J 51.

51.

J sóhajtott egyet. Már megint ez a francos telefon – gondolta a lány. Vajon ki az? Csak nem Vis Maior-Chris Cornell? Vagy Kat? Vagy Talinda? Vagy esetleg Shawn. Mivel J volt közelebb a telefonhoz, ezért áttornázta magát a férfi csípője felett és keresztbehasalt rajta. Hát tehet ő róla, hogy csak így éri el a telefont? Kibányászta a nadrág zsebéből a csörgő mobilt és Chester kezébe nyomta. Közben lassan visszacsúszott a helyére az ágyban. Elfészkelte magát Chester egyik karjában és simogatni kezdte a férfi csuklóján a tetoválását. Imádta. Imádta ezt a tetkóját is, imádott hozzáérni a férfihoz, teljesen mindegy volt neki, hogy a karját simogatja vagy az arcát vagy esetleg más testrészét. Imádta Chestert. Olyan mély szerelmet érzett iránta, hogy sokszor szinte fizikailag fájt neki. J felemelte a karját és a férfitól kapott karkötőt nézegette. Ahogy ide-oda forgatta, az apró kövek más-más színben játszottak. A színváltásokról eszébe jutott a Kaleidoszkóp-kollekció, amit olyan nagy lelkesedéssel tervezett meg és mutatott be a vizsgáján. És amivel el akarta indítani a divattervezői karrierjét. Amivel már hetek óta nem is foglalkozott. Chester és a gyerekek annyira lefoglalták az idejét, hogy a saját dolgaira szinte nem is jutott sem ideje, sem energiája. Volt, hogy az éjszaka kellős közepén lopakodott ki az ágyból Chester mellől, és csinálta meg a munkát a Rocawear-nek. Néha úgy érezte, kevés a nap 24 órája arra, hogy mindennel kész legyen és mindenkire jusson elegendő idő. Ebből az időből persze Chester foglalta le a legtöbbet, de J igyekezett megfelelően egyensúlyozni a férfi, a gyerekei és a munkája között. J minden együtt töltött pillanatot elraktározott magában, főleg az ilyen perceket, mint a mostaniak.
Chester fél karral J-t ölelte, a másik kezében tartotta a mobilt. Amikor ránézett a kijelzőre, tudta, hogy ez a mai nap sem lesz sétagalopp.
- Bennington – szólt bele kedvetlenül, majd hallgatta a hívó felet. – Hogy micsoda? Most? Estéről volt szó, nem? Elvégre vacsora. Ja, aha. Értem. Fasza. Mert Rihannának halaszthatatlan dolga van…És ez csak most derült ki. Na mindegy, erre nem mondok semmit. Rendben. Justin mit szólt hozzá? Gondolom, marhára értékelte, hogy a kisasszony miatt kapkodhat…Bocs, tudom, hogy nem te tehetsz róla. Akkor egy fél óra múlva…
A férfi ledobta a kis éjjeliszekrényre a telefont és nagyot sóhajtott.
- Ez hihetetlen…
- Mit csinált már megint a lédi? – kérdezte J.
- Miután „halaszthatatlan” dolga akadt hirtelen, ezért mindenki dobjon el mindent és ugorjon most a forgatásra…
- Szívesen elbeszélgetnék vele arról, hogy tulajdonképpen mit is gondol magáról – mondta J. – Tényleg…az előbb róla akartál valamit mesélni, csak elterelődött a figyelmed egészen más irányba…
Chester legyintett és felült.
- Nem érdekes. Nem akarok róla beszélni, így is elegem van belőle. Viszont mennem kell, drága. Jössz zuhanyozni?
- De csak zuhanyozni, oké? Lenne nekem is némi dolgom…El kell ugranom Kathez, a menüje miatt. És Drew-val is okvetlenül beszélnem kell. Ó, és Shawn is hívott, hogy hozzá is be kéne mennem. Anyám. Esküszöm, sokszor kevés belőlem az egy.
- Nyugi, most kivételesen nem arra gondoltam, hogy bevonulunk a zuhany alá és végigszappanozom a testedet és utána szeretkezünk…bár inkább ezt tenném, de köt az a rohadt szerződés erre a gasztroizére…Gyere. Nem bántalak, ígérem.
