J 7.

7.

Chester fáradtan dőlt hátra a kanapén. A tévé távirányítójáért nyúlt, de Robina kikapta a kezéből.

- Ne kapcsold ki, szívem, mert most lesz a Fashion TV-n az új divattervezők vizsgaelőadásának összefoglalója. Kíváncsi vagyok, milyen műveket alkottak a „mesterek” – nevetett lenézően a nő, miközben Chesterhez bújt. A férfi elhúzódott tőle.

- Muszáj pont most megnézned? Fáradt vagyok, pihenni szeretnék…

- Igen, muszáj pont most megnéznem. Mulatni akarok. Különben is mitől lennél fáradt? A stúdióban csak énekelgetsz meg zenélgetsz a haverjaiddal. Abban nem lehet elfáradni. Ó, kezdődik! – tapsikolt Robina, Chester pedig felsóhajtott.

Kösz, hogy ennyire tekintettel vagy rám – dohogott magában. Hihetetlen ez a nő! Lövése sincs arról, mennyit melózunk a srácokkal, mire egy dal teljesen készen lesz. Éjjel-nappal próbálunk, van, hogy ott alszunk a stúdióban. De mindegy. Holnap elküldöm a búsba – döntötte el Chester. Phoenix, a MusInk és Jemina óta egyre inkább érlelődött benne az elhatározás, hogy véget vet ennek a „kapcsolatnak”. Elege volt a nőből, minden porcikája tiltakozott az ellen, hogy vele legyen.

Robina gúnyosan felnevetett. Anyám, még a nevetése is idegesít. Ennek így semmi értelme.

- Robina, figyelj ide… - kezdte el a mondandóját, de a nő közbevágott.

- Odanézz! Hogy néz már ki ez a ruha! Fúj. Ennél én jobbat tudtam volna csinálni. Tudod, hogy abba az iskolába akartam járni, csak…

Csak nem vettek fel, mert nincs hozzá elég eszed és tehetséged – folytatta magában Chester a megkezdett mondatot és elvigyorodott. A nő ránézett és félreértelmezte a mosolyát.

- Ugye mennyire béna? Ó, szívem! Ezt a csajt nézd! Hogy néz már ki? Milyen keverék lehet?

Chester felsóhajtott és a képernyőre nézett. Nem hitt a szemének. Ez …Ez Jemina! A lány éppen végigvonult a kifutón, a közönség pedig felállva ünnepelte. Milyen gyönyörű. Annyira…szép. Olyan…különleges. A ruha is és a lány is. Chesternek érzékeny pontja volt a divat. Szeretett öltözködni. Talinda mindig nevetett rajta, hogy milyen nagy gonddal állítja össze az öltözékét. Nagyobb gardróbja és több ruhája volt, mint a volt feleségének. Robinának viszont nincs ízlése. Ez a ruha nagyon jó. Jemina pedig…Huh. Chester érezte, hogy elönti a forróság, amikor felidézte, milyen volt megérinteni, megcsókolni a lányt ott Phoenixben. A szemét a tévére szegezte és úgy figyelte a lányt. Robina éles nevetése térítette magához.

- Úristen! Ez is hogy néz ki? Már megint ez a csaj. Miért őt mutatják állandóan? Kis félvér szuka.

- Robina, most már állítsd le magad! Miért kell mindenkit piszkálnod, aki egy kicsit is elüt a többi embertől? – csattant fel ingerülten Chester, mire Robina ránézett.

- Mi van veled, szívem? Miért véded? Mintha ismernéd! Mióta vagy ilyen nagy barátja az ilyen…korcsoknak?

- Ebből elég. Maradj csöndben. Már ha nem esik nehezedre. Nézni akartad, akkor nézd, ne csak a szád járjon. Egyébként pedig az a ruha igenis jó volt. Simán el tudnám képzelni, hogy a Ve’celhez hozzam a lányt…nagyon tehetséges…

Chester félbehagyta a mondatot. Azt hitte, káprázik a szeme. Nem, biztosan rosszul láttam. A bemutató végén az egyik tévé kamerása és riportere körbejárt a kamerával és megpróbálta mikrofonvégre kapni a frissen végzett tervezőket. Épp a kijáratnál forgattak, amikor megjelent a képben Kat Von D, J-vel az oldalán. Chester pislantott egyet, mert látta, amikor egy férfi megállítja J-t és átad neki egy névjegyet. A férfi előkapta a mobilját és villámgyorsan tárcsázott. A vonal másik végén a harmadik csörgésre felvették.

