- Bassza meg – csúszott ki a káromkodás Chester száján, mire Amir röhögve hátba vágta.
- Mi a baj? Az a csajszi? Jó kis buksza, igaz?
- Igen, de…
- Nincs de. Amir Derakh beveti minden eszközét és 3 perc múlva a kiscsaj itt ül az asztalunknál, az ölemben! Fogadunk?– kérdezte Amir, mire Brandon és Elias nevetve belement a fogadásba. A tétek megtétele után Amir felpattant és a bárpult felé indult.
- Azt te csak hiszed, hogy az öledbe fog ülni. Csoda lesz, ha nem rúg tökön – dünnyögte az orra alatt Chester, de azért kíváncsian figyelte barátja „hadműveletét”. Kíváncsian, várakozóan és féltékenyen. Látta, hogy Amir odalép a bárpultnál ülő lányhoz és a füléhez hajolva mond valamit neki. Chester várta, hogy mikor csattan Amir arcán egy óriási pofon, vagy mikor kap egy rúgást a lábai közé. Ám ezek elmaradtak, és Chester legnagyobb megdöbbenésére a pultnál ülő lány elnevette magát. A férfi alig hitt a szemének, amikor a lány lecsúszott a bárszékről, nyakon ragadta a tequilás üveget és Amir nyomába szegődött, aki visszaindult hozzájuk. Lesz meglepetés – gondolta magában Chester. Aztán meglátta, hogy Amir kézen fogja a lányt, aki nem tiltakozott az érintése ellen. Basszus. Ezt nem hiszem el – ámult el a férfi. Megengedte Amirnak, hogy megfogja a kezét. Már az furcsa volt a férfinak, hogy a lány egyáltalán szóba állt a barátjával. Oké, bulizni jött, de ez nem azt jelenti, hogy mindenkivel kézen fogva kell mászkálni. Chester őrülten féltékeny lett erre a látványra. Látta a lány arcán, hogy nem egészen józan, de nem lehet mindent az alkoholra fogni. Basszus. Ha Amirral ezt csinálja, mi lehetett a múltkor Chrissel? Vagy akárkivel? Jézusom. Miket gondolsz te erről a lányról? Hiszen szereted, vele élsz. Bíznod kellene benne – csodálkozott magán a férfi. Amir időközben átverekedte magát a tömegen és megállt az asztaluknál. Maga mellé húzta a lányt.
- Ők a barátaim és a zenésztársaim, Ryan, Brandon, Elias. Ő pedig a támogatónk, producerünk és barátunk, Chester Bennington…
J éppen másfelé figyelt, amikor Amir bemutatta a többieket, mert meglátott egy nagyon érdekes szabású felsőrészt egy lányon, de Chester nevére odakapta a fejét. Alig hitt a szemének. Mit keres ő itt? Hiszen elvileg fáradt volt, amikor eljöttem otthonról – csodálkozott a lány. Látta Chesteren, hogy ő sem lepődött meg kevésbé, hogy itt találkoznak. Szóval ehhez nem volt fáradt. J mérges lett. Az asztalra támaszkodott és Chesterhez hajolt, olyan közel, hogy az orruk majdnem összeért.
- Helló, drágám – köszönt gúnyosan a férfinak. – Te itt? Már nem vagy fáradt? Vagy csak nem akartál velem lenni? Inkább hagytad, hogy eljöjjek otthonról egyedül, hogy aztán te is leléphess! Egyedül. Ez nem jött össze, drágám, büdösül lebuktál ám!
- Jemina…- kezdett bele Chester, de a lány közbevágott, miközben hadonászni kezdett.
- Ne. Ne kezdj el magyarázkodni. Dühös vagyok és csalódott, ráadásul ittam is, úgyhogy ha most még nekiállsz mentegetőzni, abból kurva nagy balhé lesz.
Amirék csak a fejüket kapkodták. Nem értették, mi is zajlik Chester és J között. Drágám? Fáradt? Mi van??? Brandon felemelte a kezét, mintha az iskolában lett volna.
