- Nem lesz semmi baj, nyugodj meg. Oké? Drága, nyugodj meg… - próbált hatni a lányra Chester, de nem sok sikerrel. J síkideg volt. Ma kellett bemennie az ügyészségre Robina feljelentése miatt, és ideges volt. A gyomra apró kis gombóccá zsugorodott, a torka összeszorult. Remegő kézzel öltözött fel. Érezte, hogy baj lesz belőle. És amikor meglátta Robina gúnyos mosolyát a tárgyalóteremben, tudta, hogy nem ússza meg büntetés nélkül. Priusza lesz. Egy bűnöző lesz. A bíró felszólítására felállt a padban és megpróbált nyugodtan lélegezni. Chester a keze után nyúlt és meleg tenyerébe fogta a lány jéghideg ujjait.
- …200 óra közmunkára ítélem, 1 évre felfüggesztve. Ha ismételten bármit vét a törvény ellen, a büntetés azonnal életbe lép. Megértette?
- Igen, bírónő, megértettem – válaszolta J halkan. A bírónő és a teremszolgák kivonultak. Chester még mindig fogta J kezét és el sem engedte. A hatalmas épület előtt fotósok és újságírók tucatja várta őket. J legszívesebben láthatatlanná vált volna. Chester igyekezett őt megvédeni, de a hiénahad folyamatosan kattogtatta a fényképezőgépeket és üvöltöztek.
- Mondanál pár szót a büntetésről? 200 óra közmunka? Jemina, most mit fogsz csinálni? Kimész az utcára szemetet szedni?
Chester csodálkozott azon, hogy mennyire jól informáltak az újságírók. De vajon…Még végig sem gondolhatta a kérdést, amikor meglátta Robinát. A nő az épület másik sarkánál nyilatkozott éppen arról, hogy örül az ítéletnek, mert tudja, hogy J nem fogja megúszni a büntetést. A szőke nőci kárörvendően adta az ígéreteket exkluzív interjúkra. Gúnyosan integetett J-nek és Chesternek, aztán ellibegett, kattogó fényképészekkel a nyomában. Robina imádta a rivaldafényt és most J és Chester segítségével egy darabig elsütkérezhet a kétes dicsőségben. Nem mellékesen pedig egy csomó pénzt kereshet az interjúkkal. És az, hogy J-nek bajt okozott, mindennél többet ért. Meg akarta magának fogni Chestert és egy darabig azt hitte, ez sikerülhet is. Kellett neki a férfi nyújtotta anyagi biztonság, a siker, a pénz, a csillogás. Ezért még a férfi gyerekeit is hajlandó volt elviselni, úgy, ahogy. Már majdnem biztos volt abban, hogy a bekerítő hadművelet sikerült, amikor Chester elment Phoenix-be és más emberként tért vissza. Robina érezte, hogy baj van. Megpróbálta menteni a menthetőt, de az üzletben azon az ominózus napon látta, hogy vége. Nem jött össze a nagy fogás, mert egy húzottszemű kis rüfke beleköpött a levesébe. Szabályszerűen kiprovokálta, hogy J nekimenjen, aztán rögtön rohant látleletet vetetni. Az ügyvédje azt javasolta, hogy jelentse fel a lányt testi sértés miatt, és ezt Robina meg is tette. Ebből nem látott pénzt, viszont volt olyan „előrelátó”, hogy a Chesterrel történt szeretkezéseik némelyikét (legalábbis a hangokat) rögzítette. Ki tudja, mikor lehet rá szükség. És az alkalom el is jött, Robina Chestert is feljelentette, de az az ügy nem sült el jól, mert a férfi ügyvédje sokkal ügyesebb volt, mint amire Robina számított, így örülhetett annak, hogy ők nem indítottak ellene viszonzásképp rágalmazási pert. Szóval most hazafelé tartott, boldogan, kicsinyes kőszíve minden apró dobbanásával egyre elégedettebben érezte magát. Még egyszer hátranézett, és látta, hogy Chester mennyire óvni akarja J-t a tolakodó fotósoktól és riporterektől, és olyan intenzív gyűlöletet érzett a lány iránt, mint még soha.
