J 60.

60.

Megkezdődött a „hadművelet”. J és Chester nagyon élvezte, hogy együtt dolgozhattak az ügyön. Terveztek, szerveztek, és közben rengeteget nevettek. Jól érezték magukat egymás társaságában. Néha Talinda is csatlakozott hozzájuk és örömmel segített nekik, hiszen ő is szerette Chris-t és szinte napi kapcsolatban állt a férfival. A nő sok „terhet” levett J és Chester válláról, amikor elvitte magához a gyerekeket. A bírónő ítéletéről természetesen ő is tudott, és felajánlotta, hogy J és Chester maradjon addig kettesben, amíg csak lehet, ő majd vigyáz a srácokra. Ők pedig kihasználták az időt. Szinte nem is voltak otthon, mindig mentek valahová. Hol moziba, hol vacsorázni, vagy éppen a barátaikkal töltöttek egy kis időt. Az éjszakák pedig álomszépek voltak. Chester olyan gyengédséggel, odaadással szerette J-t, hogy a lány úgy érezte, a mennyországban jár. Egymás karjaiban aludtak el, és reggel is egymás karjaiban ébredtek. És bár az ítélet és a következő tárgyalás közelsége sokszor eszükbe jutott, ezek a napok tökéletesek voltak.
A koncert időpontja vészesen közeledett, így J megtette az első lépést. Kiült a teraszra az egyik napozóágyra, bekapcsolta a gépét és fellépett msn-re. Király – örült meg, amikor látta, hogy Drew végre elérhető. Gyorsan pötyögni kezdett a gépen, és Drew azonnal reagált.
- Csákány!
- Sziamia, drága – írta J. – Milyen Fort McMurray?
És Drew beindult. Ömlöttek belőle a szavak. Mesélt a költözésről, az új munkatársairól, a feladatairól, aztán egy pillanat alatt áttért Chris Cornell-re. J pedig elvigyorodott.
- Anyám, meghaltam, ennyi. Végem. Kakukk. Überkakukk. Érted? ÉRTED?- indította a beszélgetést Drew. J már megszokta a lány stílusát, nem is zavarta. Barátnője mindig kicsit túl volt pörgetve, főleg amikor a munkahelyéről írt vagy 3-4 napja nem aludt.
- Na, mesélj, szívem. - írta vissza J, mert érdekelte, hogy mi hozta ilyen izgalmi állapotba a lányt.
- Anyám, imádom ezt a pasit - válaszolta a lány. J tudta, hogy Chrisre gondolt. Faszányos nagyon – gondolta, és még mindig vigyorgott.
- Talán Chrisről van szó?
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁá. Naná, hogy őt is, de per pillanat Lucast.
- És miért is? hihi- tudakolódzott J, mert kíváncsi volt, Lucas mit művelt már megint. Szerette a srácot, bár szinte semmit nem tudott róla. Elég volt, hogy Drew barátja és bizalmasa.
- Képzeld, ez egy marha. Volt egy kis szabadideje, elutazott Seattle-be, és ott vett egy 100000000000 éves koncert videókazettát a Soundgardenről, aztán onnan valami stúdióba vitte, és csináltatott nekem belőle egy DVD-t. Vágod, ez egy wáááááá. És látnád a felvételt!!!!!
- Nahát. Gondolom, Chris dögös benne. Hihi. Mi más is lehetne – és J a mondat után szúrt egy nyelvkinyújtós vigyorgó arcocskát. Oké, Drew imádata szerencsére nem csökkent Chris iránt.
- Hallod, megveszek, megnéztem és meghaltam. Full offf. – Hihi -gondolta magában J, jönnek Drew „szakkifejezései”, amik pontosan kifejezik az érzéseit. És Drew megállíthatatlanul ontotta magából a szavakat. – Anyám, wáháháháháháhááááááá. Szexi. Belép a színpadra, még hosszú a haja és fel van öltözve. Gitározik. Aztán egyszer csak fogja a felsőjét és egy laza mozdulattal széttépi. El tudod képzelni, hogy wáááá!!! Szexi. Hihi. Aztán olyan átéléssel énekel, hogy már a földön vonaglik a színpad szélén és a nézők összevissza tapizzák a meztelen felsőtestét. Sőt, tovább megyek. Mindenét megtapizzák. Anyám, ha én akkor ott lehettem volna, wáááá. Szétszaggatom, az tuti meg wááááááá. Aztán énekelt és beugrott a közönség közé és azok a tenyerükön hordozták. Hihi, ez király, wááááá. És úgy énekelt. Aztán összevissza ugrál a színpadon, rázza a haját. Tök izzadt, szexisen csillog a bőre. Ésésésés anyám, az a hang, wáááá, kész, ennyi volt, meghaltam. A temetésemre majd küldj virágot, és ne légy szomorú, mert boldog voltam. Fekete ¾-es csípőfarmer van rajta és bakancs és kilátszik a köldöke… és belelóg a haja az arcába és wáááá és tök izzadt. Jha, bocsika, ezt már írtam egyszer. Wáááááááááááá.
- Te nő, tényleg véged van – jutott végre szóhoz J.
- Hát az tuti. Full kakukk. Meghalok, ha egyszer találkozom vele.
J zajt hallott és észrevette Chester-t, aki akkor ért haza és őt kereste.
- Várj egy pillanatot, megjött Chester. Köszönök neki, aztán újra a tiéd vagyok. Úgy hiányoztál már. Imádom, amikor kiakadsz Chris miatt. Pillanat és jövök.
J letette a gépet az öléből és belépett a nappaliba. Chester szorosan átölelte és forrón megcsókolta.
- Szia, drága. Mi újság van?
- Vártalak már. Milyen volt a stúdióban?
- Király, jól haladunk. De nem akarok már dolgozni, inkább mesélj, mit csináltál nélkülem? – kérdezte Chester, miközben kimentek a teraszra. A férfi elmosolyodott, amikor meglátta a laptopot.
- Csak nem…
- De bizony. Drew az. És éppen Chrisről áradozik, szóval nemsokára elhintem neki a koncertet. Még jó, hogy tudtunk beszélni a főnökével és a pasi tök rendes volt, hogy elengedte Drew-t hétvégére. Úgy látszik, a bírósági ítélet erre is jó…
- Ne gondolj rá, drága. Most Drew-ra és Chrisre koncentrálunk. Beleolvashatok abba, amit Drew írt?
- Most ne. Lementem a beszélgetést, aztán majd szemezgetek neked a dumálásainkból, tutira szét fogod röhögni magad rajta.
- Oké. Akkor hajrá. Én addig csinálok valami vacsorát.
- Isten vagy, mondtam már? – simult J a férfihoz és megsimogatta az arcát. – Szeretlek, Chester. Köszönöm, hogy vagy nekem.
- Én is szeretlek, drága – csókolta meg a lányt Chester, aztán hátrébb lépett. – Megyek főzni, mert ha most nem hagylak itt, akkor lőttek a beszélgetésednek Drew-val.
Chester bevonult a konyhába, J pedig visszatelepedett a gép elé.
- Na itt is vagyok. Hol tartottunk? Ja, igen, emlékszem. A virágokról meg a temetésedről volt szó. Figyi…
- Igen? – írta Drew.
- Izé…
- Na! Mi van már?
- Izé…izééé…jaj, nem is tudom, hogy kezdjem – pötyögte J és közben akaratlanul is elnevette magát. Mindig ez szokott történni,ha Drew-val msn-eznek: azonnal jókedve lesz és vigyorog folyamatosan, mint most.
- Naaaaaaaaa. Wáááááááááááááááááá, mondd már, mi van már, na! – türelmetlenkedett Drew.
- Okéka. Szóval…
- J, esküszöm, hogy…
- Péntek reggel jelenésed van nálam – bökte ki J. Aztán várt.
- Hogy micsoda? Miért?
- Mert azt mondtam. Muszáj eljönnöd hozzám, mert utána sokáig nem lesz időm rád.
- Jha, igen. Az a nocsi köcsög bíró. De nekem dolgoznom kell…
- Lehet, hogy haragudni fogsz rám, illetve ránk, de beszéltünk a főnököddel és ő elengedett a hétvégére.
- Na ne már. Hogy csináltátok?
- Titok. Chester segített, ennyit elárulok. Szóval megy a virtuális repülőjegy neked, megspékelve egy Chris Cornell-VIP jeggyel…
J nézte a képernyőt és várta a választ. Egy percig csak a kurzor villogott a képernyőn. J izgult. Vajon Drew mit fog…
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!Na neeeeeeee!!!Wááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá!!! Csak szívatsz! Drágaságosságom, csak szívatsz, ugye?
J hangosan felnevetett. Ez Drew, igen. A sok áááááááááááá meg a sok wááááááááááááá meg a hatalmas lelkesedés és őszinte öröm. Egy tiszta lélek.
- Nem szívatlak, hidd el. Eljössz hozzánk és innen elmegyünk Chris fellépésére, rendben?
Megint eltelt egy perc bármiféle reakció nélkül.
- úristen – jelent meg Drew válasza. – Most lelépek, szívem. Ezt még meg kell emésztenem, rendben?
- Persze. Nyugodtan, hihi.
- Ááááááááááááááááááááá, beszarás, beszarás!!! Végre találkozunk és Chris Cornell-t is látni fogom,wáááááááááááááááááááááá!!! Szexiscsokoládé!!! Szexisropis lesz, drágám, ha láthatlak benneteket! Most viszont megyek, pápá. Remélem, megértesz…nem tudok normálisan gondolkozni, hihi.
- Pápá neked és jó légy! – búcsúzott J mosolyogva, mire Drew válasza nem is késett.
- Naná, mint mindig! Pápussz.
- Pápá.
J kilépett msn-ről és böngészni kezdte a korábbi beszélgetéseiket. Chester eközben összedobott egy könnyű kis vacsit. Kint ettek a teraszon. J kettejük közé húzta a laptopot és megmutogatta Chesternek a Drew-val lezajlott korábbi őrjöngéseket.
- Istenem, ezek a dumák, hihi. Beszarok – kommentálta J. – Ezt nézd, ez Drew kedvenc gatyája, hihi – mutatta J. Volt egy Chris-kép becsatolva a beszélgetéshez, hozzá Drew kommentje: „de persze közben azért levetem ezt a rojtosrabaszott gatyát, amúgy csak néha”.
- Vagy ez. Itt éppen a gatyáitok tartalmát dumáltuk ki. Olvasd csak: „ez a farokorientált leskelődés, ez tuti nemnormális, tarthatatlan állapot”.
- Vagy itt a következő. Mondjuk ez Lucas dumája, de nagyon jó: „mint tudjuk, az élet cukor, csak meg kell tanulni szopni”.
- Öreg igazság – fűzte hozzá Chester vigyorogva. – nagyon kíváncsi vagyok már Drew-ra. Nagyon. Tényleg.
- Hihi. Ezt nézd: „Anyám, letépném róla a ruhát és magam elé térdeltetném és utána idéznék abból a bizonyos Ektomorf dalból, hogy térdelj elém és nyald szét a testem".
- Uhhh. Ne ismerem ezt az együttest, lehet, hogy érdemes lenne utánanéznem – mondta a férfi, és közben a keze J hátát kezdte simogatni. – Fikifiki? Az mi a fene?
J felnevetett.
- Ez Drew kifejezése arra a zenére, amit Chris Timbaland-del csinált. Nem jött be neki az album, egy-két szám kivételével.
Chester a képernyőre bökött.
- Gondolom, ez egy újabb Lucas-féle bölcsesség, igaz?
- Ez? „Tudod mi a közös a dugásban és a hóemberkészítésben? Először meggyúrod a golyókat és csak utána jön a répa. „ Hát ja. Ez Lucas. Kis hülye, imádom.
J még nézegette volna a beszélgetéseket, el is döntötte magában, hogy egyszer majd, ha tengernyi szabadideje lesz, visszaolvassa őket. Most azonban Chester meleg tenyere, majd az ujjai kezdték elterelni a gondolatait Drew-ról. Egészen másféle dolgok jutottak az eszébe, ahogy Chester lassan végighúzta az ujjait a gerincén.
- Most nincs hó, így nem tudunk hóembert építeni…- suttogta Chester a lány fülébe -, viszont van itthon golyó és répa…
- Lüke – sóhajtotta J, majd megfordult és vadul megcsókolta a férfit. Chester ölbe kapta és be akarta vinni a hálószobába, de csak a nappali kanapéjáig jutottak.
Eközben a világ másik felén Drew szinte őrjöngött, mikor elolvasta J virtuális ajándékát.
-Wáááááá, nem hiszem el, ilyen nincs - ugrált egy helyben a labor kellős közepén. Lucas, a társa meg értetlenül bámult rá. - Beléd meg mi ütött? Úgy viselkedsz, mint egy rakás ovis.
- Wáááááá - kiabált a lány. Más értelmes szót nem lehetett kihúzni belőle, ezért Lucas a számítógép képernyőjére nézettl, és már mindent értett. Drew kapott J-től egy meghívást Los Angeles-be és mellé egy jegyet Chris Cornell koncertjére.
- Ja, így már értem. - Lucas is tisztában volt vele, hogy a lány be van zsongva. Hiába a diploma, meg az óriási fizetés, ha Chrisről van szó, Drew megőrül és megszűnik minden.
- Szerintem menj haza, mert így nem sokra mész ezekkel az olajmintákkal – tanácsolta a barátnőjének, aki nem is tétovázott.
- Imádlak. - mondat a lány és búcsúzóul egy csókot nyomott a srác arcára. Ledobta a köpenyét, és úgy eltűnt, olyan gyorsan, hogy Lucas észre sem vette.
Drew alig tudta felfogni, hogy mi van. Chris Cornell, Chris Cornell, látni fogom Chris Cornell-t, zakatolta az agya körbe-körbe. Csak a pasi arca lebegett előtte. Persze az sem volt mellékes, hogy végre találkozhat J-vel, de tudta, hogy barátnője abszolút megértené, hogy neki most Chris Cornell sokkal fontosabb. Hazament a Syncroud-tól kapott lakásába, belőtte a gépet és kutakodni kezdett a neten, hogy milyen számok lesznek azon a bizonyos koncerten. Amikor meglátta a tracklistet, azt hitte, hogy meghalt és már útban van a mennybe. A Scream című albumról a címadó dal, aztán a nagy kedvenc Part of Me, a Long Gone, az Enemy és a Take Me Alive. Hála istennek, hogy nem nagyon merült bele – gondolta Drew megkönnyebbülten. Aztán ott voltak persze az elmaradhatatlan Soundgarden- dalok: a Jesus Christ Pose, az Outshined, a Black Hole Sun. Aztán a régi szólókról a Can’t change me, persze franciául, a Sweet Euphoria, a Carry On-ról a James Bond-os dal. Drew itt megint felsikoltott. Aztán még a Poison Eye. Persze néhány Audioslave-es dal is rajta volt a listán: a Revelation, az Original Fire, a Like a Stone, a Shadow Of The Sun, a Show Me How To Live, És az elmaradhatatlan Rage-dal, a Killing In A Name Of, meg a Seven Nation Army. Amint végzett a kutakodással, felment msn- re, hátha ott találja J-t. Meg akarta neki köszönni, de végül rájött, hogy csak nyökörögni lesz képes, mert még a gondolattól is a torkában dobog a szíve. És mi lesz, ha ott fog állni a színpad előtt, és Chrisen a kedvenc gatyája lesz, az a gombos farmer, meg az a kék felső… És mi lesz, ha össze lesz fogva a haja… Drew tudta, érezte, hogy ott helyben belehal a látványba.

J 59.

- Nem lesz semmi baj, nyugodj meg. Oké? Drága, nyugodj meg… - próbált hatni a lányra Chester, de nem sok sikerrel. J síkideg volt. Ma kellett bemennie az ügyészségre Robina feljelentése miatt, és ideges volt. A gyomra apró kis gombóccá zsugorodott, a torka összeszorult. Remegő kézzel öltözött fel. Érezte, hogy baj lesz belőle. És amikor meglátta Robina gúnyos mosolyát a tárgyalóteremben, tudta, hogy nem ússza meg büntetés nélkül. Priusza lesz. Egy bűnöző lesz. A bíró felszólítására felállt a padban és megpróbált nyugodtan lélegezni. Chester a keze után nyúlt és meleg tenyerébe fogta a lány jéghideg ujjait.
- …200 óra közmunkára ítélem, 1 évre felfüggesztve. Ha ismételten bármit vét a törvény ellen, a büntetés azonnal életbe lép. Megértette?
- Igen, bírónő, megértettem – válaszolta J halkan. A bírónő és a teremszolgák kivonultak. Chester még mindig fogta J kezét és el sem engedte. A hatalmas épület előtt fotósok és újságírók tucatja várta őket. J legszívesebben láthatatlanná vált volna. Chester igyekezett őt megvédeni, de a hiénahad folyamatosan kattogtatta a fényképezőgépeket és üvöltöztek.
- Mondanál pár szót a büntetésről? 200 óra közmunka? Jemina, most mit fogsz csinálni? Kimész az utcára szemetet szedni?
Chester csodálkozott azon, hogy mennyire jól informáltak az újságírók. De vajon…Még végig sem gondolhatta a kérdést, amikor meglátta Robinát. A nő az épület másik sarkánál nyilatkozott éppen arról, hogy örül az ítéletnek, mert tudja, hogy J nem fogja megúszni a büntetést. A szőke nőci kárörvendően adta az ígéreteket exkluzív interjúkra. Gúnyosan integetett J-nek és Chesternek, aztán ellibegett, kattogó fényképészekkel a nyomában. Robina imádta a rivaldafényt és most J és Chester segítségével egy darabig elsütkérezhet a kétes dicsőségben. Nem mellékesen pedig egy csomó pénzt kereshet az interjúkkal. És az, hogy J-nek bajt okozott, mindennél többet ért. Meg akarta magának fogni Chestert és egy darabig azt hitte, ez sikerülhet is. Kellett neki a férfi nyújtotta anyagi biztonság, a siker, a pénz, a csillogás. Ezért még a férfi gyerekeit is hajlandó volt elviselni, úgy, ahogy. Már majdnem biztos volt abban, hogy a bekerítő hadművelet sikerült, amikor Chester elment Phoenix-be és más emberként tért vissza. Robina érezte, hogy baj van. Megpróbálta menteni a menthetőt, de az üzletben azon az ominózus napon látta, hogy vége. Nem jött össze a nagy fogás, mert egy húzottszemű kis rüfke beleköpött a levesébe. Szabályszerűen kiprovokálta, hogy J nekimenjen, aztán rögtön rohant látleletet vetetni. Az ügyvédje azt javasolta, hogy jelentse fel a lányt testi sértés miatt, és ezt Robina meg is tette. Ebből nem látott pénzt, viszont volt olyan „előrelátó”, hogy a Chesterrel történt szeretkezéseik némelyikét (legalábbis a hangokat) rögzítette. Ki tudja, mikor lehet rá szükség. És az alkalom el is jött, Robina Chestert is feljelentette, de az az ügy nem sült el jól, mert a férfi ügyvédje sokkal ügyesebb volt, mint amire Robina számított, így örülhetett annak, hogy ők nem indítottak ellene viszonzásképp rágalmazási pert. Szóval most hazafelé tartott, boldogan, kicsinyes kőszíve minden apró dobbanásával egyre elégedettebben érezte magát. Még egyszer hátranézett, és látta, hogy Chester mennyire óvni akarja J-t a tolakodó fotósoktól és riporterektől, és olyan intenzív gyűlöletet érzett a lány iránt, mint még soha.
J szorosan fogta Chester kezét, a férfi pedig megpróbált utat törni maguknak. Egy szót sem szóltak az újságírókhoz, Chester folyamatosan azt hajtogatta, hogy nem nyilatkozik. És akkor felhangzott egy kérdés, ami megállította a férfit.
- Chester! Chester! Mennyire fog jót tenni a hírnevednek, ha egy priuszos nővel hetyegsz?
J elsápadt a kérdés hallatán, Chester pedig a férfi felé fordult. Odalépett elé és az arcába nézett.
- Ezt meg ne halljam még egyszer. Meg ne halljam. Undorító, amit művel. Nem ereszkedem le a szintjére…uram – mondta halkan, de megvetően az újságírónak, miközben a szemébe nézett. A férfi egy ideig állta a pillantását, aztán egyre többször pislogott, majd hátrahúzódott. Chester átkarolta J-t, és akadály nélkül eljutottak a Chryslerig és elindultak haza. Egy-két fotós követte őket, de csak tisztes távolból. A ház előtt Chester kisegítette J-t, mert látta, hogy a lány teljesen kikészült. Tudta, hogy egyrészt az ítélet miatt, másrészt pedig a lesifotósok és firkászok rohama miatt.
- Most mi lesz? – kérdezte J halkan, miközben levetkőzött. Meg akart szabadulni az elegáns, de kényelmetlen ruhától, amiben úgy érezte, megfullad.
- Mi lenne? Semmi. Az egy év letelik, és a bünti elúszik – felelte Chester, mire J megrázta a fejét.
- Baszki, Chester! Ott a másik feljelentés! Azé a fotósé! Arról a tárgyalásról már tényleges bűnösként fogok kijönni…Istenem… - rogyott a földre a lány és a kezébe temette az arcát. – Miért nem tudok uralkodni magamon? Mindig csak bajt csinálok…neked is…bántani fognak téged is, a srácokat is…
Chester leült a földre J mellé és átölelte a lányt. Nem igazán tudott neki mit mondani, mert tudta, hogy J-nek igaza van. Életbe lép a büntetés, le kell dolgoznia a 200 órát valamelyik közintézményben. És abban is igaza volt J-nek, hogy piszkálni fogják a lány miatt, de ez nem érdekelte.
- Mikor lesz a fotós tárgyalása?
- Jövő héten. És tuti, hogy…
- Csss. Most ne gondolj erre, oké? Viszont…
- Viszont micsoda?
- Még mindig össze akarod boronálni Christ a barátnőddel? – kérdezte Chester mosolyogva, mert tudta, hogy ezzel elterelheti J borús gondolatait, legalább egy kicsit. J felkapta a fejét, de ezzel a mozdulattal alapos fájdalmat okozott Chesternek, mert a férfi állkapcsa összekoccant.
- Ó, anyám. Bocsi – simogatta meg J bűnbánóan a férfi arcát, majd megcsókolta az állát. – Nagyon fáj?
- Hheizdsjks…
- Mi van? – nevette el magát J, és megint megcsókolta Chestert. – Ne csináld. Mutasd, hol fáj?
Chester az állkapcsára mutatott és kapott egy gyógypuszit. Aztán a szájára mutatott és oda már nem puszit kért, hanem egy igazi, belevaló, Jemina-féle szívdobogtató csókot. Örült neki, hogy – ha némi fájdalom árán is, de – sikerült megnevettetnie J-t. Nem akarta, hogy a lány a következő tárgyalásra gondoljon. Nem akarta, hogy bármi rosszra gondoljon. Most olyan jól megvoltak. A Viper Room óta visszatért mindkettejük igazi, phoenix-i énje. J sokkal vidámabb, felszabadultabb volt, látszott rajta, hogy jól érzi magát. Több volt az az idő, amit magára és a munkájára fordíthatott, de emiatt nem hanyagolta el sem Chestert, sem a gyerekeket, sem senkit. Csak könnyebb volt egy kicsit. Chester pedig visszavett a rengeteg melóból, mert ismét rájött arra, hogy a világot nem tudja egyedül megváltani. Szóval most szép napjaik voltak. Ebbe rondított bele Robina, és Chester kiutat keresett, nehogy J elhagyja magát.
- Már nem fáj? – kérdezte J és végighúzta az ujjait a férfi állán. – Istenem. Annyira szeretlek. Szeretem minden porcikádat. Szép vagy.
- Ezt már megbeszéltük, drága, nem emlékszel? – vigyorgott Chester.- Én dögös vagyok és szexis és satöbbi. Na, de hagyjunk engem meg a dögletes testemet, oké? Szóval Chrisnek a hétvégén fellépése lesz…
- Hol? – vágott közbe izgatottan J.
- Ha hagynád, befejezném. Kanadában…
- Wííííííííí, ez sirály! Király! Szuper! Hétvégén??? Addigra le kell szerveznem, hogy Drew idejöjjön valami miatt…Bazz. De miért hívjam ide? Segíts nekem kitalálni! Aztán ha itt van, akkor már gyerekjáték lesz elugrani a koncertre! Baszki, baszki, de jó! Istenem! – pattant fel a lány hangosan nevetve.
- Igen? Szólítottál. Tessék.
- Hülye. Vicces vagy. Ááááááá, de jó lett a kedvem! – J körbetáncolta Chestert, aki még mindig a földön ült és csak mosolygott a lányon.
- Gyere csak ide– kapta el a lány kezét, és maga elé húzta J-t. Az arcát a lány hasára fektette. – Olyan jó, hogy visszakaptalak, hogy visszakaphattalak. Szeretlek. És szeretném, ha boldog lennél.
- Veled boldog vagyok, Chester. Hidd el. Sosem voltam boldogabb. Ennél már csak az tenne még boldogabbá, ha végre…- J félbehagyta a mondatot, mire Chester felemelte a fejét és felnézett a lányra. J látta a kíváncsiságot a szemeiben. Tuti azt hiszi, hogy most kéretem magam feleségül – gondolta a lány.
- Ha…
- Hahahahahhahaha. Nem kell, hogy feleségül vegyél, ha…ha…ha erre gondoltál, hihi. Így is az enyém vagy, én pedig a tiéd. Van 4 darab gyerekünk, még ha nem is közös, együtt élünk, mindenhogyan együtt vagyunk, szóval ez nekem így nagyon jó. Viszont szeretném végre megismerni Drew-t, fizikailag is. És szeretnék elmenni vele egy Chris Cornell-koncertre, és szeretném látni, amikor Chris először találja magát vele szembe. Aztán…
- A többit nem akarod látni, ugye? – nevette el magát Chester.
- Fúj. Mit képzelsz te rólam? Hogy képes lennék kikukkolni a legjobb barátnőmet, amint etyepetyézik a barátoddal? Na ne már.
- Egy valamit magyarázz el nekem. Hogy lehet valaki a legjobb barátnőd, amikor még soha nem találkoztatok? Ülj már le, ne ficánkolj – szólt rá a lányra, de J megragadta a kezét és felhúzta a földről.
- Gyere! Menjünk ki a partra! Vagy legalább a teraszra! Szabad levegőn akarok lenni, addig, amíg lehet, mielőtt bevágnak valami dohos irodába vagy mit tudom én. Gyere! De előbb vetkőzz, te isten! Gatya le, ing le!
J leült az egyik napozóágyra és Chestert figyelte, ahogy egy szál alsónadrágban kényelmesen elhelyezkedik és rágyújt.
- Baszki – csúszott ki a lány száján, mire Chester ránézett.
- Mi a baj?
- Baj? Az nincs. Csak tök szexi vagy, ahogy itt fekszel CK-ben és cigizel. Mindjárt rád vetem magam és megszexualizállak, hihi.
- A nyakamat teszem rá, hogy ezt a szót is Drew-tól tanultad – nevetett fel a férfi, miközben mélyen beleszívott a cigijébe és J szemét figyelte. A lány nagyot nyelt.
- Ne csináld. Nem bírok magammal.
- Mesélj Drew-ról, aztán hagyom magam megszexualizálni, oké?
- Mit meséljek? Hogy miért olyan nekem, mintha a testvérem lenne? Nem tudom megmagyarázni. Egyszerűen…szeretem. Hasonlítunk. Megnyugtat, ha hülye vagyok. Feldob, ha le vagyok törve. Bármi bajom van, mindig segít. Számíthatok rá. És ha ezt valahogy tudom viszonozni, akkor megteszem. Chris rá van gyúrva Drew-ra. És Drew is Chris-re. Úgy érzem, őket egymásnak teremtették.
- Mint minket – szólalt meg a férfi, majd odahajolt J-hez és megcsókolta. – Szeretlek. Annyira jó kimondani. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek – suttogta a férfi. – És most jöhet a…
- …megszexualizálás? – kérdezte J rekedten, végighúzva az ujját a férfi mellkasán. – Én mikor kerülök ide a szíved fölé? Bár már nem nagyon van hely…még jó, hogy nem volt több feleséged…meg nincs több gyereked…
Chester megfogta a lány kezét és a szívére helyezte. J érezte a férfi szívének dobogását.
- Jemina Miya Sankara, te a szívemben laksz. Minden lélegzetvételem, minden szívdobbanásom rólad szól. De ha akarod, ezt magamra is varratom…
- Nem kell. Hiszek neked. Viszont…tervezhetnél nekem valami szép mintát, amit megcsináltatnék Kattel. Tudom, hogy Talindáét te tervezted. Találj ki nekem valamit, kérlek!
- Oké, rendben. De most…
- Igen? – lehelte J, és várakozón nézett a férfira.
- Gyere. Fürödjünk egyet.
A férfi hirtelen felkapta J-t és a jacuzzi felé indult. Leültette a lányt a medence szélére és beindította a motort. J beledugta a lábujját a vízbe.
- Áú. Ez hideg.
- Dehogy az – szólalt meg mögötte Chester és egy mozdulattal belelökte a lányt a medencébe, majd ő is utána ugrott. J prüszkölve törölte le az arcát. Aztán észrevette, hogy Chester nézi. A férfi olyan pillantással méregette, hogy a lány már egyáltalán nem érezte hidegnek a vizet. Sőt.
- Tényleg hideg a víz, látom – mondta rekedten Chester és közelebb lépett a lányhoz. A két tenyerét J mellére helyezte, mire a lány felsóhajtott.
- Miből gondolod, hogy fázom?
- Érzem a tenyeremen. A mellbimbóid bökik a kezemet. Felmelegítselek?

J 58.

Chester kilépett a klubból és a kocsija felé indult. Meg akarta keresni J-t, hogy elmondja neki az érzéseit. Minden kis utcába benézett, de a lány nem volt sehol. Aztán Chester meglátta. A Chrysler mellett ült a földön. A férfi odasietett és letérdelt előtte. Hallotta, hogy a lány sír.
- Jemina… - szólt neki halkan. – Jemina…drága…
J felemelte a fejét, szemében könnyek csillogtak. Remegő hangon megszólalt:
- Szeretlek, Chester. Olyan nagyon sajnálom, hogy idáig jutottunk…
Chester felemelte a kezét és végigsimított a lány könnyes arcán.
- Nem jobban, mint én. Szeretlek, Jemina. Szeretlek. És rájöttem arra, hogy hülye voltam és önző. A viselkedésed döbbentett rá, hogy mennyire megváltoztattalak…
- A…viselkedésem…? – kérdezett vissza J értetlenül, mire Chester bólintott.
- Igen. Ez, hogy így láttalak Amirral…Öszintén szeretnék veled beszélgetni. Mindenről. Hazajössz velem? Mégiscsak kényelmesebb egy fotelban ücsörögni, mint itt a földön, nem? – mosolyodott el a férfi és a kezét nyújtotta J-nek. Felhúzta a lányt, majd szorosan magához ölelte. A hajába temette az arcát.
- Nem akarlak elveszíteni, Jemina. És szeretném, ha olyan lennél, mint régen. Változz vissza azzá a Jeminává, akibe belezúgtam Phoenixben.
J felemelte a fejét és könnyes szemmel elmosolyodott.
- Hogy micsoda? Belém zúgtál már Phoenixben? Én azt hittem, hogy csak meg akartál…
Chester a tenyerével befogta a lány száját.
- Oké. Meg akartalak…hm…na. De nem ez a lényeg, hanem… - hirtelen abbahagyta a mondatot, amikor megérezte J nyelvének hegyét, amint hozzáért a tenyeréhez. Sóhajtott egyet. J ártatlanul, nagyra meresztett szemekkel bámult rá. A férfi el akarta húzni a kezét, de J nem engedte. Belecsókolt a tenyerébe, majd egyenként végigcsókolta a férfi ujjait. Látta, hogy Chester mély levegőt vesz.
- Mi a baj? – kérdezte halkan, miközben az ujjaival Chester csuklóján simogatta a tetoválást. – Nem megyünk haza?
A férfi megragadta a lány kezét és szinte betuszkolta a kocsiba, majd ő is beült. J az üléstámlának döntötte a fejét és behunyta a szemét. Elindultak hazafelé.
- Huh. Ragadok a piától – szólalt meg a lány és egy hirtelen mozdulattal lerántotta a felsőjét. Chester félreváltott, mire J – még mindig csukott szemmel – elmosolyodott.
- Hé. Ez mi volt? Elég szörnyen hangzott…Húúú. Ez a nadrág is ragad – és fél perc múlva már egy szál melltartóban és bugyiban ücsörgött a kocsiban. Chester megint félreváltott és J megint elnevette magát. A férfi rekedten megszólalt:
- Jó lenne, ha nem szórakoznál velem, amikor vezetek. Rendben?
J ártatlanul ránézett.
- Én? Szórakozom? Nem értelek. A nyakamba borult fél üveg tequila és megőrülök a ragadós ruháktól. Ennyi. Mi ezzel a baj?
- Hm. Direkt csinálod. Tudom. Húzod az agyam.
- Éééén? – kérdezett vissza J és az orra alatt elmosolyodott. – Akkor szerinted ezt is direkt csinálom?
Egy mozdulat és a melltartó a férfi ölében landolt.
- Ó. Bocsi. Véletlenül lerepült rólam – vihogott J és a ruhadarab után nyúlt. Közben teljesen „véletlenül” hozzáért a férfi nadrágjához. Chester mély levegőt vett és eltolta J kezét.
- Drága. Ne szórakozz velem. Veszélyes dolgot művelsz.
- Tudom. De tök dögletes vagy, amikor vezetsz. Szeretem nézni a mozdulataidat. Szeretlek nézni. Szeretlek. És még sosem szerelmeskedtem kocsiban…
Chester egy hirtelen mozdulattal egy sötét, üres parkolóba kormányozta a kocsit és leállította a motort. Behúzta a kéziféket és felkapcsolta a belső világítást. Szemében vad vágy lobogott, amikor J-re nézett. A lány némán állta a tekintetét és zihálva vette a levegőt.
- Mielőtt megkérdeznéd, már nem vagyok részeg. Tudom, mit beszélek…Tudom, mit akarok…
- Ismerős szöveg. Hol hallottam már? – kérdezett vissza Chester, miközben a lány hajába túrt és közelebb húzta magához.
- Öööö…nem is tudom – mondta J és a pillantása Chester közeledő szájára tapadt. Már tényleg nem volt részeg, de az alkohol még dolgozott benne. A szíve ezerrel vert, az öle lüktetett, és elég volt csak ránéznie a férfira és úgy érezte, menten elájul a vágytól. A férfi szája megállt az ő szájától egy centire és a lány érezte Chester forró leheletét. Behunyta a szemét és várta a csókot.
Chester csak nézte a lányt. Érezte az egész testében szétáradó vágyat és alig tudta megállni, hogy ne vesse magát J-re. Ehelyett csak nézte. Aztán a lány háta mögé nyúlt és egy mozdulattal ledöntötte az ülés háttámláját. J sikkantott egyet és hanyatt dőlt.
- Uhhh. Ez…nem túl kényelmes… - mondta a lány. Fészkelődni kezdett, ám mozdulatlanná dermedt, amikor Chester elvigyorodott és a keze vándorútra indult. Végigsimított J arcán, a nyakán, majd lejjebb siklott. A férfi látta, hogy J kapkodva veszi a levegőt, ahogy hozzáért a melléhez. Finoman becsúsztatta a kezét a lány bugyijába, mire J teste megrándult és a lány felnyögött. Megragadta Chester csuklóját.
- Ez így nem lesz jó…hülye ötlet volt ez a kocsiban szeretkezés…
- Miért? Én élvezem, hogy itt vagyunk – somolygott Chester. – Neked mi a bajod vele?
- Szétmegy a hátam, nyomja ez a francos ülés…
- Akkor gyere.
Chester J dereka alá csúsztatta a karját és áthúzta a lányt az ölébe. Kicsit hátrébb tolta az ülést és így viszonylag kényelmesen tudtak ülni. A lány mellkasa pont Chester arca előtt volt és a férfi megcsókolta először az egyik, majd a másik mellét. Aztán J hátára tette a kezét és még közelebb húzta a lányt.
A lány felnyögött, amikor megérezte Chester száját. A férfi gyengéden a szájába vette a mellbimbóját és finoman játszani kezdett vele, szívogatta, nyalogatta, miközben a keze J hátát simogatta. A lány úgy érezte, milliónyi lepke rajzik a hasában. Ölét erősen Chester ágyékához nyomta és a férfi nadrágját keresztül is érezte, hogy Chester akarja őt. Itt és most. Ebben a kocsiban, ebben a nem túl kényelmes pózban. J lenyúlt és nehezen, de kigombolta a férfi nadrágját. Egy kicsit felemelkedett és segített Chesternek lejjebb tolni a nadrágot. Épp csak annyira húzta le róla, hogy egymáshoz férjenek. Hangos zihálásuk betöltötte a kocsit, és bár nem volt hideg, az ablakok bepárásodtak.
- Baszki – lihegte J.
- Mi van? – kérdezte Chester és J-re nézett.
- Nem vagyunk normálisak…Felnőtt fejjel kamatyolni akarunk a kocsiban…istenem, mint a tinik,hihi…
- Örülök, hogy ennyire viccesnek találod a dolgot – dünnyögte Chester, majd megpróbált lejjebb csúszni. Vagy feljebb. Aztán hátranyúlt és eldöntötte a vezetőülést. Így most ő feküdt hanyatt, és tényleg nem volt túl kényelmes. De a kényelmetlen érzés eltörpült J látványa mellett. A lány a csípője felett térdelt és őt nézte, olyan pillantással, hogy Chester pulzusa elszállt az égig. Megragadta J derekát és húzni kezdte maga felé.
- Gyere közelebb – szólt a lánynak rekedten.
- Mi…
- Gyere közelebb. Gyere. Kérlek. Térdelj fölém.
J-nek leesett, hogy Chester mit is akar. Meglódult a szívverése, a lány attól félt, hogy kiugrik a helyéből. Centiről centire mozdult, miközben Chester szemébe nézett. Kitámasztotta magát a kocsi ablakán és a tetőkárpiton, próbált valami stabil helyzetet találni.
Chester szíve vadul vert, amikor J elhelyezkedett fölötte. Ahogy hanyatt feküdt, a lány öle pont az arca fölött volt. Chester felemelkedett egy kicsit és megcsókolta J-t a bugyiján keresztül. A lány felnyögött és hátravetette a fejét. A következő pillanatban hallotta a reccsenést és érezte, hogy az öle immár szabad. Nincs semmi akadály közte és Chester között. A férfi megmarkolta a fenekét és még közelebb húzta a lányt. Amikor J megérezte Chester leheletét, visszatartotta a levegőt. Ám ahogy a férfi belecsókolt, majd belécsúsztatta a nyelvét, nem tudta megállni és megint felnyögött. A csípőjét ösztönösen előrébb tolta, hogy még jobban érezhesse Chester kényeztetését. A férfi simogatta a lány fenekét, a derekát, a combjait, közben pedig többször is az orgazmushatár széléig juttatta J-t.
- Elég – nyögte a lány a sokadik alkalom után. – Nem bírom ki, ha még egyszer abbahagyod…kérlek…
Lejjebb csúszott, a férfira hajolt és megcsókolta. Érezte Chester száján a saját ízét. Ettől még jobban felizgult és megvadult. Olyan erővel csókolta Chestert, hogy összekoccantak a fogaik. J megérezte a férfi kezét, ahogy belemarkol a hajába, és ez tette fel az i-re a pontot. A lány kész volt.
Chester látta és érezte, hogy J mennyire az elélvezés vékony határvonalán egyensúlyoz. Ő sem volt már messze a beteljesüléstől. Egy tinédzser pár 3 perc alatt lezavart volna a kocsiban egy menetet, ők pedig…itt bénáznak. Nem mintha nem lenne jó. Sőt. A férfi felnyögött, amikor J keze lecsúszott kettejük közé és hozzáért a férfiasságához. Sürgősen ki kell találnom valamit, mert ez így nem oké – futott át a férfi agyán a gondolat.
- Drága…figyelj rám egy kicsit… - szólt J-nek, majd sóhajtott, amikor J megsimogatta a köldöke alatt.
- Igen? – suttogta J, miközben csókokkal halmozta el Chester mellkasát és egyre lejjebb haladt. Chester felhúzta magához.
- Figyelj…ez így…
- Gyere – mondta J és a két ülés között hátramászott. Mire Chester képes volt arra, hogy megmozduljon és sikerült kigabalyodnia a nadrágjából, J a hátsó ülésen feküdt és várta. A férfi elhelyezkedett J lábai között. Ahogy egymáshoz ért az ágyékuk, egyszerre nyögtek fel. Nem sokat tétováztak, Chester azonnal a lányba hatolt. J a helyszűke miatt felhúzta a lábait a mellkasára. Annyira intenzíven érezték egymást, hogy nem tudták visszafojtani az élvezet hangjait.
J már az ájulás határán volt, amikor meghallotta, hogy Chester beszélni kezd hozzá.
- Jemina…nézz rám…
A lány nagy nehezen a férfi arcára fókuszált.
- Beszélj hozzám… - szólt a lány, majd felnyögött, amikor Chester eltávolodott belőle. Megragadta a karját és visszahúzta.
- Ne…kérlek…gyere vissza…azt akarom, hogy újra…
- Hogy újra…mi? – kérdezett vissza rekedten Chester, miközben lassan, nagyon lassan megint elmerült J-ben. Hangosan zihált, aztán a mozdulatai gyorsulni kezdtek.
- Ezt akarom…hogy újra bennem legyél…teljesen… hogy az enyém legyél… - zihálta J és két kezét Chester arcára tette. A férfi alig tudott megszólalni:
- A tiéd vagyok… örökre…
- Szeretlek, Chester – suttogta J, megadva ezzel Chesternek a végső lökést. A férfi megtámaszkodott az ülésen. Elakadt a lélegzete, ömlött róla a víz és érezte, hogy képtelen visszatartani magát. J arcát nézte, a száját csókolta, miközben egyre hevesebb ütemben mozgatta a csípőjét. Aztán néhány perc múlva mindkettőjüket magával rántotta a kielégülés örvénye. A csúcson Chester a lány szemébe nézett és megismételte:
- A tiéd vagyok…örökre…

J 57.

- Bassza meg – csúszott ki a káromkodás Chester száján, mire Amir röhögve hátba vágta.
- Mi a baj? Az a csajszi? Jó kis buksza, igaz?
- Igen, de…
- Nincs de. Amir Derakh beveti minden eszközét és 3 perc múlva a kiscsaj itt ül az asztalunknál, az ölemben! Fogadunk?– kérdezte Amir, mire Brandon és Elias nevetve belement a fogadásba. A tétek megtétele után Amir felpattant és a bárpult felé indult.
- Azt te csak hiszed, hogy az öledbe fog ülni. Csoda lesz, ha nem rúg tökön – dünnyögte az orra alatt Chester, de azért kíváncsian figyelte barátja „hadműveletét”. Kíváncsian, várakozóan és féltékenyen. Látta, hogy Amir odalép a bárpultnál ülő lányhoz és a füléhez hajolva mond valamit neki. Chester várta, hogy mikor csattan Amir arcán egy óriási pofon, vagy mikor kap egy rúgást a lábai közé. Ám ezek elmaradtak, és Chester legnagyobb megdöbbenésére a pultnál ülő lány elnevette magát. A férfi alig hitt a szemének, amikor a lány lecsúszott a bárszékről, nyakon ragadta a tequilás üveget és Amir nyomába szegődött, aki visszaindult hozzájuk. Lesz meglepetés – gondolta magában Chester. Aztán meglátta, hogy Amir kézen fogja a lányt, aki nem tiltakozott az érintése ellen. Basszus. Ezt nem hiszem el – ámult el a férfi. Megengedte Amirnak, hogy megfogja a kezét. Már az furcsa volt a férfinak, hogy a lány egyáltalán szóba állt a barátjával. Oké, bulizni jött, de ez nem azt jelenti, hogy mindenkivel kézen fogva kell mászkálni. Chester őrülten féltékeny lett erre a látványra. Látta a lány arcán, hogy nem egészen józan, de nem lehet mindent az alkoholra fogni. Basszus. Ha Amirral ezt csinálja, mi lehetett a múltkor Chrissel? Vagy akárkivel? Jézusom. Miket gondolsz te erről a lányról? Hiszen szereted, vele élsz. Bíznod kellene benne – csodálkozott magán a férfi. Amir időközben átverekedte magát a tömegen és megállt az asztaluknál. Maga mellé húzta a lányt.
- Ők a barátaim és a zenésztársaim, Ryan, Brandon, Elias. Ő pedig a támogatónk, producerünk és barátunk, Chester Bennington…
J éppen másfelé figyelt, amikor Amir bemutatta a többieket, mert meglátott egy nagyon érdekes szabású felsőrészt egy lányon, de Chester nevére odakapta a fejét. Alig hitt a szemének. Mit keres ő itt? Hiszen elvileg fáradt volt, amikor eljöttem otthonról – csodálkozott a lány. Látta Chesteren, hogy ő sem lepődött meg kevésbé, hogy itt találkoznak. Szóval ehhez nem volt fáradt. J mérges lett. Az asztalra támaszkodott és Chesterhez hajolt, olyan közel, hogy az orruk majdnem összeért.
- Helló, drágám – köszönt gúnyosan a férfinak. – Te itt? Már nem vagy fáradt? Vagy csak nem akartál velem lenni? Inkább hagytad, hogy eljöjjek otthonról egyedül, hogy aztán te is leléphess! Egyedül. Ez nem jött össze, drágám, büdösül lebuktál ám!
- Jemina…- kezdett bele Chester, de a lány közbevágott, miközben hadonászni kezdett.
- Ne. Ne kezdj el magyarázkodni. Dühös vagyok és csalódott, ráadásul ittam is, úgyhogy ha most még nekiállsz mentegetőzni, abból kurva nagy balhé lesz.
Amirék csak a fejüket kapkodták. Nem értették, mi is zajlik Chester és J között. Drágám? Fáradt? Mi van??? Brandon felemelte a kezét, mintha az iskolában lett volna.
- Ööö…bocs, de most mi a fene van? Ti ismeritek egymást?
J a fiatal fiú felé fordult.
- Igen. Chesterrel élek. A barátnője vagyok. Vagy az élettársa. Vagy a nem is tudom, mije. Mindegy.
- Nem mindegy – szólalt meg Chester és megpróbálta megfogni J kezét, de a lány hátrébb lépett.
- Miért nem mindegy? Totálisan tökmindegy, hogy kid vagyok, ha hazudsz nekem.
Chester vett egy mély levegőt és megint a lány keze után nyúlt, de J elrántotta a karját és Amirhoz fordult.
- Na. Szóval miután sikeresen bemutatkoztam, mint Chester Bennington akárkije, leülhetek ide közétek?
Amir leült az egyik fotelbe és vigyorogva maga mellé mutatott.
- Csüccs le. Ha gondolod, Chaz mellé is ülhetsz ám.
- Kösz, nem. Még elharapnám a torkát dühömben – mondta J, szintén vigyorogva, és megpróbált átmászni Amir lábain, hogy elérje a másik fotelt. A megivott tequila hatása megint jelentkezett és J megingott. Magasra emelte a kezében tartott üveget és lezöttyent Amir ölébe. Vihogni kezdett.
- Bocsika. Nehogy azt hidd ám, hogy direkt volt. De azért maradhatok?
- Naná, szépségem – nevetett Amir, és átkarolta J derekát. – Vigyázz arra az üvegre ám! Értékes pia van benne.
- Kérsz? – nyújtotta a férfi felé az üveget J, mire Amir bólintott és nagyot kortyolt a tequilából.
- Apám, ez ütős. Hogy bírod?
- Sehogy nem bírja. Nem látod, hogy tökrészeg? – szólalt meg Chester dühösen. Eddig hallgatott és türtőztette magát, de nem bírta tovább szó nélkül. Kavarogtak benne az érzések, ahogy látta J-t Amir ölében ülni és jókedvűen nevetgélni. Maga sem tudta, mit érez: dühöt, féltékenységet, félelmet? Vagy mind a hármat egyszerre? Dühítette, hogy J ennyire jól érzi magát Amir ölében és eszébe sem jut leszállni onnan. Féltékeny volt, mert látta Amir karját a lány dereka köré fonódni. És félt. Félt, hogy J elhagyja. Ahogy a felszabadultan nevetgélő lányra nézett, tudatosult benne, hogy ha nem figyel J-re és nem törődik vele eléggé, a lány elhagyhatja. Bár J szinte soha nem kért tőle semmit, Chester tudta, hogy ez korántsem azt jelenti, hogy a lánynak nincsenek is vágyai, álmai, kívánságai. Csak nem terheli vele. A férfi nézte a lányt és Amirt és most a régi J-t látta. Azt a J-t, akivel Phoenix-ben találkozott, és aki már ott levette a lábáról. Egy vidám, vicces fiatal lányt, aki vagány dumáival megnevettette Amirékat. Ez volt az a pillanat, amikor Chester rájött, J mennyi mindent feladott, hogy őt boldoggá tegye. Többé-kevésbé feladta a munkáját, mert sokat vigyázott a Bennington-gyerekekre. Feladta a saját cégről szőtt álmait. Feladta a barátait, kivéve Katet és Drew-t. És…feladta azt a vágyát, hogy gyereket szüljön, neki. Feladta szinte mindenét, ami valaha ő volt. Ezt pedig Chester nem akarta. Most kezdte tisztán látni, hogy nem elég, ha testileg teljesen egymásra vannak hangolva. A lelküknek is együtt kell lenni ahhoz, hogy ez a kapcsolat ne sorvadjon el és ne arról szóljon, hogy az egyik fél teljesen alárendeli magát a másiknak. Chester elhatározta, hogy ezentúl sokkal jobban figyelni fog J-re, minden apró rezdülésére. Úgy látszik, látnom kellett, hogy Jemina mással is jól érzi magát, nem csak velem – gondolta magában a férfi szomorúan, miközben J-t és Amirt nézte.
Az üveg tequila már régen elfogyott, a pincér épp most hozta ki a következő üveget, amit J rögtön ki is sajátított magának. Ám Amir is inni akart belőle és megpróbálta elvenni a lánytól az üveget. Játékosan huzakodni kezdtek, aminek az lett a vége, hogy a tequila egy része J nyakába ömlött. Ez pedig egy pillanat alatt kijózanította a lányt. Pont annyira, hogy J felfogta, mit is művel. Itt ül egy nyilvános szórakozóhelyen, tökrészegen, bűzlik a tequilától, és a szerelme szeme láttára szinte hetyeg annak barátjával. És ami számára a legszörnyűbb volt, az az, hogy élvezte Amir társaságát. Élvezte, hogy tud vele baromkodni, élvezte, ahogy a férfi ránéz és ahogy hozzáér. Amir többször is végigsimított a karján, az arcán, a nyakán, a derekán. Ám J hirtelen megérezte, hogy a férfi most másképp ért hozzá. Nem viccből és nem poénból. Hanem úgy. Ránézett Amirra és megijedt. Megijedt attól, amit tett, és megijedt attól, amit a férfi szemében látott. Vágy. Szenvedély. J megrettent. Én ezt nem akartam – gondolta magában, és kibontakozott Amir öleléséből. Rémülten, falfehér arccal Chester szemébe nézett, aki csak figyelte őt, amint Amirral szórakozott. Istenem. Mit tettem? Szó nélkül átmászott a foteleken és a lábakon és erőszakosan túrta előre magát a tömegben. Vissza sem nézett. Néhány perc múlva már nyoma sem volt.
Chester ismerte a lányt. Tudta, hogy mi játszódott le benne, látta a szemeiben a felismerést, amire ő maga is rájött: hogy ők nem lehetnek boldogok a másik nélkül. Senki mással nem lehetnek boldogok. Chester felállt az asztaltól. Megütögette Amir vállát.
- Kösz, haver.
- Mi van? – nézett rá Amir értetlenül, mire Chester csak legyintett.
- Nem érdekes. Kösz. Én leléptem. Ti még bulizzatok egy kicsit.
- Ööö…és Jemina…hová ment?
- Nem tudom. De téged ne is érdekeljen, oké? – mondta Chester mosolyogva, de ebben a mondatban és mosolyban volt némi fenyegetés is. – Jemina az én barátnőm. És az is marad.
- Oké, de attól még nem lehet…
Chester megrázta a fejét.
- Nem. Amir, kérlek, állítsd le magad, nem akarok veled balhézni. A barátom vagy.
- Képes lennél rá? Egy nő miatt? – nézett Chesterre értetlenül Amir.
- Érte bármire képes lennék – jelentette ki egyszerűen Chester, majd intett és ő is otthagyta a társaságot.
J az utcán sétált. Még nem volt teljesen józan, de egyre tisztábban látta, hogy mit művelt. És egyre jobban tudatosult benne, hogy neki Chester az élete. Bár jólesett neki Amir viselkedése, tudta, hogy ez csak „önigazolás”. Hogy még másnak is kellhetne, mint nő. Nem mintha neki más kellene, mint Chester. Hirtelen meglátta az út szélén parkoló Chryslert. Bárhol felismerte volna Chester kocsiját. Lassan odalépkedett az autóhoz és leült a földre az egyik kerék elé. Átkulcsolta a térdeit és lehajtotta a fejét. Behunyta a szemét és maga előtt látta Chester arcát, ahogy őket figyeli. J rájött, hogy a férfi arca nem dühös volt, hanem félelem és felismerés tükröződött rajta. Ugyanaz a félelem és felismerés, amit J is érzett. A lány lassan ringatni kezdte magát, miközben folytak a könnyei.