- Ööö…bocs, de most mi a fene van? Ti ismeritek egymást?
J a fiatal fiú felé fordult.
- Igen. Chesterrel élek. A barátnője vagyok. Vagy az élettársa. Vagy a nem is tudom, mije. Mindegy.
- Nem mindegy – szólalt meg Chester és megpróbálta megfogni J kezét, de a lány hátrébb lépett.
- Miért nem mindegy? Totálisan tökmindegy, hogy kid vagyok, ha hazudsz nekem.
Chester vett egy mély levegőt és megint a lány keze után nyúlt, de J elrántotta a karját és Amirhoz fordult.
- Na. Szóval miután sikeresen bemutatkoztam, mint Chester Bennington akárkije, leülhetek ide közétek?
Amir leült az egyik fotelbe és vigyorogva maga mellé mutatott.
- Csüccs le. Ha gondolod, Chaz mellé is ülhetsz ám.
- Kösz, nem. Még elharapnám a torkát dühömben – mondta J, szintén vigyorogva, és megpróbált átmászni Amir lábain, hogy elérje a másik fotelt. A megivott tequila hatása megint jelentkezett és J megingott. Magasra emelte a kezében tartott üveget és lezöttyent Amir ölébe. Vihogni kezdett.
- Bocsika. Nehogy azt hidd ám, hogy direkt volt. De azért maradhatok?
- Naná, szépségem – nevetett Amir, és átkarolta J derekát. – Vigyázz arra az üvegre ám! Értékes pia van benne.
- Kérsz? – nyújtotta a férfi felé az üveget J, mire Amir bólintott és nagyot kortyolt a tequilából.
- Apám, ez ütős. Hogy bírod?
- Sehogy nem bírja. Nem látod, hogy tökrészeg? – szólalt meg Chester dühösen. Eddig hallgatott és türtőztette magát, de nem bírta tovább szó nélkül. Kavarogtak benne az érzések, ahogy látta J-t Amir ölében ülni és jókedvűen nevetgélni. Maga sem tudta, mit érez: dühöt, féltékenységet, félelmet? Vagy mind a hármat egyszerre? Dühítette, hogy J ennyire jól érzi magát Amir ölében és eszébe sem jut leszállni onnan. Féltékeny volt, mert látta Amir karját a lány dereka köré fonódni. És félt. Félt, hogy J elhagyja. Ahogy a felszabadultan nevetgélő lányra nézett, tudatosult benne, hogy ha nem figyel J-re és nem törődik vele eléggé, a lány elhagyhatja. Bár J szinte soha nem kért tőle semmit, Chester tudta, hogy ez korántsem azt jelenti, hogy a lánynak nincsenek is vágyai, álmai, kívánságai. Csak nem terheli vele. A férfi nézte a lányt és Amirt és most a régi J-t látta. Azt a J-t, akivel Phoenix-ben találkozott, és aki már ott levette a lábáról. Egy vidám, vicces fiatal lányt, aki vagány dumáival megnevettette Amirékat. Ez volt az a pillanat, amikor Chester rájött, J mennyi mindent feladott, hogy őt boldoggá tegye. Többé-kevésbé feladta a munkáját, mert sokat vigyázott a Bennington-gyerekekre. Feladta a saját cégről szőtt álmait. Feladta a barátait, kivéve Katet és Drew-t. És…feladta azt a vágyát, hogy gyereket szüljön, neki. Feladta szinte mindenét, ami valaha ő volt. Ezt pedig Chester nem akarta. Most kezdte tisztán látni, hogy nem elég, ha testileg teljesen egymásra vannak hangolva. A lelküknek is együtt kell lenni ahhoz, hogy ez a kapcsolat ne sorvadjon el és ne arról szóljon, hogy az egyik fél teljesen alárendeli magát a másiknak. Chester elhatározta, hogy ezentúl sokkal jobban figyelni fog J-re, minden apró rezdülésére. Úgy látszik, látnom kellett, hogy Jemina mással is jól érzi magát, nem csak velem – gondolta magában a férfi szomorúan, miközben J-t és Amirt nézte.
Az üveg tequila már régen elfogyott, a pincér épp most hozta ki a következő üveget, amit J rögtön ki is sajátított magának. Ám Amir is inni akart belőle és megpróbálta elvenni a lánytól az üveget. Játékosan huzakodni kezdtek, aminek az lett a vége, hogy a tequila egy része J nyakába ömlött. Ez pedig egy pillanat alatt kijózanította a lányt. Pont annyira, hogy J felfogta, mit is művel. Itt ül egy nyilvános szórakozóhelyen, tökrészegen, bűzlik a tequilától, és a szerelme szeme láttára szinte hetyeg annak barátjával. És ami számára a legszörnyűbb volt, az az, hogy élvezte Amir társaságát. Élvezte, hogy tud vele baromkodni, élvezte, ahogy a férfi ránéz és ahogy hozzáér. Amir többször is végigsimított a karján, az arcán, a nyakán, a derekán. Ám J hirtelen megérezte, hogy a férfi most másképp ért hozzá. Nem viccből és nem poénból. Hanem úgy. Ránézett Amirra és megijedt. Megijedt attól, amit tett, és megijedt attól, amit a férfi szemében látott. Vágy. Szenvedély. J megrettent. Én ezt nem akartam – gondolta magában, és kibontakozott Amir öleléséből. Rémülten, falfehér arccal Chester szemébe nézett, aki csak figyelte őt, amint Amirral szórakozott. Istenem. Mit tettem? Szó nélkül átmászott a foteleken és a lábakon és erőszakosan túrta előre magát a tömegben. Vissza sem nézett. Néhány perc múlva már nyoma sem volt.
Chester ismerte a lányt. Tudta, hogy mi játszódott le benne, látta a szemeiben a felismerést, amire ő maga is rájött: hogy ők nem lehetnek boldogok a másik nélkül. Senki mással nem lehetnek boldogok. Chester felállt az asztaltól. Megütögette Amir vállát.
- Kösz, haver.
- Mi van? – nézett rá Amir értetlenül, mire Chester csak legyintett.
- Nem érdekes. Kösz. Én leléptem. Ti még bulizzatok egy kicsit.
- Ööö…és Jemina…hová ment?
- Nem tudom. De téged ne is érdekeljen, oké? – mondta Chester mosolyogva, de ebben a mondatban és mosolyban volt némi fenyegetés is. – Jemina az én barátnőm. És az is marad.
- Oké, de attól még nem lehet…
Chester megrázta a fejét.
- Nem. Amir, kérlek, állítsd le magad, nem akarok veled balhézni. A barátom vagy.
- Képes lennél rá? Egy nő miatt? – nézett Chesterre értetlenül Amir.
- Érte bármire képes lennék – jelentette ki egyszerűen Chester, majd intett és ő is otthagyta a társaságot.
J az utcán sétált. Még nem volt teljesen józan, de egyre tisztábban látta, hogy mit művelt. És egyre jobban tudatosult benne, hogy neki Chester az élete. Bár jólesett neki Amir viselkedése, tudta, hogy ez csak „önigazolás”. Hogy még másnak is kellhetne, mint nő. Nem mintha neki más kellene, mint Chester. Hirtelen meglátta az út szélén parkoló Chryslert. Bárhol felismerte volna Chester kocsiját. Lassan odalépkedett az autóhoz és leült a földre az egyik kerék elé. Átkulcsolta a térdeit és lehajtotta a fejét. Behunyta a szemét és maga előtt látta Chester arcát, ahogy őket figyeli. J rájött, hogy a férfi arca nem dühös volt, hanem félelem és felismerés tükröződött rajta. Ugyanaz a félelem és felismerés, amit J is érzett. A lány lassan ringatni kezdte magát, miközben folytak a könnyei.
- Mi a baj? Az a csajszi? Jó kis buksza, igaz?
- Igen, de…
- Nincs de. Amir Derakh beveti minden eszközét és 3 perc múlva a kiscsaj itt ül az asztalunknál, az ölemben! Fogadunk?– kérdezte Amir, mire Brandon és Elias nevetve belement a fogadásba. A tétek megtétele után Amir felpattant és a bárpult felé indult.
- Azt te csak hiszed, hogy az öledbe fog ülni. Csoda lesz, ha nem rúg tökön – dünnyögte az orra alatt Chester, de azért kíváncsian figyelte barátja „hadműveletét”. Kíváncsian, várakozóan és féltékenyen. Látta, hogy Amir odalép a bárpultnál ülő lányhoz és a füléhez hajolva mond valamit neki. Chester várta, hogy mikor csattan Amir arcán egy óriási pofon, vagy mikor kap egy rúgást a lábai közé. Ám ezek elmaradtak, és Chester legnagyobb megdöbbenésére a pultnál ülő lány elnevette magát. A férfi alig hitt a szemének, amikor a lány lecsúszott a bárszékről, nyakon ragadta a tequilás üveget és Amir nyomába szegődött, aki visszaindult hozzájuk. Lesz meglepetés – gondolta magában Chester. Aztán meglátta, hogy Amir kézen fogja a lányt, aki nem tiltakozott az érintése ellen. Basszus. Ezt nem hiszem el – ámult el a férfi. Megengedte Amirnak, hogy megfogja a kezét. Már az furcsa volt a férfinak, hogy a lány egyáltalán szóba állt a barátjával. Oké, bulizni jött, de ez nem azt jelenti, hogy mindenkivel kézen fogva kell mászkálni. Chester őrülten féltékeny lett erre a látványra. Látta a lány arcán, hogy nem egészen józan, de nem lehet mindent az alkoholra fogni. Basszus. Ha Amirral ezt csinálja, mi lehetett a múltkor Chrissel? Vagy akárkivel? Jézusom. Miket gondolsz te erről a lányról? Hiszen szereted, vele élsz. Bíznod kellene benne – csodálkozott magán a férfi. Amir időközben átverekedte magát a tömegen és megállt az asztaluknál. Maga mellé húzta a lányt.
- Ők a barátaim és a zenésztársaim, Ryan, Brandon, Elias. Ő pedig a támogatónk, producerünk és barátunk, Chester Bennington…
J éppen másfelé figyelt, amikor Amir bemutatta a többieket, mert meglátott egy nagyon érdekes szabású felsőrészt egy lányon, de Chester nevére odakapta a fejét. Alig hitt a szemének. Mit keres ő itt? Hiszen elvileg fáradt volt, amikor eljöttem otthonról – csodálkozott a lány. Látta Chesteren, hogy ő sem lepődött meg kevésbé, hogy itt találkoznak. Szóval ehhez nem volt fáradt. J mérges lett. Az asztalra támaszkodott és Chesterhez hajolt, olyan közel, hogy az orruk majdnem összeért.
- Helló, drágám – köszönt gúnyosan a férfinak. – Te itt? Már nem vagy fáradt? Vagy csak nem akartál velem lenni? Inkább hagytad, hogy eljöjjek otthonról egyedül, hogy aztán te is leléphess! Egyedül. Ez nem jött össze, drágám, büdösül lebuktál ám!
- Jemina…- kezdett bele Chester, de a lány közbevágott, miközben hadonászni kezdett.
- Ne. Ne kezdj el magyarázkodni. Dühös vagyok és csalódott, ráadásul ittam is, úgyhogy ha most még nekiállsz mentegetőzni, abból kurva nagy balhé lesz.
Amirék csak a fejüket kapkodták. Nem értették, mi is zajlik Chester és J között. Drágám? Fáradt? Mi van??? Brandon felemelte a kezét, mintha az iskolában lett volna.
- Ööö…bocs, de most mi a fene van? Ti ismeritek egymást?
J a fiatal fiú felé fordult.
- Igen. Chesterrel élek. A barátnője vagyok. Vagy az élettársa. Vagy a nem is tudom, mije. Mindegy.
- Nem mindegy – szólalt meg Chester és megpróbálta megfogni J kezét, de a lány hátrébb lépett.
- Miért nem mindegy? Totálisan tökmindegy, hogy kid vagyok, ha hazudsz nekem.
Chester vett egy mély levegőt és megint a lány keze után nyúlt, de J elrántotta a karját és Amirhoz fordult.
- Na. Szóval miután sikeresen bemutatkoztam, mint Chester Bennington akárkije, leülhetek ide közétek?
Amir leült az egyik fotelbe és vigyorogva maga mellé mutatott.
- Csüccs le. Ha gondolod, Chaz mellé is ülhetsz ám.
- Kösz, nem. Még elharapnám a torkát dühömben – mondta J, szintén vigyorogva, és megpróbált átmászni Amir lábain, hogy elérje a másik fotelt. A megivott tequila hatása megint jelentkezett és J megingott. Magasra emelte a kezében tartott üveget és lezöttyent Amir ölébe. Vihogni kezdett.
- Bocsika. Nehogy azt hidd ám, hogy direkt volt. De azért maradhatok?
- Naná, szépségem – nevetett Amir, és átkarolta J derekát. – Vigyázz arra az üvegre ám! Értékes pia van benne.
- Kérsz? – nyújtotta a férfi felé az üveget J, mire Amir bólintott és nagyot kortyolt a tequilából.
- Apám, ez ütős. Hogy bírod?
- Sehogy nem bírja. Nem látod, hogy tökrészeg? – szólalt meg Chester dühösen. Eddig hallgatott és türtőztette magát, de nem bírta tovább szó nélkül. Kavarogtak benne az érzések, ahogy látta J-t Amir ölében ülni és jókedvűen nevetgélni. Maga sem tudta, mit érez: dühöt, féltékenységet, félelmet? Vagy mind a hármat egyszerre? Dühítette, hogy J ennyire jól érzi magát Amir ölében és eszébe sem jut leszállni onnan. Féltékeny volt, mert látta Amir karját a lány dereka köré fonódni. És félt. Félt, hogy J elhagyja. Ahogy a felszabadultan nevetgélő lányra nézett, tudatosult benne, hogy ha nem figyel J-re és nem törődik vele eléggé, a lány elhagyhatja. Bár J szinte soha nem kért tőle semmit, Chester tudta, hogy ez korántsem azt jelenti, hogy a lánynak nincsenek is vágyai, álmai, kívánságai. Csak nem terheli vele. A férfi nézte a lányt és Amirt és most a régi J-t látta. Azt a J-t, akivel Phoenix-ben találkozott, és aki már ott levette a lábáról. Egy vidám, vicces fiatal lányt, aki vagány dumáival megnevettette Amirékat. Ez volt az a pillanat, amikor Chester rájött, J mennyi mindent feladott, hogy őt boldoggá tegye. Többé-kevésbé feladta a munkáját, mert sokat vigyázott a Bennington-gyerekekre. Feladta a saját cégről szőtt álmait. Feladta a barátait, kivéve Katet és Drew-t. És…feladta azt a vágyát, hogy gyereket szüljön, neki. Feladta szinte mindenét, ami valaha ő volt. Ezt pedig Chester nem akarta. Most kezdte tisztán látni, hogy nem elég, ha testileg teljesen egymásra vannak hangolva. A lelküknek is együtt kell lenni ahhoz, hogy ez a kapcsolat ne sorvadjon el és ne arról szóljon, hogy az egyik fél teljesen alárendeli magát a másiknak. Chester elhatározta, hogy ezentúl sokkal jobban figyelni fog J-re, minden apró rezdülésére. Úgy látszik, látnom kellett, hogy Jemina mással is jól érzi magát, nem csak velem – gondolta magában a férfi szomorúan, miközben J-t és Amirt nézte.
Az üveg tequila már régen elfogyott, a pincér épp most hozta ki a következő üveget, amit J rögtön ki is sajátított magának. Ám Amir is inni akart belőle és megpróbálta elvenni a lánytól az üveget. Játékosan huzakodni kezdtek, aminek az lett a vége, hogy a tequila egy része J nyakába ömlött. Ez pedig egy pillanat alatt kijózanította a lányt. Pont annyira, hogy J felfogta, mit is művel. Itt ül egy nyilvános szórakozóhelyen, tökrészegen, bűzlik a tequilától, és a szerelme szeme láttára szinte hetyeg annak barátjával. És ami számára a legszörnyűbb volt, az az, hogy élvezte Amir társaságát. Élvezte, hogy tud vele baromkodni, élvezte, ahogy a férfi ránéz és ahogy hozzáér. Amir többször is végigsimított a karján, az arcán, a nyakán, a derekán. Ám J hirtelen megérezte, hogy a férfi most másképp ért hozzá. Nem viccből és nem poénból. Hanem úgy. Ránézett Amirra és megijedt. Megijedt attól, amit tett, és megijedt attól, amit a férfi szemében látott. Vágy. Szenvedély. J megrettent. Én ezt nem akartam – gondolta magában, és kibontakozott Amir öleléséből. Rémülten, falfehér arccal Chester szemébe nézett, aki csak figyelte őt, amint Amirral szórakozott. Istenem. Mit tettem? Szó nélkül átmászott a foteleken és a lábakon és erőszakosan túrta előre magát a tömegben. Vissza sem nézett. Néhány perc múlva már nyoma sem volt.
Chester ismerte a lányt. Tudta, hogy mi játszódott le benne, látta a szemeiben a felismerést, amire ő maga is rájött: hogy ők nem lehetnek boldogok a másik nélkül. Senki mással nem lehetnek boldogok. Chester felállt az asztaltól. Megütögette Amir vállát.
- Kösz, haver.
- Mi van? – nézett rá Amir értetlenül, mire Chester csak legyintett.
- Nem érdekes. Kösz. Én leléptem. Ti még bulizzatok egy kicsit.
- Ööö…és Jemina…hová ment?
- Nem tudom. De téged ne is érdekeljen, oké? – mondta Chester mosolyogva, de ebben a mondatban és mosolyban volt némi fenyegetés is. – Jemina az én barátnőm. És az is marad.
- Oké, de attól még nem lehet…
Chester megrázta a fejét.
- Nem. Amir, kérlek, állítsd le magad, nem akarok veled balhézni. A barátom vagy.
- Képes lennél rá? Egy nő miatt? – nézett Chesterre értetlenül Amir.
- Érte bármire képes lennék – jelentette ki egyszerűen Chester, majd intett és ő is otthagyta a társaságot.
J az utcán sétált. Még nem volt teljesen józan, de egyre tisztábban látta, hogy mit művelt. És egyre jobban tudatosult benne, hogy neki Chester az élete. Bár jólesett neki Amir viselkedése, tudta, hogy ez csak „önigazolás”. Hogy még másnak is kellhetne, mint nő. Nem mintha neki más kellene, mint Chester. Hirtelen meglátta az út szélén parkoló Chryslert. Bárhol felismerte volna Chester kocsiját. Lassan odalépkedett az autóhoz és leült a földre az egyik kerék elé. Átkulcsolta a térdeit és lehajtotta a fejét. Behunyta a szemét és maga előtt látta Chester arcát, ahogy őket figyeli. J rájött, hogy a férfi arca nem dühös volt, hanem félelem és felismerés tükröződött rajta. Ugyanaz a félelem és felismerés, amit J is érzett. A lány lassan ringatni kezdte magát, miközben folytak a könnyei.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése