- Szeretlek, Chester. Annyira nagyon szeretlek…
A férfi elmosolyodott és megcsókolta a lány homlokát. Óvatosan bevitte a házba és a földszinti szobában letette az ágyra, majd visszament a kocsihoz. Kezet rázott Chris-szel.
- Kösz, haver, hogy segítettél.
- Semmiség. Neked bármikor bármit. Viszont…hallottam, mit mondott Jemina a gatyámról és nem szeretném, ha félreértenéd…Nem történt semmi köztünk.
- Elhiszem. Nem valószínű, hogy Jemina ilyen állapotban bármire is képes lenne – mondta Chester, de azért a kisördög belül elkezdte rágni.
- Ha láttad volna, apám! – mosolyodott el Chris. – 1 másodperc alatt elaludt az árokparton a földön.
- Hogy hol? – nézett nagyot Chester.
- Hazafelé meg kellett állnunk, mert nem akartam, hogy a kocsimba rókázzon…
- Oké, értem. Ne haragudj rá, jó? Na megyek, megnézem, nincs-e baj. Még egyszer kösz a segítséget!
- Ugyan már! Szegényt már előre sajnálom a holnap miatt. Szevasz, haver! – köszönt el Chris és elhúzott. Chester visszasietett a házba J-hez. A lány abban a helyzetben aludt, ahogy a férfi lefektette. Chester óvatosan, nehogy felébressze, levette róla a ruhát. J egy csipkebugyiban feküdt az ágyon. Álmában oldalra nyújtotta a karját és tapogatózni kezdett. Chester leült az ágyra és megfogta a lány kezét. Végigsimított az arcán és megcsókolta a homlokát.
- Aludj – suttogta a lánynak és megpróbált felállni.
J még aludt, de érezte Chester érintését és csókját. Megragadta a férfi kezét és nem engedte el.
- Ne. Ne hagyj itt. Abba belehalnék – mondta a lány. Chester nem tudta eldönteni, hogy alszik-e vagy ébren van. – Gyere ide hozzám, kérlek. Kérlek…Kérlek… - suttogott a lány sírós hangon. Chester levetkőzött és bebújt J mellé az ágyba. Átölelte a lányt, J pedig szorosan hozzábújt, szinte ráfonódott a férfi testére. Önkéntelen mozdulatokkal simogatni kezdte Chestert, miközben a lábát átvetette a férfi csípőjén.
Chester mély levegőt vett. Hiába volt részeg J és hiába aludt, a férfi még így is azonnal megkívánta, de lebeszélte magát. Légy eszednél, Bennington, Jemina azt sem tudja, hol van és mit csinál. Ne akarj vele szeretkezni most. Állítsd le magad. Ne a szexen járjon az eszed, hanem azon, hogy mi lesz Jeminával és a gyerekekkel. Kell, hogy legyen valami megoldás. Holnap beszélek a fiúkkal. Muszáj helyrehozni a dolgot. Muszáj. Most viszont aludj, Bennington, holnap nehéz napod lesz.
Másnap reggel J kinyitotta a szemét, de azonnal be is csukta. Hirtelen azt sem tudta, hol van. Aztán résnyire megint kinyitotta a szemét, egy kicsit oldalra fordult és meglátta Chestert maga mellett. A férfi őt nézte, de nem szólt egy szót sem.
- Sajnálom – mondta J rekedten. – Annyira szégyellem magam…
- Miért? – kérdezett vissza Chester.
- Ahogy viselkedtem. Amiket mondtam és ahogy mondtam. Mindenre emlékszem…Vagy legalábbis remélem, hogy mindenre emlékszem…
- Miért hívtad fel Chris-t? – kérdezte Chester halkan. – Miért nem engem hívtál?
- Nem tudom. Csak ki voltam akadva a srácaid miatt és tudni akartam, hogy az ő gyerekei hogyan reagálnának szerinte egy ilyen helyzetre…Nem kellett volna. Nem kellett volna cirkuszolnom. Nem kellett volna elmennem itthonról és nem kellett volna innom. Gyerekesen viselkedtem…Rettenetesen sajnálom – mondta a lány és becsukta a szemét, hátha így elmúlik a szégyenérzet, de nem.
Chester felkönyökölt és a tenyerébe támasztotta a fejét. A másik kezével megsimogatta J arcát, az ujjaival végigrajzolta a lány arcának vonásait, a szemöldökétől kezdve az orrán át a szájáig.
- Hé. Jemina. Nézz rám – szólalt meg, mire a lány kinyitotta a szemét. Chester elmosolyodott.
- Elég volt a bűnbánásból. Oké? Előferdül az ilyen. Én is elszúrtam tegnap a dolgot, de még rendbe hozhatjuk. Ma elmegyek Talindához és beszélek a srácokkal.
- De…
- Csss – tette az ujját Chester a lány szájára. – Nincs de. Elmegyek és kész. Nem tudom, mi fog belőle kisülni, de beszélnem kell velük. Miattuk is és magunk miatt is. Nem akarom, hogy bárki is szenvedjen. Szeretném, ha mindannyian végre boldogok lehetnénk.
- Miért, most nem vagy boldog? – kérdezett vissza J élcelődve.
- De igen. Olyan boldog vagyok veled, mint még soha életemben. Komolyan mondom.
