majd kikapcsolta a gépet és járkálni kezdett a házban. Nem tudott mihez kezdeni magával, ráadásul érezte, hogy kezdi magát belelovalni egy alapos veszekedésbe. Gyűlölt veszekedni, inkább finoman próbálta megoldani a problémákat, ahogy az apjától tanulta. Lehet, hogy vissza kéne mennem Thaiföldre – gondolta a lány szomorúan. Előtúrta a telefonját a táskája mélyéről és tárcsázta a Music For Relief phuket-i munkatársát. A férfi néhány csörgés után felvette. J Noi felől érdeklődött, mire a férfi megnyugtatta, hogy a kislánnyal minden rendben van. A következő pillanatban J megszédült és elöntötte a szemét a könny, mert a telefonban meghallotta a nevét, Noi szájából. A kislány már megtanult néhány szót angolul, és a MFR embere elmesélte J-nek, hogy Noi legelőször J nevét akarta tudni. A férfi elmondta azt is, hogy Noi nagyon jól érzi magát az új nevelőnőjével, aki vigyáz rá. Legalább ennyi jó történt ma – gondolta J, amikor letette a telefont. Aztán úgy döntött, nem mászik bele még jobban ebbe a „fos hangulatba”, ahogy Drew mondaná, hanem összeszedi magát. Ehhez azonban zene kell. Méghozzá valami pörgős zene. Oké. Legyen…J bekapcsolta az iPod-ját és ahogy meghallotta a bevezető dallamokat, a rosszkedvét mintha elfújták volna. Nekiállt rajzolni, mert Shawn kiadott neki egy új munkát, amit gyorsan meg kell csinálnia a határidők miatt. Ahogy meghúzta az első vonalat a papírra, elvesztett minden kapcsolatot a külvilággal. Lendületesen, megállás nélkül dolgozott, egymás után kerültek ki a keze alól a jobbnál jobb tervek. A fülében üvöltött a Julien-K Death To Analog című albuma. A zene akkor is szólt, amikor mély álomba zuhant és elterült a tervezőasztalon.
Chester körülbelül ebben az időpontban elégelte meg a szörnyű hangulatot, ami a forgatáson volt. Rihanna megint nem tudott magán uralkodni és beszólogatott mindenkinek, Chestert pedig ismét megpróbálta letapizni, mindezt persze totálisan részeg állapotban. Justin szegény annyit dolgozott a kajájával, mégsem azzal foglalkoztak, mert folyamatosan Rihannára kellett mindannyiuknak figyelni. Aztán Kat ismételten megadta a lánynak az utolsó kortyot, amitől Rihanna ugyanúgy kidőlt, mint előző este. A fiúk ugyanúgy kicipelték a taxiba, de Chester most előrelátó volt és messzire elhúzódott a lánytól, nehogy megtörténhessen az, ami tegnap. Amikor a taxi eltűnt a láthatáron, még beszélgetett egy kicsit a többiekkel, megeszegették a maradék kaját, aztán Chester elbúcsúzott és hazasietett. J-t a tervezőszobában találta az asztalra borulva. Óvatosan kivette a füléből a fülhallgatót, majd ölbe vette a lányt és bevitte a hálószobába. A kislámpa halvány fényénél levetkőzette J-t, majd lefektette az ágyba és ő is mellé bújt. Épp becsukta a szemét, amikor meghallotta J hangját:
- Ma is elkapta a töködet? Vagy ma már más is volt?

J 50. (kicsit hümmm...)

50.

