Chester érezte, hogy Carly jó úton halad. Ami őt magát illette, amikor megérezte Carly szorítását, tudta, hogy vége. Nem tudja tovább húzni. A lány szemébe nézett és látta, hogy ő is azon a ponton van, amikor elég néhány kemény mozdulat. - Drága…- szólt rekedten. - Igen, Chazy – leheltem a fülébe -, gyerünk! Azt akarom, hogy belém élvezz! Chester megtámasztotta magát és olyan mélyen belém jött, hogy azt hittem, szétszakadok. Nem fájt egy cseppet sem, iszonyatosan jó érzés volt. Kemény, néha már majdnem durva mozdulataitól egyre csak sodródtam az orgazmus felé és láttam, hogy Chaznek sem hiányzik már sok. Egy kicsit megemeltem a csípőmet és ez volt az a mozdulat, ami az egekig repített mindkettőnket. Hallottam Chester nyögéseit, amik összevegyültek az enyéimmel. És aztán jött a robbanás, az iszonyatos élvezet, amit még intenzívebbé tett az, hogy hallottam Chester hangos kiáltását, ami az elélvezés pillanatában kirobbant belőle. Én is képtelen voltam visszafojtani a sikolyt. Éreztem a melegséget, éreztem, amikor Chaz belém élvezett. És ez nagyon jó volt. Erre a férfira vágytam egész életemben. Zihálva kapaszkodtunk össze. Chester életében ez a szeretkezés volt a csúcs. Soha nem érzett még ilyet. Eddig is tudta, hogy a szex jó dolog. Na de ez a mostani…A férfiról ömlött a víz. Lihegve támasztotta a fejét Carly homlokának, a karjai remegtek, alig tudta megtartani a saját súlyát. Carlyra nézett és gyengéden megcsókolta. - Emlékszel még, mit mondtál a zenénkről, amikor először találkoztunk? – kérdezte egy idő után a férfi. - Aha. Hogy jobb, mint az orgazmus… - mosolyodott el Carly. - És én mit mondtam akkor? - Hogy biztosan nem volt még ultrabrutál élvezetben részem… - Na és most mit mondasz? - A zenétekről vagy az orgazmusról? – incselkedett a lány Chesterrel, majd megcsókolta. – Hát…azt hiszem, most már tudom, mit jelent az a szó, hogy ultrabrutál…Nekem soha nem volt még ilyen jó. És azért volt ilyen fantasztikus, mert szeretlek, Chester Charles Bennington – simított végig a férfi arcán Carly. - Én is szeretlek, Carly Robson. Ennél szebb befejezése nem is lehetett volna a napnak. Összebújva aludtunk el, Chester szorosan ölelt, mintha attól tartott volna, reggelre eltűnök. De nem fogok. Rátaláltam és nem engedem el. Soha.
Chester élvezte a lány látványát. Élvezte, hogy ekkora gyönyört tud okozni Carlynak. Amíg az ujjai a lány hüvelyében voltak, a férfi csókolni kezdte Carly száját.
-Jó neked, drága? – zihálta a lány szájába, mire Carly felnyögött, előrébb tolta a csípőjét, így Chester ujjai még mélyebbre hatoltak.
-Istenem, Chazy – felelte Carly és ismét felnyögött. Nagyon azon a határon volt, hogy mindjárt elélvez, ezért megfogta Chaz kezét. Egy hirtelen mozdulattal a hátára fektette a férfit és elhelyezkedett fölötte.
Bár Chazen még rajta volt az alsónadrág, éreztem a lábaim között a vágyát. Hihetetlenül izgató látvány volt a férfi, ahogy alattam feküdt, teljesen kiszolgáltatva nekem. Elmosolyodtam és megcsókoltam először az arcát, aztán a száját. A nyelvemet végighúztam a nyakán lüktető éren, majd haladtam lefelé. Csókokkal borítottam el a mellkasát, a mellbimbóinak külön figyelmet szentelve. Visszaadtam neki azt, amit ő adott nekem: nyalogattam, szívogattam, a fogaim közé vettem őket. Végigcsókoltam a bordáit, a hasát, a köldökét. Elértem a boxerje szegélyéig. Becsúsztattam az ujjaimat, épp csak annyira, hogy az ujjbegyem hozzáérjen a farkához. Aztán a szám követte az ujjaim útját. Centiről centire lejjebb húztam a boxert, amíg elő nem bukkant a farka, keményen, tettre készen. Lehúztam róla az alsónadrágot és elhajítottam. Nem tudom, hol hagytam a szégyenérzetemet. Soha nem voltam oda az orális szexért, de Chazzel minden más volt. Olyan természetes. Olyan nagyon-nagyon jó. A kezembe vettem a farkát és először apró kis nyelvmozdulatokkal ingerelni kezdtem, miközben fel-le mozgattam a kezem. Végignyaltam oda-vissza, többször is, aztán a számba vettem és így is izgatni kezdtem. Amikor leengedtem egészen mélyen szinte a torkomba, Chester hangosan felnyögött. A kezét a fejemre téve irányított, én pedig megadtam minden jót neki. Aztán belemarkolt a hajamba és felhúzott magához.
-Ülj rám és engedj magadba – mondta rekedten. Fölé csúsztam, lenyúltam kettőnk közé. Megfogtam a farkát és magamba igazítottam. Lassan, szinte centiről centire engedtem magamba. Amikor tövig bennem volt, egy erős mozdulattal előrelöktem a csípőmet. Mind a ketten hangosan felnyögtünk az élvezettől.
Chester még soha nem érzett így. Mintha teljesen egymásnak lettek volna teremtve. Carly olyan mélyen befogadta, hogy már nem volt Carly és nem volt ő. Egyek voltak. A lány lassan mozogni kezdett, közben megfogta Chester kezeit és a mellére tette őket. Chester simogatni kezdte a mellbimbókat, majd egy kicsit felemelkedett és a szájával is folytatta a lány melleinek kényeztetését.
Ez a két érzés…Chaz farka bennem és a szája a mellemen…annyira intenzív gyönyört okozott, hogy éreztem, nemsokára elélvezek. Megszorítottam a belső izmomat Chaz farkán, mire ő rám nézett.
-Ezt ne…Ettől elmegyek…
-És az baj lenne? – kérdeztem vissza rekedten. Chester megragadta a derekamat és pozíciót váltottunk úgy, hogy a farka végig bennem volt. Most ő volt felül. Megtámaszkodott a fejem mellett és mozgatni kezdte a csípőjét. Hangosan nyögtem az élvezettől és behunytam a szemem. Chaz egyik erőteljes mozdulatától elindult bennem a lavina. Megint megszorítottam a belső izmommal a farkát, és most tudtam, hogy nem fogom tudni megállítani az orgazmust.
