J 56.

Telt az idő. A sebek külsőleg begyógyultak, de J nagyon nehezen tudott átlépni azon a gondolaton, hogy egy férfi hogyan üthet meg egy nőt. Nem értette, nem volt képes felfogni Rihanna viselkedését sem. A fiatal lány visszavonta a feljelentést és még mindig együtt volt Chris Brown-nal. J nem tudta elképzelni, hogy mi lehet, ami miatt ennyire ragaszkodik ahhoz a rohadékhoz. Néha meglepődött saját magán, mert felhívta Rihannát és beszéltek egy-két szót. Rihanna ezerszer is bocsánatot kért a gasztrorealitys viselkedése miatt, így most már normálisan tudtak beszélgetni. Ám mégsem volt minden rendben. A kapcsolata Chesterrel…a moziszobás beszélgetésük után egy darabig minden szép és jó volt, sokkal többet voltak együtt, és J azt hitte, ez nem csak neki jó, hanem Chesternek is. Aztán szépen lassan minden visszaállt a régi kerékvágásba, azzal a kivétellel, hogy Talinda kevesebbszer hozta a gyerekeket. Chester állandóan a stúdióban volt a fiúkkal, vagy a Ve’cel dolgait intézte, vagy a Club Tattoo-val kapcsolatban intézkedett. Éjszakánként holtfáradtan zuhant be az ágyba J mellé. Képtelenek voltak pár szónál többet váltani, mert a férfi állandóan rohant valahová. Chester nem vette észre a változást J-n. Nem vette észre a felgyülemlő feszültséget, a lassan eltűnő varázst a kapcsolatukban, az ellaposodott, csupán köszönésre korlátozódó beszélgetéseket. Ő azt hitte, a lány szimplán megértő és mindig, mindenben mellette áll. Ez persze így is volt, de J kezdett megkattanni. Napokig az üres lakásban egyedül…Néha szinte könyörgött Talindának, hogy hadd mehessen át hozzá meg a gyerekekhez. És sokszor legszívesebben felpofozta volna Chestert, hogy vegye már észre magát. J látta, hogy a férfinak kell a pörgés, de azért nem veheti a világ összes gondját a vállára. Megpróbált beszélni a férfival, de persze mindig megzavarta őket egy telefonhívás vagy fontos e-mail vagy bármi, és Chester rögtön ugrott és intézkedett, legyen akár reggel 5 óra vagy éjfél. És…bár J soha nem gondolta volna magáról, hiányzott neki a szex. Rettenetesen hiányzott. Eleinte még sikerült összehozniuk egy-két kóbor szeretkezést, de most már…J számolni kezdett, és rádöbbent, hogy több, mint egy hete semmi sem történt köztük. A lány begubózott. Elvonult a tervezőszobába és ezerrel dolgozni kezdett egy új kollekción. Érezte, hogy muszáj valamit kezdenie magával, mert bármennyire is szerette Chestert, nem volt hajlandó ennyire alárendelnie magát neki. A tervezés mellett rendszeresen átjárt Chris Cornell-hez, volt, hogy Dravent és Tylert is elvitte hozzájuk. A férfi látta rajta, hogy baj van, de nem akart rákérdezni, mert nem akart tolakodó lenni. Sokszor mentek sétálni a gyerekekkel, vagy piknikezni, vagy fürdeni, és J egy kicsit megnyugodott. De csak addig, amíg volt vele valaki. Amikor a séták után belépett a mindig üres házba, valami megmagyarázhatatlan feszültség lepte el. Mintha a háznak lett volna valami rossz kisugárzása, mert ahogy elment otthonról, mindig jobban érezte magát. Néha bepróbálkozott Chesternél, hogy legyenek egy kicsit együtt, de most már meg sem kísérelte. Elege lett. Amikor Chester egyik nap közölte vele, hogy fáradt, J vett egy mély levegőt és közölte a férfival, hogy lelép. Egyedül. És mielőtt a férfi tiltakozhatott volna, J elhúzta a csíkot.
Megint a Viper Room-ban kötött ki. És megint ugyanaz a mixer volt, mint amikor nagyon berúgott és tombolt. J felmászott a bárszékre. A mixer vigyorgott egyet, amikor meglátta a lányt.
- Hellóbelló, szépség. Tequila jöhet megint?