- Mike, mit kerestél te ott? – kérdezte Chester köszönés nélkül.

- Csá, haver, neked is szép napot. Mi van? Hol voltam? – értetlenkedett Mike Shinoda. Mike Chester barátja és zenésztársa volt a Linkin Parkban. És a DC-nek tervezett néha cipőket. Mike-kal nagyon jóban voltak, sokat jártak össze és Chester a MusInk után véletlenül elejtett néhány mondatot Jemináról. Most pedig Mike találkozott vele és odaadta neki a névjegyét. Chester irigykedve gondolt a barátjára és meglepődött azon, hogy milyen gyerekesen tud viselkedni, ha J-ről van szó.

- A bemutatón. Mit akartál attól a lánytól?

- Mi? Ja. Névjegyet adtam neki. A DC-s srácok kértek meg rá, hogy nézzek el a bemutatóra, hátha találok egy-két tehetséges emberkét nekik. Hát találtam. Nagyon jó a kiscsaj. Tuti befutó. De miért érdekel téged ennyire? – kérdezte Mike érdeklődve, majd pillanatnyi csend után folytatta.

- Na ne már. Ő az? Az a lány Phoenixből?

- Igen.

- Kivel társalogsz, szívem? – szólt közbe Robina, aki nem tudta elviselni, ha egy fél percre nem figyelt rá senki, de Chester csendre intette. A nő durcásan elfordult. Chester pedig megvonta a vállát. Kivonult a teraszra. Megtámasztotta a telefont a vállával és rágyújtott.

- Bocs, itt vagyok, csak kijöttem cigizni. Szóval…

- Szóval ott tartottunk, hogy a lány Phoenixből…

- Jemina a neve – szólt közbe Chester, mire Mike elnevette magát.

- Értem. Tehát megkértem Jeminát, hogy hívjon fel.

- És? – kérdezte Chester türelmetlenül.

- És? Nincs és. Ennyi történt. Apám, te belezúgtál. Igaz?

- Igen. Nem. Nem tudom. Ugye milyen szép?

Mike megint nevetett.

- Hát nem igazán figyeltem. Lehet, hogy tényleg szép, nem tudom. Viszont eszméletlenül tehetséges. Meg kell szereznem a DC-nek, szerintem jók lennénk együtt.

- Hé! Lassan a testtel, haver! Jemina…

- Szívem, dobd már el azt az átkozott cigit, úúúúúúgy utálom – szólt ki Robina a teraszra. Chester dühösen hátrafordult.

- Nem zavar, hogy telefonálok? Hagyj már végre békén! Az lenne a legjobb, ha elmennél. És ne is gyere vissza.

- Hogy miii? – sikította Robina. – ezt nem gondolhatod komolyan, szívem!

- Ne szívemezz már, rühellem!

- Tegnap még nem rühellted, amikor az ágyban fekve így hívtalak, miközben te éppen…

- Mike, visszahívlak, csak el kell valamit intéznem – mondta Chester Mike-nak. Eldobta a cigit, kinyomta a telefont, zsebrevágta, majd megragadta Robina karját és a kijárat felé tuszkolta. A nő sivítva ellenkezett, amikor Chester kinyitotta az ajtót.

- Viszlát. Ne gyere többet. Ne keress többet. Megőrjítesz. Tűnj el az életemből.

A nő összeszűkült szemmel nézett Chesterre és mutogatni kezdett a férfira.

- Ezt még nagyon megbánod! Megkeserülöd, hogy így kidobtál! Hát ez… - nyekegett Robina, de Chester nem tágított.

- Menj innen. Menj már! – kiáltott a nőre, mire az felmutatta neki a középső ujját és emelt fővel elsétált. Chester megkönnyebbülten csukta be az ajtót. Végre. Sikerült. Nem így akarta kidobni Robinát, de az a lényeg, hogy sikerült.

J 6.

6.

Drágám??? J csak nézett ki a fejéből. Ki ez a nő? És miért hívja Chestert drágámnak? És nekem meg mi közöm hozzá? Semmi. Hisz nincs köztünk semmi Chesterrel. Csak majdnem…A lány belegondolt abba, hogy mi minden történhetett volna, ha ez a nő nem jelenik meg. Majdnem hagyta magát…És milyen jó lett volna. Lehet, hogy jobb így. J ellökte magát a faltól és leszaladt a lépcsőn, vissza se nézett. Könnyek homályosították el a szemét. Most már tényleg el kell mennie. Los Angeles elég messze van ahhoz, hogy elfelejtse ezt a kis közjátékot ezzel a vadító, izgalmas férfival, akivel úgysem fog többet találkozni.
Chester azt sem tudta, hová figyeljen. Látta, hogy J elmegy. Utána indult, de a most érkezett nő megállította.
- Hová sietsz? Nem is köszönsz?
- Szia, Talinda. Hát te? – kérdezte Chester sürgetően, de legszívesebben otthagyta volna a nőt és J után sietett volna. Nem akarta, hogy így váljanak el.
- Gondoltam, eljövök megnézni téged és Thoráékat, de úgy látom, totálisan rosszkor érkeztem – válaszolta a nő és figyelmesen nézte Chestert.
- Hát ami azt illeti…
- Ki ez a lány, Chester?
- Ő…hát ő…Ő J és én…mi…
Talinda elnevette magát.
- Mi van? Nem tudsz értelmesen beszélni? J? Ő? Te? Ti? Szóval ki ez a lány és mit csináltatok?
- Semmit – válaszolta gyorsan Chester.
- Aha. És ezt el is higgyem? Akkor miért nincs rajtad póló? És miért néztetek ki úgy, mint akik éppen…
- Mert mi éppen…- csattant fel Chester, majd higgadtabban folytatta. – Bocs, Talinda. Ne haragudj. De ez a lány teljesen…
- Látom – nevette el magát Talinda, majd rászólt a férfira. – Csatold be az övedet és gombold be a gatyádat, mert így elég érdekesen nézel ki. Aztán gyere és mesélj J-ről.
- Nincs mit mesélni. Ennyi volt. Nem fogom többet látni – mondta Chester, majd rendbeszedte magát és Talindával az oldalán visszamentek a Club Tattoo asztalához. Chester körülnézett. Minden és mindenki tiszta víz volt. A férfi elmosolyodott. Milyen izgalmas lány – gondolta, amikor eszébe jutott, hogy ezek az emberek J miatt lettek csuromvizesek. Tudta, hogy miért ment el a lány. Talinda miatt. Pedig ha elmagyarázhatta volna neki, hogy köztük már rég nincs semmi…De lehetősége sem volt rá. Meglátta Katet és a barátnőit, de J nem volt velük. Oda akart menni hozzájuk, de aztán megtorpant. Mégis hogyan kérdezné meg Kattől, hogy hová tűnt J? Akkor el kellene mesélnie, hogy mi történt, azt pedig nem akarta. Ez maradjon J és az ő titka. A férfi azt viszont eldöntötte, hogy amint visszaér Los Angelesbe, azonnal beszél Robinával és megmondja, hogy kettejük között vége mindennek. Aztán pedig megkeresi J-t. Valahogy.
A lány gyalog ment vissza a szállodába. Bár vizes volt, nem fázott. Csak a szíve fájt. Szomorú és csalódott volt. És rájött arra, hogy ennyi idő alatt beleszeretett Chesterbe. És hogy a víz az arcán nem az esőztető miatt van, hanem mert ömlenek a könnyei. Anyám. Mennyit nevetett magában mindig, amikor könyvekben, újságokban vagy bárhol a reménytelenül szerelmes lányok szenvedéseiről olvasott vagy hallott. És tessék. Ő ugyanebbe a helyzetbe került. Csak neki annyival rosszabb, hogy tudja, mi nem lesz az övé. A szállodába érve a személyzet furcsán nézett rá, de a lány nem törődött velük. Felment a szobájába, átöltözött száraz ruhába, összepakolt, Katnek írt néhány bocsánatkérő sort, majd kijelentkezett. Beült a kocsiba és hazaindult Los Angelesbe. Az angyalok városa. Az álmok városa. A lehetőségek városa. A lány elhatározta, hogy minden erejével a karrierjére fog koncentrálni, nem hagyja, hogy bárki vagy bármi kizökkentse. Hogy ne aludjon el, bekapcsolta a rádiót. Az egyik adón épp a MusInk fesztiválról volt szó és a riporter beszámolója alatt halk zene szólt. J önkéntelenül is felhangosította. Amikor meghallotta Chester énekét, óriási fájdalom mart a szívébe. Hülye vagy, J. Hülye. Nem szabad így viselkedned – szidta magát a lány. Átkapcsolt cédére és órák múlva hazaért. Holtfáradtan becipelte a lakásába a bőröndjét. Semmihez sem volt kedve és ez nem csak a fizikai fáradtság miatt volt. Aztán megpillantotta a ruhát. Azt a ruhát, amit a vizsgaelőadásra készített. De gyönyörű – sóhajtott fel J halkan. És eszébe jutott a vizsga. Amire még mindig nem talált megfelelő modellt. Még van 2 napja, hogy felkutasson egy lányt. A levertségét felváltotta az izgalom, így hiába vezetett sokat, nem pihent le, hanem bevonult a tervező-és varrószobájába és elővette a terveit. Megnézte, hogy mi hiányzik még a teljes kollekcióhoz. Listát készített az anyagokról kiegészítőkről és eldöntötte, hogy másnap beszerez mindent. Elmegy Arunhoz, ott mindent megkap. Hiányzott neki az idős férfi. Amióta az apja meghalt a thaiföldi cunamiban és az anyja elment Afrikába, J csak Arunra számíthatott, ha valami nyomta a lelkét.
A napok gyorsan szálltak és J észre sem vette, hogy eljött a vizsga napja. Mivel az iskola, ahol tanult, világszerte híres volt, így a vizsgának is nagy figyelmet szentelt a divatsajtó. A Fashion TV egyenesben fogja adni a teljes bemutatót és több divatlap is fotósokat küldött. J várta is ezt a napot meg nem is. Várta, mert végre számot adhatott a tudásáról. Viszont nem talált magának modellt, így úgy döntött, saját maga fogja bemutatni a Kaleidoszkóp-kollekciót. Megkérte Katet, hogy segítsen neki és barátnője készséggel ráállt. Amióta eljött Phoenixből, Kat minden nap felhívta telefonon, de volt olyan is, hogy eljött hozzá. Kat látta J-n, hogy bármennyire is próbálja leplezni, a MusInk óta nincs rendben vele minden. Próbálta kihúzni belőle, hogy mi történt, de J mindig másra terelte a szót, így Kat egyelőre annyiban hagyta a dolgot. Eldöntötte, hogy felhívja Thora Dowdell-t, hátha ő többet tud.
Úristen, mennyi ember – ijedt meg egy pillanatra J, amikor a vizsga estéjén belépett az épületbe. Csak kapkodta a fejét, annyi híres divattervezőt vagy az asszisztensét látta. Anyám. Nem bőghetek le, ha azt akarom, hogy meglegyen a cég – döntötte el a lány. Nem gondolhatok állandóan Chesterre, az életemre és a karrieremre kell koncentrálnom. A színpad mögé ment, ahol a többi tervezőnövendék már javában öltöztette a modelljeit. J keresett magának egy szabad helyet. Odaköszönt a csoporttársainak. Mindegyikükön látszott az óriási feszültség. Ennek az estének most igazán nagy a tétje. Időközben Kat is befutott és készülődni kezdtek. Aztán elkezdődött a show.
A Kaleidoszkóp-kollekció és J mint modell óriási sikert aratott. A nézők állva tapsoltak a lánynak, amikor kijött az utolsó ruhában. J alig hitt a szemének és a fülének. Fütyültek, tapsoltak, bekiabáltak, annyira tetszett a ruha. A lány mosolyogva köszönte meg az elismerést, majd levonult az öltözőbe. Kat a nyakába ugrott és boldogan ugráltak körbe-körbe.
- Anyám, te nő! Mindenki a lábaid előtt hevert! Nem csak LA, hanem az egész világ! Azt csinálsz velük, amit akarsz! Tolongani fognak, hogy megszerezzenek.
- Annyira örülök! Úristen. Még fel sem fogtam – nevetett J és napok óta most volt először igazán felszabadult. Gyorsan átöltözött rendes utcai ruhába, mert menniük kellett egy gyors eredményhirdetésre. A vizsga mindenkinek sikerült. A csoporttársai óriási hangzavart kavarva újságolták el, hogy kitől melyik nevesebb vagy kevésbé nevesebb divattervező kérte el az elérhetőségeit. J örült a sikerüknek. Ő viszont saját céget akart, nem egy másik tervezőnek dolgozni. Most, hogy sikerült a vizsgája, nekiállhat felépíteni a „birodalmát”. Nem kell más segítsége, saját lábon akart megállni. Miután elbúcsúzott a többiektől, sok sikert kívánva nekik, Kattel együtt átverekedték magukat a fotósok és kamerások sorain és elindultak kifelé az épületből.
- Elnézést, kisasszony – hallott J a háta mögött egy hangot és megfordult. Egy idegen férfi állt vele szemben.
- Miben segíthetek? – kérdezte udvariasan J, mire a férfi a kezébe nyomott egy névjegyet.
- Hívjon fel holnap, kérem – azzal otthagyta őket. J megnézte a kezében lévő névjegykártyát. „DC – Mike Shinoda” és egy telefonszám állt rajta. Ez meg ki a fene volt?

J 5.

5.

A zene dübörgött, J pedig egymás után döntötte magába a tequilát. Nem volt részeg. Fiatal kora ellenére nagyon bírta az alkoholt, az egy üveg tequila meg se látszott rajta. Legfeljebb annyival volt másabb, hogy felszabadultabban viselkedett. Kirángatta Katet a táncparkettre és ropni kezdték. Jó kis zene szólt, pörgős, de táncolható rock. A két lány vihogva összekapaszkodott és úgy táncoltak. Nemsokára csatlakozott hozzájuk Thora és Sean is, és J-nek akaratlanul is Chester jutott eszébe. Keresni kezdte. Hiányzott neki. Amikor hallotta a férfit énekelni és zongorázni nem sokkal korábban, teljesen kiakadt. Úgy érezte magát, mint akit letaglóztak. Még egyszer látni akarta, mielőtt hazautazik innen Los Angelesbe. Kat füléhez hajolt és belekiabált:
- Figyi, szivi, én most megpattanok. Meg kell keresnem. Muszáj.
Kat vigyorogva bólintott, J pedig odaintett Thoráéknak és otthagyta őket a táncparketten. Elindult. Maga sem tudta, merre menjen. Az asztalok között sétált, majd a bárpult felé vette az irányt. Sehol sincs. Lehet, hogy nem maradt itt a bulin – keseredett el a lány. Hogy lehetek ekkora hülye? Hogy lehetek ilyen naiv és buta? Miért hiányzik? Miért érzem azt, hogy kell nekem? – tette fel magának J a kérdéseket és szerette volna, ha tudna rájuk válaszolni. Kiért egy keskeny folyosóra, aminek az egyik oldalán néhány ajtó volt, a másik felén pedig egy lépcső. J felment és egy tetőteraszt látott. Megállt a teraszra vezető ajtóban, mert látta, hogy egy magányos alak támaszkodik a korlátnak és cigizik. Azonnal tudta, hogy ki az. A szíve vadul feldobogott.
Chester mélyet szívott a cigarettából és elgondolkozva fújta ki a füstöt. Amikor a színpadon zongorázott, látta J-t az asztalánál ülni. Látta, hogy milyen hatást vált ki a zenéje a lányból. Ennek örült. A lány arcán őszinte megrökönyödés és szívből jövő csodálat látszott, amit Chester már régen tapasztalt. Aztán elkezdődött a buli pörgősebb része, Chester pedig kijött a teremből. Most nem volt kedve bulizni, inkább feljött ide és rágyújtott. Hirtelen megérezte, hogy nincs egyedül. Hátrafordult és észrevette J-t, aki az ajtónak támaszkodva figyelte. Chester eldobta a cigit és a lány felé indult, de az visszahúzódott az ajtóból. A férfi néhány gyors lépéssel utána sietett és belépett a folyosóra. J a falnak dőlve várta. Chester lelassította a lépteit. A lány pedig csak nézte. Néhány másodperccel később ott álltak egymással szemben és némán bámulták a másikat. J rekedten megszólalt:
- Szia, Chester.
- Szia, J.
- A nevem Jemina Miya. És tequilát ittam. Sokat. De nem vagyok részeg. Tudom, hogy mit teszek és tudom, hogy mit akarok – mondta a lány és végig a férfi szemébe nézett.
- És mit akarsz? – ment bele Chester a játékba, és közelebb lépett. Érezte a lány testéből áradó meleget, érezte a parfümje illatát. De a legintenzívebben azt érezte, hogy J akarja őt. Legalább annyira akarja, mint ő a lányt. Felemelte a kezét és megsimogatta a lány arcát, ami forró volt.
- Mit akarsz? – kérdezte megint, de most közelebb hajolt J-hez és közvetlenül a fülébe suttogott. A lány megborzongott és elfelejtette azt a mondatot, amit az előbb szépen kigondolt.
- Franc. Mégsem vagyok józan. Piszkos gondolatok járnak a fejemben…
- Mint például? – Chester teljesen beindult erre a mondatra. Érezte, hogy a vér az alsóbb testtájába özönlik és szorítani kezdte a nadrágja. J hirtelen megragadta a felsőrészét, közel rántotta magához és keményen megcsókolta. Szinte harapta Chester száját, a férfinak pedig nem kellett több. Nekinyomta a lányt a falnak és visszacsókolta. A nyelvük vad táncot járt és a kezük sem tétlenkedett. J benyúlt Chester pulóvere alá és simogatni kezdte a férfi hátát, az oldalát, a mellkasát, Chester pedig becsúsztatta a kezét a lány felsőrésze alá. Hallotta J nyögését, amikor hozzáért a melléhez, és ettől még jobban felpörgött. Olyan vad és emésztő vágyat érzett, mint még talán soha életében. Amikor pedig betévedt a keze J rövid szoknyája alá, tudta, hogy nem fog tudni megállni, mert a lány harisnyatartót viselt, ez pedig Chester gyengéje volt. Végigsimított J combján, majd az ujjait a lány bugyijához csúsztatta és simogatni kezdte. A lány hátravetette a fejét és halkan felsóhajtott, majd megfogta Chester kezét.
- Ne. Még ne.
Fordult egyet és most Chester dőlt a falnak. J odalépett elé és megcsókolta először a száját, aztán a nyakát. Kezével közben folyamatosan simogatta a férfit. Chester érezhető vágya annyira felszabadított benne minden gátlást, hogy habozás nélkül belenyúlt a férfi nadrágjába, mire Chester felnyögött.
- Jemina…
- Mondd…- suttogta a lány két csók között.
- Hagyjuk abba, mert bárki jöhet…Én nem akarok veled így…
J egy pillanat alatt feleszmélt a vágy okozta kábulatból.
- Hogy mi? Nem akarsz? Velem? Így? Hogy? Nem, ne is válaszolj – lépett hátrébb a lány. – Akkor félreértettem mindent, de főleg téged.
- Várj – ragadta meg Chester a lány karját és fordított rajta egyet, így megint J állt a fal mellett. Szabadulni próbált, de a férfi nem engedte.
- Jemina…nézz rám…
- Minek? Hülyét csináltam magamból, megint lejárattam magam előtted. Nem tudok a szemedbe nézni, inkább engedj el, amíg van bennem egy kis tartás.
Chester a lány álla alá nyúlt és kényszerítette, hogy ránézzen. J megszédült a férfi szeméből áradó vágytól.
- Szeretnék veled lenni. Ha tudnád, mennyire. De nem itt és nem így. Higgy nekem, kérlek. Érzed, mennyire akarlak? – kérdezte Chester, azzal megfogta a lány kezét és a nadrágjához vezette. J a tenyere alatt érezte Chester kemény férfiasságát és elakadt a lélegzete. Hihetetlenül izgató volt ez az érzés. Önkéntelenül mozgatni kezdte az ujjait és látta Chesteren a hatást: a férfi pupillája kitágult, egyre nehezebben vette a levegőt és összeszorította a száját. Aztán kissé nyersen megszólalt:
- A francba, nem érdekel! Most azonnal érezni akarlak, simogatni, csókolni, lerántani a bugyidat és keményen, gyorsan dugni egyet! Jemina, én nem vagyok ilyen, de most annyira…
- Ne beszélj már, csak csináld – szólt közbe a lány. Oldalra nyújtotta a karját. – Figyelj csak! A víz elmos minden gátat… - azzal villámgyorsan a feje mellett lévő gombra csapott. A plafonon lévő esőztetőkből ömleni kezdett a víz, mintha tűzriadó lenne. Ők pedig egymásnak estek. J villámgyorsan kigombolta Chester nadrágját és ismét benyúlt az alsónadrágjába, a férfi ujjai pedig már a bugyija alatt jártak és úgy kényeztették a lányt. Közben pedig zuhogott rájuk a víz. Chester nekidöntötte a lányt a falnak, majd letérdelt előtte. Simogatni kezdte a combjait, először kívülről, aztán a belső oldalukat cirógatta az ujjaival, majd a szájával és a nyelvével is végigkövette ezt az utat. A ruhájuk teljesen átázott, így nem volt túl egyszerű dolga, amikor le akarta venni J szoknyáját. A lány hirtelen megfogta a kezét és felhúzta magához.
- Vedd le a felsődet, mert végig akarom csókolni az összes szexis, vadító tetoválásodat – kérte meg Chestert, a férfi pedig gyorsan megszabadult a pulóverétől. J megcsókolta Chester száját, aztán beleharapott a nyakába, majd haladt egyre lejjebb. Épp a köldökével ismerkedett meg közelebbről, amikor elállt az esőztető szerkezet. Néhány pillanat múlva pedig hangok szűrődtek fel a lépcső aljáról:
- Legutoljára errefelé láttam.
Chester egy pillanat alatt kijózanodott abból az óriási vágyból, amit J iránt érzett. Megállította a lány mozdulatát és gyorsan megigazította J ruháját. Mennyire gyönyörű – állapította meg magában a férfi, ahogy a lányra nézett. J a falnak dőlt, a szája félig nyitva és olyan tekintettel bámult rá, hogy Chester azt hitte, belepusztul a vágyakozásba. Hirtelen megszólalt egy női hang:

- Na végre! Azt hittem, elvesztél! Merre jártál, drágám?

J 4.

4.

- Ne csináld, J. Kérlek, ne menj haza.

- Ne haragudj, Kat. Muszáj.

- De miért?

Másnap reggel Kat ébresztette J-t egy bögre kávéval. Leült az ágy szélére és a barátnőjét nézte. A lány rosszul aludt. Végigálmodta az egész éjszakát. Chesterrel. És amikor felébredt, még biztosabb volt abban, hogy haza kell mennie.

- Miért? – kérdezte tőle Kat ismét, mire J megvonta a vállát.

- Csak. Félek, hogy hülyeséget fogok csinálni és inkább…

- Inkább elmenekülsz. Még egyszer kérdezem: miért?

- Baszki, Kat! Állandóan rá gondolok! – szakadt ki J-ből. – Nem is ismerem. Nem tudok róla semmit. Fogalmam sincs, milyen ember! És mégis körülötte forognak a gondolataim és együtt akarok lenni vele! Ez nem normális! Egy vadidegen pasi nem ébreszthet bennem ilyen gondolatokat…

- Most Chesterről beszélsz? – adta az értetlent Kat, és J felsóhajtott.

- Igen. Róla beszélek. Te tudsz róla valamit azon kívül, hogy övé a Club Tattoo? És azon kívül, hogy jól leégtem előtte? Anyám. De ciki volt.

- Szerintem jól jött ki a dolog – mosolygott Kat, amikor felidézte Chester arcát.

- Szóval mit tudsz róla?

- Nem ismerem, csak azt tudom, hogy van egy zenekara, a Linkin Park. Meg hogy elvált. Van négy fia…

- Miiii? Na jó, nekem ennyi elég is volt. Add ide a kávémat, összepakolok és már itt sem vagyok – mászott ki az ágyból J. Négy gyerek. Na szép. Nem mintha J nem szerette volna a gyerekeket. Imádta őket, sokszor kérték meg a családos ismerősei, hogy legyen gyerekfelvigyázó. Négy gyerek.

- Jesszusom! Négy fiú. Termékeny a pasi – röhögte el magát J és jobb lett a kedve, de még mindig menni akart.

- Csak annyit kérek, hogy a ma esti buliba még gyere el velünk, utána azt csinálsz, amit akarsz, jó? – kérte Kat és J nem tudott neki nemet mondani. Lezuhanyozott, felöltözött, elszürcsölte a kávét és Kattel visszamentek a standokhoz. Kat ott maradt a saját részlegén, J pedig elindult körbenézni. Észre sem vette, hogy a Club Tattoo-nál kötött ki. Elvigyorodott, amikor meglátta a tegnapi pasit. Odament a férfihoz, gyorsan a zsebébe nyúlt és előkapott egy tízdollárost.

- Hali. Ez a tiéd. De ha legközelebb találkozunk, jössz egy húszassal.

- Oké, benne vagyok – mosolygott Sean, közben óvatosan meglökte a feleségét. Thora épp dolgozott, így először mérges volt a férjére. Aztán látta, hogy Sean mit akar mutatni. Illetve kit. Thora igyekezett nem feltűnően megnézni a fiatal lányt, aki intett egyet és szemlélni kezdte a kiállított piercingeket. Hű. Hát meg kell adni, Chesternek jó az ízlése – állapította meg magában Thora. Ő még nem látott ilyen szép lányt. Kávébarna bőr, mandulaformájú sötétbarna szemek, göndör fekete haj. Kicsi, vékony, kecses. Egzotikus. Szép. És fiatal, talán 20 éves lehet. És nagyon jó a felsője. Thora a tettek mezejére lépett.

- Szia. Thora Dowdell vagyok – szólította meg a lányt.

- Szia.

- Kérdezhetek tőled valamit? Hol vetted a felsőrészedet? Eszméletlenül jó.

J elmosolyodott.

- Én terveztem és én is csináltam meg.

- Tudnál nekem is csinálni hasonlót? Persze ha nem gond.

- Nem, dehogy. Nagyon szívesen. De hogyan tudjuk megoldani? Én Los Angelesben lakom.

- Én pedig itt Arizonában, Tempe-ben. Figyelj, add meg a számodat és ha vége ennek a rendezvénynek, felhívlak és megbeszéljük.

- Nekem megfelel.

J felfirkantotta a nevét és a telefonszámát egy darab cetlire, megköszönte Thoráék kedvességét és továbbment. Thora győzedelmesen felmutatta a hüvelykujját Sean-nak. Az első lépés megvolt. Már csak azt kell kitalálniuk, hogy Chester és J hol találkozzanak. Erre pedig Kat adta a kezükbe a megoldást, ugyanis üzent Thorának, hogy J ott lesz az esti bulin.

Chester készülődött. A rendezvényszervezők megkérték, hogy a buli előtt adjon elő néhány dalt a többi fellépő előtt. A férfi egy zongorát kért csak, más kíséret nem kellett neki. Szeretett zongorázni. Imádta a zenét. A családján kívül az volt neki a legfontosabb. Vajon a lány eljön? Szeretném látni még egyszer, hátha tudunk beszélni – reménykedett a férfi. Öltözni kezdett. Felvett egy hosszú ujjú fekete felsőt, egy fekete nadrágot meg egy fekete-fehér, kézzel készített DC cipőt, amit a barátja és zenésztársa, Mike Shinoda tervezett. Belenézett a tükörbe. Remélem, J-nek tetszeni fog a szerkóm. Már ha ott lesz – gondolta Chester, aztán hangosan megszólalt.

- Hülye vagy, Bennington. Itt állsz a tükör előtt 33 éves fejjel és azon gondolkozol, hogy a ruhád tetszeni fog-e egy idegen lánynak, akinek még a rendes nevét se tudod.

A férfi beintett a tükörképének, bezárta a szobaajtót és elindult.

J is menetkész volt. Nem volt túl sok kedve menni, de megígérte Katnek. Felvett egy saját készítésű felsőt, rövid szoknyát, harisnyát és hosszú szárú csizmát. A sminkjével nem foglalkozott túl sokat, egy kis alapozó meg szempillaspirál és szájfény. Kritikus szemmel nézegette magát a tükörben és arra gondolt, vajon Chesternek tetszene-e a ruhája és ő maga.

- Hülye vagy, J. Itt állsz a tükör előtt és azon gondolkozol, hogy a ruhád tetszeni fog-e egy idegen pasinak, akinek csak a nevét tudod.

Kinyújtotta a nyelvét a tükörképére, majd szólt Katnek, hogy indulhatnak. Egymásba karolva léptek ki a szállodába és elindultak a buliba. Amikor odaértek, még nem volt túl nagy tömeg, így a színpad előtt találtak maguknak egy nagyon jó asztalt. Nem messze tőlük a Club Tattoo-sok ültek, J mosolyogva odaintett nekik.

- Ismered őket? – kérdezte Kat.

- Thora elkérte a számomat, mert tetszett neki a fölsőm és megkért, hogy tervezzek neki is.

- Aha, értem – bólintott Kat. – Mit iszunk? Bulizni akarok.

- Én tequilát kérek. Jó sokat. Mindjárt egy egész üveggel. És sok-sok narancsot hozzá. Ha már buli, akkor buli! – nevetett fel J és összecsapta a tenyerét Kattel. Megrendelték az italt, amit a pincér gyorsan ki is hozott. Az első pohár hamar lecsúszott és J érezte, hogy felenged benne a tegnap óta lappangó feszültség. Jókedvűen beszélgetett Kattel, amikor lekapcsolták a lámpákat. Egy árva fénycsóva világította meg a színpadon álló zongorát és az előtte ülő férfit. Egy fiatal, tetovált, piercinges műsorvezető jött fel a színpadra:

- Jó estét mindenkinek! Mielőtt kezdetét venné a pörgős, állati klassz, vad buli, hallgassatok meg egy kis bemelegítést Chester Benningtontól.

J kezéből majdnem kiesett a tequilás pohár. Anyám. Zenélni fog. Zongorázni fog. J imádta a zongorás pasikat. Na ez kell még nekem – gondolta. Aztán minden kiesett a fejéből, mert Chester leütötte az első hangot a zongorán és énekelni kezdett. 2 perc múlva J tudta, hogy elveszett. A dal, a pasi, a hangja…Teljesen kész volt.