J 49.

49.

Mike másnap délelőtt a stúdióban a keverőpult előtt ült és épp az egyik új daluknál próbálgatta a hangszínbeállításokat, amikor Chester mély sóhajjal lezöttyent mellé és beleivott a kávéjába. Mike a barátjára nézett. Chester hónapok óta nem volt ilyen nyúzott, mint most.

- Mi a baj, haver? – kérdezte tőle, mire Chester megint sóhajtott egyet, behunyta a szemét és hátradőlt a kényelmes forgószékben. A hasára tette a kávéspoharat és csak hallgatott. Aztán beszélni kezdett:

- Mielőtt még elkezdenéd szívni a véremet, nem Jemina miatt vagyok ilyen tré állapotban, oké?

- Gondolod, hogy én ilyet akartam volna mondani? – vigyorgott Mike, mire Chester kinyitotta a fél szemét.

- Ismerlek, mint a tenyeremet. Elég ennyi?

- Oké. Akkor mi történt?

Chester hirtelen felült, de elfelejtette a kávéspoharat, így a pólója és a nadrágja tiszta kávés lett.

- Hogy baszná már meg a …

Mike meglepődve figyelte Chestert.

- Hú. Mondd már el, hogy mi van! Totál idegbaj vagy, úgy látom. Baj van köztetek Jeminával?

Mike csak erre tudott gondolni. Amióta Chester J-vel volt, mintha teljesen más ember lett volna. Nyugodt volt, kiegyensúlyozott, vidám. Boldog. Elégedett. Nem volt rá jellemző, hogy egy kiborult kávé miatt percekig szitkozódjon. Máskor röhögött volna egy jót, kibújt volna a ruhájából és felvett volna valami mást. Most viszont…Mike aggódni kezdett.

- Chester, baj van köztetek? – kérdezte még egyszer. Mike szerette J-t, örült neki, hogy együtt van Chesterrel, mert nagyon jó hatással volt a barátjára. A felesége, Anna és a zenekar többi tagjának párja is azonnal befogadta a lányt, mintha mindig is velük lett volna. Úgy voltak, mint egy óriási család, vagy ahogy Tom Hanks mondta a Forrest Gump című filmben: mint a borsó meg a héja. És ebbe a helyzetbe most valaki belerondított, ezt Mike tisztán látta.

- Hagyd már abba ezt a cirkuszolást, olyan vagy, mint egy hisztis ribanc – szólt Mike a barátjára, aki még mindig a kávéfoltos ruhájával volt elfoglalva.

- Baszki, Mike, ez volt a kedvenc gatyám – dohogta Chester.

- Persze. Az ötszáz darabból. És nem tudod majd sehonnan pótolni, ugye? Na elég legyen. Menj ki, gyújts rá, én befejezem ezt, és aztán meséld el, hogy mi is a baj.

Chester csak bólintott és kiviharzott a stúdió mögötti kis parkolóba, ahol cigizni szokott. Előkapta a cigisdobozt. Az első slukk megnyugtatta, de csak egy kicsit. Tudta, hogy Mike-nak igaza van, tényleg hisztis volt. Amikor előző este az őt ért sokk után hazament, J már aludt, Dravennel és Tylerrel az oldalán. A férfi odahúzott egy fotelt az ágy mellé és csak nézte a lányt, ahogy átölelve vigyáz a két kisfiúra. Nem akarta őket felébreszteni, így a fotelban aludt. Amikor reggel felébredt, a nyaka elgémberedett és fájt a háta, ami hónapok óta, egész pontosan Thaiföld óta nem fordult elő vele. J és a fiúk még aludtak. Chesternek furcsa volt úgy ébrednie, hogy nem az ágyban fekszik J mellett, hanem egy amúgy kényelmes fotelben ücsörög összekuporodva. Nagy nehezen kikászálódott a fotelból és óvatosan megcsókolta J-t és a fiait, majd kiment a fürdőbe, hogy összeszedje magát. Lezuhanyozott, felöltözött, írt egy cetlit J-nek, aztán gyalog elindult a stúdióba. Mike előző éjjel küldött neki egy üzenetet, hogy reggel ugorjon be, mert kitalált valamit, amihez okvetlenül Chesterre van szüksége. Most pedig itt van, cigizik, ideges, hisztis és majdnem beszakad a háta. A gondolatai egyfolytában azon jártak, hogy hogyan mondja el J-nek, ami tegnap este történt. Nem mintha hibás lenne bármiben is, csak olyan kényelmetlen és kellemetlen volt a helyzet.

