J 52.

52.

- Kat, értsd már meg, nem haragszom rád – szögezte le kábé századszorra Chester. Kat lakásában ültek és várták a forgatócsoportot. Katnek rossz volt a lelkiismerete, ezért felhívta Chestert, hogy el tud-e előbb jönni, mert muszáj beszélniük. A férfi pedig örömmel lépett le otthonról, mert eléggé fagyos volt a hangulat és Chester ezt nem bírta. Amikor előző este hazament és lefektette J-t, a lány kérdése villámcsapásként érte. Alig tudott rá normálisan válaszolni, de látta J-n, hogy ebből a helyzetből már nem kerülhet ki jól. Hiába próbálta meg elmagyarázni, hogy mennyire kellemetlen volt neki ez az egész, J végig azon lovagolt, hogy miért nem mondta el, miért Kattől kellett megtudnia. Meggyanúsította azzal is, hogy direkt hazudott neki, és hogy a karkötőt is csak azért vette, hogy jóvátegye ezt a hibáját. Nem hitte el Chesternek, hogy eszébe se jutott letagadni a történteket. Aztán a lány megsértődött, hátat fordított neki és dühösen elaludt. Chester azon morfondírozott, hogy menjen-e át másik szobába vagy sem. Aztán úgy döntött, hogy nem követett el hibát, amiért vezekelnie kéne, így maradt. Alig aludt valamennyit, egész éjjel járt az agya. Aztán meghallotta J halk sírását. A lány rosszat álmodhatott. Chester megsimogatta az arcát, mire J hirtelen elkapta a kezét és reggelig el sem engedte. Amikor felébredtek, a férfi azt hitte, nincs baj, de J szó nélkül felkelt mellőle és elvonult a tervezőszobájába. Egész nap elő sem bújt. Nem reagált Chester szólongatására, mert a fülében üvöltött a Julien-K. Chester eleinte még próbálkozott. Reggelit vitt a lánynak, de egy óra múlva az étel érintetlenül hevert az asztalon. Megpróbált beszélni J-hez, de a lány nem vett róla tudomást, csak rajzolt és rajzolt. Chester látta rajta az indulatosságot, a ceruza szinte kihasította a papírt. Ám a lány nem és nem szólalt meg, így Chester aznapra feladta. Kat hívása épp kapóra jött neki, így kiírta J-nek egy cetlire, hogy hová ment, hátha esetleg észrevenné, hogy nincs otthon és rögtön nekiállna kombinálni. Épp a cipőjét vette fel, amikor meghallotta J aznapi első szavait a tervezőszobából, némi csapkodással és székborogatással kísérve. Hát…nem apáca, az biztos – vigyorodott el Chester, és jobb lett a kedve. Beült a Chryslerbe és Kathez hajtott. A lány már várta. Chester nem ismerte túl közelről Katet, de azt tudta, hogy talpraesett, kemény csaj. Ám Kat most inkább egy ijedt iskoláslányra hasonlított, akit cigizésen kaptak a suli vécéjében.
- Ne haragudj rám, kérlek – szólalt meg a lány köszönés nélkül, majd leültette Chestert. – Nem akartam bajt okozni, de egyszerűen kicsúszott a számon…
- Hé, Kat. Nyugi. Nincs gáz. Illetve van, de majd megoldjuk. Jemina tudja, hogy szeretem és hogy nem csalnám meg…
- Látnod kellett volna az arcát, amikor eljárt a szám…halottsápadt lett és olyan fájdalom tükröződött a szemeiben, hogy azt hittem, a szívem szakad meg. És miattam…
- Kat, mondtam már, nyugodj meg. Inkább arra koncentrálj, hogy a kajád jó legyen. Mit fogsz csinálni?
Kat meglegyintette Chester arcát.
- Nehogy azt hidd ám, hogy kihúzod belőlem! Ezzel a szépen-nézek-rád-a-gyönyörű-szemeimmel-pillantással engem nem etetsz meg. J-re nézhetsz így, ő úgyis elhisz neked mindent, de engem nem versz át – nevetett Kat. – Majd megtudod, ha itt az ideje. Én most elvonulok a konyhába és eljátszom a kamerás fiúknak, hogy mennyire istenien és gyorsan össze tudok dobni egy 3 fogásos vacsit. Érezd magad otthon, cigizni csak a teraszon lehet.