Chester megfogta a kezemet és bevezetett a házba. Ámulva néztem körül. Mindenhol gyertyák égtek, a padlón át a lépcsőig és azon felfelé vezetett a gyertyák hosszú sora. - Ó – csak ennyit tudtam kinyögni. - Tetszik? – kérdezte Chaz, mire bólintottam és megcsókoltam. Chester a karjaiba kapott és felvitt a lépcsőn. Az egyik szobaajtó előtt letett a földre. A zsebéből előhúzott egy fekete kendőt és bekötötte a szememet. Hátulról átölelte a derekamat és egyszerre lépkedve bementünk a szobába. Ott aztán levette a kendőt, én pedig még jobban megdöbbentem. Itt is gyertyák égtek, az ágy körül, a szekrényeken, a földön, mindenhol. Az ágy melletti kisasztalon egy vödörből pezsgősüveg nyaka kandikált kifelé, mellette két hosszúnyakú pohár. Chester leültetett az ágy szélére, töltött a pezsgőből és az egyik poharat a kezembe nyomta. - Igyunk rád – mondta, de megráztam a fejem. - Igyunk kettőnkre – válaszoltam és kiittam egy hajtásra a pezsgőt. A pohár széle felett Chestert néztem. Akartam őt. Azt akartam, hogy csókoljon meg, hogy vetkőztessen le, hogy simogasson, hogy juttasson el a mennyországba. Szerettem volna megérinteni a bőrét, végigcsókolni a testét, szerettem volna magamban érezni a farkát. Letettem a poharat és Chaz kezéből is kivettem. Megfogtam a pólóját és közelebb húztam magamhoz. Az arcom az ágyéka magasságában volt, így láttam, hogy mennyire akar engem. Becsúsztattam a kezem a pólója alá, lehúztam róla és simogatni kezdtem a hasát, a derekát, az ujjaim néha betévedtek a nadrágja alá. Chester mély levegőt vett, amikor előrehajoltam és egy apró csókot leheltem a hasára. Lassan felemelkedtem az ágyról és közben végigcsókoltam Chaz hasát, a mellkasát, a nyakát. Aztán megfordítottam és a hátán folytattam a csókokat. Az ujjaimmal, majd a nyelvemmel végigkövettem a tetoválásokat a hátán. A tetovált bőre nagyon felizgatott, így előrenyúltam és kikapcsoltam az övét. Chester nem szólt egy szót sem egész idő alatt, de amikor megérezte a kezemet a boxerjén, felnyögött és meg akart fordulni, de nem hagytam. Még mindig csókoltam a hátát, a derekát és közben az egyik kezem becsúszott az alsónadrágja alá. Ahogy hozzáértem forró és kemény farkához, felnyögtem. Simogatni kezdtem. Először óvatosan, finom mozdulatokkal, aztán erősebben. Chester hangosan vette a levegőt, mert Carly mozdulatai nagyon felizgatták. A lány keze csodákat művelt vele. De muszáj volt megfognia Carly kezét, mert érezte, hogy ha így haladnak tovább, a szeretkezésből nem lesz semmi és a lány kezébe fog élvezni. - Drága…Engedj el, kérlek! Iszonyatosan élvezem, de most én jövök – zihálta a férfi. Megfogta a kezemet és szembefordult velem. Levette a felsőmet, én pedig kibújtam a nadrágomból. Ott álltam előtte csipke melltartóban és bugyiban. Közben ő is levette a farmert. Gyengéden megfogott, az ágyra döntött és fölém térdelt. Csókolni kezdett, először az arcomat, aztán a nyakamat és haladt szépen lassan lefelé. Elért a mellemig. - Praktikus – mondta, amikor látta, hogy a melltartóm elöl kapcsos. Odanyúlt és kikapcsolta. Egy kicsit felemelkedtem és kihúztam magam alól a ruhadarabot. Felnyögtem, amikor megéreztem a száját a mellemen. Elkezdte csókolni, nyalogatni a mellbimbómat, egyiket a másik után. Közben a keze sem tétlenkedett, simogatta a combomat. Először kívülről, aztán széttárta a lábaimat és belülről végighúzta az ujjait. Úgy éreztem, a bőröm lángra lobban. Chaz a lábam közé nyúlt és a bugyin keresztül izgatott. Megvonaglottam, amikor éreztem, hogy félrehúzza a bugyimat. - Chazy – nyögtem rekedten. - Igen? - Kérlek… - Mire kérsz? – kérdezte Chester és a szemembe nézett. Megmozdítottam a csípőmet, egy kicsit előrébb toltam magam. - Kérlek…- csak ennyit tudtam mondani. - Mire kérsz? – kérdezte ismét Chester. – Mondd ki! Mondd ki, mire vágysz! – és erősebben simogatott lent. - Azt akarom, hogy tépd le a bugyimat, érezni akarom a nyelvedet, Chazy – nyögtem a vágytól félájultan. - Kívánságod számomra parancs – egy erős mozdulat és a bugyim a szoba másik felében landolt. Chaz lejjebb csúszott. Feltolta a lábaimat és egyszer csak megéreztem a nyelvét. Olyan ügyesen játszott a nyelvével: hol gyorsabban, hol lassabban mozgatta, hol csak kívülről nyalta a csiklómat és a szeméremajkakat, de amikor belém csúsztatta, azt hittem, elájulok. Megint megvonaglottam és nem tudtam visszafojtani a nyögéseket, amiket Chester nyelvének érintése váltott ki belőlem. Chaz kis idő múlva abbahagyta a nyalást, de a nyelvét felváltották az ujjai. Annyira be voltam nedvesedve, hogy az ujjait könnyedén belém tudta csúsztatni, ismét mennyei örömöt okozva.
Visszamentem a szobámba, az ágyra vetettem magam és sírtam. Aztán elővettem az iPodot és zenét hallgattam. Chester énekével és a fiúk zenéjével a fülemen aludtam el. Reggel úgy ébredtem, mint akit fejbevertek. Kedvetlen voltam, nem érdekelt semmi. Meghallgattam, amit a szervezők mondtak, de nem foglalkoztam a mondandójukkal. Csak akkor kaptam fel a fejemet, amikor közölték, hogy szerelmes dalokat kell előadnunk szombaton. Na nem. Ezt nem. Erre képtelen vagyok – gondoltam magamban. Egész héten érdektelenül gyakoroltam a felkészítő tanárral, szinte azt sem tudtam, mit énekelek. Az egyetlen jó dolog a napi telefonhívás volt Chaztől. Volt, hogy egy órán át beszélgettünk. Akkor jobb hangulatom lett. Egy darabig. Chaz minden nap felhívott, ahogy ígérte. És minden nappal egyre jobban szerettem. És minden nappal egyre jobban hiányzott.
Chester boldog volt, amikor Carlyval beszélt telefonon, de hallotta a lány hangján, hogy baj van. Bár Carly nem mondott erről semmit, a férfi érezte, hogy a lány szomorú. Tartott tőle, hogy nem fog rendesen felkészülni a szombati versenyre. És igaza is lett. Amikor Carly a színpadra lépett, Chester tudta, hogy ki fog esni. A férfi igyekezett olyan helyről nézni a döntőt, ahol Carly nem veszi észre, nehogy még jobban megzavarja a lányt. Szörnyű volt, amit a lány a színpadon művelt. Többször elment vagy megbicsaklott a hangja, néha elrontotta a szöveget, de ami a legfeltűnőbb volt, az a lelkesedés teljes hiánya.
- Carly, ez mi a fene volt? – kérdezte dühösen a zsűri elnöke. – Mit műveltél ma itt? Azok után az előadások után, azok után az élmények után, amit nekünk adtál…Mi volt ez?
Megvontam a vállam. Tudtam, hogy óriási csalódást okoztam rengeteg embernek, de ma este voltam olyan önző, hogy életemben először magamra gondoltam. Ahogy vártuk az eredményhirdetést, türelmetlenül toporogtam. Alig vártam, hogy kimondják a kiesőt. A cuccom már össze volt készítve. És mi van, ha Chaz nincs is itt? – bizonytalanodtam el egy pillanatra. Aztán észrevettem. Ott állt, félrehúzódva az egyik oszlop mögött. Visszatért az életkedvem, amikor megláttam az arcát és a kis félmosolyát. Tudtam, hogy megérte eldobni mindent. Érte. Közben kimondták:
-Aki ezen a héten nem jutott tovább…Óriási csalódás, de a mai teljesítménye alapján…akitől ma búcsúzunk, az Carly Robson!
Végre! Kimondták a nevemet! Meg sem vártam, hogy a többiek elbúcsúzzanak tőlem. Leugrottam a színpadról és rohanni kezdtem a nézőtéren hátrafelé. Chester is elindult felém és félúton találkoztunk. A karjaiba kapott, én szorosan átkulcsoltam a derekát a lábaimmal és a nyakába borultam. Boldogan felnevettünk, mire a közönség hangos ovációban tört ki.
-Szia, drága. Szia. Annyira hiányoztál – suttogta a fülembe. – Gyere, elviszlek innen.
-Menjünk. A cuccom már egy hete össze van pakolva. Ne kérdezd. Igen. Direkt estem ki. Az én döntésem volt…
-Ne beszélj annyit, csókolj meg – kérte Chaz és én eleget tettem a kérésének. Mielőtt azonban elmélyedhettünk volna a csókban, a rendezőasszisztens rám szólt, hogy el kell hagynom a házat. Chazzel az oldalamon besiettem a szobámba és felkaptam a bőröndömet. Sietve elbúcsúztam a bent maradt versenyzőktől, sok sikert kívántam nekik. Aztán kiléptünk a házból. Szabad voltam. Szabadok voltunk. Szembefordultam Chazzel.
-Hazaviszel, Chazy?
-Erre vártam már egy hete – felelte Chester és forrón megcsókolt. Beültünk a kocsiba és a férfi padlógázzal indított, de előtte még lebonyolított egy gyors telefonhívást, amit nem értettem, de nem is igazán érdekelt. Csak menjünk már! Még szerencse, hogy a kocsi automataváltós volt, így Chester végig a combomat simogatta. Ha piros lámpát kaptunk, áthajolt és megcsókolt.
A férfi alig várta, hogy hazaérjenek. Annyira vágyott a lányra, hogy az már szinte fájt. A szíve hevesen vert, akárhányszor Carlyra nézett vagy megérintette. A farka megkeményedett arra a gondolatra, hogy nemsokára otthon lesznek az ágyban. Jó esetben. Ha kibírja addig. Chester legszívesebben nekiesett volna Carlynak, de legyőzte a késztetést. Kis idő múlva elérték a férfi házát. Chester kiszállt a kocsiból és kisegítette a lányt is. Remélte, hogy a házban az lesz, amit megbeszéltek Mike-kal.
A szereplésünk nagyon jól sikerült. Chazzel egymásnak és egymás mellett énekeltünk, Mike néha közénk állt és együtt tomboltunk a zenére. A közönség és a zsűri is őrjöngött. Amikor mindenki végzett az előadásával, vártuk a zsűri döntését. Chaz és Mike fogta a kezemet két oldalról, amikor meghallottuk a döntést: - A jövő heti döntő résztvevői pedig… Úgy szorítottam a két férfi kezét, hogy szerintem majdnem eltörtem az ujjaikat. - …és Carly Robson! Nem akarom – ez volt az első gondolatom. Mike megölelt, adott egy puszit az arcomra és levonult a színpadról. Chaz átkarolta a derekamat, én pedig átöleltem a nyakát. Arcon csókolt és a fülembe suttogta: - Gratulálok, drága… - Chazy, én nem akarok itt maradni… - válaszoltam neki halkan. - Gyere – megfogta a kezemet, integettünk az embereknek és mi is leléptünk a színpadról. A díszletek mögött Chaz szorosan átölelt: - Várni foglak kint… - Chazy – könny gördült le az arcomon. Chaz odanyúlt és letörölte. Szomorú volt a hangja. - Ne sírj. Örülök, hogy továbbjutottál. - Nem akarok itt maradni – ismételtem, és már sírtam. Chaz ringatni kezdett és vigasztaló szavakat suttogott a fülembe. - Ne sírj. Bent kell maradnod, mert jó vagy. Én veled leszek gondolatban. Szombaton pedig meg foglak nézni. Várok rád, drága, mert szeretlek… Ettől a vallomástól még jobban ömlöttek a könnyeim. Közben Mike és a többi srác is előkerült és kollektív vigasztalásba kezdtek. Nagyon megszerettem őket ez alatt az egy hét alatt. Mike, Brad, Rob, Phoenix, Mr. Hahn. Mindegyikük óriási egyéniség. És Chester. Ő pedig elrabolta a szívemet. A fiúk látták rajtam, hogy mennyire ki vagyok borulva, és nagyon kedvesen igyekeztek jobb kedvre deríteni. Ez azonban nem igazán sikerült, de nem rajtuk múlt. Chester csak szorongatta a lány kezét. Az érzések kavarogtak benne. Egyfelől örült neki, hogy Carly továbbjutott, mert megérdemelte. Másrészt viszont ez azt jelentette, hogy legalább egy hétig nem fognak találkozni. A szabályok szerint senki nem fogadhat látogatót, így Chester nem fog tudni bejutni a házba. Ahogy Carlyt a karjaiban tartotta, érezte, hogy a lány minden porcikája remeg. Muszáj lesz valahogy megvigasztalnom – gondolta magában a férfi. Mike fülébe súgott valamit és a barátja bólintott. Intett a srácoknak, akik körbeállták Carlyt és őt, hogy a kamerák ne láthassák őket. Chester megsimogatta a lány haját és a két tenyerébe vette az arcát. Carly könnyes szemmel nézett rá. - Chazy…Mi lesz velem? Nem bírom ki nélküled. - Nyugodj meg, drága. Felkészülsz szépen a jövő hétre. - De én nem… - Minden nap hívlak. Minden nap. És várlak. Itt leszek szombaton este. Most pedig adj egy csókot. - De… - Ne ellenkezz, jó? Nem lesz gáz. Nézd a fiúkat, hogy védenek minket. Csókolj meg! Chaz szájára szorítottam a számat, ő pedig szorosan átölelt. Gyengéden csókolóztunk. Chaz közben folyamatosan simogatott. Aztán percek múlva meghallottuk Mike torokköszörülését. El kellett válnunk egymástól. Kikísértem a fiúkat a házból. Ott még egyszer bőgni kezdtem, amikor elbúcsúztak tőlem. Chester alig tudta elengedni a lány kezét. Ahogy beült a kocsiba Mike mellé, az ablakra tette a tenyerét, Carly pedig kívülről tette ugyanezt. Aztán Mike elindult és Carly egyedül maradt.
