J 40.

40.

A két telefon csörgött és Chester kénytelen volt elválni J-től, pedig még szívesen maradt volna abban a helyzetben, amiben voltak. A lány mosolyogva figyelte, ahogy Chester öltözni kezd, aztán ő is leszállt a konyhapultról és összeszedegette a szétdobált ruháit. Megnézte a telefonján, hogy ki kereste. Úgy döntött, később visszahívja.
Chester telefonja időközben abbahagyta a csörgést, de újrakezdte. A férfi ránézett a kijelzőre, de a szám ismeretlen volt.
- Bennington – szólt bele a telefonba röviden, miközben a pillantásával követte J-t, aki csak a bugyiját vette fel, a nadrágot nem. A lány elkezdte húzni Chester agyát, miközben az telefonálni kezdett. Néhányszor elsétált előtte és véletlenül mindig hozzáért a férfihoz. Aztán vigyorogva elkezdte felvenni a nadrágját. Chester megpróbált a telefonra koncentrálni.
- Igen…hogy ki? Szia, Rihanna. Ööö…még nem tudom, de…
J megdermedt és a szeretkezés utáni jókedve azonnal eltűnt. Rihanna. A fiatal, többé-kevésbé tehetséges fekete bőrű énekesnő. Akinek nem volt túl jó a híre zenészkörökben. Aki szerette elvenni mások pasijait, vagy legalábbis megpróbálta elvenni. És akivel Chester együtt fog szerepelni egy tévéműsorban. A szíve kihagyott egy pillanatra, amikor meglátta Chester mosolyát, ahogy Rihannával beszélt. A félelem egy másodperc alatt a szívébe lopózott. Nem mintha nem bízott volna a férfiban, de…ki tudja. Mégiscsak férfi. És bár J úgy érezte, mindent megadnak egymásnak és mindent megkapnak egymástól, és nem csak a szex terén, sosem lehet tudni. Az ördög nem alszik.
- Okés, persze. Találkozzunk a stúdió melletti kávézóban és megbeszéljük. Szia – köszönt el a férfi, majd kinyomta a telefont. J-re nézett, aki csak álldogált és nézte. Félelem volt a szemeiben, Chester ezt azonnal észrevette. Odament a lányhoz és átölelte.
- Drága, ne. Ne csináld. Nem lesz semmi baj – suttogta neki.
- Tudom. Tudom, hogy hülye vagyok, de…ne haragudj.
- Nem haragszom. Viszont szeretlek. És sosem lépnék félre.
- Mit akart Rihanna?
- Meg kell beszélnünk, hogy ki mikor fog főzni és hol.
- De…még el sem vállaltad. Akkor miért hívott fel? Honnan vette, hogy igent fogsz mondani?
- Drága, az egyetlen ember, akinek én valaha is igent fogok mondani, az a feleségem lesz. A többieknek max a beleegyezésemet adom – vigyorgott Chester, mire J oldalba bokszolta.
- Értem. Szóval honnan vette, hogy bele fogsz egyezni a szereplésbe?
Chester megvonta a vállát.
- Passz. Majd kiderítem. Viszont mennem kell, mert fél óra múlva ott kell lennem a kávézóban. Téged ki keresett?
- Kat volt. És van egy olyan sejtésem, hogy ezzel a főzőcskézéssel kapcsolatban, hihi. Anyám. Kinek jutott eszébe pont őt felkérni? Egy tésztát nem tud normálisan megcsinálni – nevetett J. – Az az érzésem, hogy némi csaláshoz akar folyamodni, az én segítségemmel.
- És igent mondasz neki?
J Chester szemébe nézett és megismételte a férfi korábbi szavait.
- Az egyetlen ember, akinek én valaha is igent fogok mondani, az a férjem lesz. Katnek max a beleegyezésemet adom.
- Akkor ezt megbeszéltük – csókolta meg lágyan a férfi J-t. A lány azonban nem tudta nem észrevenni, hogy Chester milyen hamar túllépett ezen a férj-feleség dolgon. Oké, nem azt várta, hogy Chester térdre zuhan és azonnal megkéri a kezét, de…valami aprócska jel, egy utalás, vagy bármi jó lett volna. Szeretett volna úgy beszélni a férfiról, hogy „a férjem”. Nem a „barátom”, nem az „élettársam”, nem a „szeretőm”, hanem a „Férjem”. Nagy betűvel. J-nek Chester volt a nagy Ő, ezt már akkor tudta, amikor Phoenixben találkoztak, hónapokkal ezelőtt. És ez az érzés azóta sem csillapodott.
Chesternek is J volt a nagy Ő. Vagy nagy Nő. Ám ezt a kapcsolatot nem akarta elrontani egy korai házassággal és egy korai babával. Mindkét előző feleségével így járt, és tönkrement a kapcsolatuk. Samantha esetében főleg a zenekar és a rengeteg turnézás miatt, ezt Chester nem is tagadta soha. Plusz megismerte közben Talindát is. Gyors, nem túl szép válás, aztán egy gyors esküvő, ahol Talinda már 6 hónapos terhes volt. Aztán egy cseppnyi boldogság és ennek a házasságnak is vége volt. És Chester nem akarta, hogy J-vel ugyanerre a sorsra jussanak. Így inkább az együttélés mellett tette le a voksát, egyelőre közös gyerek nélkül. Néha azt hitte, ez elég. Mostanában azonban sokszor látta J-n, hogy neki viszont nem elég. A férfi rengeteget gondolkozott a jó megoldáson, ami mindkettejüknek megfelel. Egy évet adott maguknak. Ennyi idő alatt minden kiderül. Ettől a 12 hónaptól függött a további közös életük. Chester kereste a megfelelő alkalmat, hogy ezt a döntését megbeszélhesse J-vel, és ha nem csörgött volna az a francos mobil, a mostani percek erre tökéletesen jók lettek volna.
- Mennem kell – adott még egy csókot J-nek.
- Vigyázz magadra. És ha Rihanna rád mászik, gondolj arra, hogy mi vár itthon – mondta a lány mosolyogva, de Chester kihallotta a szavai mögül a félelmet. Megsimogatta a lány arcát.
- Drága. Bízz bennem. Bízz magadban. Bízz kettőnkben. Szeretlek. Egy Rihanna nem fog közénk állni. Na, adj még egy csókot, aztán húzok a francba, hogy minél előbb végezzek és itthon lehessek. Te meg pletyizd ki magad Kattel, úgyis régen találkoztatok. Mondd meg neki, hogy csókoltatom.
- Oké, megmondom neki. És oké, jól kipletyizünk Téged, hihi. Utána pedig leülök a gép elé és kipletyizem magam Drew-val, természetesen Chrisről, hihi. Juj, de hiányzik a csajszi. Na, pá, drágám – egy gyors csók Chesternek és J elvonult a teraszra a telefonjával és a laptoppal, Chester pedig elment a kávézóba.
- Szia, szivi – köszönt J Katnek, amikor a barátnője felvette a telefont. – Láttam, hogy kerestél.
- Csááá! Gondolom, épp nem értél rá. Már megint – vihogott Kat a vonal másik végén.
- Öööö…na ja. Hát tényleg nem értem rá, fontos dolgom akadt a konyhapulton…ööö, szóval a konyhában. Elvállalod a főzőcskézést?
- Honnan veszed, hogy emiatt akartam veled beszélni?
- Szivi, amikor Chester kimondta a nevedet, egyből tudtam! Na, elvállalod?
- Naná. De csak akkor, ha segítesz. Így is le fogok bőgni, de ha kisegítesz, akkor talán kevésbé lesz cikis a helyzet.
- Lehet segítséged?
- Aha. Az előkészületeknél igen, csak a vacsorát kell egyedül megcsinálni. És persze a vendéglátás…anyám. Tiszta hülye vagyok, mi?
- Szivi, az élet egy nagy kaland! Hátha Rihanna elpatkol a főztödtől…
- Csak egy rossz megnyilvánulása legyen a kiscsajnak, és kitekerem a nyakát – nevetett Kat, és J csatlakozott hozzá. Sokáig beszélgettek a „gasztroreality”-ről és J elmesélte Rihanna hívását és az ő félelmét ettől a lánytól. Kat megnyugtatta, hogy Chester nem hülye és nem olyan fajta, aki eldob mindent egy gyors kufircért. A lányok megbeszélték, hogy J következő nap átugrik Kathez és feltérképezi a konyhát és az egész lakást, összeállítják a menüt és J megmutatja Katnek, hogy mit hogyan készítsen el. Aztán elbúcsúzott Kattől, mert látta a laptopon, hogy Drew bejelentkezett. Rögtön lecsapott rá.
- Csákány – írta Drew.
- Szia! Helyzet?
- Baszki, 2 napja nem alszom, állat vagyok. Hihi. Ha hülyeséget beszélek, akkor az azért lesz, oké?
- Mit találtatok Lucas-szal? – érdeklődött J, mert tudta, hogy ha Drew napokig nem alszik, akkor valami nagyon fontos dolgon dolgozik Lucas-szal. Drew elkezdte írni a karbonkormeghatározást meg spektroizémiéket meg ilyesmiket, aztán leállította magát és áttért másik kedvenc témájára, Chris „szexiscsokoládé” Cornell-re.
- Hihi. Olvastam, hogy milyen szerelmi háromszögbe vagy négyszögbe gabalyodtál bele, te leszbi nőci, hihi. Találkoztál azóta Chrisszel?
- Nem, de néha beszélünk. Beköltözött a kéglimbe a kicsikkel. Juj, jut eszembe, holnapután majd csak este tudunk beszélni, mert mennem kell vigyázni a Cornellekre.
- Varázsbóbiták. Imádom őket. Anyám. Bárcsak én is vigyázhatnék rájuk. Ááááááááááááááá, és mit láttam a neten!
- Na mit láttál?
- Európai turnéállomásokat, baszki, és nem fogok tudni elmenni egyikre sem, mert…
- Miért nem?
Hatásszünet. Csak villogó kurzor. Aztán megjelentek a nagy betűk a képernyőn.
- FORT McMURRAY!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
- Hogy miiiiii????Ááááááááááááááááá, úristen, ne már!!!! Kanada????De…mikor…hogy…mesélj már!
Drew megosztotta J-vel azt a hatalmas örömet és várakozást, amit akkor érzett, amikor felhívták Kanadából, a Syncroud-tól, hogy szeretettel várják őt Lucas-szal együtt Fort McMurray-ben, ahol kutatói állást kapnak, óriási labort, szupertechnikát és mellé csillagászati fizetést. Drew először azt hitte, valaki szórakozik vele. De nem. Ez komoly. Lucas-szal őrjöngve ugráltak a laborban, amit nemsokára el fognak hagyni. Aztán Drew minden átmenet nélkül sírni kezdett. Ismét egy álom, ami teljesülni látszik. Azonnal fellépett a netre, hogy megoszthassa a hírt J-vel. Mert Lucason és J-n kívül nem volt senki, aki tudta volna, hogy neki ez mit jelent.
J nagyon örült Drew szerencséjének, bár tudta, hogy ehhez a szerencsének vajmi kevés köze van. Sokkal inkább Drew és Lucas tehetsége volt az, ami a Syncroud-nál felkeltette a vezetők figyelmét. A kanadai cégnél szerették felfedezni a világ különböző pontjain élő tehetséges kutatókat, akiket aztán támogattak a kibontakozásban. J tudta Drew-ról és Lucasról, hogy megérdemlik ezt a támogatást. A lány elvigyorodott, amikor elkezdte magában továbbgörgetni a gondolatokat. Kanada. Hm. Chrisnek lesz ott valamikor fellépése. És beindult a vezérhangya. Drew-ról tudta, hogy odavan Chrisért. És Chrisről is tudta már, hogy odavan Drew-ért. A férfi, akárhányszor csak beszéltek, mindig valahogy Drew-ra terelte a szót, J pedig készséggel felvilágosította mindenről. Chester mindig csak vigyorgott, amikor J nekiállt tervezgetni meg kombinálni. A lány eldöntötte, hogy amikor megy vigyázni kicsiChris-re és Tonira, megkérdezi Christ a kanadai koncertről. Gyorsan elbúcsúzott Drew-tól, mert hallotta, hogy valaki megérkezett. Megszólalt a csengő és a lány kinyitotta az ajtót. Egy idegen nő állt előtte, mellette pedig Draven, Chester fia.

J 39.

39.

Tyler és Draven könnyen és hamar elfogadta J-t. Főleg Tyler. A kicsi állandóan J nyakán lógott és kitalált mindenféle közös programot. J-nek hol mesét kellett vele néznie, hogy sétálni mentek a közeli parkba, hol le kell rajzolnia a kedvenc mesehőseit. A lány imádta Tylert. A kisfiú végtelen ragaszkodása sokszor könnyekig meghatotta, de arra figyelt, hogy senki ne lássa, amikor sír. Mert ilyenkor az öröm mellett szomorúság is marcangolta a szívét Noi miatt. Szinte naponta hívta a Music For Relief thaiföldi munkatársát, hogy Noiról érdeklődjön. A férfi minden esetben megnyugtatta, hogy a kislány jól van és szépen fejlődik. J-nek ez azonban egyre kevésbé volt elég. Látni akarta a kislányt. Most azonban, hogy Tyler ennyire ragaszkodott hozzá, egy kicsit enyhült ez a hiány. Draven szintén hamar megbarátkozott J-vel, és a lány gyakran elment Talindához értük. Sokat beszélgetett a nővel és J rájött arra, hogy Talinda elfogadta őt, és minden erejével támogatja a kapcsolatát Chesterrel. Ez pedig egy újabb lökést adott ahhoz, hogy még boldogabb legyen a férfival. Bár néha úgy érezte, hogy ennél már nem is lehetne boldogabb. Chester legnagyobb fia, Jaime már 13 éves volt, egy kis felnőtt. Komoly, okos fiú, akivel J szinte felnőttként tudott beszélgetni. Egyedül Isaiah volt az, aki távolságtartóan viselkedett J-vel. Csak akkor szólt hozzá, ha nagyon muszáj volt, egyébként inkább levegőnek nézte a lányt. J megpróbálta nem a szívére venni, de nem sikerült. Sokszor észrevette, hogy a kissrác ellenszenvesen figyeli, de amikor ránézett, Isaiah mindig félrekapta a tekintetét. Ahogy telt az idő, a gyerekek sokkal többet voltak Chester házában, mint korábban. Szerettek odamenni, mert J mindig vevő volt az ötleteikre. A lány azt azért nem hagyta, hogy a fejére nőjenek. Finoman, ügyesen, veleszületett érzékkel irányította a gyerekeket, úgy, hogy ők észre sem vették.

Chester boldog volt. Olyan boldog volt, mint talán még soha. A gyerekeivel jó volt a viszonya, szinte tökéletes, és ezt nagyrészt J-nek köszönhette. Úgy érezte, soha nem lehet elég hálás a lánynak ezért. Azonban azt is látta a lányon, hogy bár imádja az ő fiait, mennyire vágyik egy saját gyerekre. J azóta az ominózus beszélgetés óta nem hozta elő a közös gyereket, de Chester ismerte már minden apró rezdülését. Ő sem beszélt a gyerekről egyszer sem, viszont hatalmas szerelemmel és szeretettel vette körül J-t. emellett pedig gőzerővel dolgozott. A Club Tattoo új üzlete beindult, Thoráék alig győzték a munkát. A szólóprojektje is jól haladt. A Linkin Park következő albuma is lassan, de biztosan készült, a fiúk rengeteg időt töltöttek a stúdióban, főleg Mike-nál. A srácok imádták J-t, főleg amikor a lány kajával felpakolva meglepte őket. A stúdiómunka megerőltető volt mindannyiuknak, de a feleségek-barátnők mind támogatták őket. És egymást is. A lányok közül az irányító egyéniség Anna volt, Mike Shinoda felesége. J egyszerűen imádta a nőt, de a többieket is. Sokszor összeültek pletyizni meg iszogatni, amikor a fiúk a stúdióban melóztak. Volt olyan is, hogy összedugták a fejüket, egyszerre bevonultak a stúdióba és elcsábították a fiúkat egy éjszakai fürdőzésre. Ez például J ötlete volt. Saját tapasztalatból tudta, hogy mennyire dögös egy éjszakai fürdőzés, természetesen némi szerelmeskedéssel megfűszerezve.

Chester örült, hogy J boldog vele. Ám egy napon jött egy levél a lánynak, ami elhomályosította a vidám napokat. Chester nem bontotta fel a levelet, csak a feladóját látta. Sejtette, hogy mi lehet benne, hisz hetekkel korábban beszéltek már róla. Visszament a házba és megkereste J-t. A lány kint volt a teraszon a gyerekekkel. Most csak Jaime és Isaiah volt náluk, mert Tyler Talindánál maradt, Dravent pedig elvitte a vérszerinti anyja. A két fiú az iskolai kötelező olvasmányt gyűrte, J pedig rajzolt. Chester leült mellé a fotelba és odanyújtotta a levelet.

- Ez mi? – forgatta meg a borítékot J, majd elsápadt, amikor meglátta, hogy honnan jött. Egy gyors mozdulattal felbontotta a borítékot és elolvasta a levelet. Aztán csak hallgatott, nem nézett Chesterre.

- Jemina! Mi van benne? – kérdezte a férfi aggódva, mire a lány dühösen felugrott.

- Kinyírom azt a szemét rihét! Elkaparom! Nem! Előbb kitépdesem az összes szál haját, aztán a műkörmeit! Kilyukasztom a szilikonjait! És aztán felnégyelem és elkaparom jó mélyre! Azt a kurva…

- Hé, hé, hé! Csillapodj le – szólt rá Chester és a srácok felé intett. Isaiah eltakarta az arcát, de látszott rajta, hogy nevet. Jaime is elmosolyodott az orra alatt, de egyikőjük sem nézett J-re. A lány fújt egyet.

- Bocs, srácok. De akkor is megnyúzom!

- Feljelentett?

- Igen! Testi sértés. Anyám. Ezt nem hiszem el. El kell mennem a bíróságra. Beidéztek. De ha szembetalálkozom vele, én esküszöm, hogy…

- Higgadj le, oké? Nem lesz semmi baj. Bemész, elmondod nekik, mi volt. És ennyi.

Azonban nem ennyi volt. a következő napon jött egy újabb levél és egy újabb idézés. Ezúttal az a fotós volt a „sértett”, akit J a Viper Room-ban elfogyasztott tequilák után képelt fel. J kiakadt. Két idézés, két nap alatt. Nagyon jó. Az újságok persze ráharaptak a témára és szaftos cikkeket közöltek a lányról. És Chrisről. Miiiii? Mi közöm nekem Chrishez? Ezeket a képeket meg mikor csinálták? J csodálkozva bámulta az újságokat, hogy milyen leleményesek és mennyit „melóznak” egy jó kis pletyka miatt. Na de azért az már túlzás, hogy ő egyszerre kever Chesterrel és Chrisszel, közben meg tulajdonképpen leszbikus. Hihi. Hát fantáziadúsak, az egyszer biztos. Sőt. Volt olyan cikk, ahol előkerült Jay-Z is, mint nevető harmadik paskó.

Néhány nappal később J a dolgozószobájában ült és a Rocawear-tervein dolgozott, amikor Chester befogta hátulról a szemét.

- Szia, drága. Van egy hírem. Szerintem meg fogsz rajta lepődni, de az is lehet, hogy ki fogsz nevetni. Nem tudom, hogy elvállaljam-e.

J megfordult a széken. A hirtelen mozdulattól megszédült.

- Juj. Menjünk le a konyhába, jó? Ma még nem ettem semmit. Leülsz, mesélsz, én addig összedobok valami kaját.

Chester egy gyors csókot nyomott J szájára, majd lesiettek a konyhába. A férfi kíváncsi volt rá, hogy a lány mit fog reagálni arra, amit mond. Először ő is nevetett rajta. J közben előkapkodott néhány alapanyagot a hűtőből és nekiállt főzni. Chester imádta nézni, amikor a lány a konyhában sürgölődött. Vagy amikor pakolászott a szobákban. Vagy amikor kint volt a hatalmas kertben és a növényeket gondozta, amiket nemrég hozattak egy kertészetből. Igazából Chesternek tökmindegy volt, mit csinál J, csak nézhesse.

- Szóval mi az a hír? – kérdezte J, miközben lenyalta az ujjáról a szószt, amit a tésztához kevert ki. Chester nagyot nyelt, de nem azért, mert éhes volt. Illetve az volt, csak nem a kajára. Régen volt már reggel, amikor a teraszon, a felkelő nap fényénél szerelmeskedtek – gondolta a férfi vágyakozva. Megköszörülte a torkát.

- Hát... felkérést kaptam egy tévéműsorba.

- Valami zenés műsor?

- Főzős…

- Ezt nem mondod komolyan! – nézett nagyot J.

- De bizony. Jay-Z kért meg, hogy vállaljam el.

- Na ne már. Shawn belemegy ilyen marhaságba? És téged is belevisz? – nevetett J.

- Azt mondta, jó buli lesz.

- Hát…éppenséggel…egy…minek is hívják? Gasztroreality? És elvállalod?

A férfi megvonta a vállát.

- Még nem tudom. Fogalmam sincs. Viszont már csak az én válaszomra várnak a többiek.

- Kit kértek még fel?

Chester sorolni kezdte a neveket.

- Egy: Chris.

- Cornell? – csodálkozott J. Róla nem igazán gondolta volna, hogy részt vesz egy ilyen műsorban. Nem mintha Chesterről el tudta volna képzelni, de hát vannak még furcsa dolgok. Amikor meghallotta a következő nevet, végképp leesett az álla.

- Kettő: Kat.

- Miii? Az én Katem? Nem is mondta, hogy mire vállalkozik! Hihi. Nem is tud főzni…

- Akkor már nem én lennék az utolsó a versenyben – vigyorgott Chester. – Három: Justin Timberlake.

- Ez egyre jobb…És ki van még?

- Rihanna.

J arcáról lehervadt a vidám mosoly. Chester észrevette ezt.

- Mi a baj? Elkomorodtál.

- Ó…hát róla nem sok jót hallottam.

- Rihannáról?

- Aha. Csak kérdezd meg Shawn-t. Vagy Beyoncé-t…Simán rámászik mindenkire a kiscsaj, akinek farka és pénze van – bukott ki J-ből. Eszébe jutott, mennyit beszélgetett régebben Beyoncé-val és a nő mennyire ki volt akadva Rihannára. Még szerencse, hogy Shawn szerelmes volt Beyoncé-ba és nem kockáztatta a boldogságát egy kurta menet miatt. – De az sem baj, ha csak farka van…Vagy pénze…De ha barátnője van, akkor még inkább…Ha meg mindez egyszerre megvan, ráadásul jó pasiról is van szó, akkor ezer százalék, hogy addig tekergeti magát, amíg jól meg nem kefélik.

- Hé. Féltékeny vagy? – kérdezte Chester és J szemébe nézett.

- Igen. Félek tőle. Amúgy szép lány. És veszélyes. Bárkit megkaphat…És bárki megkaphatja…

- És te kinézed belőlem azt, hogy lefekszem vele? Ennyire tartod a kapcsolatunkat? Ennyire tartod azt, hogy én szeretlek téged?

- Ne érts félre. Belőled nem nézem ki. De láttam már néhány példát arra, hogy az egyébként „halálosan” szerelmes pasi megőrül és csapot-papot otthagy egy új nőért, aki elcsavarja a fejét egy csábos mosollyal. Aztán amikor vége a „nagy lángolásnak”, akkor meg visszakönyörgi magát a biztosba. Hát velem ezt tutira nem tehetné meg senki. Ha beledöglenék, akkor sem fogadnám vissza. Az már nem ugyanaz. Nem tudnék megbízni benne…És most tulajdonképpen miért is beszélek erről? – kérdezte magától hangosan J, mire Chester magához húzta. Bennington, kezeltesd magad – gondolta a férfi, mert megint megkívánta a lányt. Akárhányszor a közelében volt, vagy megérintette, vagy ránézett, azonnal szeretkezni akart vele. Mint most. Megsimogatta a lány arcát.

- Figyelj rám, drága. Jó lenne, ha nem járna ilyen hülyeségeken az eszed. Nekem nem kell senki. Rihanna meg főleg nem. Nem kockáztatlak. Az enyém vagy. Én pedig a tiéd vagyok. Úgyhogy ne aggódj, inkább csókolj meg.

J pedig megtette. A két kezébe fogta a férfi arcát és gyengéden megcsókolta. Annyi szerelem, boldogság és féltés volt ebben a csókban, hogy Chester szíve belesajdult. Végighúzta a tenyerét J hátán, majd a keze megállapodott a lány fenekén. Közelebb húzta magához J-t és érezte, hogy a lány csókja megváltozik. Felgyorsult a lélegzete, miközben a testét szorosan a férfiéhoz préselte, majd megragadta Chester pólóját és nekilökte a hűtőnek. Miközben csókolta a férfit, végigsimogatta a testét, majd a keze becsúszott a nadrágjába és megfogta a férfiasságát. Chester felnyögött. Felkapta J-t és a konyhapultra ültette. A lány lesöpört mindent a pultról, a tányérok, poharak és minden más hangos csörömpöléssel a földre hullott és szerteszét tört, de nem törődtek vele. Csak egymással foglalkoztak. Chester kicsatolta az övet a nadrágján és a farmert a boxerrel együtt lerúgta. Ezalatt J is megszabadult a nadrágjától és a bugyijától. Nem sokat teketóriáztak. A lány a combjai közé húzta Chestert. Amikor megérezte a lábai között a férfiasságát, hangosan nyögött egyet. Úgy érezte, mindjárt elpusztul. Belemarkolt Chester fenekébe és még közelebb húzta a férfit.

- Várj, Jemina…Várj…

- Nem! Azt akarom, hogy… - a lány válasza nyögésbe fúlt, mert Chester hanyatt döntötte a pulton. A hideg munkalap csak egy pillanatra hűtötte le a bőrét. Chester megcsókolta először a száját, aztán a nyakát. A melleinél szokás szerint elidőzött, simogatta a nyelvével, a szájával, végtelen gyönyört okozva ezzel J-nek. Aztán a lány hasa következett. Utána pedig…Chester végighúzta a két tenyerét a lány lábain, majd J érezte, hogy a férfi megfogja a két bokáját és feltolja a lábait. Gátlástalanul, széttárt lábakkal feküdt a férfi előtt a pulton. Semmi szégyenérzet nem volt benne, hagyta, hogy Chester nézze. A férfi végre megérintette ott. Először az ujjaival simogatta, aztán a szája és a nyelve következett. J nem bírta visszatartani a nyögéseket. Önkéntelenül is lejjebb csúszott a pulton, hogy Chester minél közelebb lehessen. Amikor már úgy érezte, nem sok ideje van hátra, megragadta Chestert.

- Kérlek…

- Mire kérsz, drága? – kérdezett vissza zihálva Chester. A férfi alig bírt magával. J vad vágya, a kitárulkozása annyira felizgatta, hogy szinte nem volt magánál. – Mire kérsz?

A lány nem válaszolt, csak villámgyorsan felült a pulton. Kettejük közé nyúlt és magába igazította Chestert. Egyszerre nyögtek fel az élvezettől, amikor a férfi teljesen betöltötte J-t. Néhány gyors, vad, kemény mozdulat, és mindketten egyszerre értek a csúcsra. Chester annyira erősen szorította J derekát, hogy a lány tudta, másnapra kék-zöld foltos lesz, de nem érdekelte. Összeolvadt ég és föld, nem volt Chester és nem volt ő. Ketten voltak egyek.

- Szeretlek, Chester Charles Bennington – suttogta a férfi fülébe.

Chester remegő karral támaszkodott a pulton, úgy érezte, menten összeesik. A homlokát J homlokának támasztotta. Képtelen volt megszólalni, csak gyengéden megcsókolta J-t.

- Anyám – szólalt meg a lány nagy sokára. – Mi mindenre nem jó egy konyhapult!

- Hát…azért a többieknek nem fogom megmutatni… - mosolyodott el Chester és megint megcsókolta J-t. – Szeretlek. Minden nappal egyre jobban. Mindenem a tiéd, Jemina Miya Sankara.

- Vállald el ezt a főzőcskézést – szólt J és megsimogatta a férfi arcát. – Mutasd meg a világnak, hogy milyen férfi vagy.

- Milyen férfi vagyok? – kérdezett vissza Chester, mire a lány szorosabban ölelte a derekát a lábával.

- Húúú. Hát…Soroljam? Nincs annyi ujjam, max ha a lábujjaimat is használatba veszem, hihi. Szóval milyen férfi vagy? Szexis. Dögletes. Vadító. Imádnivaló. Gyengéd. Figyelmes.

- Szerelmes – fejezte be Chester a felsorolást és hosszan, gyengéden megcsókolta J-t. És akkor, már jó szokás szerint, megszólalt a telefon. Azzal a különbséggel, hogy most mindkettőjük telefonja csörögni kezdett.

J 38.

38.

Talinda felöltöztette a két kicsit, a nagyfiúknak pedig szólt, hogy szedelőzködjenek. Nem árulta el, hová mennek. Úgy gondolta, hogy ebben az esetben a sokkterápia a legjobb megoldás. Tylert és Dravent bekötötte a gyerekülésbe, a két nagyfiúnak már nem kellett az ülés, ők becsatolták a biztonsági öveket. Akármennyit kérdezősködtek, Talinda nem mondta meg nekik az úticélt. A kicsik élvezték a „titkos küldetést”, Jaime viszont sejtette, hogy hová fognak menni, és Isaiah is. A kissrác dünnyögött egy sort, de amikor Talinda rászólt, hogy hagyja abba, szó nélkül elhallgatott. Isaiah ösztönösen, zsigerből utált minden nőt, aki nem Talinda volt, holott az asszony nem is a vér szerinti anyja. Mégis nagyon ragaszkodott hozzá, főleg a válás után. És azt szerette volna, ha az apja és Talinda újból együtt lennének, bár a tudata legmélyén sejtette, hogy ez a vágya nem fog teljesülni. Isaiah gyűlölte Robinát, az apja előző barátnőjét. Igyekezett ott megkeseríteni a szőke cicus életét, ahol csak tudta. Amikor Talinda elmesélte neki, hogy Robina nincs már, Isaiah örömujjongásban tört ki. Amikor azonban az anyja megpróbált az apja új barátnőjéről beszélni, a kissrác bezárkózott. Nem is hallgatta meg Talindát, és igyekezett Jaime-t is az idegen új nő ellen hangolni. Folyamatosan táplálta magában a gyűlöletet az új nő iránt, holott semmit nem tudott róla. Most azonban a kocsiban ülve érezte, hogy eljött az idő, és meg fogja ismerni. Úgyis utálni fogom – döntötte el Isaiah magában. Ott fogom bántani, ahol csak tudom. Elüldözöm az apám mellől és akkor ő is többet lesz velünk. A kissrác tudta, hogy nem is olyan régen igazságtalanul vádolta az apját azzal, hogy az új barátnője miatt van velük keveset, de jól esett akkor kiadnia a mérgét. És amikor az egyik osztálytársa piszkálni kezdte Jaimet, Isaiah-ból kitört a felhalmozódott indulat. Védte magát, védte Jaime-t és védte az egész Bennington-családot.
- Utálni fogom – mormolta az orra alatt halkan, de persze Draven meghallotta és egyből beárulta Talindának.
- Anya! Isaiah azt mondta, hogy…
- Kussolj, te kis majom – sziszegte Isaiah, mire Talinda ránézett a visszapillantótükörből és szigorúan rászólt:
- Isaiah, ne beszélj így az öcséddel. Draven, neked pedig nem kell mindig árulkodnod. Viselkedjetek szépen.
- Mikor érünk oda a titkos helyre? – kérdezte Tyler izgatottan és fészkelődni kezdett a gyerekülésben. Aztán kinézett az ablakon és felkiáltott:
- Jé! Arra megyünk, ahol apa lakik! De jó! – és Dravennel beszélgetni kezdtek. Talinda és Jaime mosolyogva hallgatta a két kicsi „beszélgetését”, Isaiah pedig mérgesen bámult ki az ablakon.
Néhány perc múlva megérkeztek Chester parti háza elé. A Chrysler a bejáratnál parkolt, Talinda megállt mögötte. A gyerekek kikapcsolták a biztonsági öveket és kiözönlöttek a kocsiból. Tyler felágaskodva próbálta kinyitni a bejárati ajtó kilincsét. Jaime segített neki, Isaiah pedig Draven kezét fogta. Talinda egy kicsit izgult, hogy vajon Chester – és főleg Jemina – mit fog ahhoz szólni, hogy ő szó nélkül beállít a négy gyerekkel. Aztán vállat vont. Okos emberek ők, majd megoldják.
Chester ajtócsapódást hallott és kinézett az emeleti hálószobából. Basszus. Jól látok? Talinda kocsija állt az ő autója előtt. Hirtelen gyerekhangok ütötték meg a fülét:
- Apa! Apa! Apa! Hol vagy? Elbújtál? – kiabálta Draven, majd Tyler is rákezdte:
- Merre vagy? Apa! Apa!
- Tyler, Draven! Hagyjátok abba, lehet, hogy még alszanak – hallotta Chester a legnagyobb fia csitító hangját és elmosolyodott. Jaime. Milyen nagy gyerek már. Vagy inkább kis felnőtt. És Isaiah vajon eljött? Lenézett és a lépcső alján ott csoportosult a négy fia és Talinda.
- Sziasztok, srácok! Szia, Talinda. Üljetek le, mindjárt megyek, jó?
- Oké. Addig kimegyünk a teraszra.
- Rendben. Sietek. Örülök, hogy itt vagytok.
Chester besietett a hálószobába. J az ágyban aludt. Miután reggel egymás karjaiban nézték a napfelkeltét, Chester visszavitte a lányt a szobába és szerelmeskedtek. A férfi nem tudott betelni J-vel, és a lány is így volt vele. Aztán a lány elaludt, Chester pedig felöltözött és nekiállt szöszmötölni a szobában. Szeretett pakolászni, főleg úgy, hogy közben a meztelenül alvó lányt figyelhette az ágyában. Épp a ruhái között válogatott, amikor meghallotta a kocsiajtók csapódását. Itt van Talinda és a fiúk. Basszus. Leült az ágy szélére és megsimogatta J arcát. A lány álmában elmosolyodott. Milyen szép – gondolta Chester, és én mennyire nagyon szeretem.
- Drága…Ébredj.
- Mmmmm… - nyújtózott J, majd a másik oldalára fordult. Chester végigsimított a hátán és egy csókot nyomott a lány nyakára.
- Ébredj, Jemina. Itt vannak a srácok.
J szeme egyből kipattant és a lány villámgyorsan megfordult az ágyban. Ijedten nézett Chesterre.
- Ne szívass – csúszott ki a száján.
Chester kajánul elvigyorodott.
- Drága, azt majd máskor. Komolyan beszélek. Lent vannak a teraszon Talindával.
- Mi? Itt vannak a gyerekeid? De…hogy …kivel…mikor…
- Talinda elhozta őket. Lent vannak a teraszon – ismételte Chester mosolyogva, mintha egy hülyegyerekhez beszélne.
- És én most mit csináljak? – kérdezte J kétségbeesve. Megijedt. Régóta szeretett volna találkozni a srácokkal, de nem ilyen körülmények között. Kiugrott az ágyból.
- Mit csináljak? – toporgott egy helyben. Teljesen kétségbe volt esve. Kapkodni kezdett. Zuhanyozni kéne, öltözni kéne, ááááááááá! Baszki. Miért most jöttek? Miért nem szóltak? Akkor fel tudtam volna rá készülni…Ja, persze. Úgy, mint a múltkor. Akkor is készültél, aztán mi lett belőle – mondogatta magában a lány.
Chester látta rajta, hogy síkideg. A két keze közé vette J arcát.
- Először is nyugodj meg. Oké? Mondom oké?
J bólintott és mély levegőt vett. A férfi érintése egy kicsit megnyugtatta, most már csak 150-nel vert a szíve, nem 200-zal. Chester megsimogatta az arcát.
- Hé. Drága. Nem lesz semmi baj.
- Félek – mondta J és könnybe lábadt a szeme. – Félek, hogy nem fognak szeretni egy kicsit sem. És attól is félek, hogy téged is kevésbé fognak szeretni. Miattam. És hogy választás elé fognak állítani. És hogy akkor neked…
- Drága, figyelj rám. Ne is gondolj ilyenekre. Okos gyerekek. És te is okos vagy. Ne járjanak ilyen gondolatok a fejedben. Értesz engem? Jemina, értesz engem?
J megint bólintott. Chester szemébe nézett és látta benne azt a szerelmet, amire egész életében vágyott. A saját érzelmeit látta visszatükröződni a férfi pillantásában. Gyengéden megcsókolta Chestert.
- Szeretlek. Olyan nagyon szeretlek. Az életemet adnám érted. Köszönöm, hogy vagy nekem. Most viszont öltöznöm kéne, nem igaz? Nem biztos, hogy jót tenne a gyerekeid egészséges fejlődésének, ha így látnának – mosolyodott el J végre, majd hozzátette:
- Szerintem egy-két percet neked is várnod kéne, hihi. Mert Tyler vagy Draven tutira nem hagyja szó nélkül, hogy miért áll furcsán a gatyád. És ők még nem tudhatják, hogy mi ez a dudor itt – mondta a lány, miközben finoman megsimogatta Chester „dudorát”. A férfi fújt egy nagyot. Megfogta a lány kezét és megcsókolta a tenyerét.
- Nyomás öltözni. Basszus, Jemina. Öltözz már fel. Nem tudom, mi van velem. Rád nézek és hiába szeretkeztünk volna öt perccel ezelőtt, akkor is azonnal akarnálak.
- Mindez azért van, mert én egy ilyen kívánatos nőszemély vagyok – vigyorgott J és illegetni kezdte magát. Egy kicsit felengedett, nem volt már annyira ideges. Gyorsan felöltözött és elindultak lefelé a lépcsőn. Talinda kint ült a teraszon az egyik fotelben. Amikor meghallotta, hogy Chester és J kilépett az ajtón, hátrafordult.
- Sziasztok. Szia, Jemina – köszönt külön is a lánynak és elmosolyodott. J pedig rögtön megértette Chestert, amiért annak idején beleszeretett Talindába. A nőből sugárzott a nyugalom és a kedvesség.
- Szia, Talinda – köszönt neki vissza, majd körülnézett. – Chester mondta, hogy elhoztad a fiúkat.
- Igen. Lent játszanak a parton. Nézd csak! Ott vannak – mutatott előre a nő és J meglátta a négy fiút, amint nagy egyetértésben homokvárat építettek.
Talinda hangosan elkiáltotta magát:
- Skacok! Itt van apátok és Jemina! Gyertek és köszönjetek nekik!
A két kicsi felpattant és rohanni kezdett a ház felé. Jamie is felállt, leporolta a térdét és a kicsik után indult. Egyedül Isaiah maradt a parton. Mozdulatlanul állt és őket nézte a távolból.

J 37. (azt hiszem,ez is 18-as karikásra sikeredett...)

37.

- Hogy micsoda? Kicsoda? Hol van? És hol alszik?

- Kat, ne idegelj, jó? Így is elég dilis vagyok a tudattól, hogy a volt felesége házában éjszakázik – csattant fel J, majd bocsánatkérőn nézett Katre. – Ne haragudj, de…

- De tiszta hülye vagy. Így igaz. Le se tudod tagadni – mondta Kat.

A két lány Kat lakásának nappalijában üldögélt. Amikor Kat megkérte, hogy jöjjön át hozzá, J megörült és azonnal hívta Chestert. Jókedve azonban egy csapásra elmúlt, amikor a férfi közölte vele, hogy ott alszik Talindánál. J szívét mardosni kezdte a féltékenység. Chris látta rajta, hogy ideges lett, de nem akart rákérdezni az okára. Kitette J-t Kat lakása előtt. Elköszöntek egymástól, majd Chris hazahajtott, J pedig bement a lakásba. Kat kitörő örömmel fogadta. Mostanában keveset tudtak beszélni, találkozni meg még kevesebbet. Katet lefoglalta a tetoválószalonja működtetése, J-t pedig Chester és a Rocawear. A lánynak lelkiismeretfurdalása volt, hogy hanyagolta Katet, ezért is örült meg Kat hívásának. Barátnője szorosan átölelte és hatalmas csókot nyomott az arcára. Aztán figyelmesen megnézte J-t.

- Mi a baj, szivi?

J felsóhajtott. Nem akarta Katre ömleszteni a gondolatait, hisz nem ezért találkoznak, de nem tudta eltitkolni az érzelmeit. Kat átkarolta.

- Gyere, csaj! Csüccs le, hozok valamit inni, mert úgy látom, rád fér!

J tiltakozni kezdett és lezöttyent a kanapéra.

- Dehogy kell nekem pia…

- Még tequila sem? – kérdezett vissza Kat vigyorogva.

- Blö. Kösz, nem.

- Hihi. Elég volt a Viper Room-beli mennyiség?

- Asszem egy életre kialkoholizáltam ott magam. Baszki. Milyen égő volt már…

- Mondjuk a közös képeitek Chris-szel…hát azok se semmik, hihi.

- Ne is mondd. Másnap alig tudtam meggyőzni Chester-t, hogy nem történt semmi köztünk. Anyám. Úgy szégyelltem magam, legszívesebben a föld alá süllyedtem volna…

- Nyugi. Egyszer-egyszer belefér egy ilyen görbe este. És tulajdonképpen miért is mentél a Viper Room-ba?

J elmesélt neki mindent, ami aznap történt. Kat sajnálta a barátnőjét. Bár ő szerencsére nem volt még ilyen helyzetben, teljesen megértette J-t.

- Veled mi történt mostanában? – kérdezte J Kattől. A barátnője pedig elkezdte a beszámolót a szalonról, Pixie-ről, az extravagáns barátnőjéről, az új lehetőségekről, de J gondolatai másfelé jártak. Vajon mit csinálhat most Chester Talindánál? A lány bízott a férfiban, de az a nő mégiscsak a felesége volt majdnem 4 évig, ismerik egymást tetőtől-talpig.

- …,oké?

- Tessék? – nézett J értetlenkedve Katre, aki meglegyintette az arcát.

- Te nőci! Szerintem húzd el a beledet haza, mert használhatatlan vagy. Fogalmad sincs, miről beszéltem neked, ugye?

J elszégyellte magát.

- Annyira sajnálom, Kat. Én…Képtelen vagyok figyelni. Képtelen vagyok.

- Menj haza. Menj már!

- És szerinted ott jobb lesz? Egyedül leszek, miközben a pasim ki tudja, mit csinál…

- Semmit nem csinál, nyugodj már meg! Na szedd a cókmókod, hazaviszlek.

- Hívok egy taxit.

Kat megvonta a vállát, majd rendelt egy taxit. Néhány perc múlva dudaszó hangzott el. J megölelte a barátnőjét és még egyszer bocsánatot kért. Beült a kocsiba és bemondta a parti ház címét. Nekitámasztotta a homlokát a kocsi ablakának és csak nézte az elsuhanó embereket, lámpákat, épületeket. Úgy érezte, levegőre van szüksége. Megkocogtatta a sofőr vállát és szólt neki, hogy álljon meg. Fizetett, kiszállt és gyalog indult haza.

Chester eközben Talinda házában éberen feküdt a kanapén. Miután lefektették a gyerekeket, Talinda hozott neki takarót és párnát és a férfi lefeküdt. Aludni azonban nem tudott, csak forgolódott. Hiába volt a gyerekei közelében, hiányzott neki J. Hirtelen felpattant a kanapéról, magára kapkodta a ruháit, írt egy rövid üzenetet Talindának és halkan kilopózott a házból. Beült a kocsiba és elindult. Tudta, hogy J nincs otthon, mégis haza akart menni. Hiába lesz egyedül, akkor is a saját ágyában fog aludni. Ahogy bekanyarodott a ház elé, az autó fényszórói egy magányos alakot világítottak meg a kocsifeljárónál. Chester szíve megdobbant, mert felismerte J-t. Olyan öröm és boldogság öntötte el a szívét, hogy legszívesebben kiáltott volna egy nagyot.

A lányt elvakította a fény. Először dühös volt, hogy mi a francnak kell belevilágítani a szemébe. Aztán meglátta, hogy a Chrysler kanyarodik a feljáróra. Chester. Hogyhogy? Miért nincs Talindánál?

A férfi gyorsan kiszállt a kocsiból, J pedig elindult felé.

- Szia – köszönt halkan a férfinak és a szíve vadul dobogni kezdett, amikor meglátta Chester arckifejezését. – Hát te?

A férfi megfogta J kezét és közelebb húzta a lányt.

- Nem tudtam ott maradni. Haza kellett jönnöm. És te? Hogyhogy nem vagy Katnél?

- Elküldött, mert látta rajtam, hogy nem rá figyelek.

- Hanem mire figyeltél?

- Az járt a fejemben, hogy…mindegy.

- Nem mindegy. Mi járt a fejedben?

- Megőrjített a tudat, hogy ott vagy a volt feleséged házában – mondta ki J.

- Most már itt vagyok. És itt is maradok veled – suttogta Chester a lány fülébe és megcsókolta. J átölelte a férfit és nekiszorította a csípőjét Chester csípőjének.

- Menjünk be. Szeretkezni akarok veled. Hosszan. Sokáig. Olyan sokáig, hogy…

Nem tudta befejezni a mondatot, mert Chester megragadta a karját és maga után húzta. A férfi villámgyorsan kinyitotta a bejárati ajtót és szinte belökte J-t a házba. Akarta a lányt. Annyira akarta, hogy az már szinte fájt. J a falnak támaszkodva nézte, ahogy a férfi ledobja magáról a kabátot és kibújik a cipőjéből. Halkan felnevetett, amikor látta, hogy Chester arra azért figyelt, hogy a cipői párhuzamosan legyenek, ne szanaszét. A férfi odalépett elé.

- Min nevetsz?

- Rajtad – felelte J, mire Chester nekiszorította a falnak.

- És mi olyan nevetséges?

- A rendmániád. Még most is figyelsz arra, hogy ne legyen kupi…Szeretem nézni, ahogy pakolsz.

- És még mit szeretsz nézni? – kérdezte Chester, miközben simogatni kezdte J arcát, majd az ujjai lecsúsztak a lány nyakára. J nagyot nyelt.

- Hogy mit szeretek még nézni? Hű. Mindjárt elmondom. Most viszont arra kérlek, hogy menj le a stúdiódba. Néhány perc és megyek én is utánad.

- De…

J a férfi szájára tette az ujját.

- Ne kérdezz semmit. Menj. És várj. Gyűjtsd az erődet.

- Jemina…

- Menj – suttogta a lány, és megcsókolta a férfit, lágyan, de mégis szenvedélyesen. Aztán egy finom mozdulattal a kis házistúdió irányába lökte Chestert. A férfi felsóhajtott, de aztán elindult.

J felsietett a hálószobába. Gyorsan megnyitotta a csapot a fürdőszobában, néhány perc alatt lezuhanyozott. Betekerte magát egy óriási törülközőbe és előkereste a legújabb szerzeményét. Nemrég vette és most itt az alkalom, hogy felavassák Chesterrel. A lány belebújt a falatnyi fekete bugyiba és a hozzá tartozó melltartóba, felhúzta a fekete harisnyát és hozzá a harisnyatartót. Emlékezett rá, hogy Phoenixben Chester mennyire beindult a harisnyatartójára. A lány mély levegőt vett, mert már a szeretkezés gondolatára is az egekig szökött a pulzusa. Felvett egy rövid selyem kimonót, majd lement a földszintre. A szekrényből elővett egy fekete tűsarkú cipőt. A kezébe fogta és a stúdióba indult. Halkan belökte az ajtót és meglátta Chestert a zongora előtt ülni. Anyám, kész, végem – gondolta magában a lány.

Chester a My Decembert játszotta a zongorán, amikor neszezést hallott. Meg akart fordulni, de J hangja megállította.

- Ne. Ne fordulj meg. Játssz tovább.

Chester pedig folytatta a zongorázást. J belebújt a cipőbe, majd odasétált a férfi háta mögé és megállt mögötte. A férfi érezte a lány testéből áradó illatot, a bőre melegét és a szíve feldübörgött. Legszívesebben azonnal megragadta volna J-t, de ellenállt. Aztán megérezte J érintését a nyakán. A lány végighúzta a mutatóujját a férfi gerincén, majd a karján és végül megállapodott a kézfején. Eközben a mellét nekinyomta Chester hátának. A férfi félreütötte a hangot a zongorán, mire J halkan felnevetett.

- Mi a baj? Nekem botfülem van, de ez nem a helyes hang volt, igaz? – kérdezte és a tenyerét rátette Chester kézfejére. – Melyik billentyűt kellett volna leütnöd?

Chester lenyomta a helyes billentyűt és meg akart fordulni.

- Ne – szólt J rekedten -, folytasd. Szeretem nézni, ahogy játszol. Hihetetlenül szexis vagy. Pláne hogy a boxered szegélye már megint kilátszik a nadrágodból…

J végigsimított a másik kezével Chester derekán. Az ujjai besiklottak a férfi pólója alá, miközben megcsókolta a férfi tarkóját, majd az ajkai közé vette Chester fülcimpáját. Ismét egy hamis hang és egy mély sóhaj.

- Jemina… - szólalt meg Chester.

- Fordulj meg. Tudni szeretném, hogy tetszik-e az, amit látni fogsz – suttogta a lány. Hátrébb lépett, kioldotta az övet a kimonón és leengedte a földre. Chester megfordult. Elakadt a lélegzete. Percekig csak nézte J-t, a lány pedig élvezte. És érezte, hogy az öle lüktetni kezd és a vér hangosan dobolt a fülében. Chester átkarolta a derekát és magához húzta. Megcsókolta a lány hasát, mire J megremegett.

- Gyönyörű. Gyönyörű vagy – mondta a férfi és megint megcsókolta J hasát. Lassú mozdulatokkal simogatni kezdte a lány hátát, majd kikapcsolta a melltartót. J megmozdította a vállát, mire a ruhadarab a földre hullott. Chester ismét csak nézte J-t. Aztán előrehajolt és a szájába vette az egyik mellbimbóját, közben a keze lecsúszott a lány fenekére és simogatta. J úgy érezte, villámok cikáznak a testében. Hátravetette a fejét és halkan felnyögött. Chester áttért a másik mellbimbójához és a simogatást sem hagyta abba. Istenem, még csak a mellemet csókolja, mi lesz, ha majd bennem lesz – gondolta magában a lány és megint felnyögött, mert Chester ujjai becsúsztak a bugyija alá, majd a férfi végighúzta a kezét a combjain.

- Segíts levenni – mondta rekedten a férfi, J pedig kikapcsolta a harisnyatartó csatját. Felemelte az egyik lábát és Chester combjára tette.

- Vedd le a harisnyát – szólalt meg a lány. Chester levette a cipőt J-ről, majd végighúzta a kezét a lány bokájától egészen a combja tövéig. Lassan lehúzta róla a harisnyát. Letette J lábát a földre, aztán megfogta a másik lábát és arról is levette a cipőt és a harisnyát. J lecsúsztatta magáról a harisnyatartót. Ott állt Chester előtt egy aprócska fekete csipkebugyiban és hangosan vette a levegőt. A férfi kilökte maga alól a széket és felállt. Megfogta J kezét és gyengéden megfordította. A lány a zongorának támaszkodott, a férfinak háttal. Chester mögéje lépett és végighúzta meleg tenyerét a lány gerincén, majd a szája követte a keze útját. Apró, gyengéd csókokat lehelt J hátára, miközben a keze előre csúszott. A két kezébe fogta J melleit és az ujjaival izgatni kezdte a lány mellbimbóját, majd a lány érezte, hogy Chester keze a bugyija felé kúszik. Mély lélegzetet vett, amikor Chester lassan lehúzta a bugyit róla. J most már teljesen meztelen volt. A férfi ettől a látványtól már most a mennyben érezte magát. Letérdelt J mögé. Végigsimított a lány lábán, majd gyengéden széthúzta J combjait. Megsimogatta a lány fenekét, majd előrenyúlt és megérintette a szeméremdombját. J felnyögött és megroggyantak a térdei.

- Chester…

- Fordulj meg – mondta a férfi rekedten, J pedig megtette, amire kérte. Chester felállt, egy kicsit megemelte a lányt és a zongora billentyűire ültette.

- Hm…érdekes zene… - szólalt meg J nagy nehezen. A férfi ismét letérdelt. Megfogta J egyik lábát és a vállára emelte. Simogatni kezdte a lányt. Először a bokáját, aztán a vádliját, majd a combját. J visszatartotta a lélegzetét, amikor a férfi ujjai elérték a vágya középpontját. Megrándult, amikor Chester hozzáért az ujjaival, majd nem tudta megállni és hangosan felnyögött, mert a férfi belecsókolt, aztán belecsúsztatta a nyelvét. J a billentyűkre támaszkodott és ismét nyögött egyet. Chester nyelve óriási élvezetet okozott neki. Nem tudta, meddig fogja bírni így, de zavarta, hogy a férfi még ruhában van. Le akarta vetkőztetni és ugyanazt az örömet akarta neki nyújtani, amit ő kapott tőle.

Chester érezte J izgalmát és ez az ő pulzusát is az égig lőtte. Szerette a lányt, szeretett neki örömet okozni és szerette látni, ahogy a lány élvezi az érintését. J hirtelen megmozdult és belekapaszkodott a nyakába.

- Elég. Chester…

Kiszabadította a lábát és felállt. Remegtek a térdei. Felhúzta magához Chestert. Keményen megcsókolta, miközben végighúzta a kezét a férfi nadrágján. Chester visszafojtotta a lélegzetét, de J nem nyúlt a nadrágjába, hanem megszólalt:

- Vetkőzz le. Nézni akarlak, ahogy te is néztél engem.

- Fizetni is fogsz a sztriptízért? – kérdezte mosolyogva a férfi, mire J megint hozzáért a nadrágjához.

- Az majd attól függ, hogy tetszik-e, amit látok…

Chester hátrébb lépett, J pedig felült a zongora tetejére és keresztbe tette a lábait. A férfi lassan levette a pólóját, majd az övcsatja után nyúlt és kikapcsolta. J mélyet lélegzett, amikor Chester kigombolta a nadrágját és hagyta lecsúszni. J pillantása a férfi alsónadrágjára siklott és amikor meglátta Chester vágyát, megint mély levegőt vett.

Chester élvezte ezt a vetkőzős dolgot. J mindig kitalált valamit, amivel feldobhatta az egyébként sem unalmas szexuális együttléteiket. A férfi levette a zokniját, majd lassan elkezdte lehúzni magáról a boxert.

J visszafojtotta a lélegzetét. Amikor a boxer végre lekerült a férfiról, gyorsan megcserélte a lábait, mert érezte, hogy a vágya még nagyobb. Összeszorította a combjait, ám a lüktetés, amit az ölében érzett, nem lett gyengébb. Az előtte álló meztelen férfi látványa és a tudat, hogy nemsokára együtt lesznek, hihetetlenül felizgatta. Úgy érezte, muszáj megérintenie a férfit. Leszállt a zongoráról és Chesterhez lépett. Végighúzta az ujjait a férfi csupasz mellkasán és még lejjebb. Megérintette Chester kemény férfiasságát, és a férfi felnyögött. J simogatni kezdte a férfi testét, minden egyes négyzetcentimétert. Megcsókolta Chester nyakát, a mellkasát, a szájába vette a mellbimbóit és megnyalta, majd lejjebb haladt. Lassan térdre ereszkedett a férfi előtt, és először a köldökét vette célba, aztán a hasát, végül elért a férfiasságához. Először csak az ujjaival érintette meg, majd a nyelvével és a szájával is. Hallotta Chester szapora légvételeit és nyögéseit, és tudta, hogy a férfi élvezi az érintését. Chester a fejére tette a kezét és úgy irányította, de J enélkül is tudta, hogy mi a jó a férfinak.

Chester úgy érezte, mindjárt felrobban. A lány olyan magas fokú élvezetet okozott neki, hogy alig kapott levegőt és tudta, hogy ha így haladnak, nemsokára elélvez. Ezért megállította a lány mozdulatait és felhúzta magához a lányt. J olyan pillantással nézett rá, hogy a férfi még jobban felizgult, pedig azt hitte, ennél jobban már nem lehet. Szó nélkül ölbe kapta J-t és sietősen felvitte az emeleti hálószobába. Óvatosan lefektette a lányt az ágyra és fölé hajolt. Látta a lányon, hogy készen áll, így a térdeivel széttolta a combjait és egy gyors mozdulattal benne volt.

J hangosan felnyögött, amikor megérezte magában Chestert. Előrébb tolta a csípőjét, hogy még jobban együtt lehessen a férfival. Érezte, ahogy a közeledő orgazmus hullámai elöntik a testét és látta Chesteren, hogy ő is azon a határon van, amikor már elég néhány mozdulat. Behunyta a szemét, felemelte a kezét és belekapaszkodott az ágyrácsba, miközben megemelte a csípőjét.

Ez volt az a mozdulat, ami Chesterben is elindította a lavinát. A férfi zihálva hajolt a lány szájára. Látni akarta J tekintetét, amikor a csúcsra érnek, együtt.

- Drága… - szólalt meg nehezen, alig tudta formálni a szavakat. – Nézz rám, kérlek…

J kinyitotta a szemét és Chesterre nézett.

- Chester...

- Nézz rám. Gyere velem, drága…

J csak bólintani tudott, egy szó sem jött ki a száján. A férfi megtámasztotta magát és olyan mélyen hatolt a lány testébe, hogy mindketten hangosan felkiáltottak az élvezettől. Aztán a férfi mozdulatai felgyorsultak, J pedig felvette a ritmust. Chester kemény, néha már majdnem durva mozdulataitól egyre csak sodródott az orgazmus felé és érezte, hogy a férfinak sincs sok hátra. Elengedte az ágyrácsot. Két kézzel megfogta a férfi arcát és végig egymás szemébe néztek. Aztán…jött a robbanás. Először J nyögött fel hangosan, majd nemsokára Chester is követte őt.

Percekig csak a zihálásuk hallatszott, képtelenek voltak megmozdulni vagy megszólalni. Chester behunyt szemmel támasztotta a homlokát J homlokának. Remegtek a karjai, alig tudta megtartani a saját súlyát. A lány behunyt szemmel feküdt alatta, a lábait még mindig Chester csípőjére kulcsolta. Aztán J megnyalta kiszáradt száját és megszólalt:

- Hát…anyám. Meghaltam és a mennyben vagyok.

- Ennyit tudsz mondani? Hogy tetszett a vetkőzős műsorom? – kérdezte mosolyogva Chester, mire J kinyitotta a szemét. Ő is elmosolyodott.

- Dögös volt. Imádtam. Imádom minden egyes szexis porcikádat. Szeretlek, Chester Bennington.

A férfi gyengéden megcsókolta a lányt és megsimogatta az arcát.

- Szeretlek, drága. Nagyon. Soha nem voltam még szerelmesebb. Szeretlek – ismételte, J szeméből pedig könny buggyant elő. Chester lecsókolta a sós könnycseppet.

- Ne sírj. Boldoggá teszlek, ígérem. Nem lesz okod sírni soha.

J 36.

36.

J körbevezette Chris-t a lakásban. Amikor Chesterhez költözött, szinte minden helyiségben itt hagyta a bútorokat, kivéve a tervezőszobája felszerelését, mert azokra szüksége volt a munkájához. Chris ámulva nézett szét a szobában.
- Ez gyönyörű! Itt aztán meglephetik az ötletek az embert…
- Bizony. Pláne ha kimész a teraszra! Gyere, megmutatom – húzta maga után a férfit J és kinyitotta a dupla tolóajtót. Chris álla leesett az elé táruló látványtól. Alig tudott megszólalni.
- Nekem kell ez a lakás, Jemina!
- Tudtam, hogy tetszeni fog – mosolyodott el J. – És szerintem a gyerekeid is imádni fogják. Tényleg, őket miért nem hoztad?
- Jobbnak láttam, ha otthon maradnak, mert ha itt vannak velem, akkor csak és kizárólag rájuk kell figyelni, és nem tudok keményen alkudni a bérleti díjból… - mosolygott a férfi J-re.
- Nyugi, megoldjuk. Nem foglak földönfutóvá tenni. Tényleg, majd egyszer elküldhetnéd nekem e-mailen a következő koncertjeid időpontját, jó?
- Persze, szívesen. El akarsz jönni egy koncertemre?
- Hát…igazából… - J úgy csinált, mintha tétovázott volna. – Nem is tudom…Drew annyit lelkendezik mindig rólad, hogy most már muszáj lesz megnéznem téged. Bár még Chester-t sem láttam koncertezni…
- Egyeztetünk egy időpontot, amikor ráértek és hozok nektek VIP-jegyet, oké?
- Király! Nagy kérés lenne, ha…
- A barátnődnek is küldök. Annyit beszélsz róla, szeretném egyszer megismerni – mondta ki végre Chris azt a mondatot, amin már napok óta rágódott. – Tudom, hogy hülyének tartasz és meg is értem, de… - túrt bele a férfi a hajába és felsóhajtott. - Hisz nem is ismerem. Egyszer láttam csak, akkor is csak félig-meddig, de valahogy úgy érzem, találkoznom kell vele. Ütődött vagyok, igaz? Itt állok lassan 45 évesen és egy olyan lányról beszélek, aki…
- …aki kedves, de azért nagyszájú, jó humorú, érzékeny…Soroljam még? – nevette el magát J. – Segítek. Drew a barátnőm. Te pedig a barátom vagy. Szeretném, ha boldogok lennétek, lehetőleg egymással. Megérdemlitek, és a kicsik is.
Chris megölelte J-t és egy puszit nyomott a lány arcára. Mivel még mindig kint álltak a teraszon, a leselkedő paparazzik könnyedén le tudták fényképezni őket. Chris ezután még kétszer körbejárta a lakást, kinézett az ablakokon, hogy melyik szobából hová nyílik a kilátás. Természetesen ezeket a pillanatokat is mind-mind megörökítették a fotósok. Amikor pedig Chris és J együtt elhagyta a lakást és beültek a férfi Bentley-ébe, sorozatképek készültek, közeliek és távoliak egyaránt. A hiénák megérezték a vérszagot, a kirobbantható botrány szagát.
A város másik felén egy másik ház környékén szintén lesben álltak a fényképészek, bár Chester nem is figyelte őket. Nem ők voltak a fontosak, hanem a családja, a gyerekei. Az idefelé vezető úton egy szót sem szóltak egymáshoz Isaiah-val, de a gyerek sokszor rámosolygott a visszapillantótükörben. Mintha kicserélték volna. Olyan volt, mint régen, amikor még minden rendben volt. Amikor hosszabb utakra mentek, kirándulni, vacsorázni vagy csak úgy bele a világba. Amikor kiszállt a Crysler-ből Talinda háza előtt, a nő már várta őket. Melegen megölelte Chester-t, aztán együtt bementek a házba. A másik három gyerek is otthon volt, Tyler egyből az apja nyakába mászott, és Draven is szorosan hozzábújt. Jaime pedig, a legnagyobb fiú komolyan, felnőttesen kezet fogott vele.
- Szia, apa! Jó, hogy itt vagy.
- Hát még én hogy örülök – mondta Chester. – Mielőtt bármiről is beszélni kezdenénk, szeretném, ha tudnátok, hogy én nagyon-nagyon szeretlek benneteket és hiányoztok és sajnálom ezt az egész helyzetet, amibe belekeveredtünk. Ígérem, hogy ezentúl sokkal-sokkal többet leszek veletek. Persze ha megengeditek…
- És a…barátnőd? Mit fog hozzá szólni? – kérdezte meg félve Isaiah.
- Gyertek a nappaliba, ott mindenki elfér – terelte be a család minden tagját Talinda. A fiúk bevonultak a tágas helyiségbe. A nagyfiúk Chester mellé ültek a kényelmes kanapéra, Tyler és Draven pedig a szőnyegre telepedett és játszani kezdett. Chester nem igazán tudta, hogyan kezdjen hozzá a mondanivalójához, de Jaime kisegítette.
- Anya mesélt már néhány dolgot a barátnődről, de szeretnénk, ha te beszélnél róla.
Chester ismét elcsodálkozott a fiú komolyságán. Vett egy nagy levegőt és beszélni kezdett.
- Nos…őt Jeminának hívják és nagyon kedves lány. Divattervező, Jay-Z-nek dolgozik…
- Hány éves? – kérdezte Jaime.
- 23.
- És hol találkoztatok?
- Phoenix-ben, nem olyan régen.
- És miért vagy vele? – kérdezte Isaiah, és a férfi látta, hogy a kissrác óriási változáson esett át. Mintha megint egy másik gyerek ülne mellette, aki összeszűkült szemmel figyeli az alkalmat, hogy mikor köthet bele. Chester nem igazán értette ezt a változást. Azt gondolta, hogy sikerült elindulniuk egy olyan úton, ami a kibékülés és az új helyzet elfogadása felé vezet. Amikor azonban meghallotta a következő kérdést, tudta, hogy ez még korántsem az az út.
- Miért jobb ő, mint anya?
Chester felsóhajtott.
- Fiam…Anyád és én…azért váltunk el, mert nem tudtunk már együtt élni és nem akartuk tönkretenni az életeteket veszekedésekkel…
- Így is elrontottál mindent – vetette oda a kissrác, majd felpattant. – Nem akarok hallani az új nődről! Én azt akarom, hogy gyere vissza hozzánk és legyünk megint úgy együtt, mint régen! – kiabálta és felszaladt a szobájába.
- Mostanában nagyon ingadozik a hangulata – mondta Talinda és próbálta vigasztalni Chestert, aki csak nézett maga elé és a fejét csóválta.
- Nem értem. Amikor elmentem érte az iskolába, ugyanilyen volt. Aztán hazafelé meg mintha semmi nem történt volna. És most megint…Mit csináljak?
- Szerintem várj még.
- Mire? Szeretem Jeminát, vele élek, és szeretném, ha a gyerekeim is megismernék! Olyan nagy kérés ez? – nézett Talindára a férfi értetlenül. A nő megsimogatta az arcát.
- Légy türelmes. Isaiah a legrosszabb korban van most. Próbálok nektek segíteni, de nem tudom, hogy sikerrel járok-e…
- Majd én segítek – szólalt meg Jaime. – Apa. Sajnálom, hogy Isaiah ilyen, de én szeretnék neked segíteni. Mikor találkozhatok Jeminával?
Chester csak nézte a legnagyobb fiát, és könnyek gyűltek a szemébe. Pislogott néhányat, majd nagy nehezen megszólalt:
- Jaime…Köszönöm. Adj nekem 1-2 napot és meg fogod ismerni Jeminát. Rendben?
A fiú bólintott. Megölelte Chestert, majd Isaiah után sietett. Tyler és Draven, amikor meglátták, hogy a két nagyfiú eltűnt, azonnal letámadták Chestert. A kicsik örökös kíváncsiságával kérdezgették.
- Apa, apa, apa! Ki az a Jemina? Ő lesz a feleséged? És ő lesz az új anyukánk? És hogy néz ki? És szép? És…és…és… - hangzott el milliónyi kérdés és a férfi alig győzött rájuk válaszolni. Talinda mosolyogva nézte és hallgatta őket. Szerette a volt férjét. Már nem szerelemmel, mint 4 évvel ezelőtt, de még mindig fontos helyet foglalt el az életében. Látta Chesteren, hogy ez a kapcsolata más. Más, mint vele volt, más, mint Robinával volt. Olyan érzelmeket látott a férfi szemében, amilyeneket még soha. Ráadásul tetszett neki Jemina. Bár nem igazán ismerte, de valahogy érezte, hogy ez a lány kell Chesternek, mert ők egymásnak születtek. És sajnálta őket, hogy Isaiah ennyire ellene van a kapcsolatuknak. Talinda tudta, hogy a két kicsivel nem lesz gond, mert ők még nagyon hamar elfogadtak mindenkit. Jaime pedig már okos és komoly nagyfiú, érettebb a koránál. A legnagyobb kérdőjel Isaiah volt és Talinda tartott tőle, hogy a kissrác kemény dió lesz.
- … ugye itt alszol velünk ma? – hallotta a nő a kérdést, mire feleszmélt a gondolataiból. Tyler szegezte Chesternek a kérdést. A férfi tétovázott. Nem tudta, mit tegyen. A megoldást a telefonja adta meg, amikor megszólalt.
- Szia, drága – köszönt J-nek, Talinda pedig mosolyogva, de némi irigységgel figyelte a változást a volt férje arcán. Chester vonásai olyan mély szerelmet tükröztek, amit ő soha nem látott rajta, amikor még együtt voltak. Szerencsés ez a lány, hogy Chester az övé – gondolta magában Talinda.
- Szia, te dögös seggű isten – nevetett a telefonban J. – Vannak kérdéseim. Először is: mi volt az iskolában Isaiah-val? Nem hívtál, azt hittem, baj van…
- Nincs semmi baj – felelte a férfi, bár ez nem volt teljesen igaz, de nem akarta elrontani J kedvét. – Második kérdés?
- Ööö…izé…mit terveztél ma estére?
- Hát…nem is tudom…most inkább nem mondom – válaszolt Chester vigyorogva.
- Egyébként ott vagy még a suliban? Jaj. Nehogy azt hidd, hogy számon kérlek…
- Hé, drága. Nyugi van, oké?
- Jó – sóhajtotta megkönnyebbülten J, mert tényleg nem szerette volna, ha Chester azt hiszi, hogy el akarja számoltatni az idejével.
- Miért kérdezted a ma esti terveimet? Úgy érzem, befuccsoltak, igaz?
- Hááát…Kat hívott, hogy ugorjak el hozzá. Olyan régen nem találkoztunk és arra gondoltam, ott aludnék nála, ha nem haragszol érte – mondta J.
- Okés. Menj csak nyugodtan. Érezd jól magad Kattel.
- És te? Mit fogsz csinálni? Magányosan hajtod álomra a fejedet? Nélkülem? – kérdezett vissza J.
- Itt alszom Talindánál.

J 35.

35.

A férfi kikászálódott az ágyból, bár semmi kedve nem volt elengedni J-t. A telefonja a másik szobában volt, és mire odaért, a csörgés abbamaradt. Chester visszahívta a számot.

- Chester Bennington vagyok, erről a számról kerestek az előbb.

- Üdvözlöm, Carla Markoni vagyok, Isaiah igazgatója.

Chester megijedt.

- Mi történt a fiammal?

- Mr. Bennington. Isaiah ma verekedett az iskolában és eltörte egy társa ujját.

A férfi ereiben meghűlt a vér. Isaiah verekedett? Miért? És eltört ujj? Mi történhetett?

- Arra kérem, hogy fáradjon be, mert szeretnék Önnel személyesen elbeszélgetni Isaiah-ról.

- Értem. Természetesen. Rögtön indulok.

A férfi kapkodva öltözni kezdett. Felráncigálta magára a ruháit és besietett J-hez. A lány még az ágyban feküdt, de azonnal felült. Aggódva figyelte a férfit.

- Mi a baj?

- Be kell mennem az iskolába.

- Mi van a gyerekekkel?

- Isaiah verekedett a suliban és eltörte valakinek az ujját…Az igazgatónő hívott az előbb, hogy menjek be.

- Akkor igyekezz – nyomott egy gyors csókot J a férfi szájára.

- Majd jövök. Nem tudom, mikor…Szeretlek – csókolta meg J-t Chester és kisietett a szobából. A lány néhány másodperc múlva hallotta, hogy felbőg a Chrysler PT motorja, aztán csend. J hanyatt dobta magát az ágyon és felsóhajtott. Verekedés. Kíváncsi vagyok, mit mond majd a kiscsávó az apjának – gondolta a lány magában. Aztán felkelt, lezuhanyozott és belevetette magát a munkába. A tegnap estének azért voltak jó hatásai is, bár lehet, hogy a mostani gyönyörű szeretkezés az oka, de J pörgött, rengeteg ötlet jutott az eszébe. Még szerencse, hogy Shawn megengedte neki, hogy kötetlen munkaidő-beosztással dolgozzon a Rocawear-nek. Elmélyülten rajzolni kezdett és megint eszébe jutott, hogy mihez kezdene magával, ha nem rajzolhatna. Már majdnem készen volt az egyik tervvel, amikor eszébe jutott, hogy már régen nem msn-ezett Drew-val. Ez a „rég” ez 1 napot jelentett. Ledobta a ceruzát, és bejelentkezett a gépen.

- Baszki, mekkora mákos kis dög vagy! – jelent meg azonnal Drew üzenete a képernyőn. J elvigyorodott.

- Hihi. Naná. De miért is? – gépelte vissza.

- Na mégis miért, te nő? Ott térdelhettél a szexiscsokoládé előtt, te! Baszki. És…

- És igen. AZ a gatya volt rajta, hihi. És tényleg full rongyos.

- Szívod a véremet? – írta Drew. – Egyébként mi a franc történt? Hogy kerültél Chris térdei elé?

J pedig leírt neki mindent, az egész napos készülődést a Bennington-gyerekek fogadására, a kudarcot, hogy Chester fiai nem kíváncsiak rá, a Viper Room-ot, a tequilát, és végül Chris-t.

- Ó, te szenyó! Anyám, ha én lehettem volna a helyedben…Baszki, tutira lerántottam volna azt a kurva gatyát róla és…

- Aha. Aztán lett volna „sikítsd a nevem, szexiscsokoládé”, mi? – vihogott J, miközben gépelt.

- Nanáááááá. És Chester mit szólt a képhez?

- Hát…először jól megijesztett, mert úgy beszélt, mintha történhetett volna valami Chris és köztem. Pedig nem. Soha nem lépnék félre. Szerelmes vagyok ebbe a pasiba. Anyám, Drew! Annyira szeretem, hogy az néha már fáj. Komolyan. És állandóan hiányzik. Most sincs itthon és megőrülök…

- Hová ment?

- Bement az iskolába, mert az egyik gyereke bunyózott és a diri felhívta miatta.

- Az király. Gondolom, kiakadt.

- Ja. Te, figyi! Kanadával meg a Syncroud-dal mi van?

- A hétre ígértek választ. Lucas már halálra izgulja magát. Mellesleg szólva én is. Óriási lenne, ha kimehetnénk oda, és együtt dolgozhatnánk. Az mennyei lenne.

Hirtelen megszólalt J telefonja és a lány ijedten kapta oda a fejét. Ránézett a kijelzőre. Gyorsan felvette.

- Szia! Tudnád tartani egy kicsit a vonalat? El kell köszönnöm Drew-tól.

- Persze. Mondd meg neki, kérlek, hogy üdvözlöm – szólt a hívó fél.

J elköszönt Drew-tól.

- Bocsika, de mennem kell, telefonom van. Ja és Chris Cornell üdvözletét küldi – azzal kilépett msn-ről, meg sem várta Drew reakcióját. Már előre mosolygott azon, hogy ha holnap bekapcsolja a gépet, hány „wáááááááá” és „baszki” és „anyám” és „szexiscsokoládéééééééé” lesz majd a képernyőn.

- Itt vagyok, Chris. Miben segíthetek?

- Átugorhatnék hozzátok?

- Öööö…persze, de Chester most nincs itthon…

- Nem baj, igazából rád volna szükségem, illetve a lakásodra.

- Oké, gyere nyugodtan. Elmegyünk és megnézed, aztán megbeszéljük a részleteket.

- Kösz, Jemina. Nemsokára ott vagyok.

A lány gyorsan cipőt vett fel, magához vette az iratait meg a lakás kulcsát, és amikor Chris kocsija néhány perc múlva megállt a ház előtt, J csak beugrott és mentek is.

Chester eközben az iskolaigazgató irodájában ült. Isaiah a mellette lévő széken ücsörgött és dacos pillantással méregette az apját.

- Mr. Bennington…Sajnos nem ez volt Isaiah első erőszakos megnyilvánulása. Már többször figyelmeztettük, hogy ki fogjuk zárni a tanulóink közül.

Chester meglepődött, de nem mutatta ki. Többszöri figyelmeztetés? Ezekről ő semmit sem tud. A férfi elszégyellte magát. Tényleg nem tud sok mindent a gyerekeiről. Isaiah-ra nézett, de a kissrác elnézett mellette és a szék lábát rugdosta. A szeme alatt piros volt a bőr és össze volt karmolva az arca.

- Nézze, Mr. Bennington. Nincs jogom beleszólni a családi életükbe, de ez így nem mehet tovább. Nem fenyegetésképp mondom, de ez volt az utolsó alkalom. Ha bármilyen apró jelét észleljük az agresszivitásnak, azonnal kizárjuk Isaiah-t. Remélem, megérti.

- Igen. Érthető. Nem fog többet előfordulni.

- Nagyon remélem. Isaiah nagyon okos gyerek, kár lenne érte. Köszönöm, hogy befáradt.

Chester felállt és kezet fogott az igazgatónővel.

- Köszönöm a megértését. Viszontlátásra, Mrs. Markoni.

- Csak Miss Markoni. Nem vagyok férjnél – mosolyodott el a nő és egy kicsit Chesterre hunyorított. Chester nem is foglalkozott vele, de persze Isaiah rögtön észrevette. Fújt egyet, majd köszönés nélkül kiviharzott az irodából. Chester egy bocsánatkérő mosoly kíséretében utána sietett. A folyosó végén elkapta a fia karját.

- Isaiah, azonnal állj meg. Hallod?

A kissrác kirántotta a karját.

- Hagyj békén! Minek vagy itt? Máskor mindig anya szokott… - Isaiah rájött, hogy elszólta magát, de már késő volt.

- Máskor? Szóval tényleg nem ez volt az első. Miért nem szóltatok róla? Az apád vagyok, tudnom kellene róla, nem gondolod? Gyere, elmegyünk haza anyádhoz, aztán ott beszélünk.

- Nem kell velem beszélgetned! – kiabált a kissrác és kirohant az épületből, Chester pedig utána. Épphogy el tudta kapni Isaiah grabancát, mielőtt a kissrác kiszaladt volna az úttestre. Chester erősen fogta Isaiah két karját és letérdelt előtte.

- Fiam, figyelj ide! Isaiah! Nézz rám!

A kissrác végre ránézett és könnyes volt a szeme. Kibuktak belőle a szavak.

- Soha nem vagy velünk…Nem foglalkozol azzal, hogy hogy vagyunk…Nem is tudod, hogy hogyan élünk…Jaime-t például állandóan piszkálják miattad és őt védtem ma is…Nem kellett volna olyan erősen megfognom annak a gyereknek az ujját, de bántották Jaime-t és csúnyát mondtak rólad és… - mondta Isaiah és az arcán végigcsorogtak az első könnyek. De nem csak az ő arcán. Chester szíve fájt, ahogy hallgatta a fia szavait és érezte a könny sós ízét a szája sarkában. Isaiah ránézett és hirtelen átölelte. Szorosan fogta Chester nyakát, és a férfi most már sírt. Percekig csak ölelte egymást apa és fia, majd amikor megnyugodtak, beültek a kocsiba és Talindához hajtottak.

Sem ők, sem J és Chris nem figyelte a paparazzikat, akik mindig és mindenhol lesben álltak, így aznap is. Készült néhány fénykép Chris-ről és J-ről, amint együtt mennek a lány lakásához, és lefényképezték Chester-t is, ahogy Talinda megöleli a nő háza előtt.