- Igenis, értettem – szalutált Chester, majd kivonult a teraszra. A forgatócsoport tagjai időközben megérkeztek, így Kat bevette magát a konyhába és a szája szélét rágva gondolkodni kezdett, miközben nekiállt összekészíteni a hozzávalókat. Nem tudta, mit csináljon. Néhány perccel korábban majdnem megint gyorsabb volt a szája, mint az esze, és majdnem elárulta J-t. A lány ugyanis azt tervezte, hogy titokban eljön Kathez és meglesi a társaságot, hogy milyenek is ténylegesen, vágatlanul, cenzúrázatlanul. Kat nem tudta, hogy J még most is el akar-e jönni, így nem mondott semmit Chesternek. Nemsokára befutott Chris és Justin, majd Rihanna is tiszteletét tette, egyelőre még józanon. A fiúk csodálkozva nézték, hogy mennyire nem látszik rajta egyrészt a szégyen a viselkedése miatt, másrészt a másnaposság. A haja ismét hiperszuperül beszárítva, a ruhája mellmutogatós, arcán vastag és erős smink, szóval hozta a szokásos formáját. Na, megint szép estének nézünk elébe – gondolta Kat, amikor látta, hogy Rihanna mennyit akciózik, hogy Chester mellé keveredhessen. Baszki, ha ezt J látná, megölne. Lehet, hogy mindkettőtöket – állapította meg Kat, mert látta, hogy Chester most mintha kevésbé húzódna el Rihannától, mint eddig tette. Figyelnem kell rá – figyelmeztette magát Kat, majd visszabújt a konyhába és kiszedte kis tányérokra azt az előételt, amit együtt találtak ki J-vel. Vajon eljön ma vagy nem? – töprengett Kat, miközben letette az asztalkára az apró falatkákat.
J mindeközben rájött, hogy tök feleslegesen puffog, attól nem lesz jobb a helyzet. Ha élne még az apja, akkor ő biztosan azt tanácsolta volna, hogy rögtön beszéljen Chesterrel és ne cirkuszoljon. Ám az apja már nem él, J-nek pedig ideig-óráig jól esett a durcázás. Ám amikor az üvöltő zenétől félig süketen végre előbújt a tervezőszobájából, a ház töküres volt. A lány végigszaladt minden szobán és helyiségen, de sehol sem találta Chestert. Aztán meglátta a cetlit a hűtőn és megnyugodott. Egy kicsit. Chester biztosan nem hazudná, hogy Kat-hez megy, miközben máshol jár – gondolta a lány. Aztán eszébe jutott, hogy megbeszélte Kattel, hogy ma átugrik hozzá és megnézi őket. A lány arra gondolt, hogy a forgatás után meglepi Chestert és bocsánatot kér tőle a viselkedése miatt. Nem akarta megzavarni Katet a főzésben, így rádobott egy sms-t, hogy nemsokára indul és hogy Kat csörgesse meg, ha valami nincs rendben. Kat azonban csak annyit írt vissza, hogy oké, így J felöltözött és elindult. Amikor a barátnője lakásához ért, megint megcsörgette, és Kat kinyitotta neki a távirányításos ajtót. J belopakodott a lakásba.
- Hát ne haragudj, Kethi, de ez a tészta…szerintem nem volt túl jó… - kezdte aznapi műsorát Rihanna, miközben szorgalmasan gurította lefelé a koktélját, amit egy felfogadott mixer srác kevert neki.
- Katnek hívnak, szivi, bár úgy látom, neked aztán beszélhet az ember – szólt vissza negédesen mosolyogva Kat, de a pillantásával ölni tudott volna. – Amint valami alkoholtartalmú dolog kerül a közeledbe, olthatatlan vágyat érzel rá, hogy megidd.
Chris és Justin csak somolygott a bajusza alatt. Chris nem ismerte Rihannát egyáltalán, csak ebből a műsorból, de nem volt róla túl nagy véleménnyel. Justin dolgozott vele, de jobban szerette volna elfelejteni azokat a napokat. Ők ketten rutinosak voltak, mert két olyan helyet találtak Kat lakásában, ahol Rihanna nem tudott rájuk mászni, és ezt a két fotelt el is foglalták. Így viszont Chester maradt megint az áldozat, aki nem tudott sehová sem menekülni.
- Engem Chris RiRi-nek szokott hívni az ágyban – jelentette ki Rihanna, és olyan pillantást vetett Chesterre, hogy a férfi haja, ha csak jelképesen is, de égnek állt. Basszus, ez nem igaz – gondolta Chester és félrenézett.
Basszus, ez nem igaz – gondolta ugyanezt J, aki a lakás egy távoli pontjából figyelte őket. Először azt hitte, jó kis móka lesz. Most már azonban egyáltalán nem így gondolta. Idegesített Rihanna viselkedése. Legszívesebben azonnal odament volna a fiatal lányhoz és jól ledzsiudzsitzuzta volna, de apja arra tanította, hogy a tudását csak védekezésre használja. Ezért nyugton maradt, bár nehezére esett. És amikor észrevette, hogy Chester az egyik pillanatban túlságosan is sokáig nézte Rihannát, a szívébe belehasított a féltékenység és a fájdalom.
Chester észrevett valamit Rihannán, amiről meg akart győződni. Lassan kezdett neki összeállni a kép, hogy miért is viselkedik így a lány, miért issza le magát az eszméletlenségig, mintha nem akarna emlékezni semmire. Ettől az októl függetlenül ezen az estén Rihanna megint kibírhatatlan volt, és Chester látta, hogy a mai alkalom sem marad vágatlanul. Kat hirtelen felpattant és egy széles mozdulattal kitárta a teraszajtót, elfeledkezve arról, hogy J arrafelé bújkál, így jól rácsapta a lányra az ajtót. J az öklébe harapott, nehogy felkiáltson, és elhatározta, hogy ezért jól le fogja tolni Katet.
- Ki lehet menni innen a picsába, ha valami nem tetszik! Anyám. Hihetetlen vagy. Menj és szívj egy kis friss levegőt, hogy kijózanodj valamennyire – csattant fel Kat.
- Majd én kiviszem – kapott az alkalmon Chester, mert úgy érezte, most itt a lehetőség, hogy kiderítse, jók-e a megérzései. Belekarolt Rihannába és a többiek csodálkozó tekintetétől kísérve nagy nehezen kitámogatta a teraszra. Leültette egy fotelba és mellé ült.
J elkerekedett szemmel bámulta őket. Istenem. Hát…most akkor mi van? – zakatoltak az agyában a kérdések egymás után. Megint az öklébe harapott, csak most a lelki fájdalmát próbálta csillapítani. És közben bambulta a szerelmét, aki időközben megfogta Rihanna kezét és halkan beszélt hozzá. J halkan felnyüszített, amikor a fiatal lány hirtelen Chester nyakába borult, a férfi pedig simogatni kezdte a hátát.

J 51.

51.

J sóhajtott egyet. Már megint ez a francos telefon – gondolta a lány. Vajon ki az? Csak nem Vis Maior-Chris Cornell? Vagy Kat? Vagy Talinda? Vagy esetleg Shawn. Mivel J volt közelebb a telefonhoz, ezért áttornázta magát a férfi csípője felett és keresztbehasalt rajta. Hát tehet ő róla, hogy csak így éri el a telefont? Kibányászta a nadrág zsebéből a csörgő mobilt és Chester kezébe nyomta. Közben lassan visszacsúszott a helyére az ágyban. Elfészkelte magát Chester egyik karjában és simogatni kezdte a férfi csuklóján a tetoválását. Imádta. Imádta ezt a tetkóját is, imádott hozzáérni a férfihoz, teljesen mindegy volt neki, hogy a karját simogatja vagy az arcát vagy esetleg más testrészét. Imádta Chestert. Olyan mély szerelmet érzett iránta, hogy sokszor szinte fizikailag fájt neki. J felemelte a karját és a férfitól kapott karkötőt nézegette. Ahogy ide-oda forgatta, az apró kövek más-más színben játszottak. A színváltásokról eszébe jutott a Kaleidoszkóp-kollekció, amit olyan nagy lelkesedéssel tervezett meg és mutatott be a vizsgáján. És amivel el akarta indítani a divattervezői karrierjét. Amivel már hetek óta nem is foglalkozott. Chester és a gyerekek annyira lefoglalták az idejét, hogy a saját dolgaira szinte nem is jutott sem ideje, sem energiája. Volt, hogy az éjszaka kellős közepén lopakodott ki az ágyból Chester mellől, és csinálta meg a munkát a Rocawear-nek. Néha úgy érezte, kevés a nap 24 órája arra, hogy mindennel kész legyen és mindenkire jusson elegendő idő. Ebből az időből persze Chester foglalta le a legtöbbet, de J igyekezett megfelelően egyensúlyozni a férfi, a gyerekei és a munkája között. J minden együtt töltött pillanatot elraktározott magában, főleg az ilyen perceket, mint a mostaniak.
