J 50. (kicsit hümmm...)

50.

„ Bárhová is nézek most/Körülvesz az ölelésed/Bébi, látom a fényudvarodat/Tudod, hogy az egyetlen kegyem vagy/minden Te vagy, amire szükségem van, és több/Ez mindenhol az arcodra van írva/Bébi, érzem a fényudvarodat/Imádkozom, hogy ez ne enyésszen el.”
J behunyt szemmel énekelt, illetve igyekezett halkan kornyikálni. Szegény Beyoncé, ha hallaná, mit művelek a zenéjével – mosolyodott el a lány. Beyoncét Jay-Z-n keresztül ismerte meg, és bár nem voltak barátnők, régebben sokat beszélgettek, főleg amikor Shawn elkezdte Rihannát támogatni és mindenki meggyanúsította, hogy csalja vele Beyoncé-t. J viszonylag közelről és jól ismerte Shawn-t és nem győzte megnyugtatni Beyoncé-t, hogy a férfi sosem csalná meg őt, főleg egy ilyen lánnyal, mint Rihanna. Aki most az ő közelükben van. J a szíve mélyén érezte, hogy a fiatal lány veszélyt jelent. Most azonban nem akart ezzel foglalkozni, inkább dúdolgatta tovább a Halo című dalt, a refrént pedig énekelgette. Nem vette észre Chestert, aki mellette guggolt és nézte.
A férfi mosolyogva figyelte J-t. Amikor meghallotta a dal szövegét, felismerte. Bár teljesen elütött az őáltala képviselt zenei stílustól, Chester szívesen meghallgatott minden jó zenét. Amiben pedig Jay-Z keze is benne van, az nem lehet rossz. Úgy látszik, még ebben is hasonlítunk Jeminával – gondolta magában a férfi. Nekünk tényleg együtt kell maradnunk. Remélem, tetszeni fog neki, amit vettem, és elfogadja – kezdett aggódni a férfi. Aztán az aggodalmaskodó gondolatok kiestek a fejéből, amikor J szeméből könny buggyant elő. Chester odanyúlt és letörölte.
J ijedten összerezzent az érintéstől, és kinyitotta a szemét. Tekintete Chester pillantásával találkozott és olyan boldogság öntötte el a szívét, hogy összeszorult a torka. Kivette a füléből a fülhallgatót és felült.
- Szia – köszönt halkan. – Nem a stúdióban kéne lenned?
- Már voltam, de a fiúk folyamatosan piszkáltak, ráadásul megfájdult a hátam, úgyhogy inkább leléptem.
Chester megsimogatta J arcát és a lány a tenyerébe hajtotta a fejét.
- Hiányoztál, Chester. Nem volt jó egyedül aludni. Na jó, másik két fickóval aludtam, de azért az mégsem olyan, mintha hozzád bújtam volna – mosolygott a lány.
- Láttalak benneteket. Szépek voltatok. Ott aludtam mellettetek a fotelban, azért fáj a hátam tutira. De ne velem foglalkozzunk…
- Mesélj, mi volt tegnap, miután beszéltünk? Mi történt Rihannával?
J nem akart igazából Rihannáról beszélni, de fúrta az oldalát a kíváncsiság. Észrevette, hogy Chester tétovázik egy kicsit, mielőtt válaszolt volna, és ettől a lány fejében megszólalt a vészcsengő.
- Hát...összekente magát Chris csokis sütijével…aztán…hazavitte egy taxi… - válaszolta Chester, majd elterelte a témát.
- Hoztam neked valamit.
- Látom. Alig tudtam megállni, hogy ne kérdezzek rá – vigyorgott J, mire Chester is elnevette magát.
- Hát jól titkoltad a kíváncsiságodat, drága – csókolta meg a lányt, majd a combjára helyezte a kis dobozt, amit idáig a kezében szorongatott.
- Tessék. Ez a tiéd. Nézd meg.
J megrázta a fejét.
- Nem.
- Hogy mi? – rökönyödött meg Chester egy pillanat alatt, de J végigsimított az arcán.
- Hé…szeretném, ha te adnád oda, rendben?
- Oké. Akkor…
Chester zavarban volt, és ezt J látta rajta. Vajon miért izgul ennyire? Mit vett nekem? Mi lehet abban az egyszerű, de szép dobozban? J oldalát azóta fúrta a kíváncsiság, amióta kibökte a dobozt, de nem akart rákérdezni. És szerette volna, ha Chester adja oda neki, bármi is az. Mert gyűrű nem lehet…ahhoz túl nagy a doboz. Vagy…éppen a méret csak figyelemelterelés és…Nyugi, J, higgadj le – korholta magát a lány, nem most fog feleségül kérni. De akkor miért van ennyire zavarban? Látta Chesteren, hogy nem tudja elkezdeni a mondanivalóját, ezért segített neki, bár a szíve majd’ kiugrott a helyéből az izgalomtól. Mi van, ha mégis…
- Szóval…tehát…izé… - próbálta oldani a hangulatot a lány.
- Nem igazán tudok mit mondani, de szeretném, ha elfogadnád. Szeretném, ha hordanád… - fogott bele a mondandójába a férfi. Kinyitotta a dobozt és a tenyerébe vette a J-nek szánt tárgyat, közben pedig figyelte a lány arcát. Szeretett volna olvasni a gondolataiban.
J óvatosan elvette az ajándékot.
- Feladod rám? – kérdezte suttogva.
Chester kivette a kezéből, és remegő ujjakkal felcsatolta a lány csuklójára a karkötőt. J csak nézte, szótlanul.
- Mint a hajnali harmatcseppek – mondta néhány perccel később halkan a lány és olyan óvatosan húzta végig a mutatóujját a vékony levélformákon, mintha attól tartott volna, hogy a karkötő apró darabokra törik.
- Te jutottál róla eszembe, amikor megláttam – mondta Chester és megfogta a lány kezét. – Szép. Olyan, mint te. Kifinomult. Fantasztikus. Veszélyes.
- Veszélyes? – kérdezett vissza J, de a tekintetét nem tudta levenni a karkötőről.
- Igen. Már akkor tudtam, hogy végem, amikor Phoenix-ben találkoztunk…Tetszik?
J csak bólintani tudott. Még mindig a karkötőt nézte. Az apró kövek, talán gyémántok, tényleg úgy csillogtak, mint amikor hajnalban a pára lecsapódik a levelekre.
- Ez az első ajándék, amit férfitól kaptam… - suttogta. – Gyönyörű. Megérdemlem ezt, Chester?
- Neked bármit megadok, Jemina. Szeretlek – mondta Chester. A lány fölé hajolt és megcsókolta, majd megpróbálta felhúzni a napozóágyból, de begörcsölt a háta.
- Basszus. Nem tudlak felemelni…
J lassan felkelt az ágyról és szorosan Chester elé lépett. Átölelte és a tenyerét a férfi lapockájára fektette.
- Csukd be a szemed és ne gondolj semmire – mondta a férfinak és Chester így is tett. Percekig csak álltak és a görcs lassan oldódott a hátában. A férfi meghallotta J halk kuncogását. Tudta, hogy miért nevet a lány.
- Chester…arra kértelek, hogy ne gondolj semmire…de szerintem te…
- Igen. Pontosan. Arra gondoltam, hogy be kéne menni. Most azonnal.
- Mert ha nem? Akkor mi lesz? – kérdezett vissza J, miközben a tenyere a férfi fenekére csúszott.
- Uhhh. Imádom a seggedet. Annyira illik a tenyerembe…
Chester villámgyors mozdulattal kikötötte J bikinijének felsőrészét és megmarkolta a lány mellét. J felszisszent.
- Mi a baj, drága? – kérdezte Chester, miközben a hüvelykujjával lassan simogatni kezdte J mellét. A lány megint felszisszent, nekinyomta a csípőjét Chesternek, a felsőtestét viszont egy kicsit hátrébb húzta, hogy Chester jobban hozzáférhessen a melléhez. Behunyta a szemét és élvezte a férfi érintését. Aztán Chester hirtelen ölbe kapta, mire J tiltakozni kezdett.
- A hátad…az előbb még fájt…Chester, tegyél le…
- Már semmi baja a hátamnak, viszont bent akarok lenni a lakásban és szeretkezni akarok veled, úgyhogy maradj nyugton, oké?
J a férfi nyakába kapaszkodott és megcsókolta. Néhány perc múlva a hálószobában kötöttek ki. Chester letette a lányt a földre, pont az óriási tükör előtt. Szembefordultak a tükörrel és Chester J háta mögé állt. Szorosan átölelte a lányt. Néhány percig csak nézték egymást a tükörből, aztán Chester megszólalt:
- Nem okoztam csalódást, ugye? A karkötővel… - kérdezte, miközben lassan ringatni kezdte a csípőjét és simogatta J derekát. A lány felsóhajtott.
- Gondoltam, hogy nem eljegyzési gyűrűt vettél nekem, bár azt is szívesen elfogadtam volna… - mondta mosolyogva és megkönnyebbülten érezte legbelül, hogy nem fáj neki, hogy Chester egyelőre nem akarja feleségül venni. Így is jól megvannak, boldogok, szeretik egymást, más nem kell.
- Szívesen veszek majd neked eljegyzési gyűrűt, drága, de most ne a jövővel foglalkozzunk – suttogta Chester J fülébe. A lány felemelte a karjait és átkarolta Chester nyakát, egyúttal felkínálva a melleit. A férfi ki is használta az alkalmat. Ujjainak érintésétől J megborzongott. És amikor Chester keze elindult lefelé, a teste önkéntelenül is megfeszült. A férfi ujjai végigsimítottak az oldalán, a derekán, majd bekúsztak a bikinibugyi alá. J meg akart fordulni, de Chester nem engedte. Két gyors mozdulattal kioldotta a fürdőruha madzagját, így J már meztelen volt. Chester nem tudott betelni a látvánnyal. Felnyögött, amikor J hátranyúlt és megérintette a nadrágját. Elengedte J-t, de csak annyi időre, amíg megszabadult a ruháitól. J mosolyogva figyelte a tükörből az igyekezetét. Néhány másodperc múlva Chester ismét átölelte hátulról. A lány érezte a férfi óriási vágyát, és ettől még jobban felizgult. Feszült a melle, lüktetett az öle, azt akarta, hogy Chester megint megérintse. Lassú léptekkel elindult az ágy felé, Chester pedig követte. Ahogy a lány végigfeküdt az ágyon és hívogatóan elhelyezkedett, nem volt megállás. Vadul csókolózni kezdtek, mert úgy érezték, nem akarnak egyetlen másodpercet sem elvesztegetni. Hol az egyikük volt felül, hol a másikuk, az ágyneműt begyűrték maguk alá, de nem érdekelte őket semmi, csak egymással foglalkoztak. Annyira egy hullámhosszon voltak, hogy szavak nélkül is tudták, mit szeretne a másik. Így a lány Chester fölé kúszott, végigcsókolta a teljes testét, az arcától kezdve egészen a lábujjakig, és J nevetve állapította meg, hogy a férfi csiklandós. Aztán a nevetés sóhajtásokba fúlt, mert a lány még mindig felül volt, de már az ellentétes irányban. A klasszikus 69-es – jutott eszébe J-nek, és felnyögött, amikor megérezte Chester érintését. A férfi először csak az ujjaival simogatta, majd megragadta J csípőjét, az arca fölé húzta és egészen mélyen belecsókolt, miközben J a férfiasságával volt elfoglalva. Némi kísérletezés után rátaláltak arra a ritmusra és helyzetre, ami mindkettőjüknek jó volt. Párhuzamosan okoztak élvezetet egymásnak, mert miközben Chester szája és nyelve J-t kényeztette, addig a lány szintén a kezét és a száját, nyelvét használta fel arra, hogy Chester úgy érezze, a mennyben van. A végkifejletre sem kellett sokáig várni. Annyira gyorsan elérte őket az orgazmus, hogy nem volt idő a helyváltoztatásra. Chester megpróbálta volna megfordítani J-t, de abban a pillanatban, amikor J teste aprókat rándult, Chester is követte. A lány a mellei közé vette a férfiasságát és érezte a melegséget, amikor a férfi elélvezett. Ez volt neki is a végső pillanat, Chester nyelvének egy mély érintésétől robbant a világ.
Percekig csak feküdtek, majd némi mozgolódás árán sikerült egymás mellé keveredniük. J megcsókolta Chestert, érezte a saját ízét. Egy kicsit szégyellte magát, hogy nem tudta visszatartani az orgazmust. Máskor is szexeltek orálisan, de mindig a „hagyományos” módon fejeződtek be a dolgok. A lány soha nem gondolta volna, hogy ekkora élvezetet okoz neki az, ha Chester nem benne megy el. Figyelmesen nézte a férfit, aki meg őt nézte.
- Basszus – szólalt meg a férfi nagy nehezen. – Ez…gyönyörű volt…annyira…más…szeretem az ízedet.
- Hmm… - dünnyögte J, majd megfogta Chester kezét és a melléhez húzta. – Érzed? Ragadok. Jól összekentél…
- Ne harag…
- Csssss – tette J a mutatóujját Chester szájára. – Nehogy bocsánatot kérj. Nekem ez nagyon bejött. Fantasztikus érzés volt. Eszembe se jutott volna, hogy ennyire felizgat, ha így élvezel el és én látom. Juj. Malackodós kedvemben vagyok. Bocsi.
Chester halkan felnevetett, majd megcsókolta J-t.
- Érzed az ízedet a számban, drága? – kérdezte a férfi. – Látom rajtad, hogy egy kicsit zavart, hogy nem tudtad visszatartani magad. Beszéljünk nyíltan, ha már malackodós kedvedben vagy. Ez szép volt. Szeretjük egymást, nem lehetnek köztünk tabu dolgok. És miután én összekentelek, te a számba élveztél…Ne, ne pirulj el, oké? Nem tudom másképp mondani. Arra viszont megkérlek, hogy ha bármi olyan van, amit nem szeretnél, azt mondd meg. Nem akarok neked fájdalmat vagy kellemetlenséget okozni. Szeretlek.
- Én is szeretlek, Chester – mondta J boldogan, és a férfihoz bújt. – Ó, megköszöntem az ajándékot?
- Szerintem igen. Ezzel a szerelmeskedéssel. És tudom, hogy most mi jutott az eszedbe. Ne legyél buta. Nem vagy megvásárolható. És pedig nem azért adtam neked ezt a karkötőt, hogy megvegyelek. Egyszerűen szerettem volna, ha valami olyat viselsz, amit tőlem kaptál. Meg akarom mutatni mindenkinek, hogy az enyém vagy…
- Ez úgy hangzott, mintha az őskorban az ősember mondta volna az ősasszonynak… - nevetett fel J halkan és még szorosabban bújt Chesterhez.
- Hát néha eléggé ősemberesnek érzem magam melletted, drága. Tíz évvel vagyok nálad idősebb…Önzőnek érzem magam, hogy azt akarom, csak és kizárólag velem legyél. És utálom, amikor nem vagyunk együtt. És ez nem csak a szexre vonatkozik. Tegnap este is majdnem megvesztem, úgy hiányoztál.
- Szerencsére Rihanna elterelte a figyelmedet, igaz? – mosolygott J.
- Hát igen. Megoldotta a dolgot. Ezzel kapcsolatban akarok valamit mondani, csak nem tudom, hogyan kezdjem el. Szóval…
És akkor, menetrend szerint, megszólalt Chester telefonja.

J 49.

49.

Mike másnap délelőtt a stúdióban a keverőpult előtt ült és épp az egyik új daluknál próbálgatta a hangszínbeállításokat, amikor Chester mély sóhajjal lezöttyent mellé és beleivott a kávéjába. Mike a barátjára nézett. Chester hónapok óta nem volt ilyen nyúzott, mint most.

- Mi a baj, haver? – kérdezte tőle, mire Chester megint sóhajtott egyet, behunyta a szemét és hátradőlt a kényelmes forgószékben. A hasára tette a kávéspoharat és csak hallgatott. Aztán beszélni kezdett:

- Mielőtt még elkezdenéd szívni a véremet, nem Jemina miatt vagyok ilyen tré állapotban, oké?

- Gondolod, hogy én ilyet akartam volna mondani? – vigyorgott Mike, mire Chester kinyitotta a fél szemét.

- Ismerlek, mint a tenyeremet. Elég ennyi?

- Oké. Akkor mi történt?

Chester hirtelen felült, de elfelejtette a kávéspoharat, így a pólója és a nadrágja tiszta kávés lett.

- Hogy baszná már meg a …

Mike meglepődve figyelte Chestert.

- Hú. Mondd már el, hogy mi van! Totál idegbaj vagy, úgy látom. Baj van köztetek Jeminával?

Mike csak erre tudott gondolni. Amióta Chester J-vel volt, mintha teljesen más ember lett volna. Nyugodt volt, kiegyensúlyozott, vidám. Boldog. Elégedett. Nem volt rá jellemző, hogy egy kiborult kávé miatt percekig szitkozódjon. Máskor röhögött volna egy jót, kibújt volna a ruhájából és felvett volna valami mást. Most viszont…Mike aggódni kezdett.

- Chester, baj van köztetek? – kérdezte még egyszer. Mike szerette J-t, örült neki, hogy együtt van Chesterrel, mert nagyon jó hatással volt a barátjára. A felesége, Anna és a zenekar többi tagjának párja is azonnal befogadta a lányt, mintha mindig is velük lett volna. Úgy voltak, mint egy óriási család, vagy ahogy Tom Hanks mondta a Forrest Gump című filmben: mint a borsó meg a héja. És ebbe a helyzetbe most valaki belerondított, ezt Mike tisztán látta.

- Hagyd már abba ezt a cirkuszolást, olyan vagy, mint egy hisztis ribanc – szólt Mike a barátjára, aki még mindig a kávéfoltos ruhájával volt elfoglalva.

- Baszki, Mike, ez volt a kedvenc gatyám – dohogta Chester.

- Persze. Az ötszáz darabból. És nem tudod majd sehonnan pótolni, ugye? Na elég legyen. Menj ki, gyújts rá, én befejezem ezt, és aztán meséld el, hogy mi is a baj.

Chester csak bólintott és kiviharzott a stúdió mögötti kis parkolóba, ahol cigizni szokott. Előkapta a cigisdobozt. Az első slukk megnyugtatta, de csak egy kicsit. Tudta, hogy Mike-nak igaza van, tényleg hisztis volt. Amikor előző este az őt ért sokk után hazament, J már aludt, Dravennel és Tylerrel az oldalán. A férfi odahúzott egy fotelt az ágy mellé és csak nézte a lányt, ahogy átölelve vigyáz a két kisfiúra. Nem akarta őket felébreszteni, így a fotelban aludt. Amikor reggel felébredt, a nyaka elgémberedett és fájt a háta, ami hónapok óta, egész pontosan Thaiföld óta nem fordult elő vele. J és a fiúk még aludtak. Chesternek furcsa volt úgy ébrednie, hogy nem az ágyban fekszik J mellett, hanem egy amúgy kényelmes fotelben ücsörög összekuporodva. Nagy nehezen kikászálódott a fotelból és óvatosan megcsókolta J-t és a fiait, majd kiment a fürdőbe, hogy összeszedje magát. Lezuhanyozott, felöltözött, írt egy cetlit J-nek, aztán gyalog elindult a stúdióba. Mike előző éjjel küldött neki egy üzenetet, hogy reggel ugorjon be, mert kitalált valamit, amihez okvetlenül Chesterre van szüksége. Most pedig itt van, cigizik, ideges, hisztis és majdnem beszakad a háta. A gondolatai egyfolytában azon jártak, hogy hogyan mondja el J-nek, ami tegnap este történt. Nem mintha hibás lenne bármiben is, csak olyan kényelmetlen és kellemetlen volt a helyzet.

- Itt vagyok. Mesélj – hallotta meg hirtelen maga mellett Mike hangját.

- Nem is tudom, hol kezdjem…

- Talán az elején.

- Oké. Szóval tudod, hogy van ez a főzőcskézős izé, amire Jay-Z rávett…

Mike bólintott.

- Aha. Tegnap forgattátok Chris-nél az első napot, ugye?

- Ja. És hát…tudod, Rihanna is benne van a társaságban…és berúgott és rámszállt és tapogatott…Mike, annyira gáz volt az egész helyzet! Totál be volt karmolva a kiscsaj és állandóan a fülembe duruzsolt meg mindenféléket dumált!

- És ezzel mi a baj? Ettől vagy hisztis és idegbajos?

- Nem. Hanem attól, hogy amikor hívtunk neki egy taxit…

- Nem tudott hazamenni egyedül?

- Mike, úgy be volt állva, hogy az asztal alól kapartuk össze! Szó szerint.

- Na ne már – röhögött Mike.

- De bizony! És ne dumálj már közbe, mert belezavarsz…

- Oké, bocs. Szóval hívtatok egy taxit…

- Igen. Chrissel nagy nehezen kicipeltük a lakásból és amikor be akartuk ültetni a kocsiba…

Chester félbehagyta a mondatot és félrenézett. Mike kimeresztette a szemét.

- Hé. Te…te elpirultál…! Bazz, haver. Mondd már, mi volt!

- Mike, a csaj simán alám nyúlt és megmogyorózott – bukott ki Chesterből. – Életemben nem égett annyira a pofám, mint tegnap! Még akkor sem szégyelltem magam ennyire, amikor be voltam baszva és pudingos fejjel ébredtem a turnébuszban és veletek üvöltöztem, hogy felzabáltátok a pudingomat, közben meg abban fetrengtem…

- Hah. Hát igen. Emlékszem rá – mondta Mike és alig tudta visszafojtani a nevetést. Aztán ki is robbant belőle. Térdre rogyott és úgy röhögött, mint egy kisgyerek. Chester a barátja mögé lépett, megragadta a nyakát és rázni meg fojtogatni kezdte Mike-ot, miközben a seggét rugdosta és ő is röhögött. Tudta, hogy ez kell neki. Tudta, hogy Mike feloldja ezt az idegesítő szorongást, amit legbelül érzett. Remélte, hogy Jemina is ilyen könnyedén veszi majd a dolgot. Percek múlva lihegve terültek el a betonon.

- Nem vagyunk normálisak…Basszus, Chester. És ettől voltál ilyen segghülye? – kérdezte Mike. – Jemina mit szólt hozzá?

- Hát ez az…amikor hazaértem, már aludt a gyerekekkel. Nem is beszéltem még vele tegnap délután óta…

- Azt mondd meg nekem, hogy mi ebben a szégyen? Mármint a mogyorózásban – kérdezte Mike és akaratlanul elröhintette magát.

- Neked megfogta már a töködet egy vadidegen nő, úgy, hogy Anna már a feleséged volt? Vagy úgy egyébként. Nem értem Rihannát, hogy miért tette…

- Hát mert te egy ilyen jó hapek vagy, hogy minden nő azonnal meg akar magának…khm…fogni… - és Mike megint felnevetett, majd hozzáfűzte:

- Amúgy Jemina meg nem is a feleséged, ne hasonlítsd Annához. Vagy már talán titokban elvetted feleségül? Egyáltalán el akarod venni feleségül? Mi nagyon szeretjük őt – kíváncsiskodott Mike. Chester sziszegve feltápászkodott a földről.

- Basszus. Beszakad a hátam. Hülye vagy, Mike. Nem vettem feleségül Jeminát. A másik dologra visszatérve meg esküszöm, mindjárt keresek egy nőt, idehívom és megkérem, hogy tapizzon le. Hölgyem, legyen szíves ide jönni és tökön ragadni a barátomat! Nem tudom, mit szólnál hozzá…- dünnyögte Chester az orra alatt, de ő is vigyorgott. Már Jemina miatt sem aggódott, rájött, hogy tényleg csak hiszti volt, amit művelt és akár hízelgésnek is felfoghatná Rihanna tettét. – Hát igen. Végülis engem tisztelt meg, pedig ott volt Chris és Justin is… - nevetett fel a férfi, és Mike hátbaveregette.

- Na látod. Erről beszéltem. Minek a hiszti? Inkább gyere, hallgasd meg, amit kitaláltam, mert kell hozzá a füled.

- Oké. Aztán loholok haza, beszélni akarok Jeminával. Ja és ha kérhetlek, ne piszkáld a hátamat, mert megőrülök, úgy fáj.