„ Bárhová is nézek most/Körülvesz az ölelésed/Bébi, látom a fényudvarodat/Tudod, hogy az egyetlen kegyem vagy/minden Te vagy, amire szükségem van, és több/Ez mindenhol az arcodra van írva/Bébi, érzem a fényudvarodat/Imádkozom, hogy ez ne enyésszen el.”
J behunyt szemmel énekelt, illetve igyekezett halkan kornyikálni. Szegény Beyoncé, ha hallaná, mit művelek a zenéjével – mosolyodott el a lány. Beyoncét Jay-Z-n keresztül ismerte meg, és bár nem voltak barátnők, régebben sokat beszélgettek, főleg amikor Shawn elkezdte Rihannát támogatni és mindenki meggyanúsította, hogy csalja vele Beyoncé-t. J viszonylag közelről és jól ismerte Shawn-t és nem győzte megnyugtatni Beyoncé-t, hogy a férfi sosem csalná meg őt, főleg egy ilyen lánnyal, mint Rihanna. Aki most az ő közelükben van. J a szíve mélyén érezte, hogy a fiatal lány veszélyt jelent. Most azonban nem akart ezzel foglalkozni, inkább dúdolgatta tovább a Halo című dalt, a refrént pedig énekelgette. Nem vette észre Chestert, aki mellette guggolt és nézte.
A férfi mosolyogva figyelte J-t. Amikor meghallotta a dal szövegét, felismerte. Bár teljesen elütött az őáltala képviselt zenei stílustól, Chester szívesen meghallgatott minden jó zenét. Amiben pedig Jay-Z keze is benne van, az nem lehet rossz. Úgy látszik, még ebben is hasonlítunk Jeminával – gondolta magában a férfi. Nekünk tényleg együtt kell maradnunk. Remélem, tetszeni fog neki, amit vettem, és elfogadja – kezdett aggódni a férfi. Aztán az aggodalmaskodó gondolatok kiestek a fejéből, amikor J szeméből könny buggyant elő. Chester odanyúlt és letörölte.
J ijedten összerezzent az érintéstől, és kinyitotta a szemét. Tekintete Chester pillantásával találkozott és olyan boldogság öntötte el a szívét, hogy összeszorult a torka. Kivette a füléből a fülhallgatót és felült.
- Szia – köszönt halkan. – Nem a stúdióban kéne lenned?
- Már voltam, de a fiúk folyamatosan piszkáltak, ráadásul megfájdult a hátam, úgyhogy inkább leléptem.
Chester megsimogatta J arcát és a lány a tenyerébe hajtotta a fejét.
- Hiányoztál, Chester. Nem volt jó egyedül aludni. Na jó, másik két fickóval aludtam, de azért az mégsem olyan, mintha hozzád bújtam volna – mosolygott a lány.
- Láttalak benneteket. Szépek voltatok. Ott aludtam mellettetek a fotelban, azért fáj a hátam tutira. De ne velem foglalkozzunk…
- Mesélj, mi volt tegnap, miután beszéltünk? Mi történt Rihannával?
J nem akart igazából Rihannáról beszélni, de fúrta az oldalát a kíváncsiság. Észrevette, hogy Chester tétovázik egy kicsit, mielőtt válaszolt volna, és ettől a lány fejében megszólalt a vészcsengő.
- Hát...összekente magát Chris csokis sütijével…aztán…hazavitte egy taxi… - válaszolta Chester, majd elterelte a témát.
- Hoztam neked valamit.
- Látom. Alig tudtam megállni, hogy ne kérdezzek rá – vigyorgott J, mire Chester is elnevette magát.
- Hát jól titkoltad a kíváncsiságodat, drága – csókolta meg a lányt, majd a combjára helyezte a kis dobozt, amit idáig a kezében szorongatott.
- Tessék. Ez a tiéd. Nézd meg.
J megrázta a fejét.
- Nem.
- Hogy mi? – rökönyödött meg Chester egy pillanat alatt, de J végigsimított az arcán.
- Hé…szeretném, ha te adnád oda, rendben?
- Oké. Akkor…
Chester zavarban volt, és ezt J látta rajta. Vajon miért izgul ennyire? Mit vett nekem? Mi lehet abban az egyszerű, de szép dobozban? J oldalát azóta fúrta a kíváncsiság, amióta kibökte a dobozt, de nem akart rákérdezni. És szerette volna, ha Chester adja oda neki, bármi is az. Mert gyűrű nem lehet…ahhoz túl nagy a doboz. Vagy…éppen a méret csak figyelemelterelés és…Nyugi, J, higgadj le – korholta magát a lány, nem most fog feleségül kérni. De akkor miért van ennyire zavarban? Látta Chesteren, hogy nem tudja elkezdeni a mondanivalóját, ezért segített neki, bár a szíve majd’ kiugrott a helyéből az izgalomtól. Mi van, ha mégis…
- Szóval…tehát…izé… - próbálta oldani a hangulatot a lány.
- Nem igazán tudok mit mondani, de szeretném, ha elfogadnád. Szeretném, ha hordanád… - fogott bele a mondandójába a férfi. Kinyitotta a dobozt és a tenyerébe vette a J-nek szánt tárgyat, közben pedig figyelte a lány arcát. Szeretett volna olvasni a gondolataiban.
J óvatosan elvette az ajándékot.
- Feladod rám? – kérdezte suttogva.
Chester kivette a kezéből, és remegő ujjakkal felcsatolta a lány csuklójára a karkötőt. J csak nézte, szótlanul.
- Mint a hajnali harmatcseppek – mondta néhány perccel később halkan a lány és olyan óvatosan húzta végig a mutatóujját a vékony levélformákon, mintha attól tartott volna, hogy a karkötő apró darabokra törik.
- Te jutottál róla eszembe, amikor megláttam – mondta Chester és megfogta a lány kezét. – Szép. Olyan, mint te. Kifinomult. Fantasztikus. Veszélyes.
- Veszélyes? – kérdezett vissza J, de a tekintetét nem tudta levenni a karkötőről.
- Igen. Már akkor tudtam, hogy végem, amikor Phoenix-ben találkoztunk…Tetszik?
J csak bólintani tudott. Még mindig a karkötőt nézte. Az apró kövek, talán gyémántok, tényleg úgy csillogtak, mint amikor hajnalban a pára lecsapódik a levelekre.
- Ez az első ajándék, amit férfitól kaptam… - suttogta. – Gyönyörű. Megérdemlem ezt, Chester?
- Neked bármit megadok, Jemina. Szeretlek – mondta Chester. A lány fölé hajolt és megcsókolta, majd megpróbálta felhúzni a napozóágyból, de begörcsölt a háta.
- Basszus. Nem tudlak felemelni…
J lassan felkelt az ágyról és szorosan Chester elé lépett. Átölelte és a tenyerét a férfi lapockájára fektette.
- Csukd be a szemed és ne gondolj semmire – mondta a férfinak és Chester így is tett. Percekig csak álltak és a görcs lassan oldódott a hátában. A férfi meghallotta J halk kuncogását. Tudta, hogy miért nevet a lány.
- Chester…arra kértelek, hogy ne gondolj semmire…de szerintem te…
- Igen. Pontosan. Arra gondoltam, hogy be kéne menni. Most azonnal.
- Mert ha nem? Akkor mi lesz? – kérdezett vissza J, miközben a tenyere a férfi fenekére csúszott.
- Uhhh. Imádom a seggedet. Annyira illik a tenyerembe…
Chester villámgyors mozdulattal kikötötte J bikinijének felsőrészét és megmarkolta a lány mellét. J felszisszent.
- Mi a baj, drága? – kérdezte Chester, miközben a hüvelykujjával lassan simogatni kezdte J mellét. A lány megint felszisszent, nekinyomta a csípőjét Chesternek, a felsőtestét viszont egy kicsit hátrébb húzta, hogy Chester jobban hozzáférhessen a melléhez. Behunyta a szemét és élvezte a férfi érintését. Aztán Chester hirtelen ölbe kapta, mire J tiltakozni kezdett.
- A hátad…az előbb még fájt…Chester, tegyél le…
- Már semmi baja a hátamnak, viszont bent akarok lenni a lakásban és szeretkezni akarok veled, úgyhogy maradj nyugton, oké?
J a férfi nyakába kapaszkodott és megcsókolta. Néhány perc múlva a hálószobában kötöttek ki. Chester letette a lányt a földre, pont az óriási tükör előtt. Szembefordultak a tükörrel és Chester J háta mögé állt. Szorosan átölelte a lányt. Néhány percig csak nézték egymást a tükörből, aztán Chester megszólalt:
- Nem okoztam csalódást, ugye? A karkötővel… - kérdezte, miközben lassan ringatni kezdte a csípőjét és simogatta J derekát. A lány felsóhajtott.
- Gondoltam, hogy nem eljegyzési gyűrűt vettél nekem, bár azt is szívesen elfogadtam volna… - mondta mosolyogva és megkönnyebbülten érezte legbelül, hogy nem fáj neki, hogy Chester egyelőre nem akarja feleségül venni. Így is jól megvannak, boldogok, szeretik egymást, más nem kell.
- Szívesen veszek majd neked eljegyzési gyűrűt, drága, de most ne a jövővel foglalkozzunk – suttogta Chester J fülébe. A lány felemelte a karjait és átkarolta Chester nyakát, egyúttal felkínálva a melleit. A férfi ki is használta az alkalmat. Ujjainak érintésétől J megborzongott. És amikor Chester keze elindult lefelé, a teste önkéntelenül is megfeszült. A férfi ujjai végigsimítottak az oldalán, a derekán, majd bekúsztak a bikinibugyi alá. J meg akart fordulni, de Chester nem engedte. Két gyors mozdulattal kioldotta a fürdőruha madzagját, így J már meztelen volt. Chester nem tudott betelni a látvánnyal. Felnyögött, amikor J hátranyúlt és megérintette a nadrágját. Elengedte J-t, de csak annyi időre, amíg megszabadult a ruháitól. J mosolyogva figyelte a tükörből az igyekezetét. Néhány másodperc múlva Chester ismét átölelte hátulról. A lány érezte a férfi óriási vágyát, és ettől még jobban felizgult. Feszült a melle, lüktetett az öle, azt akarta, hogy Chester megint megérintse. Lassú léptekkel elindult az ágy felé, Chester pedig követte. Ahogy a lány végigfeküdt az ágyon és hívogatóan elhelyezkedett, nem volt megállás. Vadul csókolózni kezdtek, mert úgy érezték, nem akarnak egyetlen másodpercet sem elvesztegetni. Hol az egyikük volt felül, hol a másikuk, az ágyneműt begyűrték maguk alá, de nem érdekelte őket semmi, csak egymással foglalkoztak. Annyira egy hullámhosszon voltak, hogy szavak nélkül is tudták, mit szeretne a másik. Így a lány Chester fölé kúszott, végigcsókolta a teljes testét, az arcától kezdve egészen a lábujjakig, és J nevetve állapította meg, hogy a férfi csiklandós. Aztán a nevetés sóhajtásokba fúlt, mert a lány még mindig felül volt, de már az ellentétes irányban. A klasszikus 69-es – jutott eszébe J-nek, és felnyögött, amikor megérezte Chester érintését. A férfi először csak az ujjaival simogatta, majd megragadta J csípőjét, az arca fölé húzta és egészen mélyen belecsókolt, miközben J a férfiasságával volt elfoglalva. Némi kísérletezés után rátaláltak arra a ritmusra és helyzetre, ami mindkettőjüknek jó volt. Párhuzamosan okoztak élvezetet egymásnak, mert miközben Chester szája és nyelve J-t kényeztette, addig a lány szintén a kezét és a száját, nyelvét használta fel arra, hogy Chester úgy érezze, a mennyben van. A végkifejletre sem kellett sokáig várni. Annyira gyorsan elérte őket az orgazmus, hogy nem volt idő a helyváltoztatásra. Chester megpróbálta volna megfordítani J-t, de abban a pillanatban, amikor J teste aprókat rándult, Chester is követte. A lány a mellei közé vette a férfiasságát és érezte a melegséget, amikor a férfi elélvezett. Ez volt neki is a végső pillanat, Chester nyelvének egy mély érintésétől robbant a világ.
Percekig csak feküdtek, majd némi mozgolódás árán sikerült egymás mellé keveredniük. J megcsókolta Chestert, érezte a saját ízét. Egy kicsit szégyellte magát, hogy nem tudta visszatartani az orgazmust. Máskor is szexeltek orálisan, de mindig a „hagyományos” módon fejeződtek be a dolgok. A lány soha nem gondolta volna, hogy ekkora élvezetet okoz neki az, ha Chester nem benne megy el. Figyelmesen nézte a férfit, aki meg őt nézte.
- Basszus – szólalt meg a férfi nagy nehezen. – Ez…gyönyörű volt…annyira…más…szeretem az ízedet.
- Hmm… - dünnyögte J, majd megfogta Chester kezét és a melléhez húzta. – Érzed? Ragadok. Jól összekentél…
- Ne harag…
- Csssss – tette J a mutatóujját Chester szájára. – Nehogy bocsánatot kérj. Nekem ez nagyon bejött. Fantasztikus érzés volt. Eszembe se jutott volna, hogy ennyire felizgat, ha így élvezel el és én látom. Juj. Malackodós kedvemben vagyok. Bocsi.
Chester halkan felnevetett, majd megcsókolta J-t.
- Érzed az ízedet a számban, drága? – kérdezte a férfi. – Látom rajtad, hogy egy kicsit zavart, hogy nem tudtad visszatartani magad. Beszéljünk nyíltan, ha már malackodós kedvedben vagy. Ez szép volt. Szeretjük egymást, nem lehetnek köztünk tabu dolgok. És miután én összekentelek, te a számba élveztél…Ne, ne pirulj el, oké? Nem tudom másképp mondani. Arra viszont megkérlek, hogy ha bármi olyan van, amit nem szeretnél, azt mondd meg. Nem akarok neked fájdalmat vagy kellemetlenséget okozni. Szeretlek.
- Én is szeretlek, Chester – mondta J boldogan, és a férfihoz bújt. – Ó, megköszöntem az ajándékot?
- Szerintem igen. Ezzel a szerelmeskedéssel. És tudom, hogy most mi jutott az eszedbe. Ne legyél buta. Nem vagy megvásárolható. És pedig nem azért adtam neked ezt a karkötőt, hogy megvegyelek. Egyszerűen szerettem volna, ha valami olyat viselsz, amit tőlem kaptál. Meg akarom mutatni mindenkinek, hogy az enyém vagy…
- Ez úgy hangzott, mintha az őskorban az ősember mondta volna az ősasszonynak… - nevetett fel J halkan és még szorosabban bújt Chesterhez.
- Hát néha eléggé ősemberesnek érzem magam melletted, drága. Tíz évvel vagyok nálad idősebb…Önzőnek érzem magam, hogy azt akarom, csak és kizárólag velem legyél. És utálom, amikor nem vagyunk együtt. És ez nem csak a szexre vonatkozik. Tegnap este is majdnem megvesztem, úgy hiányoztál.
- Szerencsére Rihanna elterelte a figyelmedet, igaz? – mosolygott J.
- Hát igen. Megoldotta a dolgot. Ezzel kapcsolatban akarok valamit mondani, csak nem tudom, hogyan kezdjem el. Szóval…
És akkor, menetrend szerint, megszólalt Chester telefonja.

