J 27.

27.

J végignézett Chesteren. Hihi. Ami azt illeti, tényleg eléggé „furcsán” áll rajta a nadrág. Aztán látta Chester szemvillanását és magára nézett. Elvörösödött, amikor észrevette, hogy ő sem néz ki különbül.

- Toni, ne kérdezz ilyeneket. Biztosan dolguk volt és azért nem tudták rendesen felvenni a ruhájukat – szólt Chris, miközben kaján vigyorral szemlélte a párocskát, akik egy helyben toporogtak zavarukban. Aztán kicsi Chris kérdése feloldotta a kényelmetlen helyzetet:

- Jemina, mikor rajzolsz le minket? Megígérted… - mondta a kisfiú, és szorosan J nyakába kapaszkodott. Toni pedig lekéredzkedett Chester kezéből a földre és ugrálni kezdett J körül.

- Igen, igen, igen! Megígérted és az ígéret szép szó! Főleg ha megtartják!

J leengedte kicsi Christ a földre és nevetve felemelte a két kezét.

- Oké, oké! Ti nyertetek, megadom magam! Gyertek velem, jó? Hagyjuk apáékat beszélgetni. Bemegyünk a szobámba és meglátom, mit tehetek!

J odalépett Chesterhez és megcsókolta, majd a füléhez hajolt:

- Remélem, nem felejtetted el, hogy hol tartottunk… - majd megfogta a két kicsi kezét és felvezette őket a szobájába, ahol a rajzeszközei voltak.

Chester pulzusa az egekig szökött J mondatára és csak bámult a lány után. Szerette Chris két gyerekét és Christ is, de most legszívesebben elküldte volna őket. A barátjára nézett és Chris figyelő tekintetével találkozott a pillantása.

- Gyere, üljünk ki a teraszra, muszáj rágyújtanom – mondta Chrisnek. A teraszon leültek egymással szemben.

- Rágyújtasz te is?

Chris megrázta a fejét.

- Kösz, nem. Toni születésekor letettem a cigit. Bár néha nagyon jól esne…

Chester vizsgálgatni kezdte Chris arcát.

- Mi a baj, haver? Látom rajtad, hogy valami nem stimmel. Vicky?

Chris csak legyintett egyet.

- Nem akarok róla beszélni. Majd. Most inkább te mesélj.

- Miről meséljek? – kérdezett vissza Chester, de nem tudta visszafogni magát és elvigyorodott.

- Miről, miről? Boldog vagy. Jemina miatt, igaz?

- Igen. Szeretem – mondta ki Chester köntörfalazás nélkül. - Szerelmes vagyok bele. Úgy érzem magam, mintha nem is ezen a földön járnék. És akkor még boldogabb leszek, ha a fiaim is megismerik és megszeretik. Őt csak szeretni lehet.

- Hát Vicky nem szereti – dünnyögte az orra alatt Chris, mire Chester érdeklődve nézett rá.

- Vicky? Hogy kerül a képbe a nejed? És egyáltalán…honnan ismered Jeminát?

Chris pedig elmesélte neki a parkbeli találkozást: hogy sétáltak és hogy Toni felrúgta J laptopját és hogy aztán beszélgettek egy kicsit.

- Na igen. Nem is Toni lett volna, ha nem oldja meg a helyzetet – nevetett Chester. – És miről beszélgettél J-vel? Már ha nem titok.

- Igazából nem sok mindenről. Felajánlotta a gyerekeknek, hogy lerajzolja őket. Aztán…azt hiszem, csináltam egy hülyeséget, amikor kiderült, hogy ő az a lány, akivel összejöttél.

- Ugyan már, haver! Milyen hülyeséget csinálhattál volna? – csapott Chris vállára Chester.

- Hát…elmondtam Jeminának, hogy sok ember szerint csak a pénzed és a hírneved a vonzó neki…

Chesternek eszébe jutott, hogy J milyen feszült volt, amikor rátalált a parton. Akkor ezért lehetett. De miért nem mondta el?

- Haver, ne haragudj…

- Jeminának van egy csomó pénze, úgyhogy az egyik ok kilőve. A hírnév pedig…mielőtt összejöttünk, ő már akkor nagyon jó úton járt afelé, hogy híres legyen. Nem hiszem, hogy pont én kellenék hozzá… - jelentette ki Chester. – Na de most te jössz! Mi történt köztetek Vickyvel? Miért mondtad, hogy ő nem szereti Jeminát?

- Tuti, hogy valakivel figyeltet vagy ilyesmi, mert amikor hazaértünk a parkból, azzal nyitott, hogy visítozva megkérdezte, milyen félvér ribanccal hetyegtem…Bocs a kifejezésért. Erre otthagytam.

- Értem. Hát…nem egy könnyű eset, az biztos.

- Mondtam neki, hogy holnapra költözzön el. Elválok tőle és elveszem a gyerekeket.

- Biztos, hogy ez jó ötlet? Mármint…a válás az oké, de elvenni a kicsiket az anyjuktól…

- Muszáj. Rettegnek tőle. Érted, haver? Rettegnek! Te nem láttad ma őket. Meglátták és meghallották Vickyt és mögém bújtak és úgy kapaszkodtak belém, hogy… - Chris megrázta a fejét. – Nem láthatja őket. Soha többet. Nem teheti tönkre az életüket. Ha kiköltözött a házból, eladom. Nem akarom, hogy bármi is arra a nőre emlékeztessen. Örökre hálás leszek neki Toniért és kicsi Chrisért, de ennyi. Gyűlölöm és megvetem. Már ezerszer megbántam, hogy nem léptem az első adandó alkalommal. De a gyerekek miatt nem tehettem. Most viszont…

- Értem. És teljesen megértelek. Mit gondolsz, én miért pereltem el Isiah-t az anyjától? Nem volt könnyű egyikünknek sem, de a gyerek az első. És akkor most mi lesz?

- Keresnem kell egy lakást hármunknak. Holnap hozzá is fogok a kereséshez. Mindenképpen a környéken akarok maradni, mert a kicsiket sok minden ide köti. De most beszéljünk másról. Úgy hallom, Jeminának sikerült elnémítani a gyerekeket. Nem tudom, hogy csinálta, de nagyon ügyes – vigyorgott Chris. Beszélgetni kezdtek az idei közös fellépéseikről.

J eközben felvitte a két kicsit a szobájába, ahol a ruhatervezéshez szükséges dolgai voltak. Ez a szoba is nagy volt, mint a régi lakásában, és ugyanolyan világos. A lány leültette Tonit és kicsi Christ a földre a puha szőnyegre és leült melléjük.

- Figyeljetek rám, jó? Szeretném, ha nagyon örülnétek a rajznak, amit rólatok fogok csinálni. Arra kérlek benneteket, hogy meséljetek nekem. Miről szoktatok álmodni? És mik szeretnétek lenni?

Persze Toni volt az, aki elkezdte a szövegelést tündérekről, sellőkről meg hercegnőkről. Meg az apjáról. Aztán kicsi Chris mesélt az álmairól. Mindkét gyerek álmaiban szerepelt az apjuk. És az anyjuk is, akiről csak egy-két szót szóltak. Azokból a szavakból pedig sütött a félelem. J megsajnálta őket. Eszébe jutott Noi. Az a kislány nyomorban nő fel, és retteg. Ez a két gyerek gazdagságban nő fel, és retteg. Különbözően élnek, mégis van bennük valami közös: a rettegés valakitől, aki bántja őket. J adott egy-egy darab papírt a kicsiknek és megkérte őket, hogy rajzolják le a kedvenc tárgyukat. Toni egy hintalovat rajzolt, amire akkor szokott felülni, amikor Chrissel kimennek a parkba játszani. Kicsi Chris pedig egy focilabdát és egy hintát rajzolt. J mosolyogva figyelte őket, amint nyelvkidugva rajzolták a műveiket. A lány felállt a földről.