Tényleg csak zuhanyoztak, egy-két hosszú csók, majd Chester felöltözött és elrohant a forgatás helyszínére. J pedig elment Kathez és a forgatás előtt még gyorsan átbeszélték a másnapi dolgokat, pontról pontra leellenőrizték a menüt. Kat elméletben végigcsinálta az összes fogást, hiba nélkül. A két lány közben azért pletyizett is és J megtudta azt, amit Chester nem mondott el neki. Vajon meddig fogja titkolni? Vagy a karkötő csak figyelemelterelés, esetleg a rossz lelkiismeretét akarta megnyugtatni? J legszívesebben azonnal felhívta volna Chestert és megkérdezte volna tőle, de ellenállt a kísértésnek. Úgy döntött, inkább kivár. Amikor Kat látta, hogy a barátnője semmiről sem tud, szerette volna visszaszívni azt, amit mondott, de már nem tehette meg. Igyekezett megnyugtatni J-t, hogy semmi jelentősége nincs a történteknek, de késő volt. Innentől kezdve a hangulatuk már nem volt az igazi, ráadásul Kat izgult is a szereplése miatt, úgyhogy J inkább felhívta Shawn-t, hogy beugorhat-e hozzá. Amikor meglátta a Rocawear székházát, az irodákat, a folyosókat, a nyüzsgő embereket, egy kicsit jobban lett. Hiányzott neki ez a hely. Hiányoztak az emberek, a munkatársai, az ismerősei. A lányban igazából most kezdett tudatosodni, hogy mennyi mindent és mindenkit elhanyagolt az utóbbi időben. Azt is érezte, hogy ennek így nem lesz jó vége, hisz attól még, hogy együtt van Chesterrel, nem dobhat el mindent. És amikor Shawn közölte vele az irodában, hogy többször kéne bejárnia, J elhatározta, hogy beszél Chesterrel. Amikor hazaért, fogta a laptopját és bejelentkezett msn-re, de látta, hogy Drew nem elérhető. Barátnője csak egy üzenetet hagyott neki, amiben leírta, hogy Lucas-szal pakolnak ezerrel, mert Fort McMurray és a Syncroud és a kőzetek és az olaj és a kutatások várják őket. Eszméletlen, hogy Drew mennyire tud lelkesedni – gondolta J mosolyogva, amikor látta a sok wáááááááááááááá-t és áááááááááááááááááááááá-t és anyám-at és hihi-t. Imádta Drew-t, pedig még nem is találkoztak. Akármilyen rossz kedve is volt, vagy fáradtan ücsörgött a gép előtt, a barátnője „jelenléte” azonnal jobb kedvre derítette. Mint most. Shawn szavaitól J elkenődött, de ami jobban fájt neki, az Chester titkolózása. Ha Drew elérhető lett volna, tudott volna segíteni, így viszont J magára maradt a gondolataival. Nem szeretett egyedül lenni, mert akkor sok ideje maradt gondolkodni. Bár, ha jobban belegondolt, mostanában nem is volt igazán egyedül hosszú ideig, mert vagy Chesterrel volt, vagy a gyerekekre vigyázott. Tudta, hogy Chris két kicsijének is lóg még egy fürdéssel, amit megígért nekik, úgyhogy eldöntötte, a gasztroizé forgatásának vége után megejtik a fürdőzést. Közben pedig tovább szövi a hálót Chris és Drew köré. A lány írt egy üzenetet Drew-nak, majd kikapcsolta a gépet és járkálni kezdett a házban. Nem tudott mihez kezdeni magával, ráadásul érezte, hogy kezdi magát belelovalni egy alapos veszekedésbe. Gyűlölt veszekedni, inkább finoman próbálta megoldani a problémákat, ahogy az apjától tanulta. Lehet, hogy vissza kéne mennem Thaiföldre – gondolta a lány szomorúan. Előtúrta a telefonját a táskája mélyéről és tárcsázta a Music For Relief phuket-i munkatársát. A férfi néhány csörgés után felvette. J Noi felől érdeklődött, mire a férfi megnyugtatta, hogy a kislánnyal minden rendben van. A következő pillanatban J megszédült és elöntötte a szemét a könny, mert a telefonban meghallotta a nevét, Noi szájából. A kislány már megtanult néhány szót angolul, és a MFR embere elmesélte J-nek, hogy Noi legelőször J nevét akarta tudni. A férfi elmondta azt is, hogy Noi nagyon jól érzi magát az új nevelőnőjével, aki vigyáz rá. Legalább ennyi jó történt ma – gondolta J, amikor letette a telefont. Aztán úgy döntött, nem mászik bele még jobban ebbe a „fos hangulatba”, ahogy Drew mondaná, hanem összeszedi magát. Ehhez azonban zene kell. Méghozzá valami pörgős zene. Oké. Legyen…J bekapcsolta az iPod-ját és ahogy meghallotta a bevezető dallamokat, a rosszkedvét mintha elfújták volna. Nekiállt rajzolni, mert Shawn kiadott neki egy új munkát, amit gyorsan meg kell csinálnia a határidők miatt. Ahogy meghúzta az első vonalat a papírra, elvesztett minden kapcsolatot a külvilággal. Lendületesen, megállás nélkül dolgozott, egymás után kerültek ki a keze alól a jobbnál jobb tervek. A fülében üvöltött a Julien-K Death To Analog című albuma. A zene akkor is szólt, amikor mély álomba zuhant és elterült a tervezőasztalon.
Chester körülbelül ebben az időpontban elégelte meg a szörnyű hangulatot, ami a forgatáson volt. Rihanna megint nem tudott magán uralkodni és beszólogatott mindenkinek, Chestert pedig ismét megpróbálta letapizni, mindezt persze totálisan részeg állapotban. Justin szegény annyit dolgozott a kajájával, mégsem azzal foglalkoztak, mert folyamatosan Rihannára kellett mindannyiuknak figyelni. Aztán Kat ismételten megadta a lánynak az utolsó kortyot, amitől Rihanna ugyanúgy kidőlt, mint előző este. A fiúk ugyanúgy kicipelték a taxiba, de Chester most előrelátó volt és messzire elhúzódott a lánytól, nehogy megtörténhessen az, ami tegnap. Amikor a taxi eltűnt a láthatáron, még beszélgetett egy kicsit a többiekkel, megeszegették a maradék kaját, aztán Chester elbúcsúzott és hazasietett. J-t a tervezőszobában találta az asztalra borulva. Óvatosan kivette a füléből a fülhallgatót, majd ölbe vette a lányt és bevitte a hálószobába. A kislámpa halvány fényénél levetkőzette J-t, majd lefektette az ágyba és ő is mellé bújt. Épp becsukta a szemét, amikor meghallotta J hangját:
- Ma is elkapta a töködet? Vagy ma már más is volt?