Ahogy megláttam Chestert, a szívem a torkomba ugrott. Megütögettem magam mellett a takarót, Chester pedig lefeküdt mellém. Odaadtam neki az egyik fülhallgatót. Összekulcsoltuk a kezünket és hallgattuk a zenét. Jó volt együtt lenni vele, pláne, hogy az ujjaival a kezemet simogatta. Nekem elég volt ez az apró érintés tőle és a pulzusom már az egekben járt.
Chester jól érezte magát Carlyval. És vágyott a lányra, birtokolni akarta, mindenestől. Vele akart lenni éjjel-nappal, nevetni, bohóckodni, főzni, beszélgetni, sétálni, zenélni, szeretkezni. Oldalra fordult és megsimogatta a lány arcát. Szólásra nyitotta a száját, amikor valaki berongyolt a szobába. Természetesen Mike volt, jó szokásához híven.
-Hé, hé, hé! Fiatalok! Rendesen viselkedni ám! – szólt ránk. Chazre néztem és ő bólintott. Felpattantunk az ágyról és üvöltve megrohamoztuk Mike-ot. Percek múlva óriási csata alakult ki, és persze Mike volt a vesztes. Lihegve hevertünk a földön és nevettünk. Közben megérkeztek a többiek is szép sorban és ők is beszálltak. Amikor az egyik rendező benyitott a szobámba, mi éppen Robot püföltük a párnákkal.
-Hahó! Bocs a zavarásért, de a zeneszoba mostantól a tiétek egy órára. Utána főpróba és egy utolsó eligazítás. Már ha ráértek…-tette hozzá Gary vigyorogva, mire kapott az arcába egy kispárnát. Úgy, ahogy voltunk, csapzottan, izzadtan, tele párnadarabokkal levonultunk próbálni. Minden jól ment. Már majdnem lejárt az egy óra, amikor a fiúk hirtelen szedelőzködni kezdtek és mindenféle hülye kifogást mormolva elhúzták a csíkot. Csak Mike maradt még egy kicsit, ami annyit jelentett, hogy súgott valamit Chester fülébe, nekem meg a fenekemre csapott egyet és sejtelmes ábrázattal az arcán elvonult ő is.
Végre. Kettesben. Chester az ajtóhoz sietett és ráfordította a kulcsot. Meglepődve néztem rá.
-Mit művelsz, Chazy?
-Bezártam az ajtót. Nem úgy, mint amikor először találkoztunk – válaszolta és megállt előttem. Elkezdte simogatni a hajamat, az arcomat és én felsóhajtottam.
-Chazy…ne…tele van minden kamerákkal…
-Ki vannak kapcsolva.
-Hogy mi?
-Mike. Kikapcsoltatta. 10 percünk van.
-Mire van 10 percünk? – adtam az értetlent, de a szívem ezerrel vert.
-Hát erre – megfogta a kezemet és a tükör elé vezetett. Megállított a tükörrel szemben és hátulról szorosan átölelt. Hozzásimultam és éreztem, hogy kíván engem.
-Nézz a tükörbe, Carly. Mit látsz?
-Téged – válaszoltam halkan.
-És még?
-Magamat.
Chaz kibújtatott a pólómból és ő is levette a sajátját. Megint átölelt. Ahogy bőre hozzáért a hátamhoz, halkan felnyögtem. Chaz előrecsúsztatta a kezeit és átfogta a melleimet. Hihetetlenül izgató látvány volt, ahogy a tükörben láttam a kezeit. Felemeltem a karjaimat és átöleltem a nyakát.
-És te mit látsz, Chazy? – kérdeztem tőle rekedten. Elkezdtem mozgatni a csípőmet, nekidörgölőztem az ágyékának. Hallottam a fülem mellett, hogy Chaz nehezen veszi a levegőt.
-Magunkat látom – felelte és simogatni kezdett, a mellemet, a hasamat, a karomat.
-És mit látsz pontosan? – folytattam a játékot, bár megremegett a hangom.
-Azt látom, hogy a melled pont beleillik a tenyerembe…
-Folytasd! Még mit látsz?
-A mellbimbód megkeményedett, mert felizgatott az érintésem – suttogta a fülembe rekedten.
-És mit érzel?
-Hogy mit érzek? – kérdezett vissza Chester és nekem szorította magát, mire felnyögtem. – Mondd el te, hogy mit érzel…
-Érzem, hogy akarsz engem…Hogy kemény a farkad…és nagy…és hogy legszívesebben most azonnal…
-…nekidöntenélek a falnak, lehúznám a nadrágodat, a bugyidat és… - folytatta Chester a megkezdett mondatot. Simogatta a mellemet, a hasamat, majd a keze becsúszott a két lábam közé. Felnyögtünk mind a ketten. Hirtelen megfordultam az ölelésében és megcsókoltam. Vadul, keményen, hogy érezze, mennyire szeretném, ha már együtt lehetnénk.
-Chazy… - suttogtam a szájába -, mikor lehetünk már végre együtt? Mikor vetkőztethetlek végre le? Mikor vetkőztetsz végre le?
-Drága – suttogta Chester -, egyelőre ennyit tudtam tenni. Amíg itt nem ér véget a szereplésed, nem tehetünk semmit…Így is sokat kockáztattunk, mert bármikor lebukhatunk és akkor nem folytathatod a szereplést.
-Nem érdekel. Már nem érdekel ez az egész. Ma este még végigcsinálom, de aztán…
Chester megrázta a fejét. Szorosan magához húzott, mellem a mellkasának préselődött. Gyengéden simogatta a hátamat a két kezével.
-Ne beszélj ilyeneket. Tudom, mennyit dolgoztál, hogy itt lehess…
-Igen. És már megérte, mert találkoztam veled – feleltem. A kezemet becsúsztattam a nadrágjába és megfogtam a farkát. Forró volt, nagy és kemény. Chaz felnyögött és vadul megcsókolt, majd elhúzódott.