J szorosan fogta Chester kezét, a férfi pedig megpróbált utat törni maguknak. Egy szót sem szóltak az újságírókhoz, Chester folyamatosan azt hajtogatta, hogy nem nyilatkozik. És akkor felhangzott egy kérdés, ami megállította a férfit.
- Chester! Chester! Mennyire fog jót tenni a hírnevednek, ha egy priuszos nővel hetyegsz?
J elsápadt a kérdés hallatán, Chester pedig a férfi felé fordult. Odalépett elé és az arcába nézett.
- Ezt meg ne halljam még egyszer. Meg ne halljam. Undorító, amit művel. Nem ereszkedem le a szintjére…uram – mondta halkan, de megvetően az újságírónak, miközben a szemébe nézett. A férfi egy ideig állta a pillantását, aztán egyre többször pislogott, majd hátrahúzódott. Chester átkarolta J-t, és akadály nélkül eljutottak a Chryslerig és elindultak haza. Egy-két fotós követte őket, de csak tisztes távolból. A ház előtt Chester kisegítette J-t, mert látta, hogy a lány teljesen kikészült. Tudta, hogy egyrészt az ítélet miatt, másrészt pedig a lesifotósok és firkászok rohama miatt.
- Most mi lesz? – kérdezte J halkan, miközben levetkőzött. Meg akart szabadulni az elegáns, de kényelmetlen ruhától, amiben úgy érezte, megfullad.
- Mi lenne? Semmi. Az egy év letelik, és a bünti elúszik – felelte Chester, mire J megrázta a fejét.
- Baszki, Chester! Ott a másik feljelentés! Azé a fotósé! Arról a tárgyalásról már tényleges bűnösként fogok kijönni…Istenem… - rogyott a földre a lány és a kezébe temette az arcát. – Miért nem tudok uralkodni magamon? Mindig csak bajt csinálok…neked is…bántani fognak téged is, a srácokat is…
Chester leült a földre J mellé és átölelte a lányt. Nem igazán tudott neki mit mondani, mert tudta, hogy J-nek igaza van. Életbe lép a büntetés, le kell dolgoznia a 200 órát valamelyik közintézményben. És abban is igaza volt J-nek, hogy piszkálni fogják a lány miatt, de ez nem érdekelte.
- Mikor lesz a fotós tárgyalása?
- Jövő héten. És tuti, hogy…
- Csss. Most ne gondolj erre, oké? Viszont…
- Viszont micsoda?
- Még mindig össze akarod boronálni Christ a barátnőddel? – kérdezte Chester mosolyogva, mert tudta, hogy ezzel elterelheti J borús gondolatait, legalább egy kicsit. J felkapta a fejét, de ezzel a mozdulattal alapos fájdalmat okozott Chesternek, mert a férfi állkapcsa összekoccant.
- Ó, anyám. Bocsi – simogatta meg J bűnbánóan a férfi arcát, majd megcsókolta az állát. – Nagyon fáj?
- Hheizdsjks…
- Mi van? – nevette el magát J, és megint megcsókolta Chestert. – Ne csináld. Mutasd, hol fáj?
Chester az állkapcsára mutatott és kapott egy gyógypuszit. Aztán a szájára mutatott és oda már nem puszit kért, hanem egy igazi, belevaló, Jemina-féle szívdobogtató csókot. Örült neki, hogy – ha némi fájdalom árán is, de – sikerült megnevettetnie J-t. Nem akarta, hogy a lány a következő tárgyalásra gondoljon. Nem akarta, hogy bármi rosszra gondoljon. Most olyan jól megvoltak. A Viper Room óta visszatért mindkettejük igazi, phoenix-i énje. J sokkal vidámabb, felszabadultabb volt, látszott rajta, hogy jól érzi magát. Több volt az az idő, amit magára és a munkájára fordíthatott, de emiatt nem hanyagolta el sem Chestert, sem a gyerekeket, sem senkit. Csak könnyebb volt egy kicsit. Chester pedig visszavett a rengeteg melóból, mert ismét rájött arra, hogy a világot nem tudja egyedül megváltani. Szóval most szép napjaik voltak. Ebbe rondított bele Robina, és Chester kiutat keresett, nehogy J elhagyja magát.