J 49.

49.

Mike másnap délelőtt a stúdióban a keverőpult előtt ült és épp az egyik új daluknál próbálgatta a hangszínbeállításokat, amikor Chester mély sóhajjal lezöttyent mellé és beleivott a kávéjába. Mike a barátjára nézett. Chester hónapok óta nem volt ilyen nyúzott, mint most.

- Mi a baj, haver? – kérdezte tőle, mire Chester megint sóhajtott egyet, behunyta a szemét és hátradőlt a kényelmes forgószékben. A hasára tette a kávéspoharat és csak hallgatott. Aztán beszélni kezdett:

- Mielőtt még elkezdenéd szívni a véremet, nem Jemina miatt vagyok ilyen tré állapotban, oké?

- Gondolod, hogy én ilyet akartam volna mondani? – vigyorgott Mike, mire Chester kinyitotta a fél szemét.

- Ismerlek, mint a tenyeremet. Elég ennyi?

- Oké. Akkor mi történt?

Chester hirtelen felült, de elfelejtette a kávéspoharat, így a pólója és a nadrágja tiszta kávés lett.

- Hogy baszná már meg a …

Mike meglepődve figyelte Chestert.

- Hú. Mondd már el, hogy mi van! Totál idegbaj vagy, úgy látom. Baj van köztetek Jeminával?

Mike csak erre tudott gondolni. Amióta Chester J-vel volt, mintha teljesen más ember lett volna. Nyugodt volt, kiegyensúlyozott, vidám. Boldog. Elégedett. Nem volt rá jellemző, hogy egy kiborult kávé miatt percekig szitkozódjon. Máskor röhögött volna egy jót, kibújt volna a ruhájából és felvett volna valami mást. Most viszont…Mike aggódni kezdett.

- Chester, baj van köztetek? – kérdezte még egyszer. Mike szerette J-t, örült neki, hogy együtt van Chesterrel, mert nagyon jó hatással volt a barátjára. A felesége, Anna és a zenekar többi tagjának párja is azonnal befogadta a lányt, mintha mindig is velük lett volna. Úgy voltak, mint egy óriási család, vagy ahogy Tom Hanks mondta a Forrest Gump című filmben: mint a borsó meg a héja. És ebbe a helyzetbe most valaki belerondított, ezt Mike tisztán látta.

- Hagyd már abba ezt a cirkuszolást, olyan vagy, mint egy hisztis ribanc – szólt Mike a barátjára, aki még mindig a kávéfoltos ruhájával volt elfoglalva.

- Baszki, Mike, ez volt a kedvenc gatyám – dohogta Chester.

- Persze. Az ötszáz darabból. És nem tudod majd sehonnan pótolni, ugye? Na elég legyen. Menj ki, gyújts rá, én befejezem ezt, és aztán meséld el, hogy mi is a baj.

Chester csak bólintott és kiviharzott a stúdió mögötti kis parkolóba, ahol cigizni szokott. Előkapta a cigisdobozt. Az első slukk megnyugtatta, de csak egy kicsit. Tudta, hogy Mike-nak igaza van, tényleg hisztis volt. Amikor előző este az őt ért sokk után hazament, J már aludt, Dravennel és Tylerrel az oldalán. A férfi odahúzott egy fotelt az ágy mellé és csak nézte a lányt, ahogy átölelve vigyáz a két kisfiúra. Nem akarta őket felébreszteni, így a fotelban aludt. Amikor reggel felébredt, a nyaka elgémberedett és fájt a háta, ami hónapok óta, egész pontosan Thaiföld óta nem fordult elő vele. J és a fiúk még aludtak. Chesternek furcsa volt úgy ébrednie, hogy nem az ágyban fekszik J mellett, hanem egy amúgy kényelmes fotelben ücsörög összekuporodva. Nagy nehezen kikászálódott a fotelból és óvatosan megcsókolta J-t és a fiait, majd kiment a fürdőbe, hogy összeszedje magát. Lezuhanyozott, felöltözött, írt egy cetlit J-nek, aztán gyalog elindult a stúdióba. Mike előző éjjel küldött neki egy üzenetet, hogy reggel ugorjon be, mert kitalált valamit, amihez okvetlenül Chesterre van szüksége. Most pedig itt van, cigizik, ideges, hisztis és majdnem beszakad a háta. A gondolatai egyfolytában azon jártak, hogy hogyan mondja el J-nek, ami tegnap este történt. Nem mintha hibás lenne bármiben is, csak olyan kényelmetlen és kellemetlen volt a helyzet.

- Itt vagyok. Mesélj – hallotta meg hirtelen maga mellett Mike hangját.

- Nem is tudom, hol kezdjem…

- Talán az elején.

- Oké. Szóval tudod, hogy van ez a főzőcskézős izé, amire Jay-Z rávett…

Mike bólintott.

- Aha. Tegnap forgattátok Chris-nél az első napot, ugye?

- Ja. És hát…tudod, Rihanna is benne van a társaságban…és berúgott és rámszállt és tapogatott…Mike, annyira gáz volt az egész helyzet! Totál be volt karmolva a kiscsaj és állandóan a fülembe duruzsolt meg mindenféléket dumált!

- És ezzel mi a baj? Ettől vagy hisztis és idegbajos?

- Nem. Hanem attól, hogy amikor hívtunk neki egy taxit…

- Nem tudott hazamenni egyedül?

- Mike, úgy be volt állva, hogy az asztal alól kapartuk össze! Szó szerint.

- Na ne már – röhögött Mike.

- De bizony! És ne dumálj már közbe, mert belezavarsz…

- Oké, bocs. Szóval hívtatok egy taxit…

- Igen. Chrissel nagy nehezen kicipeltük a lakásból és amikor be akartuk ültetni a kocsiba…

Chester félbehagyta a mondatot és félrenézett. Mike kimeresztette a szemét.

- Hé. Te…te elpirultál…! Bazz, haver. Mondd már, mi volt!

- Mike, a csaj simán alám nyúlt és megmogyorózott – bukott ki Chesterből. – Életemben nem égett annyira a pofám, mint tegnap! Még akkor sem szégyelltem magam ennyire, amikor be voltam baszva és pudingos fejjel ébredtem a turnébuszban és veletek üvöltöztem, hogy felzabáltátok a pudingomat, közben meg abban fetrengtem…

- Hah. Hát igen. Emlékszem rá – mondta Mike és alig tudta visszafojtani a nevetést. Aztán ki is robbant belőle. Térdre rogyott és úgy röhögött, mint egy kisgyerek. Chester a barátja mögé lépett, megragadta a nyakát és rázni meg fojtogatni kezdte Mike-ot, miközben a seggét rugdosta és ő is röhögött. Tudta, hogy ez kell neki. Tudta, hogy Mike feloldja ezt az idegesítő szorongást, amit legbelül érzett. Remélte, hogy Jemina is ilyen könnyedén veszi majd a dolgot. Percek múlva lihegve terültek el a betonon.

- Nem vagyunk normálisak…Basszus, Chester. És ettől voltál ilyen segghülye? – kérdezte Mike. – Jemina mit szólt hozzá?

- Hát ez az…amikor hazaértem, már aludt a gyerekekkel. Nem is beszéltem még vele tegnap délután óta…

- Azt mondd meg nekem, hogy mi ebben a szégyen? Mármint a mogyorózásban – kérdezte Mike és akaratlanul elröhintette magát.

- Neked megfogta már a töködet egy vadidegen nő, úgy, hogy Anna már a feleséged volt? Vagy úgy egyébként. Nem értem Rihannát, hogy miért tette…

- Hát mert te egy ilyen jó hapek vagy, hogy minden nő azonnal meg akar magának…khm…fogni… - és Mike megint felnevetett, majd hozzáfűzte:

- Amúgy Jemina meg nem is a feleséged, ne hasonlítsd Annához. Vagy már talán titokban elvetted feleségül? Egyáltalán el akarod venni feleségül? Mi nagyon szeretjük őt – kíváncsiskodott Mike. Chester sziszegve feltápászkodott a földről.

- Basszus. Beszakad a hátam. Hülye vagy, Mike. Nem vettem feleségül Jeminát. A másik dologra visszatérve meg esküszöm, mindjárt keresek egy nőt, idehívom és megkérem, hogy tapizzon le. Hölgyem, legyen szíves ide jönni és tökön ragadni a barátomat! Nem tudom, mit szólnál hozzá…- dünnyögte Chester az orra alatt, de ő is vigyorgott. Már Jemina miatt sem aggódott, rájött, hogy tényleg csak hiszti volt, amit művelt és akár hízelgésnek is felfoghatná Rihanna tettét. – Hát igen. Végülis engem tisztelt meg, pedig ott volt Chris és Justin is… - nevetett fel a férfi, és Mike hátbaveregette.

- Na látod. Erről beszéltem. Minek a hiszti? Inkább gyere, hallgasd meg, amit kitaláltam, mert kell hozzá a füled.

- Oké. Aztán loholok haza, beszélni akarok Jeminával. Ja és ha kérhetlek, ne piszkáld a hátamat, mert megőrülök, úgy fáj.

- Bocs. A koncertekre hozd rendbe magad, nem kéne megint lemondani egy csomó fellépést miattad… - piszkálta Mike, de aztán látta, hogy Chesternek tényleg fájdalmai vannak. – Gyere. Menjünk be, fülelj egy kicsit, aztán húzz haza, este meg menj főzőcskézni. Ma ki lesz a soros?

- Justin. Aztán holnap Kat, utána Rihanna és pénteken én alkotom meg a világ legfaszább kajáit, amivel persze megnyerem ezt a komolytalan versenykét, aztán este nálam lesz valami záróbuliféle.

- Mehetek én is?

- Nem – jelentette ki Chester röviden. – Még csak az kéne. Na, mutasd már, mit alkottál, Spike Minoda!

Visszamentek a stúdióba, ahol Chester először átöltözött, majd egy órán keresztül próbálgatták egy dal különböző formáit. Chester megpróbált felénekelni rá egy versszakot, de képtelen volt egy normális, erős énekhangot kipréselni a tüdejéből, így inkább a hangszereléssel foglalkoztak. Időközben befutottak a többiek is. Ők is jól kiröhögték Chestert, mert Mike persze a tökörészéssel üdvözölte őket és előadta, hogy szerinte hogyan is zajlott le a dolog. Chester inkább lelépett, mert a meló nem haladt, csak baromkodtak, ő viszont Jeminával akart tölteni egy kis időt az esti forgatásig. Ahogy hazafelé tartott, a szeme sarkából meglátott egy aprócska ékszerüzletet. Besétált és körülnézett. Azonnal látta, hogy mit fog választani, nem is teketóriázott. Hiába igyekezett kerülni a feltűnést, L.A-ben minden négyzetméterre esik legalább 2-3 lesifotós, így ezen a környéken is pont lézengett néhány. Chester eltette a kis dobozkát, és kilépett az üzletből, amikor az első vaku felvillant. Basszus, ebből mekkora hír lesz – gondolta a férfi. Már látta is a másnapi szalagcímeket: „Chester Bennington harmadszorra is megnősül!” De ő nem nősül. Vagy…igen? Akar nősülni? Majd. Egyszer. Most még nem. Viszont hiányzott neki Jemina, úgyhogy futólépésben hazasietett. Bement a házba és látta, hogy két pár gyerekcipő hiányzik, tehát Draven és Tyler nincsenek itt. Zsebre dugott kézzel elindult, hogy megkeresse J-t. A lányt kint találta a teraszon. Egy napozóágyon feküdt, aprócska bikini volt rajta, a fülében pedig üvöltött a zene. Csukott szemmel dúdolászott, így nem látta Chestert. A férfi néhány percig csak állt és nézte. A szája mosolyra húzódott, amikor meghallotta J hangját, ahogy énekelget. Odaóvakodott mellé, leguggolt és elővette a dobozt a zsebéből.

J 48.

48.