-Drága, ne tedd ezt velem…
-Mit teszek veled? – kérdeztem vissza mosolyogva.
-Hihetetlenül felizgatsz. Annyira felizgatsz, hogy úgy érzem, még egyszer hozzám érsz és a gatyámba élvezek, mint egy taknyos gyerek…Na. Szóval ezt teszed velem. És én nem így akarom. Szerelmeskedni akarok veled, lehetőleg az ágyamban…
A szájára tettem az ujjam.
- Ne is folytasd, mert végem lesz…Öltözzünk fel. Király a pólód, mondtam már?
Chester visszavette a pólóját és én is belebújtam az enyémbe. Még egy utolsó csók, aztán felsiettünk a fellépés előtti utolsó eligazításra. Utána öltözés, sminkes és minden egyéb következett. Este 6 órára minden készen állt.
- Gyere csak ide, te csaj – intett a kezével és megütögette maga mellett a földet. Lezöttyentem mellé és ránéztem. Mike elmosolyodott. - Chazy jó srác – mondta. - Tudom – válaszoltam -, de ezt most miért mondod nekem? - Mert nem vagyok vak. És a többiek sem. - Ó – csak ennyit tudtam kinyögni és elvörösödtem. Babrálni kezdtem a cipőfűzőmmel, de Mike lefogta a kezemet. - Nyugi. Nincs semmi baj. Csak legyetek észnél. - Kösz. De nagyon nehéz. Mike, én szeretem őt… - Mondom, hogy nyugi. Addig bírjátok ki, amíg kijössz innen. - Szeretnék is meg nem is… - Értelek. Holnap nem fogsz még kijönni. Bent maradsz, elvégre velünk fogsz fellépni! Elnevettem magam. Ezt szerettem Mike-ban: mindig képes volt felvidítani. A próbákon is, ha nem sikerült valami úgy, ahogy szerettem volna, és kiakadtam, mindig sikerült elterelnie a figyelmemet. Beszélgetni kezdtünk és szinte észrevétlenül lenyugodtam. Aztán Mike elbúcsúzott, én pedig lefeküdtem aludni. Chester eközben szintén lefekvéshez készülődött. Gondolatai a holnap és persze Carly körül forogtak. Akarta a lányt, testestől-lelkestől. É szerette volna, ha holnap továbbjut, de tudta, hogy az legalább még egy hét nélküle. Felidézte magában a lány arcát, amikor elélvezett ott a mosdóban. Basszus! A férfi érezte, hogy elönti a forróság. Öcsém, Bennington, olyan vagy, mint egy tini, aki az első pettingjén esett át – nevetett magán a férfi, de megengedte a zuhanyt és beállt a hideg víz alá. Kis idő múlva lenyugodva, de fogvacogva elzárta a csapot. Megtörülközött, magára kapott egy alsónadrágot és ágyba bújt. Álmában óriásit szeretkezett Carlyval ebben a hálószobában. Szombaton már kora reggel felébredtem, jó kedvvel, de izgatottan. Vajon hogy fog sikerülni a fellépés a Linkin Parkkal? Remélem, nem fogom elrontani se a szöveget, se semmit! És Chaz… milyen lesz vele „élesben” énekelni a színpadon? Vajon hogy aludt? Aludt olyan jól, mint én? Álmodott olyan szépet, de vadat, mint én? Igen. Chester jól aludt, és jót is álmodott. Kipihenten és tettre készen nyitotta ki reggel a szemét. Ma lesz a fellépésük Carlyval. A férfi kipattant az ágyból és gyorsan lezuhanyozott. Megborotválkozott, fogat mosott, fésülködnie nem kellett… Felvette az egyik saját tervezésű Ve’cel pólóját és farmerját, bakancsot húzott és bevágódott a kocsiba. A ház felé menet vett magának cigit meg Carlynak kávét. A biztonsági őrök beengedték a házba és Chester a lány keresésére indult. A szobámban feküdtem az ágy közepén, fülemen fülhallgatóval, és a Numbot hallgattam. Behunyt szemmel próbáltam a dalra koncentrálni, de állandóan a tegnap történtek jutottak eszembe: Chaz csókjai, az érintése, a teste, minden. Már a férfi gondolatára is hevesebben kezdett verni a szívem. Soha életemben nem találkoztam még senkivel, aki ekkora hatással lett volna rám. Azt hiszem, erre a típusra mondják, hogy „karizmatikus”. Hát igen. Őrülten vonzó férfi. Behunytam a szemem és álmodozni kezdtem Chazről. Chester benyitott a szobába és látta, hogy Carly az ágyon fekve zenét hallgat. Letette a pohár kávét az asztalra, majd odalépett az ágyhoz és óvatosan megérintette a lány lábát. Carly kinyitotta a szemét és elmosolyodott.
A mosdó szélén ültem, keresztbetett lábakkal. Amikor láttam, hogy Chaz bezárja kulcsra a mosdó ajtaját, elszorult a torkom az izgalomtól. Úgy éreztem, nem kapok levegőt. Mi lesz, ha hozzám ér?
- Szia, drága – köszönt Chaz halkan és elém lépett.
- Hello, Chazy – köszöntem vissza neki mosolyogva -, hát te mit keresel a női mosdóban? Talán eltévedtél?
- Jöttem megnézni, hogy jól vagy-e.
- Ó, köszi, már jól vagyok – válaszoltam még mindig mosolyogva, de megremegett a hangom, amikor Chaz szorosan elém állt és megsimogatta az arcomat.
- Neked forró az arcod, drága. Csak nem vagy lázas? A bőröd nagyon meleg – mondta, miközben végighúzta az ujját a nyakamon lüktető éren. Halkan felnyögtem és összeszorítottam a combjaimat.
- Csókolj meg, Chazy! Tudom, hogy nem túl romantikus hely, de mást egyszerűen nem tudtam kitalálni! – bukott ki belőlem. Chaz széthúzta a térdeimet, majd a két tenyerét a fenekemre helyezte és lassan előrébb húzott. A derekára kulcsoltam a lábaimat és éreztem, hogy mennyire kíván engem.
- Drága, nekem tökmindegy, hogy hol vagyunk, csak végre megcsókolhassalak…
- Akkor tedd meg! Kérlek! – nyögtem ki a vágytól rekedten, mire Chaz közelebb hajolt és egy apró csókot lehelt a számra. Tapogatózó érintés volt, de felrobbantak az érzékeim. Ahogy megéreztem a száját, a vér tombolni kezdett a testemben. A tapogatózó pusziból vad, szinte marcangolós csók lett. Chaz őrjítően csókolt, a szája puha volt, de mégis kemény. Vadul csókolt, de mégis finoman.Az egyik keze átfogta a nyakamat hátulról, míg a másikkal simogatni kezdett. Tenyerével végigsimított a hátamon, a karomon, majd becsúszott a pólóm alá és a hasamon körözött. Közben az én kezem sem tétlenkedett, benyúltam a nadrágjába, belemarkoltam a fenekébe és még közelebb húztam magamhoz. Hiába volt rajtunk farmer, éreztem, hogy a vágya óriási. Hangosan felnyögtem, amikor a két tenyerét rásimította a melleimre. Előrébb nyomtam magam, ahogy a hüvelykujjával izgatni kezdte a mellbimbóimat. Közben a csókolózást sem hagytuk abba és annyira izgató volt egyszerre éreznem Chaz száját, nyelvét, kezét és vágyát, hogy úgy éreztem, pillanatokon belül elélvezek. A fülem zúgni kezdett, a szívem iszonyatos sebességgel vert, az ölem lüktetett.
Chester észrevette és megérezte, hogy milyen hatással van Carlyra. Tudta, hogy most kellene abbahagyniuk, különben nem lesz megállás. De olyan jó volt érezni és látni Carly vágyakozását! A saját vágyait most háttérbe szorította, mert Carlynak akart örömet szerezni. Pedig régebben itt helyben lerántotta volna a lány ruháját és azonnal megkefélte volna. A lány hihetetlen módon felizgatta, a csókja és a teste, az illata olyan hatással volt rá, hogy tudta: 5 perc és vége lenne. De Chester nem ezt akarta. Nem egy kóbor numerát akart, hanem kényeztetni akarta a lányt, megadni a módját a szeretkezésnek. De most…
-Chazy – lihegtem-, kérlek, hagyjuk abba, mert…mert én… - nem tudtam folytatni, mert Chaz befogta a számat a szájával. Nyelvét szinte a torkomig engedte, közben simogatta a melleimet és a csípőjét ritmikus mozdulatokkal erősen nekem szorította. Ahogy ismét megéreztem a nadrágon keresztül a farkát, nem tudtam parancsolni a testemnek. Éreztem, hogy átjár valamiféle hatalmas erő. Megfeszültek az izmaim, a szívem vadul vert és az ájulás határán voltam.
-Chazy…- csak nyöszörögni tudtam.
-Nézz rám. Nyisd ki a szemed, Carly. Nézz a szemembe, amikor elélvezel – hallottam valahonnan nagyon messziről Chester hangját. Belenéztem abba a gyönyörű barna szempárba és a világ felrobbant. Nem tudtam visszafojtani a nyögést, amikor végigzúdult rajtam az orgazmus. Chaz tekintete végig fogvatartott. Zihálva borultam a férfi vállára, aki szorosan tartott. Remegett minden tagom. Percek múlva tudtam csak megszólalni:
-Chazy, ez…
-Jó volt neked? – kérdezte Chester, mire csak bólintani tudtam.
-Akkor jó. Gyönyörű voltál.
-De te…
-De én mi?
-Te nem…
-Még egyszer kérdezem: jó volt neked?
-Fantasztikus volt. De miért csináltad?
-Ezért. Ennyi. Ilyen egyszerű. Szerettem volna örömet szerezni neked. Ez nekem sokat jelentett, hogy láttalak így. Jól vagy?
-Most már levegőt is kapok – nevettem el magam, és Chaz hosszan, gyengéden megcsókolt.
-Amikor kijössz ebből a házból és még látni akarsz, ehhez hasonló élményekkel foglak várni. Most viszont már vissza kellene menned.
Leemelt a földre és megsimogatta az arcomat, ami forró és piros volt az imént átélt orgazmustól. Megfogtam a kezét és végigcsókoltam az ujjait.
-Köszönöm ezt az érzést. Én pedig hasonló jókkal foglak kényeztetni, ha kijutok innen – súgtam a fülébe és az egyik kezemet rátettem a farkára, ami keményen dudorodott a nadrágjában. Egy kicsit megszorítottam, majd elengedtem, Chaz pedig halkan felnyögött és lefogta a kezemet.
-Oké. Értettem. Most menj, különben nem állok jót magamért.
-Juj. Ne ijesztgess – mosolyodtam el, mire Chaz megint megcsókolt. Alig tudtunk elszakadni egymástól, de mennem kellett. Így sem tudtam, hogyan fogom kimenteni magam a többiek előtt. Bár szerintem a fiúk sem voltak vakok, de mindegy. Kaptam még egy forró, nyelves, őrülten izgató csókot Chaztől, aztán kinyitottam az ajtót. Kilestem és intettem Chesternek, hogy jöhet. Felnevettem, ahogy kilopakodott a női mosdóból, ahol eljuttatott engem egy orgazmusig. Ahogy Chaz eltűnt, belenéztem a mosdókagyló feletti tükörbe. Akinek már volt orgazmusa, bizonyára leolvasta volna rólam. A szemem csillogott, a levegőt még mindig egy kicsit nehezen vettem és olyan piros volt az arcom, mintha tényleg beteg lettem volna. Hideg vízzel megmosakodtam és visszamentem a fiúkhoz a szobába. Mindenki lelécelt, csak Mike várt rám.
A férfi agya állandóan azon járt, hogyan lehetne együtt Carlyval. A lány teljesen elbűvölte és ahányszor a közelében volt, Chaz oltári kényszert érzett, hogy megcsókolja, vagy csak hozzáérjen. Hónapok óta nem érzett így senki iránt. És akkor itt ez a lány, a csodálatos hangjával és a még csodálatosabb személyiségével, a testéről pedig ne is beszéljünk, bár ez Chaznél nem volt igazán fontos szempont. A férfi minden alkalmat megragadott, hogy Carly közelében lehessen. Akkor is jött, ha nem beszélték meg, akkor is segített a mozdulatsorokban, amikor nem kellett. És mindig úgy intézte, hogy hozzáérhessen a lányhoz. Hol a kezét simogatta meg, hol a karján simított végig lopva, hol a csípőjéhez ért hozzá vagy a haját igazította meg. De volt, hogy csak nézte. Ezektől az apró érintésektől nagyon felizgultam. Ilyenkor ránéztem Chazre és ott helyben dugtunk egyet képzeletben. Láttam rajta. Láttam, ahogy majd’ elnyel a pillantásával, ahogy kiszárad a szája és megnyalja. De nem tehettünk semmit ezen kívül. Nem lehetett. Szigorú szabályok voltak, amiket be kellett tartanunk, bár egyre jobban szenvedtünk. Tudtam, hogy nem sokáig fogom így bírni, muszáj volt tenni valamit. De hogyan? Szinte mindenhol kamerák és stábtagok figyeltek mindenkit. Egyedül a mellékhelyiségek nem voltak bekamerázva. Na jó. Lássuk, mit tehetünk. Épp az utolsó megbeszélést tartottuk pénteken az egyik rendezővel a másnapi fellépés menetrendjéről. Ott ültünk körülötte: Chaz, Mike, Brad, Rob, Phoenix, Mr. Hahn és én. Nekiálltam feltűnően szenvedni. Látványosan rosszul lettem. - Ne haragudj, Gary – szóltam a rendező srácnak -, de muszáj kimennem a mosdóba. Nem vagyok jól. - Jézusom, Carly! Menj csak! Nagyon szarul nézel ki! - Kösz – vetettem oda foghegyről és kipréseltem magamból egy művigyort. Felálltam és az ajtó felé indultam. – Ha egy fél órán belül nem vagyok itt, azért nézzetek rám, jó? - Haha. Nagyon vicces vagy – szólt a rendező. – Addig folytatjuk a fiúkkal a megbeszélést. Bólintottam és kiléptem az ajtón, de előtte visszanéztem Chazre, aki vette az adást. Percek múlva Chaz tapogatni kezdte a kabátja zsebét, majd felállt. - Bocsi, skacok, rezeg a telefonom, muszáj felvennem – szólalt meg és kiviharzott a szobából. Kifelé menet még elkapta Mike kaján vigyorát, de csak intett neki. Hol a francban van a mosdó? Mosókonyha, szárító, raktár, női mosdó…Ez az! Chester úgy érezte magát, mint egy tini, amikor bújkálnia kell a tanárok vagy a szülők elől. Körülnézett. Mivel senki nem jött, óvatosan belesett az ajtón és meglátta Carlyt. A szíve hevesebben verni kezdett a lány puszta látványától is.
Istenem! Kimondták a nevemet! Sikerült! Hatalmasat sikítottam örömömben. Igen, igen, igen! Bent vagyok a döntőben. Aztán sírni kezdtem. Nem győztem eleget hálálkodni a zsűri tagjainak és a közönségnek. Erre készültem 3 éve, ének-és tánctanárhoz jártam, zongoraórákat vettem. A sok-sok gyakorlás most meghozta gyümölcsét. Bekerültem a döntőbe, ahol másik 9, igen tehetséges fiatallal kell összemérnem a tudásomat. Már az is óriási öröm volt, hogy bekerültem a döntőbe, de ha nem én esnék ki először, hát az még jobb lenne – kezdtem el gondolkodni. Aztán beköltöztünk a közös házba, ahol felkészültünk az első megmérettetésre. Simán vettem az akadályt, Madonna-dalokat kellett előadni. Szívem szerint a Justify My Love-ot választottam volna, de aztán elvetettem az ötletet, mert eléggé durva lett volna. Így a Rain című számot választottam. A közönség és a zsűri is hasra esett előttem, nekem pedig ez nagyon sokat jelentett. A következő hétvégén filmzenék közül kellett választani, a Börtöncsapda című filmből Sarah Brightman dalát adtam elő, a Deliver Me-t. Ismét taroltam. Aztán jött a grunge-hard-rock-metal stílus. Na, itt megakadtam. Mi legyen a dal? Metallica? Nem jó, az túl „szokványos”, ellenfeleim közül valaki biztosan énekelni fogja mondjuk a Nothing Else Matters-t vagy az Unforgivent. Csak régebbi zenekarokat ismertem: Pearl Jam, Nirvana, Soundgarden, Stone Temple Pilots, Alice In Chains. Végül a Pearl Jam Even Flow-jával készültem fel. Megint nem volt ellenfelem. És aztán jött a meglepetés. Mindenkinek kisorsoltak egy híres partnert, akivel a következő hétvégére fel kellett készülni. Bent ültünk a nagy ház közös nappalijában a sztárokkal vagy inkább azok képviselőivel, menedzsereivel, helyettesítőivel. Velem szemben egy érdekes arcú fiatal férfi ült. Első ránézésre tutira voltak japán ősei, esetleg pont az egyik szülője. Mit mondtak, hogy is hívják? Mindegy. Sorsoljanak már! Nagyon kíváncsi voltam, ki lesz a párom. A választható sztárok közül lett volna 1-2 jelöltem, akivel szívesen énekeltem volna duettet, de nekem a japán őssel rendelkező férfi jutott. Ő odajött hozzám és bemutatkozott.
-Szia. Mike Shinoda a nevem és ezek szerint velem kell dolgoznod a következő egy hétben. Illetve a zenekarommal.
-Üdv. Carly Robson. Biztosan rögtön meg fogsz utálni, de…ki is vagy te? Mármint melyik zenekarban játszol? – kérdeztem meg elvörösödve. Mike elnevette magát.
-Nyugi. Nem foglak utálni. Linkin Park. Ez segít valamennyit? Látom, nem nagyon – nézett rám még mindig mosolyogva. – Tessék, itt van 3 cédé, hallgasd meg őket. Holnap 8-kor találkozunk. Ja és nagyon jó vagy – tette még hozzá búcsúzóul.
Linkin Park. Valami rémlett: egy érdekes zenei összetétel, rap és rock. És egy szemüveges, szőke tüsi hajú, tetkós pasi. Az énekes. Muszáj lesz meghallgatnom a cédéket, nehogy holnap beégjek Mike előtt, megint…Lementem a zeneszobába, ami szerencsére üres volt. Betettem az első lemezt a lejátszóba és hallgatni kezdtem. Aztán jött a második, majd a harmadik. Aztán megint a második, az első és összevissza. Percek alatt megfertőződtem egy Linkin Park, de még inkább egy Chester Bennington nevű vírussal. Ez a hang…Teljesen belezúgtam a férfiba, így ismeretlenül, a hangja alapján. Felvettem egy fülhallgatót, összekuporodtam a szőnyegen és elaludtam. Chesterrel álmodtam, valami mocskosat és izzasztót.
Chester belépett a házba és egy bizonyos Carly Robsont keresett. A szobatársa szerint a lány lent van a zeneszobában. Megmutatta az irányt és Chester lerobogott a lépcsőn. Kissé ideges volt emiatt a szereplés miatt, de Mike kedvéért elvállalta. Semmit nem tudott se erről a tehetségkutató versenyről, se a szereplőkről. Mike annyit mondott neki, hogy Carly Robsont keresse meg, beszélgessenek egy kicsit, amíg ő oda nem ér. Hát legyen. Beszélgetek én vele, ha arról van szó. Pláne hogy Mike szerint lövése sincs arról, hogy kik is vagyunk. Kopogott az ajtón, de nem jött válasz, így még egyszer kopogott, majd belépett a zeneszobába, ami inkább egy terem volt, sok hangszerrel, szabad padlófelülettel a tánc-és mozgásgyakorláshoz és egy teljes fal tükörrel borítva. Amit első ránézésre megállapított, hogy a felszerelések nagyon jók voltak. A férfi megállt az ajtóban. A zongoránál egy lány ült, neki háttal. Valami dallamot dúdolt, amiről Chester nem tudta, mi az. A lány próbálgatta a hangokat a zongorán, majd vállat vont, felvett egy fülhallgatót és énekelni kezdett. Chestert kirázta a hideg a lány hangjától. és attól is, amit és ahogy énekelt. A Pushing Me Away című számot kezdte el és zongorán kísérte magát. Chester lassan odalépkedett a lány háta mögé.
Éreztem, hogy valaki áll mögöttem. Nem ijedtem meg. Énekeltem. Aztán ez a valaki levette a fülemről a fülhallgatót és együtt énekelte velem a dalt. Istenem – gondoltam magamban. Ez ő. Hátrafordultam és ránéztem. Már nem szőke volt, hanem barna. És nem volt szemüvege. Úristen, de gyönyörű szemei vannak – gondoltam magamban és elöntött a forróság. Nem tudtam levenni a tekintetemet az arcáról. Annyit azért felfogtam, hogy egy fehér ujjatlan pólót viselt, szűk fekete farmert és bakancsot. A halálom az ilyen szerkó, de neki eszméletlenül jól állt. Amikor megszólalt, megborzongtam a hangjától. Kész, Carly, neked annyi – mondtam magamban. Igyekeztem arra koncentrálni, amit mondott, de ez elég nehezen ment.
- Szia. Chester Bennington vagyok, a Linkin Park énekese és úgy hallottam Mike-tól, hogy szükséged lenne némi segítségre – mondta Chester, mire bólintottam.
-Így igaz. Carly Robson a nevem és veletek kell a hétvégén előadnom egy közös dalt – mondtam, miközben megpróbáltam felállni a zongora elől, de Chester nem mozdult. Csak nézett, egy apró mosollyal a szája sarkában. Zavarba jöttem.
-Miért nézel így? – kérdeztem rekedten, mire Chester elmosolyodott.
-Csak. Mert szép vagy. És a hangod is szép.
-Kösz – jöttem még jobban zavarba és nagy nehezen fel tudtam állni. Szinte menekültem a férfi közeléből, mert úgy éreztem, 2 perc és letámadom. Annyira hihetetlenül, delejesen vonzó volt! Átmentem a szoba távolabbi felébe, hátha így megszabadulhatok ettől a vonzódástól, de nem így történt. Menekülőre fogtam. Elkezdtem összeszedegetni a lemezeket a hifi mellől, de idegességemben kihullottak a kezemből. Letérdeltem, hajam eltakarta az arcomat. Mélyeket lélegeztem. Nyugodj meg, Carly! Mi a fene történt veled? Mi ez az őrült vágyakozás, amit ez iránt a férfi iránt érzel? Hallottam, hogy Chester mögém lép, de nem mozdultam. A férfi a vállamra tette a kezét, mire összerezzentem.
-Hé. Mi a baj? – kérdezte halkan. Megráztam a fejem.
-Nem tudom. Majd rájövök. Térjünk rá a feladatra, jó?
Összeszedtem a cédéket a földről, felálltam és a lejátszóhoz mentem. Chester követett a tekintetével. Végig magamon éreztem a pillantását. Éreztem a vágyát. Hogy bejövök neki. Hogy legszívesebben ebben a pillanatban megdugna. Én pedig hagynám. Sőt. De nem lehet. Még nem.
-Meg kéne beszélnünk, hogy mit adjunk elő – szólaltam meg. – Bevallom, hogy tegnap este hallgattam végig először 3 albumotokat…és hát…
-Tetszik? Mármint a zenénk?
-Úristen, igen! Teljesen kész voltam tőle – kezdtem lelkesen -, olyan volt…á, nem is! Ezerszer jobb, mint egy orgazmus – szaladt ki a számon. Chester először elnevette magát. Aztán elkomolyodott és közelebb jött. Én pedig hátráltam, egészen a falig. Chester szorosan megállt előttem és az állam alá nyúlva arra kényszerített, hogy nézzek a szemébe.
-Drága, akkor neked még nem volt igazi, ultrabrutál orgazmusod, amikor úgy érzed, mindened szétszakad és darabokra esel szét az élvezettől – mondta és végigsimított az ujjával a számon. Nem tudtam megállni és bekaptam a mutatóujját. A nyelvem hegyével megérintettem az ujjbegyét, miközben a kezem a csípőjéhez ért. Chester elhúzta a kezét és közelebb húzódott hozzám. Éreztem a testéből áradó meleget, éreztem az illatát. A szemébe néztem.
-Bezártad az ajtót?
-Nem. De már bánom.
-Hát bánhatod is. Szerettem volna, ha megcsókolsz. Most. Érezni akartam a szádat, a nyelvedet és érezni akartam a vágyadat. Azt akartam, hogy dönts a falhoz és úgy csókolj, mint még soha senkit. Hogy simogasd végig a testemet, hogy…
-Elég. Hagyd abba, mert…
-Mert mi lesz? – néztem rá kihívóan, mire Chester hirtelen lenyúlt és végigsimított a mellemen. Megrogytak a térdeim.
-Ez lesz, drága.
Kivágódott az ajtó és Mike vágtatott be. Chester hátrébb lépett és én is igyekeztem úgy tenni, mintha mi sem történt volna. De a torkom elszorult és a vér az ölembe tolult, amikor felidéztem Chester érintését. Mike látta, hogy valami zajlott kettőnk között, de csak elvigyorodott. Aztán leültünk a földre és beszélgetni kezdtünk. A két férfi úgy viselkedett, mint az óvodások, állandóan ugratták egymást, nekem meg a könnyem folyt a nevetéstől. Azért a zenéről is beszélgettünk és szóba került néhány dal, amit érdemes lenne kipróbálni együtt: a Numb, a The End, és ami a legjobban tetszett, a Lying From You. Végigpróbáltuk a 3 számot, és végül a Numb mellett döntöttünk. A szövege valami eszméletlen volt. A dalban Mike részét meghagytuk neki, a többi részt megosztottuk magunk között Chazzel. Egész héten gőzerővel dolgoztunk és közben rengeteget beszélgettünk. Szépen lassan megismertük egymást és én iszonyatos gyorsasággal beleszerettem Chester Benningtonba.
Ezt a blogot azért hoztam létre, hogy bepakolgassam az írásaimat. Illetve nem csak az én műveimet. Írtam néhány fanficet Chester Benningtonnal a főszerepben. Ezeket elkezdem bemásolgatni ide. Közben pedig nekiállok lefordítani egy sokoldalas fanficet. Az interneten keresztül találtam rá a "Jane"-re, egy jó barátom küldte el nekem. Úgy éreztem, muszáj lefordítanom magyarra, muszáj, hogy más is elolvassa. Nagyon jó. Szexis. Érzelmes. Dögös. "Jane"-t Astraloree és Nat írta, köszönöm nekik, hogy zöld utat adtak nekem a fordításhoz. Ez a fordítás nem hivatalos fordítás, de igyekszem visszaadni mindent úgy, ahogy a lányok megírták. Szóval amíg átrágom magam a "Jane"-en, bemásolom a saját műveimet. Jane után azonban ezek csak halvány kis szarok, de nem baj:) Remélem, valaki el is olvassa őket.