- Már nem fáj? – kérdezte J és végighúzta az ujjait a férfi állán. – Istenem. Annyira szeretlek. Szeretem minden porcikádat. Szép vagy.
- Ezt már megbeszéltük, drága, nem emlékszel? – vigyorgott Chester.- Én dögös vagyok és szexis és satöbbi. Na, de hagyjunk engem meg a dögletes testemet, oké? Szóval Chrisnek a hétvégén fellépése lesz…
- Hol? – vágott közbe izgatottan J.
- Ha hagynád, befejezném. Kanadában…
- Wííííííííí, ez sirály! Király! Szuper! Hétvégén??? Addigra le kell szerveznem, hogy Drew idejöjjön valami miatt…Bazz. De miért hívjam ide? Segíts nekem kitalálni! Aztán ha itt van, akkor már gyerekjáték lesz elugrani a koncertre! Baszki, baszki, de jó! Istenem! – pattant fel a lány hangosan nevetve.
- Igen? Szólítottál. Tessék.
- Hülye. Vicces vagy. Ááááááá, de jó lett a kedvem! – J körbetáncolta Chestert, aki még mindig a földön ült és csak mosolygott a lányon.
- Gyere csak ide– kapta el a lány kezét, és maga elé húzta J-t. Az arcát a lány hasára fektette. – Olyan jó, hogy visszakaptalak, hogy visszakaphattalak. Szeretlek. És szeretném, ha boldog lennél.
- Veled boldog vagyok, Chester. Hidd el. Sosem voltam boldogabb. Ennél már csak az tenne még boldogabbá, ha végre…- J félbehagyta a mondatot, mire Chester felemelte a fejét és felnézett a lányra. J látta a kíváncsiságot a szemeiben. Tuti azt hiszi, hogy most kéretem magam feleségül – gondolta a lány.
- Ha…
- Hahahahahhahaha. Nem kell, hogy feleségül vegyél, ha…ha…ha erre gondoltál, hihi. Így is az enyém vagy, én pedig a tiéd. Van 4 darab gyerekünk, még ha nem is közös, együtt élünk, mindenhogyan együtt vagyunk, szóval ez nekem így nagyon jó. Viszont szeretném végre megismerni Drew-t, fizikailag is. És szeretnék elmenni vele egy Chris Cornell-koncertre, és szeretném látni, amikor Chris először találja magát vele szembe. Aztán…
- A többit nem akarod látni, ugye? – nevette el magát Chester.
- Fúj. Mit képzelsz te rólam? Hogy képes lennék kikukkolni a legjobb barátnőmet, amint etyepetyézik a barátoddal? Na ne már.
- Egy valamit magyarázz el nekem. Hogy lehet valaki a legjobb barátnőd, amikor még soha nem találkoztatok? Ülj már le, ne ficánkolj – szólt rá a lányra, de J megragadta a kezét és felhúzta a földről.
- Gyere! Menjünk ki a partra! Vagy legalább a teraszra! Szabad levegőn akarok lenni, addig, amíg lehet, mielőtt bevágnak valami dohos irodába vagy mit tudom én. Gyere! De előbb vetkőzz, te isten! Gatya le, ing le!
J leült az egyik napozóágyra és Chestert figyelte, ahogy egy szál alsónadrágban kényelmesen elhelyezkedik és rágyújt.
- Baszki – csúszott ki a lány száján, mire Chester ránézett.
- Mi a baj?
- Baj? Az nincs. Csak tök szexi vagy, ahogy itt fekszel CK-ben és cigizel. Mindjárt rád vetem magam és megszexualizállak, hihi.
- A nyakamat teszem rá, hogy ezt a szót is Drew-tól tanultad – nevetett fel a férfi, miközben mélyen beleszívott a cigijébe és J szemét figyelte. A lány nagyot nyelt.
- Ne csináld. Nem bírok magammal.
- Mesélj Drew-ról, aztán hagyom magam megszexualizálni, oké?