J csak bólintott és a pillantásával csírájában elfojtotta a mixer kísérletét arra, hogy kikezdjen vele. Dühös volt, bár meg is értette Chestert. Rengeteg a dolga és fáradt. De olyan régen nem voltak együtt, sehogy. Sem fizikailag, sem lelkileg. J még mindig imádott a férfival lenni, de azért néha hiányzott neki a társaság. Rihanna, a gasztrorealitys kaland és az azóta kialakult szar helyzet óta pedig a lányban csak gyűlt és gyűlt a feszültség és a düh. Tudta, hogy ki kell adnia valahol magából, és igyekezett nem a férfin levezetni az indulatait, de ma este úgy érezte, jobb, ha eljön otthonról. Utált veszekedni, így inkább lelépett, mielőtt balhé lett volna a dologból. Először csak sétálni akart egyet a közeli parkban, aztán mégis a nyüzsgő Sunset Boulevard-on kötött ki. És néhány perc múlva már a Viper Room-ban ücsörgött a bárszéken és csúnyán nézett a mixerre. A fiatal srác odatolta elé a tequilát és J gyorsan felhajtotta. Aztán a következőt is. Okult a múltkori esetből és eldöntötte, hogy lassan issza meg az egész üveget. Nem akarta magát kiütni, csak szalonspicces akart lenni és bulizni akart. Hátrafordult a széken és körülnézett. Elég vegyes társaság gyűlt össze a szórakozóhelyen és voltak közöttük érdekes fazonok is, de J már megszokta ezeket a stílusokat. Aztán meglátta a falon a plakátot, amin a heti fellépőket sorolták fel. L.A-ben ez is jó volt, hogy nem kellett a hétvégéket várni, hogy ha valaki jó koncertre akart menni, hétköznap is talált az ízlésének megfelelő fellépőt. És aznap…J kimeresztette a szemét. Anyám. Na ne. Pont ma? És itt? Legalább ennyi jó legyen a mai napban – gondolta J és az órájára nézett. Még néhány perc a kezdésig. A lány nyakon ragadta a tequilás üveget és leugrott a bárszékről. Átfurakodott a tömegen és nemsokára az első sorban ácsorgott, közvetlenül a színpad előtt.
Chester nem érezte jól magát. Egyrészt azért, mert egyedül volt otthon, másrészt a veszekedés miatt. Ami nem is volt igazán veszekedés, mert nem kiabáltak meg semmi ilyesmi nem történt. Csak Jemina közölte, hogy ő akkor most inkább lelép. Chester pedig hagyta. Látta a lányon, hogy jobb, ha nem erőlteti a beszélgetést, aminek talán veszekedés lett volna a vége. A férfi tudta, hogy J szeretett volna egy kicsit kimozdulni vagy csak együtt lenni vele, most, hogy nem volt náluk egyik gyerek sem és Chester is időben otthon volt. Chester azonban annyira fáradtnak érezte magát, hogy szívesebben maradt volna otthon, bebújt volna az ágyba a lánnyal és megnézett volna valami bugyuta filmet, amire nem kell odafigyelni. Ehelyett most itt ül egyedül a teraszon és egyik cigit szívja a másik után. J pedig elment. Valahová. A fene sem tudja, hová, de telefont nem vitt magával. Talán akkor nem ment messzire. Hirtelen megszólalt a telefonja. Chester a kijelzőre nézett.
- Helló, haver – köszönt a hívó félnek.
- Azt hittem, itt leszel a mai fellépésünkön – szólt bele a telefonba Amir, mire Chester felsóhajtott.
- Basszus. Bocs. Tudom, hogy megígértem, de…
- El kell jönnöd! Oltári a buli! Kurva jó kis közönségünk van! – üvöltötte Amir lelkesen Chester fülébe.
- Akkor hogyhogy nem vagy a színpadon?
- Ki kellett jönnöm hugyozni, annyi vizet ittam!
- Mit? Vizet? Persze – nevette el magát Chester.
- Azonnal ülj a kocsidba és vonszold ide a nyeszlett seggedet, oké? Nem mondhatsz nemet! Indulás! 5 perc múlva itt akarlak látni a színpad mögött! Különben kirúglak a Dead By Sunrise-ból, haver!
- De…
Amir kinyomta a telefont, mielőtt még Chester bármit is mondhatott volna. Ez lökött. Tényleg jó lehet a fellépésük, ha Amir ennyire pörög. A férfi nem tudta, mit csináljon. Szívesen elment volna megnézni a barátait, de J miatt nem akart. Hisz amikor a lány mondta, hogy menjenek el valahová, akkor Chester fáradt volt. Ha most elmenne itthonról…hát, abból valószínűleg cirkusz lenne, vagy legalábbis sértődés. Jogosan. Viszont Amirék fellépésére is kíváncsi volt, és tényleg megígérte nekik, hogy megnézi őket. Mi a fene legyen? – töprengett Chester, majd - vállalva az összeveszés kockázatát – kiírta egy cetlire, hogy hová ment. A cetlit felragasztotta a hűtőre, cipőt és egy vékony kabátot vett fel és beült a Chryslerbe. Amikor leparkolt a Viper Room-nál és kiszállt a kocsiból, már az utcán hallotta az őrjöngő tömeget. Ez tényleg jó kis buli – gondolta a férfi, Amirék jól felpörgették a hangulatot. Chester bement a szórakozóhelyre és leesett az álla, amikor meglátta, hogy mennyi ember van és milyen jól érzik magukat. Intett a mixernek és a biztonságiaknak, majd a színpad mögé sietett. Odaintett Amiréknak és hallgatta a koncertet.
J a színpad előtt állt, és tombolt. Nagyon jól érezte magát. Amikor meglátta a falon, hogy a ma esti fellépő a Julien-K lesz, megörült. Mondta már egy párszor Chesternek, hogy szeretné megismerni Amir-t, Ryan-t és másik két srácot is, de eddig nem sikerült összehozni a találkát. Hát majd most. Legalább látom és hallom őket zenélni – gondolta J, miközben üvöltötte a többiekkel együtt a dalokat.
Amir pont a lánnyal szemben állt a színpadon és már a koncert legelején kibökte J-t. A fellépés alatt végig figyelte a lányt és tetszett neki, hogy jól érzi magát. A Systeme de Sexe című számuk alatt például olyan táncot adott elő a lány, hogy azt bármelyik rúd körül pörgő sztriptízes lány megirigyelhette volna. A Kick The Bass-t végigénekelte velük, a Maestro-n majdnem bőgött. A Nvr Say Nvr-en megint tombolt. Amikor vége lett a koncertnek, a lány eltűnt a forgatagban. Amir egy darabig még kémlelte a tömeget, de nem látta sehol, így inkább a fiúkkal együtt Levonult a színpadról. Chester egyenként átölelte őket.
- Nem bántam meg, hogy eljöttem, pedig otthon akartam maradni – mondta vigyorogva a férfi, mire Amir a vállába bokszolt.
- Hát ajánlom is, hogy ne bánd meg! Nekem már megérte, hogy felléptünk itt. Olyan tuti csajt láttam, de olyat!
- Gondolom…valami kis csitrit, aki ott kellette magát előtted, mi? – kérdezett vissza Ryan röhögve, mire Amir megrázta a fejét.
- Nem. Nem csitri. Fiatal. És…úúú…baszottul jó kis bőr! Mindjárt megyek és megpróbálom megkeresni, ki tudja, hátha lehet vele valami… - kacsintott Amir a többiekre. – Menjünk a szokásos asztalunkhoz, már minden elő van készítve, bár ha Chester haver kocsival jött, akkor ő sajnos csak nézni tudja az alkoholos üvegeket…
- Igazán kösz a megértést, drága barátom – mondta Chester, miközben szorosan átkarolta a barátja nyakát és úgy tett, mintha meg akarta volna fojtani. Elég lassan jutottak az asztalukhoz, mert mindenki megállította őket és beszélni akart velük néhány szót, vagy egyszerűen csak gratulálni a fellépéshez.
J eközben ismét a bárpultnál ült és megbontotta a második üveg tequilát. Most – mivel nem gyorsan vedelte az alkoholt és a koncert alatt egy részét ki is dolgozta magából – nem volt agresszív, így nem ütötte le a mixert, aki néha bepróbálkozott nála. J azonban csak mosolygott rajta és néha adta alá a lovat. Szalonspicces volt, jól érezte magát, sokat nevetett a mixerfiún. A Julien-K fellépés dögös volt, J-nek nagyon bejött, amit a srácok műveltek a színpadon. Sajnálta, hogy Chester nincs itt, mert vele azért még jobb lett volna végighallgatni őket. Hirtelen megfordult a bárszéken, mert hangzavarra lett figyelmes, és megszédült. Baszki. Mégiscsak sok volt a pia – gondolta magában a lány, amikor érezte, hogy meglódul vele egy kicsit a világ. Belekapaszkodott a pult szélébe és mélyeket lélegzett.
Chesterék a megszokott asztalukhoz ültek. A férfi rengeteget nevetett Amirékon, amennyi hülyeséget össze tudnak hordani. Jó volt a kedve, bár J-vel jobban érezte volna magát. És a lány is már meg akarta ismerni Amirékat, itt lett volna a lehetőség. Amir hirtelen a bárpult felé mutatott. A mozdulata olyan heves volt, hogy az előtte álló poharat és annak tartalmát Chesterre borította. A férfi mellkasán és nadrágján végigfolyt a pezsgő.
- Basszus, Amir! Nézd már meg, mit…
- Ott a csaj! Csövi, csávók, én húztam!
- Mi van? – kérdezte Chester, miközben megpróbálta felitatni a pezsgőt magáról.
- Mondom, ott a csaj, akiről dumáltam az előbb!
Amir megint a bárpult felé mutatott, de Chester most elővigyázatos volt és gyorsan elkapta előle a másik poharat. Aztán arrafelé nézett, amerre Amir mutatott.