- Bocs. A koncertekre hozd rendbe magad, nem kéne megint lemondani egy csomó fellépést miattad… - piszkálta Mike, de aztán látta, hogy Chesternek tényleg fájdalmai vannak. – Gyere. Menjünk be, fülelj egy kicsit, aztán húzz haza, este meg menj főzőcskézni. Ma ki lesz a soros?

- Justin. Aztán holnap Kat, utána Rihanna és pénteken én alkotom meg a világ legfaszább kajáit, amivel persze megnyerem ezt a komolytalan versenykét, aztán este nálam lesz valami záróbuliféle.

- Mehetek én is?

- Nem – jelentette ki Chester röviden. – Még csak az kéne. Na, mutasd már, mit alkottál, Spike Minoda!

Visszamentek a stúdióba, ahol Chester először átöltözött, majd egy órán keresztül próbálgatták egy dal különböző formáit. Chester megpróbált felénekelni rá egy versszakot, de képtelen volt egy normális, erős énekhangot kipréselni a tüdejéből, így inkább a hangszereléssel foglalkoztak. Időközben befutottak a többiek is. Ők is jól kiröhögték Chestert, mert Mike persze a tökörészéssel üdvözölte őket és előadta, hogy szerinte hogyan is zajlott le a dolog. Chester inkább lelépett, mert a meló nem haladt, csak baromkodtak, ő viszont Jeminával akart tölteni egy kis időt az esti forgatásig. Ahogy hazafelé tartott, a szeme sarkából meglátott egy aprócska ékszerüzletet. Besétált és körülnézett. Azonnal látta, hogy mit fog választani, nem is teketóriázott. Hiába igyekezett kerülni a feltűnést, L.A-ben minden négyzetméterre esik legalább 2-3 lesifotós, így ezen a környéken is pont lézengett néhány. Chester eltette a kis dobozkát, és kilépett az üzletből, amikor az első vaku felvillant. Basszus, ebből mekkora hír lesz – gondolta a férfi. Már látta is a másnapi szalagcímeket: „Chester Bennington harmadszorra is megnősül!” De ő nem nősül. Vagy…igen? Akar nősülni? Majd. Egyszer. Most még nem. Viszont hiányzott neki Jemina, úgyhogy futólépésben hazasietett. Bement a házba és látta, hogy két pár gyerekcipő hiányzik, tehát Draven és Tyler nincsenek itt. Zsebre dugott kézzel elindult, hogy megkeresse J-t. A lányt kint találta a teraszon. Egy napozóágyon feküdt, aprócska bikini volt rajta, a fülében pedig üvöltött a zene. Csukott szemmel dúdolászott, így nem látta Chestert. A férfi néhány percig csak állt és nézte. A szája mosolyra húzódott, amikor meghallotta J hangját, ahogy énekelget. Odaóvakodott mellé, leguggolt és elővette a dobozt a zsebéből.

J 48.

48.

A forgatásig hátralévő időben J lelkiismeretesen okította Katet, aki szintén lelkiismeretesen és – meglepő módon - érdeklődve játszotta a kuktát. A lányoknak sikerült egy olyan menüt kitalálniuk és begyakorolniuk, amit könnyű volt elkészíteni, de mégis volt benne mindenféle: előétel, leves, második fogás és desszert is. Amíg J Katnél tanyázott, addig Chester is nekiállt a saját menüjének, és J hiába kérdezte tőle, nem volt hajlandó elárulni belőle semmit. Pedig J minden eszközt bevetett. Chester szinte hadititokként kezelte a menüt és vigyorogva figyelte J próbálkozásait, amivel a lány igyekezett kideríteni, hogy mit is fog főzni. Ezeknek a „kémakcióknak” mindig szeretkezés volt a vége, volt, hogy naponta többször is. Néha vadul, gyorsan szeretkeztek, néha pedig lassan, gyengéden és óvatosan szerelmeskedtek. Ám a menü végig titok maradt. Azon azért együtt dolgoztak, hogy Chris és Drew valahogy egymásra találjon. J elmesélte a lány korábban készült aktképeit és a „hadicselt”, hogy „véletlenül” Chris gépén hagyta a képeket, amikor vigyázott a gyerekeire. Chester megnézte a képeket, és teljesen tárgyilagosan megállapította, hogy Drew nem az a klasszikus szépség, hanem van benne valami…valami plusz, ami úgy látszik, megfogta Christ. Elkezdték a cselszövést, és eldöntötték, hogy az első lépés Chris kanadai koncertje lesz, mert addigra Drew és Lucas már Fort MacMurray-ben lesz, így onnan könnyebben eljutnak a fellépésre, mint abból a kis közép-európai falucskából, ahonnan kitörtek. Ahogy szövögették a terveiket, rengeteget nevettek és boldogok voltak. Néha Talinda is csatlakozott hozzájuk és nagyon jól elvoltak. Aztán Tyler kibulizta magának, hogy az apjával és J-vel maradhasson, így amíg Chester kotyvasztott vagy a stúdióban volt vagy intézte a dolgait, a lány vigyázott a gyerekekre.
Eljött a hétfő. Chris a J-től bérelt lakásban fogadta a stábot és a vacsora is ott zajlott le. Minden vendég el volt ájulva és ámulva a lakástól, Chris pedig nem győzte elégszer hangsúlyozni, hogy kinek is köszönheti ezt a tágas, gyönyörű helyet. Állandóan belevigyorgott a kamerába, amikor szóba került a lakás. Chris szerencsére tudott főzni, így nem kellett segítséghez folyamodnia. A tetőteraszon terített meg. A férfi nagyon jó házigazdának bizonyult, emellett pedig kitűnő szakácsnak is. Egyszerű, de mégis nagyszerű menüje mindenkinek ízlett, csak Rihanna finnyázott, hogy nem szereti ezt, nem szereti azt, és mindenbe csak beleturkált. Viszont annál többet ivott. Még jó, hogy nem egyenesben megy az adás – gondolta magában Chester, miközben az idegesítő nyivákolást hallgatta. Justin elég passzívan viselkedett Rihannával, és Chris is igyekezett a minimálisra korlátozni a beszélgetést a fiatal lánnyal. Rihanna azt hitte, hogy mivel Kat a másik nő, akkor benne partnerre lel és együtt szórakozhatnak a férfiakon. Ám ez a húzása nem jött be. Katet idegesítette, hogy a kiscsajnak nem jó semmi és elrontja mindenki hangulatát. Ő viszont volt olyan vagány, hogy ezt meg is mondta Rihannának, nem is egyszer. Chester is kezdte megelégelni a kiscsaj viselkedését.
- Szerintem tökéletes volt a kaja és az italválasztás is – szólt a férfi -, bár úgy látom, te inkább az italt részesíted előnyben.
Rihanna fejhangon felnevetett, Chester vállának dőlt és átkarolta a férfi nyakát. Olyan közel hajolt Chesterhez, hogy lehelete szinte égette a férfi arcát.
- Hát…lenne más is, amit előnyben részesítenék, ha hagynád – mondta nehezen forgó nyelvvel. Chester lefejtette a fiatal lány karját a nyakáról.
- Állj le a piálással. És hagyj békén – szólalt meg és felállt.
- Ne haragudjatok, de be kell mennem egy pillanatra – kért bocsánatot a többiektől, aztán néhány gyors lépéssel eltűnt a teraszról. Bevonult a konyhába és lezöttyent az egyik székre. Fújt egy nagyot és megrázta a fejét.
- Basszus, ezt nem hiszem el – dünnyögte az orra alatt. Rihanna viselkedése meglepte, és idegesítette. Miért nem tudja felfogni, hogy nem kell nekem? Nekem ott van Jemina, és eszemben sincs eldobni egy ilyen kis ribi miatt – gondolta Chester. Aztán előkapta a telefonját.
- Szia, Chester – hallotta J aggódó hangját a telefonban. – Baj van?
- Nem, dehogy. Csak…hallani akartam a hangodat. Hiányzol.
- Két órája mentél el itthonról – nevetett fel J.
- Tudom. Hosszú idő.
- Chris jót főzött? – érdeklődött a lány, majd gyorsan folytatta. – Tartsd egy kicsit, jó?
Chester hallotta a telefonon keresztül, hogy J a gyerekekhez beszél.
- Draven, szívem, nyisd meg a fürdőkádban a vizet, jó? Nemsokára fürdés, mese és alvás. Akarsz beszélni apával? Igen? És te, Tyler? Oké, akkor gyertek gyorsan, mert aztán apának mennie kell.
A férfi elmosolyodott, amikor meghallotta a két kisfiú hangját.
- Szia, apa! – köszönt Draven vidáman. – Képzeld, bújócskáztunk Jem-mel és én nyertem! Kétszer is!
- Hát ez igazán szuper! Ügyes vagy!
- Hol vagy, apa? Mikor jössz haza?
- Még itt vagyok Toni és kicsiChris apukájánál, de nemsokára elindulok, jó? Szeretném, ha jól viselkednétek, rendben?
- Mi mindig jók vagyunk, mert szeretjük Jem-et – válaszolta Draven. – Adom Tylert, mert ki akarja tépni a kezemből a telefont. Szia, apa.
- Szia, apa – szólt bele a telefonba Tyler. Az ő hangján is hallatszott, hogy jókedvű. Istenem, nekem most ott lenne a helyem mellettük – sóhajtotta a férfi, majd beszélt néhány szót a legkisebb fiával is. Aztán Tyler visszaadta a telefont J-nek.
- Na végre. Hogy álltok? Chris jót főzött? Mert ügyes kezű. Mármint szakács. Hihi. Bocs. Csak épp a haverjaid zenéjét hallgatom és felpörögtem.
- Mit hallgatsz? Sok haverom van, aki zenél – vigyorodott el Chester.
- Amirékat. Beszarás zene. Szeretném őket megismerni. De ne térjünk el a tárgytól.
- Oké. Chris király kaját főzött. Mindenkinek ízlett. Kivéve…
- Ne is mondd. Sejtem.
- És ráadásul részeg is. És nem hagy békén – csúszott ki Chester száján.
- Tudtam. Kinyírom – hallatszott néhány másodpercnyi csend után J dühös hangja.
- Nyugi, drága. Azt se tudja, mit csinál.
- Ez nem kifogás. Akkor mi a fasznak iszik? Bocsánat. Érdekes, hogy ha róla van szó, csak rondán tudok beszélni. Oké, vettem egy mély lélegzetet. A többiek milyenek?
- Kat hozza a formáját és szívja Rihanna vérét.
- Ez az én Katem, hihi – nevette el magát J a vonal másik végén. – Pedig meg sem kértem rá. Justin?
- Teljesen oké a srác.
- Christ nem is kérdezem, hisz ismerem. Mikor végeztek?
Chester hirtelen zajt hallott a terasz felől és felpattant. Tágra nyílt szemekkel bámult kifelé, majd beleszólt a telefonba:
- Uhhh. Szerintem nemsokára leállnak a kamerák és a mai rész igen rendesen meg lesz vágva. Öcsém.
- Na? Mi van? Mi van már? Ne csigázz! – könyörgött J.
- Basszus. Ha jól látom, Justin és Chris épp most kaparják össze a földről a kisasszonyt. Megyek segíteni.
- Oké. Siess haza. Várlak.
- Szeretlek, Jemina – búcsúzott el Chester, majd zsebrevágta a telefont és kisietett a teraszra. A látvány mosolyra fakasztotta. Rihanna az asztalra borulva feküdt, az arca egyik fele Chris finom sütijében, ami csokikrémes volt. Néhány tányér és pohár a földön volt, a terítő félig lelógott az asztalról. Rihanna pedig édesdeden aludt. Justin és Chris együttes erővel próbálták felébreszteni, Kat pedig az egyik fotelban ült és csak nézte a fiatal lányt, összeszűkült szemmel. Látszott rajta, hogy nemsokára robban. Chester odament hozzá és a vállára tette a kezét.
- Mi történt?
- Semmi extra. Csak amikor bementél, beszólt, én meg gyorsan letoltam a torkán még két vodkát.
- Mit szólt be?
Kat megrázta a fejét.
- Nem érdekes.
- Dehogynem. Ha nem lenne érdekes, akkor nem idegesítenéd magad rajta.
- J-t kezdte piszkálni. Meg Christ és téged.
Chester álla leesett.
- Hogy mi van? Mit mondott?
- A részeg hablatyolásából csak annyit értettem, hogy szívesen beszállna negyediknek hozzátok…Ha J ezt hallotta volna, tuti elharapja a torkát. Jó is, hogy nem jött el. Szóval beletoltam még két vodkát és segítettem neki, hogy az asztalra feküdjön. Christől már bocsánatot kértem, hogy tönkretettem a sütijét. Pedig finom volt. Tényleg.
Chester erre nem tudott mit mondani. Chris időközben hívott egy taxit és megkérte Justint, hogy kísérje haza Rihannát. Nagy nehezen felébresztették a kiscsajt, aki a két férfi segítségével feltápászkodott az asztaltól. Chester igyekezett visszafojtani a nevetését, amikor meglátta a finom csokikrémet Rihanna gondosan kisminkelt arcán és még gondosabban beszárított hajában. Bár ha belegondolt, valamilyen szinten sajnálta a lányt, hogy eljutott erre a szintre, hogy nevetségessé teszi magát mindenki előtt. Mindannyian kikísérték, már csak az illendőség kedvéért. A fiatal lány hagyta, hogy Chris és Justin kitámogassa a lakáson keresztül a taxihoz. Katnek egy lanyha kézmozdulattal intett, Chestert azonban végig bámulta, amíg el nem hagyta a lakást. Chris úgy vonszolta kifelé. Aztán Rihanna egy hirtelen mozdulattal kirántotta magát Chris kezei közül. Odalépett Chesterhez, és mielőtt a férfi bármit is tehetett volna, megcsókolta és a lába közé nyúlt. Mindezt három kamera rögzítette.

J 47.

47.

Draven szerencsére mostanában nagyon jó alvó volt, így amikor J és Chester visszalopózott a házba, a kisfiú az igazak álmát aludta. Félig behajtották a gyerekszoba ajtaját, majd a fürdőbe indultak. Chester behúzta a zuhany alá J-t és együtt lemosták magukról a homokot. Ahogy J simogató mozdulatokkal többször is végighúzta Chester hátán a kezét, hogy letörölje a keletkezett habot, a férfi megint készen állt egy szeretkezésre. Ezt J is észrevette, hisz látható jelei voltak.

- Ó. Chester…Kábé tíz perce jöttünk be a partról…ez hihetetlen – mondta J. Bár már hónapok óta együtt voltak, a lányt még mindig meglepte, hogy Chester képes egymás után többször is szeretkezni vele. Nem mintha ő ellenállt volna. Képtelen volt ellenállni neki. Soha nem gondolta volna magáról, hogy ennyire rabja lesz a testi szerelemnek. Chester ezt is elérte nála.

- Bocs – szólalt meg a férfi és vett egy mély levegőt. – Nem tudom kordában tartani…főleg ha a közelemben vagy…úgyhogy ha végeztél a zuhanyozással és egyedül hagysz, lefagyasztom magam…

- Mondtam én olyat, hogy zavar? – mosolyodott el a lány, miközben a keze vándorútra indult Chester testén.

- Azért ez már beteges… - kezdte el a férfi, de amikor J ujjai megérintették a férfiasságát, elhallgatott, majd néhány másodperc múlva felnyögött.

J imádta felizgatni Chestert. Szerette látni és hallani, ahogy a férfi eljut az önkívület szélére, hogy utána együtt zuhanjanak az élvezet örvényébe. Most is így volt. Finoman, lassan simogatni kezdte a férfit, mindenhol. Chester elsötétülő pillantásából és a mélyről jövő nyögésekből tudta, hogy mi az, amit kifejezetten élvez. És ez a lányt is határtalan módon felizgatta. J ugyanúgy zihált, mint a férfi. Megfogta Chester kezét és a lába közé húzta. Amikor megérezte a férfi ujjainak lágy mozdulatait, ő is felnyögött. Készen állt arra, hogy magába fogadja a férfit. Ezt Chester is észrevette. A lány mozdulatai, a hangja, a nyögései annyira felhúzták, hogy egy hirtelen mozdulattal megragadta J karját és arccal a zuhany falának lökte a lányt. Szorosan megállt mögötte, széthúzta a lábait és már benne is volt. Hangosan felnyögött, amikor megérezte J forróságát. Fél kézzel a lány hajába markolt, mert tudta, hogy ezt szereti. A másik kezével előrenyúlt, és miközben J-ben volt, elölről az ujjaival is izgatta. J nekitámaszkodott a falnak és nekiszorította magát Chesternek, hogy minél közelebb lehessen hozzá és minél mélyebben benne legyen. Aztán amikor megérezte Chester ujjait, tudta, hogy vége. Belső izmával megszorította Chester férfiasságát. Ezt érezve Chester is oda jutott, ahonnan már nem volt visszaút. Beszélni kezdett J-hez. Nyers szavaival és vad, kemény mozdulataival leírhatatlan élvezethez juttatta mindkettőjüket. Percekig szótlanul álltak. Chester J-ben maradt, szorosan ölelte a lányt és a hajára fektette az arcát. Alig tudott megszólalni:

- Basszus. Ez…ez valami…

- …oltári nagy volt, drágám. Erre mást nem lehet mondani. Oltári volt – nyögte ki nagy nehezen J. Remegett kívül-belül.

- Ebből tuti gyerek lett volna – csúszott ki Chester száján. Érezte, hogy J egy pillanatra megmerevedik, és várta a lány kitörését. Ám az elmaradt. J megszólalt:

- De nem lesz gyerek. Így nem is lehet, úgyhogy nyugodtan szexelhetünk.

- Hogy micsoda?

Chester finoman kiszállt a lány testéből és maga felé fordította J-t. Felemelte a lány állát.

- Miről beszélsz?

J lemondóan megvonta a vállát.

- Voltam orvosnál. Hagyományos úton nem eshetek teherbe. Azt mondta a doktornő, hogy ha valaha is gyereket akarok, akkor előtte többszörös hormonkezelésen kell átesnem, anélkül esélytelen, hogy terhes maradjak…

- És ezt csak most mondod el nekem? Miért nem szóltál? Elmentem volna veled.

J megsimogatta Chester arcát. Jól esett neki a férfi aggódása. Már napok óta azon gondolkozott, hogy hogyan is mondja el Chesternek ezt a dolgot, és a mostani helyzet volt a megfelelő pillanat. Látta a férfin, hogy őszintén megdöbbent a kijelentésén, ami J-nek nagyon jól esett.

- Ha eljöttél volna, akkor is ezt mondták volna. Ez van. De ne beszéljünk most róla többet, oké?

Chester látta a lányon, hogy jobb, ha nem feszegeti a témát, pedig lettek volna kérdései. Ám elfogadta J döntését, így csak bólintott.

- Rendben. Ha úgy érzed, kész vagy rá, szeretném, ha elmondanál mindent. Mindent. És most menjünk aludni, mert visszeres lesz a lábunk a sok ácsorgástól. Ráadásul a víz is tök feleslegesen folyik a zuhanyrózsából…

- Én még maradok egy kicsit, jó?

Chester figyelmesen nézte J-t.

- Biztos?

A lány bólintott.

- Igen, biztos. Nyugi, nem vagdosom fel az ereimet meg semmi ilyesmi. Csak szeretnék lezuhanyozni. Tényleg lezuhanyozni – vigyorodott el J, mire Chester megkönnyebbült és egy gyors csókot nyomott a lány szájára.

- Siess, mert nem szeretek egyedül lefeküdni. Addig megnézem Dravent.

A férfi kiment a zuhanyzóból, J pedig ismét beállt a zuhany alá. Behunyt szemhéja alól szivárogni kezdett a könny. Bár Chesternek igyekezett nem kimutatni, a szívéből kihasadt egy darab, amikor az orvos közölte vele, hogy csak hosszas küzdelmek árán lehet gyereke. Ha lehet egyáltalán. Mert az sem biztos, hogy a kezelések hatásosak lesznek. Ezt J nem is mondta el Chesternek, mert még önmagában is fel kellett dolgoznia. Hirtelen kinyílt a zuhanyzó ajtaja és Chester dugta be a fejét.

- Drága…Chris keresett. Ennek a pasinak valami hihetetlen érzéke van ahhoz, hogy mindig szerelmeskedés előtt, közben vagy után telefonáljon. Fedőneve: Vis Maior. Mindig közbejön – vigyorgott a férfi, majd folytatta:

- Valami képek miatt telefonált, amiket a gépén hagytál…Furcsa volt a hangja.

- Milyen volt? – kérdezte J aggódva, miközben magára tekert egy törülközőt és bement a hálószobába. Megtörülközött és felkapott egy vékony selyem kimonót. – Szóval milyen volt a hangja? Chester…Hahó.

A férfi bámulta J-t, ahogy felvette a kimonót. A pillantása akaratlanul is a lány hasára tévedt. Szerette volna valahogy megvigasztalni a lányt. Megnyugtatni. Segíteni neki, hogy elfogadja a hormonkezelés tényét. Ám tudta, hogy ez most nem a megfelelő pillanat. Majd eljön az is. J hangjára felrezzent a bambulásból.

- Bocs, drága. Szóval…olyan…nem is tudom, milyen volt a hangja. Türelmetlen volt. De nem idegesen türelmetlen. Hanem olyan…á, hogy magyarázzam el?

J aggódása elmúlt.

- Én értem, amit mondani akarsz. Király.

- Milyen képekről van szó?

- Megnézem én is Dravent, aztán bebújok melléd az ágyba és elmesélem. Feküdj le, mindjárt itt vagyok.

Chester csak bólintott és hanyatt dobta magát az ágyon. Amíg J Draven szobájában volt, azon gondolkozott, hogy a lány mennyire megváltoztatta a szokásait. Például az alvás. Régen napi 3-4 órákat aludt, mert képtelen volt tovább ágyban maradni. Azt hitte, ha keveset alszik és többet van talpon, akkor minden dolgát hamarabb el tudja intézni. Amióta együtt volt J-vel, rájött arra, hogy ha 6-7, netalántán 8 órát alszik, attól még nem dől össze a világ. Sőt. Minden sokkal könnyebben ment. A Linkin Park új albumához gyűlt az anyag, a Dead By Sunrise is lassan sínen van, a Ve’cel is jól ment, a márciusban megnyitott las vegas-i Club Tattoo sikere pedig felülmúlt minden várakozást. Lassan beindulnak a nyári koncertek, a férfi a gasztroreality felvételei után arra fog készülni a Linkin Park-os srácokkal. Szóval J jótékony hatással volt az alvására. Ami azonban sokkal fontosabb volt, az az újra jó kapcsolata a gyerekeivel. Az pedig még inkább jót tett a férfinak, hogy a gyerekei imádják J-t. Kivéve Isaiah-t, aki annyira nem rajongott a lányért. Elfogadta, de látszott rajta, hogy csak azért, hogy az apjának jót tegyen. És Chesternek egyelőre elég volt ennyi. Ennél már csak jobb lehet a kapcsolata J-vel, rosszabb semmiképp. Chester sóhajtott egyet, amikor arra gondolt, hogy mennyire nem akart elmenni Phoenix-be akkor.

- Miért sóhajtottál? – hallotta meg maga mellett J hangját. Észre sem vette, hogy a lány időközben visszaért Draventől. J ledobta magáról a kimonót és bebújt a takaró alá. Chester magához húzta és megcsókolta.

- Épp arra gondoltam, hogy nem akartam elmenni Phoenix-be a MusInkre.

- Én sem. Csak Kat erőltette.

- Nekem meg Sean és Thora. Akkor tulajdonképpen…

- …nekik köszönhetlek téged…

- …és én nekik köszönhetlek téged – fejezte be a férfi a megkezdett mondatot és megsimogatta J arcát.

- Szeretlek, Jemina. Őrülten szerelmes vagyok beléd. Veled akarom leélni az életemet – suttogta a lánynak, mire J szeme könnybe lábadt.

- Még így is? Még így is, hogy lehet, hogy nem lesz gyerekem…? – kérdezte remegő hangon a lány, mire Chester a szájára tette az ujját.

- Cssss. Lesz gyereked. Lesz gyerekünk. Ne is gondolj arra, hogy nem sikerül. Te mondtad nem is olyan rég: együtt mindent megoldunk. És én hiszek neked. Maradj velem és boldogok leszünk.