- Mit meséljek? Hogy miért olyan nekem, mintha a testvérem lenne? Nem tudom megmagyarázni. Egyszerűen…szeretem. Hasonlítunk. Megnyugtat, ha hülye vagyok. Feldob, ha le vagyok törve. Bármi bajom van, mindig segít. Számíthatok rá. És ha ezt valahogy tudom viszonozni, akkor megteszem. Chris rá van gyúrva Drew-ra. És Drew is Chris-re. Úgy érzem, őket egymásnak teremtették.
- Mint minket – szólalt meg a férfi, majd odahajolt J-hez és megcsókolta. – Szeretlek. Annyira jó kimondani. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek – suttogta a férfi. – És most jöhet a…
- …megszexualizálás? – kérdezte J rekedten, végighúzva az ujját a férfi mellkasán. – Én mikor kerülök ide a szíved fölé? Bár már nem nagyon van hely…még jó, hogy nem volt több feleséged…meg nincs több gyereked…
Chester megfogta a lány kezét és a szívére helyezte. J érezte a férfi szívének dobogását.
- Jemina Miya Sankara, te a szívemben laksz. Minden lélegzetvételem, minden szívdobbanásom rólad szól. De ha akarod, ezt magamra is varratom…
- Nem kell. Hiszek neked. Viszont…tervezhetnél nekem valami szép mintát, amit megcsináltatnék Kattel. Tudom, hogy Talindáét te tervezted. Találj ki nekem valamit, kérlek!
- Oké, rendben. De most…
- Igen? – lehelte J, és várakozón nézett a férfira.
- Gyere. Fürödjünk egyet.
A férfi hirtelen felkapta J-t és a jacuzzi felé indult. Leültette a lányt a medence szélére és beindította a motort. J beledugta a lábujját a vízbe.
- Áú. Ez hideg.
- Dehogy az – szólalt meg mögötte Chester és egy mozdulattal belelökte a lányt a medencébe, majd ő is utána ugrott. J prüszkölve törölte le az arcát. Aztán észrevette, hogy Chester nézi. A férfi olyan pillantással méregette, hogy a lány már egyáltalán nem érezte hidegnek a vizet. Sőt.
- Tényleg hideg a víz, látom – mondta rekedten Chester és közelebb lépett a lányhoz. A két tenyerét J mellére helyezte, mire a lány felsóhajtott.
- Miből gondolod, hogy fázom?
- Érzem a tenyeremen. A mellbimbóid bökik a kezemet. Felmelegítselek?
- …200 óra közmunkára ítélem, 1 évre felfüggesztve. Ha ismételten bármit vét a törvény ellen, a büntetés azonnal életbe lép. Megértette?
- Igen, bírónő, megértettem – válaszolta J halkan. A bírónő és a teremszolgák kivonultak. Chester még mindig fogta J kezét és el sem engedte. A hatalmas épület előtt fotósok és újságírók tucatja várta őket. J legszívesebben láthatatlanná vált volna. Chester igyekezett őt megvédeni, de a hiénahad folyamatosan kattogtatta a fényképezőgépeket és üvöltöztek.
- Mondanál pár szót a büntetésről? 200 óra közmunka? Jemina, most mit fogsz csinálni? Kimész az utcára szemetet szedni?