J szemét elfutotta a könny. Odabújt Chesterhez és a fejét a férfi mellkasára fektette. Chester egyenletes szívdobogása gyógyír volt a tegnapi estére. Így feküdtek egy darabig, aztán J kikászálódott az ágyból és elment zuhanyozni. Ahogy beállt a víz alá, bevillantak az este történtek: a Viper Room, a rengeteg tequila, a tombolása, Chris megjelenése. És…anyám! A fényképész! Szólnom kell Chester-nek, nehogy bármit is félreértelmezzen! A lány villámgyorsan kiugrott a zuhany alól, magára tekert egy törülközőt és lesietett a konyhába. Chester közben már felöltözött. Az asztalnál ült és egy újságot böngészett. J odament mögé.
- Ööö…tegnap lefényképezt…
Nem tudta befejezni a megkezdett mondatot, mert meglátta az újság hátoldalát. És a fényképet. Jesszus!
- Ezt akartad mondani? – kérdezte Chester halkan és J-re nézett. – Hát elég…érdekes kép, meg kell hagyni.
- Chester…kérlek…nehogy azt gondold, hogy bármi is volt…
- Chris is ezt mondta.
- És elhiszed?
- Bízom benned – felelte a férfi, de a szíve mélyén a kétség apró szikrája villant.
J sápadtan figyelte Chester reakcióját, a pillanatnyi tétovázást. És látta a férfin, hogy szeretne neki hinni, de…
- Kérlek, kérlek, kérlek. Ezek a szemét fotósok meg firkászok aztán mindig tudják, hogyan kell belerondítani a dolgokba! Higyj nekem! Elestem és azért kapaszkodtam Chris-be. Tényleg.
- Jól van – mondta Chester -, hagyd már abba ezt a mentegetőzést. Ennyire csak az szokta menteni az irháját, aki sáros valamiben…
J még jobban elfehéredett.
- Ezzel meg mit akarsz mondani?
Chester felállt.
- Ha te rólam látnál egy ilyen fényképet, mi lenne az első reakciód?
- Elvágnám a rihe torkát – felelte J, mire Chester elnevette magát. Átölelte a lányt.
- Hát az én reakcióm kevésbé volt véres, de hirtelen nem kedveltem Chris-t.
- És rólam mit gondoltál? – kérdezett vissza J és Chester szemébe nézett.
- Hogy vigyáznom kell rád. Óvnom kell téged, mert…
- Mert?
- Mert amikor megláttam a képet, megijedtem. Megijedtem, hogy elveszíthetlek – vallotta be Chester, mire J befogta a száját.
- Ne gondolj ilyenekre. Együtt vagyunk. Szeretlek téged, szívem minden dobbanásával. Nem fogsz elveszíteni. Hacsak én nem veszítelek el téged…
Chester belecsókolt J tenyerébe.
- Vigyázzunk egymásra. Basszus. Milyen filozofikus hangulatban vagyok ma – mosolyodott el a férfi. J végigsimított a szeme sarkában és az orra mellett kiülő nevetőráncokon.
- Szeretem, amikor mosolyogsz. Szép vagy.
- Férfira nem szokták mondani, hogy szép! Maximum azt, hogy…szexis, észbontó, jó seggű és még…
J közelebb lépett Chesterhez és a füléhez hajolt.
- Oké. Szóval akkor szexis vagy. Észbontó. Jó seggű. És még… vadító. Dögletes. Isteni. Imádnivaló.
J szavaitól Chester pulzusa az egekig szökött.
- Nem vagy másnapos? Nem fáj a fejed? Nem a tequila beszél belőled? – kérdezte az izgalomtól rekedten. J megrázta a fejét.
- Semmi bajom. Színjózan vagyok. Tudom, mit beszélek. Szeretlek. És most megyek öltözni – mondta. Keményen megcsókolta Chestert, majd elindult az emeletre. A lépcsőn lépkedve leejtette magáról a törülközőt. Épp hogy belépett a hálószobába, amikor Chester is megérkezett, kezében a törülközővel.
- Ezt elhagytad menet közben…
J ártatlan tekintettel nézett a férfira.
- Ó. Észre sem vettem…
- Hát én igen – felelte Chester és lépett egyet J felé. A lány pedig hátrálni kezdett, amíg a lába bele nem ütközött a hatalmas franciaágyba. Hanyatt dőlt rajta. Chester megállt az ágy előtt és csak nézte a lányt. Majd letérdelt és a kezébe fogta J lábfejét. Először az ujjaival simogatta, majd a szájával. J lába megrándult.
- Baszki. Nem is tudtam, hogy a lábfejemen is vannak erogén zónáim. Pedig…van vagy…sokszáz…
Chester keze feljebb kúszott a lány vádlijára és ott is simogatni kezdte. J felsóhajtott.
- Itt is van…sokszáz…ssszzzz…sokezer…jaj…istenem… - nyögött fel, amikor Chester egyre feljebb haladt. A lány felült az ágyon. Chester vele szemben állt. J felhúzta a férfi pólóját és egy gyors csókot nyomott a férfi hasára, majd simogatni kezdte a derekát, miközben úgy nézett rá, hogy a férfi szíve majdnem kiugrott a helyéből. Chester gyorsan lerántotta a pólóját, majd a nadrágjától és a boxertől is megszabadult. J közben ismét az ágyon feküdt és várta, hogy Chester végre megint hozzáérjen. Fuldoklott a vágytól, úgy érezte, nem kap levegőt. Amikor a férfi fölé hajolt és megcsókolta, J teste megfeszült. Hosszan, gyengéden szerelmeskedtek. Minden mozdulat, minden elsuttogott szó, minden mosoly és sóhaj az egymás iránt érzett szerelmükről szólt. Amikor lecsillapodott a szívverésük, némán feküdtek egymás karjaiban. Nem kellett a beszéd, érezték, amit szavakkal nem lehet kifejezni. És akkor megszólalt Chester telefonja.