- Itt vagyok. Mesélj – hallotta meg hirtelen maga mellett Mike hangját.

- Nem is tudom, hol kezdjem…

- Talán az elején.

- Oké. Szóval tudod, hogy van ez a főzőcskézős izé, amire Jay-Z rávett…

Mike bólintott.

- Aha. Tegnap forgattátok Chris-nél az első napot, ugye?

- Ja. És hát…tudod, Rihanna is benne van a társaságban…és berúgott és rámszállt és tapogatott…Mike, annyira gáz volt az egész helyzet! Totál be volt karmolva a kiscsaj és állandóan a fülembe duruzsolt meg mindenféléket dumált!

- És ezzel mi a baj? Ettől vagy hisztis és idegbajos?

- Nem. Hanem attól, hogy amikor hívtunk neki egy taxit…

- Nem tudott hazamenni egyedül?

- Mike, úgy be volt állva, hogy az asztal alól kapartuk össze! Szó szerint.

- Na ne már – röhögött Mike.

- De bizony! És ne dumálj már közbe, mert belezavarsz…

- Oké, bocs. Szóval hívtatok egy taxit…

- Igen. Chrissel nagy nehezen kicipeltük a lakásból és amikor be akartuk ültetni a kocsiba…

Chester félbehagyta a mondatot és félrenézett. Mike kimeresztette a szemét.

- Hé. Te…te elpirultál…! Bazz, haver. Mondd már, mi volt!

- Mike, a csaj simán alám nyúlt és megmogyorózott – bukott ki Chesterből. – Életemben nem égett annyira a pofám, mint tegnap! Még akkor sem szégyelltem magam ennyire, amikor be voltam baszva és pudingos fejjel ébredtem a turnébuszban és veletek üvöltöztem, hogy felzabáltátok a pudingomat, közben meg abban fetrengtem…

- Hah. Hát igen. Emlékszem rá – mondta Mike és alig tudta visszafojtani a nevetést. Aztán ki is robbant belőle. Térdre rogyott és úgy röhögött, mint egy kisgyerek. Chester a barátja mögé lépett, megragadta a nyakát és rázni meg fojtogatni kezdte Mike-ot, miközben a seggét rugdosta és ő is röhögött. Tudta, hogy ez kell neki. Tudta, hogy Mike feloldja ezt az idegesítő szorongást, amit legbelül érzett. Remélte, hogy Jemina is ilyen könnyedén veszi majd a dolgot. Percek múlva lihegve terültek el a betonon.

- Nem vagyunk normálisak…Basszus, Chester. És ettől voltál ilyen segghülye? – kérdezte Mike. – Jemina mit szólt hozzá?

- Hát ez az…amikor hazaértem, már aludt a gyerekekkel. Nem is beszéltem még vele tegnap délután óta…

- Azt mondd meg nekem, hogy mi ebben a szégyen? Mármint a mogyorózásban – kérdezte Mike és akaratlanul elröhintette magát.

- Neked megfogta már a töködet egy vadidegen nő, úgy, hogy Anna már a feleséged volt? Vagy úgy egyébként. Nem értem Rihannát, hogy miért tette…

- Hát mert te egy ilyen jó hapek vagy, hogy minden nő azonnal meg akar magának…khm…fogni… - és Mike megint felnevetett, majd hozzáfűzte:

- Amúgy Jemina meg nem is a feleséged, ne hasonlítsd Annához. Vagy már talán titokban elvetted feleségül? Egyáltalán el akarod venni feleségül? Mi nagyon szeretjük őt – kíváncsiskodott Mike. Chester sziszegve feltápászkodott a földről.