Chester fél karral J-t ölelte, a másik kezében tartotta a mobilt. Amikor ránézett a kijelzőre, tudta, hogy ez a mai nap sem lesz sétagalopp.
- Bennington – szólt bele kedvetlenül, majd hallgatta a hívó felet. – Hogy micsoda? Most? Estéről volt szó, nem? Elvégre vacsora. Ja, aha. Értem. Fasza. Mert Rihannának halaszthatatlan dolga van…És ez csak most derült ki. Na mindegy, erre nem mondok semmit. Rendben. Justin mit szólt hozzá? Gondolom, marhára értékelte, hogy a kisasszony miatt kapkodhat…Bocs, tudom, hogy nem te tehetsz róla. Akkor egy fél óra múlva…
A férfi ledobta a kis éjjeliszekrényre a telefont és nagyot sóhajtott.
- Ez hihetetlen…
- Mit csinált már megint a lédi? – kérdezte J.
- Miután „halaszthatatlan” dolga akadt hirtelen, ezért mindenki dobjon el mindent és ugorjon most a forgatásra…
- Szívesen elbeszélgetnék vele arról, hogy tulajdonképpen mit is gondol magáról – mondta J. – Tényleg…az előbb róla akartál valamit mesélni, csak elterelődött a figyelmed egészen más irányba…
Chester legyintett és felült.
- Nem érdekes. Nem akarok róla beszélni, így is elegem van belőle. Viszont mennem kell, drága. Jössz zuhanyozni?
- De csak zuhanyozni, oké? Lenne nekem is némi dolgom…El kell ugranom Kathez, a menüje miatt. És Drew-val is okvetlenül beszélnem kell. Ó, és Shawn is hívott, hogy hozzá is be kéne mennem. Anyám. Esküszöm, sokszor kevés belőlem az egy.
- Nyugi, most kivételesen nem arra gondoltam, hogy bevonulunk a zuhany alá és végigszappanozom a testedet és utána szeretkezünk…bár inkább ezt tenném, de köt az a rohadt szerződés erre a gasztroizére…Gyere. Nem bántalak, ígérem.
Tényleg csak zuhanyoztak, egy-két hosszú csók, majd Chester felöltözött és elrohant a forgatás helyszínére. J pedig elment Kathez és a forgatás előtt még gyorsan átbeszélték a másnapi dolgokat, pontról pontra leellenőrizték a menüt. Kat elméletben végigcsinálta az összes fogást, hiba nélkül. A két lány közben azért pletyizett is és J megtudta azt, amit Chester nem mondott el neki. Vajon meddig fogja titkolni? Vagy a karkötő csak figyelemelterelés, esetleg a rossz lelkiismeretét akarta megnyugtatni? J legszívesebben azonnal felhívta volna Chestert és megkérdezte volna tőle, de ellenállt a kísértésnek. Úgy döntött, inkább kivár. Amikor Kat látta, hogy a barátnője semmiről sem tud, szerette volna visszaszívni azt, amit mondott, de már nem tehette meg. Igyekezett megnyugtatni J-t, hogy semmi jelentősége nincs a történteknek, de késő volt. Innentől kezdve a hangulatuk már nem volt az igazi, ráadásul Kat izgult is a szereplése miatt, úgyhogy J inkább felhívta Shawn-t, hogy beugorhat-e hozzá. Amikor meglátta a Rocawear székházát, az irodákat, a folyosókat, a nyüzsgő embereket, egy kicsit jobban lett. Hiányzott neki ez a hely. Hiányoztak az emberek, a munkatársai, az ismerősei. A lányban igazából most kezdett tudatosodni, hogy mennyi mindent és mindenkit elhanyagolt az utóbbi időben. Azt is érezte, hogy ennek így nem lesz jó vége, hisz attól még, hogy együtt van Chesterrel, nem dobhat el mindent. És amikor Shawn közölte vele az irodában, hogy többször kéne bejárnia, J elhatározta, hogy beszél Chesterrel. Amikor hazaért, fogta a laptopját és bejelentkezett msn-re, de látta, hogy Drew nem elérhető. Barátnője csak egy üzenetet hagyott neki, amiben leírta, hogy Lucas-szal pakolnak ezerrel, mert Fort McMurray és a Syncroud és a kőzetek és az olaj és a kutatások várják őket. Eszméletlen, hogy Drew mennyire tud lelkesedni – gondolta J mosolyogva, amikor látta a sok wáááááááááááááá-t és áááááááááááááááááááááá-t és anyám-at és hihi-t. Imádta Drew-t, pedig még nem is találkoztak. Akármilyen rossz kedve is volt, vagy fáradtan ücsörgött a gép előtt, a barátnője „jelenléte” azonnal jobb kedvre derítette. Mint most. Shawn szavaitól J elkenődött, de ami jobban fájt neki, az Chester titkolózása. Ha Drew elérhető lett volna, tudott volna segíteni, így viszont J magára maradt a gondolataival. Nem szeretett egyedül lenni, mert akkor sok ideje maradt gondolkodni. Bár, ha jobban belegondolt, mostanában nem is volt igazán egyedül hosszú ideig, mert vagy Chesterrel volt, vagy a gyerekekre vigyázott. Tudta, hogy Chris két kicsijének is lóg még egy fürdéssel, amit megígért nekik, úgyhogy eldöntötte, a gasztroizé forgatásának vége után megejtik a fürdőzést. Közben pedig tovább szövi a hálót Chris és Drew köré. A lány írt egy üzenetet Drew-nak, majd kikapcsolta a gépet és járkálni kezdett a házban. Nem tudott mihez kezdeni magával, ráadásul érezte, hogy kezdi magát belelovalni egy alapos veszekedésbe. Gyűlölt veszekedni, inkább finoman próbálta megoldani a problémákat, ahogy az apjától tanulta. Lehet, hogy vissza kéne mennem Thaiföldre – gondolta a lány szomorúan. Előtúrta a telefonját a táskája mélyéről és tárcsázta a Music For Relief phuket-i munkatársát. A férfi néhány csörgés után felvette. J Noi felől érdeklődött, mire a férfi megnyugtatta, hogy a kislánnyal minden rendben van. A következő pillanatban J megszédült és elöntötte a szemét a könny, mert a telefonban meghallotta a nevét, Noi szájából. A kislány már megtanult néhány szót angolul, és a MFR embere elmesélte J-nek, hogy Noi legelőször J nevét akarta tudni. A férfi elmondta azt is, hogy Noi nagyon jól érzi magát az új nevelőnőjével, aki vigyáz rá. Legalább ennyi jó történt ma – gondolta J, amikor letette a telefont. Aztán úgy döntött, nem mászik bele még jobban ebbe a „fos hangulatba”, ahogy Drew mondaná, hanem összeszedi magát. Ehhez azonban zene kell. Méghozzá valami pörgős zene. Oké. Legyen…J bekapcsolta az iPod-ját és ahogy meghallotta a bevezető dallamokat, a rosszkedvét mintha elfújták volna. Nekiállt rajzolni, mert Shawn kiadott neki egy új munkát, amit gyorsan meg kell csinálnia a határidők miatt. Ahogy meghúzta az első vonalat a papírra, elvesztett minden kapcsolatot a külvilággal. Lendületesen, megállás nélkül dolgozott, egymás után kerültek ki a keze alól a jobbnál jobb tervek. A fülében üvöltött a Julien-K Death To Analog című albuma. A zene akkor is szólt, amikor mély álomba zuhant és elterült a tervezőasztalon.
Chester körülbelül ebben az időpontban elégelte meg a szörnyű hangulatot, ami a forgatáson volt. Rihanna megint nem tudott magán uralkodni és beszólogatott mindenkinek, Chestert pedig ismét megpróbálta letapizni, mindezt persze totálisan részeg állapotban. Justin szegény annyit dolgozott a kajájával, mégsem azzal foglalkoztak, mert folyamatosan Rihannára kellett mindannyiuknak figyelni. Aztán Kat ismételten megadta a lánynak az utolsó kortyot, amitől Rihanna ugyanúgy kidőlt, mint előző este. A fiúk ugyanúgy kicipelték a taxiba, de Chester most előrelátó volt és messzire elhúzódott a lánytól, nehogy megtörténhessen az, ami tegnap. Amikor a taxi eltűnt a láthatáron, még beszélgetett egy kicsit a többiekkel, megeszegették a maradék kaját, aztán Chester elbúcsúzott és hazasietett. J-t a tervezőszobában találta az asztalra borulva. Óvatosan kivette a füléből a fülhallgatót, majd ölbe vette a lányt és bevitte a hálószobába. A kislámpa halvány fényénél levetkőzette J-t, majd lefektette az ágyba és ő is mellé bújt. Épp becsukta a szemét, amikor meghallotta J hangját:
- Ma is elkapta a töködet? Vagy ma már más is volt?