Chester csodálkozott azon, hogy mennyire jól informáltak az újságírók. De vajon…Még végig sem gondolhatta a kérdést, amikor meglátta Robinát. A nő az épület másik sarkánál nyilatkozott éppen arról, hogy örül az ítéletnek, mert tudja, hogy J nem fogja megúszni a büntetést. A szőke nőci kárörvendően adta az ígéreteket exkluzív interjúkra. Gúnyosan integetett J-nek és Chesternek, aztán ellibegett, kattogó fényképészekkel a nyomában. Robina imádta a rivaldafényt és most J és Chester segítségével egy darabig elsütkérezhet a kétes dicsőségben. Nem mellékesen pedig egy csomó pénzt kereshet az interjúkkal. És az, hogy J-nek bajt okozott, mindennél többet ért. Meg akarta magának fogni Chestert és egy darabig azt hitte, ez sikerülhet is. Kellett neki a férfi nyújtotta anyagi biztonság, a siker, a pénz, a csillogás. Ezért még a férfi gyerekeit is hajlandó volt elviselni, úgy, ahogy. Már majdnem biztos volt abban, hogy a bekerítő hadművelet sikerült, amikor Chester elment Phoenix-be és más emberként tért vissza. Robina érezte, hogy baj van. Megpróbálta menteni a menthetőt, de az üzletben azon az ominózus napon látta, hogy vége. Nem jött össze a nagy fogás, mert egy húzottszemű kis rüfke beleköpött a levesébe. Szabályszerűen kiprovokálta, hogy J nekimenjen, aztán rögtön rohant látleletet vetetni. Az ügyvédje azt javasolta, hogy jelentse fel a lányt testi sértés miatt, és ezt Robina meg is tette. Ebből nem látott pénzt, viszont volt olyan „előrelátó”, hogy a Chesterrel történt szeretkezéseik némelyikét (legalábbis a hangokat) rögzítette. Ki tudja, mikor lehet rá szükség. És az alkalom el is jött, Robina Chestert is feljelentette, de az az ügy nem sült el jól, mert a férfi ügyvédje sokkal ügyesebb volt, mint amire Robina számított, így örülhetett annak, hogy ők nem indítottak ellene viszonzásképp rágalmazási pert. Szóval most hazafelé tartott, boldogan, kicsinyes kőszíve minden apró dobbanásával egyre elégedettebben érezte magát. Még egyszer hátranézett, és látta, hogy Chester mennyire óvni akarja J-t a tolakodó fotósoktól és riporterektől, és olyan intenzív gyűlöletet érzett a lány iránt, mint még soha.
J szorosan fogta Chester kezét, a férfi pedig megpróbált utat törni maguknak. Egy szót sem szóltak az újságírókhoz, Chester folyamatosan azt hajtogatta, hogy nem nyilatkozik. És akkor felhangzott egy kérdés, ami megállította a férfit.
- Chester! Chester! Mennyire fog jót tenni a hírnevednek, ha egy priuszos nővel hetyegsz?
J elsápadt a kérdés hallatán, Chester pedig a férfi felé fordult. Odalépett elé és az arcába nézett.
- Ezt meg ne halljam még egyszer. Meg ne halljam. Undorító, amit művel. Nem ereszkedem le a szintjére…uram – mondta halkan, de megvetően az újságírónak, miközben a szemébe nézett. A férfi egy ideig állta a pillantását, aztán egyre többször pislogott, majd hátrahúzódott. Chester átkarolta J-t, és akadály nélkül eljutottak a Chryslerig és elindultak haza. Egy-két fotós követte őket, de csak tisztes távolból. A ház előtt Chester kisegítette J-t, mert látta, hogy a lány teljesen kikészült. Tudta, hogy egyrészt az ítélet miatt, másrészt pedig a lesifotósok és firkászok rohama miatt.
- Most mi lesz? – kérdezte J halkan, miközben levetkőzött. Meg akart szabadulni az elegáns, de kényelmetlen ruhától, amiben úgy érezte, megfullad.
- Mi lenne? Semmi. Az egy év letelik, és a bünti elúszik – felelte Chester, mire J megrázta a fejét.
- Baszki, Chester! Ott a másik feljelentés! Azé a fotósé! Arról a tárgyalásról már tényleges bűnösként fogok kijönni…Istenem… - rogyott a földre a lány és a kezébe temette az arcát. – Miért nem tudok uralkodni magamon? Mindig csak bajt csinálok…neked is…bántani fognak téged is, a srácokat is…
Chester leült a földre J mellé és átölelte a lányt. Nem igazán tudott neki mit mondani, mert tudta, hogy J-nek igaza van. Életbe lép a büntetés, le kell dolgoznia a 200 órát valamelyik közintézményben. És abban is igaza volt J-nek, hogy piszkálni fogják a lány miatt, de ez nem érdekelte.
- Mikor lesz a fotós tárgyalása?
- Jövő héten. És tuti, hogy…
- Csss. Most ne gondolj erre, oké? Viszont…
- Viszont micsoda?
- Még mindig össze akarod boronálni Christ a barátnőddel? – kérdezte Chester mosolyogva, mert tudta, hogy ezzel elterelheti J borús gondolatait, legalább egy kicsit. J felkapta a fejét, de ezzel a mozdulattal alapos fájdalmat okozott Chesternek, mert a férfi állkapcsa összekoccant.
- Ó, anyám. Bocsi – simogatta meg J bűnbánóan a férfi arcát, majd megcsókolta az állát. – Nagyon fáj?
- Hheizdsjks…
- Mi van? – nevette el magát J, és megint megcsókolta Chestert. – Ne csináld. Mutasd, hol fáj?
Chester az állkapcsára mutatott és kapott egy gyógypuszit. Aztán a szájára mutatott és oda már nem puszit kért, hanem egy igazi, belevaló, Jemina-féle szívdobogtató csókot. Örült neki, hogy – ha némi fájdalom árán is, de – sikerült megnevettetnie J-t. Nem akarta, hogy a lány a következő tárgyalásra gondoljon. Nem akarta, hogy bármi rosszra gondoljon. Most olyan jól megvoltak. A Viper Room óta visszatért mindkettejük igazi, phoenix-i énje. J sokkal vidámabb, felszabadultabb volt, látszott rajta, hogy jól érzi magát. Több volt az az idő, amit magára és a munkájára fordíthatott, de emiatt nem hanyagolta el sem Chestert, sem a gyerekeket, sem senkit. Csak könnyebb volt egy kicsit. Chester pedig visszavett a rengeteg melóból, mert ismét rájött arra, hogy a világot nem tudja egyedül megváltani. Szóval most szép napjaik voltak. Ebbe rondított bele Robina, és Chester kiutat keresett, nehogy J elhagyja magát.
- Már nem fáj? – kérdezte J és végighúzta az ujjait a férfi állán. – Istenem. Annyira szeretlek. Szeretem minden porcikádat. Szép vagy.
- Ezt már megbeszéltük, drága, nem emlékszel? – vigyorgott Chester.- Én dögös vagyok és szexis és satöbbi. Na, de hagyjunk engem meg a dögletes testemet, oké? Szóval Chrisnek a hétvégén fellépése lesz…
- Hol? – vágott közbe izgatottan J.
- Ha hagynád, befejezném. Kanadában…
- Wííííííííí, ez sirály! Király! Szuper! Hétvégén??? Addigra le kell szerveznem, hogy Drew idejöjjön valami miatt…Bazz. De miért hívjam ide? Segíts nekem kitalálni! Aztán ha itt van, akkor már gyerekjáték lesz elugrani a koncertre! Baszki, baszki, de jó! Istenem! – pattant fel a lány hangosan nevetve.
- Igen? Szólítottál. Tessék.
- Hülye. Vicces vagy. Ááááááá, de jó lett a kedvem! – J körbetáncolta Chestert, aki még mindig a földön ült és csak mosolygott a lányon.
- Gyere csak ide– kapta el a lány kezét, és maga elé húzta J-t. Az arcát a lány hasára fektette. – Olyan jó, hogy visszakaptalak, hogy visszakaphattalak. Szeretlek. És szeretném, ha boldog lennél.
- Veled boldog vagyok, Chester. Hidd el. Sosem voltam boldogabb. Ennél már csak az tenne még boldogabbá, ha végre…- J félbehagyta a mondatot, mire Chester felemelte a fejét és felnézett a lányra. J látta a kíváncsiságot a szemeiben. Tuti azt hiszi, hogy most kéretem magam feleségül – gondolta a lány.
- Ha…
- Hahahahahhahaha. Nem kell, hogy feleségül vegyél, ha…ha…ha erre gondoltál, hihi. Így is az enyém vagy, én pedig a tiéd. Van 4 darab gyerekünk, még ha nem is közös, együtt élünk, mindenhogyan együtt vagyunk, szóval ez nekem így nagyon jó. Viszont szeretném végre megismerni Drew-t, fizikailag is. És szeretnék elmenni vele egy Chris Cornell-koncertre, és szeretném látni, amikor Chris először találja magát vele szembe. Aztán…
- A többit nem akarod látni, ugye? – nevette el magát Chester.
- Fúj. Mit képzelsz te rólam? Hogy képes lennék kikukkolni a legjobb barátnőmet, amint etyepetyézik a barátoddal? Na ne már.
- Egy valamit magyarázz el nekem. Hogy lehet valaki a legjobb barátnőd, amikor még soha nem találkoztatok? Ülj már le, ne ficánkolj – szólt rá a lányra, de J megragadta a kezét és felhúzta a földről.
- Gyere! Menjünk ki a partra! Vagy legalább a teraszra! Szabad levegőn akarok lenni, addig, amíg lehet, mielőtt bevágnak valami dohos irodába vagy mit tudom én. Gyere! De előbb vetkőzz, te isten! Gatya le, ing le!
J leült az egyik napozóágyra és Chestert figyelte, ahogy egy szál alsónadrágban kényelmesen elhelyezkedik és rágyújt.
- Baszki – csúszott ki a lány száján, mire Chester ránézett.
- Mi a baj?
- Baj? Az nincs. Csak tök szexi vagy, ahogy itt fekszel CK-ben és cigizel. Mindjárt rád vetem magam és megszexualizállak, hihi.
- A nyakamat teszem rá, hogy ezt a szót is Drew-tól tanultad – nevetett fel a férfi, miközben mélyen beleszívott a cigijébe és J szemét figyelte. A lány nagyot nyelt.
- Ne csináld. Nem bírok magammal.
- Mesélj Drew-ról, aztán hagyom magam megszexualizálni, oké?
- Mit meséljek? Hogy miért olyan nekem, mintha a testvérem lenne? Nem tudom megmagyarázni. Egyszerűen…szeretem. Hasonlítunk. Megnyugtat, ha hülye vagyok. Feldob, ha le vagyok törve. Bármi bajom van, mindig segít. Számíthatok rá. És ha ezt valahogy tudom viszonozni, akkor megteszem. Chris rá van gyúrva Drew-ra. És Drew is Chris-re. Úgy érzem, őket egymásnak teremtették.
- Mint minket – szólalt meg a férfi, majd odahajolt J-hez és megcsókolta. – Szeretlek. Annyira jó kimondani. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek – suttogta a férfi. – És most jöhet a…
- …megszexualizálás? – kérdezte J rekedten, végighúzva az ujját a férfi mellkasán. – Én mikor kerülök ide a szíved fölé? Bár már nem nagyon van hely…még jó, hogy nem volt több feleséged…meg nincs több gyereked…
Chester megfogta a lány kezét és a szívére helyezte. J érezte a férfi szívének dobogását.
- Jemina Miya Sankara, te a szívemben laksz. Minden lélegzetvételem, minden szívdobbanásom rólad szól. De ha akarod, ezt magamra is varratom…
- Nem kell. Hiszek neked. Viszont…tervezhetnél nekem valami szép mintát, amit megcsináltatnék Kattel. Tudom, hogy Talindáét te tervezted. Találj ki nekem valamit, kérlek!
- Oké, rendben. De most…
- Igen? – lehelte J, és várakozón nézett a férfira.
- Gyere. Fürödjünk egyet.
A férfi hirtelen felkapta J-t és a jacuzzi felé indult. Leültette a lányt a medence szélére és beindította a motort. J beledugta a lábujját a vízbe.
- Áú. Ez hideg.
- Dehogy az – szólalt meg mögötte Chester és egy mozdulattal belelökte a lányt a medencébe, majd ő is utána ugrott. J prüszkölve törölte le az arcát. Aztán észrevette, hogy Chester nézi. A férfi olyan pillantással méregette, hogy a lány már egyáltalán nem érezte hidegnek a vizet. Sőt.
- Tényleg hideg a víz, látom – mondta rekedten Chester és közelebb lépett a lányhoz. A két tenyerét J mellére helyezte, mire a lány felsóhajtott.
- Miből gondolod, hogy fázom?
- Érzem a tenyeremen. A mellbimbóid bökik a kezemet. Felmelegítselek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése