J 46.

46.

- Toni, kicsim, gyere csak ide egy pillanatra – szólt Chris a lányának. Toni a férfi ölébe ült, de nem tette le a kezéből a kis videójátékot, amin éppen cicákat kellett megetetnie.
- Figyelj, drágám. Jól éreztétek magatokat Jeminával?
- Ühüm – bólintott Toni és folytatta a játékot. – És azt mondta, hogy elmehetünk hozzá és Chester bácsihoz fürödni valamikor…jaj, ez a cica éhen halt! Ó, ez is!
- És…honnan ismered Drew-t?
- Jem megmutatta a gépeden. Beszélgettem is vele a kamerán keresztül. És nagyon aranyos lány.
- Tényleg? Miről beszélgettetek?
- Hát…sokmindenről. Meséltem neki arról, hogy mennyire szeretek a parkba menni és lovacskázni és hogy Jem-mel buliztunk és hogy Draven is milyen aranyos…juj – kapta a szája elé a kezét Toni és az apjára nézett. Chris úgy tett, mintha nem hallott volna semmit Dravenről. Mondjuk őt is inkább Drew érdekelte jobban.
- Szóval…aranyos lány?
- Aha. Csak az a baj, hogy nagyon messze lakik és nem tud eljönni hozzánk, pedig meghívtam ám!
- És mit mondott a meghívásodra?
Toni megvonta a vállát és tovább nyomogatta a gombokat.
- Nem tudom, már nem emlékszem. De Jem biztosan meg tudja mondani, ő olyan okos és szép. Drew is szép. És ő is okos. Ó, a fenébe! Meghaltak a cicáim…Apa, most nézd meg! Miattad haltak éhen a cicáim, mert kérdezgettél… - pityeredett el a kislány. Chris kivette a kezéből a játékot és magához ölelte a kislányt.
- Ne haragudj, drágám, nem akartam bántani a cicáidat. Holnap újra fogsz tudni játszani a többi cicával és megígérem neked, hogy nem foglak etetés közben zavarni. Rendben?
Toni könnyes szemmel bólintott, majd leugrott a földre.
- Megyek, folytatom a mesét, jó?
- Rendeben, de nemsokára fürdés és alvás.
Toni kiszaladt a szobából, Chris pedig visszahúzta maga elé a gépet. Ismét megnyitotta „Feszessegg” mappáját. Hülyén érezte magát, hogy egy félaktot bámul percek óta, de nem tudott betelni a látvánnyal. Toni érkezése előtt talált egy másik képet, azt is megnyitotta. Ezen a képen is látszott az igényesség, és hogy nem az volt a cél, hogy csak egy pucér nőt fényképezzenek le. Meztelen nős képek milliószámra készülnek, Christ nem is igazán érdekelték sem a pornólapok, sem az erotikus magazinok. A szép nőket viszont szívesen megnézte akár élőben, akár képen. És Drew szép volt, ezen a képen is. A fekete-fehér fotón egy fából készült lépcsőfeljáró látszott. Drew pedig a lépcsőfokokon feküdt, fejjel lefelé. Jobb karját kinyújtva a feje mellett lógatta, a másik keze a hasán pihent. Térdben behajlított és felhúzott lábán tűsarkú cipő volt. Ezen a képen még többet mutatott meg a testéből, mert csak egy aprócska bugyi volt rajta. Chris tekintete ide-oda cikázott, egyik képről a másikra. Kukkolónak érezte magát, hiába voltak nyilvános képek. Mégsem olyan, mintha kinyitott volna egy magazint és ott nézegetné. Ezeket a képeket Jemina kapta Drew barátjától, ráadásul Drew tudta nélkül. Chris egyre inkább úgy érezte, hogy irigyli Lucast, hogy ilyen barátnője van. Jemina korábban mesélt a kettejük kapcsolatukról, a barátságukról, ami tényleg csak barátság volt. Chris nem tudta, hogy milyen a férfi-nő közti barátság. Az ő egész élete arról szólt, hogy próbálta kiszűrni az ismerősei közül az érdekembereket, akik csak azért voltak a környezetében, mert őt Chris Cornell-nek hívták. Őket nem érdekelte Christopher John Boyle, az ember. A házassága Vickyvel is csak arról szólt, hogy a nő megkaphassa a zöldkártyát az Államokba. Chris most már tisztában volt ezzel. Ám évekkel ezelőtt senki nem tudta volna lebeszélni arról, hogy feleségül vegye Vickyt. Szerette a nőt, és nem vette észre, hogy az érzelmei nem találtak viszonzásra. Azóta már ezerszer megbánta, hogy nem hallgatott az igazi barátai, a családtagjaira, akik mind-mind óva intették a görög nőtől. Christ hajtotta a szerelem. Aztán ahogy a karikagyűrű Vicky ujjára került és a papírokon megjelent, hogy amerikai állampolgár a férje, onnantól kezdve minden megváltozott. Ezt Chris is észrevette. Megpróbált tekintettel lenni arra, hogy Vicky szült neki két gyereket, de egy idő után már képtelen volt egy légtérben tartózkodni Vickyvel. Ezért is ment rengeteget kirándulni a gyerekekkel, ezért kereste Chesterék társaságát. Velük jól érezte magát. A legutolsó csepp pedig az volt a pohárban, amikor meglátta a gyerekei arcán a félelmet. A félelmet a saját anyjuktól. Ez volt az a pillanat, amikor Chris százszázalékosan eldöntötte, hogy el fog válni Vickytől. A gyerekeket viszont nem adom, kerül, amibe kerül. Ők az enyémek. A bíróság nekem ítéli őket, mert Vickynek nem valók a gyerekek. Drew viszont…J sokat mesélt erről a lányról, aki fiatal kora ellenére sokkal érettebben gondolkodott, mint például Vicky. A nejének csak a külsőségek voltak fontosak, és akkor nagyon kedves tudott lenni, amikor valaki látta. Chris pedig gyűlölte a képmutatást. Ezért szerette Chestert, ezért szerette Jeminát is és…ezért szerette volna megismerni Drew-t is. Ténylegesen szerette volna megismerni, nem csak így képről. Jemina elbeszéléseiből egy olyan lány képe bontakozott ki, akire mindig lehet számítani, mert nem a saját hasznát és jólétét nézi, hanem azt, hogy a másiknak jó legyen. Drew így tett Lucas-szal is. Már korábban leléphetett volna valamelyik nagyobb olajcéghez dolgozni, de inkább megvárta, amíg a barátja is elvégzi az egyetemet, és így együtt próbálkozhatnak tovább. Chris végigsimított a képernyőn Drew arcán.
- Szia, Drew. Jó lenne, ha egyszer találkoznánk. Érzek valamit irántad. Találkoznunk kell.
- Apa, te miért beszélsz a számítógépedhez? – hallotta meg hirtelen Toni hangját maga mellett. A kislányára nézett.
- Kincsem, neked lassan már az ágyban a helyed. Megyek, engedem a fürdővizeteket és utána alvás! Különben nem fogtok nagyra nőni!
- De mesélsz valamit, ugye? Ugye igen? Olyan jó, hogy te mindig mondasz nekünk esti mesét és hogy mindig itt vagy velünk! – bújt a kislány Chrishez és egy nagy cuppanós puszit nyomott az apja arcára. Chrisnek könnybe lábadt a szeme. Imádta mindkét gyerekét, nélkülük céltalan lenne az élete. Azt viszont tudta, hogy a kicsiknek anyára van szükségük. Igazi anyára, aki nem csak megszüli őket, hanem gondoskodik róluk és szeretettel veszi körül őket életük végéig. Ölbe kapta Tonit és bementek a gyerekszobába. KicsiChris a földön feküdt és rajzolt, a tévé pedig szólt. Chris felnyalábolta őt is és a két kicsivel a karjaiban bement a hatalmas fürdőszobába és kinyitotta a vízcsapot. Egy fél óra múlva hatalmas víztócsák voltak a fürdőszoba kövén, a két gyerek pedig az ágyban fekve várta Christ és a mesét. A férfi levett egy mesekönyvet a polcról és olvasni kezdte a soron következő mesét egy bátor lányról, aki félelmet nem ismerve megmentett két kisgyereket a gonosz banya karmai közül. Amikor a gyerekek elaludtak, Chris homlokon csókolta őket és halkan kiment a szobából. Az órájára nézett. Meg kéne próbálnom felhívni Jeminát a képek miatt – gondolta magában a férfi, és elővette a telefonját.
Chester és J már lefektette Draven-t. Kint ültek a teraszon és beszélgettek. J jókedvűen hadonászva adta elő a gyerekek koncertjét, Draven és Toni meglepő viselkedését, de látta Chesteren, hogy a férfi gondolatai máshol járnak.
- Min gondolkozol? Látom, hogy messze jársz. Mi a baj? Miért nem szólsz rám, hogy hagyjam abba a dumálást?
Chester felsóhajtott.
- Beszélj csak. Szeretem hallani a hangodat.
J átült Chester ölébe és megsimogatta az arcát.
- Mi a baj? – kérdezte még egyszer. – Nem tudok segíteni?
- Csak legyél mellettem.
J szorosan átkarolta a férfi nyakát és hozzábújt. Chester megint sóhajtott egyet és simogatni kezdte J hátát.
- Franc. Nem tudom, miért kezdtem Robinával – kezdte el mondani a férfi. – Ennyire kellett volna valaki, hogy ne legyek egyedül? Tudhattam volna, hogy baj lesz belőle.
- Megoldjuk. Mindent megoldunk, együtt – suttogta J a férfi fülébe, majd megcsókolta. Finoman, gyengéden, vigasztalóan. Chester érezte a lányból áradó szerelmet.
- Mi lenne velem, ha te nem lennél?
J elmosolyodott.
- Lehet, hogy még mindig Robinára vesztegetnéd a drága idődet és a dögös testedet – mondta Chesternek, majd fészkelődni kezdett az ölében.
- Maradj már nyugton – szólt rá a férfi, de J felpattant és megragadta a kezét.
- Gyere.
Felhúzta Chestert a fotelból és a part felé kezdte húzni. – Gyere. Fürödjünk egyet.
- Fáradt va… - kezdte mondani a férfi, de J már a parton volt és néhány másodperc múlva már meztelenül állt a derékig érő vízben. A francokat vagy fáradt, Bennington. Chester leugrott a teraszról és menet közben ledobálta a ruháit. J nevetve nézte.
- Úgy viselkedünk, mint a tinik – mondta a férfinak, aki szorosan megállt előtte. A víz hullámzott körülöttük, egymáshoz lökve a testüket. J szíve vadul verni kezdett, amikor megérezte Chester kezét a fenekén. A férfi közelebb húzta magához.
- Erről is te tehetsz. Melletted újra fiatalnak érzem magam.
- Az is vagy. Fiatal, erős, dögös, szexis, kívánatos…jaj. És kívánós is, úgy érzem…
- Jól érzed, drága. És erről is te tehetsz. Folyamatosan szerelmeskedni akarok veled. Mindig. Mindenhol. Szeretlek, Jemina – suttogta Chester.
- Én is szeretlek, Chester – felelte a lány szintén suttogva.
Chester megcsókolta. Először lágyan, szinte csak tapogatózva, aztán erősebben, miközben a keze J testét simogatta.
- Mondd ki a nevem. Szeretem hallani, ahogy kimondod a nevem.
- Chester…
- Mondd még egyszer…Beindulok rá. Ilyenkor mindig az arcod látványa jut eszembe, amikor elmerülök benned…Mondd ki a nevem.
J felnyögött és nekiszorította magát Chesternek. Zihálva teljesítette a férfi kérését. Először. Másodszor. Harmadszorra nem bírta tovább. Tett két lépést a part felé, a sekély vízben hanyatt lökte Chestert és minden teketóriázás nélkül a csípőjére telepedett. Ott csókolta a férfit, ahol csak érte, és a férfi is visszacsókolta őt. Olyan hevesen szerelmeskedtek, mintha többé már nem lenne rá lehetőségük. A csúcspont egyszerre érte el mindkettőjüket, a testüket elborító vad szenvedély hangos kiáltást csalt elő belőlük. Nem is hallották, hogy J telefonja csörögni kezdett.

J 45.

45.

Chris mosolyogva figyelte a kicsik előadását. Úgy állt az ajtóban, hogy a gyerekek nem vették észre. A kicsiken látszott, hogy nagyon jól érzik magukat együtt és élvezik a „koncertet”, J pedig lelkesen tombolt a dalaikra. Chris a lányt nézve arra gondolt, hogy Chester milyen szerencsés, hogy megtalálta J-t. Neki is hiányzott valaki, akivel önfeledten, feltételek nélkül boldog szeretett volna lenni. Ő is és a gyerekei is. Toni és kicsiChris sokkal felszabadultabban viselkedett, amióta eljöttek „otthonról”. Vicky azóta egyszer sem volt rájuk kíváncsi, de a kicsik nem is keresték és Chrisnek sem hiányzott a képmutató, kifelé élő stílusa, az önzősége és a ridegsége.

J fáradtan rogyott le a földre, amikor vége lett a kicsik előadásának. Felkapott egy fehér pólót a földről és meglengette.

- Feladom, srácok és kisasszony! Ti sokkal jobban bírjátok a bulizást, mint én…

- Hát pedig nem is vagy öreg – jelentette ki Draven lovagiasan, mire Toni rákontrázott.

- De igen, az! Nézd meg, milyen ráncos a szeme!

- Az azért ráncos, mert nevet – szólalt meg Chris az ajtóban. A gyerekei odaviharzottak és szorosan átkarolták a lábát.

- Láttál minket, apa? Ugye milyen jók voltunk? – kérdezgették egymás szavába vágva. – Ha felnőttek leszünk, csinálunk egy zenekart Dravennel és…és sokkal jobbak leszünk, mint te vagy Chester bácsi! Bizony!

Chris elnevette magát.

- Igen, láttalak benneteket és királyok voltatok mindannyian! A zenéléssel még ráértek, ahhoz meg nincs mit hozzátennem, hogy jobbak lesztek, mint mi.

- Szia, Chris – köszönt J és feltápászkodott a földről. – Mi volt?

- Ki tudsz jönni a konyhába?

J bólintott, majd a gyerekek felé fordult.

- Bóbiták, legyetek szívesek összepakolni, okés? Én már a pakoláshoz is öreg vagyok ám – kacsintott rájuk, majd folytatta:

- Ha ügyesek lesztek, akkor valamelyik nap eljöhettek Chester bácsihoz és hozzám és kimegyünk fürödni, jó?

A kicsik visítozva ugrálni kezdtek az örömtől, aztán – természetesen Toni irányításával – elkezdtek rendet rakni. J követte a konyhába Christ. A férfi fáradtan zöttyent le az egyik székre, J leült vele szemben.

- Ennyire kemény volt? – kérdezte együtt érzően, de azért mosolygott. Chris elhúzta a száját.

- Basszus. Ez a csaj…nagyon durva.

- Mit művelt?

Chris megrázta a fejét.

- Ne akard tudni!

- De tudni akarom. Chester úgysem beszél róla szívesen.

- Hát…teljességgel megértem. Ez a csaj nem normális. Először is úgy osztotta az észt, mintha ő lenne a királynő, én meg örüljek neki, hogy egy levegőt szívhatok vele. Aztán meg…nekiállt…

- Mit? Minek állt neki?

- Hát…na…kikezdett velem – nyögte ki Chris. Kirázta a hideg, ahogy visszagondolt a fiatal nő szánalmas próbálkozásaira.

- És te?

- Finoman elirányítottam melegebb éghajlatra, de mintha a falnak beszéltem volna…

- Most már tutira kinyírom – jelentette ki J. – Ez már azért sok! Mit képzel magáról!

- Hagyjuk is, jó? Elég volt belőle mára. Ki szeretném magam fújni. És ki kell találnom, hogy mit is fogok főzni, mert én kezdem a sort a műsorban.

- Oké, akkor hagylak – állt fel J és megsimogatta Chris arcát. – Nyugi. Minden rendben lesz. Rihanna le fog bőgni, de még az is lehet, hogy kap egy-két taslit…Ja, és még valami…

- Mondd, ne kímélj – nézett Chris a lányra, aki elvigyorodott.

- Tökmindegy, mit fogsz főzni, akkor is Chester nyeri meg ezt a francos gasztroizébizét!

- Azért arra ne fogadj – kacsintott Chris és hátradőlt a széken.