- Egy kicsit lemegyek apáékhoz, de sietek vissza. Kértek valamit enni vagy inni?

- Én szörpöt kérek, Chris meg vizet – mondta Toni, de fel sem nézett a papírról. J megcsókolta a fejük búbját és lesietett a lépcsőn. Kilépett a teraszra és épp hallotta, amint Chris arról beszél, hogy lakást keres a környéken.

- Nekem van egy kiadó lakásom. Ha gondolod, beköltözhettek – szólalt meg.

- Ezt komolyan gondolod? – kérdezte Chris örömmel. J bólintott.

- Persze. Jó helyen van. Tágas. És olcsó. Mármint nektek. Kérdezd meg Chestert, hogy szerinte milyen. Aztán felőlem már holnap költözhettek.

- Tényleg jó a kecó, haver. Nekem elhiheted. Pont ideális a mérete hármatoknak. És közel van a parkhoz is.

- Mikor nézhetem meg?

- Amikor jó neked.

- Oké, kösz, Jemina. A gyerekek?

- Fent rajzolnak az emeleten. Annyira szépek. Irigyellek érte, hogy van két ilyen gyereked.

Chris csodálkozva nézett J-re.

- Rajzolnak? Maguktól?

- Aha. Ez miért olyan meglepő? Megkértem, hogy rajzolják le a kedvenc tárgyukat. Miért csodálkozol ezen ennyire?

- Hát…amikor Vicky néha megkérte őket erre, nem voltak hajlandóak semmit se rajzolni neki.

- Hát nem csodálom. Én se rajzolnék az anyámnak, ha bántana…- dünnyögte J mérgesen. – Bocs. Semmi közöm hozzá, csak Toni is és kicsi Chris is mondott most egy-két dolgot…

Chris felsóhajtott.

- Ha a gyerekek nem lennének, már régen elhúztam volna a csíkot. Így viszont…felelősséggel tartozom értük. Imádom őket. Ők az életem. És olyan jó lenne, ha majd egyszer találnék egy olyan nőt, aki teljes szívvel szeretne mindhármunkat. Na de elég Vickyből, ma már épp elég bánatot okozott. Hú, tényleg! Most jut eszembe. A gépednek nem lett semmi baja?

J legyintett.

- Bírja a kiképzést. Ha láttad volna, hogy miket művelünk rajta Drew-val, amikor megnézünk régi grunge-videókat, hihi.

- Drew? És grunge?

Chester elvigyorodott a háttérben, mert rájött J tervére. Felállt a fotelból, adott egy forró csókot a lánynak és a fülébe súgta:

- Remélem, nem felejtetted el, hogy hol tartottunk… - majd hangosabban folytatta:

- Felmegyek, megnézem Toniékat.

- Csinálnál Toninak egy szörpöt? Kicsi Chris pedig vizet kér – szólt utána J, miközben a pillantása végigsvenkelt a férfin és már megint megállapította, hogy hihetetlenül szexis, dögös és vadító. És én imádom – gondolta a lány. Aztán meghallotta Chris kérdését, amire egyből felkapta a fejét és magában mosolygott. Aha. Ráharapott a csalira. Drew drága, indul a hadművelet!

- Mit is kérdeztél? Bocs, nem figyeltem.

- Aha. Elhiszem, hogy Chester jobban érdekel – vigyorgott Chris és J teljességgel megértette Drew imádatát a pasi iránt.

- Naná. Hihi. Szóval mit kérdeztél?

- Szóval azt, hogy ki az a Drew? És szereted a grunge-ot?

J bólintott.

- Imádom. Pearl, Alice In Chains, Nirvana, Temple of the Dog, satöbbi…

A lány a fejéhez kapott.

- Ó, jaj! A Soundgardent majdnem kihagytam! Véletlen volt, bocsi. Bár azt inkább Drew szereti…

- Ez volt a másik kérdésem. Ki az Drew?

J Chrisre nézett és látta a várakozást és kíváncsiságot a férfi szemében.

- Drew? Ő a barátnőm. Vele beszéltem, amikor Toni felrúgta a laptopot.

Ryanne 3.

Lánykák, bocsi az eltűnésért, igyekszem behozni a lemaradást...:)

3. rész – New Orleans, még mindig a múlt

Ryanne imádta New Orleans-t. New Orleans-t, mely a legjobb város az USA-ban az élőzenére, a koktélokra, a piacokra, az antik vásárlásra, az éjszakai életre, a „vad hétvégékre”, a „barátnő előli menekülésre” és az olcsó ételre. New Orleansban rengeteg látnivaló van - a világ összefogásával újjáépült Bourbon Street-től a francia negyed éjszakai életén keresztül a St. Charles Avenue-ig (a Tulane és a Loyola egyetem otthona), vagy a történelmi Pontchartrain hotelig és sok más XIX. századi épületig. A Magazine Street híres rengeteg ősrégi antik-boltjáról és butikjáról. A turisták által leglátogatottabb New Orleans-i úticélok közt van a francia negyed, amit a helyiek (köztük Ryanne) csak „the Quarter”- a negyed néven ismernek. A „Negyed” a város spanyol és francia fennhatóságából származik és a folyó mellett van. Aztán ott van még a Rampart Street, a Canal Street és az Esplanade Avenue, de a legfontosabb a Bourbon Street. A város központi üzleti negyede a folyó északi és nyugati partján található, történelmileg „amerikai negyed” a neve. Az itteni utcák csillag szerkezetűen a város központjából indulnak ki. A főbb utcák közt van a Canal Street, a Poydras Street, a Tulane Avenue és a Loyola Avenue. A Canal Street a „Downtown-t” és az „Uptown-t” (belvárost és külvárost) választja el. Ugyanakkor az Egyesült Államok 25 legnagyobb városa közül az utolsók közt kullog a biztonság, tisztaság és a családi kirándulás szempontjából.
Ryanne és a társa a Canal Street óriási forgatagában araszoltak. A levegő forró volt és büdös, de mégis egyedi szagokat, illatokat hordozott magában. A nő sokkal szívesebben tartózkodott ezen a környéken. Ha tehette volna, ide költözik, közel a francia negyedhez, ami tele van úgynevezett kreol házakkal: hatalmas udvarú, kovácsoltvas kerítéssel körbevett épületekkel. Meleg családi fészkek. Nem olyanok, mint az övé. Gyűlölte azt a házat, amiben éltek. De Taylor ragaszkodott hozzá, hogy kibéreljék, mert egy bankárnak az ilyen ház dukál. Meg a két kocsi, természetesen fejenként kettő. Taylornak egyrészt egy böhöm nagy terepjárója volt, aminek igazából Ryanne semmi értelmét nem látta. Mert egy terepjáró elvileg arra való, hogy terepen használják. Vagy nem? Ehhez képest állandóan a garázsban állt, vagy a ház előtt, mert tény, hogy látványnak elég impozáns volt. Az adottságait azonban nem lehetett kihasználni. Hiába a 6,2 literes, 380 lóerős és 546 Nm csúcsnyomatékú motor, a hatsebességes automata váltó, és minden egyéb, amit általában luxusautókhoz szokás kínálni. A fekete GMC Yukon Denali a 20 colos könnyűfém keréktárcsákkal, négy nagy tárcsafékkel, fűtött kormánykerékkel, menetstabilizáló elektronikával, navigációs rendszerrel, esőérzékelővel, bőr kárpitozással, elektromos hátsó ajtóval és még egy nagy csomó hasonló felszerelési tárggyal egy igazi luxusterepjáró. De tök fölösleges. És hiába hibrid, ha nem is használják. Ryanne egyetlen előnyét látta a GMC-nek: a biztonságot. Remélte, hogy a férje ezzel a kocsival viszi a lányokat a fodrászhoz. Úgy általában véve Ryanne jobban szerette, ha a gyerekek ebben a kocsiban utaztak. Taylor másik autója – szintén „természetesen” – egy fürge kis sportkocsi volt, egy Porsche 911 Turbo Cabriolet. Naná, hogy kabrió. Aminek lehajtva a tetejét lehet hivalkodni és megmutatni, hogy milyen nagy ember is vagyok – gondolta gúnyosan Ryanne, és felnevetett.
- Mi van, cukorfalat? – kérdezte a társa, mire Ryanne rászólt.
- Édes James Dean, megmondtam, hogy ha még egyszer így hívsz, megharaplak. Amúgy épp a férjem magamutogató autóira gondoltam. Gyűlölöm.
- Mármint a kocsikat? Vagy a férjedet? – kérdezett vissza a férfi, akire Ryanne ragasztotta a James Dean nevet, mert olyan szép volt, mint a régen halott színész, James Dean. Egyébként Christophe Bartier volt a becsületes neve, de mindenki James Dean-nek szólította. Pláne hogy eleinte, amikor a NOPD-hez került, mindenki szívatta, hogy amikor anyakönyvezték, tutira elírták a Cartier nevet és ezért lett Bartier. Szóval Christophe Bartier-ből így lett James Dean. A férfi szeretett együtt dolgozni Ryanne-nel. Tökéletes társak voltak. Mindenben. Épp ezért merte a férfi feltenni az ominózus kérdést Ryanne férjéről. Tudta, hányadán is állnak egymással, és azt is tudta, hogy Ryanne nem fog rá megorrolni a kérdés miatt. A nőre nézett, aki a kocsiablakon bámult kifelé, miközben kortyolgatta a kávéját.
- A Porschét utálom. Olyan…bankáros. Blö. A GMC oké lenne, ha használhatnám terepen. De nem engedi.
- Ezért van neked az ezeréves Chevy Blazered, igaz? Meg mellé a…
- Igen. Az isten. A gyönyörűség. Az állat. A …
- Jól van, na, azért ne ess túlzásba, ha a Batmobilról van szó…
- Hülye – nevette el magát Ryanne, de James Dean-nek igaza volt. A kocsija tényleg hasonlított Batman autójára. Egy fekete Corvette. Egy Geiger Corvette Z06. Méghozzá a Black Edition. A maga hétliteres, V8-as motorjával és annak 591 lóerejével. A 660 Nm-es nyomaték híven mutatta a kocsi teljesítményét és erejét. Ryanne-nek elég sok hátsó gumija bánta ezt a nyomatékot. És a négy kipufogó is magáért beszélt. És a fekete, 19 colos felni is. És…Ryanne meg volt veszve ezért a kocsiért. Legszívesebben mindenhová ezzel ment volna, de csak akkor vezette, sokszor a határon autózva, amikor egyedül volt. Ha a lányokat kellett valahová elvinni, akkor a GMC-t vitte. Jessie és Jillian azért néha rávette, hogy hadd ülhessenek be a Corvette-be. A lányok…remélem, Taylor nem felejti el a fodrászt. A kezébe vette a mobilját, hogy felhívja a férjét, amikor egy kisebb csetepaté kezdett kialakulni az utcán. Ryanne intett a társának, és a férfi a járda mellé kormányozta a kocsit. A forgófény villant, Ryanne-ék pedig már az enyhe verekedés elfojtásán munkálkodtak. Kiderült, hogy a rossz külsejű egyén, aki a szaga alapján kábé ezer éve nem fürödhetett, úgy gondolta, hogy a kutyáit sétáltató idős hölgy táskája tulajdonképpen az ő tulajdona. Megpróbálta elvenni az óriási retikült a nénitől, de a kutyák addig ugráltak körülötte, amíg teljesen beletekerték a pasi lábait a pórázokba. A botcsinálta retikülrabló hiába próbált menekülni, képtelen volt kiszabadulni a pórázok szövevényéből. Ráadásul a nénike még a retiküljével is püfölte, emellé megjelentek Ryanne-ék, így a férfi lemondóan leült a földre és égnek emelte a karjait.
- James Dean, ezt hadd csináljam meg én, oké? – szólt oda Ryanne a társának, miközben fintorogva elhúzta az orrát. – Holnaptól nem nagyon lesz ilyenre lehetőségem, szeretném kiélvezni ezt a mai napot. Nem valószínű, hogy az elitnegyedben ilyen alakokkal fogunk találkozni.
- Oké, őrmi, tiéd a terep – felelte James Dean. Ryanne a rabló hónalja alá nyúlt, nekifektette a járőrkocsi motorháztetejének és megmotozta. Amikor nem talált nála semmit, hátrabilincselte a kezeit és begyömöszölte a pasit az autó hátsó ülésére. James Dean vigyorogva és kedvtelve nézte végig az akciót. Nagyon bírta Ryanne-t, a stílusát, a viselkedését, a talpraesettségét, és persze bejött neki, mint nő. De voltak mindketten olyan intelligensek, hogy ez nem ment a közös munkájuk rovására. Jól elvoltak egymással. Sokszor maradtak bent munka után beszélgetni, vagy elmentek egyet sörözni. Sok időt töltöttek egymással. Mindent tudtak a másikról, de tiszteletben tartották egymás magánéletét. James Dean azért sokszor gondolt arra, hogy ha Ryanne nem lenne férjnél, mi minden lehetne köztük. Most is ez járt a fejében, miközben a szemét Ryanne hátsó felére szegezte. Csettintett egyet a nyelvével, mire Ryanne ránézett és mozdított egyet a csípőjén, miközben rákacsintott. Elköszöntek a kutyás nénitől és a rendőrörs felé indultak, amikor megszólalt Ryanne mobilja. A kijelzőre nézett és látta, hogy Taylor hívja.
- Mondtam, hogy ne hívj munka közben – szólt bele köszönés nélkül. – Ne akarj ellenőrizni.
- Neked is jó napot – hallatszott a férje hangja a telefonban. – Ráérsz? A reggel történetekkel kapcsolatban lenne egy-két kérdésem.
- Taylor, az isten szerelmére, ez most jutott eszedbe? Most kezdesz el gondolkodni, amikor már évek óta egy nagy rakás fos az életünk? – kérdezett vissza Ryanne idegesen. – Ráadásul úgy hallom, hogy már úton vagy a lányokkal. Ezt nem most akard megbeszélni, jó? Ha hazamentem, és te is otthon leszel, nem egy „megbeszélésen” Cynthiával, akkor tárgyalhatunk. Szia.
Ryanne dühösen kinyomta a telefont.
- Ilyen nincs – füstölgött félhangosan, majd mély levegőt vett, hogy lehiggadjon, de ettől a légvételtől felfordult a gyomra.
- Baszki – szólt a hátsó ülésen ücsörgő retikülrablónak. – Ember, hogy lehet valaki ilyen büdös? Nem hiszem, hogy legalább egy nyilvános mosdóban nem lehet nagyjából lemosakodni…Aztakurva.
A pasi csak idétlenül vigyorgott és nem szólt egy szót sem. Ryanne leengedte az ablakot és a kinti, másképpen büdös levegőből szippantott. Néhány perc múlva megérkeztek az örsre. Leadták a szagos embert, előre figyelmeztetve a többieket a biogáz-veszélyre, majd visszaindultak az utcára. Alig hagyták el a hidat, amikor a központból riasztás érkezett.
- Minden egységnek az 1-es körzetben. Súlyos baleset történt az Esplanade Avenue-n. Helyszín biztosítására kérek kollégákat.
Ryanne a kezébe vette a mikrofont, és visszaszólt a központosnak, közben fél kézzel kinyomta az újra csörgő mobilját.
- Itt Cruz a 15-ösből. Indulunk a helyszínre.
- Gyerünk, James Dean, nyomd neki – szólt a társának, majd bekapcsolta a tetővillogót és szirénázva indultak a helyszínre.