J 47.

47.

Draven szerencsére mostanában nagyon jó alvó volt, így amikor J és Chester visszalopózott a házba, a kisfiú az igazak álmát aludta. Félig behajtották a gyerekszoba ajtaját, majd a fürdőbe indultak. Chester behúzta a zuhany alá J-t és együtt lemosták magukról a homokot. Ahogy J simogató mozdulatokkal többször is végighúzta Chester hátán a kezét, hogy letörölje a keletkezett habot, a férfi megint készen állt egy szeretkezésre. Ezt J is észrevette, hisz látható jelei voltak.

- Ó. Chester…Kábé tíz perce jöttünk be a partról…ez hihetetlen – mondta J. Bár már hónapok óta együtt voltak, a lányt még mindig meglepte, hogy Chester képes egymás után többször is szeretkezni vele. Nem mintha ő ellenállt volna. Képtelen volt ellenállni neki. Soha nem gondolta volna magáról, hogy ennyire rabja lesz a testi szerelemnek. Chester ezt is elérte nála.

- Bocs – szólalt meg a férfi és vett egy mély levegőt. – Nem tudom kordában tartani…főleg ha a közelemben vagy…úgyhogy ha végeztél a zuhanyozással és egyedül hagysz, lefagyasztom magam…

- Mondtam én olyat, hogy zavar? – mosolyodott el a lány, miközben a keze vándorútra indult Chester testén.

- Azért ez már beteges… - kezdte el a férfi, de amikor J ujjai megérintették a férfiasságát, elhallgatott, majd néhány másodperc múlva felnyögött.

J imádta felizgatni Chestert. Szerette látni és hallani, ahogy a férfi eljut az önkívület szélére, hogy utána együtt zuhanjanak az élvezet örvényébe. Most is így volt. Finoman, lassan simogatni kezdte a férfit, mindenhol. Chester elsötétülő pillantásából és a mélyről jövő nyögésekből tudta, hogy mi az, amit kifejezetten élvez. És ez a lányt is határtalan módon felizgatta. J ugyanúgy zihált, mint a férfi. Megfogta Chester kezét és a lába közé húzta. Amikor megérezte a férfi ujjainak lágy mozdulatait, ő is felnyögött. Készen állt arra, hogy magába fogadja a férfit. Ezt Chester is észrevette. A lány mozdulatai, a hangja, a nyögései annyira felhúzták, hogy egy hirtelen mozdulattal megragadta J karját és arccal a zuhany falának lökte a lányt. Szorosan megállt mögötte, széthúzta a lábait és már benne is volt. Hangosan felnyögött, amikor megérezte J forróságát. Fél kézzel a lány hajába markolt, mert tudta, hogy ezt szereti. A másik kezével előrenyúlt, és miközben J-ben volt, elölről az ujjaival is izgatta. J nekitámaszkodott a falnak és nekiszorította magát Chesternek, hogy minél közelebb lehessen hozzá és minél mélyebben benne legyen. Aztán amikor megérezte Chester ujjait, tudta, hogy vége. Belső izmával megszorította Chester férfiasságát. Ezt érezve Chester is oda jutott, ahonnan már nem volt visszaút. Beszélni kezdett J-hez. Nyers szavaival és vad, kemény mozdulataival leírhatatlan élvezethez juttatta mindkettőjüket. Percekig szótlanul álltak. Chester J-ben maradt, szorosan ölelte a lányt és a hajára fektette az arcát. Alig tudott megszólalni:

- Basszus. Ez…ez valami…

- …oltári nagy volt, drágám. Erre mást nem lehet mondani. Oltári volt – nyögte ki nagy nehezen J. Remegett kívül-belül.

- Ebből tuti gyerek lett volna – csúszott ki Chester száján. Érezte, hogy J egy pillanatra megmerevedik, és várta a lány kitörését. Ám az elmaradt. J megszólalt:

- De nem lesz gyerek. Így nem is lehet, úgyhogy nyugodtan szexelhetünk.

- Hogy micsoda?

Chester finoman kiszállt a lány testéből és maga felé fordította J-t. Felemelte a lány állát.

- Miről beszélsz?

J lemondóan megvonta a vállát.

- Voltam orvosnál. Hagyományos úton nem eshetek teherbe. Azt mondta a doktornő, hogy ha valaha is gyereket akarok, akkor előtte többszörös hormonkezelésen kell átesnem, anélkül esélytelen, hogy terhes maradjak…

- És ezt csak most mondod el nekem? Miért nem szóltál? Elmentem volna veled.

J megsimogatta Chester arcát. Jól esett neki a férfi aggódása. Már napok óta azon gondolkozott, hogy hogyan is mondja el Chesternek ezt a dolgot, és a mostani helyzet volt a megfelelő pillanat. Látta a férfin, hogy őszintén megdöbbent a kijelentésén, ami J-nek nagyon jól esett.

- Ha eljöttél volna, akkor is ezt mondták volna. Ez van. De ne beszéljünk most róla többet, oké?

Chester látta a lányon, hogy jobb, ha nem feszegeti a témát, pedig lettek volna kérdései. Ám elfogadta J döntését, így csak bólintott.

- Rendben. Ha úgy érzed, kész vagy rá, szeretném, ha elmondanál mindent. Mindent. És most menjünk aludni, mert visszeres lesz a lábunk a sok ácsorgástól. Ráadásul a víz is tök feleslegesen folyik a zuhanyrózsából…

- Én még maradok egy kicsit, jó?

Chester figyelmesen nézte J-t.

- Biztos?

A lány bólintott.

- Igen, biztos. Nyugi, nem vagdosom fel az ereimet meg semmi ilyesmi. Csak szeretnék lezuhanyozni. Tényleg lezuhanyozni – vigyorodott el J, mire Chester megkönnyebbült és egy gyors csókot nyomott a lány szájára.

- Siess, mert nem szeretek egyedül lefeküdni. Addig megnézem Dravent.

A férfi kiment a zuhanyzóból, J pedig ismét beállt a zuhany alá. Behunyt szemhéja alól szivárogni kezdett a könny. Bár Chesternek igyekezett nem kimutatni, a szívéből kihasadt egy darab, amikor az orvos közölte vele, hogy csak hosszas küzdelmek árán lehet gyereke. Ha lehet egyáltalán. Mert az sem biztos, hogy a kezelések hatásosak lesznek. Ezt J nem is mondta el Chesternek, mert még önmagában is fel kellett dolgoznia. Hirtelen kinyílt a zuhanyzó ajtaja és Chester dugta be a fejét.

- Drága…Chris keresett. Ennek a pasinak valami hihetetlen érzéke van ahhoz, hogy mindig szerelmeskedés előtt, közben vagy után telefonáljon. Fedőneve: Vis Maior. Mindig közbejön – vigyorgott a férfi, majd folytatta:

- Valami képek miatt telefonált, amiket a gépén hagytál…Furcsa volt a hangja.

- Milyen volt? – kérdezte J aggódva, miközben magára tekert egy törülközőt és bement a hálószobába. Megtörülközött és felkapott egy vékony selyem kimonót. – Szóval milyen volt a hangja? Chester…Hahó.

A férfi bámulta J-t, ahogy felvette a kimonót. A pillantása akaratlanul is a lány hasára tévedt. Szerette volna valahogy megvigasztalni a lányt. Megnyugtatni. Segíteni neki, hogy elfogadja a hormonkezelés tényét. Ám tudta, hogy ez most nem a megfelelő pillanat. Majd eljön az is. J hangjára felrezzent a bambulásból.

- Bocs, drága. Szóval…olyan…nem is tudom, milyen volt a hangja. Türelmetlen volt. De nem idegesen türelmetlen. Hanem olyan…á, hogy magyarázzam el?

J aggódása elmúlt.

- Én értem, amit mondani akarsz. Király.

- Milyen képekről van szó?

- Megnézem én is Dravent, aztán bebújok melléd az ágyba és elmesélem. Feküdj le, mindjárt itt vagyok.

Chester csak bólintott és hanyatt dobta magát az ágyon. Amíg J Draven szobájában volt, azon gondolkozott, hogy a lány mennyire megváltoztatta a szokásait. Például az alvás. Régen napi 3-4 órákat aludt, mert képtelen volt tovább ágyban maradni. Azt hitte, ha keveset alszik és többet van talpon, akkor minden dolgát hamarabb el tudja intézni. Amióta együtt volt J-vel, rájött arra, hogy ha 6-7, netalántán 8 órát alszik, attól még nem dől össze a világ. Sőt. Minden sokkal könnyebben ment. A Linkin Park új albumához gyűlt az anyag, a Dead By Sunrise is lassan sínen van, a Ve’cel is jól ment, a márciusban megnyitott las vegas-i Club Tattoo sikere pedig felülmúlt minden várakozást. Lassan beindulnak a nyári koncertek, a férfi a gasztroreality felvételei után arra fog készülni a Linkin Park-os srácokkal. Szóval J jótékony hatással volt az alvására. Ami azonban sokkal fontosabb volt, az az újra jó kapcsolata a gyerekeivel. Az pedig még inkább jót tett a férfinak, hogy a gyerekei imádják J-t. Kivéve Isaiah-t, aki annyira nem rajongott a lányért. Elfogadta, de látszott rajta, hogy csak azért, hogy az apjának jót tegyen. És Chesternek egyelőre elég volt ennyi. Ennél már csak jobb lehet a kapcsolata J-vel, rosszabb semmiképp. Chester sóhajtott egyet, amikor arra gondolt, hogy mennyire nem akart elmenni Phoenix-be akkor.

- Miért sóhajtottál? – hallotta meg maga mellett J hangját. Észre sem vette, hogy a lány időközben visszaért Draventől. J ledobta magáról a kimonót és bebújt a takaró alá. Chester magához húzta és megcsókolta.

- Épp arra gondoltam, hogy nem akartam elmenni Phoenix-be a MusInkre.

- Én sem. Csak Kat erőltette.

- Nekem meg Sean és Thora. Akkor tulajdonképpen…

- …nekik köszönhetlek téged…

- …és én nekik köszönhetlek téged – fejezte be a férfi a megkezdett mondatot és megsimogatta J arcát.

- Szeretlek, Jemina. Őrülten szerelmes vagyok beléd. Veled akarom leélni az életemet – suttogta a lánynak, mire J szeme könnybe lábadt.

- Még így is? Még így is, hogy lehet, hogy nem lesz gyerekem…? – kérdezte remegő hangon a lány, mire Chester a szájára tette az ujját.

- Cssss. Lesz gyereked. Lesz gyerekünk. Ne is gondolj arra, hogy nem sikerül. Te mondtad nem is olyan rég: együtt mindent megoldunk. És én hiszek neked. Maradj velem és boldogok leszünk.