- Megyek és megnézem a kicsiket, aztán összeszedem Draven-t és hazamegyünk.

J bement a gyerekszobába, ahol mintha semmiféle buli és fellépés nem történt volna. Csak a gyerekek kipirult arca árulkodott arról, hogy itt fergeteges „koncert” volt.

- Anyám. Nagyon ügyesek vagytok! Ezért biztos, hogy eljöhettek hozzánk! Beszéljétek meg apátokkal és bármikor jöhettek, amikor akartok! Gyere, Draven, indulunk haza.

A kissrác felállt a földről és komolyan kezet rázott kicsiChrissel, Toninak pedig – J legnagyobb megrökönyödésére – kezet csókolt. A kislány csak bájosan mosolygott és J szívébe megint belehasított a saját gyerek utáni vágy. Szeretett volna egy ilyen kislányt, mint Toni. Ilyen gyönyörűséges, okos, vagány kislányt. Chestertől. Majd egyszer lesz. Talán. Kézen fogta Dravent, felöltöztek és elköszöntek Christől. Az ajtóból J még visszaszólt.

- Egy kicsit használtam a laptopodat, de visszatettem a helyére. Kösz. Szia, Chris! Pihend ki magad!

Szükséged lesz rá, ha esetleg belenézel a gépedbe – gondolta a lány magában vidáman, bár azért volt benne félelem is, hogy lehet, hogy hülyeséget csinált. Beültek a kocsiba, Draven bekötötte magát és indultak haza.

Chris is benézett a gyerekszobába és ámulva vette tudomásul a rendet. A kicsik szerettek volna mesefilmet nézni, így Chris bekapcsolta nekik a tévét. Ő pedig elvonult a mellettük lévő szobába a laptopjával. Bekapcsolta a gépet, majd megnézte a beérkező leveleit. Elolvasta őket, amit kellett, azt továbbított az ügynökének, a többit majd megválaszolja holnap. Aztán rákattintott a beérkező fájlokra, mert eszébe jutott, hogy van ott egy kép, amit meg akart mutatni az ügynökének. Ám ezt a képet gyorsan elfelejtette, és a fáradtság is gyorsan kiment a szeméből. Feszessegg, olvasta az egyik kép címét. Hogy micsoda? Talán inkább feszesség, nem? Vagy mi van? Ez a kép akkor érkezett a fájljai közé, amíg ő Rihannával beszélgetett. Akkor ez J képe. Mindjárt továbbítom is neki – gondolta Chris és elkezdett gyorsan egy levelet írni J-nek. Becsatolta mellé a képet, ám a Továbbítás parancsig már nem jutott el, mert csak bámulta a képet. Közelebb hajolt a képernyőhöz. A képet egy sivatagos tájon készítették, a lemenő nap aranysárgára festette egy fehérre meszelt ház falát, aminek támaszkodva egy lány állt. Illetve támaszkodott. A fejével tartotta magát, szinte csak a feje búbját nyomta neki a falnak. Nem sok ruha volt rajta: egy bakancs, meg egy bőszárú terepszínű nadrág, egészen a csípőjéig lecsúszva. A lány bőre napbarnított volt, a teste pedig szép. Izmos, de mégis formás volt minden tagja, a hasa, a melle, a karjai. A fején szintén terepszínű sapka volt, a bal kezén terepmintás ujjatlan kesztyű. A jobb kezében gépfegyver, amit a lába mellett lógatott a földre.

Chris csak meresztette a szemét, aztán pislogott egyet. ez…nem igazán tudta, hogy mit gondoljon a képről. Megint közelebb hajolt a képernyőhöz és a fényképen lévő lány arcát kezdte el tanulmányozni. Valahonnan ismerős volt neki, de hirtelen nem tudta. Visszalépett abba a mappába, ahol a kép volt, hátha talál valami jelet vagy valamit, ami alapján rájön arra, hogy kiről készült ez a kép.

„Csövi, szépségem! Lucas vagyok. Ez a nőci most lelépett egy kicsit, asszem lefeküdt aludni, mert már régóta talpon van. Tudod, hogy hová készülünk, ugye? Pörgünk ezerrel!!!!!!!!!!!!!!!!!!” Utána pedig: „Ezért ki fog nyírni, de nem igazán érdekel. Úgyis imád, nem valószínű, hogy bántana, max 8 napon belül gyógyuló sebeket szerezhetek. Na. Szóval küldök egy képet. Még 2-3 éve készítették róla, egy művészeti kiállításra. Szerintem kurva jó lett, de ő nem akarja mutogatni, mert szégyelli. Na csatolom a képet, aztán húzok, mert úgy hallom, közeledik! Ha lehet, ne buktass le, mert kettérúgja azt az izmos seggemet! Csáó, gyönyörűm, majd még beszélünk!”

Chris nem igazán értette először ezeket a mondatokat, aztán rájött, hogy egy elmentett msn-beszélgetés részletét olvasta el. J és Lucas beszélgetett. Lucas pedig…ő…Drew barátja. Chrisnek leesett a tantusz és maga elé rántotta a gépet, de úgy, hogy majdnem kihúzta a falból a töltőjét. Basszus. Ez akkor…Drew lenne??? Jézusom. Azért volt valahonnan ismerős. Ez a kép…ez a lány…ez…A férfi érezte, hogy megmozdul benne valami. Percekig mereven bámulta a képet. Arra riadt fel, hogy Toni megszólal mellette:

- Apa, te milyen pucér nénit nézegetsz?

- Toni, kincsem, hányszor mondtam már, hogy…

- Jé, ez a néni tökre olyan, mint Drew! – közölte csodálkozva a kislány, majd hátat fordított és kiszaladt a konyhából. Chris megrökönyödve bámult Toni után.

J 44.

44.

Toni kiabálva szaladt a bejárati ajtóhoz, amikor meghallotta a csengőt. Villámgyorsan feltépte az ajtót és J nyakába akart ugrani, de mégsem tette, mert a lány nem egyedül jött. Toni megtorpant, amikor meglátta a kisfiút. Már ismerte korábbról, mert amikor az ő apja és a kissrác apja együtt turnézott, akkor ők is találkoztak néha, bár nem igazán foglalkoztak egymással.
Draven nem szólalt meg, csak nézte a kislányt. Aztán hirtelen kihúzta magát:
- Szervusz, Antonia. Biztosan emlékszel rám. Draven Sebastien Bennington vagyok és örülök, hogy újra találkoztunk.
J álla leesett, amikor meghallotta Draven bemutatkozását. Anyám. Ámulva nézett a kissrácra, de a csodálkozása csak még nagyobb lett, amikor Toni illedelmesen keresztezte a bokáit és előadott egy szabályos pukedlit, miközben enyhén meghajtotta a fejét. J csak kapkodta a fejét. Mi van itt? A kislány háta mögött hirtelen megjelent Chris, és ha ők most rajzfilmfigurák lettek volna, hát akkor a fejük felett ott sorakozott volna sok kérdőjel. Egyikőjük sem értette a gyerekek viselkedését. Néhány másodpercig csend volt, aztán Chris megszólalt:
- Szia, Jemina! És szia neked is, Draven! Hogy vagy, kishaver?
Draven komoly arckifejezéssel kinyújtotta a kezét, Chris pedig elfogadta. Úgy ráztak kezet, mint két felnőtt.
- Szia, Chris bácsi. Remélem, nem okozok gondot, hogy eljöttem. Jöttem vigyázni Jem-re.
J megsimogatta a kissrác haját.
- Bizony, ő az én őrzőm. Szia, Chris. Szia, Toni.
- Fáradjatok be, bizonyára éhesek vagytok – szólalt meg Toni, mire a két felnőtt megint nem kapott levegőt. J Chrisre nézett, de a férfi csak megvonta a vállát. Draven egy elegáns mozdulattal előreengedte J-t, majd ő is belépett a tágas lakásba. Ámulva körülnézett.
- De gyönyörű!
- Jeminától kaptuk – kotyogott közbe kicsiChris, aki időközben előóvakodott a konyhából. Chris megfogta a kisfiú kezét.
- Emlékszel még Dravenre, Chris? Tudod, ő Chester bácsi fia.
KicsiChris bólintott.
- Aha, tudom. De jó, hogy jöttél. Gyere, megmutatom a szobámat és a játékaimat – fogta meg Draven kabátujját kicsiChris.
- Várj egy kicsit, csak leveszem a cipőmet.
Draven kibújt a cipőjéből és szépen egymás mellé tette őket. J elmosolyodott.
- Olyan vagy, mint az apád. Na, menjetek játszani egy kicsit, én még beszélgetek Chris-szel, aztán a tiétek vagyok. Addig találjátok ki, hogy mit szeretnétek játszani, oké?
- Okéka – tért vissza a „régi”, vagány Draven és követte kicsiChrist az egyik szobába. Persze Toni sem maradt a felnőttekkel, befurakodott a két fiú közé és megfogta a kezüket. Így mentek hármasban kicsiChris szobájába.
Chris a konyhába hívta J-t.
- Csüccs. Hogyhogy elhoztad Dravent? Chester azt mondta, ő fog rá vigyázni. Nem mintha baj lenne, félre ne értsd.
- Be kell mennie az ügyészségre Robina miatt – sóhajtott J. Chris leült mellé és finoman meglökte a vállát.
- Nyugi. Nem lesz semmi baj. Chester okos csávó. Nem fogja hagyni, hogy bármi bajotok legyen.
- Baszki, Chris! Ez a nő nem normális! Az egy dolog, hogy engem feljelent testi sértésért, mert kicsavartam a karját…de amit Chesterrel művelt! – dühödött be J, mire Chris átkarolta a vállát.
- Na igen. Ez a felveszem-hogyan-dugtam-a-főnökömmel-aztán-jól-megzsarolom fogás. De mondtam, nem fog neki bejönni. Én Chester helyében simán visszaperelném becsületsértésért és hitelrontásért.
- Lehet, hogy az lesz belőle. Viszont…anyám… - sápadt el J. – Mi lesz, ha…ha eladja valami szennylapnak vagy pletykaoldalnak a felvételt és nyilvánosságra kerül? Mi lesz a gyerekekkel?
- Hát…lehet, hogy keményebb eszközökhöz kellene folyamodnotok – tanácsolta Chris, mire J ránézett.
- Tudsz fasza bérgyilkost? Vagy nem is kell, hogy kinyírja, csak adjon tippeket.
Chris elnevette magát és felállt.
- Imádnivalóan hülye vagy, Jemina. Nekem viszont mennem kell, de sietek. Ó, nem tudod véletlenül, hogy mi volt a múltkor azon a megbeszélésen, ami Chester és Rihanna között volt? Tudod, erről a gasztroizéről…csak hogy nagyjából képben legyek, mert ma én vagyok a soros Rihannánál…
- Igazából Chester nem mondott semmi különöset, de mintha kényelmetlen lett volna neki a téma. Ha az a rihe rámászott, én kinyírom!
- Na, én tényleg megyek, mert elég harcias vagy ma reggel – vigyorgott Chris. – Sárkánytejet ittál reggelire vagy mi van veled?
- Hihi. Juj. Egy kérdés. Használhatom a gépedet, amíg nem vagy itthon? Csak az msn-része kellene, mert muszáj ma beszélnem Drew-val, hogy mikor jönnek Kanadába.
J teljesen „véletlenül” potyogtatta el az információkat, és várta Chris reakcióját. Magában mosolygott, amikor látta a férfi felcsillanó szemeit Drew és Kanada említésére.
Chris igyekezett úgy tenni, mint akinek teljesen semleges a téma, de közben a szíve vad táncba kezdett. Drew Kanadába jön! Legalább már egy időzónában lesznek…Sovány vigasz, de több, mint a semmi. Innentől talán egy kicsit könnyebb lesz a…mi is? – tette fel magának a kérdést Chris, de nem igazán tudott rá válaszolni.
J nem szólt semmit, de észrevette a férfi töprengését. Hát, barátocskám, jól gondold meg, hogy mit is akarsz Drew-tól, aztán kösd föl azt a rojtosra hordott gatyádat, hihi. Chris közben elbúcsúzott a gyerekektől és elment, de megígérte, hogy siet. J belesett a gyerekszobába. Anyám. A három gyerek akkora kuplerájt csinált, mintha egy tornádó vonult volna végig a szobán. De nem is a kupi volt a lényeg. Hanem először is az, hogy olyan szépen játszottak egymással, nem volt egy hangos szó sem közöttük, a fiúk simán „befogadták” Tonit. Amikor J belépett a szobába és meglátta az ágyon és a földön lévő cuccokat, eszébe jutott, hogy mit is csinálhatnának.
- Figyi, skacok és kishölgy! Mi lenne, ha…
- Jem, azt találtuk ki, hogy felöltözhetnénk ezekbe a ruhákba és csinálhatnánk egy koncertet – szólalt meg Draven. A kisfiú a földön ült, Toni lábai előtt. Merthogy a kiscsaj fent ült egy fotel tetején és éppen valami fejdíszt próbálgatott magára. Úgy nézett ki, mint egy királylány.
- Varázsbóbita – mosolyodott el J, amikor eszébe jutott Drew kifejezése. – Gyertek, öltözzünk fel! Nekem is pont ez jutott eszembe egyébként.
KicsiChris leugrott az ágyról és odavitte azokat a ruhákat, amiket ő nézett ki magának. J pedig felöltöztette a szőke kisfiút. Ráadott egy piros-világoskék-sötétkék-fehér csíkos pólót, egy számokkal teletűzdelt rövid ujjú inget, egy mustársárga nadrágot meg világos színű cipőt. A kezébe nyomta egy mikrofont.
- Mr. Cornell, melegítsen be, amíg a többi sztárt is felöltöztetem – mosolygott kicsiChrisre J, mire a kisfiú tényleg énekelgetni kezdett. J Tonihoz fordult.
- Gyere, kicsim, téged is felcicomázlak.
Néhány perc múlva egy dögös kis díva állt J előtt. Tonin egy rózsaszín Diesel-feliratos póló volt, világos színű térdnadrággal és papuccsal. A legjobb azonban a fejdísze volt, egy rózsaszín hajpánt, rajta egy hatalmas rózsaszín virággal. Toni felkapta a kis gitárját.
- Én ezzel fogok zenélni, jó?
- Tökéletes lesz. Gyere, Draven. Bár…ahogy elnézem, neked nem kell másik ruha. Te így is sztár vagy.
A kisfiú szégyenlősen elmosolyodott és óvatosan Tonira nézett. A kislány pedig rámosolygott.
J összecsapta a tenyerét.
- Tehát akkor…mit is adunk elő?
- Énekeljük el, amit apáék szoktak közösen – mondta Draven és elkezdte dúdolgatni a Crawling című Linkin Park-számot. KicsiChris becsatlakozott hozzá, Toni pengetni kezdte a gitárját. Közben pedig olyan figurákat lenyomtak, hogy J alig tudta visszafojtani a nevetését. Aztán gondolt egyet és gyorsan behozta a konyhából Chris laptopját. 3 másodperc alatt fellépett msn-re és szerencsére Drew is gépnél volt.
- Csákány – köszönt Drew azonnal, de J most nem vesztegette az idejét köszöngetéssel. Azonnal belőtte a kamerát és a gyerekek felé fordította.
- Ezt nézd, baszki. A jövő generációja. Cornell/Bennington együttműködés.
Drew a kamera másik felén megkönnyezte a látványt. A két Cornell-gyerek a szíve csücske volt. voltak az életben olyan vágyai, amikről tudta, hogy soha nem fognak teljesülni. És voltak olyanok, amelyekből már teljesült. Egy: a Syncroud és Kanada. Kettő: láthatta Chris Cornellt. A teljesületlen vágyai között pedig ott szerepelt, hogy egyszer, legalább egyszer az életben szeretné magához ölelni ezt a két…
- …varázsbóbitát – írta le J-nek.

J 43.

43.

Másnap reggel Chester arra ébredt, hogy J a hátán lévő tetoválásokat simogatja. Mozdulatlanul tűrte a lány érintéseit, de alig tudta megállni, hogy ne forduljon meg. Amikor azonban a lány ujjai a csípőjére kúsztak, nem bírta tovább és szembefordult J-vel.

- Jó reggelt – köszönt a lánynak és gyengéden megcsókolta. J szorosan átölelte és hozzábújt.

- Mi a baj, drága? – kérdezte Chester.

- Semmi. Csak olyan jó veled ébredni. Szeretlek – mondta J halkan és végigsimított a férfi arcán. Chester megfogta a lány kezét és a tenyerébe csókolt.

- Mikor mész Chrishez?

- 9-re.

- Akkor még van időnk – mosolyodott el a férfi.

- Mire? – kérdezett vissza J, miközben a lábát átvetette Chester csípőjén és nekidörgölőzött. – Mit tervezel velem?

- Ha én azt elmondanám… - vigyorgott Chester és a tenyerét J fenekére tette.

- Mondd csak el, kíváncsivá tettél.

- Hát…először is…megcsókollak…szépen, lassan, a nyelvemmel felfedezem a szádat…aztán…

Hirtelen kivágódott a hálószoba ajtaja és Draven robogott be.

- Szia, apa! Szia, Jem! Idebújhatok mellétek?

Chester és J egyszerre sóhajtott fel.

- Erre jó, ha az embernek gyereke van, mindig meg tudja zavarni – dünnyögte az orra alatt Chester, mire J a fülébe suttogta:

- Nyugi. Ne felejtsd el, amit csinálni akartál. Bepótoljuk.

Aztán a lány maga köré csavarta a takarót és felállt az ágyból, közben odacsempészett Chesternek egy alsógatyát, amit a férfi gyorsan magára is húzott a takaró alatt. J vigyorogva figyelte a férfi ügyködését, majd köszönt Dravennek:

- Szia, Draven! Gyere, bújj a helyemre, nekem úgyis lassan készülődnöm kell.

- Juj, de jó, juj, de jó – örült meg a kissrác és bepattant az ágyba. – Hová mész?

- Tudod, megyek vigyázni Tonira és kicsiChrisre. Csak este jövök haza. Addig vigyázz apára, jó?

- Okéka – kacsintott Draven J-re, majd az apjához bújt és átölelte a nyakát.

J mosolyogva nézte őket, majd elvonult felöltözni. Már lent volt a konyhában, amikor hallotta, hogy a fiúk párnacsatába kezdtek. A kezébe fogta a bögréjét és fellopakodott az emeletre. Megállt a szobabajtóban és csak nézte, amint Draven éppen az apja hátát püföli a nagypárnával. Aztán Chester elkapta a kisfiú kezét, lebirkózta, és csiklandozni kezdte az oldalát. Draven visítva nevetett, még a könnye is kicsordult. Néhány perc múlva pihegve elterültek a széles ágyon. Draven hirtelen odabújt Chesterhez és szorosan átölelte.

- Szeretlek, apa. Olyan jó, hogy itt lehetek. Anya ezt sosem engedi meg. Úgy szeretném, ha mindig veletek lehetnék. Jem-et is szeretem. Bárcsak ő lenne az anyukám.

Chester torkát összeszorította az öröm és a boldogság, hogy a fia szeret velük lenni. Draven utolsó mondatára viszont nem számított. Ahogy oldalra fordult, hogy beszéljen a gyerekkel, észrevette J-t. A lány könnyes szemmel, de mosolyogva figyelte őket, majd dobott egy csókot és kiment a szobából. Ahogy lépkedett lefelé a lépcsőn, megszólalt Chester telefonja, aztán J hallotta, hogy a férfi felveszi. J leült a konyhában az asztalhoz és lassú kortyokban inni kezdte a tejeskávéját. Draven mondatai szíven ütötték. És egyrészt örült, hogy a kisfiú így elfogadta és szeret itt lenni velük. Másrészt viszont az aggasztotta a lányt, hogy Draven egyre inkább eltávolodik a szülőanyjától. J tudta, hogy ezt előbb vagy utóbb, de meg kell beszélni Samanthával, mert nem akarta, hogy Draven megsérüljön, akár fizikailag, akár lelkileg. Szerencsére ezt Chester is így gondolta.
Chester letette a telefont és sóhajtott egyet. Nehogy már minden simán menjen! – gondolta magában a férfi. Elküldte Dravent a mosdóba, ő pedig felöltözött és lesietett a konyhába J-hez. A lány az asztalnál ülve itta a tejeskávéját. Amikor meglátta Chestert, elmosolyodott.

- Hű. Dögös ez a szerkód. De hová is mész?

- Az előbb az ügyvéd hívott. Be kell mennem az ügyészségre Robina miatt.

J arcáról lehervadt a mosoly.

- Ez a nő…nem nyugszik. Csak tudnám, hogy mit akar.

Chester megvonta a vállát.

- Teljesen mindegy, mit akar, mert nem fog neki sikerülni. Nem fog tönkretenni minket, bármennyire is erőlködik. Viszont…

- Mi lesz Dravennel? – kérdezte J. – Úgy volt, hogy ma te vigyázol rá. Vigyem el Chrishez?

- Épp ez lett volna a következő dolog, amit meg akartam veled beszélni, de megelőztél. Szerinted megoldható?

- Nem hiszem, hogy gáz lenne. Bár kicsiChris jóval fiatalabb, mint Draven, viszont fiú. Így legalább ellesznek egymással, amíg én Tonival foglalkozom – mondta a lány, és az órájára nézett.

- Lassan indulnunk kéne. Draven hol van?

- Mindjárt megnézem – Chester egy gyors csókot nyomott J szájára, majd felszaladt az emeletre Dravenhez. A kisfiú a földön hasalt és a tévét nézte. Chester elővette a ruháját a szekrényből és felöltöztette. Draven egy kicsit elszontyolodott, amikor kiderült, hogy Chesternek el kell mennie. A szomorúságát mintha elfújták volna, amikor megtudta, hogy J elviszi magával.

- Készíts össze néhány játékot, amit el szeretnél vinni, oké? Aztán gyere le a konyhába – borzolta meg Chester a kisfiú haját. Draven előkotorta az ágy alól a hátizsákját és pakolászni kezdett. Chester addig visszament J-hez. A lány már menetkész volt, csak Dravenre várt.

- Anyám. Még mindig dögös vagy – jelentette ki és Chester elé lépett. – Adj egy csókot, amivel elleszek estig, bár nem tudom, hogy fogom kibírni…

- Egy csók elég? – kérdezett vissza a férfi, mire J bólintott.

- Kezdetnek igen. Eszedbe ne jusson felhúzni, különben hülye leszek egész nap és csak azon fog járni az agyam, hogy mikor leszek végre itthon, az ágyban, és mikor csókolsz meg és mikor érsz hozzám. Na. Szóval ezt nem akarom…Csak egy csókot akarok.

Chester pedig megcsókolta. Először csak apró pici csókokat lehelt a lány szájára, aztán a csókok egyre hosszabbak lettek. A férfi belemarkolt J hajába, miközben a nyelve bebarangolta a lány szájának minden apró zugát.

- Fúj, apa, mit csináltok? – hallották meg maguk mellett Draven hangját. A kissrác öklendezős hangokat adott ki magából, amikor meglátta J-t és az apját csókolózni. – Blöe. Blöe. Blöe.

- Kincsem, te is ezt fogod csinálni a barátnőddel néhány év múlva – felelte J, mire Draven megrázta a fejét. A hétévesek komolyságával kijelentette:

- Én soha nem fogok így nyalakodni…

- Micsoda? Nyalakodás? – nevette el magát Chester, majd leguggolt Dravenhez.

- Fiam, ezt úgy hívják, hogy csókolózás. Nem nyalakodás. És nem csúnya dolog.

- Nem baj. Én akkor sem fogom ezt csinálni – kötötte az ebet a karóhoz Draven, majd J-re nézett.

- Mikor indulunk?

- Máris – szalutált J vidáman. – Csak előbb elköszönök apádtól, jó? Addig menj és vedd fel a cipődet. Melyik kocsival menjünk?

- A tiéddel, a tiéddel! Apáé olyan égő…

- Az lehet, hogy égő, viszont biztonságos – szólt közbe Chester. – Na, nyomás öltözni, fiam.

Draven kiszaladt az előszobába és magára hagyta a felnőtteket. Chester átölelte J-t.

- Vigyázz magatokra. Utálom, amikor azzal a kis tragaccsal mész el itthonról.

- Drágám, ne merd szidni az Evomat, mert kinyúvasztalak. Lehet, hogy kicsi, de nem tragacs. És igenis biztonságos. Átteszem a Chryslerből a gyerekülést, aztán húzunk, mert Toni már ezer százalék, hogy megőrjíti Christ.

- Remélem, nem lesz gond, hogy Dravent viszed magaddal…

- Biztosan nem lesz gond. Nyugi. Jó helyen leszünk.

Draven berobogott a konyhába és ugrálni kezdett J körül.

- Megyünk már? Megyünk már? Megyünk már?

- Igenis, uram, azonnal indulunk – nevetett J, majd megcsókolta Chestert, persze Draven öklendező hangjának kíséretében.

- Te is vigyázz magadra, jó? Értünk ne aggódj. Gondoskodj arról, hogy Robina ne akarjon már tőled soha semmit, még azt is felejtse el, hogy létezel. Légy kemény!

- Oké. Kemény leszek – vigyorodott el Chester kétértelműen, majd kikísérte J-t és Dravent a kocsihoz. A kisfiú gyorsan átpakolta az ülését J autójába, majd beleült és bekötötte a biztonsági övet. J is beült a kocsiba és leengedte az ablakot.

- Este jövünk. Aztán akkor elmesélheted, hogy milyen kemény voltál, hihi. Ó, és lenyúltam a Chryslerből egy cédédet. Nem baj? Ebben jobban szól.

- Milyen cédét nyúltál le, te galád nőszemély?

J úgy tett, mintha erősen gondolkodott volna.

- Hú. Várj. Most nem jut eszembe…Valami…Dead By Sunrise vagy mi a fene…elég nyers az anyag, de nem rossz…olyan, mintha még nem lenne kiadáskész állapotban…

- Mert még nincs is abban – közölte Chester -, csak nyáron adjuk ki. Ne nyomd a gázt, ha menet közben hallgatod, jó? Vigyázz magatokra, még egyszer kérlek – adott egy búcsúcsókot J-nek, majd intett Dravennek, hogy engedje le az ablakot.

- Vigyázol Jem-re, ugye, nagyfiú? – kérdezte Draventől, mire a kisfiú komolyan bólintott.

- Oké, apa. Vigyázok rá.

- Szeretlek, Draven – nyomott egy csókot Chester a fia homlokára. J közben beindította a kocsit. Lassan kigurultak az utcára és Chris lakása felé indultak.

J 42.

42.

- Sietek haza. Vigyázz Dravenre. Beszélgess vele. Nekem elmondott néhány dolgot, de te vagy az apja – csókolta meg J gyengéden Chestert, majd adott egy nagy puszit Dravennek.
- Szia, kicsim. Légy jó fiú és ne borítsd ki apádat, oké?
Draven felemelte a hüvelykujját és elvigyorodott. J elmosolyodott. Anyám. Jaj nektek, lányok! Ha Draven is olyan lesz, mint az apja…akkor bugyi nem marad szárazon a környezetében. J intett a fiúknak, beült a kocsijába és elporzott. Chester kézen fogta Dravent és kimentek a partra. Leültek a homokba és nekiálltak várat építeni. Közben a férfi óvatosan kikérdezte Dravent, hogy mi is történt tulajdonképpen az anyjánál. Elképedt a volt felesége viselkedésén. Hogy volt képes bántani Dravent? Meg egyáltalán…a gyerek soha nem tehet semmiről. A szülei hibáiról meg főleg nem. Miért rajta kell kitölteni a dühét? Chester elhatározta, hogy beszélni fog Samanthával ezekről a dolgokról.
J közben odaért Kathez. A barátnője egy nagy bögre tejeskávéval várta, mert tudta, hogy J azt bárhol és bármikor meg tudja inni. Magának csinált egy tál pattogatott kukoricát, aztán letelepedtek Kat apró konyhájában az asztalhoz.
- Van már valami sejtésed arról, hogy mit akarsz csinálni?
Kat megvonta a vállát.
- Szivi, lövésem sincs. Mivel egyáltalán nem tudok főzni, ezért tökmindegy, hogy mit cseszek el, nem?
- Hülye. Na, akkor mindjárt kitalálok neked valami faszányos kis menüt, amit könnyen meg tudsz csinálni nélkülem is.
- Miiii? Nélküled? Ezt hogy gondoltad? Nem segítesz?
- De. Összeállítom a menüt és megmutatom, hogy mit hogyan csinálj. Ha akarod, le is írom. Vagy lerajzolom. Hihi. Jó nagy fakanállal a kezedben lerajzollak, mint tetovált konyhatündért…
- Ó, te! – Kat J fejére borította a pattogatott kukoricát. Hangosan vihogni kezdtek, majd J puhatolózni kezdett Kat főzési tudománya felől. Két perc után azonban rá kellett jönnie, hogy elég nehéz feladatra vállalkozott. Ráadásul a forgatás nemsokára kezdődik, még egy hét van addig. Ennyi idő alatt kéne megtanítania Katnek legalább az alapvető dolgokat. Nagy kihívás. Megbeszélték, hogy két nap múlva J eljön Kathez és elkezdik a „tanulást”. J elbúcsúzott Kattől, majd átugrott Talindához. A nő örömmel fogadta. Tyler is ott volt az anyjánál, így most ketten kényeztették a kisfiút. Talinda figyelmesen nézte J-t, ahogy Tylerrel játszik.
- Nagyon szépen bánsz vele.
- Mert imádom. Mert imádnivaló – válaszolta J mosolyogva.
- Te szeretnél gyereket? – kérdezte Talinda, de rögtön látta, hogy kényes témába vágott bele. J elsápadt és nem nézett Talinda szemébe. Inkább azzal foglalkozott, hogy megigazgassa Tyler ruháját, ami a hancúrozásban összegyűrődött.
- Jemina. Mi a baj? Ne haragudj, ha rosszat kérdeztem. Csak látom rajtad, hogy mennyire szereted a gyerekeket. Ebből gondoltam, hogy talán…
- Semmi baj. Csak ez egy olyan téma, amire igyekszem nem gondolni.
- Miért?
- Én szeretnék gyereket. Nagyon is. Akár már most szülnék – bukott ki J-ből, és könnybe lábadt a szeme. Talinda felnyalábolta Tylert.
- Elviszem lefeküdni Tylert, aztán beszélhetünk róla, ha szeretnéd.
- Kösz. Oké.
- Mindjárt jövök.
Talinda elvitte Tylert a szobájába és lefektette. A kisfiú mindig gyorsan el szokott aludni, így Talindának most sem kellett altatnia. Nemsokára már J mellett ült a földön. A lány a szőnyeg rojtjaival babrált. Talinda lefogta a kezét és nem is engedte el.
- Hé. Elmondod?
J mély levegőt vett és Talindára nézett. A nő tekintetében és arcán annyi kedvességet és biztatást látott, hogy ömleni kezdtek belőle a szavak. Elmesélte Thaiföldet, Noit, az ötletét az örökbefogadásról és a házasságról, aztán azt, hogy Chester nem akar gyereket. Talinda figyelmesen hallgatta.
- Figyelj rám. Elmondom a házasságunk történetét. Hátha akkor jobban megérted Chester véleményét.
Talinda beszélni kezdett a megismerkedésükről Chesterrel, a férfi válásáról, az ő esküvőjükről, Tylerről, a veszekedésekről, a Pentagon-alkalmazott nő virtuális támadásairól és végül a válásukról.
- Chester szeret téged. Látom rajta. És biztos vagyok benne, hogy egyszer majd szeretne tőled gyereket. Csak most még nem. És nem azért, mert nem szeret. Jemina, Chester annyira szerelmes beléd, hogy bármit megadna neked.
- Egy gyereken kívül – vágott közbe szomorúan J, de Talinda megrázta a fejét.
- Nyugodj meg. Lesz közös gyereketek. Viszont teljesen megértem Chestert. Szeretne kettesben lenni veled. Csak veled. Hogy szerethessen. Hogy legyen időtök egymásra. Egy gyerek mellett ezt nem tehetné meg. Mert egy baba elvonja az ember figyelmét a másikról. Sajnos nálunk is ez történt. Amikor teherbe estem, megijedtünk, de eszünkbe se jutott, hogy ne tartsam meg a babát. Bíztunk benne, hogy a kapcsolatunk elég erős, hogy megbirkózzunk ezzel a nehéz helyzettel. Nem sikerült. És Chester fél. Nem akar még egyszer így járni. Nem akar elveszíteni téged.
- De nem veszítene el…
Talinda megint megrázta a fejét.
- Ezt most könnyű így mondani. Nem voltál még ilyen helyzetben. Egy baba mindent megváltoztat. Érted, Jemina? Mindent. És lehet, hogy rossz irányba. Talán most önzőnek gondolod Chestert, de arra kérlek, próbáld meg megérteni. Ő nagyon jó ember. A legjobb, akivel valaha is találkoztam. Megérdemlitek egymást, csak figyelj rá, kérlek. Szorítsd háttérbe a gyerek utáni vágyadat. Ne mondj le róla, de tedd félre egy kicsit és tegyétek boldoggá egymást.
J arcán végiggördült két könnycsepp. Talinda megsimogatta a lány arcát.
- Hé. Ne sírj. Szeretitek egymást, és most ez a legfontosabb dolog. És ha gyerekezni akarsz, kölcsönadom a fiúkat. Bármikor elviheted őket. Nyugodt szívvel rád bízom őket.
- Köszönöm. Talinda, ha tudnád, hogy ez mennyit számít nekem…
- Micsoda?
- Hát…hogy nem utálsz…hogy ilyen kedves vagy…hogy segítesz nekünk…
- Jemina, én azt akarom, hogy ti ketten nagyon boldogok legyetek. És a gyerekek is.
Ekkor megcsörrent J telefonja. A lány bocsánatkérőn nézett Talindára, amikor látta, hogy ki hívja.
- Ne haragudj, de ezt fel kell vennem. Szia, Chris! Mi újság?
- Szia, Jemina! Ugye nem felejtetted el a holnapot? – kérdezte Chris Cornell a vonal másik végén.
- Nem, dehogyis! Hogy felejthetném el? Reggel 9-re ott leszek.
- Oké. Toni már megőrjít, állandóan azt kérdezgeti, hogy mikor jössz és hogy fogsz-e neki rajzolni.
- Mondd meg Toninak, hogy természetesen rajzolok neki, amit akar. Adj egy nagy puszit annak a szépségnek meg a varázslatos öccsének is. Szia, Chris, holnap találkozunk!
J kinyomta a telefont és az órájára nézett.
- Anyám. Már ennyi az idő? – pattant fel. – Bocsi, de rohannom kell. Még főznöm kell holnapra valamit, hogy Chesternek meg Dravennek legyen kaja, ne mindig csak azt a francos McDonald’s-os tápot egyék.
- Hát attól én is a falra másztam – nevetett Talinda. – Gyere, kikísérlek.
- Kösz. Csak hadd lessek rá Tylerre még egyszer.
J odaóvakodott az alvó kisfiúhoz és gyengéden megsimogatta a fejét. Tyler elmosolyodott álmában és magához ölelte a maciját. J elköszönt Talindától és hazasietett. A fiúk éppen Playstation-csatát vívtak, amikor a lány megérkezett, és a nagy kiabálásban nem hallották J-t. A lány megállt a szobaajtóban és csak figyelte apát és fiát. Két Bennington. És ő mindkettőt imádja. J szíve csordultig telt szerelemmel, ahogy Chestert nézte. És eldöntötte, hogy megfogadja Talinda tanácsát. Félreteszi a közös gyerekről szőtt álmait egy időre. Csak Chesterre és a közös életükre fog koncentrálni. A férfi hirtelen megfordult, mintha megérezte volna, hogy J ott van mögötte. A pillantásába öröm, szerelem és boldogság költözött, és J megint rájött arra, hogy mennyire szereti ezt a négygyerekes, tetovált, rövid hajú, fantasztikus férfit.
- Csak játsszatok nyugodtan, én főzök vacsit. Draven, kalapáld el apádat, legyél kemény!
- Oké, Jem – nevetett Draven vidáman, mire Chester méltatlankodva tiltakozni kezdett. A lány otthagyta őket és levonult a konyhába. Egy óra múlva kész volt a kétfogásos vacsora, amiből még másnapra is marad majd. Evés után Draven megfürdött, ágyba bújt és Chester elmondott neki egy mesét. Amikor Draven elaludt, Chester gondosan betakargatta. J ez idő alatt lezuhanyozott és az ágyban várta Chestert. A férfi is gyorsan zuhanyozott és bebújt az ágyba J mellé. A lány szorosan hozzábújt és hallgatta a férfi egyenletes szívverését. Aztán simogatni kezdte Chester hátát, lassan, gyengéden. És érezte, hogy az érintése nem hagyta hidegen a férfit. Behunyt szemmel hagyta, hogy a férfi a hátára fordítsa és kényeztesse a testének minden egyes porcikáját. A lány többször is az orgazmus határára került, de Chester mindig tudta, hogy mikor hagyja abba. Azonban egy idő után már a férfi sem bírta tovább és elvette, amit J kínált neki. A testét. A szívét. A lelkét. A szerelmét. És ő is ugyanezt adta vissza J-nek.

J 41.

41.

J csak nézte a nőt. Ismerős volt valahonnan neki, de nem tudta, kivel áll szemben. Aztán megijedt, mert Draven sírni kezdett, és a nő…a nő megfogta a kisfiú karját és J felé lökte, de olyan durván, hogy Draven elesett és beverte a homlokát a lépcső szélébe. J felkapta a kisfiút és szorosan átölelte. Dühösen kiabálni kezdett a nőre:

- Mi a jó istent művel ezzel a gyerekkel? Megőrült? Be is törhetett volna a feje! Mégis mit képzel, ki maga?

A nő olyan mély gyűlölettel nézett J-re, hogy a lány önkéntelenül is hátrébb lépett és még szorosabban fogta Dravent. A kisfiú J nyakába kapaszkodott és remegett. J ringatta Dravent és a fülébe suttogta:

- Nyugodj meg, kicsim. Nem lesz baj. Nem lesz baj. Cssss. Itt vagyok és vigyázok rád.

- Vigasztald csak, te riherongy. Ezt akartad, nem? – szólalt meg a nő.

- Mi van? Miről beszél?

A nő hadonászni kezdett és J felé lépett.

- Gondolom, te vagy Chester új szerzeménye, igaz? – kérdezte megvetően, miközben végignézett J-n. – Úgy látom, még mindig nem bír a farkával. Friss husi? Még fiatalabb vagy, mint Talinda. Kíváncsi vagyok, te meddig kellesz neki.

- Hé! Hogy beszél? Most már…

A nő közbevágott.

- Mi is a neved? Jemima vagy mi a franc?

- Jemina – hangsúlyozta ki a lány.

- Tökmindegy – legyintett a nő, majd folytatta:

- Napok óta csak azt hallgatom ettől a kis szarostól, hogy haza akar menni Jem-hez. Meg Jem így meg úgy. És Jem-mel ezt szoktuk csinálni és Jem erre mást mondana és blabla. Elegem van. Eddig nem volt semmi baja Dravennek! Akárhányszor elvittem az öreganyjáékhoz, mindig ott akart maradni! De most…folyamatosan nyivákolt, hogy mikor jön már haza. Jemhez és az apjához!

J-nek hirtelen leesett, hogy ki a nő.

- Maga az anyja? Maga Samantha?

- Igen! Én szültem! Chester nekem csinálta! És nem fogod őt elvenni tőlem!

Draven szinte fojtogatta J-t, olyan szorosan kapaszkodott a lány nyakába és megint sírni kezdett. J folyamatosan nyugtatgatta, de amikor az anyja odakapott, hogy elvegye J-től, kiabálni kezdett:

- Jem! Jem! Nem akarom, hogy itt legyen! Menjünk be! Félek… - csuklott el a kisfiú hangja. J pedig megelégelte a cirkuszt. Közelebb lépett Samanthához:

- Menjen innen! Nézze meg, mit csinált! Halálra rémíti ezt a gyereket. Menjen innen, mielőtt hívom a zsarukat, és akkor tutira nem fogja többet az életben látni a gyerekét!

- Ne fenyegetőzz, te kurva! Kis félvér ribanc! Megbánod még, hogy velem kezdtél! Keservesen megbánod!

- Elég legyen – szólt halkan J, mire Samantha még jobban rikácsolni kezdett.

- Csak tudnám, hogy mit eszik rajtad Chester! Biztosan jó vagy az ágyban! Másra biztosan nem kellesz neki, haha! Arra ne is számíts, hogy feleségül vesz. Neki nem számít a házasság, volt már benne része kétszer. Jól kihancúrozza magát veled, aztán kirakja a szűrödet! Akkor meg csak nézhetsz! Bár gondolom, te sem azért vagy vele, mert halálosan szerelmes vagy bele!