- Basszus. Beszakad a hátam. Hülye vagy, Mike. Nem vettem feleségül Jeminát. A másik dologra visszatérve meg esküszöm, mindjárt keresek egy nőt, idehívom és megkérem, hogy tapizzon le. Hölgyem, legyen szíves ide jönni és tökön ragadni a barátomat! Nem tudom, mit szólnál hozzá…- dünnyögte Chester az orra alatt, de ő is vigyorgott. Már Jemina miatt sem aggódott, rájött, hogy tényleg csak hiszti volt, amit művelt és akár hízelgésnek is felfoghatná Rihanna tettét. – Hát igen. Végülis engem tisztelt meg, pedig ott volt Chris és Justin is… - nevetett fel a férfi, és Mike hátbaveregette.

- Na látod. Erről beszéltem. Minek a hiszti? Inkább gyere, hallgasd meg, amit kitaláltam, mert kell hozzá a füled.

- Oké. Aztán loholok haza, beszélni akarok Jeminával. Ja és ha kérhetlek, ne piszkáld a hátamat, mert megőrülök, úgy fáj.

- Bocs. A koncertekre hozd rendbe magad, nem kéne megint lemondani egy csomó fellépést miattad… - piszkálta Mike, de aztán látta, hogy Chesternek tényleg fájdalmai vannak. – Gyere. Menjünk be, fülelj egy kicsit, aztán húzz haza, este meg menj főzőcskézni. Ma ki lesz a soros?

- Justin. Aztán holnap Kat, utána Rihanna és pénteken én alkotom meg a világ legfaszább kajáit, amivel persze megnyerem ezt a komolytalan versenykét, aztán este nálam lesz valami záróbuliféle.

- Mehetek én is?

- Nem – jelentette ki Chester röviden. – Még csak az kéne. Na, mutasd már, mit alkottál, Spike Minoda!

Visszamentek a stúdióba, ahol Chester először átöltözött, majd egy órán keresztül próbálgatták egy dal különböző formáit. Chester megpróbált felénekelni rá egy versszakot, de képtelen volt egy normális, erős énekhangot kipréselni a tüdejéből, így inkább a hangszereléssel foglalkoztak. Időközben befutottak a többiek is. Ők is jól kiröhögték Chestert, mert Mike persze a tökörészéssel üdvözölte őket és előadta, hogy szerinte hogyan is zajlott le a dolog. Chester inkább lelépett, mert a meló nem haladt, csak baromkodtak, ő viszont Jeminával akart tölteni egy kis időt az esti forgatásig. Ahogy hazafelé tartott, a szeme sarkából meglátott egy aprócska ékszerüzletet. Besétált és körülnézett. Azonnal látta, hogy mit fog választani, nem is teketóriázott. Hiába igyekezett kerülni a feltűnést, L.A-ben minden négyzetméterre esik legalább 2-3 lesifotós, így ezen a környéken is pont lézengett néhány. Chester eltette a kis dobozkát, és kilépett az üzletből, amikor az első vaku felvillant. Basszus, ebből mekkora hír lesz – gondolta a férfi. Már látta is a másnapi szalagcímeket: „Chester Bennington harmadszorra is megnősül!” De ő nem nősül. Vagy…igen? Akar nősülni? Majd. Egyszer. Most még nem. Viszont hiányzott neki Jemina, úgyhogy futólépésben hazasietett. Bement a házba és látta, hogy két pár gyerekcipő hiányzik, tehát Draven és Tyler nincsenek itt. Zsebre dugott kézzel elindult, hogy megkeresse J-t. A lányt kint találta a teraszon. Egy napozóágyon feküdt, aprócska bikini volt rajta, a fülében pedig üvöltött a zene. Csukott szemmel dúdolászott, így nem látta Chestert. A férfi néhány percig csak állt és nézte. A szája mosolyra húzódott, amikor meghallotta J hangját, ahogy énekelget. Odaóvakodott mellé, leguggolt és elővette a dobozt a zsebéből.