A forgatásig hátralévő időben J lelkiismeretesen okította Katet, aki szintén lelkiismeretesen és – meglepő módon - érdeklődve játszotta a kuktát. A lányoknak sikerült egy olyan menüt kitalálniuk és begyakorolniuk, amit könnyű volt elkészíteni, de mégis volt benne mindenféle: előétel, leves, második fogás és desszert is. Amíg J Katnél tanyázott, addig Chester is nekiállt a saját menüjének, és J hiába kérdezte tőle, nem volt hajlandó elárulni belőle semmit. Pedig J minden eszközt bevetett. Chester szinte hadititokként kezelte a menüt és vigyorogva figyelte J próbálkozásait, amivel a lány igyekezett kideríteni, hogy mit is fog főzni. Ezeknek a „kémakcióknak” mindig szeretkezés volt a vége, volt, hogy naponta többször is. Néha vadul, gyorsan szeretkeztek, néha pedig lassan, gyengéden és óvatosan szerelmeskedtek. Ám a menü végig titok maradt. Azon azért együtt dolgoztak, hogy Chris és Drew valahogy egymásra találjon. J elmesélte a lány korábban készült aktképeit és a „hadicselt”, hogy „véletlenül” Chris gépén hagyta a képeket, amikor vigyázott a gyerekeire. Chester megnézte a képeket, és teljesen tárgyilagosan megállapította, hogy Drew nem az a klasszikus szépség, hanem van benne valami…valami plusz, ami úgy látszik, megfogta Christ. Elkezdték a cselszövést, és eldöntötték, hogy az első lépés Chris kanadai koncertje lesz, mert addigra Drew és Lucas már Fort MacMurray-ben lesz, így onnan könnyebben eljutnak a fellépésre, mint abból a kis közép-európai falucskából, ahonnan kitörtek. Ahogy szövögették a terveiket, rengeteget nevettek és boldogok voltak. Néha Talinda is csatlakozott hozzájuk és nagyon jól elvoltak. Aztán Tyler kibulizta magának, hogy az apjával és J-vel maradhasson, így amíg Chester kotyvasztott vagy a stúdióban volt vagy intézte a dolgait, a lány vigyázott a gyerekekre.
Eljött a hétfő. Chris a J-től bérelt lakásban fogadta a stábot és a vacsora is ott zajlott le. Minden vendég el volt ájulva és ámulva a lakástól, Chris pedig nem győzte elégszer hangsúlyozni, hogy kinek is köszönheti ezt a tágas, gyönyörű helyet. Állandóan belevigyorgott a kamerába, amikor szóba került a lakás. Chris szerencsére tudott főzni, így nem kellett segítséghez folyamodnia. A tetőteraszon terített meg. A férfi nagyon jó házigazdának bizonyult, emellett pedig kitűnő szakácsnak is. Egyszerű, de mégis nagyszerű menüje mindenkinek ízlett, csak Rihanna finnyázott, hogy nem szereti ezt, nem szereti azt, és mindenbe csak beleturkált. Viszont annál többet ivott. Még jó, hogy nem egyenesben megy az adás – gondolta magában Chester, miközben az idegesítő nyivákolást hallgatta. Justin elég passzívan viselkedett Rihannával, és Chris is igyekezett a minimálisra korlátozni a beszélgetést a fiatal lánnyal. Rihanna azt hitte, hogy mivel Kat a másik nő, akkor benne partnerre lel és együtt szórakozhatnak a férfiakon. Ám ez a húzása nem jött be. Katet idegesítette, hogy a kiscsajnak nem jó semmi és elrontja mindenki hangulatát. Ő viszont volt olyan vagány, hogy ezt meg is mondta Rihannának, nem is egyszer. Chester is kezdte megelégelni a kiscsaj viselkedését.
- Szerintem tökéletes volt a kaja és az italválasztás is – szólt a férfi -, bár úgy látom, te inkább az italt részesíted előnyben.
Rihanna fejhangon felnevetett, Chester vállának dőlt és átkarolta a férfi nyakát. Olyan közel hajolt Chesterhez, hogy lehelete szinte égette a férfi arcát.
- Hát…lenne más is, amit előnyben részesítenék, ha hagynád – mondta nehezen forgó nyelvvel. Chester lefejtette a fiatal lány karját a nyakáról.
- Állj le a piálással. És hagyj békén – szólalt meg és felállt.
- Ne haragudjatok, de be kell mennem egy pillanatra – kért bocsánatot a többiektől, aztán néhány gyors lépéssel eltűnt a teraszról. Bevonult a konyhába és lezöttyent az egyik székre. Fújt egy nagyot és megrázta a fejét.
- Basszus, ezt nem hiszem el – dünnyögte az orra alatt. Rihanna viselkedése meglepte, és idegesítette. Miért nem tudja felfogni, hogy nem kell nekem? Nekem ott van Jemina, és eszemben sincs eldobni egy ilyen kis ribi miatt – gondolta Chester. Aztán előkapta a telefonját.
- Szia, Chester – hallotta J aggódó hangját a telefonban. – Baj van?
- Nem, dehogy. Csak…hallani akartam a hangodat. Hiányzol.
- Két órája mentél el itthonról – nevetett fel J.
- Tudom. Hosszú idő.
- Chris jót főzött? – érdeklődött a lány, majd gyorsan folytatta. – Tartsd egy kicsit, jó?
Chester hallotta a telefonon keresztül, hogy J a gyerekekhez beszél.
- Draven, szívem, nyisd meg a fürdőkádban a vizet, jó? Nemsokára fürdés, mese és alvás. Akarsz beszélni apával? Igen? És te, Tyler? Oké, akkor gyertek gyorsan, mert aztán apának mennie kell.
A férfi elmosolyodott, amikor meghallotta a két kisfiú hangját.
- Szia, apa! – köszönt Draven vidáman. – Képzeld, bújócskáztunk Jem-mel és én nyertem! Kétszer is!
- Hát ez igazán szuper! Ügyes vagy!
- Hol vagy, apa? Mikor jössz haza?
- Még itt vagyok Toni és kicsiChris apukájánál, de nemsokára elindulok, jó? Szeretném, ha jól viselkednétek, rendben?
- Mi mindig jók vagyunk, mert szeretjük Jem-et – válaszolta Draven. – Adom Tylert, mert ki akarja tépni a kezemből a telefont. Szia, apa.
- Szia, apa – szólt bele a telefonba Tyler. Az ő hangján is hallatszott, hogy jókedvű. Istenem, nekem most ott lenne a helyem mellettük – sóhajtotta a férfi, majd beszélt néhány szót a legkisebb fiával is. Aztán Tyler visszaadta a telefont J-nek.
- Na végre. Hogy álltok? Chris jót főzött? Mert ügyes kezű. Mármint szakács. Hihi. Bocs. Csak épp a haverjaid zenéjét hallgatom és felpörögtem.
- Mit hallgatsz? Sok haverom van, aki zenél – vigyorodott el Chester.
- Amirékat. Beszarás zene. Szeretném őket megismerni. De ne térjünk el a tárgytól.
- Oké. Chris király kaját főzött. Mindenkinek ízlett. Kivéve…
- Ne is mondd. Sejtem.
- És ráadásul részeg is. És nem hagy békén – csúszott ki Chester száján.
- Tudtam. Kinyírom – hallatszott néhány másodpercnyi csend után J dühös hangja.
- Nyugi, drága. Azt se tudja, mit csinál.
- Ez nem kifogás. Akkor mi a fasznak iszik? Bocsánat. Érdekes, hogy ha róla van szó, csak rondán tudok beszélni. Oké, vettem egy mély lélegzetet. A többiek milyenek?
- Kat hozza a formáját és szívja Rihanna vérét.
- Ez az én Katem, hihi – nevette el magát J a vonal másik végén. – Pedig meg sem kértem rá. Justin?
- Teljesen oké a srác.
- Christ nem is kérdezem, hisz ismerem. Mikor végeztek?
Chester hirtelen zajt hallott a terasz felől és felpattant. Tágra nyílt szemekkel bámult kifelé, majd beleszólt a telefonba:
- Uhhh. Szerintem nemsokára leállnak a kamerák és a mai rész igen rendesen meg lesz vágva. Öcsém.
- Na? Mi van? Mi van már? Ne csigázz! – könyörgött J.
- Basszus. Ha jól látom, Justin és Chris épp most kaparják össze a földről a kisasszonyt. Megyek segíteni.
- Oké. Siess haza. Várlak.
- Szeretlek, Jemina – búcsúzott el Chester, majd zsebrevágta a telefont és kisietett a teraszra. A látvány mosolyra fakasztotta. Rihanna az asztalra borulva feküdt, az arca egyik fele Chris finom sütijében, ami csokikrémes volt. Néhány tányér és pohár a földön volt, a terítő félig lelógott az asztalról. Rihanna pedig édesdeden aludt. Justin és Chris együttes erővel próbálták felébreszteni, Kat pedig az egyik fotelban ült és csak nézte a fiatal lányt, összeszűkült szemmel. Látszott rajta, hogy nemsokára robban. Chester odament hozzá és a vállára tette a kezét.
- Mi történt?
- Semmi extra. Csak amikor bementél, beszólt, én meg gyorsan letoltam a torkán még két vodkát.
- Mit szólt be?
Kat megrázta a fejét.
- Nem érdekes.
- Dehogynem. Ha nem lenne érdekes, akkor nem idegesítenéd magad rajta.
- J-t kezdte piszkálni. Meg Christ és téged.
Chester álla leesett.
- Hogy mi van? Mit mondott?
- A részeg hablatyolásából csak annyit értettem, hogy szívesen beszállna negyediknek hozzátok…Ha J ezt hallotta volna, tuti elharapja a torkát. Jó is, hogy nem jött el. Szóval beletoltam még két vodkát és segítettem neki, hogy az asztalra feküdjön. Christől már bocsánatot kértem, hogy tönkretettem a sütijét. Pedig finom volt. Tényleg.
Chester erre nem tudott mit mondani. Chris időközben hívott egy taxit és megkérte Justint, hogy kísérje haza Rihannát. Nagy nehezen felébresztették a kiscsajt, aki a két férfi segítségével feltápászkodott az asztaltól. Chester igyekezett visszafojtani a nevetését, amikor meglátta a finom csokikrémet Rihanna gondosan kisminkelt arcán és még gondosabban beszárított hajában. Bár ha belegondolt, valamilyen szinten sajnálta a lányt, hogy eljutott erre a szintre, hogy nevetségessé teszi magát mindenki előtt. Mindannyian kikísérték, már csak az illendőség kedvéért. A fiatal lány hagyta, hogy Chris és Justin kitámogassa a lakáson keresztül a taxihoz. Katnek egy lanyha kézmozdulattal intett, Chestert azonban végig bámulta, amíg el nem hagyta a lakást. Chris úgy vonszolta kifelé. Aztán Rihanna egy hirtelen mozdulattal kirántotta magát Chris kezei közül. Odalépett Chesterhez, és mielőtt a férfi bármit is tehetett volna, megcsókolta és a lába közé nyúlt. Mindezt három kamera rögzítette.

J 47.

47.

Draven szerencsére mostanában nagyon jó alvó volt, így amikor J és Chester visszalopózott a házba, a kisfiú az igazak álmát aludta. Félig behajtották a gyerekszoba ajtaját, majd a fürdőbe indultak. Chester behúzta a zuhany alá J-t és együtt lemosták magukról a homokot. Ahogy J simogató mozdulatokkal többször is végighúzta Chester hátán a kezét, hogy letörölje a keletkezett habot, a férfi megint készen állt egy szeretkezésre. Ezt J is észrevette, hisz látható jelei voltak.

- Ó. Chester…Kábé tíz perce jöttünk be a partról…ez hihetetlen – mondta J. Bár már hónapok óta együtt voltak, a lányt még mindig meglepte, hogy Chester képes egymás után többször is szeretkezni vele. Nem mintha ő ellenállt volna. Képtelen volt ellenállni neki. Soha nem gondolta volna magáról, hogy ennyire rabja lesz a testi szerelemnek. Chester ezt is elérte nála.

- Bocs – szólalt meg a férfi és vett egy mély levegőt. – Nem tudom kordában tartani…főleg ha a közelemben vagy…úgyhogy ha végeztél a zuhanyozással és egyedül hagysz, lefagyasztom magam…

- Mondtam én olyat, hogy zavar? – mosolyodott el a lány, miközben a keze vándorútra indult Chester testén.

- Azért ez már beteges… - kezdte el a férfi, de amikor J ujjai megérintették a férfiasságát, elhallgatott, majd néhány másodperc múlva felnyögött.

J imádta felizgatni Chestert. Szerette látni és hallani, ahogy a férfi eljut az önkívület szélére, hogy utána együtt zuhanjanak az élvezet örvényébe. Most is így volt. Finoman, lassan simogatni kezdte a férfit, mindenhol. Chester elsötétülő pillantásából és a mélyről jövő nyögésekből tudta, hogy mi az, amit kifejezetten élvez. És ez a lányt is határtalan módon felizgatta. J ugyanúgy zihált, mint a férfi. Megfogta Chester kezét és a lába közé húzta. Amikor megérezte a férfi ujjainak lágy mozdulatait, ő is felnyögött. Készen állt arra, hogy magába fogadja a férfit. Ezt Chester is észrevette. A lány mozdulatai, a hangja, a nyögései annyira felhúzták, hogy egy hirtelen mozdulattal megragadta J karját és arccal a zuhany falának lökte a lányt. Szorosan megállt mögötte, széthúzta a lábait és már benne is volt. Hangosan felnyögött, amikor megérezte J forróságát. Fél kézzel a lány hajába markolt, mert tudta, hogy ezt szereti. A másik kezével előrenyúlt, és miközben J-ben volt, elölről az ujjaival is izgatta. J nekitámaszkodott a falnak és nekiszorította magát Chesternek, hogy minél közelebb lehessen hozzá és minél mélyebben benne legyen. Aztán amikor megérezte Chester ujjait, tudta, hogy vége. Belső izmával megszorította Chester férfiasságát. Ezt érezve Chester is oda jutott, ahonnan már nem volt visszaút. Beszélni kezdett J-hez. Nyers szavaival és vad, kemény mozdulataival leírhatatlan élvezethez juttatta mindkettőjüket. Percekig szótlanul álltak. Chester J-ben maradt, szorosan ölelte a lányt és a hajára fektette az arcát. Alig tudott megszólalni:

- Basszus. Ez…ez valami…

- …oltári nagy volt, drágám. Erre mást nem lehet mondani. Oltári volt – nyögte ki nagy nehezen J. Remegett kívül-belül.

- Ebből tuti gyerek lett volna – csúszott ki Chester száján. Érezte, hogy J egy pillanatra megmerevedik, és várta a lány kitörését. Ám az elmaradt. J megszólalt:

- De nem lesz gyerek. Így nem is lehet, úgyhogy nyugodtan szexelhetünk.

- Hogy micsoda?

Chester finoman kiszállt a lány testéből és maga felé fordította J-t. Felemelte a lány állát.

- Miről beszélsz?

J lemondóan megvonta a vállát.

- Voltam orvosnál. Hagyományos úton nem eshetek teherbe. Azt mondta a doktornő, hogy ha valaha is gyereket akarok, akkor előtte többszörös hormonkezelésen kell átesnem, anélkül esélytelen, hogy terhes maradjak…

- És ezt csak most mondod el nekem? Miért nem szóltál? Elmentem volna veled.

J megsimogatta Chester arcát. Jól esett neki a férfi aggódása. Már napok óta azon gondolkozott, hogy hogyan is mondja el Chesternek ezt a dolgot, és a mostani helyzet volt a megfelelő pillanat. Látta a férfin, hogy őszintén megdöbbent a kijelentésén, ami J-nek nagyon jól esett.

- Ha eljöttél volna, akkor is ezt mondták volna. Ez van. De ne beszéljünk most róla többet, oké?

Chester látta a lányon, hogy jobb, ha nem feszegeti a témát, pedig lettek volna kérdései. Ám elfogadta J döntését, így csak bólintott.

- Rendben. Ha úgy érzed, kész vagy rá, szeretném, ha elmondanál mindent. Mindent. És most menjünk aludni, mert visszeres lesz a lábunk a sok ácsorgástól. Ráadásul a víz is tök feleslegesen folyik a zuhanyrózsából…

- Én még maradok egy kicsit, jó?

Chester figyelmesen nézte J-t.

- Biztos?

A lány bólintott.

- Igen, biztos. Nyugi, nem vagdosom fel az ereimet meg semmi ilyesmi. Csak szeretnék lezuhanyozni. Tényleg lezuhanyozni – vigyorodott el J, mire Chester megkönnyebbült és egy gyors csókot nyomott a lány szájára.

- Siess, mert nem szeretek egyedül lefeküdni. Addig megnézem Dravent.

A férfi kiment a zuhanyzóból, J pedig ismét beállt a zuhany alá. Behunyt szemhéja alól szivárogni kezdett a könny. Bár Chesternek igyekezett nem kimutatni, a szívéből kihasadt egy darab, amikor az orvos közölte vele, hogy csak hosszas küzdelmek árán lehet gyereke. Ha lehet egyáltalán. Mert az sem biztos, hogy a kezelések hatásosak lesznek. Ezt J nem is mondta el Chesternek, mert még önmagában is fel kellett dolgoznia. Hirtelen kinyílt a zuhanyzó ajtaja és Chester dugta be a fejét.

- Drága…Chris keresett. Ennek a pasinak valami hihetetlen érzéke van ahhoz, hogy mindig szerelmeskedés előtt, közben vagy után telefonáljon. Fedőneve: Vis Maior. Mindig közbejön – vigyorgott a férfi, majd folytatta:

- Valami képek miatt telefonált, amiket a gépén hagytál…Furcsa volt a hangja.

- Milyen volt? – kérdezte J aggódva, miközben magára tekert egy törülközőt és bement a hálószobába. Megtörülközött és felkapott egy vékony selyem kimonót. – Szóval milyen volt a hangja? Chester…Hahó.

A férfi bámulta J-t, ahogy felvette a kimonót. A pillantása akaratlanul is a lány hasára tévedt. Szerette volna valahogy megvigasztalni a lányt. Megnyugtatni. Segíteni neki, hogy elfogadja a hormonkezelés tényét. Ám tudta, hogy ez most nem a megfelelő pillanat. Majd eljön az is. J hangjára felrezzent a bambulásból.

- Bocs, drága. Szóval…olyan…nem is tudom, milyen volt a hangja. Türelmetlen volt. De nem idegesen türelmetlen. Hanem olyan…á, hogy magyarázzam el?

J aggódása elmúlt.

- Én értem, amit mondani akarsz. Király.

- Milyen képekről van szó?

- Megnézem én is Dravent, aztán bebújok melléd az ágyba és elmesélem. Feküdj le, mindjárt itt vagyok.

Chester csak bólintott és hanyatt dobta magát az ágyon. Amíg J Draven szobájában volt, azon gondolkozott, hogy a lány mennyire megváltoztatta a szokásait. Például az alvás. Régen napi 3-4 órákat aludt, mert képtelen volt tovább ágyban maradni. Azt hitte, ha keveset alszik és többet van talpon, akkor minden dolgát hamarabb el tudja intézni. Amióta együtt volt J-vel, rájött arra, hogy ha 6-7, netalántán 8 órát alszik, attól még nem dől össze a világ. Sőt. Minden sokkal könnyebben ment. A Linkin Park új albumához gyűlt az anyag, a Dead By Sunrise is lassan sínen van, a Ve’cel is jól ment, a márciusban megnyitott las vegas-i Club Tattoo sikere pedig felülmúlt minden várakozást. Lassan beindulnak a nyári koncertek, a férfi a gasztroreality felvételei után arra fog készülni a Linkin Park-os srácokkal. Szóval J jótékony hatással volt az alvására. Ami azonban sokkal fontosabb volt, az az újra jó kapcsolata a gyerekeivel. Az pedig még inkább jót tett a férfinak, hogy a gyerekei imádják J-t. Kivéve Isaiah-t, aki annyira nem rajongott a lányért. Elfogadta, de látszott rajta, hogy csak azért, hogy az apjának jót tegyen. És Chesternek egyelőre elég volt ennyi. Ennél már csak jobb lehet a kapcsolata J-vel, rosszabb semmiképp. Chester sóhajtott egyet, amikor arra gondolt, hogy mennyire nem akart elmenni Phoenix-be akkor.

- Miért sóhajtottál? – hallotta meg maga mellett J hangját. Észre sem vette, hogy a lány időközben visszaért Draventől. J ledobta magáról a kimonót és bebújt a takaró alá. Chester magához húzta és megcsókolta.

- Épp arra gondoltam, hogy nem akartam elmenni Phoenix-be a MusInkre.

- Én sem. Csak Kat erőltette.

- Nekem meg Sean és Thora. Akkor tulajdonképpen…

- …nekik köszönhetlek téged…

- …és én nekik köszönhetlek téged – fejezte be a férfi a megkezdett mondatot és megsimogatta J arcát.

- Szeretlek, Jemina. Őrülten szerelmes vagyok beléd. Veled akarom leélni az életemet – suttogta a lánynak, mire J szeme könnybe lábadt.

- Még így is? Még így is, hogy lehet, hogy nem lesz gyerekem…? – kérdezte remegő hangon a lány, mire Chester a szájára tette az ujját.

- Cssss. Lesz gyereked. Lesz gyerekünk. Ne is gondolj arra, hogy nem sikerül. Te mondtad nem is olyan rég: együtt mindent megoldunk. És én hiszek neked. Maradj velem és boldogok leszünk.