J csak nézte az őrjöngő nőt és nem értette. Nem értette, hogy hogy volt képes bántani Dravent. Az, hogy őt leribancozta…hát már lassan megszokja. De egy ártatlan gyereket bántani, aki ráadásul vér a véréből…Ez már több a soknál.

- Most legyen elég – szólt közbe, amikor Samantha mocskos szájjal elkezdte ecsetelni Chester ágybeli képességeit. – Azt mondtam, elég! Tűnjön innen. Fél percet kap, utána telefonálok.

Samantha habzó szájjal hátrébb lépett és elindult a rá várakozó kocsi felé, de azért még folytatta a mondandóját. J azonban nem figyelt rá. Dravennel a karjaiban bement a házba. bevitte a kisfiút a szobájába és lefektette az ágyra. Draven könnyes szemmel nézett rá:

- Miért viselkedett anya így?

- Nem tudom, szívem. De ne is figyelj rá. Maradj itt, mindjárt hozok valamit, amivel letöröljük a kis homlokodat, mert vérzik.

J egy puszit nyomott Draven arcocskájára és kisietett a fürdőszobába. Kinyitotta a kis szekrényt a mosdó felett és rögtön megtalálta a fertőtlenítőt, steril gézlapocskákat és ragtapaszt. Visszament a szobába. Leült Draven mellé az ágyra és óvatosan letisztította a homlokát. A seb szerencsére nem volt sem nagy, sem mély, inkább csak horzsolás volt.

- Tegyünk rá ragtapaszt? Ide nézz, mit találtam – mutatta fel a halálfejes ragtapaszt. Draven csak bólintott. J leragasztotta a homlokát.

- Így jó lesz? Nézd meg, milyen vagány vagy – és Draven elé tartott egy kis kézitükröt. A kisfiú szomorúan elmosolyodott, majd J-re nézett. A lány szíve összefacsarodott a szemeiből áradó fájdalomtól és szomorúságtól. Átölelte a kisfiút.

- Jól van, kincsem. Nincs már semmi baj. Itt vagyok veled.

- Álmos vagyok.

- Akkor aludj egy jó nagyot és mire felébredsz, már minden rendben lesz – állt fel az ágyról J, de Draven megfogta a kezét.

- Itt maradsz velem?

- Szeretnéd?

Draven bólintott.

- Okés. Csak bezárom a bejárati ajtót és már itt is vagyok. Addig vetkőzz le és bújj a takaró alá, jó?

A kisfiú megint csak bólintott és elkezdte levenni a nadrágját. J lement a földszintre és bezárta az ajtót. Mire visszaért a gyerekszobába, Draven már a takaró alatt feküdt. J lefeküdt mellé az ágyra. Draven azonnal hozzábújt és átkarolta a nyakát. J simogatni kezdte a kisfiú haját és arcát és halkan mesélni kezdett. Egy olyan mesét, amit még az apjától hallott ennyi idősen. Egy kicsit átvariálta fiúsra, nem tündérek voltak benne, hanem hős szamurájok, akik kiálltak a jók mellett és legyőzték a gonosz embereket. Draven gyorsan elaludt. J egy darabig hallgatta a kisfiú békés, nyugodt szuszogását, aztán ő is elaludt.

Chester ez idő alatt a tévéstúdió melletti kávézóban ücsörgött és Rihannával tárgyalt. Illetve a kiscsaj beszélt, Chester meg csak nézte és hallgatta. Hát…mi tagadás, tényleg csinos a leányka és ahogy elnézem, nem lenne ellenére egy kis szex, de J lába nyomába nem érhet – állapította meg a férfi magában, és próbált arra koncentrálni, amit Rihanna mondott. Ám a gondolatai állandóan J körül forogtak. Mindig elcsodálkozott magán, hogy úgy viselkedik, mint egy tini. Szerelmes volt. Fülig. Hiányzott neki J. Nem csak a teste, hanem…hanem mindene. Hallani akarta a hangját, látni akarta az arcát, miközben beszélgetnek. Vele akart lenni.

- …beszéltük meg. Így jó lesz? – hallotta meg Rihanna hangját és a kiscsaj végigsimított Chester ujjain. A férfi úgy elkapta a kezét, mintha valami megégette volna.

- Bocs, nem figyeltem.

- Épp azt mondtam, hogy ki melyik napon fog főzni. Chris Cornell hétfőn, aztán Justin, Kat, csütörtökön én, pénteken pedig te. Aztán ott lenne a záróbuli is. Nálad.

- Mi? Záróbuli? És nálam? – kérdezett vissza Chester meglepődve. Rihanna bólintott és csábosan elmosolyodott.

- Biztosan jó lesz. Ó, és készülj fel, hogy a főztömtől megnyalod…mind a tíz ujjadat… - kezdett el kacérkodni a kiscsaj, mire Chester elvigyorodott az orra alatt. Anyám, ha ezt J látná. Kikaparná a szemedet, szívem.

- Oké. Akkor ezt meg is beszéltük. Még hívjuk egymást, jó? Most mennem kell – állt fel Chester és pénzt dobott az asztalra. – A vendégem voltál.

- Hová sietsz? Beszélgethetnénk még egy kicsit. Megismerhetnénk egymást jobban is, hogy ne idegenként találkozzunk a tévében – mosolygott még mindig Rihanna, de Chester elutasítóan megrázta a fejét.

- Haza kell mennem, várnak.

Rihanna bólintott.

- Aha. A kis barátnőd? Irigylem. Biztosan jól…bánsz vele…hm…Lennék a helyében… - nyögte be a kiscsaj, mire Chester menekülőre fogta. Gyorsan elhúzta a csíkot, de még hallotta Rihanna nevetését. Anyám, fújt egy nagyot a férfi, amikor már a kocsi biztonságos ülésében csücsült. Ez a nő…Basszus, ilyen nyíltan kikezdeni velem! Hiába volt évek óta „sztár”, Chester képtelen volt megszokni ezt a fajta viselkedést egy nőtől. Neki soha nem kellettek az ilyen lányok, nők, akikben nem volt semmi titok. A férfi szerette meghódítani őket, lépésről-lépésre, nem rögtön ágyba bújni velük. Na jó, ez alól pont J volt a kivétel, mert vele ismeretlenül is képes lett volna szeretkezni. Ahogy azonban összejöttek…amennyire rosszul indultak a dolgok, hát annyira jól alakult a kapcsolatuk. Chester a gázra lépett, minél előbb otthon akart lenni, J-vel. Át akarta ölelni a lányt, szorosan, és a fülébe súgni, hogy mennyire szereti. A férfi gyorsan hazaért, és meglepődve tapasztalta, hogy a bejárati ajtó zárva van. Lehet, hogy Jemina nincs is itthon? A kocsija a garázs előtt parkolt, tehát elvileg itthon kéne lennie. Hacsak nem ment el valahová gyalog, vagy taxival, de annak meg semmi értelme. Különben is szólt volna. Chester előkotorta a lakáskulcsot és bement. A házban néma csend honolt. A férfi végignézett az összes földszinti szobában, de sehol senki. Aztán kiment a teraszra, hátha a lány kint van a parton, de megintcsak senkit nem talált. Így maradt az emelet. Chester felsietett a lépcsőn. A hálószobában senki. A tervezőszobában senki. És akkor meglátta J-t. Draven szobájában. Chester lábujjhegyen beóvakodott a szobába. Hallotta J mély légvételeit és elmosolyodott, bár csodálkozott is, hogy J ilyenkor alszik, pláne a gyerekszobában. Aztán észrevette a lány nyaka köré fonódó karocskát és elérzékenyült. Draven szorosan J-hez bújt és átkarolta a lány nyakát, J pedig óvón ölelte a kisfiút. Milyen szépek – gondolta Chester és leült az egyik fotelba. Egy darabig csak nézte őket, aztán bevillant neki, hogy Dravennek most még elvileg az anyjánál kéne lennie. Hogyhogy itt van? És…miért van beragasztva a feje? Draven hirtelen felsírt álmában és még jobban J-hez bújt, a lány pedig ösztönös mozdulattal csitítani próbálta.

- Anya, ne bánts!